Kezdetben volt némi kételyem, hogy tényleg jó döntést hoztam, amikor Emmát bevettem a rendbe, hiszen a kapcsolatunk eléggé kedvezőtlenül indult. Tulajdonképpen majdnem börtönbe küldött engem, így alapos okom volt azt feltételezni, hogy hátsó szándékokkal akart csatlakozni, noha bizonyos szinten meg tudott engem győzni az őszinte szándékairól.
Akkor mégis miért a kétely, ha őszintének érzem? Talán azért, mert, ha valaki olyan életet él, mint én, akkor mindig kell, hogy legyen kétely mindenki felé. Senkiben nem lehet csak úgy vakon megbízni, mert könnyen egy szigorúan őrzött kemény börtön magánzárkájában találhatjuk magunkat. Elég egyetlen rossz döntés, vagy egy hibásan megadott bizalom és mehetek a süllyesztőbe. Így is penge élen táncolok Dashiell miatt. Lehet legközelebb nem lesz szerencsém és nem tudnak megmenteni.
Mikor Emma megérkezett az első szállítással, felküldtem a fiúkat, akik átvették és lekísérték Emmát hozzám. Eléjük mentem félúton, majd felmértem a pácienst és a kettes vizsgálóba küldtem őket, ahol a pszichiáter doktornő fogadta őt. Én is követtem őket Emmával az oldalamon, miközben én egy laptophoz ültem. Addig a két férfi elkezdte felébreszteni a kába pácienst, hogy a doktornő megkezdhesse a pszichológiai állapotfelmérést.
Az iratai alapján megkerestem a legfrissebb laboreredményeit, noha vér és vizeletmintát mi is fogunk venni tőle, hogy a saját gépeinkkel is meg tudjuk nézni az eredményeit. Megnéztem volt-e műtve, vagy voltak-e olyan kezelései, ami szervkárosodással járt volna, ha voltak ultrahang vizsgálatok, vagy RTG eredmények, akkor azokat is megnéztem, hiszen a csontok, a gerinc állapota is fontos lehetett. Egy gerincferdülésesnek rosszabb lehet a tüdő és szívműködése, mint az átlag, ahogy azoknak az embereknek, akiknek a nyakig csigolyáikkal gondok vannak, felléphet nyaki érszűkület és kevesebb vér, illetve oxigén juthat az agyukba, ami már kizárhat bizonyos kezeléseket és gyógyszereket.
Szerencsére itt ilyen nem volt, így nem minősült olyan rossz alanynak.
Természetesen ez nem ment annyira könnyen, mert elsőnek be kellett nyugtatóznunk a férfit, hogy csökkentsük az ellenállását és a nyugtató hatására közlékenyebb is legyen, együttműködőbb. Mindezek után elmagyaráztam neki, hogy milyen is jelenleg a helyzete és miért jár jobban azzal, ha együttműködik és hagy minket dolgozni. Nehezen, de sikerült megértetni vele, amihez nagyban hozzájárult az is, hogy megkapta a nyugtatókat, hiszen a nyugtatók elgyengítették az akaraterejét is. Most viszont ezek mellett még a távozni akarás is dominált benne, ami együttműködésre ösztönözte.
Mikor a pszichiáter is végezett a saját kivizsgálásával, utána tovább kísértük a laborba, ahol vért és vizeletet vettek tőle, így átmehettünk vele a pszichiátriai vizsgálóba.
Első az EEG vizsgálat volt.
- Normál esetben EEG-t akkor készítenek, amikor epilepsziás roham volt, vagy várható, lehetséges agysérülések, fejsérülések után, vagy alvási zavarok esetén, de az EEG vizsgálat nagyon hasznos tud lenni tudatzavar esetén is, vagy az agy működésének bizonyos zavarainak kimutatása esetén. Az EEG eredményeit később összevetjük majd az MRI eredményeivel, ami kimutatja majd nekünk a fizikai elváltozásokat is, ezáltal kórképet kaphatunk a mentális állapotáról, amihez majd hozzá tudjuk venni a pszichiáter szakvéleményét. Aztán, ha az MRI indokolja, csinálunk majd egy hátgerinc, nyaki gerinc felvételt is. Egyes gerincelváltozások befolyással lehetnek az idegek és erek működésére, amik okozhatnak pszichés tüneteket is.

- Igen, így ha valakinek hátgerinc elváltozása van, amit szívelégtelenséget okozhat, az nem kaphat olyan gyógyszert, mely megdobja a pulzust, mert a szív nem lesz képes felvenni a ritmust és belehalhat. Ha pedig érszűkülete van, mondjuk azért, mert nyaki gerinc elváltozás miatt a gerinc elnyomja az eret, vagy más okból, akkor nem kaphat olyan hatóanyagot, ami magas vérnyomást, azaz hipertóniát okozhat, mert nem tudna megfelelő módon keringeni az érben a vér és elpattanhat az ér, ami igen csak hamar halált okozhat, ha nem tudjuk időben ellátni. Márpedig egy vérző ér még kórházi körülmények között is hamar halált okoz, főleg, ha nyaki, vagy agyi tájékon pattan el egy, vagy több fontosabb ér.
Ez teszi kockázatossá a gyógyszerezést.
Ami pedig a pszichés állapotot jelenti, amikor kevés oxigén jut az agyba egy rossz gerinc miatt, lecsökkennek az agyi funkciók. Ez látásbéli és érzékelés zavarokat okozhat, tompul a felfogó képesség, az idegekre nehezedő nyomás pedig fájdalmat és fokozott ingerlékenységet okoz.
Minél súlyosabb a nyomás, ami az erekre és az idegekre hat, a tünetek annál komolyabbak.
Az agy az ereken keresztül kap vért és glükózt is. A lecsökkent vérellátás miatt az oxigénszint és a glükóz mennyisége is csökkent, ami miatt az agyfunkciók csökkennek. A szervezetnek megvan a maga védekező reflexe, így az agy célzottan áll le. Elsőnek csak azok a funkciók romlanak, illetve szűnnek meg, amik nem szükségesek a hétköznapi élet zavartalan fenntartásához, így elsőre nem is vesszük észre, hogy gond van, de idővel jönnek az egyre nyilvánvalóbb tünetek, amikor az agy a lecsökkent glükóz és oxigénszint miatt már hallucinációkat kezd előidézni.
De ez fokozottan igaz azokra is, akik igyekeznek teljesen szénhidrát mentesen élni, hiszen az ő szervezetükben, az ő vérükben alapból alig van glükóz, ami miatt az ő agyműködésük alapvetően is gyengébb és a szervezetük is sokkal fáradékonyabb.
De ilyen a vese is. Ha a kiválasztó szervek nem működnek rendesen, akkor nem lesznek képesek szűrni a mérgeket, amik felhalmozódnak a vérben. Ezek a mérgek a vérrel keveredve bekerülnek a szervekbe, többek között az agyba is, ami súlyos esetben hallucinációt, vagy személyiség változást okozhat, ráadásul felborul a hormonháztartás is. Ezért nekem mindig tudnom kell a szervek pontos állapotáról és a legfrissebb és vizelet eredményekről, mert ezekből tudok tájékozódni.
Az EEG alatt kaptam egy újabb kérdést, amire nem volt nehéz felelni.
- Bizonyos szempontból igen, de erre vannak a szorzók. Az emberi szervezetet próbáld meg úgy elképzelni, mint a víz és a jég játékát. Képzelj magad elé egy nagy dobozt, amiben van egy jégtömb. A jég képezi a szervezet azon állapotát, ami be van gyógyszerezve, de te neked az eredeti állapot kell, ami a gyógyszer előtt volt, vagyis a fagyás előtt, ami a víz. Na már most tudod jól, hogy fagyás során a víz térfogata 9%-al nő meg, így nem nehéz kiszámolni, hogy egy 2x2 méteres jégtömb eredetileg mekkora lehetett, amíg víz volt.
Nekem itt van ez a labor eredmény - vettem magam elé férfi másfél hónappal ezelőtti labor leletét. - Ahogy azt is tudom, hogy a beadott nyugtató milyen hatással lehet a szervezetére. Megnézem az adott értékeket és rászámolom azt, amennyit egy adott gyógyszer ronthatott rajta.
De csak egy adott példa. A fehérvérsejtszám normál értéke 5-10 G/l. Ha ez a szám csökken, akkor az utalhat baktérium fertőzésre, gyulladásra, vagy más rendellenességre, ami a leukociták csökkenésével jár, de ha valaki élelmes, az tudja, hogy a sugárkezelés és bizonyos vírusellenes készítmények is okozhatnak alacsony fehérvérsejt számot. Ilyenkor például érdemes megnézni a húgysav szintet, ami ha egy férfinál 420 µmol/l érték felett van, mondjuk 430. vagy több, akkor ez adhat okot gyanúra, hogy az illetőt gyógyszeresen kezelték, vagy betegsége volt, ami máris magyarázat a fehér vérsejtek számára.
Alapvetően pedig könnyedén elkülöníthetőek a normál és a módosult EEG eredmények, mert ha ismerjük az adott gyógyszer hatását, akkor könnyen felismerhetőek a torzult eredmények is. Bár egy nyugtató nem fog túlzottan bezavarni az eredményeknek, hiszen főként az elektromos tevékenységet nézik, ami... - gondolkodtam el, hogyan is fogalmazhatnám meg - a neuronokra vezethető vissza. Az agy elektromos tevékenységét a neuronok befolyásolják, ebbe pedig egy nyugtató aligha tud beleszólni. Példának okáért egy 5gy 5mg-os Midazolam injekció képes lecsökkenteni az idegsejtek, azaz a neuronok működését, de ezek elkülöníthetőek a genetikai, vagy a sérült agy elektromos kilengéseitől. Ráadásul, ha az MRI felvételt megkapjuk, akkor látni fogjuk az agy sérült részét is, ami megmagyarázza majd a neuronok rendellenes működését. Éppen ezért az MRI képes előre vetíteni egy EEG eredményt, hiszen látni fogjuk a foltokat, hegeket, sérüléseket és elváltozásokat, amiből leszűrhetünk egy értéket. Mellé rakjuk az EEG eredményt és máris látni fogjuk mi az a kilengés, amit a nyugtató okozott. Ha azt leszámoljuk, akkor az eredmény kijön.
Bár én alapból tudom, hogy mennyi lehet a kilengés.
Viszont hiába mutat meg sok mindent az MRI, vannak dolgok, amiket csak az EEG mutat ki. hiszen az MRI olyan, mint egy vaktérkép. Letakar egy foltot az agyban, de nem jelöl konkrét helyet. Képzelje el azt, hogy van egy nagy térkép, amin egész Pest Megyét letakarjuk. Ilyen az MRI is. Az EEG segít majd nekünk, hogy Pest Megyén belül megtaláljuk a keresett várost. Leszűkíti a kört.
De kell az MRI, hogy megtaláljuk a sérülést és a sérülések, rendellenességek formáját, az EEG pedig megmutatja a változás mértékét és lokalizálja.
Mint, amikor folyik a víz a folyóban. Az MRI megmutatja a folyót és azt, hogy mennyi víz van benne, merre folyik, mi veszi körbe a folyót, milyen mély, de csak az EEG fogja számunkra láthatóvá tenni a hullámokat a víz felszínén, a színét és azt, hogy mennyire szennyezett a folyó vize és azt is, hogy mivel szennyezett.

- Nos lényegében így is lehet fogalmazni. Mintha egy öt ágú csillagot akarnánk öt egymásra pakolt fóliából. Az egyik ága pszichiáter, a másik a labor, a harmadik az EEG, a negyedik az MRI, az ötödik ág pedig a szervek vizsgálata. És, ha ezt az öt ágat egymásra illesztjük, a vetített kép maga a pentagramma lesz.
A hasonlata megmosolyogtatott, noha nem hiszem, hogy valóban ennyire elveszett volt. Nem volt szakképzett, az tény, de olvasott volt, intelligens és kíváncsi, aki tanulni és fejlődni akart, így minden esélye meg is volt rá, hogy sokra vigye. Főleg most, hogy a szárnyaim alá veszem. Van hová fejlődnie, de számára nem is olyan kemény munkával még bármilyen magaslat elérhető lehet. Fogékony volt és megvoltak a motivációi, ahogy a képességei is.
Szerettem volna, ha a lehető legtöbbet éri el az oldalamon, mert megérdemelte.
- Nem, nem szoktam előadásokat tartani. Soha nem éreztem különösebb késztetést rá, hogy ezekkel nyilvánosság elé álljak. Lehet, hogy lenne miért, de egyelőre ezeket meg akarom tartani magamnak. Idővel majd beszélek is a nagy közönségnek, de most még nem jött el ennek az ideje. Még korai lenne.
De kevés az az ember, aki semmilyen szempontból nem alkalmas, szinte 1000:1-hez az esélye, viszont ha halálra ítéltekről van szó, akkor azt gondolom ez nem is számít túlzottan, nem? Végtére, ha nem itt halnak meg, akkor kivégzik őket és a villamosszék lesz a hóhérjuk. Akkor már azt gondolom inkább nálam végezzék be, a nemes cél érdekében, mintsem, hogy az állam villanyszámláját növeljék - mosolyogtam. - Nyilván ezzel nem mindenki értene egyet, de nem vagyunk egyformák, szóval... annyira nem is lényeges.
Az EEG és az MRI után szükség esetén ultrahang, de arra már nem mindig kerül sor. Ha nem indokolt, akkor nem csináljuk meg, hiszen azt az eddigi leletekből látnánk, ha lenne valami gond.
A vizsgálatok után kiértékeljük a leleteket és összevetjük más páciensekével is. Olyanokéval, akik kezelve lettek és olyanokéval is, akiket még nem kezeltünk és felállítjuk a stratégiát, hogy milyen hatóanyagokkal, milyen gyógyszerlehetőségekkel és terápiákkal lépjünk fel, amik esetleg sikeresek lehetnek.

- Az abszolút kedvenc? - ismételtem el a kérdést elgondolkodva. - A hatóanyagok felfedezése és kísérletezése. Amikor elindulok a keresés útján, hogy megtaláljam és beszerezzem azt a növényt, azt az ásványt, vagy rovart, amiből ki tudom nyerni a hatóanyagot. Biztosan meglepődsz most, hogy rovart emlegetek, de rengeteg olyan rovar és ízeltlábú van, aminek a gyógyszeripar is hasznát tudja venni.
Csak egy nagyon közismert példa, hogy a brazil vándorpók csípése hosszan tartó fájdalmas erekciót okoz. Ezt a BZ371A nevű peptid okozza, ami a jövőben akár az impotencia tartós orvossága is lehet.
Szóval én nekem ez a kedvencem. Inkább a kutatási, fejlesztései oldal érdekel jobban, mintsem inkább a kísérletek. Szeretem felfedezni az anyagokat, megismerni a hatásukat, kivonni őket és előállítani belőlük a szereket - mosolyogtam.
- Nem, sose gondolkodtam el, hogy mást akarnék csinálni. Hát ön - kérdeztem vissza megint egy mosollyal, mert őszintén érdekel, hogy vajon ő elgondolkodott-e valaha az állásváltáson, hogy nyomozó helyett valami más akarjon lenni.
Még nem néztem utána Emma dolgainak, de értékeltem, hogy kitálalt nekem a beépülős dologról, mielőtt még valamikor a jövőben félre értenénk egymást. Mert lehet tényleg félre értettem volna, ha egyszer mástól tudom meg, hogy beépülve szokott leleplezni titkos társaságokat és képes lettem volna azt hinni, hogy velem is ez a terve. De ezzel most azért elaltatta a gyanakvásomat.
Valami azonban szemet szúrt. Pontosabban fület. Lehet kicsit későn, de észre vettem, hogy tegez engem, így elkezdtem én is viszonozni felé ezt a tegező magatartást.
- Értem - bólintottam. - Köszönöm, hogy így megnyíltál nekem. Értékelem és ez is csak a bizalmam növeli feléd- mosolyogtam elismerően, hogy mennyire tisztességesen is játszik.
- Nos, ez egy érdekes, jogos kérdés, de még nem igazán volt példa ilyesmire. Nem szoktunk. Tudatosan nem, de volt már, hogy egyes szerek károsan hatottak a páciensek elméjére és nem a kellő hatást váltották ki belőlük, hanem épp ellenkezőleg, mondjuk rontottak a mentális állapotukon. Ez sajnálatos. De egészséges elmét nem szoktunk megbetegíteni, hiszen az szembe menne a rend morális értékeivel. Mi gyógyítani szeretnénk, megoldásokat találni a sérült elmék gyógyítására, nem pedig ártani. Ha ártunk is, az a véletlen műve, egy mellékhatás, egy nem várt reakció. De akkor sem szokásunk feladni, hanem megpróbáljuk helyre hozni a hibánkat.

Meglepett, hogy Emma ismeri ezt a történetet is, de nagyon tetszett, hogy ennyire tájékozott volt a témában.
- Igen, ezt a kutatást a Queenslandi Egyetem végezte. Ismerem ezt a történetet, ahogy a kutatókat is, akik ezt a felfedezést tették. 2022-es történet, nem volt ez olyan régen - mosolyogtam.
- Azt gondolom elég sok helyen megfordultam már. Szívesen járok Indiába és Kínába, Norvégiába alapanyagokért, bár, ha jól belegondolok, a hegyekbe sajnos még nem volt lehetőségem. Pedig szívesen felmennék a Tibeti hegyekbe, vagy a Skandináv hegyekbe, de erre még nem volt lehetőségem. Talán majd egyszer, ha több lehetőségem és felszerelésem lesz - sóhajtottam, mivel egy ilyen hegyi beszerző körút rengeteg pénz, idő és felszerelés, amire nekem nem igen volt még lehetőségem. Csak megízlelni.
Örültem neki, hogy a sors hozzám sodorta Emmát, mert rengeteg közös van bennünk és még intelligens is, nagyon jól kijövünk egymással és könnyen megtaláljuk egymással a hangsúlyt, a témákat és nagyon is egyetértettünk azzal, amit a másik állított.
- Ha engem kérdezel, akkor mind a ketten nagyon jól jártunk, hogy így alakultak a dolgaink. Az enyémek is és a tieid is. Ha nem így lenne, akkor most nem lennénk itt. Márpedig kár lenne, ha ez kimaradt volna az életünkből - mosolyogtam.
- És el is fogod érni minden célodat - biztattam és ezt őszintén is gondoltam. - Megvan minden képességed ahhoz, hogy minél többre vidd. Megvan a tudásod, az eltökéltséged, a fogékonyságod, a kitartásod és minden más pozitív tulajdonságod is, amikkel képessé válhatsz elérni a vágyaidat és az áhított karriereket is. És még bármi lehetsz. Még bármire viheted, mindent elérhetsz, amit csak szeretnél.
Helyes döntés volt, hogy nem szeretne átverni, mert alighanem beláthatatlan következményei lennének. Nem is feltétlen én jelentenék rá veszélyt, sokkal inkább Dashiell. Nyilván én sem hagyhatnám csak úgy futni, ha kiderülne róla, hogy beépített ember, de alighanem a másik felem kegyetlenül végezne vele.
A tükör felé fordultam, ám onnan valami egészen más nézett vissza rám. Egy démon, aki én voltam. Én változtam át, de igyekeztem nem reagálni rá. Próbáltam elengedni ezt a jelenetet, majd vállat vonni és megigazgatni a nyakkendőm.
- Menjünk tovább. Nézzük meg mi a helyzet Lanával. Reggel megkapta az új gyógyszer adagját - indultam el a cellák felé. Visszasandítottam a tükörre, de már nem láttam benne a démoni arcot. Eltűnt. - Remélhetőleg sikerül a tévképzetét megszüntetni vele.

- Jártam, igen. De már előtte is ismertem a kutatókat. Elég sok szakmabelivel van ismeretségem a világban. Akik hasonló területeken dolgoznak, azok alapból ismerni szokták egymást hiszen képesek lehetnek támogatni egymást a munkák során - feleltem, majd figyelmesen hallgattam a válaszát az utazási kérdésre. Valamilyen szinten meglepett, hogy ennyire nem utazgatott még, de végül is nem mindenki teheti meg, illetve nem mindenkinek van rá ideje és pénze.
- Akkor majd alkalomadtán velem jöhetsz, amikor fülföldre megyek. Majd együtt utazunk ki. Legalább megismered azt az oldalát is a munkámnak, ami a beszerzésre koncentrálódik - mosolyogtam.
Kedvenc ország... - gondolkodtam el. Nehéz kérdés.
- Hát nem is tudom... ezen még nem gondolkodtam el. Talán Norvégia a fjordok miatt. Nagyon izgalmas és látványos ország és jó ott a közösség is. Én szeretem.
Nem tagadom, szépen legyezgette az egómat Emma megjegyzése. Nagyra tart. Minden téren. Hát ez nem kicsit esett jól nekem, elég ritkán hallok hasonlóakat, szóval az ilyesmi mindig maradandó emlék lesz bennem és elég nagy hatást gyakorol rám.
- Mondhatsz nyugodtan, mindig jól esik hallani, ha fényeznek, mert ritkán kapok elismeréseket az emberektől - válaszoltam, amiben nem is hazudtam. Persze alkalomadtán elismertek a szakmabeliek, de az kábé olyan volt, mint mikor két tanár megdicséri egymást. A külső elismerések voltak igazán fontosak, amiket nem a szakmán belül kap az ember. A fizikusok se mennek sokra azzal, ha elismerik egymást, nekik is az számított, hogy az emberek, vagy épp a Nobel-díj biztosság ismerje el őket.
Mindig meg volt a kockázata annak, hogy valami rossz dolog történik, hogy valami rosszul sül el, így természetesen én is abban bíztam, hogy Lana jól van. Nem örültem volna neki, ha pont vele történik valami. Egy Paranoid-skizofrén gyilkost nem sajnáltam volna, de Lana egy ártatlan lány volt, akit jó lett volna épségben, gyógyultan visszajuttatni a pszichiátriának.
A szobák felé haladva figyelmem Emma mondandójának szegeztem. Ami azt illeti valamilyen szinten megértettem őt. Bár én nem kötődtem Lanához, túlzottan meg sem érintett, de morálisan helyén voltam, így kognitív empátiával tekintettem a lányra.
- Nem is a jelenlegi helyzete az igazán szomorú. Hanem az, amikor majd a gyógyszer hatására elveszti a testvére szellemét is. Nem tudom képes lesz-e elfogadni az új tényeket. De idővel a depresszióból is ki fog tudni lábalni. Csak idő és kezelések kérdése. A depresszióra vannak elég jól működő gyógyszerek, amik terápia mellett igen csak hatékonyan működnek. Bár nem jelentenek gyógyulást, terápia mellé hatékony támogatást nyújtanak. De nyilván a terápia viszi a hátán a kezelést, az antidepresszánsok csak a tüneteket enyhítik ideiglenesen.
Megérkeztünk a lány szobájához, elővettem a kulcsokat és benyitottam a megfelelővel, majd kitártam az ajtót. Lássuk mit tapasztalunk.
A lány most is a radiátornak kapaszkodva ült a földön, de már sokkal üresebben, zárkózottabban, magába zuhantabban, mint mikor a legutóbb láttuk.
A szer, amit kapott többek között atropin, koffein, nikotin és johimbe származékokból készült. Igen, atropin, de különösen ügyeltünk, hogy az atropin hallucinogén hatását inverzbe vigyük át. Tulajdonképpen vettük magának az atropinnak a hallucinációt okozó pszilocibin származékát és hozzá adtunk egy antipszichotikum származékot, ami kiküszöbölte az anyag negatív hatását.
Félre álltam, hogy Emma előre mehessen. Talán az ő lelkének nagyobb szüksége van erre a hatásra, mint az enyémnek.

- Nem idegen a féltékenykedés, de nem szoktunk egymás alá tenni, hiszen mindenkinek a fejlődés az érdeke. Mindenkinek az a fontos a szakmában, hogy előre lendüljenek a fejlesztések, a kutatások, éppen ezért nem szokás hátráltatni. Van verseny, hiszen mindenki első akar lenni, mindenki fel akar fedezni, fejleszteni, létre hozni, és mindenki elsőnek szeretné. De nem teszünk akadályt a másik elé, hiszen akkor soha sehová nem haladnánk.
A legnagyobb viták igazából abból folynak, hogy kinek a neve szerepeljen elől a publikációban, mert ő kapja a legnagyobb elismerést.
Tettem neki egy ajánlatot, hogy majd velem jöhet külföldre, amibe bele is egyezett, mosolygott, örült neki, aztán egyszer csak jött a már kevésbé vidám arca is, amikor szóba hoztam, hogy ritkán kapok elismerést.
- Nyilván a saját munkatársaim elismernek, de azért van egy bizonyos fokú féltékenység a kutatók között. Szóval ez sem megy olyan könnyen. Támogatjuk ugyan egymást, de megy a féltékenykedés, így nem mindig kapunk egymástól őszinte elismerést.
Hamarosan megkaptam tőle a nekem járó elismerést, amire büszkén mosolyogtam. Valóban igyekszem embernek maradni és az is igaz, hogy nem gázolok át csak úgy akárkin, de nem mondom, hogy nem esik meg egyszer-egyszer, hogy megtegyem. De tény, hogy igyekszem megmaradni a legemberségesebb formámban és nem levedleni a gátlásaim a sikerekért és az érdemekért.
Még váltottunk néhány mondatot Lanáról és el is indultam hozzá a szobájába, hogy megnézzük milyen hatással is volt rá a gyógyszer, amit kapott. A szobájához érve előre engedtem őt, hogy, ha szeretne, akkor beszéljen a lánnyal. Nyilván ez a beszélgetés neki lehet fontosabb, ráadásul úgy vettem észre, hogy benne lakozik több érzelem, így itt ő teljesíthet majd a legjobban. Én is képes lennék érzelmes beszélgetésre, de Emmának sokkal magasabb érzelmi empátiája van, mint nekem.
Figyelmemet nekik szenteltem, hogy a beszélgetés minden apró részletét tudjam értelmezni és ez segítsen nekem abban. hogy megismerjem őket. Jobban, mint eddig. A lány érzéseiről is megtudtam néhány újdonságot, ugyanakkor sikerült Emma lelkébe is jobban belepillantanom azok alapján, ahogy beszélt, azok alapján, amiket mondott, ahogy mondott.
Kicsit engem is meg tudott érinteni, ahogy beszélt, de nem tudott a lelkemig hatolni. Igyekeztem elképzelni azt, hogy Emma vajon milyen terapeutája lehetne a lánynak és milyen eredményekkel járhatna, viszont azt sem tudtam, vajon tényleg eljárna-e hozzá segíteni őt. Lehet jobban járna vele, mint egy orvossal a pszichiátrián?
Visszafogott mosollyal néztem rájuk, majd bólintottam.
Aranyosak voltak.
Hagytam őket még egy ideig, majd finoman jeleztem Emmának, hogy menjünk tovább.
Nagyon reméltem, a gyógyszernek nem lesznek hátulütői. Ha lesz is, akkor se durva legyen. Kár lenne a lányért, ha már ilyen szépen kigyógyult a hallucinációkból.
Tovább mentünk.
- Vannak vágyaid? Mik a legnagyobbak?

- Nem lenne rossz, de én nem vagyok olyan sármos, ellenben sokkal izmosabb - mosolyogtam és igyekeztem reálisan felmérni az adottságaimat.
Érdekes volt, hogy majd harminc éves nő létére még sosem kellett konkrétan kimondania a vágyait, de talán még elgondolkodni sem gondolkodott a vágyainak a konkrét megismerésén, feltérképezésén, pedig én úgy vélem az élet velejárója lehet.
Hallgattam a vágyai konkrét felsorolását, amik néhol eléggé megmosolyogtattak, hiszen tényleg eléggé klisés dolgok voltak és elsőre nem is gondoltam volna, hogy ilyesmiket fogok hallani tőle. Valami elvontabb dolgot néztem volna ki belőle, de egyet értettem a világ jobbá tételére irányuló törekvéseivel. Bármi kis apróság sokat számíthat.
Végig hallgattam minden szavát, amikkel szintén tudtam azonosulni, közben bólogattam is, mikor visszakérdezett.
- Megválaszoltad a kérdésem - feleltem, noha sikerült kicsit kiakasztania, hiszen az említett autó az én ízlésemtől és szerintem magától a jó ízléstől is távol állt. Az a dög úgy nézett ki, mint valami hullaszállító. Nem is tudtam egy egyszerű embernek, aki nem foglalkozik elhunytakkal, miért kellene... És egyébként is, miért sport? Semmi sportos nincs benne. Elhunytas kocsi.
Talán kicsit szexistának gondolhatnának a gondolat miatt, de nőként az ember azt gondolná vannak romantikus vágyálmai, amiket dédelget, de úgy tűnt nincsenek, vagy csak titkolja. Bár ő egyébként is másabb volt, mint a nők nagy átlaga, szóval lehet meg sem kéne lepődnöm a kapott válaszon, ám mégis megtettem.
Tovább haladtunk a kísérleti részlegben, miközben válaszoltam az engem érintő kérdésre is.
- Nos, azt hiszem a legtöbb vágyunk megegyezik, de nyilván nekem a legnagyobb az, hogy újra egyedül lehessek a testemben és ne kelljen osztozkodnom rajta a másik felemmel. Azon túl azt gondolom nekem is a karrierista törekvéseim, ahogy neked is. Az anyagi javak engem sem érdekelnek, inkább a személyes dolgaim érdekelnek jobban, ahogy az, amit az emberiség felé elérhetek, amit értük tehetek, bár az részben egybe esik a karrierista törekvésekkel is. Hiszen az emberiséget a munkámmal szolgálhatom a leginkább.
Miután megmutattam neki, hogyan végezzük el a páciensek kezelését, gyógyszerezését, nyújtottam neki egy kis betekintést a szerek előállításába, majd elváltak útjaink aznapra. Még úgyis biztosan jó párszor összefutunk.