Oké, lehet, hogy nehezebb lesz megtartani a tisztes távolságot egymástol, mint azt gondoltam volna. Habár meglehet, hogy Roxy és Charlie előtt én nem is titkolnám olyan nagyon a helyzetet. Elvégre Roxy elég részletekbe menően ismeri a történetünket, Charlie meg kábé magasról leszarja, hogy mi van velünk, őt egyetlen dolog érdekli, de az nagyon. Na jó, legyen kettő.
Azért mégis viszonylag lazábban és szabadabban húzódok közelebb a partneremhez miután a turbékoló párocska magunkra hagy. Tudom, hogy így ő is jobban érzi magát, habár azt hiszem, hogy a kellő mennyiségű alkohol és fű nemsokára nála is feloldja azokat a bizonyos gátakat. Felnőttek vagyunk, mégis úgy viselkedünk, mint két tini, aki titokban akarja tartani, hogy kedvelik egymást. Mindegy is, az én ötletem volt ez az egész szóval most jó képet vágok hozzá és tartom magam a megállapodásunkhoz.
Nem teljesen világos ugyan, hogy ez mi az egész kettőnk között, mert egy kis kalandnak már túl hosszú, de kapcsolatnak még nem nevezhető, úgyhogy azt hiszem mindketten még csak tapogatózunk és próbáljuk felderíteni a lehetőségeinket.
Igazi idiótának érzem magam, hogy képes voltam egy ártatlan megjegyzést ennyire félreérteni, még jó, hogy nem mondtam ki hangosan azt amire gondoltam. Akkor éghetne a pofám csak igazán. Hogy leplezzem a pillanatnyi zavarodottságot, amit szavai váltanak ki belőlem beleiszom a sörömbe és iszonyatosan idióták érzem magam.
- Tudod, hogy bármikor szívesen segítek bárhol kacsintok rá, ezzel is leplezve, hogy baromira nem erre gondoltam alig pár perccel korábban. Jobb, hogyha ezt a beszélgetést minél előbb ejtjük, mielőtt még nagyobb bolondnak fogok tűnni saját magam előtt.
- Akkor csak én iszom emelem meg a vodkás üveget, hogy egy kicsit belekortyoljak. Ez most jobban esik, mint a nap folyamán eddig bármi.
A turbékoló gerlepár azt hiszem éppen a legjobbkor jelenik meg újra a színen. Nem húzódom el Redtől, de azért egy kicsit poziciót váltok, ne nézzünk ki úgy, mint akik nem tudják levenni egymásról a kezüket. Akkor se, ha történetesen ez a valóság.
- Ha medencéról van szó, már mehetünk is! Nem vagyok egy irigy nő, általában elégedett vagyok az életemmel, de fél vesémet odaadnám azért, ha nekem is lenne lehetőségem minden nap úszkálni a saját medencémben. Kicsit gyors lendülettel pattanok is fel a kanapéról, az imént elfogyasztott fű és piák hatása miatt kicsit megtántorodom.
- Bikini? Ki beszél itt bikiniről? nézek rá Charliera, mintha idegen nyelven beszélne.
- Roxie szivem, mutasd az utat! markolok rá bal kezemmel a vodkás üveg nyakára, míg jobbommal belekarolok a barátnőmbe. Engem már nem érdekel sem koncert sem buli, a társaság kitűnő és a program is jónak ígérkezik.  

Roxie csak úgy sugárzik a boldogságtól, azt hiszem ez mindenki számára egyértelmű aki csak rápillant. Nyoma sincs annak a kétségbeesett és feszült nőnek, aki nem is olyan régen még az én kanapémon panaszkodott és látott mindent borúsnak. Igazán örülök, hogy megtalálták egymást végre és a jelek szerint boldogabbak, mint valaha. Az este folyamán talán lesz még lehetőségem arra, hogy egy kicsit kifagassam a barátnőmet, meghalok egy kis pletykáért.
-  Red nagyon sok mindent tud amihez nem kell morcosnak lennie kacsintok rá Roxiera mielőtt még kilépünk a nappaliba, ahol egyértelműen terjeng a fűszag. Meg sem lep igazából, hogy képtelenek voltak megvárni minket. Olyanok, mint a kopók, ha kiszagolják a fű szagát nem tudnak neki nemet mondani. Megértem igazából. Kényelembe helyezem magam a kanapén, én személy szerint kellemesen érzem magam, de csak javíthat az állapotomon egy kis alkohol meg vicces cigi nincs mit ezen szépíteni. Bulizni jöttünk, hát legalább adjuk meg annak a lehetőségét, hogy jól is sikerüljön az este. Nem kell feltétlenül tudatmódosító, hogy ez megtörténjen, de ha már itt van akkor vétek lenne nem kihasználni.
- Lehet csak a szerelem részegít meg titeket vonom fel a vállam hanyagul mielőtt belekortyolok a sörömbe. Igazából teljesen lényegtelen, hogy miért vannak ennyire felpörögve, a lényeg annyi, hogy látszólag Charlie boldoggá teszi a barátnőmet. Remélem ez így is marad, mert nem szeretném összetörni a cuki kis pofiját. De megteszem, ha Roxie egyetlen könnycseppet is hullatt miatta. Jut is eszembe, kerítenem kell majd időt arra, hogy ezt közöljem a kis Kaszanovával, tudja mire számítson. Erre a pilalnatra azonban még várnom kell, mert a gerlék egy nagon átlátszó indok mögé bújva elvonulnak a konyhába. Nem ez az első alkalom, hogy Ro lakásában vagyok,  így nem érzem magam kifejezetten zavarban a luxus és számomra nem mindennapi látvány miatt, kicsit minth otthon is érezném magam. Ezt az érzést előteljesen segíti Red jelenléte is. Én nem tudom miért, de újabban mindig sokkal nyugodtabb vagyok, ha ő is mellettem van. Ez a barátság extrákkal dolog a felszínre hozott nem várt érzéseket is.
- Charlie úgy nézett azokra a cicikre, mintha az élete múlna rajtuk, kétlem, hogy egyhamar kiengedi őket a kezei közül. Mondjuk Roxiet sem kell félteni, tudja ő pontosan, hogy hogyan és mivel tudja a legjobban ujjai köré csavarni a kis zöldfülűt. Habár gyanítom, hogy a szándékai között szerepel az is, hogy minket egy rövid időre magunkra hagyjon. Amit én személy szerint egyáltalán nem bánok. Közelebb csúszok Redhez a kanapén. Én személy szerint már kezdem érezni mariska áldott hatásait. Fejem a srác vállára döntve nyújtom a kezem egy újabb slukkért. Ha nem jönnem néhány röpke percen belül el is köszönhetnek ettől a spanglitól. Ahogy közelebb hajol hozzám egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne nyomjak egy gyors puszit az ajkára mielőtt számhoz emelem az üveget. Nem tehetek róla, nehezen tudok parancsolni magamnak. Kijelentését hallva oldalra billentett fejjel nézek rá. Lehet, hogy én vagyok már igencsak beállva de hirtelen nem tudom, hogy mire gondol. Összeráncolt szemöldökkel nézem őt. Szerencse, hogy nem hallhatja hirtelen milyen sebességre kapcsolt a szívem és mennyire megugrott a pulzusom. Most mire gondolhat? Nem kellene más embert bevonnunk a kapcsolatunkba, vagyis azt szeretné, hogy csak egymással randizzunk? Vagy még ennél is nagyobb titokban akarja tartani?
- Ezt hogy érted? nyögöm ki végül egy kicsit hosszabbnak sikerült csendszünet után. Nem akarom, hogy hülyének nézzen, ezért inkább nem osztom meg vele a gondolataimat. Habár sosem mondtuk ki, hogy mennyire exkluzív a kapcsolatunk én nem terveztem másokkal is randizni. Zavaromban inkább az asztalhoz nyúlok és magamhoz veszem a vodkát. Nem illik beleinni az üvegbe, de amíg ezek ketten végeznek a konyhába mi itt teljesen kiszáradunk. Lecsavarom a kupakot majd számhoz emelve az üveget két nagyobb korttyal öblítem le a fű utóízét.
- Te is kérsz? nyújtom át az üveget a férfinek, tekintetemmel követve a mozdulataimat.

- Szard le, hogy ki mit gondol, az a lényeg, hogy ti mit akartok próbálom bíztatni egy mosoly kíséretében. Tudva, hogy az apja milyen elvekkel van a lánya felé megértem, hogy fél a reakciójától, de most csak az számít, hogy végre boldog, minden más ráér. Nem vagyok kifejezetten az a típus, akit könnyű zavarba hozni, általában magasból leszarom mások véleményét, de Roxy szavai miatt most kicsit elvörösödöm. Hát mindenkinek ennyire egyértelmű az, hogy izzik a levegő Red és köztem? Ha tényleg ennyire nyilvánvaló, akkor azt hiszem, hogy a titkolózásunk körülbelül annyit ér, mint halottnak a csók. Nem tudok nem arra gondolni, hogy a lakóközösségünk is látja a megfoghatatlant, csak úgy csinálnak mintha vakok lennének. Ettől a gondolattól furcsán idegesnek érzem magam.
- Ugyan! legyintek - Nincs miért bocsánatot kérni, nem történt semmi. Maximum Red még egy morcosan fog ücsörögni, kinövi az már nem biztos, hogy nekem nem koppint az orromra a titoktartás megszegése miatt, de majd valamivel kiengesztelem. Mielőtt megindulnánk a srácok felé még gyorsan magamhoz ölelem Ro-t. Nem hiszem, hogy valaha is képes lennék komolyan haragudni rá.
Kétségem sem volt afelől, hogy mire Roxyval újra csatlakozunk a fiúk párosához már nagyban fog menni a füvezés. Redet ismerve, azonnal a zsebébe nyúlt érte, ahogy hátat fordítottunk nekik, megértem, hogy szüksége van valami agykikapcsolásra. Összevont szemöldökkel, vigyorogba figyelem a párocska közjátékát. Olyanok, mintha már legalább tíz éve házasok lennének. Közben kényelembe helyezem magam a kanapén, lábam Red ölébe nyújtva és miután megslukkolom a cigit át is nyújtom a barátnőmnek.
- Gyanúsan nagy volt a csend idekint. egyikünket sem lepte meg, hogy ezek ketten szép csendben már a füvet pusztítják, de nem tagadom, hogy aggódtam azért, hogy minket kihagynak a buliból.
- Másfél óra? Nemár! Csak másfél óránk van arra, hogy elérjük azt a szintet ahol most ti vagytok? rápillantok Redre. - Bele kell húznunk szivi.. passzolom is át neki a cigit. Szerintem már csak idő kérdése, hogy beüssön ez a cucc és akkor már tök mindegy lesz, hogy ki mennyi alkoholt porlasztott el már előtte. Maximum nekik nehezebb lesz a reggel. Még mindig a hátamon fekve figyelem ahogy a gerlicék elvonulnak a konyhába.
- Szerintem ezek nem fognak hamar visszajönni tornázom fel magam, hogy az asztalhoz nyúlva elvegyem az itthagyott vodkát. Törökülésbe húzom a lábaiamat és megszabadítom az üveget a kupakjától. - Szóval, szerintem vegyük kezünkbe az irányítást. emelem számhoz az üveg nyakát és meghúzom az alkoholt. Szerintem a vodkánál kibaszottul nem is létezik jobb pia ezen a földön. Átnyujtom neki az üveget és elveszem a cigit.
- Ha nem sietnek ez is elfogy forgatom meg ujjaim között  füvet, majd visszapasszolom hozzá. Fogalmam sincs, hogy a koncert milyen lesz, abban tuti biztos vagyok, hogy én kibaszottul jól fogom érezni magam. Itt van minden és mindenki akire ehhez igazán szükségem van. Közelebb csúsztatom magam Redhez a kanapén, fejem a mellkasának döntve, lábaimat a zene ritmusára dobolok a lábammal. Ha visszakerül hozzám az üveg egy újabb kortyolok belőle.
- Szerintem amúgy kibaszott jól nézünk ki együtt... lehet, hogy ezt csak a fű hatása mondatja velem, de attól még kurvára igaz. - Mármint te meg én teszem még hozzá, hogyha nem lenne elég egyértelmű neki.

A füvészkert bennszülöttei.

A vigyoromat próbálva elfojtani grimaszolok Charlie felé, csak mert egy szemtelen dög, de amúgy igaza van. Túl jól ismer, és azt is jól látja, hogy hatással van rám az elmúlt pár hét, hogy többet vagyok vele. Hogy máshogyan vagyok vele. Nyilván nem kell magamat bemutatnom neki, de attól még nem fogok ilyen könnyen igazat adni neki. Már csak azért sem. Még majd képes lesz kiállhatatlanul önteltté változni.

Abynek azonban már sokkal könnyebben ismerem be mindezt, a félelmeimmel együtt. Mert ez az igazság. Boldog vagyok Charlieval, bár mellette mindig az voltam, mindig szabadabbnak éreztem magamat, mint bármilyen más helyzetben, de közben még mindig be vagyok ijedve, hogy ez rosszul is elsülhet.

- Ó, én abszolút elhiszem, hogy egymásnak vagyunk teremtve. Csak nem biztos, hogy mindenki így van ezzel. - Ha nem is CJ lesz az, aki végül visszakozik, még ott van apám is, akinek eddig el sem mertem mondani, hogy a gyerekkori legjobb barátom hirtelen a pasimmá lépett elő. Azt hiszem, azt is épp csak elviselte, hogy évek óta ebben a társaságban lógok, olyanok között, akik szerinte rossz hatással vannak rám, rossz fényt vethetnek rám, de ez egy egészen más szint volna a szemében. Sóhajtok. Ezzel most jobb, ha nem foglalkozom. Gondolom, amúgy is eljön majd ennek az ideje is előbb-utóbb. Rákérdezek inkább erre a dologra, ami Aby és Red között van, majd elnevetem magam, amikor azt hallom, hogy „elég gyakori” az „extra” közöttük.

- Helyes, jól csináljátok – bólogatok, mintha bármi szükségük volna az áldásomra. - Egyébként... az első pillanattól, mióta kiléptetek a liftből érezhető ez... hmm... hogy is nevezzem...? Parázslás köztetek, ami bármelyik pillanatban begyulladhat – vonogatom kicsit a szemöldököm. Szerintem ők is jó hatással vannak egymásra. De most nem mondok inkább ilyeneket. Egyelőre nem, hisz érezhetően még ők is épp csak próbálnak rájönni, hogy mi is van közöttük, vagy csak élnek a pillanatnak. A sok-sok pillanatnak, vagy mi. Valójában ezzel – mármint hogy milyen érzékeny még ez a valami közöttük – csak most szembesültem igazán, miután megérkeztek, és emiatt úgy érzem, jövök neki egy, a korábbinál őszintébb bocsánatkéréssel. - Szóval... Azt hiszem, kicsit tényleg túlzásba estem a bejáratnál az előbb. Bocsi. Mondhatjuk, hogy kicsit túl izgatott lettem kettőtök miatt, mert egy ideje már drukkoltam nektek, tudod, mint a kedvenc párosodnak egy sorozatban – vigyorodom el a végére.

- Na jó, gyerünk! Nézzük meg, miben mesterkednek? - Tulajdonképpen ez egy percig sem kérdéses, de azért igyekszem úgy tenni, mintha meglepne, hogy nem voltak képesek megvárni bennünket.

- Hát... pff... Bocs már, hogy azt feltételeztem, akad egy kis önkontrollotok – forgatom a szemeimet drámaian, de aztán nevetek. - Na jó, igazából nem... nem voltak kétségeim afelől, hogy mit művelhettek... - vigyorodom el, miközben már elhelyezkedem Charlie ölében. Kár tagadni, már túl jól ismerjük őket. - Gyanúsan gyorsak? - mosolyodom el újra Red szavaira. - Lehet, hogy csak hiányoztatok, mert negyed órát sem bírunk már ki nélkületek... - nevetek fel. Természetesen NEM a füvet féltettük tőlük. A spangli viszont már jár is körbe, és Abytől hozzám kerül. Lassan szívok belőle, kiélvezve már az első slukkot is, miközben a drágám elkezd társalogni a cicimmel. Aby szavaira el is nevetem magam, aztán Charlie álla alá helyezem a mutatóujjam, és kicsit feljebb emelem a fejét. - Azok itt fent vannak, katona – vonom fel a szemöldököm. Szívok még egyet a füves cigiből, aztán visszaszolgáltatom azt a barátnőmnek. Le vagyunk maradva pár körrel, úgyhogy eszemben sincs egyelőre a fiúk kezébe adni. - Egyébként... senkit nem kell bántani – fordulok vissza Charlie felé egy aprócska grimasszal, majd a következő szavakkal a füléhez hajolok, hogy azokat már csak ő hallja. - Ezek anélkül is csak a tieid – suttogom, aztán elhúzódom, hogy egy kimondatlan ígérettel a tekintetemben a szemébe nézhessek.

- Hmm... egész pontosan másfél óra múlva – válaszolom meg Aby kérdését a telefonom képernyőjére pillantva, miközben már felállok, hogy a kérésére zenét is indítsak. Bár esküdni mertem volna, hogy már indítottam valamit korábban, de lehet a lista azóta már a végére ért. A mobilommal csatlakozom a hangrendszerhez, és indítok ismét egy dalt, de aztán átadom a telómat Abynek. - Tessék, szívem, nyugodtan válogass, mit szeretnétek hallgatni. Egyébként az út legrosszabb esetben is max fél óra, úgyhogy van még bőven időnk bemelegíteni – mosolyodom el. - Erről jut eszembe, hozok is még inni, és néhány poharat ennek a vodkának is – szemezek az üveggel a dohányzóasztalon, amit a srácok hoztak. - Segítesz? - fordulok Charlie felé. Nem mintha egyedül nem bírnék el néhány pohárral és üveggel, de nem bánnék néhány lopott percet kettesben. Ha Charlie velem tart, a konyhába érve szembe fordulok vele. - Tíz dolcsiba, hogy ezek ketten a koncertig sem bírják ki, hogy ne vonuljanak el kettecskén valahová. Vagy legkésőbb közben fognak lelépni – vigyorgok, miközben már a kezébe nyomok néhány üveg sört a hűtőből.

outfit 1 >>> outfit 2 :: ♫ living young and wild and free ♫

Azóta, hogy van ez az izé köztem és Red között még nem voltunk együtt nyilvánosan sehol. Tudom, hogy ugyanúgy barátok vagyunk, de azért a szex felborítja a dolgokat még akkor is, ha erről nem beszélünk. Viszont, mindent leszámítva még mindig fontos nekem a barátsága úgyhogy azt is táplálnunk kell minden nap. Úgyhogy, arra számítok, hogy ez az alkalom tökéletes táptalaja lesz annak, hogy gondozni tudjuk a barátságunkat. Nem tudom, hogy ő hogyan vélekedik erről a kapcsolatról, ha vélekedik egyáltalán. Tudom, hogy nem süllyedhetünk bele ebbe az állapotba, előbb vagy utóbb eljön annak is az ideje, hogy megbeszéljük mi is történik pontosan, de amíg lehet mindenképp halogatni fogom ezt a beszélgetést a részemről. Redet ismerve, pedig nem fogja ilyen hülyeségekkel fárasztani magát.
Roxy a legjobb barátnőm már azt sem tudom, hogy mióta, nyilvánvaló, hogy vannak dolgok, amiket elmondok neki és igen, a Reddel való őrült kapcsolatom törtétesen ebbe a kategóriába tartozik. Már rögtön másnap felhívtam, és elmeséltem neki mindent, baráti tanácsot kértem és megpróbáltam lenyugtatni magam általa. Hát...mondhatjuk, hogy nem igazán sikerült. Amikor feldobta a koncert ötletét, azonnal mondtam neki, hogy kit fogok elhívni és megkértem arra is, hogy majd lepődjön meg, ha felbukkan Red mellettem, de erre az oszkár díjas alakításra azt hiszem egyáltalán nem voltam felkészülve. Abban bíztam kicsit diszkrétebb lesz.
Őszintén bízom abban, hogy ettől a kis közjátéktól nem ment el a maradék bulis hangulata is Rednek, de ha mégis így lesz, amjd igyekszem meggyőzni arról, hogy maradjon. Kényelmesen elnyújtozom az ágyban, miközben Roxyt figyelem. Minden mozdulatáról, minden szavából árad az, hogy mennyire szereti Charliet. Igazából mindig is látszott rajtuk az, hogy mekkora az összhang közöttük, csak mintha ezt ők nem akarták volna látni. Nagyon örülök, hogy  a barátnőm megtalálta a boldogságot, és remélem, hogy a folytonos aggódással nem rontják el az egészet.
- Ne hagyd, hogy a fölösleges félelem befurakodjon a bőröd alá. Hidd csak el, hogy ti egymásnak vagytok teremtve kevés az annyira összeillő pár mint ők, és ezt komolyan gondolom. - Charlie jó hatással van a boldogság hormonjaidra. vigyorgok rá szélesen, majd oldalamról a hátamra fordulok és a csillárt bámulom a tekintetemmel.
- Hát...nem is tudom. Mi csak úgy vagyunk... válaszolok a kérdésére úgy, hogy még mindig a falat figyelem - Mi csak barátok vagyunk, tudod, néha egy kis extrával pillantok ré újra vigyorogva - Elég gyakran ami azt illeti felvonom a szemöldököm pimaszul. Enyhén szólva is eléggé rá vagyunk kattanva egymásra, szinte nem bírunk tíz percnél hosszabb ideig egymás társaságában lenni szex nélkül. Nem tudom mi ez, és nem értem, hogy honnan jött hirtelen, de van és nem tudjuk mit kezdjünk vele. Amíg Roxie a fürdőszobában készülődik én magamhoz veszem a sörömet, hogy egy kis alkoholt juttassak a szervezetembe. Elismerően bólintok amikor meglátom Roxiet. Eszmletlenül gyönyörű.
- Hát csoda lesz, ha nem a cicidet fogja bámulni nulla huszonnégyben még én is szinte folyamatosan bámulnám őket. Kuncogva csóválom meg a fejem miközben lemondüan sóhajtok. Feladom, azt hiszem, hogy az lesz a legjobb, ha nem akarom irányítani a dolgokat és hagyom, hogy ők lemeccseljék egymás között, mindketten felnőttek, elboldogulnak.
- Az is valami bólintok egyetértően. Kicsit félek attól, hogy Rednem egy életre elmegy a kedve a társaságtól, de azért remélem, hogy mégsem. Talán egy icipici esély van arra, hogy jól érezze magát. Nevetve indulok meg Roxie után a nappaliba, ahol azonnal megcsap a fű ismerős szaga. Ahogy sejtettem, egyszerűen képtelenek voltak várni. Mondjuk ki hibáztathatja őket, Roxie szavai egyenlőek voltak egy felszólítással. Lehuppanok Red mellé a kanapéra, felvont szemöldökkel figyelem a fiúkat. Megvárom amíg Red egy újabbat szív a neki átnyújtott cigiből, majd kiveszem ujjai közül a szálat és beleszívok.
- Charlie...Roxy szemei nem ott vannak röhögök jóízűen miközben őket figyelem. Egy újabbat slukkolok a cigiből, majd átnyújtom azt Roxynak.
- Tessék cica, már így is le vagyunk maradva. hátradőlök a kanapén és lábaimat végignyújtom Red ölében. - Nem akar valaki zenét kapcsolni? nyilván elsősorban a házgazdákat kérdezem, de nekem mindegy ki lesz a DJ. Belekortyolok a sörömbe. A pia és fű kombója szerintem nemsokára megteszi a hatását.
- Mikor kezdődik a koncert?

A füvészkert bennszülöttei.

- Jaj, édes, én sosem állítottam az ellenkezőjét. - Az Oroszlánkirály tényleg egy kihagyhatatlan örök klasszikus, és bármikor szívesen megnézem vele, de imádom, ahogy felhúzza magát ezen, és szinte személyes sértésnek veszi, hogy nem a megfelelő hangsúllyal beszéltem a kedvenc Disney meséjéről. Mint egy ötéves.  

Mosolyogva ingatom a fejemet az önelégültségét látva. Mázlija, hogy ennyire aranyosnak találom a szemtelenkedését, különben emiatt most őt zavarnám be a konyhába, hogy akkor hozza elő ő azokat a söröket. De persze a legkevésbé sem esik nehezemre, hogy én tegyem meg ezt a kört, aminek a végén az ölében landolok. Kár, hogy három egész másodpercünk marad csupán enyelegni, mielőtt csengőszóra szétrebbennénk. Igazából csak én rebbenek, ő pedig még további két percig úgy ül ott a kanapén, mint akit leforráztak. Menteném a helyzetet egy ki nem mondott ígérettel, de igazából szerintem csak rontok rajta, ezért végül csak ártatlanul elmosolyodom, mielőtt a vendégeink fogadására érkeznénk a bejárathoz. És én tényleg szeretnék jó vendéglátó háziasszony lenni, meg ilyenek, de amint meglátom Red frusztrált tekintetét és sűrűn forgatott szemeit, nem tudok uralkodni magamon. Mondjuk kezdem érezni, hogy kicsit túllövök a célon, amikor még Charlie is megjegyzést tesz erre. Pedig ő is zsigerből tud mocsok dög lenni, ha akar.

- Azt mondod? - vonogatom felfelé a szemöldököm. Amúgy lehet, hogy igaza van, és ő van rám ilyen hatással, de úgysem ismerném ezt így el. - Édes vagy, hogy felelősséget vállalnál a tetteimért – vigyorgok rá – de magamtól is tudok ám szemtelen lenni – öltöm is ki rá a nyelvemet. Kicsit kezd az az érzésem lenni, hogy talán belém bújhatott egy nagyjából óvodás korú, dedós kisördög ma este. (Nem, nem Charliera céloztam, te kis huncut!)

- Ó, őszintén értékelem az erőfeszítéseid, Red – mosolygok rá édesen. Na jó, nem pödröm tovább az oroszlán bajszát. Épp csak olyan mértékben állt szándékomban borzolni a kedélyeket, ami pont, hogy oldja a kicsit a feszkót, de még nem rontom el senkinek a jó kedvét. Vagy, mondjuk úgy, a lehetőségét a jó kedvre. Szóval hamar vissza is vonulok Abyvel szobámba. Nekünk még amúgy is dolgunk van. Mármint néhány fontos megbeszélni valón túl még át is kéne öltöznöm valami alkalomhoz illőbe.

- Hmm... - ábrándosan sóhajtok, amikor a szobám zárt ajtaja mögött szembe fordulok a barátnőmmel. - Igazi lovag tud lenni, ha akar – görbül felfelé a szám két sarka. - Az összhang valójában mindig is megvolt közöttünk, csak ez most... hogy is mondjam? Jóval szélesebb körben is megmutatkozhat... – vigyorodom el, és küldök Aby felé egy sokat sejtető pillantást. - De tudod, ez annyira új még... még mindig nem merem teljesen beleélni magamat. Félek, hogy valami közénk állhat, és teljes egészében elveszíthetem. - A pasimként, a barátomként, mindenhogy. De talán csak idő kell, amíg hozzászokom az új helyzethez, és akkor végre majd el merem hinni, hogy ez működhet hosszútávon. - Nem értem, miért olyan nehéz elhinni, hogy csak söröztünk? A többi amit rajtam látsz, az csak... boldogság – legyezgetem magamat az egyik tenyeremmel, kicsit túljátszva, elhülyéskedve a dolgot, aztán el is nevetem magam.

- Na jó, és mi a helyzet veletek? - Redet hozta magával plusz egy főnek, akkor nyilván annyira nem titok a dolog, hogy van valami közöttük, de közben mégis mintha még mindig úgy próbálnának tenni, mintha ez abszolút semmiség volna. Vagy talán tényleg úgy gondolják, hogy semmiség. Ezt igazából csak ők tudhatják.

A nagy nehezen összeválogatott szerelésemmel elvonulok a fürdőmbe átöltözni. Nem okozna különösebben gondot az sem, ha Aby előtt kellene ezt megtennem, de ott legalább látom is magamat azonnal a tükörben, amint elkészülök. Visszatérve a szobámba elnevetem magam a dicsérő szavakat hallva, egy egészen kicsit talán még zavarba is jövök. Főleg amikor Charliet említi. - Gondolod? Köszi – mosolygok a lányra, mielőtt elmerülnék a kiegészítőim között. Aztán egy kisebb sóhajjal, és egy egész kicsi bűntudattal a tekintetemben fordulok vissza felé, az alsó ajkamat is lebiggyesztve, amikor Red ismét szóba kerül.

- Igen, tudom, hogy rendes srác, és amúgy semmi bajom vele, sőt, tökre bírom őt. Csak így... Grrr... - erősen gesztikulálok, és mutogatok, mondhatni épp a bennem lakozó, kitörni vágyó kis szörnyeteget próbálom megzabolázni. - Olyan jó piszkálni őt – ismerem el. Red a komolyságával és nyugodtságával szó szerint arra ingerel, hogy kibillentsem őt ebből az állapotból. És állati nehéz lesz megállni, hogy ne tegyem. - Nem ígérhetek semmit, de megpróbálom visszafogni magamat – adom be félig a derekam végül. Ez is valami, nem?

- Rosszban? Ezek a srácok? Ugyan! Azt sem tudják, mi az, vagy hogy kell... - nevetek jóízűen a saját viccemen. Valójában egyetlen másodpercig sem kétlem, hogy a fiúk még csak meg sem próbáltak jól viselkedni. Egy utolsó pillantást vetek még a tükörképemre, aztán bólintok, hogy szerintem is mehetünk. És még el sem érjük a nappalit, amikor megcsapja az orromat a marihuána ismerős, édeskés illata.

- Charleeesss?! Hát itt meg mi történik? - Teljesen egyértelmű, hogy mi, de szeretnék kiváltani belőle, illetve mindkettejükből minimum egy röpke pillanatnyi bűntudatot. Na jó, igazából teljességgel kétlem, hogy bánnák a bűnüket, vagy lenne bármiféle szégyenérzetük miatta. Főleg, ha a fű hatóelemei már kellően szétterjedtek a vérkeringésükben. És igazából remélem, hogy így van. Mármint... nem véletlenül fenyegettem meg őket, hogy ne gyújtsanak rá nélkülünk. Nem voltak kétségeim azt illetően, hogy így már csak azért is megteszik, aztán így amíg elkészültem, legalább a fiúk sem unatkozhattak, meg egyesek talán már jó eséllyel kicsit be is lazultak. - Most komolyan képesek voltatok elkezdeni nélkülünk? Azt hiszem, ezután a minimum, hogy mindenben a kedvünkben kell járniuk ma este, nem igaz, Aby? - vetek cinkos pillantást a barátnőmre, majd egyenest CJ-hez sétálok, és helyet foglalok az ölében, ezúttal féloldalasan. Nem mintha ne volna elég más ülőhely ebben a nappaliban, de egyértelműen itt a legkényelmesebb. - Szerintem rajtunk a sor! - bökök állammal a spangli felé.

outfit 1 >>> outfit 2 :: ♫ living young and wild and free ♫

Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor bevallom, hogy vannak kétségeim az estével kapcsolatban, de én mindig pozitívan állok a dolgok mellé, így erre a bulira is így készülődök. Ez lesz az első nilvános megjelenésem Reddel azóta hogy, -hogy is fogalmazzak, - van közöttünk ez a valami? Nem aggatunk a dologra címkéket, inkább csak teljes mértékben kiélvezzük amíg tart. Nos, egyelőre nagyon is úgy tűnik, hogy nem igazán szándékozik kialudni a tűz. Vegyes érzések kavarognak a fejemben miközben készülődünk, remélem, hogy nem fog kudarcba fulladni az este és Rednek is sikerül majd kicsit kikapcsolódnia. Tudom jól, hogy a rámenősségemnek köszönhetően mondott végül igent a dologra, nem feltétlenül azért, mert kedve van hozzá.
Türelmetlenül várakozok az előszobában amíg végre összeszedi magát annyira, hogy indulásra készen állunk.
- Köszi viszonzom a lopott csókot - Te is kitettél  magadért bólintok elismerően. Csak remélni tudom, hogy a modora is hasonlóan jó lesz az este folyamán és nem kell majd nagyon csúnyán néznem rá.

Minél közelebb érünk Ro otthonához én annál izgatottab vagyok már. Várom, hogy közös időt tölthessek el a legjobb barátnőmmel, és kíváncsi vagyok, hogy merre alakul ez az egész buli, csak remélni tudom, hogy nem lesz káosz belőle.
- Ahogy gondolod nézek rá szemtelenül - Csak nehogy lemaradj valamiről jó, kicsit cukkolom, de ennyi még azt hiszem belefér ebbe a barátság extrákkal nevezetű, furán alakuló kapcsolatba, nem? A lift ajtóval szinte egyszerre Roxy lakásának ajtaja is nyílik, hogy nemsokára megpillanthassam a barátnőm vidáman mosolygó ábrázatát. Sejtettem, hogy nem lesz képes kibírni megjegyzések nélkül a ma estét, de nem gondoltam, hogy két másdoperccel az érkezésünk után lenyom egy ekkora színdarabot, komolyan Oscar díjat a csajnak. Kidülleztett szemekkel próbálom tudtára adni nemtetszésemet az üdvözlése miatt, de látszólag nem nagyon rendíti meg abban, hogy folytassa. Bocsánatkérő pillantást küldök Red felé, miközben hagyom, hogy Roxy magával hurcoljon a szobába. Azért nem tudom elnyomni a vigyorgást, amit a teljesen felpörgött barátnőm piszkálódása vált ki belőlem. Tudom, hogy nem rosszindulat vezérli, sokkal inkább játékos piszkálódás és őt ismerve Rednek még bőven lesz ebben része az este során. Teljes mértékben otthonosan érzem magam, úgyhogy miután biztonsági okok miatt leteszem a kezemben tartott sört el is dobom magam az ágyban. Kicseszettül kényelmes, én ha itt kellene egész végig feküdnöm is boldog lennék.
- Remélem jól bánik veled, különben velem fog meggyűlni a baja félig komolyan, félig játékosan mondom neki a szavakat. Ro megérdemli, hogy valaki igazán szeresse és tisztelje őt. Charlieval már nagyon régóta együtt kellene lenniük, szinte sors szerű az ő ismeretségük. Nem kétlem, hogy ez egy igazán virágzó kapcsolat lesz, csak...Charlie ne bassza el. - Csak sör mi? AHAAAA.... mert el is hiszem, hogy itt ülnek ki tudja mióta és végig csak a sörrel voltak elfoglalva. - Te miről beszélsz? Ne viccelj ülök fel az ágyban - Egy szemeteszsákban is csodálatosan néznél ki Roxy én extravagáns vagyok, szeretem a kihívó dolgokat, szeretem, ha megbámulnak, ha a megjelenésem nem feltétlenül „illő,” de Ro a szó legnemesebb értelmében gyönyörű. Visszadőlök a matracra a plafont bámulva amíg a barátnőm a fürdőszobába vonul öltözni. Felőlem itt mellettem is öltözhetne, mert engem egyáltalán nem zavar, de ha neki így kényelmes, akkor legyen. Őjra ülő helyzetbe húzom magam, amikor megjelenik. Elismerően bólogatok miközben mindkét mutatóujjam felfelé tartva leokézom az outfitet.
- Ezeket a ciciket kisanyám, többször kellene mutogatnod. Dögös vagy cica tényleg az, nem túlzok. - Charlie pofája a földet fogja súrolni ha meglát. sétálok közelebb az asztalhoz, hogy magamhoz vegyem a sört miközben ő a kiegészítőket nézegeti. Belekortyolokok a nedűbe. - Háát...maradjunk annyiban, hogy megvannak a módszereim. vigyorgok rá. - Red rendes srác. Kedvelem őt. Szóval, megtennéd, hogy kíméletes leszel vele? A kedvemért... tényleg kedvelem Red mogorva fejét. Tud ő nagyon jó arc is lenni ha akar, csak a megfelelő hangulatot kell megteremteni hozzá.
- Szerintem lassan menjünk ki, mert az érzem, hogy rosszban sántikálnak.

A füvészkert bennszülöttei.

- Áá, oké, tudom, tudom, totál flúgos vagyok – bólogatok elvigyorodva, az utolsó három szót szinte pont egyszerre ejtve ki vele. Nem először hallom, hogy szerinte flúgos vagyok. Totál flúg. Még vitatkozni sem tudok erről vele, mert igaza van, úgyhogy inkább egyetértek. Amúgy is, miután már sokadszor megnézettem vele ezt a filmet, minden joga megvan efféle mellékneveket aggatni rám. Végül is legalább már egyikünk sem pityergett rajta, az is valami. Lassan megedződünk. De attól még a film nem veszít az értékéből és csodálatosságából. - Jól van, majd legközelebb te választhatsz, és akkor... gondolom megint nézhetjük az Oroszlánkirályt... Hakuna matata! – mutatok neki béke jelet két ujjamat feltartva, és nevetek. Azon is lehet bőgni persze, meg aztán élni a mának, mondjuk az utóbbi legalább valóban passzol is hozzánk.  

Megindulnék, hogy hozzak még sört, Charlieből meg kiszabadul az ősember. - Hé! - fordulok vissza felé fenyegetően fenntartva a mutatóujjamat, miután a fenekemre csapott, de olyan elégedett képet vág, hogy muszáj elnevetnem magam. - Ne szokj hozzá – figyelmeztetem. Ahhoz, hogy jó asszonya leszek. Amúgy valószínűleg az lennék, mármint... Viccen kívül. Szívesen teszek a kedvére, és örömmel jól tartanám, jó asszony módjára, de attól még... csak ne szokjon hozzá.  

Megérkezem az italokkal, majd pillanatokon belül elhelyezkedem CJ ölében. Úgy tűnik, Abyék késnek, de ez nem okvetlenül baj, szerintem tudnánk mivel elütni az időt addig is, míg megérkeznek. Nekem legalábbis volna ötletem, és úgy tűnik, az agyunk most is egy rugóra jár... ám mielőtt akár csak megcsókolhatnám, megszólal a kaputelefon. Nem szeretném odalenn várakoztatni a vendégeinket, ezért azonnal pattanok, hogy felengedjem őket, de Charlie kínzott arcát látva, és az egyetértő szavai mögött húzódó enyhe bosszúságot hallva, még a bejárati ajtó felé tartva félig visszafordulok felé, finoman az alsó ajkamba harapok, és a szemeimmel azt üzenem neki: „később”. Mondjuk így előfordulhat, hogy egész este lopva egymást fogjuk falni a tekintetünkkel, az adódó lehetőségre várva, de én ezt nem biztos, hogy bánom. Ebben már úgyis több éves tapasztalatunk van, most már legalább egymás előtt - vagy épp önmagunk előtt - nem kell titkolnunk, hogy mit szeretnénk.

Aby és Red alakja bukkan fel a lakással szemben nyíló liftben, és máris egyértelmű, hogy parázslik közöttük a levegő. Nem mintha én ezt először látnám. Nem is igazán tudok – ha akarnék sem – meglepettet játszani. Mármint tényleg rendesen megjátszani, és nem túljátszani. Aby szem meresztgetését látva elvigyorodom, és felvonom a szemöldököm. Próbálok ártatlan képet vágni, de ezzel sem erőltetem meg nagyon magamat. - Hmm? Túl sok volt? Bocsika. – Mondom a lánynak halkan, de igazából nem elég halkan ahhoz, hogy tuti csak ő hallhassa. Pedig amúgy szerintem legalább olyan jól játszottam, mint ők az elmúlt időszakban, amikor úgy tettek, mintha nem érdekelnék egymást. Valószínűleg egyikünk sem színészi pályára termett, maradjunk ennyiben.

- Redmond, kedves, kérdeznék tőled valami irtóra fontosat: a másik irányba is tudod forgatni a szemeidet, vagy ez csak egy irányba megy? Nézd, így! - És elmutogatom, mire gondoltam. Egyszer erre, aztán amarra. Szegénykém, annyira frusztráltnak tűnik az “örömtől”, hogy velünk töltheti az estéjét... Ha még nem próbálta, legalább lehetőséget adok neki, hogy valami újat is kipróbáljon. Tartsuk rendesen edzésben akkor már azokat a szemeket. - Nos, mi azért tényleg örülünk neked – vigyorodom el, és szívecskét mutatok neki az ujjaimmal. - És ne aggódj, hamarosan visszakapod Abyt, csak egy kicsit veszem kölcsön. Addig is... nehogy elszívjátok a cuccot nélkülünk – nézek a srácokra ezúttal igencsak szigorúan. Mert persze tudom, hogy jó vendégekhez méltó módon nem üres kézzel, illetve zsebbel érkeztek. - Én sajnos egyikben sem bízom, mindkettőből kinézem, hogy kihagynának bennünket. - A szavakat Abynek intézem már, megjátszott panaszosan, de ahogy elhátrálunk a fiúktól, az ujjaimmal elmutogatom nekik, hogy figyelek, szemem rajtuk.

Azért ahogy visszavonulunk a szobámba, kicsit visszaveszek a szemtelenkedésből, és szinte szégyenlősen mosolyodom el Aby kérdését hallva. - Hmm... hát... minden rendben. Több, mint rendben – bólogatok, és a mosolyt le sem lehetne vakarni az arcomról. - És még nem szívtam semmit. Csak söröztünk - vonok vállat ártatlanul. Jó, talán kicsit túlságosan is fel vagyok dobódva, elismerem. Ez amúgy szerintem Charlie hatása rám. Bárki kérdezi, ő a hibás. - Ahh, nem tudom. - Hogy miben szeretnék menni ma este. - Volt néhány ötletem, de most ahogy így végignézek rajtad, amilyen dögös vagy ebben a szerelésben, valószínűleg bármit veszek is fel, a nyomodba sem fogok érni. - Én így közlöm vele, hogy szerintem baromi jól néz ki. Én sosem mernék ennyire vagányul felöltözni, de ő tényleg bombázó ebben a göncben. Elkezdek kidobálni a szekrényemből néhány lehetséges összeállítást, de a legtöbb mellé teszek egy elégedetlen fintort is. Egyik sem az igazi. Nem szoktam ennyire gondban lenni attól, hogy mit vegyek fel, általában kettőt sem gondolkodom ezen, csak kikapom, ami a kezem ügyébe kerül, de most, hogy ebből a koncertezésből ilyen dupla randis izé lett, és mindenki ilyen piszok jól nézi ki, szeretnék én is kitenni magamért egy kicsit. Végül azért csak találok valamit, amivel nagyjából elégedett vagyok, el is vonulok a fürdőmbe felöltözni. - Na? Mit gondolsz? Megteszi? - libegek elő néhány perccel később, és már a fülbevalóim meg egyéb kiegészítőim között keresgélek. - Szóval... mivel vetted rá a helyes kis remetédet, hogy velünk tartson? - vonogatom Aby felé a szemöldököm, mert amúgy tippem az volna, hogy milyen módszereket vetett be, de azért persze kíváncsi vagyok a válaszára.

outfit 1 >>> outfit 2 :: ♫ living young and wild and free ♫

Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy jó ötlet Reddel bulizni menni, konkrétan a legutolsó bulink következménye az, hogy azóta, hogy is mondjam, dugunk néha? Olyan fura ez az egész ami közöttünk van, megfoghatatlan és kiszámíthatatlan. Magam sem tudom, hogy merre tart ez az egész, ha egyáltalán tart valahova, de azt hiszem nem a mai nap lesz az amikor ezen gondolkodni fogok. Amikor Roxy említette a koncertet és azt, hogy plusz egy fő jöhet a részemről is, nem is volt kérdés a fejemben, hogy kit szeretnék elhívni. Redet nem volt ennyire könnyű rávenni arra, hogy velem jöjjön ma, de szerencsére eléggé kitartó vagyok és sikerült meggyőznöm. Nagyon sokáig állok a szobámban, az ágyra dobált ruháim között, amíg sikerül kiválasztanom a megfelelő darabot. Merész, de nem a visszafogott jelző jellemző rám. Hajamat csak lazán lógva hagyom, most őszintén nincs kedvem ahhoz, hogy ezzel is foglalkozzak. Már Így is bőven késésben vagyok az előbbi rögtönzött menet miatt. Nem terveztük, de mindig ez történik, ha túlságosan közel kerülünk egymáshoz és éppen üres a lakás. Vagy nem üres, de sikerül meglógni a szobáink valamelyikébe.
- Kész vagy? kiáltok be Red szobájába a folyósón álldogálva. - Két perc és itt az uber. mert nem vagyok hajlandó a tömegközlekedési eszközöket használni ebben a ruhában. Kezemben szorongatom az ajándéknak szánt vodkát és türelmetlenül toporgok. - A fű nálad van? kérdezem amikor végre kilép a szoba ajtaján. Mire leérünk az épület elé az autó már vár minket. Gyorsan bedobom magam az ülésre és megpróbálok civilizáltan viselkedni a következő fél órában.

Nem mondanám, hogy túlságosan nagy imagine dragons rajongó vagyok, de egy ingyen bulit nem szándékozom kihagyni, és ha még a legjobb barátnőm is képben van, én mindenre vevő vagyok. A portás talán azért nem nézett ránk csúnyán, mert magunkhoz képest egész jól nézünk ki. Volt már rá példa, hogy csavargónak hitt, pedig csak...másnapos voltam. Vagy még aznapos?
- A kedvemért megpróbálsz nem látványosan szenvedni? fordulok Red felé a liftben várakozva. Közelebb hajolok, hogy egy gyors puszit nyomjak az ajkaira, de abban a percben a lift hangos csengetéssel jelzi, hogy megérkeztünk úgyhogy csak egy mosolyt küldök neki. Roxy láthatóan már igencsak jó állapotban van.
- Hellooo.... köszönök neki, de nem vagyok biztos abban, hogy eljut a tudatáig amit mondok. Nagyon fel van pörögve, úgy látom ők már megalapozták az alapokat. Elvörösödöm a kicsit ijesztő színjátékát hallva. Oké, említettem neki ezt-azt, de azt gondoltam azért kicsit diszkrétebben kezeli a dolgot. Kidüllesztett szemmek, nézem őt, amolyan, most mi a faszt csinálasz tekintettel? Legszívesebben elsüllyednék a föld alá.
-Kösz... veszem át a felém nyújtott sört Charlietól és miközben Roxy szinte vontat magával, még a vodkát gyorsan leteszem az asztalra. - Mit szívtál? kérdezem a bartánőmtöl amikor becsukódik mögöttünk a szoba ajtaja. Belekortyolok a keserű italba.
- Amikor azt kértem lepődj majd meg, nem éppen erre gondoltam. vigyorgok rá. Persze, hogy nem haragszom, sosem tenném. Ő a legjobb barátom, evidens, hogy megosztok vele dolgokat. Leteszem az üveget az asztalra és hátravetem magam az ágyban. - Te meg Charlie? Minden rendben veletek? fordulok az oldalamra, hogy tekintetemmel őt figyeljem. - Miben akarsz jönni?  

Aby-Red-Ro-CJ

- Óóó, még mindig imádom ezt a filmet – fordulok ki Charlie öléből, ahol eddig pihentettem a fejemet, miközben a Marley és én utolsó képkockái is legördülnek a képernyőről. Felülök rendesen a kanapén, és a távirányító után nyúlva mozi helyett zenét indítok. Abyék amúgy is hamarosan megérkeznek. Charlieért még délután átugrottam Queensbe, összeszedtem őt valamivel azután, hogy végzett a munkával, és elcsaltam őt hozzám kicsit hamarabb, mint a többieket némi sör, pizza és egy közös filmezés ígéretével. Apa megint nincs a városban, továbbra is a cége bővítésén dolgozik, és úgy éreztem, vétek nem kihasználni, hogy egész hétvégén egyedül az enyém a lakás. Még a házvezetőnőnknek is szabadságot adtam ezekre a napokra. Tuti kijárt már neki amúgy is, én meg megvagyok a segítsége – és a felügyelete – nélkül is. Oké, lehet, hogy így rendelt kínai kaján és pizzán kell élnem, de nekem ez így megfelel, és szerintem Charlie sem bánja az efféle menüt.  

Ráadásul úgy alakult, hogy két napja egy ismerős szerzett nekem négy, mondhatni utolsó pillanat utáni jegyet a mai Imagine Dragons koncertre. Tudom, őrület! Úgyhogy egy kis bemelegítő előbulival nálam – mert innen pocsék forgalom mellett is max húsz percre van a helyszín – meg is van az esti programunk. Amihez persze riadóztattam Abyt is, aki hoz magával egy „titokzatos plusz egy főt”. Egy nagyobb összeget is hajlandó volnék feltenni arra, hogy ez a valaki Redmond Moore lesz. Kár, hogy nincs akivel fogadhatnék erről. De most komolyan... Azt hiszik, nem vettem észre, ahogy egymást messziről kerülgetve lopva lesik egymást folyton, valahányszor összejön a társaság? Na mindegy. Hamarosan megtudom, hogy gazdaggá tennének-e, ha rájuk tenném a szerencsémet.

- Szerintem most már tényleg mindjárt itt lesznek. Hozok is még sört – pattanok fel a kanapéról, hogy méltó módon felkészüljek a vendégek érkezésére. Visszafelé már zenére táncikálva érkezem – a délután óta elpusztított sör lehet, hogy egy egész picit máris a fejembe szállt. Majd ahogy lepakolom az italokat dohányzóasztalra, biztonságos távolságra CJ felpakolt lábaitól, nehogy véletlenül felrúgja őket, szépen le is lökdösöm a lábait. Na nem azért, hogy illemre tanítsam, vagy ilyesmi. Inkább azért, hogy kényelmesebb pózt vehessen fel ahhoz, amire készülök. Szemből ülök be az ölébe, és átkarolom a nyakát. - Szia – mosolyodom el, majd az orrommal megbököm az orrát. Még mindig fura, még mindig friss ez a helyzet. Ő és én együtt. Mármint... ebben az értelemben... Ezt még mindig szoknom kell. Vagyis... a jóhoz túl könnyű hozzászokni, és valójában pontosan emiatt vagyok óvatos. Egy kicsi részem még mindig tart attól, hogy majd meggondolja magát, mire esetleg tényleg beleélném ebbe magamat. Azt hiszem, részben emiatt is hoztam fel ide hozzánk ma délután. Nem egészen szándékosan, de bizonyos értelemben ez egy teszt volna, mert...  

Általában nem szeretem elhívni magamhoz a barátaimat, mindig kicsit kényelmetlenül érzem magam ettől. Nem szeretem sem őket, sem magamat emlékeztetni arra, hogy egy másik világból származom, hogy mennyire kilógok közülük. Főleg mert ez igazából csak a látszat. Nem illek ide sokkal jobban, mint ők. Vagy hát... olyan vagyok, mint egy kétéltű, mindkét világban otthon vagyok, de én velük, köztük érzem csak igazán jól és szabadnak magamat. És most megint kicsit tartok attól, hogy miután ma ebben a fényűző lakásban töltjük az estét, Charlie ismét előhozakodik majd a szokásos hülyeségeivel, hogy nem elég jó hozzám. De ha így kell lennie, akkor ez inkább előbb történjen meg, mint utóbb. Még mielőtt túlságosan elhinném, hogy lehetünk együtt boldogok.

- Azt hiszem, késnek. De mi addig is... - közelebb hajolnék, hogy megcsókoljam, de abban a pillanatban megszólal a házi telefon. - Hmm... Megmentett a csengő – bököm mellkason CJ-t, mintha valami borzasztó dolgot úszott volna meg, aztán sietek, hogy felvegyem a kagylót. Természetesen a portás az, aki a barátaim érkezéséről értesít. - Itt vannak – kiáltom be a nappali felé, miközben már megyek is ajtót nyitni, hogy mire a srácok felérnek a lifttel, már terelhessem is őket befelé.  

- Úriiiiiisteeeeen! REEED?! Te vagy a nagyon titkos hódoló?? Neee! – játszom igencsak rá a meglepettségre, amikor megpillantom őket. - Charlie, nézd, kik érkeztek! Sosem találnád ki, Aby kit hozott magával! - Mert persze vele is megosztottam a tippemet. - Na jó, fiúk, sör a dohányzóasztalon, ha mást szeretnének, csak szolgáljátok ki magatokat a hűtőből... Te pedig most velem jössz! - ragadom Abyt karon, és már vonszolom is a szobám felé, hogy segítsen nekem a koncerthez megfelelő szerelést összeválogatni.

♫ living young and wild and free ♫