Te, kis nyulam-bulam, te vagy életem egyetlenegy értelme! Immár ötödik éve tündéri, mosolygós kislányként növekedsz, akit minden családtag és ismerős a szeretetében fürösztet. Százkét centis csoda és alig tizenöt kilós tömör gyönyör vagy, aki szöszi loknijaival, égkék íriszeivel magára hívja a figy
elmet, majd mosolyával, kedvességével és intelligenciájával rabul ejti minden kicsi és nagy szívét.
Mivel kis töpörtyű voltál, amikor jövendőbeli apukáddal megismerkedtem, számodra ő az igazi, az ok, amiért nem avattunk be a tényleges igazságba pedig nem más, mint az, hogy nem akartunk összezavarni. Eddig azt hittem, így helyes, de most, hogy a biológiai apád a közeledbe akar férkőzni, félek, összekutyul minden a pici fejecskédben, amint nem csak tervezi, hanem lépéseket is tesz afelé, hogy megismerd.
Igen, ezentúl azzal is szembe kell néznem, hogy el akar egymástól szakítani minket, de te ne félj, apró Cseresznyém, anya mindig is melletted lesz, és vigyáz rád!
Ami a mindennapjaidat illeti, eddig ha nem velem, akkor a nagyszüleiddel voltál, akikért odavagy. Istenem, hogy mennyire elkényeztetnek ez a nagymami és a nagypapi! Egyszerűen képtelenek neked nemet mondani, ha nem muszáj, márpedig az esetek kilencven százalékát olyannak ítélik meg.
Az utóbbi pár hónapban azonban úgy döntöttem, a nagyiéknak is kell pihenniük, tehát felvettem egy bébiszittert melléd Stormi személyében. Eleinte attól féltem, hogy nem jöttök ki – hisz kicsit bizonytalanul fogadod az ismeretleneket, noha barátságos természetű vagy – de hál’istennek nagyot tévedtem. Mire hazaértem, ki sem akartad engedni a házból szegényt. Elmesélted, ahogy segített divatbemutatót tartani a nagymamiéknak, milyen sokat rajzoltatok és játszottatok, megmutattad a rengeteg csodás Barbie babát – avagy divatrajzot – amit neked csinált, és még a portrét is, amin te szerepelsz. Egytől egyig be kellett keretezni őket és kirakni a szobád falára, úgy megtetszettek. Minden egyes nappal egyre több szempontot találsz benne, amiért imádhatod. De nem csodálom, hisz tudom én, milyen ő anélkül, hogy mesélnéd, az én szívembe is szintúgy belopta magát.
Barátokat leginkább a játszótereken és a játszóházakba találsz, akiket előszeretettel áthívsz hozzánk. Hamarosan előkészítőbe kell menned, a gondolatra pedig úgy összeszorul a gyomrom, hogy kétségbeesetten magamhoz ölelnélek, és soha többé nem engednélek el. Mintha csak tegnap születtél volna meg, de lassan kisiskolás leszel. Igazán lassíthatnál, Tökmag! Ne nőj fel túl gyorsan, mert már a gondolattól is frász tör rám.
Igazi kis divatdiktátor vagy, egyszerűen imádsz új ruhákat kapni, már most a vásárlás az egyik kedvenc szabadidős programod, egyedül pazarul összeválogatod a napi toalettjeidet, szeretsz fodrászhoz járni, és a következő szülinapodra azt kérdeted, vigyelek el manipedizni. (Nagymamád lehidalt, amikor hallotta, hogy ezt a szót használod.) Ha pedig nem vagyok otthon, gyakran beköltözöl a gardróbszobámba, hogy kedvedre játszhass a magassarkúimmal, a ruháimmal és a kiegészítőimmel.
A második legnagyobb szenvedélyed a tánc, egy ügyes, kis balerina vagy, nem csoda, hogy az egyik kedvenc meséd a Barbie és a tizenkét táncoló hercegnő. Persze csak a diótörős és hattyúk tavas Barbie féle mese után.
Igazi duracell nyuszi vagy, tele és tele energiával. Élénk fantáziád határtalan, ahogy lelkesedésed is, ha belekezdesz valamibe. Az egyetlen, ami jelenleg aggaszt veled kapcsolatban, hogy rettenetesen finnyás vagy evés terén. Ha meglátod a répát, vagy a kelbimbót, fejvesztve menekülsz a konyhából. Hasonlóképpen állsz a spenóthoz, a zöldborsóhoz. Az almát is csak akkor eszed meg, ha golden és van mellé mogyoróvaj. Bezzeg a palacsintáért és a macaronokért odavagy...
Remélem, elég leszek ahhoz, hogy megőrizzelek olyannak, amilyen vagy.

//Húh, hirtelenül nincs több mondanivalóm, ha esetleg kérdésed akadna, regizz és zaklass szabadon! Nagyon várlak/várunk, gyere gyorsan, hadd szeressünk!  ::