One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Nico's notes

Mateo Domenico Rossi
Today at 1:00 am



Activity Check (07.10-07.25.)

Kayline Prescott
Yesterday at 10:08 pm



Erik & Isa - It's party time

Isabelle Davis
Yesterday at 8:45 pm



Daniel & Adriana - The new Partner

Daniel Wayn
Yesterday at 8:30 pm



Brooklyn Steel

Erik Lindström
Yesterday at 7:19 pm



Joy&Erik

Erik Lindström
Yesterday at 6:36 pm



Do you really here? - Sarah & Desiree

Desiree Madden
Yesterday at 6:02 pm



Constance & Sicario

Constance Reyes
Yesterday at 5:06 pm



Chase Ginsberg

Chase Ginsberg
Yesterday at 3:44 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 10 3
Törvényszegõk 14 10
Bûnüldözés 9 10
Hivatal 0 1
Üzlet 6 6
Oktatás 4 6
Munkások 5 1
Egészségügy 6 4
Összesen 60 44
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Nora Weston


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Christopher Kellory

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Christopher Kellory   Szer. Szept. 06, 2017 10:34 am


Christopher Kellory

Never mistake the law for justice.
Justice is an ideal, and law is a tool.


Karakter típusa: saját
Teljes név: Christopher Kellory
Becenevek: Chris
Születési hely, idő: 1988. Augusztus 12. Seattle, Washington
Kor: 29
Lakhely: Manhatttan
Szexuális beállítottság: Heteroszeuális
Családi állapot: Tragikus (egyedülálló)
Csoport: Bűnüldözés
Egyetem: UCLA jogi karán végzett
Munkabeosztás: Államügyész-helyettes
Munkahely: Államügyészi hivatal
Hobbi: Olvasás (bármilyen könyvet). Ezen felül a munkájába temeti magát, nincs ideje másra.

„Tudja, kering az éterben egy történet. Valószínűleg minden ügyvéd és ügyész ismeri ezen a rohadt világon. Eszerint egy fiatal ügyész a tárgyalás második napján a bíróhoz lépett, és a következőt mondta neki: ’Bíró úr, meg fogom nyerni ezt az ügyet, de csak és kizárólag azért, mert a védelem egy vadbarom. Többé nem hiszem, hogy a vádlott bűnös. Kérem, rekessze be a tárgyalást.’ Na, nem mondom, hogy Chris Kellory az a kölyök. Ez a történet már akkor köröket járt be, amikor én az ő korában voltam. De az rohadt élet, hogy ő az egyetlen, akiből kinézem.” – Larry Dippa, visszavonult helyettes államügyész. (72)

„Az irodában a fiúkkal kötöttünk egy fogadást az első hete után. Mindenkinek meg kellett tippelnie, mikor bukja be az első ügyét. Minden héten tettünk ahhoz a pénzhez, kinek éppen amennyije volt. A végére olyan harmincezer dollárt nyertem, mert a fickó összeesett a bíróságon. És ő nevetett a legjobban, amikor megtudta.” – Kenneth Fiddler, ügyész (32)

„Persze, sokan kételkedtek abban, jó döntés volt-e ennyire fiatalon előléptetni ilyen magas pozícióra. Akárhányszor valaki ezzel pesztrál, egyetlen dolgot kérdezek tőle: Látták már azt az embert aludni? Mert én még nem.” – A New Yorki Államügyész

„Csak egy dolog tud így elcseszni egy embert. Egy kérdés. ’Mi lett volna, ha…?’” – Laura Stevens, „hároméjszakás kaland” (26)

„Igen, tudom, mi történt. Nem mintha számítana, mennyire jár a szám. Már évek óta nem beszéltünk, Chris meg én. Volt szobatársakkal megesik az ilyesmi. Szóval, ha valaki tudni akarja, nem az törte meg, ami történt. Jó, persze, utálta magát elég rendesen érte. De hogy a csaj meg sem hallgatta. Hogy nem hagyták neki rendberakni…Most ott van a fejében, hogy lehetett volna boldog is, ha nem rúg be annyira, vagy csak egy kicsit kevésbé hülye. De elkúrta. És sosem lehet annyira boldog, mint amennyire normálisan lehetett volna.” – Dave Fillster, szexuálpszichológus/párterapeuta (29)



Roses have wilted
The violets are dead
The demons run circles
Round and round in my head


Sajnálom…
Ez a szó visszhangzik a fejemben, amikor megébredek hajnalban. Az ég még sötét a felhőkarcolók fölött, de az óra szerint – 3:37 – már nincs olyan messze a pirkadat. Egyedül vagyok, mint a legtöbb reggelen, amikor a saját ágyamban ébredek. Az éjjeliszekrényen ott pihen egy akta, a legújabb ügy részleteivel. Semmi különösebben szép dolog, mégsem ettől vannak rémálmaim.
Még csak nem is a munka. Az embert a saját démonjai kínozzák a leginkább, nem mások.
Fölkelek és a konyha felé veszem az irányt. A kemény padló hideg a talpam alatt, de nem zavar különösebben, legalább segít fölébredni. Kávét főzök, és ahogy nézem, miként hullanak a fekete cseppek föntről lefele, elgondolkodok. Még mindig élénken él ugyanis az elmémben a kollégiumi szoba képe, a nyugodt, csendes szobáé ahol annyiszor keltem föl és osontam ki, hogy mind a mai napig emlékszem, hogy nézett ki.
Az utolsó napon nem volt csendes.
***
– Sajnálom – ismételtem meg már vagy tucadjára. Ezen a ponton már nem volt mit mondanom, nem tudtam semmi újat kinyögni. ha hosszas szónoklatba kezdek, elbőgöm magam, márpedig, ahogy azt mind tudjuk, kevés rondább dolog van egy síró férfinál.
– Sajnálod? És én azzal mégis mit kezdjek?
Nem válaszoltam, csak elfordítottam a fejem. Ez azonban a legkevésbé sem segített, hiszen így láttam a sarokban álló, bepakolt bőröndöt, és a mellette álló képet rólunk. Itt álltunk egy új élet küszöbén, holnap már lakást kerestünk volna. És én elcsesztem.
Ő ezzel nem elégedett meg. Átszelte a közöttünk lévő távolságot, megragadta az arcom, és maga felé fordította. Sosem hittem, hogy ilyen erő van benne, és elismerem, fájt egy kicsit, de nem panaszkodom. Azokban a nagy, kék szemekben nem volt agresszió. Düh, talán, egy kevés. De a könnyek, amik ott gyülekeztek a szeme sarkában, minden mást megfojtottak maguk körül.
– Válaszolj – követelte. – Mit kezdjek a sajnálatoddal, Chris? A sajnálat eltörli a tegnapot, vagy esetleg kihúzza a farkadat Jessie-ből? Nem, igaz? Akkor a sajnálatod kurvára nem ér semmit.
A végén már zokogott. Elhátrált tőlem, és leroskadt a lecsupaszított ágyra. A matrac enyhén nyikorgott alatta, és a képzeletem azonnal visszaszárnyalt azokra az éjszakákra, amikor az a matrac tartotta ébren a fél kollégiumot.
– Lacey – szóltam, és fölemelkedtem a székről, hogy odalépjek hozzá, de csak rám villantotta a szemét, és megfagytam.
– Ne – mormolta. – Tudod mit, Chris? Takarodj!
Mivel nem mozdultam, fölkapott egy hozzá közel eső tárgyat, egy lámpát, és felém hajította. Elfelejtette kihúzni a falból, és meg sem közelített, de elég volt ahhoz, hogy hátráljak egy lépést.
– TAKARODJ! – visította felém, és én megfordultam. Elsétáltam.
Ahogy kiléptem a szobájából, hallottam, ahogy zokog. Még azt is tudtam, hogyan, hiszen láttam már. Lacey ritkán ejt könnyeket, de ha igen, összegömbölyödik az ágyon, és szívszaggatóan zokog. Eddig mindig képes voltam megvigasztalni, megnyugtatni, de mit tehetnék most, amikor az én hibám az egész?
Másnap, amikor visszamentem, Kenna, Lacey szobatársa közölte velem, hogy Lacey nem akar beszélni velem. Kértem, könyörögtem, próbáltam több éves barátságunkra apellálni, de nem hatotta meg. Így elsétáltam. Tudtam, hogy elveszítettem őt.

***
Ahogy munkába készülök, fölöltöm az öltönyöm, megkötöm a legjobb lakcipőmet, és szétnézek a házban. Megvan minden, amit akarhatnék, mégis, már idejét sem tudom, mikor aludtam végig az éjszakát. Az első pár évben nem is próbálkoztam, tudtam, hogy hasztalan lenne. Amióta olyan magasra másztam a ranglétrán, muszáj vagyok legalább fönntartani a látszatát.
Azt mondják, a saját démonjaid azok, akik ébren tartanak ilyenkor. Valószínűleg igazuk van. Mégis… Ha valakinek, nekem nincs hiányom démonokból. Küldtem embereket rács mögé, érveltem keményebb büntetésért, és legalább egy alkalommal nem voltam biztos abban, helyesen cselekszem-e. Ott sorakoznak ők, életek, akiket a törvény nevében jó eséllyel tönkretettem. A legtöbbje megérdemelte, néhány talán nem.
A démonnak, aki nem hagy aludni, mégis kék szeme van. Könnyek csillognak benne, és megfojtanak minden más érzelmet maguk körül.

Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Christopher Kellory   Csüt. Szept. 07, 2017 8:53 pm


Gratulálok, üdv nálunk!

Kedves Christpher! Very Happy
Siettem hozzád, amennyire csak időm engedte, remélem nem gond, hogy várnod kellett kicsit és a szép pofid sem vág most fancsali képet Rolling Eyes
Régen olvastam más ezt a típusú jellemzést, így nem csoda hát, hogy örömmel olvastam. Valahogy manapság ritka mások szemével bemutatni a karaktereket, pedig szerintem hatalmas benne a lehetőség, hiszen olyan dolgokra is kitérhetünk így, amit a karakterünk nem biztos, hogy tud önmagáról, vagy esetleg legszívesebben elhallgatná mindenki elől. Smile Rólad is sok dolgot megtudtunk a jellemzésedből és ezt nagyon szépen köszönöm, nekem sikerült ez alapján elképzelnem, milyen is a karaktered.
A kiragadott jelenet az életedből igazán rendhagyóra sikeredett. Ki gondolta volna, hogy a pasik is tudnak ennyire szenvedélyesen szeretni valakit, hogy még ennyi év után is bűntudatuk van valami miatt? Szerintem ez egy nagyon jó húzás volt, hiszen senki sem tudja, hogy ennyire megviselt a dolog. Fenntartasz egy látszatot, egy olyan személyt mutatsz kifelé, aki egy dologban más mint te: nincs kék szemű démonja. :pls:
Kíváncsi vagyok, meghirdeted-e a kisasszonyt, vagy hogy egyáltalán merre visz tovább az élet szépséges hullámvasútja. Foglalókat még kérlek látogass, aztán mehetsz is játszani! Razz



avatar
Admin
Play by :
Admin
Hozzászólások száma :
241

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Christopher Kellory

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Archívum :: Előtörténetek-
^
ˇ