Ben & Lyn


phone conversation



- Az jó lehet, akkor örök rejtély marad, mit műveltél az este – jegyzem meg hallhatóan mosollyal a hangomban, de azért nem vagyok teljességgel nyugodt. Nem arról van szó, hogy nem bíznék benne, csupán még mindig hullámzik a talaj egy kicsit a kapcsolatunkat illetőleg. Mindketten baromi óvatosak vagyunk egy-egy lépésnél, hogy ne bántsuk meg a másikat vagy bármi ilyesmi, de én például néha láthatólag képtelen vagyok erre. Hogy úgy alakítsam a dolgaimat, ami mindkettőnknek jó lenne. Persze el akartam menni, de közbeszóltak egyéb dolgok, ami miatt most nemet kellett mondanom.
Amikor hallom a hangjában a meglepettséget a General Motorst illetőleg, akkor fogom fel, hogy nem kellett volna most ezt kimondanom. Amúgy is csak egy kósza ötlet, de ez nem a megfelelő alkalom az erről való diskurálásra. Még szerencse, hogy holnap ebből semmire nem fog emlékezni.
- Semmit. Ne isis törődj vele, félálomban még azt sem tudom, mit beszélek – magyarázom az előbbit. Ha holnapra még az eszében lesz, akkor majd józan állapotban diskurálunk erről.
- Hát nem mondom, hogy most átmegyek – mormogom. Tudom, hogy ezt most napokig vagy az is lehet, hogy hetekig fogom hallgatni, hogy nem mentem el vele a bulira, de azért remélem, hamar megbékél majd, mert egy idő után már biztos nekem is sok lenne.
- Igen, azt észrevettem – mosolyodom el újra. Bírom ilyenkor, mikor részeg. Olyan esetlen, mint egy kisgyerek, aki el van anyátlanodva. És ezzel együtt engem is olyan magány fog el, hogy legszivesebben most azonnal autóba ülnék, hogy aztán bebújhassak mellé a takaró alá.
- Ühm... hát ezt örömmel hallom drágám, de erről tereljük is a témát, mielőtt még mindketten túlzottan begerjedünk – mondom és macska módjára nyúlok el az ágyon.
A holnapi nap nekem tiszta káosz és már most szinte fel sem akarok kelni, gondolni meg végképp nem szeretnék rá, hogy hány felé kellene rohannom.
- De jó egyeseknek – mondom halkan újra félálomban. Így az éjszaka közepén már automatikusan csukódnak le a szemeim, mire egy kis hatásszünet után újra meghallom a hangját és az artikulátlan szavait a vonal túlsó végén. A párnába mosolygok, de ezzel együtt el is szomorodom.
- Te is hiányzol Benjamin – suttogom. Már gondolkodtam rajta, hogy megkérdezem, nem akarna-e esetleg ideköltözni, vagy legalább pár napot a hétből itt tölteni, de aztán mindig arra a következtetésre jutottam, hogy ez nem ilyen egyszerű. Egyrészt ezt Rosenak is el kellene magyarázni, másrészt pedig akkor már a család és barátok körében is nyilvánosságra kellene hozni, hogy együtt vagyunk. Bár azért kíváncsi lennék, hogy reagálna a kérdésre. Ezzel a mondattal már majdnem el is szundítok, mikor egy olyan kérdés hangzik fel a túloldalról, amire kipattannak a szemeim és közel sem vagyok biztos abban, hogy jól hallottam.
- Tessék? – kérdezek első körben csak ennyit, aztán kicsit feljebb tápászkodom az ágyon. – Ben... ha ezt majd józanon is megkérdezed, akkor megígérem, hogy nem fogok gondolkodni a válaszon. – Te jóságos ég, hol vagyunk mi egy esküvőtől!? Őszintén, nem is érdekelne a papír, nekem ez nem annyira fontos. Persze, minden nő álmodik az esküvőről, a fehér ruháról, de nekem sokkal többet érne, ha végre boldogan, mindenféle konfliktus és félreértés nélkül élhetnénk boldogan. Örökre.
- Most ezt miét kérdezted? – érdeklődöm, mert azért azt kétlem, hogy a semmiből ötlötte ki így részegen a kérdést. De azért az ember akkor a legőszintébb, ebben nem kételkedem.



Ben & Lyn


phone conversation



Most már megjegyzés nélkül hagyom a fogorvosos papírt, mert majdnem biztos vagyok benne, hogy nem létezik ilyen. Bár a női táska feneketlen kút, sose lehet tudni, mit rejt.
- Nem csak ittál, hanem füveztél is? – poénkodok, bár az sem kizárt, de annak azért nem annyira örülnék. Régen volt egy-két alkalom, amikor együtt téptünk be a poén kedvéért, de csak ennyi, nem is kellett több.
Bűntudatom van, amiért nem mentem el, de hát most ez van. Nem tudok mit csinálni, főleg nem így utólag. Azért remélem nélkülem is jó volt a party. A hiányos öltözetű nők között is.
- Pedig nincs rá okod, hogy hülye gondolatok keringjenek ott. – Tényleg nincs. Sosem tettem semmi olyat, ami miatt bármi rosszra gondolhatna.
- Jó, akkor visszamegyek a General Motorshoz – bököm ki hirtelen, de el is nevetem kicsit magam, mintha csak poénnak szánnám, közben meg esküszöm, komolyan gondolkodom rajta. Csak Bennek még nem vázoltam ezen gondolataimat.
- Kicsit? Nem mondom, hogy próbálj meg végig sétálni egyenesen a hálótól a bejárati ajtóig, mert nem akarom, hogy összetörd magad – somolygok.
- Áh, értem. És a fejed mit mond? – Most csak kicsit haragszik, esélyem lenne kibékíteni, de ha komolyan berág, akkor nincs egyszerű dolgom. Ben nagyon makacs tud lenni, ha úgy van, napokig lehet neki szépet és jót tenni, ha elhatározza, hogy márpedig haragszik, akkor haragszik.
- Uh, pedig nagyon szexi lehetsz olyan jó kis csípőmozdulatok közben – vigyorodom el, mert tényleg látom már a lelki szemeim előtt.
- Rád érek. Egyébként is, estétől nem értem rá, nem pedig az éjszaka közepén. De mindegy, mert te már otthon vagy én pedig itt vagyok – teszek pontot ennek a végére.
- Te is kegyetlen vagy, tudom, most otthon magadban gyakorlod a jó kis salsa mozdulataidat ahelyett, hogy.... – elharapom a mondat végét egy mosoly kíséretében. Bármikor beülhet egy taxiba és idejöhet, ha úgy van.
- Na, hogyhogy? Mindjárt megsajnállak. Azért valahogy csak túl leszel rajta, remélem – nevetek fel halkan. De én is egyre jobban vágyódom utána és semmi mást nem akarok, csak hogy itt feküdjön mellettem.
- Holnap mit csinálsz? A józanodáson kívül?



Ben & Lyn


phone conversation



- Elég, ha reggel megkeresem vagy most azonnal kell? – Azt se tudom, hol vagyok, talán nem most fogok nekiállni keresni valamit, amit nem is tudom, mi. De valahogy ez nekem csak kifogásnak, vagy indoknak tűnik, ami miatt felhívhatott. Hallom a hangján, hogy nem józan, de hála az égnek Ben nem az a típus részegen, aki agresszívvá válna vagy éppen mindenbe belekötne, sokkal inkább cuki ilyenkor.
Valami koppanást hallok a telefon túloldaláról, aztán néma csend.
- Mit csinálsz? – mosolyodom el még mindig félálomban, aztán kicsit feljebb tornázom magam az ágyban.
- Hülye gondolataid vannak – mormogom. Nem kell nekem más pasi, erre vártam mióta, nem fogom elszúrni. Vagyis igyekszem nem elszúrni. De éppen ma is ezt tettem, mert nem mentem el arra a partyra. Volt rá indokom, csak Ben nem érti meg. Vagyis úgy csinál, mintha megértené, csak éppen rossz embert fogott ki, akivel ezt el akarja hitetni.
- Áh, szóval nem vagy részeg – hümmögök félmosollyal az arcomon. – Persze, hogy nem. Hacsak nem ittál a pezsgőből, akkor még talán el is hiszem – kuncogok. El akartam menni erre a szaros estére, csak éppen rossz időpontra tették. Azt gondolja, hogy én az este folyamán nem ettem ezen magam?
- Akkor jó – mondok ennyit, mert nem akarok újra belemenni a témába. – Még mindig haragszol? – Na tessék, sokáig bírtam, juhú.
- Salsázni? – lepődöm meg, és már meg is jelenik a lelki szemeim előtt Ben, ahogy latinos mozdulatokkal próbálkozik. – Na, akkor azt majd bemutathatod. – Persze ezzel együtt a hiányos öltözetű nők is eszembe jutnak, de azt gyorsan elhessegetem a gondolataim közül.
- Ohhh, miért nem jöttél ide? – kérdezem lebiggyesztett ajkakkal, tudom, hogy nem látja, de érzi a hangsúlyon.
- Tudod, ha odamennék, nem ráncigálnálak le az ágyról. Sokkal inkább ott marasztalnálak – búgom a telefonba, aztán újra elnyúlok az ágyon. De jó lenne, ha itt lenne...



Ben & Lyn


phone conversation



Ahhh, nem. Nem akarok még felkelni. Csak még tíz percet kérek, hogy lustálkodhassak, hiszen még csak épphogy lefeküdtem. Valaki biztos pörgeti éjszaka az időt, mint a Sims nevű játékban, hogy gyorsabban teljen. Automatikusan nyúlok a telefonhoz és húzom el a megfelelő irányba, ami még ad egy kis időt a szundira. Már vissza is aludnék, amikor ismerős hangot vélek hallani a hangszóróból.
- Halló – nyöszörgöm a telefonba, ahogy közelebb húzom magamhoz. – Hát, ha engem hívtál, akkor én vagyok – mosolygok bele a halk mormogásba. – És igen... – elemelem a fülemtől a telefont és megnézem, mennyi az idő. – hajnali fél négy van. – hunyorgok és vissza is hajtom a fejem. Gondolom sokat ivott, és ezt be is bizonyítja a következő mondata. És egyébként is, ha nem ivott volna, nem hív fel, mert tudom, hogy haragszik rám.
- Mi? Most engem akarsz kábítani? – kérdezem még mindig félálomban. Ismerem, mint a tenyerem, nyilván nem azért hívott, hogy mikor megy a fogorvoshoz. Arra sem emlékszem, hogy adott volna ilyen papírt. – Milyen fogorvosról beszélsz? – nevetek fel halkan és érzem, hogy lassan távozik az álom a szememből.
- Hát, nem tudom, azt hiszem, az emberek nyolcvan százaléka ilyenkor aludni szokott, és bármily hihetetlen, én is ezt tettem. És igen, egyedül vagyok, kivel lennék? – vonom össze a szemöldököm.
- Te részeg vagy? – húzódik a szám széles vigyorra. Hülye kérdés, én is hallom nagyon jól, hogy az, csak kíváncsiskodom.
- Milyen volt az este? Már otthon vagy?  – érdeklődöm, mert persze érdekel a dolog. El akartam menni, de be kellett fejeznem egy csomó dolgot a melóban, el voltam úszva de rendesen. És igen, Rose is itthon van, nem passzolhatom le örökké, pedig megpróbáltam, csak éppen nem ért rá senki. Akkor is csak késve tudtam volna odaérni.
- Nem jössz át? – kérdezem kicsit óvatosan. Jól esne most hozzábújni még pár órát. Persze nyilván megértem, ha nem akar, tudom, hogy meg van bántódva, de ki tudom ám engesztelni.