Egyszerre keveredik bennem édesanyám brit, hideg kimértsége és édesapám francia arroganciája. Mindketten rengeteget adnak a megjelenésre, a megítélésre és a család hírnevére, így engem és a két fiatalabb testvéremet is arra neveltek, hogy viselkedésünkkel ne hozhassunk szégyent a Beaumont névre. A mi életünkből kimaradt az az időszak, amiben megpróbáltunk volna kitörni a családi kötelezettségekből. Miért is tettük volna? Kiváltságosak voltunk, vagyunk és leszünk, mi pedig egytől egyig túlzottan racionálisak vagyunk ahhoz, hogy a szülői iránymutatást túldimenzionáljuk és elnyomásként éljük meg.
A legidősebb gyerekként magaménak éreztem a szerepet, hogy példaként járjak a húgom és az öcsém előtt, terelgessem őket ezzel is segítve a családot, hiszen mindent megadtak a számunkra, amire csak szükségünk lehetett sőt még annál is többet. A luxus, az utazások, a jövőkép, ami miatt sosem kellett aggódnom a szüleim munkájának a gyümölcse, így nekem.. nekünk pedig illik ehhez méltóan viselkednünk.
Sokan úgy jellemeznének, hogy rideg vagyok, mert nem kifejezetten az én asztalom az érzelmek kimutatása, sem pedig az, hogy kifejezetten utat engedjek az erősebb megnyilvánulásoknak. Mint mindent, saját magamat is igyekszem irányítás alatt tartani, mert nekem ez jelenti az igazi komfortot. Nem vagyok a dühöngő fajta, én jobb kedvelem higgadtan kezelni a nézeteltéréseket és a problémákat ez pedig gyakorta az érdektelenség látszatát keltheti, holott, ha valami ténylegesen nem érdekel, arról szót sem ejtek inkább. Időpazarlásnak tartom, hogy olyan vitába bonyolódjak, aminek a végkimenetele kicsit sem befolyásol semmit az életemben.
Minden erőmmel azon vagyok, hogy ne csak látszat szerepet töltsek be aligazgatóként, de egyelőre annál több, hogy folyamatosan utazgatva ellenőrzöm a hoteleinket aligha kapok többet. Az öregem nem a bizalmáról híres, így remeg a keze, hogy bármilyen szinten is átadja nekem a stafétát, de ezt nem is próbálom sürgetni kifejezetten, inkább csak próbálok bizonyítani a számára, hogy bármilyen kérdéssel is forduljon felém, azt megbízhatóan és a lehető legjobb formában eleget tegyek neki. Még egyébként is fiatal vagyok, nem kell holnapra semmit sem letennem az asztalra, így az ambícióim pihenő pályán maradhatnak. Kivárom a saját időmet, türelmesen.

A tetőteraszon ülve lassan kortyolok egyet a fehérborból miközben a tekintetem lustán siklik végig húgom, véleményem szerint, enyhén túlsminkelt arcán.
-Mi van?-csattan rám, mint egy igazi jól nevelt fiatal hölgy a felső tízezerből, de legalább arra vette a fáradtságot, hogy a hangerőre ügyeljen. Meglepetten emelkednek feljebb a szemöldökeim miközben lejjebb billentem az államat, hogy felvehessem vele a szemkontaktust a napszemüveg fölött.
-Tessék?-kérdezek vissza, nyugodt, türelmes, mély hangon mire ő a szemeit forgatva rám sóhajt.
-Nézel.. a szemeddel, mint anya. Ne bámulj!-kényszeresen simít végig hamvas szőkére festett tincsein, ami a családunkra jellemző nagy kék szemekkel együtt igazi Barbie baba hatást ad neki.
-Mi bajod?-kérdezem még mindig higgadtságot sugározva.
-Semmi.-vonja meg a vállait.
-Kihagyhatnánk ezeket a köröket és megspórolhatnánk egy kis időt azzal, hogy a lényegre térünk és elmondod, hogy mi nyomja a lelkedet, Eloise?-sóhajtok és megmasszírozom a halántékomat egy egy kicsit a szabad kezemmel.
-Nem, mert..
-Köztünk marad.-vágok a szavába megállítva a gondolatmenetet, amivel megvádolna, hogy tőlem az információ nyílegyenesen tovább is siklana a szüleink felé. Tudom tartani a számat, ha tényleg nem érzem azt, hogy komolyabb beavatkozásra lenne szükség, mint amit én biztosítani tudok a testvéreim számára.
-Paolo...-kezd bele egy drámai sóhajjal én pedig szinte kilöttyintem a boromat ahogyan előre hajolok.
-Nem.-emelem fel a mutatóujjamat kettőnk közé figyelmeztetően.
-De hát..
-Szerintem nem dadogtam, Eloise. Ezt már megbeszéltük. Hónapokba telt mire kiheverted azt a fickót, aki sosem érdemelt meg téged igazán. Nem akarom többször még csak hallani sem a nevét, világosan beszéltem?-kérdezem és szavaim éle ellenére még mindig kiegyensúlyozott marad a hangom, bár belül két kézzel kapaszkodok az indulataimba, hogy ne rendezzek jelenetet. Semmi szükség rá és az emberek többségénél egyébként sem hatásos csupán azt a késztetést ébreszti fel bennük, hogy felvegyék a harcot. Tapasztalatom alapján a tényszerű közlés a legcélravezetőbb. Most is csupán azért kérdeztem a végén vissza, hogy ellenőrizzem a rá gyakorolt hatásomat.
-Csak azért mondod mert....
-Nem. Nem érdekel, hogy mennyit keres, mennyire kicsi a lakása vagy milyen autóval jár. Az érdekel, hogy képtelen volt veled jól bánni és nem voltál mellette boldog. AZ nem szerelem volt, Eloise, csupán ragaszkodás. Tiszteld már magad annyira, hogy nem adod le a szintet csak azért, hogy Paolo képes legyen megugrani.-kortyolok egyet a boromból.
-Engednéd, hogy...
-Hogy szóhoz juss? Majd akkor, ha nem tudom pontosan, hogy mi készül kijönni a szádon.-a poharamat lerakom az asztalra. Egy rövid ideig egyikünk sem szólal meg csak a többi vendégen pihentetjük a tekintetünket, miközben mindketten igyekszünk lenyelni a negatív érzéseket.
-Egy hónap Bali.-szólalok meg végül a homlokomat masszírozva.
-Mi? De apa azt mondta, hogy te mész.-kapja rám a tekintetét hirtelen.
-Én meg azt mondom, hogy te mész. Vita lezárva. Jobb ha távol leszel New York-tól egy ideig. Amíg kihevered Paolo felbukkanását.-haragudni fog. Tudom én, de inkább legyen rám mérges, mint hogy még egyszer végignézzem, ahogyan ugyanaz a férfi összetöri a szívét, miután a lehető legaljasabb módon kihasználta.
-De..-belé fojtom a feltörni készülő tiltakozást hideg tekintetemmel.
A táskáját felkapva hagy magamra az asztalnál. Majd megnyugszik.. mint mindig.. és végül megköszöni... mint mindig. Csak addig kell elviselnem húgom megvetését és célzó jellegű hallgatását az irányomba, amíg nem tisztul ki eléggé a feje. Ennyit még féllábon is kibírok, szóval részemről rendben van a dolog, amíg őt meg tudom védeni.
-Szia Bas.-öcsém foglalja el húgom néhány perce megürült helyét. Mehet a második felvonás, bár ő az egyszerűbb eset..

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nos, engem már a leírásoddal megfogtál, szinte azonnal átéreztem belőle, milyen karakterre is számítsak. Egy kimért, arrogáns férfi, a legidősebb három testvér közül, aki példának akar elől járni a testvérei számára, valaki, aki ambíciózus, terveket szövöget a jövőre nézve, mégis türelmesen vár a sorára. És aztán mindez visszaköszönt a szerepjáték példában is. Nagyon tetszik ahogy a karakter határozottság, hideg kimértség mögé rejti a féltését, a gondoskodását, és ellent mondást nem tűrve hoz döntéseket a testvérei érdekében.  

Örömmel olvastam volna akár tovább is, ismertem meg volna jobban Eloiset és az öcsköst is, mert nagyon tetszett az egész lap. De, gondolom, minél tovább szövegelek itt, annál később lesz lehetőséged kibontakozni a játéktéren, úgyhogy nem is tartalak fel tovább.  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!