Kínában nem túl gyakori az, ha egy családban vannak az embernek testvérei. Ennek elég egyszerű oka van: a társadalom túlnépesedett, így azok kapják a támogatásokat, akik alapvetően egy gyermeket nevelnek. Viszont itt vagyunk mi, akik lényegében még a kályhába is pénzzel gyújtanak be... Tehát a mi családunkban lényegében az bizonyul flexnek, hogy nem is ketten, hanem hárman vagyunk testvérek. Csavar a sztoriban az, hogy apa legalább akkora kommunista - persze ezt nem merném a szemébe mondani - mint az államfőnk, így lényegében ő a családunkat az egyeduralma alá hajtotta, mi pedig szépen teljesítjük a követeléseit. Anya tökéletes feleség, mi hárman pedig tökéletes, szép gyerekekként voltunk számon tartva, egészen a szökésemig. Minden bizonnyal gyűlölsz engem, és vádolsz, amiért ezt a bizonyos dolgot megléptem. Hét év van közöttünk; épp elég nagy a korkülönbség ahhoz, hogy jól kijöjjünk egymással, de te csak egy kisbaba legyél hozzám képest. Pont ezért is, 11 évesen neked nagy trauma lehetett elveszíteni a bátyádat, aki korábban mindig elhozott a suliból, elvitt az edzésre, neked adta a kedvenc falatokat a tányérjából a vacsoránál. Rajtad és a húgunkon sokkal kisebb volt a teher azzal kapcsolatban, hogy mit kellene kezdenetek az életetekkel; ugyanis tanulhattatok. Én szerettem volna tanulni, de nekem már a szüleink kitalálták a jövőmet. Egy olyan jövőt, amiben nem tudtam magam elképzelni. Így lényegében arra kényszerültem, hogy köztetek és az önző vágyaim között válasszak... Én pedig az utóbbi mellett tettem le a voksomat.

Nagyon hasonlítunk egymásra. A jelentőségteljes különbség közted és köztem lényegében annyi, hogy te csodálatos jellemmel vagy megáldva. Mindig olyna voltál számomra, mint egy törékeny kis kincs, amire ha nem vigyázok eléggé, talán összetörheti az a kegyetlen világ, amiben élünk. Egy osztálykirándulás alkalmával volt szerencsénk Amerikában találkozni. Te és a barátaid, betértetek a munkahelyemre, én pedig természetesen közöltem veled, hogy nem szolgállak ki alkohollal, mert kiskorú vagy. Amikor arról kérdeztél, hogy én a bátyád vagyok-e, egyszerűen hazudtam neked. Ennek ellenére jelentél meg a cuccaiddal hónapokkal később a lakásom ajtajában, nekem pedig nem volt szívem hazaküldeni téged, pedig határozottan megérdemelted volna.

Ha esetleg bármi kérdésed lenne, akkor fordulj hozzám bizalommal, kérlek Tudom-tudom választhattam volna kínai pb-t a fiúra, de annyira hasonlít ez a két fiú, hogy egyszerűen nem engedhettem el a dolgot... Ráadásul Soobinról rengeteg az anyag is. Ha nem tetszik/mást képzelnél el a karakterre, annak sem látom akadályát, csak kérlek jelezd felém, hogy mindezt meg tudjuk beszélni.   Sok szeretettel várlak  téged