A családot nem választod, azt csak a nyakadba kapod – ez különösen igaz azokra az idegesítő kistestvérekre, akiknek a fejére legszívesebben a vizes vödröt húznád, mégis te vagy az első, aki a védelmükre kel és elver bárkit, aki ártani akarna nekik.
Ha valakinek egyetlen húga van, az különösen igyekszik vigyázni rá; ám ha az a bizonyos húg történetesen valamiért élből elutasítja a családjuk elveit, tinédzserkora legnagyobb részében az apátok ellen lázadt és minduntalan bajba került, akkor az igencsak megnehezíti az idősebb testvér feladatait.
Gyerekként nem jöttünk ki túl jól egymással. Talán a korkülönbség, talán a nemből fakadó ellentétek, vagy a tény, hogy akkoriban mindent igyekeztem úgy tenni, ahogy azt Apa elvárta tőlem, ez pedig mérhetetlenül bosszantott téged. Én voltam a család kedvence; Golden Boy, aki bármit csinált is, az csakis dicséretre való lehetett, te pedig egyre kevesebbnek érezted magad. Úgy érezted, a New Yorkba költözéssel is csak neked ártottunk. Kisgyerek voltál, mikor beléptem a seregbe, nem váltunk el jóban, a fejemhez vágtad, hogy reméled, nem jövök vissza – állításod szerint ezt azóta minden nap bánod, és sosem tudtad volna megbocsájtani magadnak, ha valóban történik velem valami. Voltak napok, mikor nem jelentkeztem a megszokott időpontban, mert küldetésen voltunk, elvágták a tábori vonalakat vagy egyszerűen olyan kemény nap állt mögöttem, hogy képtelen voltam ébren maradni. Mindig aggódtál.
Aztán 2010-ben az egyik unokatestvérünk, aki velem együtt állomásozott, a szemem láttára halt meg odakint. Korábban hazaküldtek, és napokig ki sem jöttem a szobámból. Te voltál az, aki megtörte a csendet; beültél mellém az ágyra, s egy némán töltött óra után közölted, hogy bűzlöm. Az volt a fordulópont mindkettőnk életében. Én nem sokkal később leszereltem és jelentkeztem a rendőrségi akadémiára, te pedig kérve-kéretlenül is a nyakamba kerültél.
Már mindketten magunk mögött hagytuk a gyermekéveket, még mindig próbállak terelgetni, te pedig most már kezded hagyni magad. Ez nem jelenti azt, hogy mindig hallgatnál rám; pont úgy, mint a barátnőm, mindig új dolgokba kezdesz, tovább akarsz lépni a pincérnőségnél, felfedezni a világot, saját céget alapítani. Az egyik barátnőddel és egy "befektető" segítségével, akiről állítólag nekem nem kell tudnom, nyitottál egy kis sütiző-kávézót, mindig is szerettél sütni, de egyelőre inkább a pénzt viszi. Nem tudom, emellett meddig tartasz ki.
Segítek neked, ahol tudok; hivatalosan hozzám vagy bejelentve, de nagyon is jól tudom, hogy legtöbbször nem jössz haza. Nem tudom, hol vagy és mit csinálsz; tudom, hogy rosszabb arcokkal is futsz, az ég tudja, miért. Az adrenalin kell? Az izgalom? Tudom, hogy néha drogozol is. Nem nagy dolgok, fű, hallucinogének. Csak remélni tudom, hogy soha nem is lesz mással dolgod.

//Skyt talpraesett, kissé meggondolatlan, sőt, egyenesen hebrencs fiatalnak képzelem, akit vonz a veszély, imád eljárni és szórakozni, szíveket törni, néha akár kocsikat is. Sok tekintetben nagyon okos, ugyanakkor ha valakit barátjának tekint, hajlamos teljesen elsiklani a hibái felett, és így könnyen belekeveredik olyasmibe, amibe nem kellene. Abszolút nem zárom ki, sőt, kifejezetten pártolom, ha a leendő játékos belekeverné valami törvénysértő dologba, ahonnét már nem lehet egy kis ejnye-bejnyével kijutni.
Arcban nem vagyok válogatós, amihez ragaszkodom, hogy kicsit hasonlítson Coltonra – a világos szemszínben mindenképpen, és a sötét haj is előny. A képen Willa Holland van, de eszembe jutott Kaya Scodelario, Elizabeth Gillies, Sarah Hyland, Emily Rudd, Kat Dennings. Tényleg aki csak szimpatikus. (Csak Palvin Barbit ne, ha kérhetem.   )

Oké, tudom, hogy nem romantikus plot, de esküszöm, hogy nagyon várom, és játékra is sok lehetősége lenne, úgyhogy ha szimpatikus az alap, a többit megbeszélhetjük.   //