Akaratos. Rendmániás. Távolságtartó és néhanapján türelmetlen. A két reggeli kávéja előtt többnyire elviselhetetlen, utána azonban abszolúte emberbarát. És hogy mit is takar ez pontosan? Formális reggeli köszönés, napközben szűkszavú válaszadás a kérdésekre, fordított esetben azonban hasonlóan megtörténő parancs az ügy érdekében, a nap végén pedig elköszönés a kollégáktól ugyanilyen hűvös magatartással.
Két kézzel ragaszkodik a szokásaihoz: az időre pontosan előírt koffeinadagjához, a reggeli és esti futásokhoz és azokhoz a helyekhez, ahol naponta megfordul. (Egy visszafogott ebédlő és a lakásához közeli park)
Nem direkt viselkedik úgy, ahogy, leginkább a múltja és a környezete formálta ezzé a személyiséggé. A kötődés mindvégig hiányt érzékeltető űrként volt jelen az életében, így ha teheti, kerüli a csapatmunkát, azonban ha ez nem lehetséges, könnyedén alkalmazkodik az adott helyzethez és tud akár törődést is mutatni a másik fél irányába a jó ügy érdekében. Fontos számára a munkája, így képes miatta félretenni a maga elveit, ha a szükség úgy hozza.
Rögeszmésen ragaszkodik a rendhez az életében és a környezetében egyaránt, így eme szokásait a munkahelyére is magával viszi. Számára csak úgy létezik a nyugalom, hogyha az utolsó ceruzáig minden a pontos helyén van. Ennek ellenében többnyire nyugtalan, kapkodó és ingerült. Korábban úgy fogalmazták meg ezt, hogy: a gyerekként átélt rendszertelenséget jelképezi a felnőttkorára kialakult mániája.
Többek szerint érzéketlennek is elkönyvelhető, hiszen egy adott helyzetre történő reakciói hagynak maguk után megválaszolatlan kérdéseket. A bókokat feszélyezetten éli meg, a mások által megformált véleményeket pedig szó nélkül hallgatja végig, meglátását azonban nem fűzi hozzá, pusztán ha úgy érzi az adott téma megéri a felesleges szóváltást. Nem generálja a konfliktusokat, ugyanakkor ha egynek részesévé válik, könnyedén képes a saját javára fordítani a beszélgetés menetét.
Igényli a törődést, de nem mutat ennek érdekében látható jeleket. Ezeket a fajta érzelmi kitöréseket átmenetinek fogja fel, így úgy érzékeli, hogyha mélyebben vágna bele egy kapcsolat kiépítésébe, időközben beleunna a partnere jelenlétébe. Egy férfi csakis addig vált ki belőle érdeklődést, amíg az elérhetetlen számára, azonban örömmel táncol vissza elhatározásától, ha a helyzet komolyabbra fordul át. Ez többnyire annak tudható be, hogy fél bárki felé is őszinte szeretettel nyitni, hiszen ha egyszer megteszi, szívét-lelkét odaadja a másik félnek. Ezáltal sebezhetővé, befolyásolhatóvá válik, melyet saját józan gondolkozása érdekében nem engedhet meg magának. Egyszer már megtette, többször képtelen kitenni magát ugyanennek.
Mindezek ellenére képes olykor leengedni a maga köré épített falakat azok előtt, akiket érdemesnek vél beengedni az életébe, hiszen sosem vallaná be, de számára is olykor jól esik a társaság vagy a kikapcsolódás bármilyen formában, azonban ritka az olyan személy az életében, aki képes volt figyelmen kívül hagyni a személyiségét és továbbra is kitartani mellette. Azonban, ha egyszer rálel azokra a különleges emberekre, akik megkockáztatják mindezt, abban az esetben bármit megtesz majd értük.

Igazi szülők hiányában több családban is megfordultam az évek során, másfél évnél tovább azonban egyiknél sem húztam. Abban az időszakban a balhés gyerekek nem voltak kelendőek, az én személyiségem pedig úgymond kifogásolhatóvá vált egy idő után, melynek következtében könnyedén túladtak rajtam. Én voltam az árvaházak visszatérő vendége, aki megfordult már több városban is, és végül kikötött az Isten háta mögött, Ohioban egy Findlay nevű városban. Az utóbbit tartottam mindig is annak a helynek, ami a születésemhez volt beírandó, mert az eredetivel kapcsolatban csak homályos részleteket kaptam, és úgy gondolták gyerekfejjel ennyivel be is érem és talán egy idő után jómagam is elhittem, hogy pontosan csak ennyire van szükségem.
Findlay nem volt nevezhető a lehetőségek kiaknázatlan tárházának, de elég biztos pontként éltem meg az ottlétet az átmeneti családom körében, akikhez akkor kerültem oda, mire betöltöttem a tizedik életévemet. George és Esther házasságában az jelentette a sötét foltot, hogy sosem lehetett gyerekük, így mire én is az életük részévé váltam, már egy tőlem három évvel idősebb fiútestvér is várt. Nagy családra vágytak, én pedig egy olyanra, amely nem hagy magamra egy bizonyos idő után, így képes voltam kompromisszumot kötni a bizonytalanság elkerülésének érdekében. Samuellel ugyan sosem ápoltunk jó kapcsolatot, de legalább egyikünk lelkivilága sem sínylette meg, amikor Sam a 18. életévét betöltően úgymond kirepült a családi fészekből és csak bizonyos időközönként tért haza a karrierjét egyengető útja során. Esther kevésbé viselte ezt jól, melynek az lett az eredménye, hogy leginkább engem hibáztatott emiatt. Úgy gondolta a Samuellel történő ellentéteink üldözték el őt, és abba sosem gondolt bele, hogy a bátyám döntéseiért sosem én voltam a felelős, hanem saját akarata vezérelte erre a lépésre. Egy ideig még igyekeztem az igazamat hallatni, azonban ezt követően már ráhagytam a dolgot, hiszen tudtam jól, hogy ebbe az egyoldalú csatába én nem nyerhetek.
Findlay sem hozta az elvárást, amit szerettem volna, de a családi problémák legalább nem mentek a tanulmányaim és az ott kialakított kapcsolataim rovására. Az egyetem elkezdésekor ismertem meg későbbi nyomozópartneremet, Randyt, akivel elválaszthatatlan párost alkottunk az évek során. Tanulótársak voltunk, barátok és olykor támasz a másik számára, de többek sohasem és ehhez mindketten szigorúan tartottuk magunkat, mégis eme kötelék hiányában is fontos szerepet töltöttünk be egymás életében. Egymást segítettük az életben és a munkában is egyaránt, és bár mindketten azt hajtottuk, hogy egy kapcsolat kezdeményezése a munkánk mellett időpocsékolásnak hatna, Randy mégis talált egy lányt, aki miatt megérte kockáztatni. Akár a karrierjét, akár a kapcsolatunkat, de arra talán egyikünk sem számított, hogy pont az én karrierem kerül veszélybe emiatt a döntés miatt.
Közös ügyet kaptunk, amely mindkettőnk gondolkodását igénybe vette. Egyszerű bandák között történő leszámolásnak tűnt az egész, de valami hiányzott a képletből, Randy pedig tanácstalanságba burkolózott és többnyire hallgatásba. Úgy viselkedett, mintha ő nem venné észre a hiányosságokat vagyis pontosabban azokat a részleteket, melyek úgy hatottak, mintha valaki szándékosan eltüntette volna őket. Zsákutcából zsákutcába jutottunk, de ami még inkább frusztráló volt, hogy csak engem dühített ez a bizonytalanság, őt azonban teljesen hidegen hagyta az ügy lezáratlansága, ami sosem volt jellemző rá. Egészen addig nem is állt össze a kép, amíg egy olyan bizonyíték nem akadt a kezeim közé, amelynek eddig sehol nem volt látható nyoma és amit egyenesen Randy nevére címeztek. Akkor mát tudtam, hogy ő neki is köze lehet mindehhez, de a számonkérés nem úgy alakult, mint ahogyan azt fejben lejátszottam, mert mire felfogtam a tetteimet, addigra Randy egy majdnem törött orral lett gazdagabb, én pedig egy felfüggesztéssel. Kiderült ugyanis, hogy túlságosan lojális partnerem a barátnőjét védte ezáltal, akinek egy családtagja keveredett bele az ügybe, ő pedig minden létező nyomot igyekezett eltüntetni, ami összekötötte volna a kettőt. Randy ezután történő sorsáról ugyan keveset tudok, de az áthelyezésemet részletekben megfogalmazó papíromat figyelembe véve úgy gondolom a sztori igazságalapja engem igazolt, máskülönben sosem kaphattam volna vissza a jelvényemet. Habár egy kiadós beszélgetést a kirohanásommal kapcsolatban nem úsztam meg, de mihelyst alkalmasnak találtak a folytatásra, Queens tárt karokkal várt az újrakezdés érdekében, miután az életemben már megszokott tendenciát követően Findlay is teljesen lemondott rólam.