Az Intelligence Unit egy speciális egység, amely a komplexebb ügyeket vizsgálja; tömeges gyilkosságokat, emberrablásokat, speciálisabb eszközöket igénylő eseteket, ha kell, beépülünk, ha kell, nyomozunk,  informátorokat tartunk fenn és használunk, ha úgy hozza az ég, bár persze adni is kell valamit. Az egység néha igen csábító, néha pedig riasztó, a széljárás gyakorta változik, ám a bejutás ritkán egyszerű.

Te azoknak az egyike vagy, akire a bűnügyi igazgatóság már korán felfigyelt, még az akadémián; akiknek a vizsgákon nyújtott teljesítménye végett nem kellett járőrként dolgozniuk, hanem tovább küldtek a főiskolára.  Senkit sem lepett meg, hogy tökéletesen teljesítesz; mindig mindent a könyveknek megfelelően, időre, szépen, rendezetten. Mintapéldája vagy azoknak, akiket az osztályvezetők idejekorán be akarnak hálózni, hogy tökéletes utódot neveljenek belőlük, aki tovább öregbítheti a hírnevet.
Rád is ez a sors várhatna, ha nem lenne itt egy apró hiba: mégpedig hogy nő vagy.  
Nem szereted, mikor ezzel szembesítelek, pedig rájöhetnél, hogy csak a tényeket szögezem le. Emancipációs törekvések ide vagy oda,  még mindig nehéz egy bizonyos pozíciónál előrébb jutni, a nagy öregek ugyanis ritkán tűrnek meg maguk között bárkit a szebbik nemből. Jobb volna, ha ezt mihamarabb elfogadnád; igyekszel is, bár láthatóan sért.

Alig pár hónapja kerültél az egységhez, korábban a gyilkosságiaknál ténykedtél, akik egészen más módszerrel dolgoznak. Olyan, mintha újra tanulnál; ugyanolyan bizonyítási vággyal veted bele magad a munkába, mint egy kiscserkész. Az én partnerem lettél, miután az előzőt előléptették a főnökség berkeibe.

Mint két világ találkozása. Te gazdag körökbe születtél, egyedüli gyermek vagy, aki a legmenőbb iskolákba járt, és aki mindig megbeszélhette a szüleivel a problémáit.  Mikor megkérdezik tőled, miért lettél mindennek ellenére rendőr, azt válaszolod: családi okokból. Elvégre, a nagyapád annak idején városi rendőrfőnök volt. Hozzámentél a középiskolai szerelmedhez, tőle született a fiad is, és látszólag tökéletes életet éltetek.

A hangsúly persze a látszólagon van. Még nem tudunk sok mindent megosztani egymással, bár nem tudom, a Te helyedben bármikor is megosztanám-e, hogy a férjemtől azért váltam el, mert erőszakos lett, ám még így sem tudtam menekülni előle; hogy bár köztiszteletben álló politikus és üzleti nagyágyú, a rosszabbik oldal felé húz, arra, amelyet te üldözni lettél hivatott. Hogy egy ideje már a fiatok biztonságával zsarol téged, s megpróbál rávenni, hogy információkat adj ki neki, hogy védd őt a razziáktól és ellenőrzések sorától.

Vajon meddig bírod?

A PB-hez nem ragaszkodom, csak azért jutott eszembe, mert együtt játszanak egy filmben. Vacilláltam még Katheryn Winnick, Monica Raymund, AJ Cook, meg egy csomó más arc között, de lényegében az igénylőre van bízva, hogy kit hoz végül, nekem csak annyi a lényeg, hogy ki lehessen nézni belőle egy valamire való nyomozónő szerepét.
Ahhoz sem ragaszkodnék, hogy nő legyen, ha nem élezné még jobban a kettejük közti ellentéteket, amit szeretnék hangsúlyozni.
Szeretném, ha ebből valami mélyebb ismertség alakulna, de csak lassan. Mivel a nő titkairól Bellamy nem tud, a pontos háttér nyugodtan változtatható és alakítható saját szájízre. A keresztnévhez sem ragaszkodnék, csak a vezetéknévhez, aszerint lesz ugyanis emlegetve.