Az idegesség nem jellemző rám. Egyáltalán nem. Nem vagyok izgulós fajta, a jó fajta izgalmat leszámítva, ami egy-egy fellépésünk előtt el szokott érni. De közben pedig egy túl kitárulkozó fajta sem, aki csak úgy beszámol másoknak a problémáiról, a multjáról, az érzéseiről pedig pláne nem, főleg, hogy sok esetben nem is értem, vagy csak megjátszom őket. Tudom, hogy milyen vágyódni, emlékszem még arra is, milyen szeretni az anyukádat, azt is tudom, hogy milyen, amikor félsz valamitől, amikor magányos, vagy épp szomorú vagy. Értem és megélem a dühöt, a haragot, az undort, a kiábrándultságot, de ezek már-már távolinak tűnő emlékek. Annyira elzárkóztam minden ilyentől, talán akaratomon kívül, hogy ez az egész helyzet az agyamra ment.
A kezemben a naplókat rejtő dobozzal masíroztam be a hatodik cigim után az őrsre, ahol elméletileg meg tudtam volna találni Larson nyomozót. Továbbra sem tettem le arról, hogy halálra idegeljem és kizökkentsem a munkaorientált, mindig tárgyilagos dolgaiból. Egyébként is rátapintott a titkos sitcom függőségemre, és arra, hogy a látszat ellenére imádok otthon, laza cuccban a kanapémon punnyadva sorozatokat darálni. Ijesztő a nő. Meg vonzó is. Szőke haj, porcelán bőr, alacsony termet, vékony, már-már fiús, lapos testalkat. Továbbra sem tudtam napirendre térni efölött az összkép fölött, de azért igyekeztem. Nem szerettem volna, ha Remy arra térne vissza, hogy tényleg a böriben ülök zaklatásért, aztán hozhatná a folyékony szappant, nehogy nem kívánt dolgok történjenek odabent.
Miután besétáltam, megkerestem az első, értelmes fejű embert, hogy segítséget kérhessek tőle. Elmondtam, hogy Aziel Darkbloom vagyok, és azért jöttem Manhattan-ből Brooklyn-ig, hogy beszélhessek Emmalynn Larson nyomozóval. Aha, gondoltam én…
-Mi az, hogy nincs bent?! Fontos lenne. Nem lehetne… felhívni?!  –néztem a pasasra egy csalódott sóhajtól kísérve, hátha ettől majd meghatódik.
-De maga viszi el a balhét… ennyi futóbolondot… -csóválta meg a fejét az ürge, majd miután azt hitte, nem hallottam a megjegyzését, már tárcsázott is.
A „furanevű pasas” megszólításra csak a szemeimet forgattam, és fejben elküldtem a kurva anyjába, akkor is, ha halott.
-Áh, csak unalmas óráimban ezzel az álnévvel futok, ha épp kecskéket áldozok, amúgy Ted Bundy-nak hívnak. Tudja, cipőboltos akartam lenni, ha már Bundy, de a Ted név kötelez…  -hát az arckifejezéséből ítélve nem örült túlzottan annak, hogy megpróbáltam humorizálni, így a szabad kezemmel csak legyintettem egyet.
-Aziel. Darkbloom. A-Z-I-E-L. D-A-R-K-B-L-O-O-M.  –ismételtem el jó lassan és tagoltan, hogy ez a gyengeelméjű is megértse. Miután bontották a vonalat, közölték, hogy üljek le a váróban, mert Emma még fél óra, mire ideér. Mivel ezt a napot erre szenteltem, és Alex miatt is beszélni akartam vele, ledobtam magam és benyomtam valami zenét a telefonomon, hogy addig elkezdhessek dalszövegeken agyalni. Bőven van ihletforrás.

-Larson nyomozó! –pattantam fel, amint megláttam az érkező nőt. Ezer közül is megismerném, és egyébként is jobb, ha nem vált több szót az agyhalott kollégáival.
-Bocsánat, nem tudtam, hogy ma szabad napja van. Csak… behoztam a naplókat, amiket összeszedtem. Bejelölgettem a megfelelő oldalakat, hogy ne kelljen végiglapozgatnia őket.  –azt egyikünk sem szeretné.
-És akartam beszélni valami másról is. Be tudunk menni valahova, ahol sokkal kevesebb az inkompetens barom, aki nem tudja megjegyezni az emberek nevét? –vontam fel kérdőn a szemöldökömet, egy megnyerő mosolyt dobva annak a vén fasznak, amelyik lesátánistázott.

     Aziel & Emma

“I told you I wouldn't die for nothing”

Szerencsére a forgalom sem volt vészes, és baleset sem történt, ami lelassíthatott volna. Ahogy ígértem, fél órán belül a brooklyn-i őrsre értem. Leparkoltam a kocsit, és már robogtam is be az épületbe, ahol Darkbloom már várt rám. Neki hála lerázhattam mindenkit, aki hozzám akart szólni, hogy nem érek rá, mert dolgom van. Jöttek hozzám egy sürgős ügyben, szóval vagy oldják meg, vagy zaklassanak később.
- Aziel. Üdv. Örülök, hogy látom. Köszönöm a türelmét. Remélem, nem várattam meg nagyon. - pillantottam rá.
- Semmi gond. Nem vagyok szabadnapos, csak ebédszünetet tartottam. Egyébként is fontosnak tűnt, hát itt vagyok. A naplókat pedig köszönöm. Már az előző adag is egészen hasznosnak bizonyult. A kis jelölésekért is hálás vagyok. - engedtem meg magamnak egy mosolyt.
- Elnézést a kollégám miatt. Valakiket a fánkos sztereotípiák miatt is tartanunk kell. De azért vallja be, hogy az Aziel nem egy mindennapi név, és valóban van valami kellemesen sötét csengése. - vontam fel a szemöldököm.
- Jöjjön velem, az irodában nyugodtan beszélhetünk. - elindultam vele a folyosókon.
- Már én is akartam keresni, mert van pár új infóm az ügyben, ha érdekli. - kinyitottam az ajtót, beengedtem, majd becsuktam magunk után.
- De kezdje csak maga, hisz maga hívott. - addig átvettem tőle a naplókat, lepakoltam őket az asztalra. Intettem Azielnek, hogy hol foglaljon helyet, ha élni kíván a lehetőséggel. Úgy kényelmesebb lesz.
- Miről lenne szó? - kérdőn fürkésztem az arcát, a tekintetét, a testtartását, az egész lényét. Szeretem tudni, hogy a gesztusaik is ugyanazt mondják-e, mint a szájuk.

...

zene

NYPD - Brooklyn

-Nem, betartotta azt a fél órát, amit megadott. Pedig már reménykedtem, hogy majd ígéretszegésért együtt megyünk zárkára. –villantottam rá egy vigyort, aztán csak a fejemet ráztam.
-Wow, ha tudom, hogy mosolyog miattuk, előbb behoztam volna őket. –viszonoztam is a gesztust egy meglepett pislogással kísérve.
-De egyébként fontos is. A naplók is, mert elég fontosnak tűnt magának is az ügy, meg úgy az ittlétem is fontos. Nem szeretek ilyen helyekre járni, ha csak nem muszáj. –a rendőrség nem szereti a klubomat, mert állandóan azzal zaklatnak, hogy kiskorúakat engedünk be. De ebben a mai világban, ahol a tizenévesek huszonévesnek, a harmincévesek meg tizenkettőnek néznek ki, honnan kellene tudnom ezeket?! Én csak egy szegény áldozat vagyok.
-Mhm, van biza’. Ha Darkbloom-ék tudták volna, hogy a szüleim szektások voltak, biztos valami kedves nevet adtak volna. Mondjuk Lorenzo-t. Azt meghallja az ember, garantáltan sírva röhög tőle. –vontam meg a vállamat egy hanyag mozdulattal.
-Deeeee amúgy igen, szerintem is van egy ilyen dark-os, különleges csengése. Örültem is, amikor megkaptam ezt a nevet. Aziel W. Darkbloom. Jobban illik hozzám, mint a születési nevem. –a Woods egyébként is egy szánalmas vezetéknév, szóval nem bánom, hogy el kellett dobnunk az örökbefogadással.
-De egyébként szerintem az Emmalynn is ilyen elvont, kicsit furcsa, misztikus, sejtelmes és szexi név. –igen, a szexi fontos jelző. Vannak ilyen nevek, mint az Evelyn, a Rosemarie, a Rebecca, vagy mint a kedves „ex-feleségem” neve is.
-Szuper. Persze, hogy érdekel. –szóval követtem is az irodájába, ahol miután átadtam a naplókat, ledobtam magam a nekem kijelölt helyre, félredöntött fejjel vizsgálgatva a nőt.
Átvetettem az egyik lábamat a másikon, miközben elkezdtem összetekerni a fülhallgatómat, hogy belesüllyeszthessem a pulcsim zsebébe.
-Megtaláltam Alex Freling-et. Vagyis… nem őt, hanem bemértük a telefonját. Ismerek valakit, aki profi abban, hogy megtaláljon másokat, így ráállítottam az öcsém keresésére, aztán ha már ott voltunk, hogy kutatunk, akkor ránéztünk az író srácra is. A kütyü a North Brother Island-en van. Szeretnék odamenni, hátha meglesz a gyerek is, de gondoltam szólok róla, mégis csak a maga hatásköre. –aztán ha egyedül odakommandóztam volna, lehet, hogy utánam is nyomozhatott volna, hogy hova tűntem. Az nem túl bizalomgerjesztő hely. Végül, ahogy eszembe jutott a testvérem, elkezdtem a szaggatott nadrágom térdét bizergálni.
-És Chester is meglett. Nem is kell Angliában kutakodnom utána. Itt van, New York-ban. –továbbra sem szeretném, ha ebbe belekevernék, de azért neki is jó lehet, ha nem kell másik kontinensen kutatni szükség esetén.

     Aziel & Emma

“I told you I wouldn't die for nothing”

- Reménykedjen csak, Aziel. Állítólag az hal meg utoljára. - szeretek pontos lenni.
- Ez most a legfontosabb ügyem, hogy egész konkrétak legyünk. - a thelemikus vonal a fő szál, amin dolgozom. Minél előbb eljutok a szekta mesteréhez és alapítójához, annál előbb véget vethetek ennek az őrületnek.
Egy pillanatra még a mozdulatba is belefagytam, ahogy elképzeltem, hogy most Lorenzo-t kellene kihallgatnom. Felvont szemöldökkel pislogtam rá, amivel valójában csak a nevetésemet próbáltam elfojtani. Ez végül is valóban humoros megjegyzés volt, de neki akkora az egója, hogy azt nem én fogom még pluszban fényezgetni.
- Mi volt a születési keresztneve? - nem mintha nem tudnám az aktákból, de az ő szájából akartam hallani, ha már ennyire humoránál van ma. Újfent.
- Igen, az. Pont, mint én. - forgattam meg a szemeimet. Szerettem a nevemet, és pontosan az ilyen misztikus, elegáns hangzása miatt, amit Darkbloom is felsorolt. Leszámítva a szexi részt, az engem pont hidegen hagy. Egyébként sem szeretem, ha úgy néznek rám, mint egy darab húsra a piacon.
Aztán kijelentette, hogy megtalálta Alex Frelinget.
- Hogy mit csinált!? Hol? - húztam össze a szemeimet.
Pontosított az állításán, hogy valami ismerőse bemérte a mobilját. A North Brother Island-et jelezte ki tartózkodási helynek. Majd azt is közölte, hogy szeretne odamenni, hát ha meglesz Alex is. Mindössze udvariasságból elhívott azért engem is magával, ha már egész véletlenül az én hatásköröm.
- Hát ez nagyon figyelmes. - azért van bőr a képén, meg kell hagyni.
Hozzátette azt is, hogy meglett az öccse, Chester Darkbloom is, aki nem Angliában van, hanem az államokban, egész pontosan New York-ban. Se az író, se a testvér nem voltak új információk a számomra, de mégis úgy kellett tennem, mint aki azért kétkedik ezeknek a forrásoknak a hitelességében.
- Miből gondolja, hogy az ismerőse használható információval szolgált? Máskor is lenyomoztatott vele embereket? Ki ő egyáltalán? Képes volt valami magánnyomozónak fizetni? - meglenne rá a pénze, de ez inkább hangzott hacker munkának. Ki tudja, miféle alakok fordulnak meg a Luciferben. Volt már többször rendőrségi ügyük, igaz hogy kiskorúak miatt, de az nem jelent semmit. Talán épp az fedi el, mi is megy valójában a háttérben. De Aziel most az áldozatok rokona volt, nem gyanúsított egy teljesen más ügyben.
- Oké. Először foglalkozzunk Alex Freling problémájával. Ha jól értem... Maga komolyan a North Brother Island-re akar menni? Tudja miféle hely az? Nem éppen hétvégi kirándulásokra alkalmas. - ez egy kis sziget az East Riveren.
- 1885-ben költöztették oda a Riverside kórházat. Hosszú éveken át, az 1930-as évekig mindenféle fertőző betegségeket kezeltek a kórházban, majd a 40-es évektől háborús veteránokat és családjaikat költöztették oda. Aztán az 50-es években rehabilitációs központot nyitottak fiatal kábítószer függők rehabilitációjára. 1963-ban a korrupció és az embertelen bánásmód miatt ezt az intézményt is bezárták. A sziget azóta teljesen elhagyatott. Az épületek romosak, lepusztultak, mindent benőtt a sűrű, elvadult növényzet. Elég nehezen megközelíthető. Biztosan erre akar vállalkozni? - vázoltam fel neki részletesebben.
- Ráadásul... mégis mire számít? Egy kis nyomozós kalandra? Hogy ott lesz Freling mobilja? Vagy egy kis mázlival Alex személyesen és majd hősök leszünk? Ennek kicsi a valószínűsége. Nagyon kicsi. Még ha hiteles is ez a füles, amit kapott, és találunk is ott valamit, elég nagy eséllyel már csak Freling hulláját. Nem akarok vészjósló lenni, de oda nem piknikezni járnak az emberek. Biztosan velem akar jönni? A látvány és a szag is ritka felkavaró még azoknak is, akik hozzá vannak szokva. - azt nem akartam hozzátenni, hogy nem még egy ilyen kis jól fésült klubtulajnak.
Amennyiben az intelmem ellenére sem tágított, a vezetékes telefonért nyúltam.
- Szia Dave, itt Larson. Kérnék tőled valamit. Szerezz nekem légy szíves valakit, aki átvisz a North Brother Island-re egy órán belül.
- A North Brother Island-re? Minek?
- Jól halottad. Csak csináld. Később elmagyarázom.
- Hányan mentek?
- Egyelőre csak ketten. Lehet, hogy zsákutca az egész. Addig feleslegesen nem akarok odacsődíteni egy egész csapatot.
- Rendben. Intézem neked, de nem ígérek semmit.
- Jó, köszi. Számítok rád. És Dave, ne felejtsd el, egy órád van rá. Egy perccel sem több. - mi körülbelül innen kocsival 35 perc alatt odaérünk, de nem akartam tegnapra kérni.
- Mindjárt indulunk. Remélem nem bánja, ha sáros lesz a cipője. Addig viszont beszélgessünk az öccséről. Felvette vele a kapcsolatot?

...

zene

NYPD - Brooklyn

-Joshua. Nem vagyok egy Joshua típus. Azokat valamiért mind nagydarab, buta focistának képzelem. Mármint amerikai focistának. -és én véletlenül sem vagyok az.
-De ezt úgy is tudta. –mivel ő nyomoz a szüleim ügyében is, így rólam is tudnia kell körülbelül mindent. Sőt, a legutóbb kiderült, hogy többet tud nálam, hisz tudta, mivel foglalkozott az apám, azt, hogy az anyámnak valóban volt egy testvére, aki meghalt, etc. Alapos munkát végzett, nem gondolnám, hogy pont a régi nevem volt a kivétel, amit nem tudott.
-Igen, szerintem is. Illik magához. –ez vitathatatlan. Gyönyörű, különleges nő, gyönyörű és különleges névvel. Jól választottak a szülei anno.
-Mert tudom, hogy pontosak az adatok, amiket talált. Nem, nem nyomoztattam. A Télapó. Tudja, neki megvan mindenki neve és címe, ráadásul télen könnyebb elérni. És ne röhögtessen már. Dehogy fizettem. Információ információért. Én elmondtam neki, hogy kell kötni, ő meg cserébe megkereste nekem Alexet és az öcsémet, mert ilyen arany ember. –mondjuk, ha tudtam volna, hogy ő Evelyn szomszédja, akkor lehet, inkább kibasztam volna az ablakon, deeeeee mindegy.
-Mhm, komolyan oda. Miért mennék máshova, ha épp oda vezetnek a nyomok? –pislogtam rá nem kevés rájátszással, teljesen értetlenül és ártatlanul.
-Harlem-ben élek, ilyen fejjel. Azt hiszem, boldogulok. –vontam meg a vállamat, majd ahogy nekiállt itt nekem töri órát tartani, hátravetettem a fejemet az ülőalkalmatosságom támláján és lehunytam a szemeimet, hogy pihenhessek egy kicsit. Tök érdekes, meg minden, de ezektől nem fog elmenni a kedvem attól, hogy odamenjek. Ha van rá esély, hogy Alex él, akkor meg tudjuk kérdezni, miért ment oda. Mármint… csak nem jókedvéből van egy olyan helyen.
-Biztosan. És pont arra, hogy Alex ott lesz. Élve, vagy halva, nekem majdnem kurva mindegy. Ha meghalt, akkor azt jelenti, hogy valószínűleg elkapta ez a fura szekta, szóval talán van rajta valami, ami segítheti a nyomozását. De ehhez nem értek, itt maga a nyomozó, nem én. Ha meg él, akkor meg tudjuk tőle kérdezni, hogy miért akart a The Walking Dead egyik szereplője lenni abban az elburjánzott susnyásban. –vontam meg a vállamat hanyagul.
-Ne aggódjon, bírom a kemény dolgokat. Ha nem emlékezne rá, láttam már kinyírt embereket, amikor jöttek a rendőrök, de még nem mozdították el a szüleinket. Szerintem, ha az nem tett kárt a kicsi lelkemben, hogy én hívtam ki a megfelelő szerveket, ez sem fog. –vagyis… erről Redmond-nak más lenne a véleménye, mert szerinte ez tett kárt a kis lelkemben, de úgy is érti. Ennél nagyobbat már nem hiszem, hogy bármi tehetne.
A kezeimet is összefontam, és vad szuggerálásba kezdtem, amíg fel nem emelte a telefont. Yess!!! Győzelem!
-Imádom, hogy aggódik a bakancsomért, de imádom a piszkos dolgokat, szóval nem lesz baj. De ha szeretné, majd szívesen átemelem a nagy tócsákon, nehogy elsüllyedjen egy mélyebb lyukban. –címeztem neki egy elégedett mosolyt.
-Igen, fel. –bólintottam rá a dologra már sokkal lelkesebben.
-Kicsit… volt bennem némi bizonytalanság, hogy majd mit fog szólni, ha egyszer csak megjelenek, de tök jól fogadta! Megbeszéltem vele, hogy az lenne a legjobb, ha hozzám cuccolna, mivel nem szeretném, ha valami baja esne, és nálam elég sok hely van. Nem zavarnánk egymás köreit. És bele is ment!!! Hát nem tök jó?! Talán végre lesz valami jó is ebben a szar ügyben, és annyi előnye lesz, hogy talán közelebb hoz minket, vagy valami… -nem mondom, hogy hiányzott ilyesmi az életemből, de azért ellenemre se lenne a dolog.

     Aziel & Emma

“I told you I wouldn't die for nothing”

- Nos... hát... nem. - ingattam meg finom eleganciával a fejemet.
- Tudja, az én Télapóm is kiderített ám ezt-azt. Például, hogy a testvére is az általam üldözött szekta tagja lett, nem véletlenül költözött New York-ba épp most, amikor ez az őrület újra felkapta a fejét. De sajnos nem tudom rábizonyítani, hogy ölt-e már vagy sem, így nem csukhatom le. De legalább nyugodtan aludhat magánál. Hát nem tök jó!? - pislogtam erőltetett mosollyal az arcomon.
- Komolyra fordítva. Én a maga helyében inkább nem bíznék benne. Ehhez a közösséghez köthető többek közt a szüleik halála is. Ezek potenciális vagy tényleges gyilkosok, Aziel. Jobb lenne, ha inkább távol tartaná magát tőle, nem még beengedi az otthonába, ahol álmában bármikor elvághatja a torkát. Ez túl veszélyes. Ráadásul... nem érzi enyhén gyanúsnak, hogy szinte azonnal a nyakába ugrott ennyi év után és még összecuccolni is minden habozás nélkül hajlandó? Ugyan már... - néztem rá hitetlenül oldalra döntött fejjel.
- Mivel láthatóan az imént halálra untatta a kiselőadásom, így most ettől megkímélendő inkább előzetesen megkérdezném. Hallott már Aleister Crowley-ról és a Thelemáról? Ha van némi sejtése a témában, akkor kapizsgálhatja, miféle szektához csatlakozott a testvére. - bár a rengeteg sértő és gúnyos megjegyzéséért cserébe meglehetősen csábító a gondolat, hogy hagyjam a fenébe ezt az egészet, had mártsa bele a tulajdon testvére a pengéjét, de nem vagyok kegyetlen. Értékelem én a humort, csak nem minden helyzetben és nem minden mennyiségben. Ez nálam már átlép egy határt, akárcsak az illendőségét.
- Crowley egy angol polihisztor volt, vagy legalább is saját bevallása szerint rengeteg dologhoz értett. Okkultista, mágus, író, költő, sakkjátékos, festő, asztrológus, hedonista, társadalom kritikus, de még hegymászó is. Több okkult szervezetnek is a tagja volt, de leginkább a mágikus irományai tették őt híressé. Főként a Liber AL vel Legis – A Törvény Könyve. Ez volt az általa alapított filozófia, a Thelema szent írása. Már életében hírhedtté vált, mint a világ leggonoszabb embere. A szülei vallásosak voltak, és ezt rá is ráerőltették. - de ezeknek utána tud olvasni ő is, ha részletesen érdekli az életútja.
- Még egyetemistaként fordult az okkultizmus és a miszticizmus felé. Alkimisták és mágusok könyveit bújta. A szexuális mágia is elég gyakori részévé vált az okkult tevékenységének, férfiakkal és nőkkel egyaránt végzett ilyen rítusokat. Sokat utazott, járt Mexikóban, az Egyesült Államokban, a Távol-Keleten, Indiában, Burmában, Ceylonban, Egyiptomban és Franciaországban is, amik nagy hatással voltak rá, mert innen-onnan átvett dolgokat, amiket a vallásába építhetett. Fontosak lettek számára például a buddhista meditációs technikák, illetve a jóga is.
Azonban az egyiptomi utazása volt a legmeghatározóbb, ami hatására megalapította a Thelema nevű okkult, metafizikai filozófiát. A felesége állítólag szokatlanul kezdett viselkedni, amiből arra a következtetésre jutott, hogy egy természetfeletti szellem lépett kapcsolatba vele. Aiwass utasításait követve Crowley megidézte Hórusz egyiptomi istent, aki elmondta neki, hogy az emberiség egy új eonba lépett, melynek ő a prófétája. Majd a hang lediktálta neki a Törvények Könyvének szövegét, és így jött létre a Thelema. Nevezhető okkult filozófiának, vallásnak, humanista pozitivizmusnak vagy akár egy elitista teljesítményelvű rendszernek, ki mit szeretne belelátni. - keltem fel aztán az asztaltól, hogy elindulhassunk a kocsimhoz.
- Hozzá kell tenni, hogy gyakran nyúlt drogokhoz, amik látomásokhoz vezethettek. A követői is szívesen fogyasztanak tiltott, hallucinogén szereket, követve az ő példáját. Ők is szeretnének spirituális, nem e világi élményeket megtapasztalni. Ez az egész több szempontból is veszélyes szektává nőtte ki magát. Gyilkosságok, öngyilkosság, drogok, szexuális bántalmazás, agymosás, emberrablás, és még ki tudja, meddig sorolhatnám. A mai elkeseredett, felgyorsult világban egyre több követjük akad. A központi gondolat nagyon egyszerű. "Tégy amit akarsz, ennyi a Törvény". És természetesen ezt mind úgy értelmezik, ahogy csak akarják, hisz a szabad akarat is fontos tényező. - talán érthető, miért vannak jelen már vagy húsz éve.
- A nőkkel kapcsolatban is sajátosan gondolkodnak. Crowley szerint a nők másodlagos emberi lények értelem és érzelem szempontjából is. Az abortuszt a gyilkosságnál is rosszabbnak tartotta, ugyanis szerinte a nő létezésének értelme a gyereknevelés. Csak ez lehet fontos a számukra. A legtöbb nőt még arra sem tartotta méltónak, hogy egyénnek nevezze őket, úgy vélte mindössze az ösztöneik irányítják őket. De ez csak az átlagnőkre igaz. Aki a Thelemához fordul, egyenrangú csillaggá válik. A thelemikus filozófia értelmében a férfi és a nő kiegészítik egymást, egyesülésük mágikus erőket szabadíthat fel. - kinyitottam a kocsi ajtaját, hogy beszállhasson. Ideje volt indulni arra az elhagyatott szigetre.
- A Thelema szerint nincs másra jogod, csak hogy akaratod szerint tégy. Cselekedj, és senki sem mond nemet. Az embernek joga van, hogy saját törvénye szerint éljen. Úgy éljen, ahogy akar. Dolgozzon, ahogy akar. Játsszon, ahogy akar. Pihenjen, ahogy akar. Meghaljon akkor és ahogy akar. Az embernek joga van, hogy azt egyen, amit akar, azt igyon, amit akar. Ott lakjon, ahol akar, oda költözzön a Föld színén, ahová akar. Az embernek joga van, hogy azt gondoljon, amit akar. Azt mondjon, amit akar, azt írjon, amit akar, rajzoljon, fessen, faragjon, formázzon, építsen amit akar. Úgy öltözzön, ahogy akar. Az embernek joga van, hogy úgy szeressen, ahogy akar. Azzal legyen, akivel akar, úgy, ott és akkor, amikor akar. Az embernek joga van, hogy megölje azokat, akik erőszakot tesznek e jogain. A szolgák szolgálni fognak. - osztottam meg vele a fő felfogást.
- Érti, hogy miért veszélyes, ugye? Bárki... tényleg bárki megtalálhatja benne önmagát. Úgy mossa át az agyat, hogy az illető szinte észre sem veszi, és már ott áll az áldozata fölött véres kezekkel. Bárki is értelmezte újra Crowley dolgait és próbál a nyomdokaiba lépni, elég jó alapot választott, amivel behülyítheti az arra kapható embereket. Véget kell vetni ennek.

...

zene

NYPD - Brooklyn

Felvont szemöldökkel néztem rá, ahogy előjött belőle a gúnyos visszavágási kényszer és azt magyarázta, hogy az ő Télapója is kiderített dolgokat. Egészen konkrétan az én öcsémről, aki ugyanannak a szektának a tagja, mint aminek az apám is a tagja volt. Az első reakcióm az lett volna, hogy ez nem a legjobb módja annak, hogy kifejezze a nemtetszését a humorommal kapcsolatban, mivel ez még annyira sem vicces, de aztán elhangzott a "komolyra fordítva" kifejezés is.
-Minden lehet gyanús, meg nem gyanús. Ha, és ismétlem... HA igaza van, és Chester is ehhez a szektához tartozik, nem jelenti azt, hogy meg akar ölni. Honnan tudja, hogy nem azért örült ennyire ennek, mert mondjuk félt, hogy a szekta többi része öl meg? Vaaaaagy mert tényleg szeretné rendezni a dolgokat. Attól, hogy én olyan vagyok, amilyen, a testvérem még nem lesz. Lehet, hogy mindig is erre vágyott, és mondjuk ezért is költözött ide. Csak nem tudta, hogy keresse meg a bátyját, aki ott hagyta anno, és az óta vissza se nézett. -néztem rá kérdőn, némileg türelmetlenül. Nem jelenti azt ez az egész, hogy A) Nem téved. B) Chester meg akar ölni és C)... Bassza meg.
-Fogalmam sincs, mi az a Thelma... Thelema. A faszi nevét egyszer hallottam egy videóban, de nem tartottam érdekesnek annyira, hogy utánanézzek, szóval halvány lila gőzöm sincs, hogy "miféle szektához" csatlakozott a testvérem. -ha már egyszer ennyire mesemondó kedvében volt, nem akartam megállítani. Ráadásul tényleg nem tudtam semmit erről az egészről. Nekem a szekta az mindig valami nagyon elvont, nagyon gonosz dolog volt, valami sátáni névvel.
Érdekesnek hangzott az élete, de megint csak azt tudtam megállapítani, mint amit Remington, vagy a saját esetemben. Miért kell a szülőknek, nevelőszülőknek, akárkinek rá erőltetni a másikra a saját faszságait?! Aztán sokan csodálkoznak, hogy a gyerek full más lesz, nem szereti a szüleit, nem figyel rájuk, stb. Na vajon miért?
Az, hogy milyen mágikus hókuszpókuszban hitt, csak egy grimaszt váltott ki belőlem. Elég sok szektának utánaolvastam, és az összesben az volt a legkiábrándítóbb, hogy belekevertek mindenféle misztikus, varázslatos baromságot, meg ilyen világvége elméleteket. Meg UFO-kat. Sok unatkozó gyökér. A legtöbb ember szerintem az alapfelvetéseik alapján egyet is értene velük, de azért ez a mágikus humbug nem mindenkit vonz be, ehhez már tényleg nagyon... kétségbeesettnek kell lenni, hogy elhidd.
Felkeltem én is, hogy elindulhassak Emmalynn után, csendben hallgatva a folytatást. Kivételesen nem akartam semmiféle hülye megjegyzést közbe szúrni, mert elég összeszedetten magyarázott, ráadásul tényleg érdekes volt minden, amit elmondott. Rengeteg rációt láttam benne, értettem, miért húzhat be annyi embert.
-Köszönöm. -hogy kinyitotta nekem az ajtót. Ahogy beszálltam az autójába, érdeklődve néztem rá, ahogy végül a mondandója végére ért.
-Maga tényleg nagyon beleásta magát ebbe az egészbe. Még a végén magát is behúzza, ha nem figyel. -ennyi volt minden, félig viccesnek szánt megjegyzésem, de végül csak a fejemet ráztam egy finom mozdulattal.
-De értékelem, hogy elmondta ezt így nekem, szóval köszönöm. Így már értem, hogy miért olyan veszélyes ez az egész. Igaza van abban, hogy hamar be tudná húzni az embert, mivel az alap felvetései tényleg nagyon jók, és én is egyet tudok érteni velük, mint valaki, aki nagyon egyénközpontú és hajszolja a különféle élvezeteket. Csak az a baj vele, hogy ez feltételezi a belső erkölcsi iránytűt, ami sokakból hiányzik. Nem mindegy, hogy önvédelemből, vagy élvezetből ölsz. Nem mindegy, hogy szabadon szeretsz és szexelsz, vagy megerőszakolsz valakit. Ha bármit ehetsz, vagy ihatsz, amit szeretnél, ez máris támogatja az egészségügyileg sem túl jó kannibalizmust és vérivást is. Szóval értem, hogy miért gondolja, hogy távol kellene maradnom a testvéremtől, de saját maga mondta, hogy nem tudja, hogy ölt-e már embert. És ha nem? Vagy ha téved? Lehet, hogy valahogy ő is megtudta, hogy mi történt, és ahogy én, ő is nyomozni szeretne ebben az egészben, csak ezt a módját választotta. De ha nem így van, és tényleg bekerült ebbe a szektába, mert... nem tudom miért, akkor az valahol az én felelősségem is, nem? -néztem rá kérdőn, egy sóhajjal.
-Magának van testvére? Ha van, akkor ha esetleg olyasmibe keveredett volna, ami veszélyes, nem próbálná meg... megérteni, hogy miért csinálta? Nem akarná... megmenteni saját magától? -ugyan nem mi vagyunk a legjobb család, de már tényleg nincs senkink sem, és ebben a helyzetben jó, ha vagyunk egymásnak, vagy mi.
-De persze lehet, hogy csak önző mód benne keresem a feloldozásomat, hogy a dolgok idáig fajultak. -vontam meg a vállamat.

     Aziel & Emma

“I told you I wouldn't die for nothing”

- Nem ismerem a testvérét, így nem ismerem a motivációit sem, nem láthatok a fejébe. - hagyta el egy sóhaj a számat. Ez nem személyes vádaskodás, az ég szerelmére.
- Remélem, hogy az optimista forgatókönyv lesz a befutó, de ettől még nem árt racionálisan gondolkodni. Nekem ez mondhatni szakmai kötelességem, hogy számoljak a legrosszabb eshetőséggel is. Muszáj óva intenem, hogy legyen vele óvatos, és megkérnem, hogy tartsa rajta a szemét. Fel kell hívnom a figyelmét a lehetséges veszélyekre, amit a szektához való kötődése magában rejthet. - remélem, így már befogadhatóbban hangzik. Majd igyekszem kevésbé nyers és tárgyilagos lenni.
Az autóhoz kifelé menet elmondtam Crowley-ról, a szektáról lényegében mindent, ami hirtelen fontos, érdekes, tanulságos lehet.
- Kedves, hogy aggódik, de az teljességgel kizárt. Túlságosan szkeptikus vagyok ahhoz, hogy bármi ilyesmi magával ránthasson. - ráztam meg a fejemet jót mosolyogva a feltételezésen. Szerintem én gyárilag alkalmatlan vagyok rá, hogy bármiben is higgyek, amit nem láthatok, nem érthetek, nem tapasztalhatok. Számomra csak a saját igazságom létezik, és aszerint is élek. Időnként némi moderálással.
- Remek. Látom érti a lényeget. - hogy miért félreértelmezhetőek a tanok, a jogok, amiket a thelemizmus használ. Lehet jól is értelmezni, de sajnos a legtöbbek nem a mögöttes tartalmat látják, hanem a felszínt és mindenre feljogosítva érzik magukat. Akiben megvan a hajlam az erőszakra, az borzalmakra képes ezek nevében.
- Még ha igaz is lenne, hogy a saját szakállára nyomoz a családjukkal történtekkel kapcsolatban, akkor is hatalmas ostobaság lenne a csatlakozás. Bármikor elkezdhet hinni a hülyeségekben, ha elégszer hallja. Talán már hisz is. Ha lebukik, megölhetik. A fedett nyomozókat is külön képzik az ilyesmire, és még akkor sem mindenki alkalmas rá. Akárhogy is, a testvérét le kell állítani, mielőtt újabb tragédia történik. - felőlem csinálhatja ő is, ha azt reméli, képes rá.
- Ha úgy érzi, hogy a testvére és ez a szektás érintettség a maga felelőssége, akkor talán kivehetné a részét a nyomozásból is, és segíthetne nekem. - vetettem fel rápillantva a szemem sarkából.
- Megpróbálhatná feltérképezni, hogy mi is a helyzet Chesterrel. Valóban hisz-e, mennyire veszélyes, mit tud. De okosan és rafináltan kell csinálnia, különben akkor is célponttá válhat a szemében, ha eddig még nem volt a halállistáján. - merítsen az üzleti életből manipulatív technikákat.
- Mentse meg a testvérét, értse meg őt, de azt is el kell fogadnia, ha bármikor találok ellene valamit, amivel bevihetem, akkor be is fogom. Ugyanazok a törvények vonatkoznak rá, mint bárki másra. Tenni fogom a dolgomat, ahogy mindig. Utána már nem én döntök a sorsáról, de addig a munkámnak megfelelően kell eljárnom. -ha tetszik, ha nem.
- Az a személyes véleményem, hogy ez az egész nem a maga hibája, Aziel. A kommunikációhoz két fél kell, nem elég az egyik. Bármelyikük előtt ott volt a lehetőség, és egyikük sem élt vele. Mindketten hibásak és egyikük sem. Kár ezen emésztenie magát. Az viszont mindenképp pozitív, hogy ennyi külön töltött év után is törődik vele, nem pedig a sorsára hagyja, mondván, nem a maga baja. Az lenne az önzőség. - szerintem.
Aztán témát váltottam, hisz én is ígértem neki információkat.
- Úgy tűnik, hogy ez a szekta először olyan húsz-huszonhárom évvel ezelőtt ütötte fel a fejét, akkor még Angliában. Szóval feltételezhető, hogy az alapító angol származású, ahogyan Crowley is volt. James Freling, Alex apja az első tagok egyike lehetett. A maga apja ismerte az övét, és nem csak az MLM üzleti életben voltak partnerek, de Freling szervezte be Woods-ot a szektába. Erősen arra utalnak a jelek, hogy ő ölte meg a maga apját. Ő volt az a férfi, akit az édesanyja bátyjaként mutattak be magának még gyerekként. - kezdtem bele abba, amiket én találtam.
Kapott egy kis időt az elhangzottak megemésztésére, amíg lebonyolítottam egy gyors telefont Dave-vel. Sikerült találnia valakit, aki majd a helyszínen vár, és hajlandó átvinni minket a szigetre.

...

zene

NYPD - Brooklyn

-Tisztában vagyok vele, hogy magának ez a munkája, hogy kételkedjen, mindenben az összefüggést, és sokszor a legrosszabbat lássa. Ezzel nincs is semmi problémám, mielőtt még azt gondolja, hogy a kis lelkembe gázolt az okfejtésével. De én meg a reménykedő család vagyok a képletben. -és alapvetően is rajta fogom tartani a szemem, tekintve, hogy ezért költöztettem magamhoz. Vagyis fogom. Még nem pakolt össze mindent.
-Hát, ha leveszi róla a maszlagos mágiát, akkor ez csábító. -főleg mostanában, amikor alapból sem figyel oda egymásra senki sem. A szülők meg a gyerekek nem értik meg egymást, ahogy a kölykök vagy a felnőttek sem értik a többi velük egykorút, nem még a generációs különbségeket. Az alapfelvetés rohadt csábító, csak én nem hiszek abban, hogy majd az egyiptomi tökömtudjamilyenisten leszáll közénk.
-Aha, ostobaság lenne. Az emberek ilyenek, Emma. Ostobák és ostobaságot csinálnak. Főleg, ha a családjukról, a múltjukról, a saját igazságukról van szó. Nem vagyok fizikai értelemben véve agresszív, én inkább olyan vagyok, mint az ítélkező kutya meme, de ettől még, ha valaki kárt tenne egy hozzám közel állóban, simán kinyírnám, mert tudom, hogy valószínűleg a büntetése nem egyezik meg azzal, amit én akarnék neki. Az átlagos emberek nem nyomozó aggyal gondolkoznak. -vontam meg a vállamat hanyag mozdulattal. Túlságosan tárgyilagos, nyers, talán kissé rideg. Persze, nyilván ez kell ahhoz, hogy ilyen ügyekkel foglalkozzon, meg biztos ettől lesz fasza nyomozó, aztán reménykedhet, hogy ez a hozzáállás nem kúszik át a mindennapjaiba.
Érdeklődve néztem rá, ahogy felvetette a segítségem lehetőségét. Ahogy végig hallgattam, értettem, hogy mit mondott, csak...
-A francba, én arra gondoltam, hogy csak megkérdezem tőle, hogy te, nem kaptál rá mostanában a thelemikus tanokra, vagy mikre? Nem ölsz véletlenül embert, ha csúnyán néznek rád? -ha tényleg gyilkos hajlamú szektás, ettől gyakorlatilag is kinyílna a bicska a zsebében.
-Mhm, értem. Maga csinálja a maga módszerét, én a sajátomat. Ha magának lesz igaza, vigye csak, majd utána eldöntik, hogy zakkant-e, nem az, börtön, elmegyógy, etc. -onnantól fogva én maximum csak ügyvédet tudok fogadni, és talán tudom is, kit kellene... bár lehet, a gatyám is rámenne, de pont leszarom.
-Hát az utolsó olyan rokonom, aki tényleg a sajátom. Nem szeretném, ha úgy találkoznánk ismét, hogy nyakig elás valahol és megdobál kővel, vagy ilyesmi. Nem én vagyok a legjobb arc, de azért igyekszem. -ez talán pozitív változás, ha már ennyi éve járok masszív terápiára. A cuki doki most biztos büszke lenne rám.
A hüvelykujjam végét rágcsálva figyeltem őt, ahogy megint beszélni kezdett, és elmondta, hogy mi az, amit megtudott még. Szóval a lényeg annyi volt belőle, hogy a szüleim első vonalas marhák voltak, akik hamar bele is buktak ebbe az egészbe. Azt tudtuk, hogy Alex apja és az enyém együtt nyomták a vállalkozós ipart egy ideig Bristol-ban, mielőtt Londonba jött volna az öreg, hogy családja legyen. Viszont az, hogy a szektás dolgok is hozzá köthetők, és ő legyen a gyilkosuk is... ezt valahogy nem tudtam feldolgozni olyan könnyen. Túl sok volt mostanság a szarból. Ha Remington hazatér, azt hiszem, most én tartok elvonulást a mentális jólét érdekében. A leszaromság sok esetben csak egy gondosan felépített álca.
-Nincs valami jó híre is? Mondjuk... panda született az állatkertben, vagy megvan a rák ellenszere? -néztem rá egy sóhajjal kísért, bizonytalan mosollyal.
-De ha azt mondja, hogy ő ölte meg a szüleimet... azt nem tudja, miért? Vagy, ha így van, akkor Freling-ék mit csináltak, amiért kinyiffantották őket? -talán a kettő között is van összefüggés.

     Aziel & Emma

“I told you I wouldn't die for nothing”

A kirohanásaira inkább nem reagáltam semmit. Nem éreztem szükségét, hogy belemenjek ebbe az adok-kapok játékba, aztán belebonyolódjunk egy értelmetlen, végeláthatatlan vita spirálba, amiből egyikünk sem enged majd. Illetve... én már előre megtettem azzal, hogy csendben maradtam. Utálom, ha lekezelően bánnak velem, ha kioktatnak, és azt próbálják éreztetni, hogy még én vagyok az ostoba, holott igazam van és csak a munkámat végzem. Annyi ilyennel találkoztam már, hogy szinte lepereg rólam. Ha neki szüksége van a feszültséglevezetés ezen formájára, lelke rajta. Bár jogtalannak érzem, hogy rajtam töltse ki.
- Általában én sajnos nem a jó hírek hozója vagyok. - a gyilkossági nyomozó titulus azért elég árulkodó tud lenni.
- Woods-nak, az apjának azt a feladatot jelölték ki, hogy ölje meg a családját, a feleségét és a két kisgyerekét is. Valóban nem volt egy minta családfő, és a bedőlt MLM cég miatt alkoholista lett, aztán egyre agresszívabb. De fontos, hogy nem családirtó. A végsőkig halogatta, majd megtagadta a dolgot. Frelinget küldték, hogy végezzen velük. A szülőket megölte, de azt feltételezzük, a gyerekeket képtelen lett volna. Úgy gondolta, hogy a kicsiket majd úgyis bedarálja a rendszer, új nevet kapnak és sosem derül rá fény. A haláleset körülményeit meghamisította. Szándékosan állította be előbb gyilkosságnak, majd öngyilkosságnak. Kapóra jött, hogy a szekta és egyebek miatt korábban is volt konfliktusa a Woods házaspárnak, többek közt Freling miatt is. - folytattam a részletekbe történő beavatását.
- 5-6 évvel ezelőtt aztán az a bizonyos fagyi visszanyalt, és James Freling kapta azt a feladatot, hogy végezzen a feleségével Heidi-vel, és a fiával, az akkor még egyetemista Alex-szel. Megtagadta. Közúti autóbalesetnek álcázott  gyilkosságban vesztették életüket a szekta által. - ezt nagyjából már hallhatta Alex Freling szájából is, amikor felkereste.
- Valószínűleg mindkettejük apja ki akart szállni, mert rájöttek, mibe is keveredtek. Ezért inkább kivonták őket a forgalomból, mielőtt túl sokat árultak volna el. - ami szomorú. Mire végre megvilágosodsz, jó útra térnél, elveszik tőled a lehetőséget. A menthetetlenek pedig vígan élnek tovább.
- Veronica Reed és Herman Rodriguez nyomoztak az újranyitott ügyben, amíg át nem vettem tőlük. Alex egyik MIT-s szaktársa, Patrick Johnson volt a gyilkos. Alex felismerte a képen, amit a nyomozók mutattak neki. A saját szakállára kutakodni kezdett, és most ott tartunk, hogy mi keressük őt.
Türelmesebbnek kellett volna lennie és ránk bíznia az ügyet. Elismerem, hogy a rendőrség sokszor lassú, megbízhatatlan, de most még csak esélyt sem kaptunk, hogy erre rácáfoljunk. Íróként tudhatta volna, hogy két perc alatt senkinek sem hullik a megoldás az ölébe. Nekünk sem. - remélem, hogy Aziel tanul a hibájából, nem csinál semmi őrültséget és pláne nem rohan a vesztébe.

...

zene

North Brother Island

-Nem nehéz ez amúgy? -én mondjuk pszichológus se lennék. Egyrészt annyira azért nem érdekel vad idegenek baja, hogy ezzel foglalkozzak, másrészt meg nem is vagyok elég empatikus ezekhez. Larson nyomozó pedig gyilkossági ügyekkel foglalkozik, szóval biztos sok síró, agresszív, haragos családtaggal találkozik. Mintha az ő hibája lenne, hogy valakinek a kölykét megkéselték egy rosszabb környéken némi kokainért. Neveld jobban a kölyköd, ne a telefont nyomd, aztán talán neked is elmondaná, ha baja van...
-Tudja, ez elég fura. Huszonvalahány évig úgy éltem, hogy az apám nem csak erőszakos volt, de gyilkos is, aki egy nyamvadt semmiségen annyira felhúzta magát, hogy megölte a tulajdon feleségét, aztán magát is. Azt gondoltam, hogy azért nem kapott el minket is a testvéremmel, mert azt mondta nekem az anyánk, hogy fogjam az öcsémet, és zárkózzak be, torlaszoljam el az ajtót, amíg csend nem lesz. Azt hittem, hogy megint csak kiabál, vagy tányért tör, esetleg némi fizikai erőszakot alkalmaz, de nem. Most pedig minden átértékelődik, amitől, ha az erőben nem is, a fejemben biztos van egy kisebb zavar. -pillantottam a nőre, aztán ki az ablakon.
-Azt gondoltam, hogy elbaszott családom van, de kiderült, hogy annál is elbaszottabb, és csak abban tévedtem, hogy nem egy gyilkos alkat a faterom. Akárki is találta ki ezt az újra gondolt szektát, azzal, hogy nem enged embereket kiszállni, pont a szabad akaratot vitatja el, nem? -támasztottam neki az ablaküvegnek a homlokomat. Persze, nyilván senki sem akarja, hogy fecsegjenek, de nem hiszem, hogy az átlag ember a rendőrséghez fordulna. Inkább igyekeznek elfelejteni, elköltözni, stb. Ahogy Alex családja is tette. Csak ez már túlnyúlt Anglián, és itt is ugyanúgy kinyírták őket.
-Ez a Patrick most letartóztatásban van, vagy őt sem találták, ahogy jelenleg Alex sincs meg? -néztem a nőre felvont szemöldökkel, őszinte kíváncsisággal.
-Én sem szeretem a rendőrséget, szerintem sokszor hülyén dolgoznak, és vannak esetek, amikor baromira nem végzik a munkájukat, nem hogy jól, vagy rosszul, de leginkább sehogy sem. Viszont nem véletlenül akartam szólni erről. Ugyan sok dologban vagyok vakmerő, vagy sokak szerint fura, és nem szeretek várni, ölbe tett kézzel ülni, de nem vagyok ostoba. Ha a késes gyilkos a sikátorban van, akkor nem rohanok lufikarddal, tátott szájjal a faszerdőbe, hátha kinyírnak. -tudom a határaimat, még ha sokszor nem is így tűnik.

     Aziel & Emma

“I told you I wouldn't die for nothing”

A visszakérdezése meglepett, inkább valami gúnyos megjegyzésre számítottam volna tőle.
- Nem állítom, hogy könnyű. Vannak nehéz pillanatok, felkavaró ügyek, és a hozzátartozók szomorúsága, fájdalma sem hagy hidegen, de meg kell tanulni kizárni, nem magunkkal hozni ezeket a darabokat a magánéletbe. Akinek nincs meg hozzá a gyomra és a lelke, ne ezt a hivatást válassza. - nem minden való mindenkinek.
- Én például nem lennék jó vendéglátós. Képtelen lennék kedves mosolyt erőltetni az arcomra, amikor egyáltalán nincs hangulatom hozzá, és épp valaki jogtalanul velem bunkózik. Mindenkinek más a nehéz. - van, hogy én is kénytelen vagyok szerepet játszani, felvenni a póker arcot, de nem nap, mint nap, vagy legalább is nem ilyen töménységben, időnként megállás nélkül. Nehéz megállni, hogy az ember ne élje meg az érzéseit, megtartsa magának a véleményét. Hasznos dolog az önkontroll, de veszélyes is. Egyszer mindenki robban, csak nem mindegy, mekkorát.
- A legkevésbé sem csodálom, hogy így érez. A megszokás nagyúr, nem még vagy húsz év távlatából. Rendkívül nehéz a pillanat tört része alatt újra írni mindent. Nem számít, hogy a szüleinkkel vagy valami mással kapcsolatban. Adjon időt magának. Talán sok minden helyre kerülhet magában ez által, hogy új perspektívából láthatja és értelmezheti újra a múltat. Azt ugyan nem tudom hogyan, de biztos vagyok benne, hogy előnyére fordíthatja. A múlt innentől máshogy fogja meghatározni azt, aki. - rajta múlik, mit kezd ezzel.
- A szekták általában a saját szabályaikat, az általuk hirdetett kiváltságokat szegik meg. Mindenki csak addig jó nekik, amíg úgy táncolnak, ahogy ők fütyülnek, amíg profitálnak a naivitásukból, a sérültségükből. Amint valakinek van önálló akarata, ellent mer mondani, nem tartanak rá igényt, szabadulni akarnak tőle. Akár gyilkosság árán is. Nem a semmiért szajkózzuk, hogy veszélyesek, hanem mert valóban azok. Károsak szellemileg, morálisan, fizikailag, mindenhogy. A pillanatnyi öröm, amit okoznak, eltörpül amellett, hogy mennyit árthatnak, milyen súlyosak az elvárások. - valamennyit fel is akarok számolni, kerül, amibe kerül.
- Még keressük. - bólintottam.
- Nem tartom kizártnak, hogy talán köze lehet Freling eltűnéséhez. Ha volt olyan meggondolatlan, hogy felvette vele a kapcsolatot, akkor minden bizonnyal az író húzta a rövidebbet. Aki közúti balesetet hamisít, attól bármi kitelik. - pillantottam rá.
- Nos... Ennek örülök. Túl kevés értelmes ember él ezen a bolygón, kár lenne elveszíteni egyet is. - aztán értelmezze, ahogy szeretné.
- Pár perc és ott vagyunk. Biztosan ezt akarja? Nem kell velem jönnie. Enélkül is van elég zűr az életében.

...

zene

North Brother Island

-A vendéglátás is egy szopás. Mielőtt klubtulaj lettem volna, pultosként dolgoztam, ugyanazon a helyen, ami ma a Lucifer. Egy idős nőé volt a cucc, akinél laktam. Elég jól el tudom adni magam, de teljesen megértem. Már nagyon hamar lefáradok, ha emberekkel kell jófejkednem a pultban, vagy a placcon. Nem nekem való ez. Mondjuk a jelek szerint közgazdásznak sem vagyok jó, mivel sosem dolgoztam a szakmámban. –vontam meg a vállamat egy félmosollyal.
-Szerintem maga egyébként nagyon menő. Rideg, de azért menő. Én nem tudnék ebben dolgozni, és szerintem tök tiszteletre méltó, hogy maga, törékenynek tűnő nő létére viszont igen. –engedtem meg magamnak egy őszintének szánt, elismerő mosolyt és biccentést. Néha ettől függetlenül felrúgnám, mint a fene, de elismerem, ha valaki okos, ért ahhoz, amit csinál, és nem is egyszerű a munka maga. Arra már rájöttem, hogy Emmalynn kimeríti ezeket a fogalmakat.
-Köszönöm. –talán mégsem olyan rideg és érzéketlen, mint amilyennek tűnik. Őszintén meglepett ezzel a monológgal, a megváltozott múltról és az idő szükségességéről. De egyébként teljesen igaza volt benne, én is úgy gondoltam, hogy rengeteg idő kell majd, mire ezt feldolgozom. Képes vagyok a hátrányokból előnyt kovácsolni, bár ezt még nem tudom, hogy fogom azzá tenni. Egyelőre csak a sötétséget látom, de a fényt az alagút végén nem. Pedig most annak is örülnék, ha csak a vonat jönne.
-Szerencsémre ezért van a pszichodokim. Dr. Redmond egy elég jó szakember, szóval talán ezzel is tud majd valamit kezdeni. Ha a szüleim, vagyis… mivel a szüleim szektások voltak, legalábbis az apám, gondolom azért ez is torzított valamit a személyiségemen, még ha nem is kifejezetten emlékszem azokra a dolgokra, amik a haláluk előtt történtek. –ebben a helyzetben kicsit bánom, hogy ezt a fajta védelmi mechanizmust választotta az agyam. És emiatt nem tudom eldönteni, hogy jó, vagy rossz, hogy nem emlékszem.
-A szekták amúgy is baromságok. Behúzzák az embert az elveikkel, de alapvetően az összes egy faszság. A végén kibukik, hogy csak egy hataloméhes, hülye, magát felsőbbrendű lénynek tartó akárki találta ki, a hatalom, befolyás, meg sokszor a szex reményében. –sok gyíkarc. Meg is érdemeltek tőlem egy szemforgatást így ismeretlenül is.
-Igen, én is így gondolom. Szerintem Alex már nem él. De ha van test, akkor lehet tettes is. –ezt mindenképp meg akarom csinálni érte, vagy neki. Mivel ő keresett fel, én pedig megígértem, hogy segítek, valahol együtt voltunk ebben az egészben, és jó lenne, ha a teste nem rohadna valahol csak úgy a semmibe.
-Mhm, én is bírom magát, nyomozó kisasszony. -címeztem neki egy elégedett vigyort. Nem vagyok öngyilkos hajlamú, hogy megölessem magam valami random szektással. Az szánalmas vég lenne.
-Tudom, hogy nem kell, de akarok. Csak azért szóltam, mert maga a zsaru a sztoriban, nem én. Szóval… a végtelenbe és tovább? –de ha előjön egy zombi, sikítok.

     Aziel & Emma

“I told you I wouldn't die for nothing”

- Közgazdász végzettsége van? Komolyan? - pislogtam hitetlen nézéssel.
- Mármint ne értse félre. Ezzel nem arra célzok, hogy nem nézném ki magából, de valamiért mindig az élt a fejemben, hogy művészeti suliba járhatott. - de lehet, hogy csak a zenekaruk miatt asszociáltam erre akaratlanul is.
- Nem vagyok rideg. - vetettem rá egy gyilkos pillantást.
- Maga talán a Lucifer minden ügyfelével, üzleti partnerével, munkatársával és vendégével jóban van? Már a legutóbb is elmondtam, hogy csak a munkámat végzem. Ebben fontosabb, hogy tárgyilagos legyek és ne humoros. - főleg a gyilkossági ügyekben. Ennek is megvan persze a maga fekete, morbid pikantériája, de azokat lehetőleg nem az áldozatok családján szeretném kiélni.
- Ez a "törékeny nőhöz képest" szöveg pedig megsúgom, hogy a látszat ellenére nem bók, hanem borzasztóan lekicsinylő. A személyiséget, a rátermettséget, az intelligenciát és az erőt nem centiméterekben vagy nemi identitásban mérik. - azért viszonoztam a mosolyát. Elhiszem, hogy nem sértő megjegyzésnek szánta, de jobb ha tudja, hogy mégiscsak az. A jövőben másokkal inkább kerülje, mert talán meglepődik, hogy a nem várt hatást érti el vele.
- Ismerem Dr. Redmondot. Volt szerencsém együtt dolgozni vele. Tényleg a szakma egyik legjobbja, és hihetetlenül lelkiismeretes is. Ha valaki tud segíteni a problémáival, akkor az William. És továbbra is tartom, amit a hipnózisról mondtam. Ha szeretné visszakapni a kiskori emlékeit, talán adhatna ennek egy esélyt és alávethetné magát neki. Nehéz megbirkózni a múltbéli démonokkal, de az nem győzelem, ha csak elnyomjuk őket. Attól még ott vannak. - a strucc politika nem célravezető. De persze nem vagyunk egyformák.
- Ezt jól látja. Pontosan így van. Pénz, hatalom, orgiák. És sokaknak még valami mentális tévképzete, komplexusa sincs, amivel magyarázhatná a dolgot. Egyszerűen csak unatkoznak és megtehetik. Szánalmas, felháborító és undorító. - helyesen gondolkodik, csak maradjon is így. Az elején mindenki tiltakozik és cicceg, hogy vele ilyen biztosan nem történhet meg.
- A végtelenbe és tovább. - bólintottam rá. Az ő döntése, nem fogom lebeszélni róla.

Miután leparkoltam, Aziellel a "kikötőhöz" mentünk, ahol már ott várt ránk egy Robert nevű férfi. Dave őt szervezte le nekünk, hogy fuvarozzon át minket a szigetre. Elmondta, hogy nagyon szívesen átvisz mindkettőnket a kompjával, illetve meg is vár, de ő a szigetre nem fog velünk jönni. Hallott róla, hogy miféle szörnyűségek történtek ott annak idején, így kizárt dolog, hogy oda merészkedjen. Jó neki biztonságos távolságban. Nem szeretne olyat látni, ami aztán egész életében kísérti, és elkapni sem valami ezer éves kórságot, ki tudja ugyanis, hogy miféléket kezeltek itt. Az sem tette bíztatóbbá neki a helyzetet, hogy gyilkossági nyomozó vagyok, ahogyan azt Dave már beharangozta előzetesen. Nem szeretne hullákat keresni. Ráadásul úgy tudja, hogy hatalmas, dzsungelszerű az elburjánzott növényzet, abban aztán bármi lehet. Bogarak, de még akár kígyók is! Hát ő aztán nem kockáztatja meg, hogy valami megmarja. Nekünk sem ajánlja egyébként ezt a túrát, mert ő biztosan nem fog utánunk jönni, ha bajba kerülnénk. Néhány órán belül nem érünk vissza, akkor a túlpartra fogja kormányozni a kompot. Nélkülünk. Sajnálja azt a szegény ördögöt, aki a szigeten halt meg, de szerinte akkor sem ér annyit. Ehhez hasonló szövegeléseket kellett végighallgatnunk Darkbloommal, amíg végül át nem értünk a North Brother Island-re.
- Szerintem ez gyilkosabb volt, mint amilyen a sziget lesz. - jegyeztem meg, miután már kellő távolságba értünk a férfitól. Rendes tőle, hogy áthozott minket, de a rémes képzelgéseit megtarthatta volna magának.
- Arra menjünk! - mutattam a megfelelő irányba, ahonnan a lepusztult épületek még fogjuk rá, hogy épen maradt tornyai látszódtak.

...

zene

North Brother Island

Egy szórakozott mosoly jelent meg az arcomon, amikor meglepődött a végzettségemen. Ezek nem szerepeltek a papírjain?
-Ja, hát én is ezt néztem volna ki magamból, de a nevelőszüleim azt szerették volna, ha van valami értelmes végzettségem is. Jártam egyébként zenetanárhoz, és saját magamtól is tanultam ezt-azt, hogy örökbe fogadjanak, de végül az Oxford közgazdaságtan szakán végeztem. Ezeken belül is a Környezetgazdaságtan és a Viselkedési közgazdaságtan volt a specializációm központjában, de kiegészítő tudományként érdekelt a játékelmélet is, a vizsgamunkámat is abból írtam. Nem mondom, hogy nem érdekes, meg nem lehet jó dolgokat tanulni, csak sosem vonzott. Én inkább… előadó meg életművész vagyok, nem… közgazdász. –magyaráztam el neki a dolgot a tőlem telhető legjobban. A manipulációs technikák, a marketingben használt ráhatások, az ösztönzés megtanulása jó dolog volt, ami előnyömre vált, de ettől még nem akarnék ebben dolgozni. Maximum ha nem jön be a banda és mégsem leszek sikeres zenész, akkor.
-Na, wow. Azért meg ne egyen. De nekem ez jön le. Elhiszem, hogy nem akar humorizálni, mert nem ez a munkája, csak empatikusnak sem tűnt eddig kifejezetten. Persze, nem az a feladata, hogy sírjon egy sort az áldozatok hozzátartozóival, csak… nem tudom. A munkaorientáltsága elég magas szinteket megüt, pedig ismerek olyat, aki elvonulást tartott, hogy ne így legyen… -lehet neki sem ártana.
-Plusz kinek mi. Maga lehet, hogy nem éli meg bóknak, de a legtöbb ember ezekben nem önérzetes, hanem örül az elismerésnek, mert máshol, mástól nem kapja meg. Nőként pedig, főleg, ha az ember még szép is, mint mondjuk maga, baromi nehéz lehet boldogulni, meg elérni, hogy komolyan vegyenek. Pedig ahogy elnéztem és tapasztaltam ez alatt a rövid idő alatt, ebben a kócerájban maga éri a legtöbbet. –a feletteseit persze nem ismerem, de ezeken a szinteken, amit láttam, Emmalynn viszi a prímet.
-Igen, emlékszem, és el is gondolkoztam rajta, de nem bízom annyira senkiben, hogy ezt engedjem nekik. Lehet, csak túl sok volt a krimi sorozat az életemben, de ne piszkálja meg senki se az agyamat, amíg nem vagyok magamnál. De egyébként elég kicsi a világ, ha mindketten ismerjük a dokit. –tényleg jól végezheti a munkáját, ha egy ilyen gyakorlatias, munkaorientált valaki is elismeri a tudását.
-Hát ja. A sok befolyásolható, gyenge hülye meg megy utánuk. De persze ez nem feltétlen az ő hibájuk. A rendszer, a család baromi sokakat cserben hagy. –mindkettőben van tapasztalatom, nem véletlenül vándoroltunk családról-családra, meg több otthonba is. Pedig nem tíz évet töltöttünk ott.

Ha eddig nem akartam elaludni, akkor ez után már biztos, hogy igen. Értékeltem ennek a fazonnak az aggodalmát, de baromi untam. Hullát már láttunk mind a ketten, a zombivírustól annyira azért nem féltem, hogy komoly veszélyforrást lássak benne. Ha pedig találkozunk egy szekta taggal, talán egy stukker erősebb, mint egy arcoskodó gyökér mondjuk egy zsebkéssel. A legtöbb ilyen alaknak, az olvasmányaim alapján nagyobb az arca, mint az agya, így segghülyék és valójában nem annyira rituálisan gyilkolnak, mint hiszik.
-De azt meg kell hagyni, hogy élénk fantáziája van, szóval hajós helyett lehetett volna író ő is. –pillantottam le a mellettem lévő nőre egy hitetlen félmosollyal. Bírom, amikor mások nagyon megijednek valamitől, ami talán ott sincs. Tök logikus.
Rábólintottam arra, hogy merre menjünk, így el is indultam a megfelelő irányba.
-Milyen jó, hogy valakik csak azért képesek eljönni ide, hogy felfirkáljanak pár graffitit a falra. –ha mi, vagy én nem is, Princess LA biztos értékelte volna a dolgot.
A lepusztult, hatalmas növényekkel átszőtt terület tele volt régi, tényleg az 1800-as évek közepén felépített épületekkel, amiket visszafoglalt a természet. Lyukas falak, lerombolt tetők, alig álló tornyok. Mindenféle könyvek, székek, félbetört tárolók hevertek a talajon, jelezve, hogy egyszer itt bizony aktív emberi élet is volt.
-Valahonnan innen fogtuk be a telefon jelét. –mutattam aztán rá egy vöröses téglaépületre, hogy elindulhassunk arra. Nem kevés gyaloglás után aztán sikerült rátaposnom egy törött, alig élő telefonra. Lehúztam a pulcsim ujját a kabátom alól, hogy megfoghassam és felvehessem.
-Tuti, hogy ez Alex telefonja. Szóval valahol neki is itt kell lennie. –pillantottam a nyomozóra, aztán az épület belseje felé. Ha akarta, szívesen átadtam neki a készüléket, hátha bizonyíték lehet, vagy valami ilyesmi, mielőtt tovább indultam volna.
Az épület belsejében aztán egyáltalán nem volt nehéz megtalálni, illetve inkább megérezni azt a szagot, ami a már nem két napja ott heverő hullából áradt. A megalvadt, megszáradt vér, a rothadó hús szaga egy életre az orromba égett. Próbáltam kipislogni a bűz miatt összegyűlt könnyeimet, feljebb húzva a sálamat a nyakamban, hátha egy kicsit megszűri ezt a mérhetetlen szagot.
-Most jön az a rész, amikor hívja a kollégáit? –néztem a nőre kérdőn, míg végül inkább elfordultam, hogy rendezhessem a gondolataimat. Ha nem vigyázok eléggé, akkor rám is ez várhat? Addig fogok feküdni valahol, amíg valaki vagy rám talál, vagy nem?!

     Aziel & Emma

“I told you I wouldn't die for nothing”

- A sziget elhagyatott, rejtélyes, és szinte érintetlen, mivel kevesen merészkednek ide a macerás megközelíthetőség miatt. De mindig van egy réteg, akiknek ez nem akadály, inkább feltüzeli őket. Sok embert vonzanak a tiltott dolgok. A sziget és a graffiti ezt tökéletesen ötvözi. A művészetnek pedig még a víz és a növényzet sem szabhat határt. - gondolom ilyesmi járhat azoknak az embereknek a fejében. Én ezt nem tudom átérezni, nem vagyok egy művészlélek. Szeretem a gyönyörű festményeket, különféle alkotásokat, tárgyakat, épületeket, a zenét, de alkotói szemszögből soha nem foglalkoztatott.
- De ezek már elég régi "falfirkák". - rajzoltam macskakörmöket az ujjaimmal a levegőbe. Azért akadnak köztük látványosak is.
- Korábban többen megfordultak itt, mint mostanság. Már jobb otthon a telefont nyomkodni, mint ilyen szinte már túra jellegű kalandra vállalkozni. Aki kíváncsi, annak a neten is elérhetőek a képek. Néhány évente erre járnak újságíró csapatok, hogy dokumentálják az aktuális állapotokat. Néha felkapják a témát, de már évek óta nem volt jellemző. Ezért nem is értem, Freling mégis mit keresett ezen a szigeten. - a vörös téglaépület felé indultunk célirányosan, mivel állítólag valahonnan onnan fogták a telefon jeleit. Az említett tárgy hamar elő is került, amit Aziel átadott nekem, mint bizonyítékot.
- A híváslista, az üzenetek vagy a galéria még hasznos lehet. - van amikor az áldozat tud fotót vagy videót készíteni.
Az épületbe érve nem kellett sokáig keresgélni, a hullaszag mindent elárult. Sőt, még többet is. A kelleténél is sokkal erősebb volt. Az alvadt vér, az oszladó test csak úgy vonzza a bogarakat, férgeket, patkányokat, így a holttest borzasztó látvány is volt. A legedzettebbeket is ki tudja akasztani, nem még Aziel-t, akinek ez teljesen újdonság volt. Gondolom szerencsétlen nem erre számított, amikor nagyképűen belevágott az Alex nyomában kalandba.
- Eltalálta. - bólintottam.
- Larson. Kérek egy csapatot a North Brother Island-re. Találtunk egy hullát. Az áldozat kiléte ismert. Alex Freling, az író. Lehetőleg ne menjen híre, és tartsák távol a sajtó hiénákat. - ahogy telefonálás közben tettem egy kört odabent, bepillantva más helyiségekbe, egyértelművé vált, hogy...
- Pontosítok. Nem egy halott van. Legalább vagy három. Úgy tűnik, hogy a sziget a szektás barátaink kedvenc áldozati helye lett. Talán ez csalta ide Frelinget is. - magától elég indokolatlan lett volna itt bolyongania, ha csak nem a témában írt könyvet.
Miután befejeztem a telefonálást, a szokásosnál is sápadtabb Darkbloom-nak szenteltem a figyelmemet.
- Arrébb menjünk, amíg ide nem érnek, mielőtt kidobja a taccsot, vagy győz a kíváncsiság, és érdekli a halál oka? - nem kívánt élni vele. Ő jól elvan ott, ahol most van. Ráadásul ismerte is az áldozatot, de én csináljam csak a munkámat. 
Így is tettem. Csendben vizsgálódtam, és nem kommentáltam az eseményeket. Az áldozatokon mind több szúrt sebet is ejtettek. Az erre szakosodott kollégák majd megerősítik biztosra, de láttam már ilyen alakú vágásokat. Thelema hívők tehették, vagy legalábbis a rájuk jellemző tőrt használták. Aztán nekem ennyi elég is volt. Nyomozó vagyok, nem helyszínelő.
Inkább csatlakoztam Aziel-hez, hogy jól van-e. Freling és a többi már nem megy innen sehová, így... 
- Szeretne visszakompozni? Nem kell megvárnunk a kollégákat. - a legközelebbi rendőrőrsöt már értesítették. Ők hamar ideérnek, hogy lezárják a szigetet. Talán már dolgoznak is rajta. A szirénák hangja egyre közelebbről hallatszódott.

...

zene

North Brother Island