Nem pihente ki magát, szóval lesz mit mesélnie neki is a napok, hetek, talán hónapok történéseiből. Alig várom ezt a találkozót, ám a felvetett kérdéseire nem is számítok. Megkomolyodni? Hát eddig is az voltam, nem? Szóval nem értem a dolgot... vagyis de, csak olyan hirtelen megjött a kérdésekkel...zavarba hoz.
- Majd személyesen megdumáljuk, jó? Nem telefontéma...ugyan ingyen és korlátlan a hívás oda vissza, de jobb az ilyet személyesen kipletyizni... - mondom el a véleményemet, de ott virít a képemen a vigyorom. Az érzéseim őszinték a lány irányába, nem érezném, hogy átvágom bármivel is, így aztán lehet van valami igazság ebben a megkomolyodásban. Anyáék meg nem tudnak róla...még csak randizunk és nem is jöttünk még úgy igazán össze. De mindegy is. Most én szúrok vissza, nála kötelező a pszichológus, nem mintha nálam nem az lenne, de nála felkiáltójeles a dolog, szóval figyelmeztetem a dologra. Benne van, szóval bólintok.
- Ott tali. - köszönök el ennyivel és bontom is a vonalat, kis ideig még figyelem a mobilom, majd nevetni kezdek. Semmi baja ennek a majomnak! Aggódtam érte, mint minden egyes alkalommal, de örülök, hogy itt van.

-Az enyhe túlzás… de – körbepillantottam. Nem gondolkodtam mielőtt megszólaltam, inkább hamarabb járt a szám, sem mint végigfuttatnám magamban a lehetőségeket, ám az utolsó pillanatban még is csendben maradtam, s inkább őt hallgattam.
-Oh remek!! Akkor végre megkomolyodsz?Anyáéknak már bemutattad? - tulajdonképpen a következő kérdést már fel sem kellett volna tennem, még is kicsúszott a számon.
-Akkor tényleg ne szúrd el öcsi!! - mosolyodtam el, aztán elhúztam a számat. -Jóh…. Akkor azt mondom, hogy megpróbálom a kedvedért kulturáltan intézni a dolgokat, aztán ott találkozunk! - mivel nyugalom volt továbbra is a házban, ezért nekiveselkedtem a reggeli elkészítésének.

Egyel kevesebben vannak. Nem kérdezek rá, hogy mi történt, hiszen vannak dolgok, amiket nem adhat ki. Ezt pedig tiszteletben tartom. Nem próbálok faggatózni.  
- Akkor kipihented magad? - kérdezek rá, hiszen ha tegnap óta érkezett, akkor pihennie kellett és ki is használta. És utána jöttem én a képbe, ami teljesen jó és szerethető benne.
Kérdésére elmosolyodtam, elnevettem magam és őszinte válasszal fogadtam.
- Igen, helyes csaj, egyre jobban megszeretem...vagy már szerelmes is vagyok...nem szúrhatom el...  - színt vallottam neki, szóval örülhet mindkettőnk feje, hogy beavattam a dolgaimba...még a szüleimnek sem meséltem Aleynáról, így aztán ez egy jó kör volt. Az elsők között lehetett, aki megtudta mindezt. - Tulajdonképpen a szomszéd kiscsaj, a virágos... - csillantom fel végül is az ő szemeit is, hogy nagyjából tudja hogy hova tegye a lányt. Nem titok mindez. Miért lenne mindez az?  
- A pszichomókus is fontos az életedbe, adj neki legalább húsz percet, addig jómagam is össze szedem magam és a szokásos helyen ütközhetnénk. A piálás remek ötlet, anyáéknál meg voltam, elromlott a mosogatónál a csap, állandóan csöpögött. - válaszoltam meg a rövidke történést, amihez úgy tényleg igazán köze volt. Tulajdonképpen mindent is elmondok neki, így hogy személyesen találkozunk egy bizonyos idő után, sokkal jobb lesz.

Felvette a telefont, mi mosolyt csalt az arcomra, szóval nem épp egy tűzoltásra készült, vagy nem épp azon volt, szóval még lehet reményem arra, hogy összefuthatunk.
-Eltáv van. Tegnap érkeztem. Hosszú volt, és fárasztó...eggyel kevesebben vagyunk. - elhúztam a szám. Ezt rajta kívül még senkinek sem mondtam. Ő volt az első akivel megosztottam.
-Na remek! Helyes a lány? El ne szúrd!! - mosolyt villantva keltem fel a kanapéról, hogy nekikezdjek a reggeli készítésének, mielőtt a nő felébred, vagy épp a kutyája talál lejönni az emeletről. - A városban vagyok… Gondoltam találkozhatnánk. Ihatnánk egy sört… inkább mint a piszhomókus, akivel csevegnem kellene… -fintorogtam.

A randira készülődés sokadik pontján vagyok túl, átnéztem mindent, de megfelelt számomra szinte minden amit felállítottam magamnak. Pont a ruha kíválasztásával bíbelődtem, mikor csörögni kezdett a mobil... oda néztem rá, pont ignorálni akartam, mikor aztán leesett...Mich hívott, ki heteken át nem jelentkezett. Okkal persze. Egyből a mobilhoz léptem, zöld gomb és a túloldalról már szólt is bele a másik fél. Nincs baja! Megkönnyebbülés tör rám és elmosolyodok.
- Szevasz tengeri hörcsög. Rég hallottam felőled. - vigyorogtam és leültem az ágyra, hiszen hosszú beszélgetésnek lehetünk tanui. Ugyan nem érek rá, de rá mindig ráérek és fogok is.
- A programom? - kérdezek vissza és kicsit leblokkolok, de hamar adok is választ. - Holnap randim lesz, de utána való napokban szabad vagyok. Mi a helyzet?

Felemeltem a telefonom, miközben még kótyagosan üldögéltem a kanapén, ami persze nem az én kanapém volt, de még is ott üldögéltem. A kutya odafent volt, a nő is a szobájában alusta az igazak álmát, gondoltam, így aztán kikerestem öcsém számát, majd rányomtam a hívásra.
-Mi a helyzet tűzoltók gyöngye? -mosolyogva keltem fel a kanapéról, igazítottam meg felsőmet, aztán egyik lábamról másikra nehezedve nyújtóztam egyet. Nem mutatkoztam be, hisz tudtam a hangom épp elég lesz ahhoz, hogy megismerjen.-Mi a programod az elkövetkezendő napokban?