- A kurva életbe, hogy nincs egy normális göncöm. - mondom dühösen, miközben ráncigálom le magamról a pólót, majd nekivágom a szekrénynek. Arcomat a két tenyerembe temetem és visszaülök az ágyamra. Legszívesebben üvöltenék, de akkor egy hideg, puha női kéz kezd el felfelé vándorolni a hátamon, majd előre mászik a mellkasomhoz. - Olyan vagy, mint valami csaj, aki az első randijára készül. - szólal meg mögülem a selymes hangján az a dögös vörös, akivel körülbelül már egy éve összejárunk. Egy év alatt olyan közel került hozzám, hogy szinte mindent elmesélek neki, de még is minden találkozásunk végén az ágyban kötünk ki. Én alapból olyan típus vagyok, hogy mindenkinek hamar kitárulkozok, de nem érzem azt, hogy lennének olyan igazi, nagyon közeli barátaim. - Gyerekkoromban lógtam utoljára együtt az öcsémmel, nem mehetek valami kacatba. - sóhajtok és ismét felállok, hogy a szekrény elé lépve bámuljam a pólóim. - És szerinted pont az érdekli Leot, hogy miben vagy? Szerintem csak veled akar lenni, szóval vedd fel ezt azzal a menő bőrdzsekiddel. - mondja azzal a nyugtató hangjával, miközben kivesz egy sima fehér rövid ujjú pólót és a kezembe nyomja. - Mire mennék nélküled? - mosolygok rá, majd megragadom a derekát és közelebb húzom, hogy megcsókoljam. Neki a csók nem elég, a mellkasomra nyomja a tenyerét és lök rajtam egyet, hogy az ágyamon kössek ki, utána meg rám mászik.
Kicsit későn kapok észbe, hogy már ott kéne lennem, szóval a sporttáskámba csak bedobálom a cuccaimat és már szaladok is a kocsimhoz. Bepattanok a járgányomba és még elugrok a közeli boltba. Vezetés közben küldök egy üzenetet az öcskösnek. ~ Csá öcsi, kicsit kések, mert lefoglaltak, de majd mesélek. Vegyek valami kaját vagy nasit? ~ Nem tudom róla, hogy mennyire járta a konyhában, szóval inkább rákérdeztem, hogy készült e valamivel vagy vigyek valamit. A válaszától függetlenül veszek pár üveg sört meg egy tábla csokit, ha meg vacsorát is kell szereznem, akkor azt is. Szerencsére van a bérháznak parkolója, ahová még beférek, szóval azzal nem kell szenvednem. Kicsit izgulok, de gyorsan felérek a testvérem emeletére és bekopogok az ajtón. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog fogadni.
Ahogy hazaérek a munkából Brutusz már az ajtóban ülve fogad és farok csóválva vakkant párat. Köszöntöm leguggolva elé és megsimogatom majd lepakolom a cuccaimat. Még ráérek estig míg Nathan jön hozzám. Nem nagyon vetkőzök neki csak a kutyámra felteszem a hámot és a pórázt veszek egy bevásárló szatyrot és útnak indulunk. Megsétáltatom Brutuszt és közben bevásárolok az esti vacsorához. Veszek egy minőségi bort is, hogy ne baracklével kínáljam majd meg. Szaftos csirke pörköltöt csinálok, meg salátát és kroketet, hogy laktató kaját együnk. Desszertnek puding lesz gyümölcsökkel benne. Ahogy bevásároltam hazának veszem utamat. Otthon elfoglalva a konyhát készítek el mindent és olyan este fél hét körül el is készülök. Mielőtt még ide érne veszek egy gyors fürdőt és otthoni ruhába vedlek. Az erkély ajtót kicsit kinyitva megkapom az üzenetet és elolvasva mosolyodok el félig. Így hogy késik élek kicsit "illegális" szokásommal és tekerek egy olyan cigit. Nem teszek bele sok füvet csak az íze miatt leginkább és míg a választ pötyögöm addig rá is gyújtok. "Ha szeretnél nasit hozhatsz de készítettem vacsit és desszertet magunknak. Várom a beszámolót " és küldés. Lassan a cigibe szívok és kifújva a füstöt nézek végig az utcán és megtámaszkodom az üveges erkély korlátomon ahogy élvezem a hideg levegőt és a cigi illatát. Lassan elszívva nyomom el majd bemegyek az erkélyről Brutusszal aki végig kísérgetett amerre csak tudod. Amikor Nathan felcsönget beengedem a panel ajtón majd kitárom a lakásom ajtaját persze előtte Brutuszt a folyosó elején leültetem, mert lehet a bátyám nem akarja, hogy egy kutya egyből körbe ugrálja. Ahogy felér az ajtóban állva pillantok felé majd szélesen rá vigyorgok.-Szia!-köszöntöm nem túl hangosan nehogy a kotnyeles szomszédom hallgatózzon majd elállok az ajtóból, és beengedem a lakásba. Brutusz boldog farok csóválással ül a folyosó végén és figyeli Nathant meg engem.-Örülök, hogy eljöttél!-mondom őszintén és megölelem a bátyámat.-Hogy vagy? Minden rendben? Milyen volt a napod?-zúdítom rá kíváncsi kérdéseimet.-Oh ha nem zavar Brutusz akkor megengedem neki, hogy ide jöjjön.-mondom, és ha beleegyezik, hogy megismerkedjen a kutyámmal csettintek és Brutusz ügetve oda siet és farok csóválva megszaglássza Nathant majd érinti meg a lábát mancsával. Tudja, hogy a testvérem és kedvesen, barátkozni szeretne vele és hagyja ha Nathan megsimogatja vagy ismerkedik vele.-Nathan ő a kutyám Brutusz, Brutusz ő itt az én bátyám.-nézek a kutyámra aki jobban csóválni kezdi a farkát majd Nath felé vakkant én pedig szélesebben elmosolyodom.-Gyere csak beljebb!-intek és behívom a nappalimban.-Innál esetleg valamit?- A pici konyhám egyik fala pultra van át alakítva így könnyen át látni a nappali tv-jére-Éhes vagy mert akkor neki állhatunk ám enni.-ajánlom fel azt is miközben figyelem őt de hagyom, hogy körbe nézzen a lakásomon.
Az öcsém üzenetére csak mosolygok egyet. Aranyos, hogy ennyi mindennel készül, szóval nem vásárolok be nagyon, csak piát veszek. Milyen egy tesós este alkohol nélkül? Igazából még nem volt tesós esténk, de már nagyon vártam. Rossz érzés, hogy kimaradtam a gyerekkorából. Az első találkozásunk óta minden nap beszélünk. Igaz hogy nem telt el sok nap, de nem akarom újra elveszteni és még mindig sok olyan dolog van, amit nem tudok róla. Egy közösen eltöltött éjszaka (ez elég félreérhető) biztosan segíteni fog abban, hogy még jobban megismerjük egymást. Egy-egy pár órás találkozó vagy messengeres üzengetés nem mutat meg annyit a másikból. Ezért is várom már nagyon ezt az estét. Alaposan szemügyre veszem kívülről a panelt, amelyben az öcsém lakik. Ingatlanokkal foglalkozok, szóval ez ilyen szakmai ártalom. - Szia! - mosolygok az öcsémre, ahogy megpillantom az ajtóban. Mindig jobb kedvem lesz, ha látom őt. - Én örülök, hogy meghívtál Öcsi. - még mindig vigyorgok rá és megölelem. Jó szorosan magamhoz húzom. Nem nagyon szoktam ölelkezni, de vele igen, mert jó érzés fog el. - Most, hogy itt vagyok nagyon jól érzem magam. - ez olyannak hangzik, mint valami gagyi csajozós dumám, de most tényleg igaz. - Igazából nem csináltam ma semmi különöset. Vártam, hogy este legyen és jöhessek, meg készülődtem. Az egyik barátnőmet még át is hívtam magamhoz, hogy segítsen ruhát választani. - nevetek fel kicsit kínosan és közben a tarkómat vakargattam. - Dehogy zavar, már kíváncsi voltam rá élőben is. - képen már láttam a tesóm kutyáját, de az nem olyan. Amikor odajön elkezdem simogatni. - Nagyon szép vagy.- mondom a kutyának, majd belépek a lakásába. - Italról jut eszembe... - kirakom az asztalra azt a rekesz sört, amit az úton vettem. - Nem tudom, hogy szereted e a sört, de azt gondoltam, hogy egy pasis estéhez ez illik. Még ez is a tied. - nevetek és közben átnyújtok neki egy tábla csokit. - Ehetünk, még ma nem sokat ettem. - Amíg ő előkészül, addig én körbejárom a kis legénylakást. Legénylakáshoz képest nagyon szép rend volt. A berendezés is tetszett. Otthonossá tudta tenni. A szobájában megpillantom az egyik gyerekkori képemet. Nem nézegetem sokáig, mert már érzem, hogy kezd bekönnyesedni a szemem, szóval visszamegyek hozzá a konyhába. Nem kéne itt elkezdenem bömbölni, hisz még nem is ittam. - Szép a lakás, rend van és még főzni is tudsz... kész főnyeremény. - nevetek és mellé lépek. - Segítsek valamiben? - nézek rá, mert nem várom el, hogy kiszolgáljon.
A konyhában teszek veszek miközben néha a bátyám felé pillantok, ahogy körbe hordozza tudatos tekintetét a lakásomon. Nem zavar, hiszen ebben dolgozik gondolom már reflex szerűen megmustrálja az épületeket mint egy kiadós bomba nőt. Arra már rá jöttem nem fél a csajoktól és tuti biztos, soha nem lesz érdeklődése a saját neme után. Melegítem az ételt miközben a már megterített asztal két tányérját a pultra teszem. Ahogy visszatér pislogva nézem őt miközben érzékelem valami kicsit felzaklatta a lakásomban. Figyelem kék szemeimmel és a kérdésre kis fázis késéssel reagálva megrázom a fejem.-Igazából minden kész van csak merni kell és ehetünk.-mondom ahogy egyből úgy istenesen megpakolom a tányérját mert hát fiúk vagyunk ő ma még nem evett én pedig igazából 4 emberre főztem. A sajátomat is megpakolom majd az asztalhoz megyek a tányérokkal és leteszem őket.-Mit innál inkább sört vagy bort?-kérdezem.-Mert én őszintén megvallom inkább...bort iszok ha megtehetem.-ismerem be bátyámnak.-De ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem a sört, és köszönöm, hogy hoztál tényleg!-kezdek mentegetőzni előtte ahogy kicsit kínosan én is elnevetem magam és a tarkómat megvakarom. Ha ő sört választ akkor adok hozzá egy korsót, hogy minél hitelesebb legyen, viszont ha ő is borozik elő veszek két poharat és töltök neki is meg magamnak is. Persze akkor is töltök bort magamnak ha ő nem azt issza.-Barátnő? Gondolom, nem csak ruhát választott neked.-mondom ahogy elmosolyodom és felnézek rá és halkan el is nevetem magam ahogy az arcára pillantok. Nem nevelkedtünk egymás mellett és most még keveset is tudunk a másikról mégis valahogy úgy érzem mindkettőnknek nyitott könyv a másik...Megemelve a poharam felé nyújtom, hogy esetleg koccintsunk egyet.-Örülök, hogy itt vagy...és, hogy megint látlak...Meg, hogy egyáltalán újra egymásra találtunk...Azt hittem...azt hittem ez már soha nem valósul meg.-vallom be neki ahogy szemeibe nézek és mosolygok. Annyi mindent kellett elviselnünk és ezek szerint sokan nem is akarták, hogy mi újra találkozhassunk...de vajon miért? Kinek fájt, hogy egy testvér pár ismét egymásra találjon?-Akkor ehetünk végül is.-mondom és az asztal felé intek, hogy nyugodtan foglaljon helyet. Én addig gyorsan Brutusznak is kimérem a vacsora adagját és végül magam is leülök Nathan mellé és mélyet szusszanok.-Remélem ízleni is fog nem csak a külsőségekkel nyűgözlek le.-nevetek ahogy a tányéromra pillantok.-Csirke pörkölt, salátával és krokettel. Már csináltam párszor ilyet de mindig csak...magamnak szóval most lesz mástól is vélemény rá.-nevetek csendesen ahogy rá nézek megint majd vissza az ételre. Igazából...Most főztem a bátyámra először...
Nem annyira vészes a panel, amiben a tesóm él. A környék jó és a kialakítása is elég modern, viszont nem egy dolgozó felnőtt embernek való. Nem hatalmas lakások vannak benne, inkább egyetemistáknak vagy az éppen a szülőktől elszakadó fiataloknak lehet tökéletes. Leo már megérdemelne valami olyan lakhelyet, ahol nem kell eltűrni annyi mindent, mint egy ilyen helyen. Sokat számít, hogy hol él az ember. Sokat tud könnyíteni a mindennapjain, ha egy tágas, nyugodt házba lép be az ember munka után.
- Szuper, akkor együnk, már amúgy is kíváncsi vagyok a főztödre. - összecsapom a tenyerem miután visszaérek a kis felfedezésemből. Kicsit meglepettnek tűnik mikor meglát. Lehet látszik rajtam, hogy megviselt az a kép a szobájában, de muszáj volt körbenéznem belül is, mert kíváncsi voltam, hogy mit hozott ki a lakásából. büszke vagyok rá, mert nagyon otthonos lett. Figyelem, ahogy megpakolja a tányérom. - Huh, ilyen kajásnak látszok? - nevetek, mikor meglátom a mennyiséget, de csak viccelek. - Amúgy jól ismersz, elég sokat szoktam enni egyszerre.- mondom és már neki is látnék, de akkor ismét megszólal. - Basszus... én meg sört hoztam. - homlokon csapom magam a tenyeremmel. - Borozok veled. - igazából nekem mindegy, mindenféle alkoholt megiszok. - Te tényleg jól ismersz már. - nevetek fel ismét mikor a lányról kérdez. Szeretek csajozni és nem is tagadom, főleg nem az öcsém előtt. - Na és veled mi a helyzet ilyen téren? Volt mostanában valami jó pali az életedben? - kíváncsiskodok én is. Hetero srácok lehet ritkán kérdeznek tőle ilyet, de én a testvére vagyok és tudnia kell, hogy velem bármiről beszélhet. Utána emelem én is a poharam, hogy tudjunk koccintani. - Én is nagyon örülök, hogy újra veled lehetek. Tudom, hogy rengeteg év telt el, de akkor is a részem voltál és a kapcsolatunk nem változott... csak sok mindent kell még bepótolnunk. - egyre több időt akarok vele lenni. Tényleg sok idő eltelt mióta nem láttam és sokat változott. - Jó étvágyat! - mondom és neki is látok a vacsorának. - Nagyon jó lett! - dicsérem két falat között. Tényleg ízlik, ügyes srác. - Én általában egy közeli étteremben kajálok, vagy rendelek valamit egy fitnes kajázóból. - Elég ügyetlen vagyok a konyhában. Hozzá képest meg főleg.
Enni kezdek vele és közben hallgatom a szavait majd a kérdéseire néha rá pillantok de zavartan szúrom a villámra a falatokat. Tudom, hogy a testvérem csak kicsit fura az egész helyzet. Hiszen annyi évet töltöttünk külön és azt se tudom, hogyan adjam neki elő majd azt ami majdnem véget vetett az életemnek. Azt se tudom, hogy mondjam el neki, hogy olykor füvezek és azt sem tudom mit reagálna erre a sok mindenre. Bár egyszer úgy is kiderül előtte ha megtudja, hogy pszichológushoz járok. De mégis...ott a gyógyászaton az üléseken kívül és az orvosomon kívül senkinek soha nem beszéltem róla mit tettem magammal régen. Tudom ő a testvérem de mégis...félek csalódott lenne ha megtudná és még haragudna is rám...Apró kortyolok az italomból mikor kérdez és kicsit félre is nyelek de elfojtom a köhögést és kulturáltan kezem elé teszem a kezem. Nem is tudom mit mondjak igazából.-Hát nem igazán...vagyis szóval...nem hiszem, hogy valaha össze fog jönni..-mondom egy halovány mosollyal ahogy eszembe jut Kain az ezüst hajával, a mindig dolgozó arca, és a komoly kis feje ami néha rám mosolyog vagy ha sikerül olykor nevet is rajtam.-Csak van a munkahelyemen egy srác ő ilyen irodalom szakos...Nagyon intelligens, jó fej és kedves...De a lányokat szereti..-veszek pár falatot a villámra és veszek az ajkaim közé pár falatot.-Azt hiszem csak a barátja leszek mindig is.-rántok vállat mint aki nagyon bele törődik ebbe az egészbe bár belül annyi remény van bennem, hogy szét tudnék hasadni. Mindig mondja a dokim meg a gyűléseken a terapeuták, hogy merjem fel vállalni ami vagyok és valljam be nem csak az embereknek magamnak is az igazat de vegyük úgy, hogy egy saját neméhez vonzódó ember még kisebb esélyeket kap mint egy nő a munkahelyén...Mindegy is nem szabad ilyesmikre gondolnom, most a bátyámmal vagyok és jól akarom magamat vele érezni. A szavaira szélesen mosolygok és szeretném megölelni, de most eszik éppen szóval majd talán később kifejezem mennyire is hiányzott nekem. Annyira nagy lett, igazi férfi és mint mindig ő az én nagy menő bátyám aki bármire képes. Igen ez a dolog nem változott azóta sem. Megdicséri a főztöm mire elvigyorodom és figyelem hogy eszik majd halkan elnevetem magam.-Legalább kiderült jól főzök és nem hitettem el magammal, hogy finom.-figyelem majd én is folytatom az evést.-Ha gondolod akkor feljárhatsz hozzám enni, mikor kedved van. Én se eszek minden nap egészségesen de vacsorára mindig csinálok valamit szóval ha gondolod néha nálam vacsorázhatsz.-mondom neki ahogy lenyelem a falatot és ismét a borba kortyolok párat.-Persze ha csak van kedved.-mosolygok rá szélesen.
Kezdőlap
" és küldés. Lassan a cigibe szívok és kifújva a füstöt nézek végig az utcán és megtámaszkodom az üveges erkély korlátomon ahogy élvezem a hideg levegőt és a cigi illatát. Lassan elszívva nyomom el majd bemegyek az erkélyről Brutusszal aki végig kísérgetett amerre csak tudod. Amikor Nathan felcsönget beengedem a panel ajtón majd kitárom a lakásom ajtaját persze előtte Brutuszt a folyosó elején leültetem, mert lehet a bátyám nem akarja, hogy egy kutya egyből körbe ugrálja. Ahogy felér az ajtóban állva pillantok felé majd szélesen rá vigyorgok.-Szia!-köszöntöm nem túl hangosan nehogy a kotnyeles szomszédom hallgatózzon majd elállok az ajtóból, és beengedem a lakásba. Brutusz boldog farok csóválással ül a folyosó végén és figyeli Nathant meg engem.-Örülök, hogy eljöttél!-mondom őszintén és megölelem a bátyámat.-Hogy vagy? Minden rendben? Milyen volt a napod?-zúdítom rá kíváncsi kérdéseimet.-Oh ha nem zavar Brutusz akkor megengedem neki, hogy ide jöjjön.-mondom, és ha beleegyezik, hogy megismerkedjen a kutyámmal csettintek és Brutusz ügetve oda siet és farok csóválva megszaglássza Nathant majd érinti meg a lábát mancsával. Tudja, hogy a testvérem és kedvesen, barátkozni szeretne vele és hagyja ha Nathan megsimogatja vagy ismerkedik vele.-Nathan ő a kutyám Brutusz, Brutusz ő itt az én bátyám.-nézek a kutyámra aki jobban csóválni kezdi a farkát majd Nath felé vakkant én pedig szélesebben elmosolyodom.-Gyere csak beljebb!-intek és behívom a nappalimban.-Innál esetleg valamit?- A pici konyhám egyik fala pultra van át alakítva így könnyen át látni a nappali tv-jére-Éhes vagy mert akkor neki állhatunk ám enni.-ajánlom fel azt is miközben figyelem őt de hagyom, hogy körbe nézzen a lakásomon. 