Laura nem csak rátévedt a vékony jégre, de még táncikálni is kezdett rajta, így hát nem meglepő, hogy tűsarkúi alatt megrepedt a felület s végül beszakadva lerántotta a mélységbe. És ez a mélység az egyetemi focipálya férfi öltözőjének mély bugyra volt, ahol egy csapat győzelemtől felfokozott hangulatú huszonéves atléta kapta el magának a csinos teremtést, az élen velem.
Ebben az örvényben annyira nem volt megállás, hogy még az őt kereső barátnőjét is magába szippantotta és nem kellett hozzá sok, hogy megritkult ruházatban a padlón térdelve kényeztessen két srácot, a jelek szerint meglehetősen lelkesen. Az én figyelmem viszont máshova irányul teljesen érthető módon: Laura van a fókuszban. Csinos volt a másik barna is, de azért Laura vitte a pálmát továbbra is és Őt akartam igazán. Ő piszkáta fel a fantáziám, az ő kék szemeit akartam látni, ahogy a kéjtől csillognak s ennek gyorsan érvényt is szereztem. Ha már én voltam a kezdeményező és a helyzet kovácsa, az én rámenősségem tolta eddig a dolgokat, hát teljesen jogosan vettem elsőre magányosan birtokba a szépséget. Felkapom és a szekrénynek nyomom, így merülök el benne és teszem magamévá lassú, e mégis erőteljes mozdulatokkal és mellé járnak persze csókok is, hogy fokozzam a hangulatot. Nehezen adja meg magát a nő, még provokál a maga módján de ezen a terepen magabiztosan mozgok és a saját szakállamra cselekszem, amit hangjai és testének rezdülései csak visszaigazolnak. Kontrollált, visszafogott de mégis kemény dugást kap, mellé szenvedélyt és ebben ott feszül az, hogy ez még lehet ennél több, ennél keményebb is akár, de igazából ez is elég mert a jelek szerint annyira jól esik számára a dolog, hogy hangosan nyögve élvezzen el s az eddig fokozódó szorítás lüktetéssé változzon odalent férfiasságom körül. Elmosolyodom ahogy zihálva bújik még jobban hozzám, majd viszonzom éhes és perzselő csókját hasonló modorban. Ragadozóként csapott le ajkaimra, de én is így viszonzom, kellő határozottsággal csatázva ajkaival.
- Egészen elfogadható. - lehelem fülecskéjébe a csók után visszaadva saját szavait egy kis karcos éllel, majd megharapom fülcimpáját játékosan. Ő akarta, hogy lenyűgözzük, de igazság szerint neki is bizonyítani kellett, hogy elbír velünk. Ismét megcsókolom míg odalent picit finoman mozgok benne, aztán kihúzódom és leeresztem, de kezeimmel támaszt is adok, hogy az egyensúlya megmaradjon. Meg egyébként sincs kedvem elengedni, inkább nyakának tövét csókolom, majd dús kebleire térek át a kényeztetéssel bimbóit meg-megszívogatva egymás után.
Viszont ennyire önző nem lehetek, így felpillantva Rod-nak fejem biccentésével jelzek, aki közelebb is jön lelkesen, hogy ismét kettősünk közé fogjuk Laura-t a barna szépség puha bőrét csókolva, idomait simogatva kezdjünk a következő felvonásba.
- Csodás kis puncija van, érdemes kipróbálnod! - mondom kaján vigyorral csapattársamnak és szavaim nyomatékosítva ujjaim a nő ölén kezdenek játszadozni. Most Rod kap kicsit több teret, ő csókolja meg a nő ajkait, az ő sötét keze simít a nő hajkoronájába és markol a fenekére, hogy aztán végül az egyik öltöző padra penderítse Laura-t és terpeszbe nyitott combjai közé térdeljen, így szerezve érvényt éhes vágyának ahogy ezúttal ő merülhet el tekintélyes fekete férfiasságával a nő ölében. Könnyed, de mégis lendületes lökésekkel dolgozik és hatol mind mélyebbre fokozatosan gyorsuló és erősödő lökésekkel. Laura pedig már biztos lehetett benne: ez a tánc most kezdődik és ki tudja hol még a vége... de azt már biztosra vehette, hogy eddigi élete egyik legalaposabb aktussorozatába ugrott fejest.

Laura lényében volt valami éhség ami olyan mélyről fakadhatott, hogy ebben a pillanatban nem is érthettük meg, legfeljebb érzékelhettük és reagálhattunk rá. Én biztosan így tettem és nem fogtam vissza magam. Amióta alaposabban megnézhettem magamnak, tudtam, hogy ez a nő kell nekem. Tettem is hát ezért s a dolgok egész jól sültek el: nem csak ő, de a barátnője is beszállt a játékba s ő most jól elvolt Juan-al, aki hamarosan le is vetkőztette majd némi játszadozás után arra késztette, hogy elé térdelve vesse be ajkait. S ha ez nem lett volna elég, a zuhanyzóból Cody, egy negyedik csapattársunk is megtért s a jelentetet látva azonnal be is csatlakozott hozzá, Nina-nak is adva még plusz feladatot...
Mert végső soron Laura is kettőnk figyelmét élvezhette, kettős kényeztetés közé szorult egészen addig, amíg nem adta tudtunkra, hogy többet szeretne. A közlési módból következően pedig én sajátítottam ki magamnak és szereztem meg a jogot, hogy magamévá tegyem. Nem is haboztam ebben sokat. felkaptam, kissé felkentem a szekrényre, majd belé is hatoltam, élvezve annak az éhes, szikrázó kék szempárnak a kereszttüzét. Fantasztikus, ahogy elmerülhetek szűk, forró ölében s bele is mosolygok abba, ahogy ajkait az enyémekre nyomja, de nem csókol meg. Hát legyen... megteszem én helyette, csatába hívva ajkait, míg odalent még lassú lazasággal mozgok benne. A lökések mind mélyebbek lesznek, ahogy a sötét szerszámot mélyebbre dolgozom benne. Suttogására kellemes borzongás fut rajtam végig, még ha szavai provokatívak voltak is. Tudom, hogy mire megy ki a játék: egyrészt érzem, hogy élvezi, de ezt nem akarja bevallani így, másrészt teljesítménynövelésre akar ösztökélni.
A "baj" csak az, hogy annyira nem ejtettek a fejemre, szóval inkább elkezdem nyakát csókolgatni szépen ráérősen, míg csípőm mozdulataival tekintélyes férfiasságommal tövig merülök belé, viszont tartom a lassú tempót, ha a lökéseim egyébként elég erősek is. Ezt a már-már hipnotikus tempót tartom nyakát és fülecskéjét, a füle mögötti területet csókolgatva és harapdálva vegyesen, míg a szekrény és izmos testem közé szorítom filigrán alakját a lassú de erős lökésekkel leglényéig hatolva s amikor már azt érzem, hogy odalent szinte éget, annyit perzseltem már a lassú kéj kínzó lángjain, akkor kapcsolok rá újfent kék lélektükreit fixírozva, ahogy gyorsuló és erősödő rohammal veszem be a várát. Most még csak az enyém és ezt kihasználom.

Laura ellenállását végül felőröltük a jelek szerint. Igaz az elszánás nem érződött az oldaláról szinte az egész folyamat alatt, ezért is vettem-vettük a bátorságot, hogy dacoljunk az ellenkezésével. Idősebb volt ránézésre mint mi? Igen. Érdekelt ez minket? Nem. Egyedül az, hogy mennyire jól nézett ki, hogy mennyire éhesen stírölt minket, hogy miként borzongott bele az érintéseimbe. Csak ez számított. És ebből akartunk még többet!
A folytatás ehhez a vágyhoz igazodott, még akkor is, amikor egy másik nő is megjelent, a szépszemű hasonlóan vonzó barátnője. Mondjuk még így is Laura nyert összességében, de Juan aki az új nőre csapott le, szintén nem járt rosszul. Juan gyorsan szabadítja meg a sokat takaró zöld blúztól és a szoknyától is a nőt az ajkaira vagy épp a nyakára nyomott csókok, simítások közepette, hogy erős karjaiba zárva kényeztesse tovább a nőt, időzzenek el ujjai az ölén a bugyin keresztül, majd egy ponton nyomja térdre ezt a barna hajú szépséget, hogy ágaskodó szerszámának követelje a nő figyelmét.
Jómagam és Rod pedig Laura-nak szenteltük minden figyelmünk, megszabadítva szinte minden ruhadarabjától, csak az akadályt nem jelentő harisnya meg a cipők maradtak, ezek egyébként meg vizuálisan is csak kihangsúlyozták a porcelán bőrű Laura filigrán szépségét. Éhes csókokkal barangoljuk be testét, hogy végül én ölénél kössek ki, Rod pedig a popsijánál. Erős kezeink fogják a nőt stabilan, vállamon nyugszik a lába támasznak és jobb hozzáférést biztosítva, így a helyzete rendezett és még a kilátást sem takarjuk előle, bár, hogy mire tud fókuszálni... az már másik kérdés. Ugyanis két kéjre éhes nyelv kezdi kényeztetni: én punciját édesgetem és fedezem fel, csiklóját stimulálva nyelvcsapásaimmal egyre módszeresebben, ahogy rezdüléseiből kiérzem mit élvez igazán, Rod pedig ánuszán járatja a maga játékos nyelvét, kettős kényeztető ingerhullám közé zárva a szépséget.
Én persze csak addig tudom ezt folytatni, amíg le nem hajol hozzám karcsú lábát vállamról leemelve s a megjegyzésre pimaszul elmosolyodom, majd felkacagok karcosan, a számat megtörölve alkaromba s elkezdek felegyenesedni, a nő testén végig simítva erős tenyereimmel.
- Szerintem te a számnál egy nagyobb dolgot néztél ki erre! - kacsintok rá, majd megcsókolom mélyen és birtoklón, míg Rod kihasználja a maradék kis idejét nyelvcsapásaira, mert hamarosan elszakítom a nőt, hogy karjaimba kapva emeljem fel játszi könnyedséggel és nyomjam hátát az egyik öltözőszekrénysornak. Méretes, keményen ágaskodó szerszámom már az ölének nyomódik, majd mélyen a kék szemekbe nézek, míg egy határozott, erőteljes lökéssel török utat a sötét kéjléccel Laura-ba, hogy felnyissam a magam számára és ezt az erőbedobást tartva lassú lökésekkel dugjam meg mélyebben és mélyebben!

- Úgy tűnt... - mondom egyszerűen s a nevetésre az a nőszemély jutalma, hogy rácsapok egy csattanósat formás fenekére. A dolgok pedig folynak tovább a maguk vad medrében, ahogy egyre többet és többet akarunk. A nő ajkai édesek, túl édesek, csak még többet és többet akarok belőle. Igen, hiába makrancos karmolászós a cica, ahogy csókol, ahogy olvad közben az annyira tetszik, annyira jó, ami a párját ritkítja. Mellé még gyönyörű is volt, kész főnyeremény! S ha már megütöttük a főnyereményt, mert a többiek is így érzik, hát nem is vesszük le róla a kezünk, vagy az ajkaink. Csókok borítják be nyakát két oldalról, én ajkait hívom édes csatára, míg domborulatait is felfedezzük tenyereinkkel, ő pedig csapattársaimról gondoskodik s komoly keménységek feszülnek éhesen kecses kacsói alá.
Persze itt nem áll meg a történet, mert gyorsan kezdjük vetkőztetni: a kabáttól most tényleg búcsút vesz, hogy Juan ajkait mély dekoltázsára vezethesse most már szabadon, mígé én fülével szórakozom el, Rod pedig nyakának tövére harap. Aztán a csipkefelső is távozik, fedetlen peckes és telt kebleket hagyva éhes tekinteteink számára, míg Rod keze a belső combján át a szoknya alá siklik és a bugyin át tapintja ki, mennyire tüzel is a kékszemű szépség ebben a pillanatban.
Aztán valami meglepő történik: egy hangos csattanás, amire egyként kapjuk fel a fejünket. Egy visszafogottabban, de mégis csinosan öltözött nő jelent meg, Laura (most már a nevét is tudjuk a cicaszeműnek) barátnője minden jel szerint. Egy picit megállunk, de Laura int neki meghívóan, így hát minden rendben. Juan viszont odahagyja Laura-t, hogy a barátnőért menjen.
- Gyere te is szépségem, ne maradj ki a mókából! - mondja a latin srác s hogy felzárkóztassa ritmusra az újonnan érkezőt a nyakába csókol, majd ajkairól próbál csókot lopni. Kezei a Lauráénál picit világosabb barna tincsekbe túrnak, hátán simítanak végig és így terelgeti a közelünkbe, ha már a barátnője hívta.
Laura pedig az én- és Rod kezei között marad, mi, a két fekete srác fogjuk közre: én szemből, Rod hátulról. Éjszín tincseibe túrva csókolom meg immár harmadszor, míg Rod a gerince mentén csókol végig lefelé és kezeivel elkezdi letolni Laura rövid, szűk szoknyáját testével is lefelé haladva. Ahogy érzem, hogy az anyag siklik le róla, én is délre indulok ajkaimmal, Laura nyakát, kulcscsontját járom be csókokkal, majd kebleit. Egyiket a másik után csókolom, nyalogatom, bimbóit meg-megszívom, aztán ajkaim folytatják az utat hasfalán át míg Rod letolja a nő fekete csipke tangáját s én is leérek. Ketten fogjuk továbbra is közre, de immár féltérden, Laura egyik karcsú, fekete harisnya borította lábát vállamra emelem s ajkaimmal veszek el forró ölében. Ismerkedő nyelvcsapásokkal ízlelem és keresem meg, majd édesgetem legérzékenyebb pontját kifejezetten odaadóan. Rod se marad ám adósa, az ő csókjai Laura ínycsiklandóan domborodó farpofái között vesznek el és hamarosan az ő nyelve is akcióba lendül a szépség popsiján, így fogjuk két irányból orális kényeztetés kínzóan édes börtönébe a nőt!

- Mondhatnám én is ugyan ezt a farkamra, amit azok a szép kék szemek a jelek szerint eléggé szeretnek bámulni! - nevetve felelem a csipkelődésére, mert ha már ebbe belekezdtünk, hát legyen így, partner vagyok ebben és úgy éreztem ha ráhagynám az összes ilyet az számára sem lenne izgalmas. Márpedig ez a helyzet izgi volt és nem csak nekünk, akkor is, ha szavai más irányba mutattak és még menekülni is próbált általuk. Más fronton, a gesztusok és a cselekedetek tekintetében nagyon nem ez volt a helyzet: belement a játékba és ezt sikerült felismerni is, bár a döntő abban, hogy átlépjem a vörös vonalat nem feltétlen ez volt. Inkább az érzet, hogy naiv hülyegyereknek néznek, hogy olcsó és súlytalan ígérettel akarnak lerázni engem is, meg a csapattársaimat is.
- Mert nem vagyunk annyira hülyék, mint azt gondoltad. - felelem egyszerűen és gyorsan, de utána már a cselekedeteké a szó. Felhúzott annyira, hogy ne mérlegeljek, ne latolgassam a heyzetet csak lecsapjak és befogjam azt a csinos kis száját egy csókkal. Mély, határozott és szenvedélyes ostrom ez ajkai ellen, finoman meg is harapom alsó ajkát, táncba hívom pajkos nyelvét, ő pedig bele is simul a csókba. Még mohóbbá tesz, széles tenyereim bebarangolják karcsú testét, míg csapattársaim is felbátorodnak s nyakát kezdik csókolgatni két oldalról mind bátrabban, ahogy a nő szersámaikra fog.
- Ha nincs akkor szerinted mit? - kérdezem a megjegyzésére a csók után, mert ez picit levezette a hirtelen indulatom annyira, hogy kíváncsivá tegyen a szavaival. Annyira viszont nem, hogy megmeneküljön a jelen helyzetből, így a hosszú fekete kabátot ismét letolom vállairól és a többiek is segítenek neki megszabadulni tőle.
- Mit gondolsz, mi? - kérdezem cukkolva, majd újra megcsókolom, míg testét három pár erős férfitenyér barangolja be határozottan, birtoklóan. Kezek markolnak a fenekére, cirógatják a szoknyán át combjait oldalról, markolnak a csipkén át kebleire... s ismét ajkak intéznek támadást nyakának oldalai ellen. Hajába markolva csókolom mélyen, majd a füléhez hajolok a csók után.
-Szerintem az, hogy addig kefélünk, mire lábra sem bírsz állni! - morgom karcosan a fülecskéjébe és megharapom fülcimpáját, aztán nyelvemmel játszom el rajta, kiszedve fülbevalóját némi ügyeskedés árán ajkaim és nyelvem játékával, majd elhúzódva rákacsintok és a számból kivéve rakom az ékszert a szekrény polcára. Kezeink pedig nekilátnak, hogy megszabadítsák a csipke felsőtől is a nőt.

- Ez olyan dolog, amit semmiképp sem mondanék el. - felelem egyszerűen a bedobott kérdésre. Nyilván ennek több oka is van, de a legkézenfekvőbb az, hogy egyszerűen ha erről bármit kiadnék vagy én-, vagy a többiek az a legkevesebb bizalomra se adna okot. Lényegében azt közlöm, hogy ami itt történik az itt is marad és ez így is van jól. Nem tudom egyébként ő miként esett be ide, de annyira nem is érdekel, mert a lényeg, hogy itt van, hogy itt illegeti magát és ha a szavak szintjén le is futja a kötelező köröket, viselkedésében-figyelmének irányulásában valami teljesen más lakozik, én pedig erre építek.
- De sajnos nem így van, bele kell törődnöd, hogy az jut eszembe, ennyire érzéki kék szemeket sem sűrűn látok. - jön az újabb pimasz bók, hiába próbálja magát felszívni akár egy sázrnyait terjesztgető madár, hogy nagyobbnak tűnjön: ez itt egyszerűen velem szemben sem igazán jönne be, három sráccal szemben meg végképp nem.
Annál is inkább, mert a közelségem, az érintéseim elég nyilvánvaló jóleső borzongást váltanak ki a szépségből. Olaj a tűzre. Már-már multattató, hogy mennyire próbál magán uralkodni, hogy a mosolyán e mennyire látszik, ahogy szájacskája sarka megfeszül s legszívesebben egy csókot nyomnék oda. De azért szavaival megpróbálkozik még a gyeplőt megtartani, ami egy öblös, mély kacagást vált ki belőlem, de aztán a többiekből is. Szórakoztató volt ez az önérzet.
- Igen nagy étvágyad lehet cica, ha így gondolod! Vagy csak a füst nagy, de valójában az ellenkezője lenne igaz és ettől tartasz. - nézek mélyen a kékségekbe, egyelőre hagyva kicsit, hogy távolodjon, bár sokat nem tud, mert ugye háta mögött szekrénysor, előtte jómagam, oldalról pedig másik két ember veszi körbe... ezért is mókás, ahogy próbál alkudozni. Kár, hogy amit kínál az a semmihez közelít és legfeljebb olyan, mintha hülyének nézne engem, vagy a többieket. Egy meccsen nem bánom, ha alábecsülnek és tudok meglepetést okozni, de azért más körülményke között nem jó területre tapint, ha valaki tollasnak nézi a hátam. Ösztönösen lépek hát előre és szorítom rá jobban a szekrényre a nőt.
- Ez nem így megy... komolyan azt hiszed, hogy a pecsenye füstjével beérjük azután, miután te kiszórakoztad magad? - vonom fel a szemöldököm. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy látatlanban bemondott ígéretről van szó. Eddig nem láttuk meccsen és most is véletlenül van itt, mi a garancia hát? Senki nem tud arról, hogy itt van, hogy mit ígér és a következő meccsig úgy felejti el a dolgot, ahogy akarja. Másrészt a következő meccs kupagyőzelem lenne és hát akkor ez aprópénznek se lenne sok ahhoz képest, amennyi mókában amúgy részünk lehet. Farkasszemet nézek vele sötét szemeim kékségeibe fúrva, izmos testem és a szekrény közé szorítva.
-Most a miénk vagy. - közlöm vele egyszerűen, majd ajkaim lecsapnak ajkaira határozottan, ellentmondást nem tűrően egy mély csókot lopva. Eléggé felhúzott ehhez nem csak abban az értelemben, hogy vágyat keltett bennem, de az indulatot is sikerült valamelyest felszítania, így birtokolóan fogtam derekára és húztam a csók közben jobban magamhoz, majd léptem vele együtt hátra, hogy kissé leválhasson a szekrényről és immár a másik két jómadár sem maradt tétlen: az izmos srácok erős kezei simultak a nőre, ajkak tapadtak két oldalról a nyakára és csókolták. A tűzzel játszott, dönthetett volna úgy is, hogy mondjuk letolja a bugyiját és átadja, de nem így tett és ez új alapokra helyezte a dolgokat...

Ha az ember a döntő pillanatban jól lépett fel, az igazán sokat számított és ha a filmek komonált csoda pillanataihoz mérten meccsfordító nem is tudott lenni csak nagyon ritkán, azért igen is kellett a győzelemhez, hogy az ember meglássa ezt. Jelen helyzetben is ilyen ösztönök kapcsoltak be, amikor egy nő tévedt az öltözőnkbe. Ráadásul nem túlzok, de az egyik legcsinosabb, akit eddig láttam New York-ban, amióta itt tanulok. Csoda volt hát, hogy az "aki mer az nyer" mellett döntöttem?
- Igen. Már, ha van rajtad... - csapom pofátlanul tovább a labdát, mert az élesnek szánt nevetését így lehet a legjobban csorbítani. Az volt a legjobb, ha tartottam a tétet, amiben játszani kezdtem. Nem is nyúltam annyira mellé azért, mert hiába nevet, pontosan látom miként villog a tekintete, miként cövekelt le és hát nem igazán akaródzik neki mozdulni. Egy pontig legalábbis, mert csak összeszedi magát egy menekülési kísérletre, amit én meg nem igazán hagyok. Na nem durván, de azért kellő határozottsággal. Mondjuk ennek az is része, hogy a törölköző meglazul és leesik, de ezt nem is reagálom le annyira. Nem zökkenhetek ki és a pillanat hevében úgy tűnik, hogy ez nagyon is nyerő. És hát megvan az az előnye is, hogy őszinteségem is megvan a kendőzetlenség mellett. A kis kézcsókkal mondjuk azért enyhítem a pimaszságot.
- Ó pedig úgy tűnik, hogy ezt te már nagyon végig gondoltad! - mosolyodom el. - Honnan is tudjuk, hogy nem ez a valóság az eltévedés helyett amikor öles betűkkel van kiírva, hogy "férfi öltöző"? - a szavaimat némi nevetés kíséri a többiektől. Mert a helyzet az, hogy simán lehet igaza, lehet, hogy eltévedt, de azért épp olyan hihető az ellenkezője is, mert hát amióta köztünk van azok a kék szemei igencsak kalandoznak erre-arra és látszik rajta, hogy egyébként valamelyest elemében van, az ő pimasz stílusa is valami játékosságot hordoz egyébként.
- Ijesztő? Nem, a gyönyörű inkább az a szó, ami rólad eszembe jut. - vonom meg a vállam kicsit. - De a harci helyzet az, hogy nem csak engem lestél meg és hát nem is belőlem láttál mindent elsőre... szóval ez így fair. - zárom a gondolatsort, mert valóban úgy került ide, hogy én és Juan törölközőben feszítettünk, Rod meg a harmadik csapattárs, szintén egy afroamerikai srác anyaszült meztelen volt akkor épp a nyakába dobott törcsivel, amit utána kapott maga elé.
Elmosolyodom kicsit szelídebben mint eddig, ahogy az arcomon simít végig puha és törékeny kacsója és közelebb is lép. Elengedem csuklóját, helyette viszont vállairól simítom le a hosszú fekete kabátot, hogy még jobban felfedjem keveset fedő, vérpezsdítő fekete szettjét, amit elismerő pillantások öveznek. Kezem a kabát anyagának határán már bőrét cirógatja, visszafelé pedig teljesen, ahogy a balom felfelé haladva tarkóján simít sötét tincsei közé s ha már közelebb lépett, hát füléhez hajolok.
- Ha már betévedtél a barlangunkba, akkor viseld a következményeit... vagy épp te félsz, hogy sokak vagyunk neked? - cukkolom picit, majd a dolog tetézéseként még meg is harapom finoman az édes kis fülcimpáját.

Akadnak meglepő helyzetek olykor, de ha az embernek helyén volt a lélekjelenléte, akkor le is tudta őket reagálni. Most én kapcsoltam a leggyorsabban, ahogy ez végső soron a pályán is szokott lenni. A feladat nem volt azért egyszerű, mert igazán jó nő tévedt be ide és elég provokatívan is öltözve. Mondhatni marhára a zsánerem volt. És esélyesen a többieknek is, ahogy a srácokat ismertem. De gyorsan döntöttem és lendültem is akcióba. Kicsit bekerítem a csinos hölyeményt egy pimasz mosollyal az arcomon és egy pimasz megjegyzéssel körítve. Tény, hogy a mi területünkre tévedt és nem igazán kéne itt lennie, gondolom ő sem igazán akarna ebből bármiféle sztorit csinálni. Megcsap az édes illata és közelről még csinosabb, a kék szemei még szebben csillognak, de uralkodom magamon és előadom magam, amire jön is azonnal a frappáns válasz.
- Jó kérdés! Miután elég sokat láttál, többet is, mint illett volna, valami hasonló lenne a fair, szóval mi lenne, ha a bugyid lenne a zálog? - az ihlet gyorsan jön és ösztönösen dobom be, nem is igazán gondolkodva rajta. Hibám, de ilyenkor nem szoktam. Mondjuk ahogy látom a hölgyemény azért igyekszik összeszedni magát, csak hát elég későn... a többiek is mozgásba lendültek már és végső soron lazán, de mégis három oldalról fogjuk közre, mögötte meg a szekrény. A kisérletére, hogy eltoljon csak elnevetem magam: törékeny ő ehhez igazság szerint. Magassarkúi ellenére is lefelé nézek rá és hát ha a pályán tologatnak benga állatok, miért pont neki menne? Mondjuk az érintése így is jól esik. Mondjuk azt elérte a kis tolókázással és azzal, hogy ellene kellett feszülnöm, hogy a törölköző sikeresen lecsúszott a derekamról teljesen és a padlón kötött ki.
- Ezzel magad próbálod csak féken tartani? Mert mind a ketten tudjuk, hogy ez távol van az igazságtól... - kacsintok rá, míg kezem finoman, de határozottan fogja meg törékeny csuklóját, hogy a pimasz szavak ellenpontozására kezét felemeljem izmos mellkasomról és egy kézcsókot nyomjak rá.

Egy meccs utáni öltöző mindig sajátos terep volt, győztes meccs utáni meg pláne. Az oroszlánszag mellé felfokozott hangulat, röhögés, tréfálkozás járt, Laura pedig végső soron pont ebbe csöppent bele és jelenlétével meg is állította a társalgást valamelyest, bár a zuhanyzó részen jelenlétéről semmit sem tudtak egyelőre.
Mi mondjuk azért megdöbbentünk, hogy egy tőlünk valamivel idősebbnek látszó, de amúgy rohadt csinos nő jelent meg csak így, a köreinkben. Egyikünk sem tudta, hogy kicsoda. Nem is meglepő, hiszen az egyetemi meccsekre nem csak diákok meg az egyetemen tanítók jártak ki, de az átlag foci rajongók is követték, részben azért is, mert a tavaszi draftnál innen kerültek ki a nagy csapatok következő játékosai. Meg a szavai alapján eltévedt, szóval simán lehet, hogy nem is ismerte annyira a helyet... szóval nem tudtuk, hogy tanár, eleve egyikünk sem járt a jogi karra. Nem, aki az egyetemi sportból akart komolyabban tovább kerülni és sport ösztöndíjas volt, az nem ilyen szakot választott.
- Ó, ne olyan gyorsan! - mosolyodom el pimaszul, ahogy az első sokkból magamhoz térek és a szavaim azért a többieket is kezdi felrázni. A magam részéről törölközővel a derekam körül lépek közelebb és közelebb hozzá, majd támaszkodom meg mellette az egyik szekrényen tenyeremmel, kinyújtott karral, tán egy leheletnyit sarokba is szorítva a csinoskát.
- Ingyen műsor nincs, ahogy látom te meg nagyon is szívesen legelteted a két szép kék szemed! - kacsintok rá tovább incselkedve. A hangnemben semmi fenyegető sincs, csak határozottság a játékosság mellett. Nem tudom, hogy ki ő, a többiek se, de betévedt az oroszlán barlangba!

Minden meccs egy más tudatállapot, egy olyan időszak, amikor azt érzem, hogy igazán élek. Az idő is máshogy telik, lelassul, az érzékelés megváltozik: a fájdalmat háttérbe szorítja az adrenalin, ami a meccs után csak lassan ülepszik le, bár az elég ólomsúlyú megzuhanás tud lenni. Lehet egyébként ezért is szoktunk rá, hogy az ünnepléssel magasan tartsuk ezt a szintet, hogy a drop minél később érkezzen. Jó nőket hesszelni, kiadósat bulizni pedig mindenképp jól hatott az emberre ilyen irányba.
Egy részem mondjuk elvontabb volt és csak meg-megforgatta a szemét erre, de a lendület engem is vitt és hát egyszer fiatal az ember, ilyenkor kell kiélvezni a dolgokat!
De azért az öltözői dumálás nem csak arról szólt, hogy melyik szurkolólány segge a legkerekebb, ki melyik csaj bugyijában fog hagyni pár bankót, vagy épp arra kötött fogadásokról, hogy ki lesz az, aki adott időre el tud majd tüntetni egy tálca rövidet. Nem, taktikai megbeszélés is tartozott az egészhez, vagy a meccs jó pillanatainak átbeszélése.
Most például a támadó sor kulcs tagjaival arról diskuráltunk egy szál semmiben- vagy törcsiben, hogy ezt a meccs záró dobást és futást érdemes lenne az edzővel is átbeszélni, hátha a playbook-ba illeszthető lenne. Itt járunk, mire a center Juan egy latino srác megköszörüli a torkát és a fejével előrefelé biccent, a többiek megállnak az aktuális mozdulatban, én pedig felvont szemöldökkel fordulok meg, hogy egy idősebb, de igazán mutatós nővel találjam szemközt magam.
- Oh helló! Asszem eltévedtél. - mondom egyszerűen, mert ez egy elég meglepő fordulat volt, de a többieknek is, mert három másik csapattársam is megállt az adott mozdulatban, szóval a hölgyemény szabadon csodálhatta négy egyetemi futballista vagy törölközővel takart, vagy épp teljesen meztelen, tornyosuló izmos alkatát. Mondjuk mi cserébe meg az egészen szabad, formás hosszú virgácsokat stírölhetjük...

Nem volt már sok hátra az egyetemi focis szezonból és elég jól is álltunk a bajnokságban, de azért szorongatott a második helyezett Penn State a ligában hátulról. Lényegében minden pont számított és ez marha nagy nyomást helyezett ránk ezeken a meccseken. Főleg quarterback-ként érzékeltem ezt, így ha marha feszült is volt a mai meccs, 110%-ot beleadtunk. Oké, ez így sablonosan hangzik, de tényleg így volt és végül meg is nyertük a meccset. Mondjuk ehhez kellett egy nagy adag mázli is az utolsó Touch Down-hoz, egy olyan futással ami után az ember a fél tüdejét is kiköpi...
Ennek hála most már az öltözőben kezdtünk hozzá egy jó hangulatú, kurjongatásokkal teli élménybeszámolónak, na meg azzal kapcsolatos vad handabandázó terveknek, hogy melyik sztriptíz bárba menjünk ünnepelni. Mondjuk ez már szokás volt lassan és nem is volt annyira nagyzolás az obszcén dumák egy része, miközben mindenki megszabadult a meccsen viselt cuccától s a csapat java része már el is ment zuhanyozni a szurkoló lányok seggeiről diskurálva, míg én a centerrel és a fullback-el kicsit épületesebb taktikai beszélgetésbe folytam derekamra csavart egy szál törölközőben (és persze ők is hasonlóan) ahogy sorunkat vártuk a zuhanyzó felé.