- Aaaa, ne már!! Csókold már meg, te szerencsétlen! - kiáltok teljes átéléssel a tévémre, amelyen épp valami spanyol szappanopera képkockái peregnek. Őszintén szólva nagyjából egyetlen szót sem értek belőle, épp hogy csak nem buktam meg spanyolból a gimiben, de a múlt hónapban elfelejtettem előfizetni a Netflixre, úgyhogy most csak ez van. Vagy esetleg választhatok valamilyen más nyálas külföldi programot is. Na nem mintha nagyon letörne a helyzet, simán leszinkronizálom én magamnak az egészet, ez így talán még szórakoztatóbb is. Sőt, olyannyira beleélem magam, hogy tíz perccel később már bőgve tömöm magamba a popcornt, két marékkal. Bár a romantikus hangulatomat, meglehet, a második pohárka bor alapozta így meg. Teljesen érzelgőssé válok, főleg amikor kiderül, hogy Esperanza terhes lett Juan Migueltől. Mármint abból következtetek, hogy egy kétcsíkos terhességi teszttel hadonászik, és hisztirohamot kap. Aztán így a harmadik pohár félszáraz-vörösnél bevillan, hogy mi történne, ha rólam is kiderülne, hogy babát várok? Ha-ha! Mintha az lehetséges volna! Mármint... Való igaz, Wes-szel most már bő három hete boldogítjuk egymást, és basszus, az is igaz, hogy egyik másik alkalomra csak alig-alig emlékszem. Nem tehetek róla, hogy folyton valami buliban akadunk össze, aztán a dolgok folyton összemosódnak. Te jó ég! Mi van, ha tényleg az vagyok? Mikor is kell, hogy megjöjjön...?
Szabályosan kiugrok az ágyból a sokktól és a rémülettől, amikor a dátumot ellenőrizve ráeszmélek, hogy normális esetben már tegnap beköszöntött volna a piros betűs nap. A tál popcorn úgy repül szanaszét, hogy az sem kizárt, a hajamba is jutott belőle. Ne-ne-ne! Te hülye liba, mit csináltál?! Miért nem figyeltél jobban a védekezésre? Ennyire nem lehetsz szétcsúszva! Ha ezt Wes megtudja...
Őrült módjára járkálok fel és alá a szobámban a telefonom képernyőjére meredve, miközben újra és újra kiszámolom a dolgot, de minden alkalommal ugyanazt az eredményt kapom. De hát az előbb is mi a fenét csináltam? Szappanoperát nézek, és bőgök, meg zabálok, mint egy kismama? Biztos a hormonok! Nem, ez hülyeség. Le kell higgadnom. Ezt csak beképzelem. Beszuggerálom magamnak. Totál meghibbantam. Ezt az egészet most sürgősen el kell felejtenem. Inkább azt kéne magamba szuggerálnom, hogy még ma este megjön a menziszem, és nem lesz semmi gond. Pozitív gondolkodás, vagy mi. A legjobb lesz, ha azonnal elugrom, és veszek egy doboz tampont. Hiszen szükségem lesz rá. Még ma. Meg is indulok rögtön, magamra kapom a kabátomat, hátamra a hátizsákomat, és már félúton járok a lépcsőházban, amikor kapcsolok, hogy szobapapucsban indultam meg. Aztán hármasával szedve a lépcsőfokokat rohanok vissza, és veszem fel tornacsukát. Az már kicsit sem izgat, hogy még mindig a kiskutyákkal tarkított pizsimben menőzöm. Pár percen belül már lent is vagyok a sarki vegyesboltban, csak biccentek az eladónak, és már indulok is a sorok között a kiszemelt polchoz. Igazából már csukott szemmel is tudnám az irányt, nem is habozok sokat, határozott léptekkel közlekedem, de megtorpanok, amikor azzal kell szembesülnöm, hogy elég foghíjasan van kipakolva a portéka. Konkrétan tamponból egyetlen doboz árválkodik a polcon. Na bakker, ez egy jel! Megrázom a fejem, megszabadulva a baljós gondolattól – milyen hülyeség már ez? – , és a doboz után nyúlok – csakhogy annak ellentétes oldalába valaki más csimpaszkodik éppen. A kéz gazdájára nézek, majd elnevetem magam.
- Bocs, haver, de szerintem te eltévedtél! A borotvahab a másik sorban van – vigyorgok rá, miközben magam felé húzom a kiválasztott árút.

Torrie & Keith

"The quickest way to know a woman is to go shopping with her."

Évek óta az a fétisünk a nejemmel, hogy havi szinten egy éjszakát mindig hotelben töltünk. Már aznap megejtjük a foglalást a következő hónapra, amikor kicsekkolunk az aktuálisból. Próbáltam azért olyan helyeket találni, ahol nem vágják ki a vesénket nap közben és nem is akarnak lelőni, csak mert fehérek vagyunk, csak mert az amerikai kontinensen kívül születtünk, és eddig mindig működött a tervem. Tinát, a maga negyvenhat kilójával nem volt szokásom ugyanakkor egyedül útjára engedni.
- Keiiiiith?! - ez a hang.. a nők képesek erre csak, amikor nagyon akarnak valamit, és azt várják, hogy majd rákérdezel, miközben egy szőnyegnyi virágszirommal baszod képen őket.
- Igen, Tina? - még az elején nagy becézésekben voltunk. Azóta eltelt tíz év, és már minimálban toltuk azt is szerencsére. A hátam közepére nem kívántam volna, ha mondjuk egy bolt közepén visítva szólított volna Macikámnak. Inkább lenyúztam volna az arcomról is a bőrt, csak hogy befejezze. A vállamnak dőlt a kanapén, befúrta magát a karom alá, miközben a csülkeit maga alá gyűrte. Ujjaim végigsimítottak a fekete tincseken, kisöpörtem a nyakából azokat.
- Ma nem fog menni - nézett rám a film helyett, pedig az Iron Man-t ő is szerette. Egy háborús filmet azért nem fogok vele megnézetni, mert sose szerette a színházon kívüli vérontást. Brutálisnak tartotta, és nem is értette meg a háborúk lelket cincáló motivációit. Nő volt, nem hibáztattam.
- Micsoda? - sikerült Robert Downey-ról elnéznem a feleségem arcára, akinek a kiskutya szemeitől padlót fogtam. Hát hogy volt képes így nézni? Komolyan! Büntetni kellene érte minden spinét ezek miatt. Kihasználják, hogy tudnak hatni a kanokra ezzel.
- Hát.. meg fog jönni este, tudod... - egy egészen halk baszdmeg csúszott ki a számon, amire összevonta a szemöldökét. - Most.. azt ne mondd, hogy elfelejtetted! Az utóbbi időben mindig két nappal korábban jön meg, tudod jól! - a hangja vádló lett. Mit vétettem, könyörgöm! De esküszöm veszek egy falinaptárat és azon fogom vezetni a ciklusait, hát beszarok. - Nem hoztam magammal tampont - enyhült meg a hangja, macskaként dörgölőzött hozzám.  Nem voltam képes nyomon követni ezeket a hangulatingadozásokat a részéről. - Elmennél kérlek venni? A... közepeset hozd, kérlek - törleszkedett. Esküszöm előző életében oroszlán volt. Tináról Vasemberre néztem. Aztán az arany-vörös kombinációról a nejemre. Komolyan direkt csinálja, hogy a Bachelor-ra át tudjon kapcsolni, és azt a lónyálat nézni. Tudta, hogy nyert ügye van, ezért rámászott a számra az övével egy gyors csókra, ami után feltápászkodtam. Fogalmam sem volt, Bronxban hol van a legközelebbi éjjel is nyitva tartó bolt, de felkészültem a vadászatra.
Húsz perccel és négy bolttal később végre ráakadtam arra, ahol végre az előadó is megerősítette azt, hogy van tampon. Csak enyhén nézett hülyének, amikor rákérdeztem mind a 36 évemmel erre a csodálatos kérdésre, de csak beletúrtam a hajamba és ott hagytam, hogy megkaparintsam azt a dobozt és végre elhúzhassak a picsába. Már Gollamként nyúltam is érte, hogy elorozzam a Drágaságot, amikor a túloldalról ujjakra bukkantam. Nem az Addams Family-ből, mert azt loptam volna, vittem volna azonnal.
Az ujjakhoz még hang is társult, amire kénytelen voltam felnézni, a szavaira pedig a homlokomat is ráncoltam. Hogy mi van?!
- Ha az kellene nekem, akkor oda mentem volna - kezdtem bele, miközben a kislány húzni kezdte a dobozt. Egy ideig még tartottam én is, de ha belekezdett a ráncigálásba, eleresztettem a tamponokat, mielőtt még felnyomott volna szexuális zaklatás miatt. De nem léphetett meg vele, mert leléptem a köztünk lévő távolságot. Nagyobb, ölesebb léptekkel, gyorsan mozdulva, félig-meddig el is álltam az útját. - Ha azt mondom, hogy nem rég volt meg a nemátalakító műtétem és a hormonok pedig Niagarát csináltak a cuccból lent, elhiszed? - szegeztem neki a kérdést, és mint amikor a gyógyszerrel teli fiolámra szoktam nézni, most a tamponos dobozra néztem vágyódva. A picsába! El ne hidd, kislány!
- Egyébként neked mire kell? Elhagytad és kinőtted a pelenkádat? - néztem fel a gyerek arcába. Alig lehetett tizennégy. Miért nem alszik már ilyenkor?

Valahol az agyam egy eldugott zugában tisztában vagyok vele, hogy ez abszurd, hogy talán inkább egy terhességi tesztet kéne vennem tampon helyett, mert ha tényleg az van, ami hiszem, hogy van, akkor itt már a pozitív gondolkodás nem fog segíteni, attól még nem lesz negatív az eredmény. De az ijedtség teszi, vagy a bor, még valószínűbb hogy a kettő együtt, hogy meggyőzöm magamat, ez az egyetlen, amit most tehetek. Semmiképpen nem szeretném újraélni azt az időszakot, amin anyám miatt átmentem tiniként, amikor teherbe estem, egyetlen pillanatát sem akarom feleleveníteni az akkori történéseknek, ezért inkább megnyomom a fejemben a pánikgombot, ami végül veszettül vinnyogni és villogni kezd, és úgy iszkolok le a sarki boltba, mintha az életem múlna rajta. Bizonyos értelemben pontosan ez a helyzet. És bár a megfelelő polchoz érkezve egy pillanatra megtorpanok a meglepettségtől, hogy ennyire hiányos a kínálat, innentől már az sem fog visszatartani az utolsó doboz megvásárlásától, hogy egy kéz tapad a túloldalához, illetve ahhoz egy egész ember tartozik. Egy férfi, hogy pontos legyek. És meggyőződésem, hogy eltévedt, mert mégis mit keresne a női sorban? Nem logikus, hogy elvétette az irányt? De vagyok olyan cukibogyó, hogy útbaigazítom, mielőtt elsunnyognék a zsákmánnyal. Ő azonban se nem cuki, se nem bogyó. Bár a dobozt végül elengedi, de ahogy fordulnék meg, és állnék tovább, megkerül, és elállja az utamat. A homlokomat ráncolva, félig értetlenül pislogok rá, félig egy amolyan „mit akarsz, te perverz?” nézéssel. A kérdését követően azonban muszáj felnevetnem.
- Őszinte részvétem, de ha nemrég még tényleg nő voltál, és egy kisebb Niagarával kéne megküzdened, szerintem magadtól is tisztában lennél vele, hogy ez a méret nem lenne elég – mutatom fel a tamponokat, de csak tisztes távolságból, nehogy véletlenül lenyúlja őket. A következő kérdésekre viszont már felvonom a szemöldököm, összefonom a mellkasom előtt a karjaimat, és gúnyos nevetést hallatok.
- Ha-ha! Hogy te milyen vicces vagy! Csak nem egy humoristához van szerencsém? A Dumaszínházból szöktél? Be kellett volna zárniuk éjszakára – ingatom a fejemet, közben kicsit elhátrálok, és vizsgálom a lehetőségeimet, hogy milyen irányba is tudnék elsurranni mellette.
- Bár talán jobb, ha nem sértegetem tovább a bácsit, mert még előkapja a görbebotját, és elgáncsol vele – vágok vissza ezúttal édesen mosolyogva rá. Ha én gyerek vagyok, ő vénember. Ennyi. Aztán valóban nekilódulok, hogy megkerüljem. Nem is értem ezt a fickót, meg amúgy az egész helyzetet sem. Hová süllyed ez az ország, hogy egy nyamvadt doboz tamponért kell harcolnom egy hímneművel? És még azt kérdezi, mire kell? Mégis mire kellene? Elhagytam a boros üveg dugóját, és csak próbálok kreatív megoldást találni a problémára. Vagy füldugónak szeretném használni, amúgy is olyan zajos ez a környék. De az is lehet, hogy hajcsavaróként fognak funkcionálni. Ha így belegondolunk, ezek a tamponok értékesebbek, mint gondolnánk. Most már holtbiztos, hogy nem mondok le róluk.

Torrie & Keith

"The quickest way to know a woman is to go shopping with her."

Höh? A logikai sorrendje nem volt jó. Ha nő voltam és most már nem, mégis mi a pöcsömért kellett volna nekem némi vattapamacs, hogy feldugjam magamnak?
- Most azt akarod mondani, hogy dagadt vagyok? Egy nyomorult beluga? - jó, lehet, hogy nem kellett volna tovább fötörnöm azt a képzeletbeli szőnyeget, de ha már belekezdtünk, kislány, hadd vigyük végig ezt a logikai bukfencet. De tudom, én voltam a szarjancsi, hogy belementem ebbe. Olyan ez, mint a klotyópapír vásárlás. Ha veszed, biztosan mindenki azt figyeli, mennyire szaros a segged és hogy mennyire puha az a papír, amivel suvickolod az alfeled. Biiiiiztosan azt nézi mindenki. Igazából le se szarják - érted, höhö -, hogy épp mire adtad ki a pénzed. Ha mondjuk hat kiló hasis lenne nálad se venné senki sem észre. Az emberek ma már szinte meg se nézik a másikat, ha épp nem kefélni akarnák elvinni egy körre.
De a tampon nem csak játék és mese. Kész horror, ha nem volt, és ha most üres kézzel térek "haza", akkor Tina vagy letépi a tökömet, vagy rituálisan blood eagle-áldozattá válok, amit meg nem akartam. Persze a feleségem egyszer ütött meg.. még, amit nem is akartam volna kipróbálni.
- Fogalmam sincs, miről beszélsz - fapofa! Nagyon igyekeztem nem elvigyorodni azon, hogy a kislány nyelvét is hogy felvágták és képes volt ilyen riposztra. Általában az ekkora ökörségeknél a nők fele felsül és/vagy nevetésbe torkollik az egész. Jó, visszaszívom, nem lehet már olyan kicsike, mint amennyinek kinéz. Habár tudjuk a botox hatásait és "előnyeit", nem igaz? Courteney Cox is fasza benne, csak épp olyan, mintha az egész fejét bewaxolták volna.
- Görbebot? Hogy mi van? - az meg mégis mi a faszom? Akaratlanul is lenéztem az ülepemre, ami éppen most szomorkodva, eltakarva várta a saját maga sorsát. Ma se lesz szex Tinával. Felsóhajtottam, és amikor végre már helyre tettem magamban a kérdést, hogy nem, az egyszemű huszárom kurvára nem görbült, és még csak nem is bot volt, a lány már eltűnt előlem, ezért megfordulva már csak a hátával találtam szembe magam. A picsába már! MI6 képzésen volt és épp Quantico-ból szökött a kisbige? Mi a faszomért ilyen gyors? - Hé, várj! - indultam meg utána, és tisztes távolból nyúltam a felkarja után, hogy magam felé fordítsam anélkül, hogy 1: ki ne törjem a kezét, 2: nehogy tökön basszon a helyes kis lábacskájával, és 3: nehogy üvölteni kezdjen az eladó felé, hogy "segítség, elraboltak" vagy "te vén kujon, ne erőszakolj meg"! Még csak az kellett volna, hogy Tinát az őrsről hívjam fel, mert ahhoz nekem ugye kurvára jogom van, hogy felhívjak valakit. Hát ahhoz is jogom volt, hogy a feleségem menstruációt ne egy kibaszott Dexter-jelenetnek éljem meg.
- Várj egy kicsit - ismételtem el, és ha nem kezdett bele az esetleges jelenetbe, felcsaptam a praclijaimat, egy fél lépést el is hátrálva tőle. Fegyvertelen voltam, látnia kellett. - Ha az igazat szeretnéd, a feleségem épp most úszik vérben.. vagyis nem úgy értem, hogy meghalt, mert nagyon is él. Csak épp lehet, hogy.. - felsóhajtottam. - épp most menstruál, és ha láttál már egy anyatigrist, aki épp átváltozik T-Rex-be, akkor elképzelheted, hogy nem épp kellemes látvány, ha elkapja a nő-vagyok-épp-menstruálok hullám - játszottam meg a szegény férj szerepét, aki szenved ezeken a napokon. Nagyon! És amúgy tényleg. Nem volt az a mennyiségű épp-megkívántam-valami-kaját lista, aminél kielégíthettem volna őt. Na jó, a harmadik nap már simán ment a fürdőben a szex, élvezte is, de addig kész horror volt.

Nem kezdek el azon agyalni, hogy a pasi, aki elvileg nem pasi, most mégis hány százalékban is lett nő, és pontosan honnan is jön belőle a szökőár, vagy vízesés, vagy vulkánkitörés, vagy akármi, csak azt tudom, hogy ha nagy adagban jön, ami jön, akkor a közepes méret neki nem lesz elég. Az orrfelhúzós, megsértődős replikája viszont tökéletesen példázza, mennyire nincs ezzel tisztában. Én mindenesetre jól szórakozom, hangosan felnevetek a kérdésre, aztán a fejemet ingatom.
- Semmi ilyet nem állítottam. Távol álljon tőlem, hogy ilyen ronda és kegyetlen módon bárkinek a lelkivilágába gázoljak. Csupán arra céloztam, hogy ha már olyan sok a „cucc”, hogy Niagarát képez, akkor lehet, hogy inkább az extra méretűvel kéne próbálkoznod – vigyorgom képen. Vagy vehetne pelenkát is, ha már úgyis ő hozta szóba ezt a variációt. Az biztos jó lenne a nemi átalakításon átesett szerszámhoz is. De ebbe a témába amúgy talán jobb lenne nem belebonyolódni, mert végül még teljesen benne ragadok, és rémálmaim lesznek.
Ehelyett viszont veszem a fáradtságot egy szellemes visszavágáshoz, ő azonban ezt láthatóan nem tudja értékelni. Nem... nem arra a görbebotra gondoltam. Cch! De mindegy, mert ezt meg végképp nem szeretném elragozni neki. Inkább sarkon fordulok, amíg ő a botja görbeségét ellenőrzi, de megint feltartóztat. Értetlen tekintettel, felháborodva fordítom újra felé az arcomat, amint elkapja a karomat.
- Hát mi a fene van már? Te most komolyan valami perverz vagy, aki tamponos lányokra vadászik? - kérdezem a szemöldököm ráncolva, kissé hevesen. - Figyelmeztetlek: már régóta tanulok taekwondo-zni, szóval még egy ilyen hirtelen mozdulat, és eskü, hogy lekaratézlak – fenyegetem meg magabiztosan. Na azt, hogy ha taekwondo-zni szoktam (mellesleg a régóta, az úgy két-három hónapot jelent, de tényleg járok néha edzésekre), miért akarnám pont lekaratézni, nem tudnám megmagyarázni. Csak remélhetem, hogy meggyőző volt a határozottságom. Viszont a fickó monológjának folytatását hallva egy pillanatra tényleg megpróbálom felidézni, milyen fogásokat meg forgásokat is tanultam eddig, mert a vérben úszó feleségének gondolata enyhén valóban megrémiszt. Mi a franc? De végül csak az orromat ráncolom elborzadásom és hitetlenkedésem jeleként.
- Huhh, ez igazán nagyon megható és egyben horrorisztikus sztori volt, és őszintén sajnálom a tigris-rex feleségedet, meg téged is, de ez most nekem jobban kell. Reményeim szerint engem is elkap ma a „nő-vagyok-épp-menstruálok hullám”, de ha mégsem, akkor tuti kiderül majd, hogy terhes vagyok, és az nagyon-nagyon rossz, oké? Nem akarom, hogy terhes legyek. Te se akard, hogy terhes legyek! De ha esetleg tényleg az lennék... akkor képes lennél megfosztani egy terhes nőt az utolsó doboz tampontól? Na, ugye hogy nem?! – gesztikulálok és hadonászok felindultan, és a végére már én sem nagyon tudom, hogy mit hadoválok össze, meg hogy az egésznek mi értelme, de annyira nem is lényeges, mert ha a görbebotos perverz pacákot sikeresen összezavarom a mondandómmal, akkor már szerintem félig nyert ügyem van.

Torrie & Keith

"The quickest way to know a woman is to go shopping with her."

Képzeld el, hogy a moziban ülsz egy olyan filmen, amit már legalább azóta vártál, mióta csak bejelentették, hogy lesz. Mint egy kiskölyök, aki összefosta magát a karácsonyi távirányítós autója miatt, beülsz egy kurva nagy adag kukoricával, megtömöd a képed és nálad boldogabb ember nincs is. És most képzeld azt el, hogy a mögötted ülő szétrugdossa a hátad, és a film közepén már azon gondolkodsz a kibaszott filmed helyett, hogy hátrafordulsz és Sub Zero-ként kitéped az illető kezét és azzal baszod pofán az illetőt. Keményen és durván. Mert rohadtul megérdemli, mert AZ a te kibaszott filmed.
Na, ekkora arculcsapásként ért az, hogy még mindig a menstruáció kontra Niagara metaforán csúsztunk a beszélgetés fonalán. Most komolyan, szerinted ezt vitattam volna meg bárkivel is? A placenta leválását, mint egy nyomorult kisbolygó, sem volt kedvem végignézni, ha egyszer eljutok a szülőszobáig és a gyerekem anyja azt akarná, hogy legyek jelen a szülésnél. Hősként eltűrném, hogy széttörje a kezemet, ahogy kapaszkodna belém, de az biztos, hogy premier plánban végig nem nézném a toooold-told, toljad ki baszdmeg azt a fejet projektet.
- Elvileg nem a méret a lényeg - ó, dehogynem! Kicsi, vagy vastag, redős-e vagy éppen olyan sima, mint a babaseggű állam borotválkozás után, kinek mi jött be.
Jobb ötlet híján, és mert fürge volt, mint egy menekülő mókus, a karja után nyúltam, hogy némileg feltartóztassam, de ahogy rám ripakodott, a kezem még mindig a levegőben volt, megadtam magam neki. Nem akartam én bántani, de a kérdéseire felvontam a szemöldököm. Komolyan vannak olyanok, akik a tamponos lányok után mennének? Az milyen perverzió már? Most kérdezzek rá a bigénél, hogy ugyan meséljen már? Itt az üzlet közepén, biztosan örülne nekünk az eladó is. Egy fasza kis session-t is alakíthatnánk mindenki nagy örömére a tampon témakörben.
- Adok neked gázspray-t is, ha akarod, vagyis veszek, az nincs nálam, csak bankkártya meg némi kápé, de komolyan - akadtam el, és ha épp nem akart leteríteni a földre egy pörgéssel-rúgással, faszomtudja mivel, a kezeimet lepakoltam a törzsem mellé. Nem állt szándékomban a láthatatlan pisztolya előtt megadni magam végleg. Inkább tereltem a témát némi magyarázattal, hát ne akadjunk már el annál, hogy éppen fenyegetném, mert rohadtul nincs így. Eszem ágában sem lenne a frászt hozni a kiskölyökre, akinél még mindig nem voltam meggyőzve arról, hogy elmúlt már tizennégy. Maximum tizenhét. Na jó, a szövegét elhallgatva talán még akár lehetett tizenkilenc is, de akkor is ott volt még a tojáshéj a kis fokhagyma seggén. Nem mintha bármikor is ÚGY néztem volna meg a kis barna bigét. Van egy gyönyörű feleségem, köszönöm szépen.
És ha már Tina, akkor muszáj voltam előadni a tervem, aminél a pozitív végkimenetelt kívántam, de az rohadtul elmaradt. Egy orbitális sóhaj szakadt fel a tüdőmből és tűz- és füstmentes kifújással fullasztottam ki a tüdőmet, hogy utána az orrnyergemen dörzsöljek egyet.  Tulajdonképpen végigsuhant az elmémen egy kósza what the fucking fuck gondolat, a szemeimmel csak alig megkésve követve a hadonászó mozdulatait. Ezzel nem fog összezavarni, én mondom.
- Ha terhes vagy, akkor már nem tök mindegy, hogy van-e tamponod, vagy sem? - egyenesen a szemébe nézve tettem fel a kérdést, és valahogy most elmaradt a faszfej énem kérdései, tényleg komolyan érdekelt. Esküszöm leültetem ide a kőre és bevezetem a szexszel kapcsolatos faszságokba. Nem, inkább mégsem.  Az túl beteg és irgalmas szamaritánus szerepkör lett volna tőlem, ráadásul Tina már kurva rég várta a tamponjait. - Mit szólnál ahhoz, ha én most kifizetném ezt a doboz cuccot? És a felét megkapod. Tök ingyen. Mert nem akarsz lebabázni. Még ha mondjuk már késő is lesz és esetleg éjjel kiscipőkkel meg rugdalózókkal álmodnál.. - vezettem be a rémálmaiba, miközben hol a szemeit néztem, hol pedig a kincset érő dobozt. Akkor is kell nekem belőle. Legalább egy napi mennyiség. A farzsebemből előhalásztam a pénztárcámat is, bizonyítékként, hogy valóban telt rá, nem voltam hajléktalan.
- Kérlek?! - na jó, ennyit még megért a feleségem. De többre nem vagyok hajlandó egy kibaszott dobozért. Maximum hazaugrom a Manhattan-i lakásunkba. Cirka háromnegyed óra ebben a kései forgalomban. Mi az nekem már?!