Savanah egy rettenetesen eleven gyerek volt mindig is, sosem szerette, ha megmondják neki mit csináljon, még akkor sem, ha tudta, hogy igaza van annak, aki már jócskán elmúlt 21. A felnőtté válás, mindig egy ijesztő tényező volt a számára, amit igyekezett elodázni, de az anyja és az öccse nem éppen engedte neki. Nem kellett hamar felnőnie, inkább hagytak volna neki több időt, hiszen az anyja imádja Őt, bármit megadna neki, de az ő határai is elég szűkösek voltak mindig is.
Egy kis mellőzésben nőtt fel, miután az apjuk elhagyta őket, az anyját és annak két gyerekét. Savanah és Jordan szinte elválaszthatatlanok lettek egy idő után, miután rájöttek, hogy a sok munka, amit az anyja a fennmaradásuk miatt csinál és a pasik, akik igen gyakran cserélődtek nem mindig lesznek ott nekik. Még fiatalok voltak, a világ sosem volt az övék, legalábbi ezt érezték, mégis a kis világukban ketten voltak azok, akik uralkodtak. A nagyvilág egy elég elbaszott dolog volt, egészen a tinédzser korszakig, ahol a kisfiúból nagyfiú lett és elkezdett csajozni, mellőzni a tesóját, aki ugyanígy tett. Nem mondanám társfüggőnek a családot, ez inkább az anya hibája volt, nem tudott megállapodni senki mellett, mert volt benne egy félsz, amit örökített a gyerekeinek. Ő senkinek nem elég jó, és ezt Savanah is mindig érezte magában. Nem tudja ő sem, hogy próbálkozott, de ennek elnyomásával, inkább csak hagyta megélni a dolgokat, és megtörténni, magával. Amikor az öccséről volt szó már sokkal határozottabban tudott fellépni, holott ahhoz ilyen téren éppen semmi köze nem volt. De nem tetszett neki, hogy nála sokkal idősebb nőkkel kezd, majd, amikor megunták őt dobják, ő meg iszik és manapság a füves cigi is ott lapult a szobájában. Savanah elköltözött, de Jordan alig töltötte be a 18 évet, még az anyjával él, és dolgozik, amire a nővére rohadt büszke, de közben félti, mert amióta nincs otthon egy kicsit
elfajult az öcsike. A csajok szerint jó pasi, de belül még kisfiú, fogalma sincs, hogyan kell kezelni az életet, hogy kell a megfelelő döntéseket hozni, de egyikőjük sem tudja, az anyja fél, hogy egyedül marad, Savanah táplálkozik ebből és sosem akar egyedül lenni, van kapcsolata szinte mindig a kapcsolatban a résztvevő fél változik sokszor. Volt olyan barátja, akit bemutatott az anyjának és az öccsének, azt hiszi szerette, de vége lett, mert meglebegtette előtte a nagy kérdést, amire Savi csak egy egyszerű nemet mondott. Volt neki barátnője, aki az első volt a saját neméből, mindent elsöprőnek érezte, szerette, talán szerelmes is volt a rózsaszín köd rajtuk volt hónapokig, de amint felszállt a lány elrebbent mellőle.
Szokott szomorú lenni, ki nem az, neki több fájdalom lehetne a szívében, annyi veszteség érte és mégis állandóan életvidámnak látszik, elmondja, amit gondol, akkor is, ha nem kérdezik, nagy a szája, imád csacsogni, és ez sokszor nem annyira szimpatikus a körülötte lévőknek. De őszintén, tehetnek egy szívességet, Savi sosem fogja be a száját.
Röviden és tömören érdemes tudni róla, hogy borzasztóan odaadó barát, nagyon családcentrikus, de nem biztos abban, hogy neki valaha ez megadatik. Szereti az embereket, az állatokat, a bogarakat, de a kedvességre ellenére nagyon nagy a szája és túlságosan őszinte.
Hogy ez jó vagy rossz tulajdonsága embere válogatja, inkább olyan Savis a viselkedése, kicsit ki is tűnik vele, de leginkább csak szerethető.

Alig volt még csak éppen hajnali 5, amikor az anyja kanapéján meghallotta a neszt, amire felradt. Nem ült fel, nem jelezte, hogy fent van de az elméje pillanatok alatt kapcsolt be. Nem tudta hova tenni, legjobb tudomása szerint az anyja egyedül töltötte az éjszakát, a szobájában aludt teljesen egyedül és Jordan, ő meg dolgozott. Megnyugodva nyitotta ki a szemét, és meglátta a hosszú hajat és a mögött, őt támogató, öccsét és akkor felpattant.
- Dan? - nyöszörgött, amikor volt olyan hülye, hogy felnyomta a lámpát és vakított három személyt is.
- Savi! - kiáltott rá az öccse, és ahelyett, hogy lekapcsolta volna kerekedett el a szeme. A lány körvonala ismerős volt, az a póló is, amit Ő adott neki kölcsön nemrég.
- Lola? - hangja visszhangzott a szobában és érezte, hogy az anyja hamarosan felkel rájuk, de nem érdekelte. A látvány ami előtte volt elrettentette, a kisöccse éppen ki akarta csempészni az Ő egyik barátnőjét, akit eddig azt hitte, hogy a legjobbak közé tartozik.
- Ugye nem? - kérdezi teljesen elhűlve, egyszer a srácra, majd a lányra nézve, aki közben óvatosan és nagyon lassan fordult egészen a kanapé felé, ahol korábban Savannah nyáladzott.
- Most mivan? - Jordan nem érti, neki normális, hogy megduja a barátnőmet és másnap nicnsen semmi, de ez a lányoknak egészen máshogy hatott és ezt Lola is tudta, mert nem szólalt meg, nem szólalt meg, mert tudta, hogy nincs mit mondania, kár mentegetőzni, mert itt van előtte minden és annyira nyilvánvaló mégis alig hiszi el.
- Én most megyek. - jól is teszi Savanah szerint, a kanapéba kapaszkodva próbálja nyugtatni magát, tudja, hogy az öccse felnőtt és már kezdi a felnőttek életét élni, és annyi lány van, miért pont az Ő barátnője kellett neki.
- Futó kaland vagy már tart egy ideje? - igyekezett higgadt maradni, mert szerette az öccsét, mindennél jobban, hiszen ők hárman voltak csak egymásnak, nem engedhették meg maguknak, hogy ellökik egymástól a másikat.
- Nem feküdtem le vele jó? - Jordan is hirtelen vált ingerültté, bár a lány nem értette, hogy neki miért is van erre oka. - Veled akart beszélni, de nem voltál itt, nem talált a lakásodban sem és idejött és beszélgetni kezdtünk és elaludtunk, majdnem megtettem, de nem akartam. - hirtelen nyilalt bele a fájdalom, hogy a feltételezés is sértő lehetett, hiszen a családja nem veri át, ezt már tudhatta volna, de mégis feltételezte. Kezd az agyára menni a magány, ami alig két hete ütött be és olyan, mintha az örökkévalóságig tartana.


- Meg fogod bánni Savanah. - a tekintete olyan, mintha ölni akarna, de közben meg tudja, hogy csak a fájdalom van benne, ahogy a lány kilép az életéből és az ajtón is. Nem akar visszanézni, de az önbecsülése és a fene nagy önzősége hajtja, nem kedves ember, nem érdekli, hogy mit érez a másik, legalábbis ebben a pillanatban nem ezt érzi.
- Lehet Jules, de már megtettem, amit egy kapcsolat nem bír el, szóval csak hagyd, hogy elsétáljak. - mondaná, hogy talál jobbat talál olyat aki mindent megtesz neki amire a férfi vágyik, de nem mondja, mert tudja, hogy jó parti, jó az ágyban, nagyon jó társaság és még egészen dekoratív is,és a sok sporttól kerek feneke és mellei vannak. A pasiknak egy főnyeremény, legalábbis ezt hiszi és ebből nem enged a magabiztosságának.
- Megbocsátom. - átváltozik minden könyörgéssé, amire már egyikőjüknek sincsen gazán szüksége, nem akarja, hogy a férfi azt érezze, hogy másnak kell lenni, nem érheti be ennyivel egy megcsalt férfi szereppel, hogy megtartsa a lányt, ez megalázó és nem Julesra vall.
- De én nem. - már nem néz vissza és amint kilép az ajtón és bezárul mögötte az fellélegzik, nem érezte eddig, hogy kalitkába volt zárva, pedig mégis, hosszú kapcsolat volt ez, hosszabb, mint bármelyik amiben eddig része volt, de ezért is lett ennyire csúfos vége.


Az anyjuk arca aggodalommal és fájdalommal volt tele, tudta, hogy meg kellene ölelnie, de a nő arra kérte, hogy üljenek le, a testvérével és ők megették.
- Apátokról van szó. - elönti a fejét a forróság, Savanah már éve óta nem halott az apjáról, tudta, hogy Jordan többször próbálkozott megkeresni de végül nem jött össze és inkább elengedt ő is az egészet. - Holnap ide látogat és látni szeretne titeket. - Savanak felpattan, mint aki már itt van egy ideje és nagyon sietnie kell. Nem hallgatja végig amit az anyja mondani akar, mert utálja a férfit, aki apának kellene hívnia, de csak a megcsinálója volt, semmi több és magukra hagyta őket a szarban, amikor nagy szükség lett volna rá.
Első dolga amint a levegőre lép a barátai, rögtön ír nekik, még mielőtt elsírja magát a könnye eláztat mindent és elhomályosítja a látását. A mindig magabiztos, kemény és öntudatos lány megtörni látszik és azok a barátok, akik mindig mellette voltak lehetnek akik vissza tudják zökkenteni, szüksége van rájuk, jobban mint bármikor, mert a múlt olyan része készül visszamászni az életébe, amit sosem akart igazán és a múltja sem Savanaht.