Frederick szemével:
A bátyám vagy és mindig is figyeltél rám. Közöttünk furcsa minden. Sosem veszekedtünk. Ugyan mindenkire óvóan figyeltél, de amikor én keveredtem bajba, próbáltál megoldást keresni rá és nem lehordani a sárga földig. Mindig a fejemre tetted a kezed ilyenkor és azt mondtad: Megoldjuk.
És én sose paráztam. A balesetem napja neked volt talán a legkegyetlenebb. Féltél, hogy elveszítesz. Te nem okoltál engem. Próbáltál segíteni túllendülni ezen. Ott voltál, támogattál.
Emlékszel, amikor mondtam milyen tanulmányi utat választottam? Nem röhögtél ki, csak mondtad: Nah, ez az én öcsém.
De mikor elbuktam az egészen, nem követve a Főnököm utasítását…te mindenáron azt akartad, hogy újra, újra és újra. Próbálkozzam. Csináljam. Menni fog. Ne adjam fel.
De nem érted meg, hogy nekem ez nem megy? Amikor erre szó kerül, akkor szoktam feléd hangot emelni. Amit később meg is bánok… mert szeretlek és nem akarlak elveszíteni, egyikőtöket sem.
Általában te vagy az, aki felajánlja hogy elvisz kocsival ide oda, ugyanis jól tudod, mennyire parázok a tömegközlekedéstől. És te vagy az, amikor belevág a 2 öccse veszekedésébe és békére int minket.

Georgia szemében:
Te vagy a legidősebb és egyben legfelelősségteljesebb testvérem. A munkádban megfontoltság, a kapcsolataidban készségesség jellemez. Ahhoz képest, hogy a lehető legjobban különbözünk, valahogy mégis sikerül megtalálnunk a közös hangot. Meghurcolt az élet, és most sem habos sütemény minden, és még engem is el kell viselned. Elvesztetted a nőt, akit szerettél, de rájöttél, hogy mi mindig melletted állunk majd. Beleszerettél Julie-ba, láttuk a változást a szemeidben, a komor komolyság kezdett vidámmá formálódni, újra nevetni láttunk, sosem felejtem el, a lehető legváratlanabb helyzetekben mutatkozott meg mennyire mókás figura is tudsz lenni - illetve hálám örökké üldözni fog, amiért segítettél feltakarítani a házat, és kipucolni a cipőimet. Arról nem is beszélve, hogy nem vagy kiakadva, amikor állatürüléktől bűzlőn, fél szőrmével magamon beszállok az autódba - jó, cserébe néha segítek takarítani magam után. Apáék szerintem még sosem tettek ki magukért annyira, mint amikor arról a nőről beszéltél nekik, akit el akarsz venni feleségül, illetve a lányról, akit kezdettől sajátodként szeretsz, és annak is vallasz. Kellett számodra ez a boldogság, már éppen ideje volt. Azonban a mennykő akkor szokott beütni, amikor a legfelhőtlenebb az élet. Furcsamód velem osztod meg ezeket a kétségeidet, néha a reggeli kocsiutunk alkalmával Bronxba (ha ott van tárgyalásod, mindig elviszel), máskor csak teljesen spontán megjelensz nálam. De ezúttal nem hagysz magadnak pihenőt, ringbe szálltál Cherry felügyeleti jogáért, és szerintem ki fogod ütni azt a másik pasit, mint azok a birkózók a tévében, mert te az én bátyám vagy, a magad módján szívós, okos és leleményes, meg fogod csinálni, én hiszek benned, csak ne add fel!