Mosolyogva nézem a Pub-ba érkező vendégek seregét. Mindig igyekszem valami témával feldobni a hangulatot, tapasztalataim szerint az emberek szeretnek más bőrébe bújni. Mintha ezzel el tudnák felejteni legalább néhány órára saját életük nyomorúságát. A hely lassan zsúfolásig megtelik, engem pedig elégedettséggel tölt el, hogy már megint ilyen sikerem van. A banda lassan hangol a színpadon, a következő két órában mi fogjuk szórakoztatni a nagyérdeműt, aztán pedig jöhetnek a többiek. Kezemben a gitárommal lépek a mikrofon elé. Mosolyogva üdvözlök mindenkit, majd a húrok közé csapunk. A zene, mint most teljesen magával ragad. Amikor a gitár a kezemben van, és énekelhetek megszűnik a világ a körülöttem. Csak én vagyok és a hangszerem. Véleményem szerint éppen ezéért működünk ilyen jól, mert csak a zene ami számít ilyenkor. Átéléssel és odaadással adom át zene iránti szenvedélyem a hallgatóságnak. A fellépésünk után, kezemben a sörrel lépek ki a friss levegőre, hogy rágyújthassak végre egy cigire. Azt hittem senki nem lesz kint, hogy a vendégek bent tombolnak, táncolnak és élvezik a zenét. A sötét sikátor irányából női hangokat vélek felfedezni, az egyiket ezer közül is felismerem, velem is ugyanilyen sipítozó hangnemben beszél, amikor nem tetszik valami. A kezemben a  füstölgő cigivel indulok a hangok irányába, és még pont elkapom ahogy az én drága barátnőm kivörösödött fejekkel rohan az irányomba. Annyit még sikerült elcsípnem a szóváltásukból, hogy a pocsék zenéről osztják éppen a fost, és ez esetben a pocsék zene az én bandám.
- Elintézem. suttogom a rákvörös fejű barátnőmnek és Summer irányába indulok. Osztálytársak voltunk, de ő mindig azon kategóriába tartozott, ami nem ütötte meg a szintem. Jobb híjján, a haverokat követve mindig ő volt a piszkálódásom fő célpontja.
- Wilson. üdvözlöm őt hűvösen, de azért tekintetem végigjáratom rajta, Ritka alkalom amikor elismerően bólintok a megjelenésére. Azt hiszem, hogy mára már túl sokat piáltam, hat őt szexinek látom ebben a ruhában, biztos csak Monroe hatása.
- Nem kellett mondania semmit, akkora szád van, hogy a város másik végén is hallani lehet. Nézek rá semmit mondó tekintettel. Vagyis, próbálok semmit mondó lenni, de most valamiért egyáltalán nem működik. Tekintetem nem tudom levenni róla, formás mellei igencsak vonzzák a tekintetem. Mintha valami megmozdulna bennem, valami, amit vágyakozásnak neveznek, de én le akarom küzdeni. Nem akarom ezt az érzést érezni, nem most, nem itt és nem vele. A cigi lassan elég, a csikket a földre dobom és rátaposok. Szeretnék megmozdulni, elhúzni innen, de mintha a földbe gyökerezett volna a lábam. Csak nézem őt, akinek meg be sem áll a szája és nem tudom eldönteni, hogy megcsókoljam vagy inkább faképnél hagyjam. De...miért akarom én egyáltalán megcsókolni? Talán azért, mert vöröslő és telt ajkai szinte már sóvárognak a csókom után. Közelebb lépek hozzá, és gondolkodás nélkül tapasztom ajkaimat az övére. Nyelvem vadul tör utat magának. Lehunyt szemmel, követőlzően falom ajkait. Hátrálok néhány lépést, hogy háta a falnak dőljön. Szinte levegőt venni is elfelejtek, mintha egész életemben erre a csókra vártam volna. Kezeimet végigjáratom formás keblein, néhány pillanatra elszakadok ajkától, hogy nyakára halmozhassak puszikat. Mit művelsz Chris? Ez a lány egyáltalán nem az én súlycsoportom, még csak nem is tetszik, teljesen megzavarodtam az alkohol mennyiségtől. Elszakadok ajakitól, eltolom magamtól.
- Baszódj meg Summer. És ezt felejtsd el. törlöm le ajkaimról az elmaszatolódott rúzsnyomokat és vissza sem nézve hagytam ott egyedül a sötétben.

Másnap reggel korán ébredtem, az éjszaka történteket nem tudtam kiverni a fejemből. Az a csók, teljesen az elmémbe égett. Nem akarom ezt a kettősséget érezni, nem akarom, hogy egyáltalán tetsszen nekem. Azt akarom, hogy ő örökre a duci lány maradjon az osztályból, aki semmit nem jelent nekem. Oldalra pillantok a mellettem békésen alvó barátnőmre. Hogy soha többé ne jusson eszembe Summer és a titkos pillanatunk kezeimet a paplan alá csúsztatom, felfedezni a csinos, női testet.