Néha megesik, hogy hosszabb ideig tartózkodok itthon. Most éppen azért, mert esedékes az éves kontroll és nyilván olyan a rendszer, hogy egyik nap ide, másik nap oda kell menni. Azért nem akadok már ezen ki, mert érzem, hogy a testemnek és a lelkemnek is szüksége van egy kevés pihenésre. Bár a munkám nem megterhelő, feltölt minden egyes alkalommal, azért az otthon melege mégis más, mint mondjuk egy lakókocsi vagy egy jurta.
– Eve! – kissé megilletődötten, de mosolyogva ölelem meg, s ha amint elenged, egy aprócska csomagot nyújtok elébe. – Hoztam neked egy kis apróságot – mindig mindenkinek hozok valahonnan. Tényleg nem nagydolog, általában pórfogók, csokik és a leghasznavehetetlenebb dolgok. Ebben a dobozkában most egy ásványkarkötő lapul, ami elméletileg passzol a horoszkópjához.
– Abból kérek, amitől így pörögsz – nevetem el magamat, majd követve őt, belépkedek a lakásába. Cipőmből kilépek, táskámat mellé teszem a földre. – Egy kávét esetleg, hátha attól fel tudom venni veled a ritmust – irigylem tőle, hogy ő tényleg mindig ilyen. Persze most már én sem a búbánatos, szürke hétköznapokban élek, de azért Eve sokkal nagyobb fordulatszámmal képes pörögni, mint én valaha.
– Tanzániában voltam, szerelmet nem találtam, mondjuk nem is kerestem – nevetem el magamt, mert nem tudom, hogy az érdekes fazon dolog erre akar-e kitérni egyáltalán. –Sok érdekes emberrel és szokással találkoztam, elég érdekes háromhétnyi élmény volt – amit még le is kell részletesebben írnom, mert a fényképek és a videók nem mindig elégítik ki a főnököket. Pedig szerintem a mai világban azok sokkal beszédesebbek.
– Köszönöm az ajánlatot, de haza megyek majd – mert minél előbb állok neki annak a pötyögésnek annál előbb leszek szabadabb. Nem mellékesen pedig reggel kórházi jelenésem van, így jobb a békesség.
– Veled mi a helyzet? - foglaltam helyet végül az egyik széken és érdeklődve tekintettem rá.

   

Nem viccelek azzal, ha azt mondom, hogy ember legyen a talpán, aki elejétől a végéig tudja követni Evet. Ez nem kritika vagy rossz májuság, ez inkább csodálat, mert tényleg el nem tudom képzelni, hogy honnan eredhet ennyi energia.
- Igen, most egy kicsit több időt szántam rá, így pihentem is közben - sokan hiszik azt, hogy ezek az utak nem szólnak másról, csak arról, hogy odamegyek aztán egy héten át fekszem és kiélvezem a kiszolgálást. De ennek szöges ellentétje az egész. Minden egyes napba bele szoktam sűríteni, amit csak lehet. Itthonról úgy megyek egy adott területre, hogy amennyire lehet, már megtervezem a programok sorrendjét, hogy minél több mindenről tudjak írni és beszámolni. Ez néha iszonyat fárasztó, főleg ha éppen rossz szakaszomban vagyok.
Hálásan tekintek rá, mikor újra felajánlja azt, hogy bármikor aludhatok itt. Nincs nekem semmi, de semmi gondom az ilyesmivel. De, amikor itthon vagyok, akkor leginkább a saját ágyamra vágyok.
Próbálom végig felvenni a fonalat, amit azt hiszem a második srác említésénél veszítek el. Eve olyan információ tömeget képes egyetlen egy pillanat alatt az emberre zúdítani, amennyit sokan egész évben nem, így az agyamnak muszáj valami pörgető, ami átkapcsol némileg.
- Hűha, ennyi férfit egyszerre - nevetem el magamat. - Érdekesen hangzik a zenekaros srác, tervezhetsz nekik majd borítót - mosolyodok el szélesen. Simán hasznot húzhat abból, hogy tutujgatta őket és ez tök jó, ügyes a csaj, megérdemli, hogy mindenki tudjon róla.
- Mindenképpen leadom majd a voksot - bár néha eléggé szar ízlésem van, de azért ki nem hagynám, hogy képletesen így segítsek neki. - Milyen képek készültek?- felfogtam, hogy majd később lesznek készen, de azért biztos el tudja mondani, hogy cuki romantikus vagy egymásutálós, mindjárt megöllekes.
- Nahát ez fantasztikus, dehogy szürreális. Megkereste a legjobbat, jól tette - mondjuk nem tudom, hogy ki ő vagy miben utazik. De nagyon jól döntött, mikor ezt az energiabombát bízta meg munkával, biztosan nem fog csalódni benne.