Nagyjából egy év telt el azóta, hogy visszajöttem. Mostanra már végre sikerült kialakulnia a kávézónak is egy konkrét imidzse, s egy rendszeres vendégköre a turisták mellé. Boldog vagyok, hogy sikeres az elképzelésem, hiszen megvolt benne a pofára esés lehetősége, eddig mégsem csődöltem be. Ez jó hír, ugye? Azt hiszem, a szüleim - pontosabban mondva a nevelőszüleim! - büszkék lehetnek rám, hiszen tök sok mindent elértem már ilyen fiatalon. Oké, kellett hozzá anya ismeretségi köre, a segítsége, a protekciója, de a TtD is beláthatja, hogy jól jártak velem, jól végzem a munkámat és mindig teljes szívemet beleadom az általunk szervezett rendezvényekbe. Néha elgondolkozom rajta, hogy miért is van nekem szükségem emellett a munka mellett még a Basere is, aztán mindig rájövök, hogy az embereknek szüksége van kötöttségek nélküli helyre, ahol jól érezhetik magukat. Ebben a szellemben álmodtam meg anno a kávézót is és még most is ehhez tartom magam, s a visszajelzések alapján jól csinálom a munkámat. Itt van például a havi pogram, mindig van valami kiállítás nálunk, vagy mini koncert és most is egy ilyen kis meeting miatt szedem a lábam, hogy időben odaérjek. Tavaly nyáron, mikor visszajöttem Londonból, elmenem a CP Fesztiválra és ott láttam őket is játszani. Megpróbáltam korábban az énekessel is szervezni hozzánk egy akusztikus kis koncertet, de vélhetően túl elfoglalt volt, hiszen sosem tudtunk időpontot egyeztetni. Nemrég pedig rájöttem, hogy a vendégeinkek nem az a fontos, hogy kit hívok, hanem az, hogy az illető tehetséges legyen és jó zenét játsszon, innen jött hát az ötlet, hogy megpróbálom befűzni egy estre a gitáros csajszit. Eddig biztatóbbnak érzem vele a dolgot, hiszen most lesz a találkánk a megbeszélés végett, meg azt beszéltük, hogy pár számot meg is mutat, hogy tudjam, mire számíthatunk majd tőle. - Szia, Isabelle, ugye? - nyújtok kezet, mikor a kávézóba érkezve észre veszem őt. - Lindsay vagyok, párszor megfordultam már a koncertjeiteken, nem tudom emlékszel-e rám, de nem is ez a lényeg. Iszol valamit? Nem tudom volt-e időd már vetni némi pillantást a kávékülönlegességeinkre - érdeklődöm, s közben intek neki, hogy üljünk le az egyik üres asztalhoz. Nincsenek már sokan, hiszen a nyitva tartási idő szerint fél óra múlva zárunk, de az ilyen kis megbeszéléseket szeretem későbbre időzíteni, mert akkor például Isabelle is nyugiban megmutathatja majd a zenéjét. Efelől őt is biztosítottam a telefonban, hogy lesz annyi időnk, amennyi csak kell, hiszen tulajdonosként dönthetek úgy, hogy mi még tovább bent maradunk.
Nem kis meglepettséget okozott nekem az a bizonyos telefonhívás, amiben egy nő arra kért, hogy szeretné, ha gitároznék a kávézójában. Természetesen előtte meghallgatna, de így szeretne találkozni velem. Kértem egy kis haladékot, hogy megbeszélhessem ezt Erikkel, hisz nem akartam nélküle, a háta mögött ilyen kis apró munkákat bevállalni. Nem áll szándékomban ott hagyni a bandát és szóló énekesként befutni. Nem menne nekem és túlságosan is szeretem őket. Ahogy készülődöm valahogy kissé ideges leszek pedig nem egyszer léptem már fel több száz ember előtt is. Most valami visszafogottabb ruhát veszek fel, hisz nagy eséllyel a közönség most nem olyan tagokból fog állni, mint akiket megszoktam. Ha a többiek meglátnának így biztosan kinevetnének. De no néha ilyet is be kell vállalni. Egy picivel korábban érkezem a megbeszélt időpontnál. Nem szeretek késni és nem is illik ilyenkor. Igaz ő keresett fel engem, de ez mégis csak egy munka, amiért fizetnek majd. A kávézó igen hangulatos és a jelek szerint szeretik, hisz van vendég bőven. Miután az egyik felszolgálónak jeleztem, hogy miért is vagyok itt helyet félre állva nézek körbe jobban. A színpad nem túl nagy, de bőven el lehet férni rajta. Nem is láttam még korábban ezt a helyet, pedig valóban hangulatosnak tűnik… Az meg végképp tetszik, hogy élő zene is szokott lenni. Sokat nem kell várakoznom. Ahogy a nő megérkezik felállok a székemről, hogy úgy fogadjam el a felém nyújtott kacsót. -Szia! Igen én volnék, de szólíts nyugodtan csak Isienek.-Közben vissza is ülök helyemre, majd megrázom a fejem a kérdésére. -Nem még nem lestem meg, de most, hogy így mondod!-Azzal kezembe is veszem az egyik itallapot. Hmm itt aztán van bőven választék. -Huuu ennyi fajta közül nem is tudok választani. Van saját kedvenced?-Teszem fel érdeklődve a kérdést, ha megkapom rá a választ, akkor egy olyat rendelek be. -Nagyon hangulatos kis kávézó! Ritka az olyan hely manapság, ahol az élő zenét választják inkább. Gratulálok hozzá!-Dícsérem meg egy kicsit mielőtt rátérnénk a lényegre.
Kezdőlap
