">Dolgok, amit tudni kell róla:
•  Makacs, kitartó. Amit a fejébe vesz, azt véghez is viszi
•  Magas 188 cm, izmos testalkatú
•  Szőke haja és kék szeme van (utóbbival megbabonázza a nőket)  
•  A Manhattani elitbe, a felsős tízezerbe született
•  Az édesanyja a születésénél meghal
•  Nincs testvére, viszont van egy unokatestvére, akivel sokat rivalizál
•  Az apja halála után a nagybátyja lett a gyámja, ő nevelte fel
•  A nagybátyja cégében is besegít, de különálló irodája van, egy másik Manhattani épületben, mivel ügyész, és többnyire az államnak dolgozik.
• Az unokatestvére, Edward sokszor szabotálta a munkáját, illetve gyakran az ellenfele a bíróságon
•Személyes bosszúvágy hajtja édesapja elvesztése miatt, ami érinti a Hamilton családot
•  Ennek okán lett ügyész
• A bosszújának kulcsa Mia Hamilton
„Az emberi élet döntések sorozata, igen vagy nem, kint vagy benn, lent vagy fent. Aztán itt vannak azok a döntések, amik számítanak, szeretni vagy gyűlölni, hősnek lenni vagy gyávának, harcolni vagy feladni. Élni vagy meghalni. Ez a legfontosabb döntés, és a döntés nem mindig a mi kezünkben van.”
1983. november 20. volt a nap, amikor az életem teljes fordulatot vett.  Mindössze öt éves voltam, amikor a szemem láttára megölték az édesapám. Éppen tejért indultam, amikor hangokra lettem figyelmes. Az édesapám egy férfival veszekedett a pénzről, és valami szállítmányról. Apám ki akarta őt dobni a házból, de a férfi nem ment sehová. Oda akartam menni hozzájuk, de a férfi az én nevem említette. Megfenyegette az apám, az életemmel. Nagyon megijedtem, így nem mutatkoztam előttük. Elbújtam a Teddy macim társaságában a kanapé mögé, és onnan figyeltem, hogy mi történik.  Aztán megtörtént, észrevettem, hogy édesapám a földre zuhan. A férfi arcát ugyan nem láttam, de a kezét igen.  Volt egy tetoválása, amin egy fa volt, amit egy korona ölelt át a törzsénél. Évekkel később tudtam meg, hogy a Hamilton család címere.  Ez volt az a fordulópont, amikor egy életre bosszút esküdtem édesapám haláláért.

Mai napig emlékszem a látványra, ami fogadott:
Mindenhol vér volt, ő pedig ott feküdt eszméletlenül a földön. Odaszaladtam hozzá, szólogattam őt, „Apu kelj fel”, azonban nem mozdult. Sírni kezdtem, miközben ráfeküdtem a mellkasára. Nem sokkal később a komornyik, Bernard futott be, és leemelt az édesapámról.
- Ki tette ezt Brandon úrfi? Láttad ki volt itt apukáddal? – kérdezte tőlem zaklatottan, de nem tudtam megszólalni. Sokkot kaptam, és hetekkel később jutott csak eszembe a tetoválás, amit aztán rajzolni kezdtem. Ezeket a rajzokat tette félre a komornyik. Tudta ő is, hogy ki tette, és tudta, hogy egy napon meg fogom keresni azt a férfit, aki árvát csinált belőlem.

A nagybátyám lett a gyámom, és saját fiaként nevelt fel engem. Ez természetesen nem tetszett a fiának, az unokatestvéremnek, Edwardnak. Mai napig sokat rivalizálunk egymással. Nem mintha engem nagyon érdekelne az a két lábon járó csődtömeg, de ő rendszerint keresztbe akar nekem tenni, kevés sikerrel. Ahhoz előbb új agyat kéne szereznie.
Szóval így lettem ügyész, a bosszú miatt. Idővel a nagy megtorlás hadjáratom mellett nekiálltam segíteni másokon, és ennek köszönhetően a mai napig olyan ügyeket vállalok, ami másnak lehetetlennek tűnik. A nagybátyám nem mindig lelkes az ötlettől, de mikor nyerek, látom a büszkeséget a szemében. Azonban hiába minden siker, minden éjjel és nappal csak az elégtételre tudok gondolni. Sosem fog megnyugodni a lelkem, amíg meg nem bosszulom édesapám halálát.