Túl kicsi és riadt voltam ahhoz, hogy szóljak neked apánk gusztustalan tetteiről. Így hát elviseltem, hogy amíg anya kidolgozta a belét, addig apa minden egyes éjjel mellém feküdt az ágyba. Te ebből semmit érzékeltél, hisz megadatott az az anyagi biztonság, hogy saját szobánk legyen. Évekig tűrtem, míg nem nyolc évesen végre el mertem mondani neked. Tíz évesen te ezt képtelenségnek tartottad, felnéztél apánkra, istenítetted, amiért orvosként mások életét igyekszik jobbá tenni. De egy este, amikor csak ketten voltatok a házban, apa téged is megpróbált molesztálni. Benned volt annyi erő, hogy szólj a legközelebbi felnőttnek, akiben megbíztál. Miért is nem csodálkozom azon, hogy az nem anyánk volt. Sosem hitt volna nekünk. Rögeszmésen rajongott apánkért, betegesen ragaszkodott hozzá, mert elintézte számára azok a pirulákat, amik miatt éjszakánként jobbára önkívületi állapotban randalírozott a házban. Mocskos egy gyerekkorunk volt, de a bíróság valami oknál fogva hitt nekünk. Gyermekként nem fogtam fel, mint jelent ondót találni egy tíz éves nemi szervében.
Nevelőszülőkhöz kerültünk. Eleinte ketten, aztán csak te. Én mindig ott maradtam az otthonban, míg téged folyamatosan ajnároztak. Három év után kerültél mostani szüleidhez. Rendes emberek, eszükbe sem jutna bántani téged. A legjobb iskolákba járattak, nyaranta európai utazások vártak rád valamelyik rokonnál. Folyékonyan beszélsz franciául és németül. Ügyvéd és emberjogi aktivista lett belőled.
Csak gratulálni tudok az életedhez kedves nővérem. De a hosszú évek alatt, egy percre sem jutottam eszedbe? Amikor megöltem apánkat, önként jelentkeztél a védelmemre, de lemondtam a segítségedről. Elvakított a napfény, amit az én életemből kiszorított az árnyék.

(Hajdanán a legjobb testvérek voltak, de elválasztották őket egymástól. Reign irigy lett nővére életére és megszakította vele a kapcsolatot. Azóta valamelyest rendeződött a viszonyuk, de még mindig megtartják a három lépés távolságot. Nos, ezen kellene dolgozniuk.
Ha megérkeztél, ötletelünk még a továbbiakról.    )