Abigail végignéz a klubja vendégkörén, és elégedetten figyeli a sok kéjsóvár szemet ami a színpadon táncoló lányokra mered. Elégedett, hiszen a klub jó bevételt hoz, és nincs panasza a forgalomra sem. Az emberek szeretik a kéjt, és a szépet. Szeretik fontosnak érezni magukat és kivételesnek, amit itt megkaphatnak és a hátsó termek még több vágyat és gyönyört rejtenek. Abigail ennek nagymestere. Lustán hordozza végig pillantását a tömegen és érzékei kiélsednek mint mikor a macska hirtelen megérzi a kutya szagát. Abigail kék szemei hirtelen szűkülnek össze ahogy kiszúrja a magas férfit a pult egyik szélénél, mert olyan feszült, olyan ideges. Nem illik bele a klub hangulatába, és a nő nem szereti az idegeneket. A nem ismerős arcokat, a nem idevalókat. Akiktől idegen a bdsm világa. Akik nem a kéjt és a vágyat keresik. Macskás könnyedséggel vonaglik a tömegben. Könnyű királykék selyemruhája szorosan tapad a testére. Jótékonyan emeli ki kebleinek és fenekének formáit. Hosszú szőke haja a hátát verdesi és igéző kék szemei fürkészik a magas férfi hátát. Szemrevételezi, felméri. Éhesen, kéjvágyóan, de mégis óvatosan. Közel érve megsimítja a férfi széles hátát, vállát. Felhívva magára a figyelmet és kissé meglepődik mikor pillantása találkozik egy gyönyörűen ártatlan kék szempárral. ~ Ez a férfi, nagyon nincs jó helyen itt. Mégis, mi a fenét keres itt? ~ - Szia, szép idegen - dorombolja ahogy mellé férkőzik és egy-egy rendreutasító pillantás után, helyet is kap. Abigailt ismerik és oly sokan vágynak alakjára, a testére. Egy óra boldogságra vele. Alatta. - Kivel érkeztél? - kérdezi, ahogy finoman faggatja egy újabb italt int oda neki, a pultos szó nélkül hozza is, szemmel láthatóan nem az első ilyen jelenség. A nő kíváncsi, és vörösre rúzsozott ajkai mögül kivillannak egészséges, szép fogai mégis elsőre a veszedelem jut az ember eszébe, nem az elemi szépség.
Tom, egyszer megfogom ölni, na jó, nem mert ilyet úgyse tennék vele, de legközelebb, elküldöm Kambodzsába, vízvezetéket fektetni, mert az hasznos. Nem, úgy az én szívatáson, értem én, hogy az, hogy alapjáraton siket vagyok, szül vicces helyzeteket. Ennyi idő alatt megtanultam más szemmel nézni a világot, sok emberrel ismerkedtem meg,hála a betegségemnek, és váltam azzá aki vagyok. Jó így a bőrömbe, az már nem. Hogy a méreteimmel, előbb tűntem volna az itteni hely egyik kidobójának, de a farmer nadrágommal, egyszerű edző cipőmmel, és a fehér, de kék valamilyen fröcskölt mintás pólómban, és bőr dzsekimben így is kitűntem még a kidobók közül is. Amikor leparkoltam a nagy GMC-vel odakint, aminek alig találtam odakint ezen a környéken helyet, remélem, nem fogják ellopni, vagy leszerelni a gumiját. Betértem ide, de mielőtt bejöttem volna, többször ellenőriztem a telefonomba a címet, és körbe is néztem, hogy az a vadmarha nem –e áll lesben valahol , valami kandi kamerával. Hova csöppentem, és hova csöppentem?! Egy rohadt kékosztriga bárba, a rendőr akadémiából, de ez sokkal… durvább volt annál. Sosem voltam oda a szögesdrótos díszekért, még nyakörvben sem, és itt komolyan valami elborult divat diktátor lehet, mert jószerével mindenki félmeztelenül mászkált, a őket mondjuk nem bántam, mert volt mit megnézni rajtuk, de azt is módjával. Esküszöm, belefojtom Tom fejét a vécébe, ha haza értem, de ha nem jelenik meg öt percen belül, tényleg kinyírom. A csuklómon ellenőriztem, hogy rajta van-e a siket vagyok gumis karszalagom, van otthon ebből a kis hülyeségből egy csomó, mert egy idő után elhasználódik a gumi is. Megadja magát. Semmi kedvem nem volt itt bármit is inni, de úgy tűnt, hogy kólával, vagy fantával, vagy bármilyen bubis akármivel túlságosan kitűnnék a tömegből. Egy sör pedig nem fog megártani, szerintem… Biztos, hogy nem fog megártani, még ha meg se iszom. Micsoda pazarlás! Írtam egy kedves sms-t Tomnak, amelyben a hímtagját emlegetve többször is megkérdeztem tőle, hogy hol van már. De választ nem kaptam. Felhívnom felesleges lett volna, mert úgyse hallom, hogy kicsöng-e. Az okos órámra pillantottam újra, amikor megéreztem a hátamon az érintést. Nem ijedtem meg, mert tudtam,hogy így, vagy úgy közelednek hozzám az emberek, ha tudták, hogy siket vagyok, de azért meglepetten fordultam szembe a mellém telepedővel. Nyilvánvaló volt, hogy ő itt valami befolyásos nőszemély, még akkor is, ha hűűűűha! Nem bírtam nem végig futtatni rajta újra a pillantásom, de csak sebtében, mert úgy tűnt, hogy hozzám beszél. Mondtam már, hogy mostanában egyre inkább zavar, hogy nem hallom, amit mondanak nekem? A királykék selyemruha úgy ölelte körbe, mintha nem is lenne rajta más, mintha a bőrével együtt viselte volna ezt a könnyű anyagot, és melltartót se igen … hogy tud valaki így ruhát viselni? Mondjuk, ő tűnt a legöltözöttebbnek errefelé, és az intésére a csapos még egy korsó sört tett le elém, az biztos, hogy nem fogom meginni, mert azzal már több lenne a megengedett véralkohol szintem. Nem hallottam, hogy köszönt volna, így csak biccentek, de a második kérdését könnyedén leolvasom a szájáról, és körbepillantok. Ezért komolyan kinyírlak Tom!!! Előhúzom a kabátom belső zsebéből a kártyákat, ami persze kipotyog az asztalra, és dühösen húzom el az ajkamat. Majd a kártyák közt megtalálom a jegyzet füzetem, afféle pincér jegyzet lap. „Senkivel, Hölgyem. Ezt a címet adták meg nekem, olybá tűnik, átvert a haverom. Egy ír bárba kellene lennem, ahol épp jégkorong meccset adnak.” – tolom elé a jegyzet tömböt, és előhalászom a kártyák közül, azt amelyiket ott virít a siket vagyok felirat. Egy hétköznapi kávézóba semmi bajom nem lenne, de egy ilyen helyen! A büdös rohadt retkes életbe! Tom, ezért tényleg fellógatlak, és nem, még az öcsémnek se merem elmondani! Ki fog röhögni! Ezt… senkinek sem fogom elmondani. Először Tomot földelem el, hogy ne is beszélhessen erről, senkinek.
A nő érzékei kiélesednek, mint mikor valami macska, kutyát érez, és kiszúrja a férfit a pultnál. Teljesen átlagosan, már-már túl átlagosan is van öltözve a hely hangulatához mérten. Nem illik bele a közönségbe, és ő nem engedheti meg magának hogy bármiféle veszélyforrást figyelmen kívül hagyjon. Abban biztos hogy nem a hatóságoktól jött, akkor sokkal merevebb lenne a tartása és nem lenne ennyire feltűnően kirívó. Mégis tudni akarja hogy akkor mégis kicsoda, micsoda a különös vendég. Könnyed érintéssel fogadja a férfit, hiszen nem elijeszteni akarja. Nem elsősorban hiszen olyan daliás termetű, széles vállú de a szemei... Abigail abban a pillanatban hogy a férfi szemeibe néz, meglepődik. Tiszta kékség, enyhe zavarral. Semmi mocskos titok, vagy elfojtott vágy és biztos benne a különös, magas idegen azt sem tudja kicsoda ő. Ebben a klubban a neve egyet jelent a színtiszta kínnal teli élvezettel. Mindenki ismeri és mindenki igyekszik bejutni az ágyába egy éjjelre. Újult kíváncsisággal nézi Sebastian markáns, de mégis vonzó arcát. Érdeklődve pillant a kártyákra de ugyanakkor a karszalagot is észreveszi és értelmezi a szöveget a félhomályban. - Oh értem. Bizonyára kellemetlen átverésnek szánta a barátja, de mi lenne ha kellemessé tennénk? - húzza mosolyra sötétpirosra festett ajkait. Víz, csók és szexáló rúzs, a kedvenc árnyalata. - Küldhetnénk egy képet ennek a rossz barátnak hogy a meccs helyett mégis milyen elfoglaltságban van részed, nem? - kuncog fel könnyedén hiszen ezek a gyerekes kis apróságok is a részei és erre a férfire nem tekint potenciális áldozatként. Túlságosan ártatlan, és nem tenné tönkre, még a végén visszafordíthatatlan törést okozna neki. Jóképűnek látja Sebastiant, de nem ebben a világban él, és így nem is akar neki sokkal többet mutatni. - Tegezz nyugodtan. Lady Abigail vagyok. Na és te? - faggatja tovább ahogy maga elé húzza a vodkás poharat és belekortyol. Pillantása kihívó még így is, hogy nyilvánvalóan nem dobja be magát. Nem célja elcsábítani őt. Megvan a maga játéka, aki annyira más mint ez az óriás.
Még valahol, mélyen reménykedem, hogy rossz helyre tévedtem, vagy Tom ott ül az üveglap mögött, a pult mögötti falnál,de kezdek egyre elbizonytalanodni. Tudjátok, vannak azok a rohadt kandi kamerás filmek, hirtelen ilyenben érzem magam. A végén kiderül, hogy Sean is itt van valahol, vagy, ő is megérkezik és becsatlakozik az átverésembe. Tiszta égő! Gondban vagyok, amikor meglátom, a mosolyt az arcán, sokat sejtető, mégsem szeretem, ha játszanak velem, vagy annak tekintenek, általában nem is szoktak játékszernek tekinteni, de most mégis furcsa érzésem van a helyzettel kapcsolatban. Lassan kezd leesni, hogy egy erotikus bárba tévedtem, lassan?! Szinte az első pillanatban feltűnt, hogy nem stimmel valami, különös tekintettel fürkésznek, de ahogy megérkezett mellém a szőke nő, egyből igyekeztek nem felénk pillantani, egyedül csak a pultos volt, aki foglalkozott a mellettem ülővel. Egyértelmű, hogy ő itt a főnök. A tekintetem az ajkára siklik, egyébként biztos nem kezdenék ezzel a nővel, érzem, hogy más az, ami engem és őt érdekel, de végül is, mi bajom származhatna abból nem? Tomot megenné az epe, hogy visszafelé sült el a tréfája, és nekem jobb volt, mint neki? Nem hiszem, hogy sőt! Vannak azért vad álmaim, mert én is férfiból vagyok, és hiába az a nagy szívem, igen is vannak vágyaim; álmaim. Melyek időnként elég piszkosra sikerülnek, de a körbepillantok. A kikötözés sosem szerepelt benne. Mégis érdekel, hogy mivel tudnék infarktust okozni Tomnak, és ha ezen felbuzdulva eljönne egyszer ő is ide…? Nem azt kapná amit én? De még mindig szinte alig hiszek a nőnek. Idegesen kattintgatom a tollam tetejét, majd kicsit elkerekednek a szemeim, hogy tegezzek egy olyan nőt, akit Lady Abigailnek hívnak? Hova tévedtem?! „Nem látom akadályát bepalizni a haverom, sőt! Ha a képen felbuzdulva erre jönne, egyszer… ő nagyon szereti az extrém helyzeteket, állandóan a szex hódításaival jön, sokszor el se hiszem, hogy tényleg megtörtént vele, de ha végre megszorongatnák, én lennék a legboldogabb ember a világon”-megáll a tollam a papír felett és újra Abigailre pillantok. „Sebastiannak hívnak, és milyen elfoglaltságra gondoltál pontosan, Lady Abigail?”- ha megemlíteném, hogy nem szeretem a fájdalmat, mert azért láttam itt körülöttem egy-két fájdalmasabb testékszer viselőt, még a végén nyuszinak hinne, vagy nem is tudom. Vagy kinézné belőlem, hogy tovább kalandoztak a gondolataim, és elképzeltem magamon azt a vörös rúzst? Gondolatban fejbe kólintom magam, miért ne sejtené, tudná ez a nő, hogy mit akarhatnék tőle én is, főleg ha már épp csak gondolatban súroltuk annak határait? Süt belőle a szex, hogy tudja mire kell használnia magát a férfiakkal szemben, és mitől gyengülünk el. Ha lenne csajom olyat akarnék, aki olyanokat tud mutatni nekem az ágyban, hogy ketté áll a fejem, és napokig magamhoz se térek utána. Meg aztán, ha ilyen helyre tévedtem, miért ne lehetnék kíváncsi? Sosem voltam még ilyen bárban, maximum azt mondom, hogy nem szeretném, nem? Itt, az ilyen helyen úgy informálódtam, hogy ezt betartják, tiszteltben tartják egymást? Senki se tudja, hogy odahaza, a magányos óráimban, éjjelente, esténként min után kutatgatok a neten, de az a faja pornó kívül esett a fantáziámon, ahol a férfiakat alázzák meg szex közben, más kérdés volt amikor egy-egy nőt kötnek meg, és addig kínozzák már-már ájulásig, géppel míg alig tud magáról. Na, ennek is csak a határát súroltam, a durvább, keményebb dolgokig sosem áskálódtam utána, mert… nem szerettem ahol mást fenyítenek, nem tudtam elképzelni,hogy ezt hogyan tudják élvezni. Sosem szerettem, ha apám megvert, számomra a fájdalomban nincsen semmi élvezet, mert mindig egy olyan betegség kapcsán kaptam, amiről nem tehetek. „Ez nem a kandi kamera, hanem egy igazi bdsm bár, ugye?”- tétován firkantottam le a következő kérdésem, és elgondolkodva pillantottam a mellettem ülőre, miközben belekortyoltam a sörömbe.
Abigail mosolya visszafogott, de ragadozó. Óvatos duhaj, hiszen tudja hogy könnyen olyan emberek is ide tévedhetnek, akiknek nem kellene, és szeret mindent rendesen csinálni. Az összes hatóság a tenyerében van és tudja, mikor hová kell fordulnia és szeret feltűnni néha egy-egy híresség oldalán. Főleg olyankor amikor nem számít senki meglepetésre és egyszer csak megjelenik világsztráokat megszégyenítően merész ruhakölteményeiben amikben még mindig vonzó a megjelenése még úgy is ha már az ötvenes felé közeledik, nem a negyveneshez. Ő ismeri az embereket, és már első találkozás után részletes képet tud adni az emberekről, és ezért is tudja hogy ennek az óriásnak nincs helye itt. Nem tudja hogy mit keres itt, de hamarosan világossá válik ahogyan az is hogy nem éppen olyan emberbe futott bele, akit szívesen kínozna vagy akit szívesen a játszószobájába vinne. Maximum egy kis részébe. - Nos, kedves Sebastian akkor nincs más hátra mint hátramenni, és csinálni pár kellemes szelfit a barátodnak, hátha legközelebb őt is be tudod ugratni - kuncog fel, ahogy belekortyol az italába, és egyetlen mikromiliméternyi rúzsnyom sem marad a poháron. Csakis tökéletes alapanyaggal dolgozik, és azt is hajlandó megvásárolni. Még ha 35 dollárt kell is kiadnia a markából egy-egy tubusra. Nem sajnálja érte. Vállon simítja a férfit, hogy ideje lenne indulniuk. - Nos... menjünk, csináljunk rólad és rólam pár igen előnyös fotót a barátodnak, és talán.... emlékbe. Nem hinném, hogy gyakori vendég leszel itt - mosolyodik el hiszen ő is tudja hogy nincs sok közös bennük és nem is sértődik meg egykönnyen. Ha Sebastian hagyja magát, akkor hátravezeti egy privát szobába, aho lsaját kis bár van és kényelmes kanapé. Minden más, rejtve a kíváncsi szemek elől, mindössze pár karika és trükkös elhelyezkedés árulkodik arról hogy ez miféle hely. - Nem, Kedvesem ez itt tényleg az, aminek látszik. Lady-k és Lordok lakják és az érdeklődő közönség természetesen - fordul oda ahogy beszél, hogy a másik "hallja", lássa az ajkait. Benyit a kis különszobába, és a hatalmas kanapéágyra telepszik le, a poharával. Odainti magához Sebastiant. - Nem sokan... járnak itt büntetlenül, ez nem egy kirándulószoba - mutat körbe, tehát érezze magát különlegesnek a másik hogy itt lehet a játszószobájában. Mint egy veszedelmes vadállat, magabiztosan mosolyog a férfire. - Készen állsz, hogy csináljunk pár igazán bevállalós képet? - kuncog, hiszen Abigailnak van humorérzéke, azon túl hogy egy romlott nőszemély és gátlása épp annyi van mint lelkiismerete. Egy csepp sem.
Egy életem, egy halálom, ahogy a mesében mondani szokás, és biztos, hogy ezután többet úgy sem jövök ilyen hely közelébe, mert, kívül esik az érdeklődési körömön. Figyelem a nőt, hogy miképp viselkednek vele a körülötte levők, ő itt a főnök tényleg. Nagyon sokat köszönhetek annak, hogy a csendességem okán megtanultam olvasni mások testbeszédéből. Egyúttal azt is tudom,hogy ez a nő veszélyes, ám valamiért most jó hangulatában van, tényleg. Felállok a székről, és követem őt, néhány embernek így is fölé magasodok. Van bennem persze egy egészséges félsz, ahogy követem, de remélem tényleg kellemes lesz. „nem…hiszem. De, maradandó élménynek, hasznos.””-osztom meg vele a gondolatomat. Körbe pillantok az újabb helyiségben, szinte a kinti hasonmása, csakhogy, itt feltűnik az a néhány kampó, és karika, de az is, hogy itt van egy kényelmesnek tűnő kanapé. Biztos, hogy nem ruhában fogunk selfiezgetni, szerintem. Nem tudom ,hogy mit tervez Abigail, végül magam mögött becsukva az ajtót, ott állok meg, mert… nem tudom,hogy mi tévő legyek. Miután helyet foglalt a Lady, és int, követem őt, oda a kanapéágyhoz, és helyet foglalok, bár meg kell hagyni, eléggé feszengek. Mondhattam volna nemet is ugye, de annál kíváncsibb vagyok. Remélem… ép vesékkel fogok ébredni, és nem a sikátorban. Félre teszem a sörömet és a nőre pillantok,hogy lássam, mit mond. „Kikötitek ide azt, aki szeretné? A Ladyk és a Lordok…ők, pontosan mit csinálnak? Szexuális örömöt okoztok, azoknak a kampós tarajos bőrszerkós srácoknak?” ”- nehéz elképzelnem, hogy erről szól az egész hely. Hogy valaki élvezze, hogy ütik, verik, megalázzák. „ Mit csináljak?” ”- pillantok rá kissé zavartan, nem titok, hogy a téma maga felzaklat, de tényleg kíváncsi vagyok, és ki tudja? Bár… a szexuális életemmel nincs probléma, elég aktív ami azt illeti.
Megbizonyosodik róla hogy a férfi nem jelent számára veszélyt és nem is olyan aki hirtelen fejest akar ugrani ebbe a vad és veszett világba amit ő olyan tökéletesen ural. Mert egy valamit szeret, méghozzá nagyon. Uralkodni, és megszerezni mindent, amit megkíván. A mögötte lépkedő férfi is jóképű, és vonzó a szemében, de nem olyan akivel szívesen játszana. Túlságosan ártatlan, és ott van a szemében az a csillogás, ami az övében túl hamar kihunyt. - Az biztos. Legalább elmondhatod majd hogy egyszer egy ilyen helyen is jártál - mosolyog veszélyesen, de valamelyest jókedvűen. A férfi kiszakítja őt az este monotonitásából és egy kicsit örül neki. Addig sem egy másik férfin járnak a gondolatai, akik annyira de annyira nem hasonlít rá. Az ő magas szép Hudsonjára. Letelepszik a kanapéra és tölt magának vodkát. Tisztán, a pohár feléig. Ennyi még nem árt meg neki, meg sokkal több sem. Tudja hogy hol van a határa. Állandó félmosollyal ajkán figyeli hogy Sebastian felméri a szobát. Láthat egy két kampót, hurkot és karikát, de minden más a szekrényekben pihen. Féloldalasan felé fordul. - Ha ez a vágyuk, akkor igen. Ez elég szűk kör, ismerem jól a törzsvendégeinket hogy ki mire élvez. Aki új, annak egy sor kérdőívet kell kitöltenie és orvosi alkalmasságit kell hoznia. Mi van? Vigyázok az itt dolgozók egészségére, és nem akarom hogy betegség legyen a vége. Csak az élvezet ...- mosolyog és előhúz egy sokoldalas kérdőívet. Nem tudja hogy Hudson is ugyanezt a módszert alkalmazza. Abigail üzletileg nagyon is olyan mint a férfi, és jól csinálja amit csinál. - Nézd, ezeket kell kitölteni. Kivel szereted, férfiakkal, nőkkel? Mik a vágyaid? Kötél, fém, kampó? Domináns vagy szubmisszív partnert keresel? - mutat párat a kérdésekből de egész odáig megy hogy pontosan mit tehetnek és mit nem. Itt szabályok szerint zajlanak a játékok. Szigorú szabályok szerint. A bizalom az alapja mindennek. - Kikötjük. Mindenki másra vágyik. Itt mindenki megtalálja amit keres. A Ladyk és Lordok uralkodnak. Ők domináns félként okoznak örömet. Kötözéssel, izgatással, könnyű szexel. Lovaglópálcával, amire a szub vágyik - magyarázza és nem esik nehezére erről beszélnie. - Nos remélem nem vagy szégyenlős. Vetkőzz alsóra, azt nem kell levenned ha nem akarod, bár biztosíthatlak... nem tudnál újat mutatni - nyalja meg gonoszul a szája szélét, és amíg a másik vetkőzik, addig kibillenti a kanapét hogy ágy legyen és leteríti egy gumis fehér lepedővel, ami nem gyűrődik alájuk. - Semmi olyasmit nem teszek veled ami ellenedre van, rendben? Csak a képek miatt... nem lenne hátrány egy kis meztelenség - na meg nőből van. Szereti a szép férfitestek látványát, ahogy alatta hevernek. Ő maga is átöltözik az egyik spanyol fal mögött. A ruha helyett bőrtangát és melltartót vesz fel. Csak a képek miatt természetesen. De azért számít egy elfúló sóhajra, hiszen az alakja tökéletes.
Nem vitás, bekerültem egy ördög nőstény barlangjába, ami egyszerre tesz kíváncsivá és izgatottá. Ha nem fog fájni, akkor jó, nagyon jó. Nem bírnám a kampókat, el se akarom képzelni ,hogy mit történhet azokon, kifüggesztve. Jó… beindult a fantáziám igazából,olyan lekötözött lányokról, akiknek nagyon le van korlátozva a mozgása, és legfőképp be van tömve a szája egy golyóval, és közben addig ingerlik a csiklóját, míg önkívületi állapotba nem élvez. Hova kerültél Sebastian?! Kipróbálnék-e valakin ilyesmit? Nem tudom, nem hiszem, de lehet? Baromira összezavarodtam. Látom ,hogy emiatt jót mulat rajtam Abigail. Igazából le vagyok nyűgözve, itt a szex úgy működik, hogy utána nem várja el senki, hogy felhívják másnap, és újabb randit kérjenek tőle, csak azért, hogy mondjuk, lefeküdjenek, újra. A homlokomat ráncolom, rengeteg kérdés van feltüntetve, megakad a nemi betegség szűrő dátuma, és dokumentumai feliraton, csatolmányok számán a tekintetem, az egyetlen hely talán, ahova önként és dalolva elmegyek, nem szeretnék bármit is összeszedni az alkalmi numeráimtól sem. Figyelem minden mozdulatát, és kíváncsian pillantok újra meg újra a papírokba, amikor épp nem beszél, mert a szemem sarkából figyelem, hogy ha felém moccan a feje. „ Tehát, vannak olyan emberek, akik azt élvezik, hogy másképp kapják meg a könnyű szexet? A könnyű szex, az ha jól értem”- meglobogtatom a papírokat- „ Amikben nincs benne a kemény szex táblázatába foglalt felrosolás?” -ott elég durva dolgokat találtam. Az öklözés, és egyéb olyan cuccok, amik nekem egyáltalán nem jönnének be, hogy másokkal megtegyem, mert az nekem már a megalázó kategóriába tartozik. Nem kell okosnak lennem ahhoz, hogy tudjam, meg a felületes tudásom szerint rá jöjjek, a lovaglópálcát is lehet közben használni. Miközben rendezget, végül is, levetkőzöm, teljesen meztelenre, a holmimat egy másik fotelbe hajtogatom. Látom, hogy profi, mindenre felkészült, gumis lepedő, ami le se jön az ágyról egykönnyen.A sörényem továbbra is össze van fogva rajtam, ellenben, egy szőrszál se található rajtam feleslegesen, edzésnél utálom, ha a mellkas szőröm felpöndörödne valahova, vagy a bokámon, és a lábamon, szintén beakad, vagy lehúzom. Így praktikus, a görögök is full pucérok voltak, azért, hogy a szőr ne akadályozza őket a gladiátorharcok közben sem. A vesszőm körüli terület is sima, mert én így szeretem, simán, sokkal higiénikusabb, magamért, nem mellesleg az instagram fotóimon is sokkal jobban mutatok így. Míg vetkőzöm, addig ő is eltűnik, és amiben visszatér! Férfiból vagyok a rohadt életbe, és a dekoratív nőket én is megnézem. Veszek egy nagy levegőt, amikor megpillantom, és így akaratlanul dülled ki a mellkasom, lassan elkezdem érezni, hogy déltájra kezd áramolni a levegő. Nem mondom, most már, jobb szeretném, mondjuk a mellei közé bedugni a férfiasságom, vagy…a feneke közti vágatba, aminek formáit a tanga pont jól kiemeli. Egy igazi ragadozó nőhöz van szerencsém, aki jó ha nem rág meg és köp ki darabokba, csak megcsócsál, és elenged, miután egy jót játszott velem. „ Ide… üljek le?” – igen, kicsit esetlennek érzem magam, mert idegen tőlem ez a hely, de tényleg ki szeretném próbálni, és elmenni, ameddig lehet, és nem lesz belőle semmi bajom. „ Tényleg ameddig jól esik, és nem fog semmi fájni,nem fogsz…megütni?Nem beszélek, de hogy jelezzek ha elég volt? Észre fogod venni?” –” nem vagyok kétségbeesett, nem ez rí le az arcomról, kíváncsi vagyok, és szeretnék mindent tudni. Leülök végül, és őt követem a tekintetemmel, ha elindult.
Nem számított ilyen ártatlan vendégre, de most kedvét leli benne és Sebastian talán nincs is tudatában annak hogy itt minden, az ő kedve szerint zajlik. Abigail a hely atyaúristene, és akár a pillantásával is tud parancsolni és rendet tenni. Nem kell félteni, nem egy védtelen nőszemély. A legnagyobb ragadozó ezen a helyen és kevés ellenefele akadhat, de ezek száma is egyre csökken. Abigail szigorú és kegyetlen üzletfél, de szavatartó. Enyhe érdeklődéssel nézi hogy a másik szeme itt-ott kikerekedik és a kérdések sokszínűségét vizslatja. Itt mindenki megtalál mindent, amit keres. Gyönyörteljes kínt, és kínkeserves gyönyört. Ráér, és nem sürgeti a férfit, hadd olvassa el a szigorú szabályokat. Nem a középkorban élnek, és a bordélyok is haladnak a korral. Night klubbok lettek, és van fekete szoba is. - Lényegében igen. Könnyű szex az, ahol csak selyemszalag tekeredik az ember csuklójára, ami könnyedén kioldható, de mégis egyfajta izgató elem. Vagy a kosztümök, a fétisek... - magyarázza türelmesen és kék szemeivel figyeli ahogy a másik levet mindent magáról. Nem okoz neki meglepetést egy izmos férfitest, sok sok ilyet tört már meg, és kényszerített a lábai elé. Pusztán azért mert ezt kérték, vagy mert lehetősége volt rá. Gátlástalanul legelteti a szemét a másikon és képes lenne a puszta pillantásával haptákb állítani Sebastian vesszejét, de játszani akar. Átöltözik, és önmagához képest szolid szerelésben jelenik meg. A fekete bőr kiemeli bőre fehérségét, és haja szőkeségét. Telt, de arányos alakja vonzza a pillantást és elégedett is a hatással amit kivált a másikból. - Kívánsz engem? Nem szégyen... Nem foglak kinevetni ne félj - lép közelebb, magassarkúját nem vette le. Érzi hogy dél felé gyűlik a vér, és letelepszik a kanapére. - Először is.... fotózunk. Téged, engem. Közösen. Miriam segít majd. Nem kell zavarba jönni, nem fog olyasmi látszódni amit nem akarsz - nem ő az egyetlen aki kényes lenne az intim testtájakra. Ki lesz takarja. - Fotózkodunk egy kicsit aztán.... játszhatunk mást is, feltéve ha tiszta vagy és nincs semmiféle nemi bajod - mert erre azért figyel, és mivel sebastian belemegy a mókába egy fekete szatán szalagot ad neki és kihúzza a hajából a gumit. - Van a kanapé fejénél egy karika. Azon áthúzom, és a csuklód köré tudod hurkolni. Igazinak fog látszani de bármikor ki tudod húzni a kezed belőle - magyarázza ahogy befűzi a szalagot, és finoman hanyatt dönti a férfit és egész közel hajol, szinte a szakállába dorombol. - Mindent látok, ismerem az embereket. Szerinted akik velem vannak tudnak beszélni a szájpecek miatt? Ne aggódj, azzal is fotózhatunk majd - kuncog fel, és Miriam lép be. Egy vörös hajú jó testű hostess. Valamiféle fétis fotózásnak tudja be ezt az alkalmat és lő is pár képet. Csak a férfiről, aztán Abigailről, aztán kettejükről. Előhúz egy szájpecket. Kerek rudacska, amire rá lehet harapni mert könnyű gumiból van és nem okoz kárt a fogaknak sem. - Csak vedd a szádba. A szíjat nem kötöm össze a végén, csak a hajad alá dugom hogy ne látszódjon jó? Vágj ijedt fejet, meg élvezkedőset is - ha igenlő választ kap akkor megteszi és a derekára ül, mintha nagyon is benne lennének valamiben.
Tudom, hogy legtöbbször a szex olyan, hogy mások azt várják el, hogy adjon a partner valamiféle visszajelzést, és ez, a típusú időtöltés, amit Abigail kínál, hát, eléggé arról szól, hogy ha nem bírnék valamit, akkor azt azonnal észre vegye. Nem ismerem, de igyekszem megbízni benne, és reménykedni ,hogy nem a belső szerveimre fáj a foga. Igazság szerint, engem egyelőre még az is izgat, hogy olyasmit próbálok ki, amit eddig nem tettem, bőven izgalmas, mert itt tényleg be vagyok korlátozva, persze szeretem a szexet, szép lányokkal, nőkkel, de Abigail olyan ragadozó, akivel normális körülmények között nem találkoznék. Érzem, hogy az a fajta irányító típus, aki nem tűr ellentmondást, de most mégis hajlandó velem játszani, meglehet, hogy a saját szórakoztatására is. A kérdéseire csak biccentek, persze, hogy kívánom, de nem kell dícsérnem , szerintem nagyon is jól tudja, és tisztában van azzal, hogy mennyire kívánatos, számos férfi könyöröghet a kegyeiért. „Egy hónapja voltam utoljára vizsgálaton, nincs semmiféle fertőző betegségem.”- az egyetlen orvos, akit hajlandó vagyok meglátogatni, az a nemi betegségekkel foglalkozó doki, szerinte már betegesen ügyelek erre, még akkor is, ha nem falom a nőket, de örül, hogy legalább erre odafigyelek. A többi meg nem érdekel. A fülemmel kapcsolatban úgy sem tudnak újat mutatni. Teszem, amit mond, felmászom az ágyra, és a csuklóimat belehurkolom a selyem szalagba, és még igazából rájuk is tudok fogni, de ha valamit nem jól csinálok, remélem kijavít, ezért kérdőn is pillantok rá, majd a szalagokra a csuklómon, hogy milyennek ítéli. Igazából, amikor előkerül a szájpecek, tényleg ijedt lesz a pillantásom, így azt nem nehéz imitálni, amikor az első fotó elkészül, folyton őt nézem, látnom kell a száját, az ajkait, hogy mit formál azokkal a vörösre rúzsozott ajkakkal. Nem fogja összekötni, jó, és érzem is, hogy csak eligazgatja a sörényem mögött a peckek csatjait, biccentek, és meglepetten villan a szemöldököm, amikor látom, hogy átveti a combját a derekam felett, végigvezetem a pillantásom a combjain, és a derekán. Úgy érzem, hogy kiszáradt a szám, és befülledt körülöttem a levegő, van az a helyzet, mint a mostani, ahol nem szeretem ,hogy a sörényemben elveszik a fejem. Kénytelen vagyok ráharapni a szájpecekre, és megrpóbálok egy helyben maradni, szinte érzem, hogy ha csak egy ici-picit előre mozdulnék, akkor… azokat a csodálatos seggeket érinthetném a hegyével, de… nem szabad. Tudom,hogy azt mondta, hogy ha ügyesek vagyunk, más is lehet, és igen…egyre jobban kívánom a más is legyent, mert nincs nőm, aki visszatarthatna ilyesmitől morálisan, és… a villámok istenére esküszöm, a skandinávra, hogy nagyon akarom! Először a fotós is feszélyezett, de most már nem zavar annyira,volt már, hogy ikrekkel csináltam, egyszerre kettővel is, de nem baj, ha csak fotózni fog. Könnyű olvadt kocsonyává olvadni alatta, és talán még halkan fel is nyögtem, biztos, ahogy ficeregtem egy kicsit, megdöntöm a hasfalam, hogy egy kicsit előrébb csússzon, és bátrabban mosolygok fel rá, a pecek alól.
A nő biztos benne hogy ez a férfi nem ennek a világnak a része, kék szemeiben túl sok naivitás és ártatlanság csillog, és normál körülmények között sosem kezdene vele, de ez most csak könnyű játék. Olyan játék, amit sosem játszott ennyire felhőtlenül és tétektől mentesen. Mindig volt valami, amit el akart érni, és mindig volt valaki akit meg akart nyerni vagy éppen tönkre akart tenni és meg akart szerezni. Ez a játék, neki sosem volt igazán szórakoztató időtöltés, de most ezzel a szelíd óriással akár még sikerülhet is, és képes lehet felismerni ezt az oldalát a saját poklának, amit mások csak messziről látnak. Ő viszont benne él, nap mint nap, és sokszor még csak nem is a maga örömét keresi benne. Vannak olyanok, akiket fontosnak tart a saját életében, kevés ember de akad. Az ő életüket is figyelemmel követi ahogyan Hudsonét is. Saját vérének sem kegyelmez olykor, és alakját tekintve senki nem mondaná meg hogy egyszer már ő is anya lett. Pedig így van. - Ezt örömmel hallom. El se tudnád képzelni hogy milyen kevesen járnak rendszeresen szűrő vizsgálatokra, pedig a saját egészségünk nem játék – ebben nem ismer kegyelmet és szigorúan követi hogy melyik dolgozója mikor megy és mikor kell mennie, illetve a kuncsaftoknak is vannak-e érvényes papírjai. Ebből nem enged. Arcán kellemes-veszedelmes mosoly virágzik fel ahogy a férfi elhelyezkedik az ágyon, és kedve lenne máris átugrani a fotózást hogy szabadon érinthesse feszes vesszőjét, és megmutassa neki mi az, amit a hétköznapi életben nem talál meg. Kedvére van hogy ennyire érdeklődő és készséges. - Jó lesz. Ha nem érzed jól magad húzd ki a kezed nyugodtan, de… tarts ott ameddig bírod – dorombolja hiszen ez játék. Szexuális töltetű ugyan, de játék. Kíváncsi milyen önuralma van ennek a jóképű idegennek, aki a karmai közé keveredett, még ha véletlenül is. Megcirógatja a szakállas, vonzó arcot, ahogy a hasára telepszik, jól tudva hogy akad egy fájdalmas centiméter ami elválasztja őket egymástól… Buján és kéjesen hajol előre hogy mellei szinte érintik a puha ajkakat és a pecket. Aztán elhúzódik egy kicsit. - Szeretnél izgalmasabb pózokat is, vagy küldjem ki Miriamot inkább? – kérdezi és hagy időt az igenlő vagy nemleges válaszra is. Ahhoz mérten helyezkedik tovább. Vannak még kreatív ötletei. - Ismered a bondage technikát? Meg tudnálak hintáztatni… - nyalja meg a szája szélét de nem erőlteti ha a másik megijed ettől. Nem mindenki kedvel mindenkit.
Az én érdekem, hogy egészséges legyek, még ha nem is a fülemre vagyok háklis. Egyszerűen elengedtem. Elfogadtam, és beletörődtem, még ha a mai napig is vannak hullámvölgyeim és emiatt kicsit befordulok, hogy nem hallom, amit nagyon szeretnék. Mit jelent az, hogy izgalmasabb pózok…? igen, teljesen felizgultam, mert tud ám játszani velem ez a nő, ez sokkal jobb, mint egy Amszterdami vöröslámpás negyedbe dobtak volna be, poénból. Ez… igazi, még ha egy véletlenből is alakult ki. Nagyon is jó,hogy a szájpecek bekerült a számba, mert így van mire ráharapnom, ugyanis nagyon kicentizte a hasamra való elhelyezkedést. Tudom,hogy ha előre moccannék, akkor megérinthetném, ha pedig pont jó helyen lenne, és nem lenne rajta a bugyi, akkor még sikerülne is elmerülnöm benne. Talán hallatok is egy halkabb elfúló nyögést. Lopva a fényképező alak fel pillantok, és igyekszem jólérthetőn inteni a fejemmel, hogy szeretném,ha kimenne. Többre vágytam? Izgatott, és kíváncsi vagyok? Igen. Kihúztam a kezeimet a hurkokból, és kivettem a számból a pecket, és tátogni kezdtem. „Hinta és bondage?” – nem, igazán értem először. Látszik ,hogy ez a hely nem az én világom egyáltalán. „Kötözős? Kikötözve akarsz hintáztatni?” – valahogy nem jön össze, egyrészt túl termetesnek érzem magam ahhoz, hogy kikötözzenek, és kicsit félek is, tudom,hogy azt mondta, hogy nem bántana. Így is zavar, hogy nem hallok, és akkor még fel is lógatna valahova? Zavar, kíváncsiság és tanácstalanság egyvelege fut át az arcomon. Tudom,hogy vannak hintás szex játékok, de… még ha ilyen szex videót láttam, nőn, nővel jobban mutatna. De velem? Végül veszek egy nagy levegőt, és biccentek. Türelmes vagyok, valamiért értem,hogy az, hogy a ma estém élvezete az tőle fog függni, ő irányít, és tudom,hogy mondhatok nemet is, de még sosem próbáltam ilyesmit. Kár volna anélkül elmenni innen ,hogy nem gazdagodtam új érzésekkel, tapasztalatokkal.
Nem kívánt semmit ma estére, nem akart játszótásat találni és nem akart senkivel szobára menni, mégis itt kötött ki egy szelíd óriással aki még sosem járt ilyen helyen. Kihívás ez a nőnek is, hiszen nem szokott hozzá az ilyen finom játszótársakhoz. Most viszont kedvét leli benne hogy a kalauzt játsza a világában, ami oly ismeretlen a másiknak, és mégis izgató. Teste pont úgy helyezkedik el hogy a férfi éppen a menny határán érezze magát, mégse léphesse át, és ezzel tökéletesen tisztában van ő maga is. Tudja, hol van a határ, és hogy meddig mehetnek mások, meddig engedhet és hol tarthat vissza. Figyeli a férfi reakcióit és érti a ki nem mondott szavakat is. - Miriam, kifelé - parancsol, és a fotós egyetlen szó nélkül kimegy a szobából. Nem ellenkezik, csak ott hagyja a gépét az asztalon, amin meg tudják majd nézni a képeket. Meg is fogják, és elmosolyodik a helyzetre amit kitalált. Megvannak a kis tervei, de nem osztja meg egyenlőre a másikkal. Miriam kiment és Sebastian is kibújik a béklyóiból ahogy felül. Nem tartja vissza és nem bántja, nem morog rá. - Igen. Mindkettő. Kipróbálhatod ha akarod és nem félsz tőle. Elsőre talán szokatlan lehet majd de nem kell félned. Ahol már nem jó és/vagy fáj ott megállunk, rendben? - hiszen ez a megegyezés. Hogy nem csinálunk olyasmit, amit nem akar. Az egyik közeli kis jellegtelen szekrényhez lépve három tekercs kötelet húz elő. Kezdetnek. Aztán majd lesz még. - Állj meg előttem. Egyenesen, semmit ne tégy. Tartsd a kezed a magad mellett - utasítja a férfit ahogy egy fiókból egy hevedert vesz elő. - Ezt most rád fogom adni. Heveder, olyasmi mint amit a hegymászók használnak, és elég stabilan fog tartani ha felfüggesztlek - magyarázza és odaléphozzá. Leguggol, és belelépteti a hevederbe aztán felhúzza a derekára és ott rögzíti a szíjakkal és csatokkal. Eligazgatja hogy kényelmes legyen, és a combtöveknél is meghúzza a szíjakat. Tudja jól mennyire kell szorosnak lenniük. Nem most először csinálja. Azután a köteleket kezdi el széttekerni és Sebastian karjait közi gúzsba. A hevederen lévő karikákba karabinerek kerülnek és a plafonról lelógó erős láncok kapcsolódnak oda. Egy kis távirányítóval feljebb is húzza a férfit hogy ne érjen a lába a földre és két további csattal eléri hogy mintha széken ülne kissé laza lábtartással lógjon de még emberi magasságban. Megáll előtte. - Látod? Pár perc alatt hintába kerültél. Milyen érzés? Izgulsz igaz? - hiszen látja a nyilvánvalóan jelző testtájat és hosszú manikűrözött körmeit végigfuttatja a teljes hosszán. Sima és bársonyos, igazán kívánatos. Olyasmi amit a nők kívánni szoktak. - Akarod, Sebastian? Átlépjük a határt, akarod érezni a melleimet a vessződ körül, és akarod érezni ajkaimat a farkad körül? - mosolyodik el ártatlanul mintha nem is éppen a másik élvezetéről lenne szó. De megvárja a választ.
Biccentek a kérdés láttán.Nem tagadom, azért izgalmas, de azért aggódom is, így a libidóm is visszamegy amolyan egészséges aggodalmas de azért van még, kíváncsiságba. Úgy teszek, ahogy mond, felkelek és megállok, ahogy kéri. Feszült figyelemmel követem az összes mozdulatált, bele lépek a hevederbe, és figyelek arra, hogy lássam a száját, de egész figyelmes ő is, úgy beszél, hogy lássam, mit mond. A hegymászók használják,vagyis hasonlót talán, de biztos, hogy nem ilyesmit… furcsa… A szívem majd kiugrik a helyéről, és figyelem, ahogy a karikákba kerül az egyik, majd a másik karom, aztán már nem állok, és egész biztos ,hogy kiszakad belőlem egy meglepett húú szerű nyögés. Aggodalmasan ráncolom a homlokom, az arcát keresem a tekintetemmel, látni akarom továbbra is ha beszél, akár nekem intézi a szavait, akár ha csak magának mondaná, amit épp. De látom,hogy csak én vagyok itt, ki vagyok kötve, és elvették tőlem a kezeimet, amivel egy hallóval szoktam kommunikálni, írásos formában és ez kicsit kétségbesetté tesz, érzem, hogy zihálok, mint aki maratont fut. Marad a jól érthető artikulálás, nem a túl artikulálás, mert az nem jó, megtanultam szépen artikulálni, jól olvashatóan. Viszont, annak ellenére, hogy mennyire idegessé és feszültté tesz a helyzet, azt kell észre vennem, hogy izgat is, mert egész végig látom a bőr fehérneműbe bújtatott testét, és igazából már szerettem volna megérinteni az ágyon is a melleit, amik igazán említésre méltóak, a fenekével együtt. Az újabb kérdés láttán biccentek. Ideges vagyok, de egyszerre tesz izgatottá is a helyzet. A kérdés halmaz láttán végig pillantok rajta újra, nem csak a száját akarom magamon érezni, és a mellei közt magamat, hanem benne is akarok lenni. Élesen szívom be a levegőt, és biccentek. Érzem ,hogy azért megfeszülnek a karjaim, de nem fájdalmasan, és egész kényelmes ez a póz, ez az ülő helyzet. Bár merőben szokatlan. „Akarom, és benned is lennék, szívesen.” – tátogom el nyugodtan, és érzem, hogy teljesen kiszáradt a szám. A simításra kicsit megmoccan a csípőm, furcsa, hogy így másképp mozdulok, így kevésbé tudom visszafogni a csípőm mozdulatát, mert teljesen máshogy oszlik el a súly, állva azért csak-csak. Azért a kíváncsiság mellett erősen tágak a pupilláim, de a szemem fehérje nem látszik, mint az olyanoknak, akik zsigerből félnek, ezt már megtanultam olvasni másokból.
Kedvét leli az idegenben, aki nem csak tőle, de ettől a világtól is az, és mégis érdeklődve hagyja a könnyű játszadozást. Abigail élvezi, legalábbis semmivel nem másabb este ez a többinél. Néha ő is lazíthat, és még így is képes uralni a férfit, aki testileg sokkal nagyobb és erősebb lehet nála. Mégsincs meg benne ennek a világnak a sötét vonulata és szemei olyan tiszták mint két gleccser. Valahol irigyli egy picit tőle ezt a tisztaságot, amit ő sosem ismert. Gyerekként sem. A kedves óriás hamar felfüggesztve találja magát hiszen ő gyakorlott kötöző és mestere bárminek ami itt a szobában megtalálható. Figyelmesen nézi a másikat, felismeri a jeleket ha eljön az idő hogy álljon le, még ha nem is akar. Ő nem egy olyan férfi aki ehhez hozzászokott és aki sokat kibírna, ő csak amolyan kalandor ezen az éjszakán. Gyorsan és ügyesen rögzíti a másikat és megáll ahogy Sebastian hirtelen kapkod levegő után, és közelebb lépve a lábai közé helyezkedve simítja végig a széles, izmos mellkast és a hasi kockákat. - Ne aggódj, nem veszélyes a helyzet- mosolyodik el, és a másik testét simítja, és fedezi fel. - Fáj valahol? Szorít, vagy bevág? - kérdezi lassan, esélyt adva a válaszra a másiknak. Erre általában nincs is esélye azoknak, akik az ő karmai közé kerülnek. Mert Abigail nem ad esélyt senkinek sem. Lesimít a másik férfiasságára és élvezettel látja hogy megrándul, és igazán vágyik a másik arra hogy benne lehessen, vagy éppen vele. Neki oly mindegy. Körbesétálja a férfit, és igazán elnyerte a tetszését hogy ennyire bevállalós, még tapasztalatlansága ellenére is. - Megoldható... - lejjebb engedi egy kicsit Sebastian függesztését, mellmagasságig és előre hajolva oldja ki a szíjat és a könnyű kis darab leesik a földre. - Megízlelnéd? - masszírozza könnyen a kebleit és szinte az ajkaihoz teszi őket hogy elérhetőek legyenek. Csak egy kicsit játszik, a főfogás a kanapé lesz úgyis, de egy kis izgalom még sosem ártott meg senkinek sem.
A kapkodás lassan elillan, és pislogva pillantok fel rá. „Furcsa.” –tátogom a válaszomat, mert tényleg furcsának érzem ezt az egész kifüggesztett, felfüggesztett helyzetet. Megrázom a fejemet nemlegesen a két kérdésre, jó így, már amennyire egy kötözött sonkának érezheti magát az ember így kikötözve a levegőben. Érdekes, izgalmas, mégis… valahogy izgalomban maradok, a helyzet teszi, vagy talán az, hogy a kérdései, amiket leolvasok a szájáról, folyamatosan arra engednek következtetni, hogy tényleg jól fogom érezni magamat, itt és most, a jelenlegi furcsa, és kényelmetlen pózban is, kényelmetlen, mert sosem voltam még így kifüggesztve. Nézem őt, ahogy végig simít rajtam, és aztán a vesszőmön is, igen megrándulok újra, és nyelek is azt hiszem, picit ijedten pislogok attól, hogy lejjebb engedtek, de aztán a szembetűnő kérdés után, közelebb nyújtózkodok a fejemmel, és megnyalom az egyik bimbó hegyét. Dús keblei vannak, olyanok, amiket szívesen fognék a tenyerembe, biccentek, remélem ha biccentek az elég lesz. Ahogy ő is szőrtelen, és ápolt, úgy én is. Mert nem szeretem magamon a szőrt túlságosan, persze van,hogy a mellkasomon megmarad az a néhány szál, vagy a nadrág korcomnál a nemesebbik szervemig a csík, de azt is le szoktam borotválni. Ha pedig egy kis kóstolónál többet is kaphatok, akkor bizony, tényleg megízlelem jobban, bátrabban, ez már ismerős terep, ilyet csináltam korábban is, hogy a fenébe ne csináltam volna?! Annyira jó volna a kezeimbe vennem őket, és éreznem a súlyukat, és természetes keblek, nem műviek, nem szilikonok. Volt szerencsém szilikonhoz is, érdekes, nem a kedvencem, de bajom nincs vele túlzottan, mert azt amit ki kell váltania belőlem, izgalmat, azt megkapom azoktól is. Kellemes bizsergést érzek, a testem azon részein, ahol hozzám ér, jóllehet, hogy a helyzet miatt ez csak a belső combjaim egy része, és talán a farkamé, és tudom,hogy esett szó arról, is, hogy izgalmas. Azért, mert furcsa, hogy nem az ágyon vagyok, megszokott, biztos , puha háttérrel a hátam mögött, hanem függeszkedem, és érzem a levegő rezdüléseit a testemen, olyan helyeken, ahol eddig nem igen tűnt fel, vagy nem úgy fújt, libbent a szellő. A csukó szorítás mellett, talán sikerült annyira beleélnem magamat a kóstolói tevékenységembe, hogy az ökleim is ökölbe szorultak, nagyon szerettem volna megérinteni Abigail testét. Eddig nem is gondoltam volna, hogy ez ilyen fontos lehet, pláne a számomra. Nem vagyok vak, de a másodlagos érzékeim átvándoroltak máshová, nem hallok, de sokkal jobban érzek, észre veszem a rezdüléseket a levegőben, vagy… a tapintás is… Igazán puha érintése van az előttem álló nő kebleinek is. Először az egyiket, majd a másikat, is ha még nem unta meg a játszadozást ilyen módon Abigail.
Abigail kedvét leli a különös vendégében, akit nem várt. Ez a férfi olyan ártatlan, és kék szemei mélyén őszinte döbbenet és érdeklődés csillan meg, és szinte már sajnálja hogy az ő karmaiba futott bele, de nem engedi el. Most már nem, kell neki ez a kis játék és kikapcsolódás, hiszen ezzel a férfivel semmi kötelezettséget nem vállalt, és tényleg csak a szex kedvéért vannak együtt egyet éjszakára. Semmi más, semmi bonyodalom. Abigail is nő, és megkívánta a hatalmas óriást, és belebizsereg a gondolatba is hogy méretes farkát magába fogadja, de egyenlőre csak kényezteti Sebastiant. Körbejárja és meg-megérinti, nem beszél, csak simogat és aztán a hátának nyomja a melleit ahogy előrenyúlva simít végig az izmos mellkason, és a fülcimpájára harap. Épp csak megcsípi fogai hegyével, és már el is ereszti és elé kerül, hogy finoman manikűrözött körmeivel cirógassa és a meredező férfiasságra fogjon rá. Nyöszörgést akar hallani, és mormogást. Meg is kapja, és aztán kínálja fel magát a másiknak. A melleire csókolhat, meg is nyalhatja és aztán pedig ő masszírozza őket, izgatóan, és kellően lassan ahhoz hogy jól látható legyen minden, és az arca is ezt tükrözi hogy élvezi. Előre hajolva temeti bele a férfi arcát a kebleibe, aztán lassan lefelé vándorol, és végül letérdel a kellemesen puha szőnyegre. Végigsimít a férfi lábain, és annak combtövéig futtatja a körmeit, és lassú, szinte lusta mozdulattal kényezteti a heréit. Néha picit rászorít de épp csak annyira hogy még kellemes legyen és ne fájdalmas. Nem a fájdalom okozás most a cél, de benne van a pakliban hogy bánthatná is a férfit. Tökéletes árnyalatú vörös ajkai lassan közelednek a férfiassága hegyével és könnyedén megnyalja, hogy aztán könnyedén rá is hajoljon és alaposan, módszeresen megdolgozza. Olyan trükkökkel és technikákkal dolgozik, amivel egy hétköznapi ember nem tudna. Nem is kell túl sok hogy megérezze a férfi testének rándulásait és az élvezete első körét már le is nyeli. Kiengedi a szájából, és megtörli az szája szegletét, mintha valami finomat evett volna, és lassan emelkedik fel. - Élvezted? Sok ilyesmit tudok még... - dorombolja mély torokhangon, csábítóan és kéjesen, és lassan leereszti a férfit hogy megállhasson a lábán, és kiszabadítja a kötelékeiből. Szakértően tekeri le a köteleket és a hevedert is kicsatolja hogy kiléphessen belőle. - Menj a kanapéhoz. Feküdj fel rá, ahogy a fotózásnál is tetted és kapaszkodj bele a szalagokba. Nem leszel kikötve de egy kicsit még játszunk - mosolyodik el ahogy utasít is. A vérében van a parancsolás, és merne neki bárki is ellent mondani. Kilép a nagylelkűen bugyinak nevezett tangából is, és teljesmeztelenségében indul el az ágyhoz de a magassarkút nem vette le. Ringó csípőjének és enyhén hullámzó melleinek látványa is elég izgató lehet. Lovagló ülésbe telepszik a férfi hasára, éppen csak annyira hogy a farka a fenekéhez érjen. - Szeretnéd ha beleülnék? Ha meglovagolnálak mint egy vadlovat? - búgja.
Kezdőlap
