Bármennyire is túráztattam a gondolataimat, egyszerűen nem tudtam hova tenni mi szólította el Jake-et ennyire halaszthatatlanul. Rossz szokásaim közé tartozik, hogy a gondolataim egyből a legrosszabb irányba keresik a válaszokat és bár azon vagyok, hogy erről leszokjak, ez mégsem annyira könnyű. Főleg nem úgy, hogy csak pillanatok erejéig tér vissza hozzám és akkor is félválaszokkal - meg első körben Hannahval, akinek jelenléte még inkább összezavar. Ne essünk félreértésekbe, én nagyon is örülök hogy itt van, de általában Jason is érkezik mellé. (Leszámítva egy-két alkalmat, ami munkához volt köthető vagy éppen a nyaralásukhoz Raelynnel). Most viszont egyikről sem volt szó és Jake sem tűnt túl nyugodtnak mielőtt újra magunkra hagyott volna minket. Tudtam jól, hogy amint lesz ideje akkor mindenre magyarázatot fogok kapni, de addig nem tudom csillapítani a bennem felszínre kúszó kellemetlen érzést.
Hannah elfoglalja magát a játékokkal és ha éppen az nem köti le, akkor én próbálom elvonni a figyelmét, de sokszor azon kapom magamat, hogy a tekintetem akaratlanul is a bejárati ajtó irányába siklik. A kutyák viszont mozdulatlanul pihennek körülöttünk, mint akik egy védőburokba tartanak minket, így ez még egy bizonyíték arra, hogy Jake érkezésére még várnom kell egy kicsit. Szerencsére a kislány leköti annyira a figyelmemet, hogy egy kis időre ne a gondolataimba vesszek el, hanem a vele való játékba.
Jake mellett Jason is befut, velük együtt pedig még több kérdés fogalmazódik meg. Már azon vagyok, hogy egy-kettőt gyorsan feltegyek, de Jake-nek más tervei akadnak, így elvetem az ötletet. Jason amúgy is nyúzottnak tűnik és amint átkerül hozzá, úgy kapaszkodik a kislányába mintha az élete múlna rajta. Jó párszor felmerült közöttünk is a közös család gondolata, mégis egy részem ilyenkor izgatottabban várja, hogy az eddig kimondott vágyaink végül valósággá váljanak.
A kocsiban aztán minden értelmet nyer.
Csendben hallgatom Jake szavait és próbálom követni őket, hogy felzárkózzak a helyzettel járó következményekhez. A gondolat hogy Hannah velünk marad nem olyan ami önmagában megrémiszt, ellenben a miértje már nem annyira biztató. Szeretnék rákérdezni valami alternatív verzióra, amivel elkerülhető lenne, hogy Jason újra elinduljon ezen a lejtőn, de úgy tűnik ez most nem opció.
Veszek egy összeszedettebbnek tűnő és mélyebb lélegzetet. Mintha a szervezetem most fogadta volna be azokat az információkat amiken az agyam szüntelenül pörög.
- Kialakítunk valami működőképes tervet erre. Ami és ahol biztonságos. - a hangom nyugodtan cseng, amolyan 'megoldjuk' stílusban és így is érzem. Szerintem egyikünknek se áll szándékában Jasont büntetni és elszakítani tőle teljesen Hannaht. Csak okosan kell eljárnunk, hogy eközben ne legyenek még nagyobb veszélyben.
Elfintorodok Jake szavaira.
- Tudom, hogy nem tetszik. Szerintem neki sem. - sóhajtok egyet emiatt. - De te magad mondtad, hogy változott azért az öcséd és biztosan nem menne bele, ha látna más megoldást. - tanakodok ezen, de nem akarom túlságosan beleártani magamat. Régebben megtettem és azóta óvatosabban bánok a szavakkal, ha az ő kapcsolatukról van szó. Attól még van szemem és látom Jason mennyire szereti a lányát, noha a függőségek esetében sokszor ez is kevésnek bizonyul. De talán ezek azok a gondolatok amiken nem éppen most kellene elmerengenem.
- Majd ha leálltunk akkor átnézzük mire lesz szükségünk. Játékai pedig nálunk is vannak még a nappaliban amit legutóbb otthagyott, így abban nem lesz hiány, de lehet hozzá venni még egy-kettőt. - osztom meg vele, miközben fejben azért azon gondolkozok hogy mire lehetne szükségünk, ő pedig nemsokára le is állítja az autót az egyik üres parkolóhelyen.
- Ha csak ezen múlik, hogy megmentsem azokat az ártatlan plüssöket. - hajolok át hozzá mosolyogva, hogy ezután teljesítsem a kérését és végül az arcát is megcirógatom. - Itt vagyok és együtt megoldjuk ezt. Remélem tudod. - mélyedek el egy pillanatra a szemeiben a kiszállás előtt, mert tudom jól, hogy a tervező kis énje mellett mennyire zaklatott azért a testvére meg Hannah miatt is. Azt akarom, hogy tudja, bármi is történik én rám számíthat.
Ezután a csomagtartóhoz sétálok át, hogy átnézzem a magával hozott táska tartalmát. Cumisüveget látok, meg néhány ruhát aminek fel is jegyzem magamnak a telefonba a méreteit.
- Veszünk neki egy váltó cumisüveget és pár ruhát is pluszba. Kell majd ágynemű, étel és kifelé menet beugorhatunk a drogériába is gyógyszerért. - sorolom fel neki és magamnak is egyben, majd megindulunk befelé és onnan egyenesen a gyerekrészlegre. A kosarunkba egyből egy Lilo & Stitch mintás cumisüveget pakolok mert hasonló szereplők voltak a kocsiban lévő felsőjén is. Ezután pár lépésre az ágyneműkre is rálelek.
- A kis takarója és párnája úgy láttam még nincs itt. Azért hazafelé be tudunk majd ugrani? - érdeklődöm tőle, miközben egy aranyos kis becsomagolt ágyneműt forgatok a kezeimbe, hogy megnézzem rajta a méreteket.
- Korábban kezdjük a közös csöppségre gyakorlást, mint hittük. - mosolyodok el azért ezen. - Hannah mindig eszembe juttatja ezt. Mármint minket..szülőként. - vallom be Jake-nek, majd visszateszem azt a csomagot amit fogok, mert túl nagynak bizonyul.

Jake és én jó pár dolgon mentünk keresztül már az ismeretségünk során. Mindketten egy nehéz csomaggal érkeztünk a múltunkból adódóan amely sok mindenben befolyásolta az egymást érintő döntéseinket. Hol ő táncolt vissza, hol meg én tettem ugyanezt. Talán mindketten tartottunk attól, hogy teljesen átadjuk magunkat egy olyan kapcsolatnak, ami valóban működhet. A múltban szerzett tapasztalatok és rossz élmények nem múlnak el, csak megtanuljuk általuk mérlegelni mire vágyunk a másik féltől. Többszöri próbálkozás után már óvatosan közelítünk másokhoz és nyílunk meg előttük hisz tudjuk milyen az amikor egy ekkora elhatározást valaki a semmibe veszi. Velünk ez nem volt így, csak kellett idő, hogy a közöttünk felépített bizalom emlékeztessen rá. Együtt próbáltuk a múltból hozott sémainkat kijavítani, hogy helyette valami jobbat, erősebbet hozzunk létre. Régóta nem éreztem magamat érzelmileg annyira biztonságban, mint Jake mellett. Sokáig magam előtt is tagadtam az érzéseimet, de egy ponton túl azok határozottabbnak bizonyultak a szegényes indokaimnál. Vele akartam lenni és egy közös jövőt létrehozni, amikor pedig kiderült hogy egy véleményen vagyunk már nem is volt kérdéses a folytatás.
Azóta túl vagyok..vagyunk egy műtéten amely nem csak előtte, de utána is hullámzó időszakot hozott magával. A neheze viszont már megvolt és emiatt az a fajta reménytelen hangulat is végleg háttérbe szorult. Sok időt töltöttünk kettesben Jake-el és a kutyákkal, ez pedig minden egyes nappal csak segítette a gyógyulásomat. Mára már szerencsére energikusabb is vagyok. Épp emiatt jobban is vágyom a közös programokra vagy éppen a kimozdulásra, mint azelőtt és a magunk mögött hagyott hetek fantasztikusak voltak. Az összeköltözés lázban tartott ahelyett, hogy stresszfaktorként kúszott volna felszínre bennem amiért búcsút kellett intenem a szívemhez nőtt lakásomhoz. Ez egy jó változás volt, mert a közös életünkhöz tartozott, ami a mai nap eseményeivel úgy tűnik kissé bonyolódni fog.
Eleinte nem tudom hova tenni Jake ide-oda kapkodását és azt sem, hogy magamra hagy Hannahval. Nem mintha ez problémát jelentene, egyszerűen csak nyugtalanul érintenek a megválaszolatlan kérdések. Így hát abba a türelembe kapaszkodok ami eddig is a lényem része volt, meg az észérvekbe, hogy Jake úgy is beavat majd amint lesz egy kis ideje. Addig pedig sodródom az árral és lefoglalom a kislány izgága figyelmét, akinek elevensége már most Jasonre emlékeztet. A felém tanúsított hozzáállása miatt hosszan nem beszélgettünk még egymással, de reményeim szerint egyszer túl lendül majd azon, hogy csak a munkám lencséjén keresztül lásson engem. Nem volt egyszer sem ellenséges vagy sértő, egyszerűen csak van egy benne egy távolságtartás irányomba mintha olyat akarnék neki mondani amit nem akar hallani. És bár tiltakozhatnék, hogy ez maximálisan elkerülhető, de még fejben is éppen őt elemezgetem ki. Azért a viselkedése inkább megmosolyogtat mintsem sértettséget okoz. Egyszer megszokja majd és akkor ez is változni fog.
Jake egy idő után végül az öccse társaságában érkezik vissza, Hannahnak pedig többé már nem is vagyok annyira érdekes. Ez abból a szempontból jó, hogy így legalább ki tudunk osonni az ajtón szinte észrevétlenül és meg tudjuk beszélgetni fültanúk nélkül, hogy mégis mi folyik itt. A bennem felszínre kúszott aggodalmat azonban nehezen tudom csak elnyomni addig amíg több részletet nem tudok. Az ezzel kapcsolatos kíváncsiságommal pedig egyből megtalálom Jake-et mihelyst a kocsi ajtaja becsukódik mögöttünk.
Ott a nyelvem hegyén az "akkor?" kérdés mikor kifejti Jason jelenlegi állapotát, de mivel a folytatás magától érkezik ezért elvetem ezt a késztetést. A tőle kapott információk nem jók - nagyon nem, de csendben hallgatom őt miközben kérésére becsatolom az övemet. A múlttal - főleg a lezáratlannal - az a probléma, hogy a legváratlanabb pillanatokban toppan be újra az életünkbe. Jason múltja nem makulátlan, habár annyira nem vagyok tisztában annak részleteivel, de még én is össze tudom rakni a nyilvánvaló darabokat.
- Ez nem is kérdés, hogy velünk maradhat. - hallatom a hangomat az első biztos gondolatom után miközben finoman megszorítom a kezét. - Borzalmas lesz ez így nekik, hogy távol kell lenniük egymástól. - röviden ingatom meg fejemet miközben Jake bal profilját fürkészem, közben meg az is jár a fejemben, hogy Raelynnel kell beszélnem arról, hogy bármikor átjöhet a kislányhoz. Habár ez eddig is egyértelmű volt, csak gondolom sokat ő sem tud a mostani esetről. - Legalább ez amibe most belement..ez segít neki lezárni? - érdeklődöm, hisz fogalmam sincsen hogyan zajlik ez. Annyit viszont még én is tudok a tartozásokról, hogy általában elévülnek, ha az illető hajlamos "visszafizetni" azokat.
- Bármikor bepótolhatjuk azt a randit. Hannah biztonsága most fontosabb. - mosolyogva közlöm ezt vele ezzel is éreztetve, hogy számomra ez nem teher vagy olyan amit elleneznék.
- Elhoztad a tündér dolgait vagy nagyjából megvan miket kell vennünk otthonra? - gondolom néhány ötlet már megfordult a fejében hazafelé jövet, de ettől még nem akarom kihúzni magamat a további elképzelések alól. - Jason összeírta miket szokott enni vagy mik azok amik segítenek neki az elalvásban? - kérdezősködöm tovább. - Láttam otthon a plüssöket, de vehetnénk pár mesekönyvet is mellé. - merengek el ezen, aztán lehet tévúton járok. Nincs gyerekem és a barátaim körében sem nagyon voltak vagy akkor épp már nem tartottunk egymással a kapcsolatot. Azért tudom, hogy megoldjuk ezt, még ha most az elején döcögősen is megy.

Minden olyan hirtelen történt. Az egyik percben még arra készültünk Jake-el, hogy megnézzük azt a filmet amit pár napja már emlegetek neki, a másikban pedig kap egy hívást és szinte csak egy köszönésre futja tőle mielőtt kisietne az ajtón. Nem volt még ehhez hasonlóra példa, így az aggodalom akaratlanul is felszínre kúszik bennem, miközben a popcornnal megtöltött tálat visszateszem a konyhapultra, hogy elnapoljuk ezt a közös programot. Azért a telefonomra is ránézek, de egyedül Evan üzenete árválkodik ott amire az elmúlt másfél órában sem tudtam megfelelő válasszal elő állni. Egyszer megfogadtam, hogy nem fogok beleszólni a párkapcsolati ügyeibe, ahogyan azt Jared esetében nem egyszer megtanultam. Nem fogom én eldönteni helyette, hogy szakítson a jelenlegi párjával vagy sem, mert bárhogyan is alakul, engem kiáltanak majd ki hibásként. És megértem őt, kellenek neki ezek az interakciók amióta Dr. Flanninghez került át asszisztensként az én távollétemben. Nekem is hiányzik a közös munka, de kell még idő. Egy kevés legalábbis. De ha most döntenem kell aközött, hogy a bejárati ajtót figyeljem vagy eltereljem Evan üzenetével a figyelmemet, akkor az utóbbi kevésbé tűnik aggasztónak. Jake fog írni, ha lehetősége lesz rá. Nem lesz semmi baj. Nincs semmi baj.
Egy diplomatikus választ fogalmazok meg ex-asszisztensemnek, amire alig fél percen belül válasz is érkezik, vele együtt pedig a tématerelés is. Kipréselem ajkaim közül a levegőt, aztán befészkelem magamat a kanapé sarkába, de a gondolataim továbbra is gőzerővel dolgoznak a fejemben, különböző helyzeteket gyártva, hátha egyikben magyarázatra lelek.  
Evan már a negyedik témába ugrik át és éppen most azt tervezgeti mit mond majd Dr. Flanningnek a visszatérésemet követően amikor meghallom az eltéveszthetetlen kulcs csörgést, amire a kutyáink is egyből felfigyelnek. Amire azonban nem számítok az az, hogy Jake Hannahval együtt érkezik haza, majd a felügyeletemre bízza amíg ő beszél az öccsével. A több információ fényében ugyan körvonalazódik a jelenlegi helyzet, de nem érzem magamat kevésbé higgadtabbnak tőle. Csak abban reménykedhetem, hogy nem történt semmilyen komolyabb probléma ami miatt Hannah most az egyszer az apukája nélkül érkezett. Ezt viszont muszáj félretennem Hannah érdekében, akivel egyből egy közös elfoglaltságot keresünk a Lester tesók távollétében. Szerencsére egy kis idő után sikerül magamra vonnom a teljes figyelmét amelyben a kutyák is segítenek, Hannah nevetése pedig minden aggodalmam ellenére most jól esik az én lelkivilágomnak is. Amióta szóba került közöttünk a gyerek téma azóta sokszor gondolok rá, hogy milyen lesz majd a közös picúrral. A műtét előtti időszak kimerítő volt érzelmileg és mentálisan is. Aligha tudhattam biztosra hogyan alakul majd, így a jövőről alkotott képzeleteknél sokszor kellett emlékeztetnem magamat arra, hogy lehet azok végül sosem válnak majd valóra. Mára ez az érzet elmúlt és most már reménytelinek érzem a jövőnket, és a terveinket egyaránt. A magunk tempójában haladunk bármiféle külső nyomás vagy kéretlen tanács nélkül. Jake mellett mindig úgy éreztem, mintha egy külön világ részesei lennénk amelyben magunk alakítjuk ki a vágyott életet, amelyből a közös gyerek sem maradhat ki. Hannahval időzve ez az érzés felerősödik, pedig sosem gondoltam magamra úgy, mint aki anya-típus lenne. Nem utasítottam el ennek esélyét, de az akkori körülményeimben ez nem fért bele.  
Hannah most az egyik játékot emeli el a többi kiszórt közül amikor a bejárati ajtó nyitódását követően Jake hangját is meghalljuk.
- Nézzük meg csak ki jött. – mosollyal az arcomon veszem fel Hannaht, majd üdvözlöm Jasont is mielőtt a kislányt átadhatnám. Eléggé nyúzottnak tűnik, de azért az arca egyből felragyog amint Hannah a kezei közé kerül. Ezt követően fordulok csak Jake irányába, tekintetem pedig kérdővé válik. Túl sok kérdés, túl kevés információ.
Már azon vagyok, hogy szólásra nyitom a számát, de helyette csak röviden bólintok egyet. A cipőmbe bújok bele, aztán a kabátomba is, a táskámat pedig már csak ezután emelem le a helyéről.
- Mehetünk. – pillantok fel Jake szemeibe, aztán már követem is őt ki az autóig, ahol egyből be is szállok. Hirtelen azt se tudom melyik kérdéssel kezdjem, így maradok az opcionális mellett és hagyom, hogy abból építkezve majd ő avasson be még jobban.
- Mi történt? Jason jól van? – a korábbi állapota jár a fejemben, meg az alig észrevehetően beszívott levegővétele amikor átadtam neki a lányát mintha fájdalmai lennének. Tudatában voltam a testvére múltjának, de nem sokszor került szóba közöttünk vagy hogy annak éppen milyen fejleményei vannak. Ha átjöttek akkor is inkább Hannah vagy Raelyn volt a téma, én pedig nem éreztem megfelelőnek a pillanatot, hogy rákérdezzek. Számomra ismeretlen ez a világ és csak innen-onnan kapott információk alakíthatják a sejtéseimet. Ettől még számomra is nyilvánvaló az, hogy bármi is zajlik jelenleg a háttérben ahhoz elég komoly, hogy Hannah ne legyen a közelben.