Hosszú nap volt de ahogy szokásom engedi ma is Lilivel fogom eltölteni az ebéd szünetemet. A hivatal előtti lépcsők előtt állok meg és élvezem, hogy valamennyire New Yorkban elálltak a hó viharok és már csak a hatalmas fehérséget kell elviselnie a városnak. Régen volt már ilyen hosszú és hideg tél de mint orosz vér nem igazán hat meg a hideg és a szürke fehérség. A kalapomat megigazítom és kesztyűs kezeimet a zsebembe csúsztatom. Szusszanok egyet és a hatalmas oroszlán szobrok felé megy el tekintetem amik New York egyik legnagyobb állami házának kapuit őrzik. Emlékszem mikor először léptem be ezen az ajtón és jelentkeztem a munkahelyre. Azt hiszem pár hónappal Lili után érkezhettem. Érdekes barátság a miénk, nem is értem, hogyan is szövődött közöttünk hiszen a nők számomra teljesen más helyen állnak mint hogy barátságokat kössek velük. De Lili nem úgy lépet az életembe mint potenciális szexuális áldozat egyszerűen csak érdekes embernek találtam. Sok mindenben eltér a véleményünk de pont ezért élvezem amikor beszélgetek vele. Ügyvédi stílusunk ilyenkor edződik és az érveink talán emberek millióit hozná gondolkodásba. Amikor meghallgattam az egyik ügyét és a szemeim előtt forgott le, hogyan is nyerte meg a harcot elismerően tapsoltam meg és akkor éreztem igazán megtisztelőnek, hogy egy ilyen embert a munkatársamnak mondhatok. Számomra kezdett fontos lenni Lili véleménye, sok mindenben meghallgattam az ő tapasztalatit és gondolatait ezekkel együtt a sajátomét vetettem és idővel vegyítve a kettőt vagy eldöntve mire hallgassak igazán cselekedtem. Aztán az évek teltek és magánéleti dolgokat is megosztottunk egymással. Barátok lettünk. Ritka, hogy egyáltalán bármi bizalmasságot megosszak bárkivel de Lili...Sok mindent láttam benne és úgy éreztem talán meg tudom őt érteni és lehetek egy olyan támasz ami olykor meghallgatja majd tanácsokkal látja el, és ez nem csak vele szemben működött. Lili tudta kezelni az egyik pánik rohamomat ami éppen rosszkor rossz helyen tört rám és ennek okát képtelen voltam be vallani neki. Elmondtam a sötét részét is a dolgoknak nagy vonalakban és minden rémisztő gondolat ellenére Lili nem dobta el a barátságunkat. Ami felettébb meglepett, mégis egyben megkönnyebbülés volt, hogy ezek ellenére is szóba áll velem. Hiszen valljuk be nem túl szív melengető amit teszek olykor. Ellenben neki is meg van a maga keresztje és ezért csodálom mennyire erős nő is ő. Mindennap olyan ügyeket old meg ami az ő életét tette tönkre. Szembe néz napról napra a félelmeivel és ez valami csodálatra méltó. Méltó, hogy valakiben van ennyi akarás, harc és tettvágy. Mélyet szusszanok és az órámra nézek majd az épület felé és azonnal megpillantom Lilit. Pontos mint mindig és én elmosolyodom ahogy figyelem, hogy ér le hozzám a lépcsők aljára.-Szép napot Miss.Mainville!-nyújtom a kezem, hogy belém tudjon karolni és elinduljunk a szokásos közös ebédünkre.-Milyen napod volt? Hogy megy az új ügy?-szeretem elsőnek fel tenni ezeket a kérdéseket. Mindig nagyon érdekesen és komikusan adja elő olykor az ügyeit és én szívesen hallgatom ahogy mesél ahogy ugyan ezt a kölcsönt visszaadom miután ő is rá kérdez. Meg persze a mai napra szeretném vele közölni amit pár napja éltem meg. Dasháról hallania kell és szeretném ha elmondaná nekem a véleményét és a gondolatait.
Az emberek többségének Mikhal zord és kemény férfinak tűnik, aki nem tűr ellentmondást sem a bíróságon, sem pedig a magánéletben. Akinek nincsenek érzelmei, ezáltal egyfajta robotként szuperálva oldja meg azokat a gyomorforgató ügyeket is, amelyeken mások kidobják a taccsot. Valahogy mégis barátok lettünk. Mókás megközelítése a dolognak, hogy mindkettőnknek elég félelmet gerjesztő tekintete van, köszönhetően a jégkék, lélekbemarkoló íriszeknek. De igazából csak arról van szó, hogy én vagyok a forró kés a vajban. Valahogy mindig sikerül elmagyaráznom az embereknek, hogy Mik – nem örülne neki, ha megtudná, hogy így szólítom – tényleg rendes, kedves pasas. Blaah… hazudtam. Vagyis, nekem az, de csak én ismerem igazán annyira, hogy tudjam, miféle démonokkal küzd. Ott vagyok neki, amikor kell, de idő kellett ahhoz, hogy azután a bizonyos pánikroham után, még mindig kitartsak mellette. Soha nem volt részem ennyire intenzív élményben, de tudom, hogy szüksége van rám. Erre valók a barátok. Gyors léptekkel – már amennyire a magassarkúm megengedi – szedem a lábaimat a megbeszélt időpontra és helyre. Csak a pénztárcámat szorítom a hónom alatt, minden mást az irodában hagytam. Elvégre csak egy fél órás ebédszünetre jöttem el, de senki nem haragszik meg érte, ha kicsit kések. Már messziről kiszúrom a tömegben, integetek is neki, levakarhatatlan mosollyal az arcomon. Mostanában egyre nehezebben megy eljátszanom, hogy minden rendben. Bailey kamaszodik és magasról tesz rám és a szabályaimra, fogalmam sincs, hányadán állunk Bell-el, mert ne mondja nekem senki, hogy az normális, ha a volt férjed néha még hazajár és neked ettől pillangók kavarognak a gyomrodban. Miközben te, a jól szituált egyedülálló anyuka próbálod visszautasítani… eeeh, esélytelen. -Mr Zharkov! – Az utolsó pár lépést szinte futva teszem meg, épp jókor nyújtja felém karját, majdnem kitörtem a nyakam egy aknafedélben. – Éhes vagyok, meg tudnék enni egy egész vízilovat. – Nevetek fel, fejemet hátravetve, nagyokat lépkedve utána. -Hogy vagy? – Az arcát fürkészem, a szemeit, amik hasonlatosak az enyémekhez. – És ne hazudj! - Finoman szólok rá, mint anya a gyerekére, nem akarom elvenni a kedvét attól, hogy kibeszélve a világ összes gondját, megnyíljon nekem egy tál kínai, vagy indiai, vagy a fene se tudja milyen kaja fölött. -Ami azt illeti, egy kicsit megakadtam. Valahogy nem fér össze a fejembe, hogy az elmenekített édesanya két gyerekével, miért vette fel a kapcsolatot az apával. Valami nem stimmel… – A fejemet csóválom, még nem jötte rá, de talán Mikhal segíthet. Neki mindig vannak furcsa, de annál ésszerűbb meglátásai.
Elkapom mielőtt még megöli magát és elindulunk, hogy kiválasszuk ma mit is akarunk enni közösen. Lassan lépkedek vele és hallgatom ahogy beszélni kezd nem és kis madárkaként csiripel a vállamon. Szélesen elmosolyodom ahogy kijelenti mennyire éhes majd finoman érdeklődik felőlem de ahogy az ügyéről kezd beszélni azonnal az agyam át kapcsol jogászi képességeimre és gondolkodom mit mis mondhatnék neki.-2 lehetőség van. Vagy a férfi ismerős köre mert ahogy mondtad nem éppen egy jó emberrel állsz szemben...vagy a bandája kereste fel a nőt és fenyegették meg valamivel ami miatt a nő nem mer nemet mondani és még az őrizet hallatán is tudja jól, hogy nem akadályozza a volt férjét...Ez elég gyakran elő fordul, hogy a hölgyek a két gyermekkel maguk mellett megijednek és mindentől visszalépnek hiszen mi csak sejthetjük végül is mi történt a házasságon belül vele és a gyermekekkel így retteghetnek attól, hogyha ellenállnak ismét zord világ köszönt rájuk.-Elemzem ki első gondolataim lépéseit kicsit részletesen.-Második lehetőség...szerelem. Ha fél is tőle a férfi mondhatott neki olyasmit ami az érzelmeire hatással vannak, lásd érzelmi zsarolás így a nő úgy gondolja a sok év próbálkozás után is, hogy a férje megváltozna érte. Ostoba logika soha nem értettem az ilyesmit...-vallom meg neki őszintén ahogy szusszanok egyet.-Ostoba olykor az ember...-motyogom csendesen ahogy figyelem az utcát kék szemeimmel majd ahogy megkérdezi hogy vagyok rá tekintek. Megdorgál és én szélesen elmosolyodom majd megigazítom a kalapomat.-Köszönöm kérdésedet Lili...jól vagyok. Sőt...kifejezetten jól.Találkoztam valakivel...aki nagyon érdekes számomra. Sok közös van benne és bennem.-mosolygok ahogy leveszem róla a tekintetem.-És te hogy vagy? Ne hazudj...-mondom vissza ahogy felvonom egyik szemöldököm és halkan elnevetem magam ahogy találkozik vele pillantásom. Nem kell sokat sétálnunk hamar eljutunk közös kedvenc éttermünkhöz ahol vegyesen minden féle konyháról lehet kérni. Kinyitom az ajtót és előre engedem magam előtt majd hagyom, hogy ő válasszon asztalt és lesegítem róla a kabátot majd én is leveszem a kalapommal együtt és le ülök vele szembe. A pincér nem sokkal meg is jelenik, és oda adja az étlapokat italnak pedig meg várom míg Lili kér valamit én pedig egy ásványvizet kérek.
Valahogy sejtettem, hogy inkább eltereli saját magáról a szót és belemarkol az általam feldobott témába. Szükségem is van egy másik, az ügytől idegen ügyvéd véleményére. Nem tudom, úgy érzem, az ügyfelem nem mondja el a teljes igazságot. Ettől pedig totál meg vagyok zavarodva. -Inkább az elsőre gondolok. – Szorosabbra fűzöm ujjaimat alkarján, rettenetesen fáj a lábam, kapaszkodnom kell, különben tényleg hasra vágódom. – Szívesen segítenék rajta, de annyira bizalmatlan. A gyerekei félnek, ha hangosan becsapódik az ajtó, vagy ha megszólal a riasztó, ami mostanában egyre többször visít. – A sok dohányzó, aki képtelen kilépni az épületből, inkább a wc-be menekülnek és ott pöfékelnek. – Édes, pici gyerkőcök és valahányszor összerezzenek, eszembe jutnak a sajátjaim. – Szerencsére nekik nem volt erőszakos apjuk és ha ivott is, inkább elfeküdt valahol. Legyen az a nappali kanapéja, vagy a kert filagóriája. Felvillanyoz a válasza, izgatott leszek, kíváncsi és mindenről tudni akarok. – Mesélj, minden apró részletről hallani akarok. – Már érzem a közeli utcai árusok íncsiklandozó portékáinak illatát, kedvem lenne beleharapni a fánkba, ami mellett elsétálunk. Nutella csöpög az oldaláról, egyenesen a macskaköves útra, nekem pedig belefacsarodik a szívem. Kár érte, a mogyorókrém a világ legnagyobb találmánya. A válásom után tömérdek mennyiségű nutella csúszott le a torkomon, kanállal faltam az üvegből, miközben ócska, zs kategóriás romantikus filmeket néztem és kerestem magamban a hibát. -Miféle közös dolgokra gondolsz? – Finoman érdeklődöm, tekintve a jelenlegi állapotát, nem merem biztosra állítani, hogy annyira jó, ha sok közös vonást vélsz felfedezni valakivel. Ez persze nem rossz, de mindkettejük biztonsága fontos. – Félre ne értsd, örülök neki Mikhal, csak tudod… – Szándékosan nem mondom ki hangosan, bár az utcai zsivaj így is elnyel egy keveset abból, amit mondok. Hatalmas cégér villog nem messze tőlünk, összefut a nyál a számban, ahogy az ételre gondolok. Mostanában inkább nem eszem, míg el nem végeztem a munkámat. Ez különösen a mostaninál figyelhető meg leginkább. Szeretnék mihamarabb pontot tenni az ügy végére. Belibbenek az előttem kitáruló ajtó előtt, szememmel a megszokott asztalt keresem. Elmosolyodom, ahogy lesegíti rólam tűzpiros szövetkabátom, a mai világban ez ritkaság számba megy. Ásványvizet rendel, én szilva teát kérek. A kedvencem lett a hideg idő beköszöntével. -Csak a szokásos. Bailey lázad minden ellen, Charlie pedig az egyetemen használt könyveimet bújja. – Vicces, amikor a vasárnapi ebédnél – ez főként anyánál valósul meg, ha a lányok nem Bell-nél töltik a hétvégét – a saját csemetéd oktat ki, ha valamit rosszul mondasz. Remélem, azért más hivatást választ majd. Mondjuk a pénzügyi szférában, túl okos ahhoz, hogy mások elfuserált életét próbálja rendbe tenni. -Egyébként három hete nem találkoztam vele. – Tudom, hogy szereti a gyerekeim, de mégis csak érdekesebb az én magánéletem, mint az, hogy Bae épp feketére akarja festeni a haját, Charlotte meg úgy gondolja, ő az ész a családban. – Eljött a lányokért múlt pénteken, de inkább pizsamában gubbasztottam az emeleten. – Mert ismerem magamat annyira, hogy biztos találtam volna módját arra, hogy használva a női vonzerőmet, átcsábítsam magamhoz. Aztán meg tölthetem fel a nutella készletet. Csak emlegetni kell, a semmiből hirtelen felbukkan Bell, a maga 183 centijével, én meg az előttem álló itallappal igyekszem eltakarni magam. Aztán rájövök, hogy buta fruska módjára viselkedem és visszarendezem az asztalt eredeti állapotában. Nem nézek rá, épp csak a szemem sarkából és gusztustalan féltékenység marja a torkomat, amikor meglátom a nálam jóval fiatalabb kislányok reakcióját a volt férjem láttán. -Legközelebb valami eldugott helyre menjünk. – Hátradőlök és az imént kihozott teámat unottan kavargatom.
Hallgatom a szavait és lehunyom a szemeim. Sok üggyel találkoztam már de a gyermekbántalmazás és a gyermek molesztálás az amit az egyik leggusztustalanabbnak találok. Ahogy egy nővel való erőszakosság is...Más tészta vagyok ilyesmiben. Én csak olyan nőket keresek akik díjazzák az olyas fajta játékmódomat mint én...Soha nem akarom másra erőszakolni azt ami nem ő. Mélyet szusszanok és rá pillantok.-Tudom nem vagyok egy bizalmat gerjesztő ember de ha gondolod beszélhetek a gyerekekkel vagy az anyával. ha az anya nem talán a gyerekek elmondanak valamit ami segíthet neked. Tudod milyen megnyerő tudok lenni.-mosolyodom el finoman irányába. Ahogy Dashára kérdez szinte azonnali a figyelme és halkan nevetek kicsit.-Balerina, valamelyik nap voltam kikapcsolódni operában és...szóval az előadás után elhívtam egy kellemes italozgatásra majd beszélgetni. Orosz a hölgy és ismeri az életet amiben én is felnőttem. Olyan mint egy...porcelán baba.-mondom ahogy elképzelem magam előtt Dashát.-Olyan hűvös mint én, de közben van benne valami vadság ami bennem nincs meg. Ez pedig...vonz engem.-vallom be neki ahogy szemeibe nézek.-Azt is bevallom, hogy..bizonyos vágyak elindultak az elmémben...-mondom már késsé halkabban válaszul megakasztott mondatán elgondolkodva.-Nem tudom, hogy fog alakulni még Lili..de vonzódom ahhoz a nőhöz és nem fél tőlem mint ahogy elsőre az emberek. Sokkal inkább pimaszkodik, és kihívja az embert maga ellen.-mondom ahogy visszagondolok az estére amit Dasha társaságában töltöttem.-Szeretném, ha megismerkednél vele egy közös vacsora alkalmával majd. -nézek rá ahogy felé fordítom a fejemet majd ahogy bent vagyunk az étterembe helyet foglalunk és hallgatom, mi újság is van vele. Szélesen mosolygok a lányok hallatán. Emlékszem mikor először futottam össze velük. Bailey kisebb volt mint mos tini korait éli Charlie pedig annál is kisebb. Mindig is kedveltem a lányait pedig mindig azt éreztem, soha nem leszek jó szülő az miatt is amilyen nevelést kaptam. De a lányokkal egész jól elvoltam és nem éreztem azt, hogy tartanának tőlem. Főleg Charlie. Ő nagyon okos, intelligens, sok olyan dolgot elmondott nekem amit egy annyi korú gyerek szájából nem kellett volna hallanom azt hiszem. Kicsit magamra emlékeztet néha az a kislány.-Bailey kamaszodik...tudod ilyenkor azt hiszik, hogy a világot is megtudják váltani.-mosolygok szélesen.-Szerintem régen mi is ezt hittük.- a választékot figyelem miközben hallgatom és lassan felnézek rá utolsó megjegyzésére. Észrevétlenül szúrom ki ex férjét ahogy a pulthoz sétál. Csak figyelem a férfi hátát majd visszanézek az étlapra.-Kérlek...tudom, hogy nehéz de próbáld kizárni magadból. Azonban ha megengeded, sejtésem van, hogy a pillantásod viszonozva lesz csak ép felém, hiszen a zöld szörny szerintem nem csak benned bujkál és gondolom nem ecsetelted el neki,hogy én csak a barátod vagyok.-mondom és ahogy megjósoltam úgy néz el felénk a férfi és szinte érzem magamon a kutató pillantást, amivel bombáz de bevetve hidegségemet mit sem foglalkozok az ilyesmivel. Ez gyerekes, nevetséges és nem férfihez méltó. Talán nem a gusztustalan vágyainak kellett volna élni ehelyett a csodás nő helyett...-Lili ideje lenne felemelned a fejed és túl lépni azon aminek már túl kell lépnie. Elhiszem hogy, nehéz de ezzel csak folyton elveszted a csatát amit még vívtok. Ne hagyd, hogy elkapjon ismét...akinek ennyit jelentettél nem érdemel meg újra...-mondom ki egyhangúan véleményemet. A pincér nem sokkal ismét feltűnik eldöntve-e, hogy mit szeretnénk enni és ha Lili választott rá hagyom a választás első jogát majd én is kérek magamnak.
Elmosolyodom az ötlete hallatán. Abban igazat adok neki, hogy a legtöbb ember nagy ívben elkerüli – fogalmam sincs miért, mert a külsője nem árulkodik arról, milyen is a lelke -, de annyi biztos, a gyerekek nyelvén ért. Charlotte imádja, Mik bácsinak szólítja és bár úgy hiszem, ő ezt ki nem állíthatja, egyszer sem jegyezte ezt meg a lányomnak. – Örülnék, ha segítenél. Mostanában nem vagyok a toppon. – Magamnak se vallom be, de kezdek kimerülni. Az örökös szélmalomharc köztem és Bailey között teljesen felemészt lelkileg. Tudom, nem kéne ennyire ráfeszülnöm a dologra és hagynom kellene, hogy megtapasztalja az élet adta negatív és pozitív dolgokat egyaránt, mégis - a saját lelkem megnyugtatása végett – kalitkába akarom zárni a lányom azért, hogy megvédhessem. Hogy ne szenvedjen, ne bántsa senki. Talán, a saját félelmeimet vetítem ki rá. A bánatot, amit azóta érzek, hogy aláírtam a válási papírokat. Hátra dőlök a székemben, úgy figyelem az arcát, ahogy az ismeretlen lányról kezd el mesélni. Az addig megszokott feszes, kimért Mikhal hirtelen feloldódik, csillog a szeme és nyitottabb, mint eddig valaha. – Meg kell ismernem ezt a lányt. – Már csak azért is, hogy avatott szemeimmel lemeózhassam a hölgyeményt. A vacsora hallatán tapsikolva örömködöm, kicsit túlzásba is viszem, de ritkán van lehetőségem ennyire önfeledten lelkendezni. Főleg, ha Mik-ról van szó. – Ugye azt tudja, hogy barátok vagyunk, ezzel együtt, amit veled tesz, azt velem is és mindketten tudjuk, ez mit jelent. – Halál komoly arccal nézek vakítóan kék íriszeibe, persze a végén elnevetem magam, de a hatás remélem nem marad el és felfogja végre, hogy tényleg szeretem és elfogadom olyannak, amilyen. Előttem nem kell megjátszania magát, én sem vagyok tökéletes. Koránt sem, de kit érdekel, mit gondolnak mások. -Még sosem voltam balett előadáson, legközelebb vigyél el. – Hazudnék, ha azt mondanám, kislányként nem álmodtam vaskos tütüről és feszes, szemfájdítóan erős kontyról, de az életem nem úgy alakult, így jobbára csak a tévében elkapott balerinák istenítése maradt nekem. És néhány ócska cipő, amit egyszer anyám hozott haza az akkori melóhelyéről. – Egy jó vacsora valami puccos étteremben a darab után? Majd én elintézem. – Majd úgy intézem, hogy a lányok épp Bell-nél legyenek, mert Bae képtelen arra, hogy vigyázzon a húgára. Amint kiteszem a lábam az ajtón, az első adandó alkalommal megpattan a barátnőihez. Mérgesen fújtatok egyet. Hiába van igaza, azért még mindig nehezemre esik, hogy gyakorlatilag mindenhol érzi magát, csak otthon nem. Az apjánál, a nagyanyjánál, bárhol, csak ne velem legyen egy légtérbe. – Kinövi ezt vagy készüljek arra, hogy jövő héten lelép egy agyontetovált, piercinges csávóval, akinek a térdét veri a nadrágra dereka… – Eltúlzom, nyilván, de akkor is… Bell jelenléte kicsit feszültté tesz, alig várom, hogy újra az üvegen keresztül láthassam és hamarosan meg is történik. Lazán kisétál, miközben én félig lecsúszva a széken bámulom őt. Azok után, mi most történik kettőnk között, nem kellene így viselkednem. Valahogy sejtettem, hogy messze a bejárattól kell helyet foglalnunk. – Ez nem olyan egyszerű… – Kavarok még egyet a teámon. – Amikor azt mondtam, három hete láttam utoljára, nos, egy icipicit hazudtam. – Mutató- és hüvelykujjammal mutatom azt az picit, közben hunyorgok és bűnösnek érzem magam, amiért nem az igazságot vallottam meg neki. – Három napja, mikor Charlie az anyámnál aludt, Bailey pedig az egyik osztálytársánál, átjött és.. ne kelljen kimondanom és ez nem az első alkalom… – Elvörösödöm, ég a fülem, a hajammal igyekszem eltakarni az arcom. Nem kívánok részleteket elmesélni, de úgyis tudja, hogy nem kanasztáztunk egész éjjel vagy UNOztunk a kanapén.
A pincér távozik én pedig azonnal Lilire nézek ahogy megszólal hazudott nekem. Csak figyelem kék szemeimmel és látom ahogy elvörösödik a mondandója végén mire lassan felvonom a szemöldökömet és szusszanok egyet. Le nézek vissza az étlapra és lassan becsukom azt majd bele kortyolok a finoman buborékozott italba. Szusszanok egy nagyot és leteszem a poharat majd ahogy ismét rá nézek kicsit elhúzom a számat.-Kezdem úgy érezni, hogy ti igazából csak a szex miatt jöttetek össze...-pislogok párat és lehet kicsit bántóak a szavaim de másra már nem tudok gondolni velük kapcsolatban.-Nem tudom mit akarsz Lili és tudod jól, könnyen megfejtem az embereket, nincs olyan amit ne találnék ki könnyen, az emberek tetteiből, mondataiból. Viszont akkor nem értem miért váltatok el ha szeretitek egymást...mert ez lehet csak az egyik oka annak, hogy összejártok és te rosszul vagy a közelében ő pedig úgy nézett rám mint a véres késre...-Sajnos az ilyen érzelmi dolgokban nem mindig vagyok túl jó. Igyekszem megfejteni a dolgokat és ez Lili házassága nagyon jó tanár nekem, de az is lehet, hogy túl nagy falat az ő érzelmi világa ahhoz, hogy kigubancoljam. Bár ezt őszintén neki kell helyre tennie magában. Neki kell eldöntenie, hogy egyedül is megbirkózik a világgal vagy szüksége van még mindig volt férje közelségére. Párkapcsolati tanácsból nincs túl sok nálam, hiszen én nem éltem még soha párkapcsolatban, csak egy üzletben ami szexuális viszonnyal volt megkoronázva de az érzelmek soha sem domináltak nálam és a "párjaimnál". Talán ezért sem tudom megérteni ilyen téren Lilit. Ahogy azt ecseteli, hogy a lánya mit fog művelni elmosolyodom a gondolaton.-Bae egy kamasz. Ha minél jobban szabályokkal akarod körbe barikádozni és minél jobban láncra akarod verni annál jobban ellened fog menni, hiszen most te vagy a legnagyobb ellenfele. A börtön őr aki mindent megakadályoz. Ügyvéd vagy, köss vele kompromisszumokat. Szabály, szabály ellen, Jog, jog ellen. Bizonyos dolgokat meg kell tennie neked, vagy te sem engedsz. Ha megfojtod a kötéllel persze, hogy elmenekül előled.-mondom és finoman rá mosolygok.-Ha kell segítség valamikor én is vigyázok rájuk ha szeretnéd. Szerintem meg leszünk a lányokkal. Ráadásul van egy sejtésem mivel tudnám kicsit tőrbe csalni a kamaszodó lányod.-gondolkodom el hiszen én is voltam gyerek és az anyám akármennyire is volt hideg voltak szabályok amiket be kellett tartanom. Ha ellenálltam kaptam a következményt, azonban ha jól viseltem a dolgokat és még tettem is olyat ami a szüleim kedvére volt a szabályokból kevesebb lett. Halkan nevetek ahogy egyből rá tér a vacsorára.-Egyenlőre szeretném megismerni Dashát, hogy valóban olyan érdekes-e számomra mint ahogy a bensőm jósolja...De igen, rád hagyom ahogy szeretnéd. Viszont én vezetek. Tudod, hogy utálok gyalog, vagy tömegközlekedéssel járni hosszútávon.-kötöm ki ahogy hátra dőlök a székben és rá emelem kék szemeim. Halkan ismét elnevetem magam burkolt fenyegetésére és megnyugtató pillantást küldök felé.-Még nem tudja, hogy a barátom vagy. De a legközelebbi találkozásunknál megemlítem neki, hogy mit is tervezünk mi ketten.-nyugtatom meg majd ahogy a segítségre tér ki határozottan bólintok.-Rendben akkor beszélni fogok a gyerekekkel. Aztán ha úgy adja lehetőség a nővel is. Amit tudok azt kiderítem neked.-mondom egy biztató mosollyal felé.
Nem olyan egyszerű az életem, mint amilyennek valójában tűnik. Igyekszem elfedni minden repedést, minden apró lyukat, hogy tényleg úgy tűnjön, minden jól működik a mindennapjaimban. De koránt sem így van. -A gyerekeim apja. – Válaszolom egy kis dühvel a hangomban. Hajlamos vagyok mindent azzal magyarázni, hogy a neki köszönhetem a lányainkat. -Azért váltunk el, mert elegem lett abból, hogy többször volt részeg, mint józan. A fiúnk elvesztése, aztán Mark halála… túl sok volt egyszerre. – Nekem sem volt könnyű akkortájt, de ott voltak a lányok és muszáj volt összeszednem magam. Nem hanyagolhattam el őket csupán azért, mert darabokban voltam. Ezzel szemben Bell fetrengett a saját fájdalmában, dagonyázott az önsajnálat kövér pocsolyájában és magamra hagyott. A napokat hetek váltották, a heteket pedig hónapok és változás nem állt be a kapcsolatunkban. Ő továbbra is mániákusan kutatott a társa gyilkosa után, miközben piával próbálta túltenni magát a történteken. Szépen lassan eltávolodtunk egymástól annak ellenére, hogy még mindig szeretem. Dühös vagyok rá és nem tudom felfogni, hogy addig tökéletes életünket pár perc leforgása alatt felforgatta. – Még mindig szeretem, de nem megy, nem hallgat rám. Nem akarom megvonni a lányok láthatási jogát, de ha ezzel egy kicsit észhez téríthetném, megtenném. – Sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy ügyvédként szinte bármelyik bíróságon az én javamra döntenének, mégsem léptem meg ezt a lehetőséget. Képtelen lennék elvenni tőle a gyerekeit. -Nem vagyok rosszul, csak nem tudom kezelni a helyzetet. Mindegy, ne beszéljünk róla. – A mellettem ülő kislányra siklik a tekintetem, hatalmas barna szemeivel az enyémet kémleli. Aprócska fogai kibukkannak ajkai takarásából, amitől elmosolyodom. Charlie csontfogai most állnak a helyükre, négy évvel ezelőtt még hiányzott az első két foga, olyan volt, mint egy protkós vámpír. – Ha szeretnél, átjöhetsz a hétvégén, otthon leszünk. – Visszafordulok hozzá, belekortyolok az azóta ihatóra hűlt teámba. Előzőleg citromot és mézet csepegtettem bele, régóta nem élek cukrokkal. Az égnek emelem a tekintetem. Úgy tűnik, mindenki egyetért abban, hogy hagyjam Bailey-t és engedjem, hogy azt tegyen, amit akar. Normális, épeszű keretek között. – Nem vagyok börtönőr. – Színlelt sértettséggel a hangomban dobom az arcába a rongy szalvétát, amit ebben a forgalmas kávézóban nem szokás tenni egy jól nevelt hölgynek. – Jó, kicsit visszavonulok. – Megadom magam, ha ez kell a békességhez, kétszer is meggondolom, hogy kiabálok a lányommal. – De nála semmi sem működik Mik. Semmi! – Bár, remélem azért Bell egy kicsit megtömi a fejét ezzel-azzal és gondolkodóba ejti a kisasszonyt, mert már csak benne van bizodalmam. Anyám konkrétan ellenem van, azt szajkózza, hogy ugyan így viselkedtem én is ugyan ebben a korban, nem voltam különb én sem. -De kit érdekel az én unalmas életem, amikor a tiéd sokkal izgalmasabb. – Alig várom a találkozót, az előadást, a lányt, akiről percek óta áradozik. – Ne aggódj már, nem fogom vallatni, sem kínozni és nem akarom elüldözni mellőled. – Majd akkor, ha úgy viselkedik. – Én jobban vezetek, mint anya. Ha úgy érzed félsz mellettem, még nem ültél be az anyósülésre mellé. – Remélem Charlotte ma épségben hazaér a zeneiskolából.
Mit mondhatnék erre. Elé állíthatnám a nyers igazságot de ahogy ismerem hirtelen dühét a teája a nyakamban landolna és sokáig hízeleghetnék neki, hogy megbocsásson. De...talán akkor tanulna egy kis kegyetlenséget. Hiszen a vergődő, szenvedő állatokat is inkább fejbe lövik, ha nincs más esély. A volt férje jelenleg csak egy vergődő takony az élet padlóján amibe vagy beletaposol vagy feltörlöd. Férfi vagyok és tudom, hogy gondolkodnak férfi társaim.-Hát persze hogy az.-mondom ahogy le nézek amint elénk teszik az ételt és lassan felvágom a húst és egy finom kis szeletet emelek az ajkaim közé. Elvesztés...túl sok egyszerre. Nos ott voltam az apámmal a halálos ágyánál de se én se az anyám nem tudtunk könnyet ejteni azért az emberért. Pedig én a vére voltam. Talán ez is volt az ami hozzá kötött semmi más. Anyám pedig...alig várta ezt a pillanatot. Szíve szerint rendes temetést sem tartott volna egyszerűen csak hagyta volna bele rugdalni apám testét egy gödörbe majd a komornyikkal elásatta volna. De nagy ember volt....és a családján kívül mindenki szerette. Mert velük más volt. Ahogy arról beszél, hogy elvenné a lányok láthatósági jogát felpillantok rá kék szemeimmel majd a poharamhoz nyúlok és bele iszok az ásványvízbe.-Lili nem tudsz elég kegyetlen lenni. Ami nem is baj, de lehet néha annak kell lenni. Főleg ha többször alszik a bokorban a házatok előtt mint a lakásán...-jegyzem meg csendesen majd folytatom az étkezést.-Akármennyire is gonosz ez vagy vágják a gyerekek a fejedhez idővel talán a függősége fogja bajba keverni pont akkor mikor a lányok is vele vannak. Azt pedig melyik anya éli túl, hogy a férjük hülyesége miatt a gyerekeknek is baja esik?-kérdezem ahogy újra rá tekintek kék szemeimmel. Nem akarom bántani Lilit de ez a z igazság. Ha valaki függő, és ez eluralkodik rajta hamar veszélyt jelenthet más emberekre is. Én is függő vagyok valljuk be őszintén de én kordában tudom tartani, hiszen ki elégítem az igényeimet.-Csak bujkálsz előle igazad van végül is ez sokkal jobban hangzik.-emelem ajkaim közé ismét a villámat. Éhes voltam és vagyok de így is kiélvezem az étel ízét. Az ajánlatra elmosolyodom és egy kicsit leteszem az evőeszközöket ahogy megrágom a falatot majd lenyelve szusszanok egyet.-Rendben azt hiszem rá fogok érni. Dashával később találkozom.-Arcomba dobja a szalvétát én pedig lehunyom a szemeim majd az ölembe esett szájtörlő darabra nézek és felemelve teszem fel az asztalra.-Akkor enged el. Minden kamasznál van valami stratégia csak türelem kell, hogy kitaláld. A lányaid pedig nagy részt rád hasonlítanak szóval van egy pár trükk ami esetleg hatásos lehet. -mondom mosolyogva majd ahogy ecseteli az estét amikor találkozhat Dashával folytatom az evést és minden szaván elgondolkozom és formálom magamban a válaszokat.-Nem izgalmasabb csak más az én életképem mint a tiéd. De mindenkié változhat még.-rántok vállat.-Ezen nem izgulok, kíváncsi vagyok a véleményedre ezért is szeretném ha találkoznátok.-mosolygok rá finoman.-Nem is a te vezetési stílusodtól tartok, egyszerűen még nem szeretnék inni Dasha társaságában. Nem a mértéktartással van a legnagyobb baj egyszerűen még nem akarok olyan mélységekbe mélyedni vele beszélgetéseink során amivel több mindent árulhatok el neki mint amit kéne. Ezért szeretném én vállalni a sofőr szerepét.-mondom el Lilinek gondolataim. Egyenlőre még csak egyszer randiztam a hölggyel szóval úgy gondolom 3-dik találkozásunk amikor Lili is velem lesz nem éppen alkalmas arra, hogy alkoholt fogyasszak. Lili már látott inni, nem vagyok veszélyes senkire sem de olykor a szavaim bántóak, gonoszak, és mindig ilyenkor beszélek előbb mint gondolkozom. Ezt pedig nem szeretem azonnal bemutatni.
Kezdőlap
