I'm a sad girl in this big world, it's a mad world All of my friends know what's happened, you're a bad thing

ŧ goth scene ŧ

Unottan ült a kanapén és figyelte a fiatal társaságot. Épp Lucien idióta előadását hallgatták, majdcsaknem tátott szájjal, arról hogy hány életet sikerült már megélnie. A srác teljesen megvolt arról győződve hogy ő egy angyal s ezt igen jól elő is adta másoknak. Általában azon csodálkozott hogy miért nem röhögik ki, vagy csak szólnak rá. Ahhoz azonban a srác túl okos volt hogy nagyon kritikus engedjen túl közel. Hamar lebontották volna a légvárait. Azt hitte hogy egy ponton rászakad a plafon a sok hülyeségtől, ám a fiatal kis csitrik látszólag el voltak kápráztatva attól milyen szofisztikáltan fejezte ki magát és a kiemelt figyelmért melyet szentelt nekik. Végre megkaphatták azt amit otthon nem sikerült. Az lett volna a legjobb hely arra? Elgondolkozva méregette a fiatal, talán túl ártatlan arcokat a kihívó, szűkös kis gót cuccaikban. Nem is értette hogy miért kellett meghívni őt is ezekre a kis összeruccanásaikra. Pedig már évek óta nem menedzselte őket... És ahogy végignézett a társaságon tudta, nem is szállna vissza a lassan a saját súlya alatt összeomló szekérre. Ahogy az újabb pezsgőt kortyolgatta Danny huppant le mellé a fotel karfájára. Hosszú, fekete tincseit szórakozottan tűrte a füle mögé, várakozóan nézett a nőre. Elmosolyodott, imádta a másik zavarodottságát, bár abban a pillanatban nem tudta eldönteni hogy pusztán arról volt-e szó. Hátradőlt és lassan keresztezte a lábait, láthatólag észre sem véve hogy milyen kiemelt jelentőséget tulajdonított ennek a másik.

- Mi újság? - kérdezte nevetve, miután látta hogy Danny csak nem tudja magát összeszedni hogy előadja a kérését. Ő volt a kedvence, a nagyon félénk, ám rendkívül tehetséges gitáros. Próbálta már párszor elcsalni más csapatokhoz, kevés sikerrel, nem mintha ez azt jelentette volna hogy fel is adja a küzdelmet.

- Semmi. Én... Én csak. Lucien küldött. - mosolyodott el zavartan, ujjával a kiálló szövetet piszkálta a kopott, fekete fotel háttámláján.

- Oh. Mit szeretne a drága? - dőlt hátra nyugodtan, míg barátságosan a másik térdére tette a kezét, mintha csak bátorítani szerette volna hogy mondja tovább. Ami, mint ahogy az sejthető volt, inkább csak lerombolta az addig összegyűjtött szemernyi bátorságát.

- Angyalpor. Angyalport szeretne. - állt fel hirtelen a karfáról, szerencsétlen rejtegetve a lassan duzzanó... Tudjátok. Eli halkan felsóhajtott, egy pillantra kipillantott Lucienre akivel találkozott a pillantásuk. Miért is kellett felvállalnia mindezt?

ŧ motel ŧ

Nem mondott nemet a másiknak, annak ellenére sem hogy úgy vélte, a Disturbed Angels már lassan a feledés homályába fog merülni. Egyrészt szeretett volna minél előbb megszabadulni a társaságuktól, másrészt... a jó kapcsolatot mindig fent kellett tartani, nem igaz? Ráadásul találkozhatott az ő kedvenc kis beszállítójával. Akivel, csodák csodájára, semmi sem történt. (Eddig?) Azon kevés ügyletei közé tartozott melyet pusztán az érdek és a pénz mozgatott. Emiatt rendkívül büszke volt magára, hiszen olyan kis finom husi volt a drága. Legszívesebben legtöbbször belemélyesztette volna a karmait és nem hagyja olyan könnyen menekülni. Minden egyes alkalommal meg kellett vívnia magával egy csatát hogy a hivatalos keretek között mozogjanak.
A megszokott módon vette fel a kapcsolat, elküldött egy látszólag ártatlan sms-t, amiben arra utalt hogy imádkozik érte ezen a vasárnap is, mellészúrva pár betűt és egy számot, mely a motelt és a szobaszámot volt hivatott jelezni, a végén említve csak meg, azonnali segítségért kér Istentől és az angyaloktól. Ami a saját kis virágnyelvükön annyit jelentett hogy pár órán belül számít a megjelenésére. Azért szeretett a sráccal együtt dolgozni mert ritkán csalódott benne, mindig betartotta az ígéreteit, ő pedig learathatta a babérokat melyeket általa szerzett a hamvas kis fiúkáitól. Persze kedves volt ő is, már ha valaha tudott az lenni. A fizetségen felül szerzett neki jegyeket és bejuttatta a koncertekre, ezzel csak segítve az üzletét, áolva virágzó kapcsolatukat.

Vajon mit szólt volna ehhez az anyja? Mielőtt felment volna a szobába megállt a lepukkant motel parkolójában és egy cigarettát bányászott elő a táskájából. Azokon a csillagtalan éjszakákon mindig elgondolkozott azon hogy mi lett volna ha. Nem sokszor csúszott bele ezekbe az önsajnáltató percekbe de úgy érezte hogy talán ott, azon a nevesincs helyen, az árnyak közé burkolózva senki sem látja majd a szomorúságot mely lassan átveszi a tagjai fölött az irányítást. Egyébként sem számított arra hogy Travis túl hamar odaért volna, annak ellenére sem hogy a megszokott mód Brooklyn-ban találta a kis lepukkant szállást. Megengedte magának és mégis utálta ezt az érzést és a bűntudatot melyek az évek sem tudtak sosem elcsitítani benne. Elgondolkozva nézett fel és próbált pár csillagot kivenni, persze sikertelen. Csak a lassan fogyó hold sarkát látta az egyik ház takarásában. Ugyan imádta New York-ot és mindent megtett volna azért hogy maradhasson ám... Valami még mindig hiányzott neki amit egyszerűen nem tudott megmagyarázni. Folyton rohant az emberek után és kereste a társaságot, ám senki sem tudta pótolni azt az érzést melyet még gyerekként tapasztalhatott meg a világ másik felén. Vagy egyáltalán ácsingóznia kellett volna azokért az emlékekért melyek talán igazak sem voltak? Nem sírt, az nem volt az ő műfaja, viszont a megszokott boldog, hamis mosoly sem bújkált az ajkai szegletében. Csak a város megszokott zajai és a saját némasága vonták körbe, kifejezetten élvezve a fekete vaníliás cigarettát amit Lucientől sikerült lenyúlnia az utolsó percekben. Pedig megígérte magának hogy többet nem gyújt rá...
Épp sikerült volna befejeznie a cigarettát és elindulnia a szobába amikor megcsörrent a telefonja. A kijelzőn Danny képe vigyorgott, ez kicsit meglepte. Ennyire hiányolták volna?

- Hello Édes, mi újság? - trillázott a telefonba míg eldobta a csikket és kilépett az utcafront felé, tekintetével Travist keresve a távolban.

- Hé, Eli. Öhm... Jössz már visszafele, vagy...? - kicsit bátrabb volt telefonban, ám még mindig nem volt olyan felszabadult mikor a színpadon játszhatott. Ez egy mosolyt csalt ajkai szegletére.

- Édes, ez nem megy olyan könnyen. - szólt könnyedén, kíváncsian várva akar-e mást is kihozni a beszélgetésükből.

- Jah, értem... Csak Lucien, tudod. Meg... Eltűnt a cigije is. - várakozással teljes csend, Eli nem fűzött erre kommentárt, csak kihúzott még egy szálat és újra rágyújtott. Ehhez a beszélgetéshez alkoholra lett volna inkább szüksége, nem egy kibaszott tömjénre emlékeztető semmiségre. - Tudnál hozni vaníliás cigit is...?

- Édes. Nem. Nem tudom hol lehet a cigije, egy rejtély, de nem is fogok úgy ugrálni ahogy ő fütyül. Kérdezze meg a kislányokat... - természetesen nem vallotta volna be hogy bűnös. Egyébként sem fizettek neki semmit sem azért hogy rohangált és rángatta a kapcsolatait is! Akkor egy doboz cigi nem fért bele a dologba? Ugyan semmi joga nem lett volna hozzá de teljes erővel beleállt a vitába, alaposan kioktatva Dannyt arról hogy tőle mit lehet kérni vagy épp nem.
Tehát, ha Travis befutott volna akkor azt láthatta hogy Eli épp hosszas és alapos káromkodásokkal küld el valakit melegebb éghajlatra, nem győzve kiemelni hogy kit gondoljon az anyukájának akit ugráltathat össze vissza. A fekete, kihívóan áttetsző ruhájában olyan volt mint egy keleti boszorkány aki kiurgott Oz világából hogy új területet hódítson meg magának. Csak a zöld bőr hiányzott az egész képletből, bár a lassan elpiruló arca lehet némi kárpótlást adtak a hiányzó elemért.

I'm a sad girl in this big world, it's a mad world All of my friends know what's happened, you're a bad thing

Nagyon belemerült abba a vitába mely voltaképp az ő hibájából keletkezett, még egy pillanatig sem szégyellve el magát hogy olyan tárgyhoz nyúlt ami nem az ő tulajdonában állt. Talán túl sokat lógott Travis-el? Vagy az ügynökség volt az mely így és ennyire elferdítette a karakterét? Persze szegény Danny alig tudott mit hozzászólni a dologhoz, csak hallgatta a kioktatást és próbált olyan messze kerülni a többiektől amennyire lehetett. Ő volt a villámhárító a csapatban, neki kellett lenyelnie kígyót békát mind a két fél részéről. Ugyan sokszor megkérdezték tőle hogy nem unja már azt a szerepet, amire rögtön helyeselt is, mégsem próbált meg kilépni abból a mérgező körből és csak külső szemlélőként végigasszisztálni ahogy minden lassan összeomlik körülötte.
Amikor Travis befutott, legalábbis Eli realizálta a jelenlétét, kicsit lenyugodott és már a csapat sem volt annyira a bögyében, hiszen annak az édes pofának az arca csak egy jó este ígéretével kecsegtetett.  

- Most mennem kell. Találjátok fel magatokat, biztos hogy menni fog. Amint tudok vissza is megyek. - zárta le a témát és nyomta is ki a telefont, nem váratta meg a másikat sokáig. Egyébként is, előtte már a kedvenc szitokszavait, anélkül meg nem is lett volna vicces a kiabálós telefonbeszélgetés vége. Még a végén azt gondolták volna hogy nem eléggé jártas a káromkodásokban. Úgy érezte azzal nagyot veszne a reputációja az édesei körében.

- Drágám, te egy angyal vagy! - szorította magához a másikat, nem engedte csak úgy elmenni. Ahogy beszippantotta annak az illatát és végigsimította az izmos hátát... Nagyon sok dolgot eltudott volna képzelni azzal a kis testtel, ami a legtöbbször nem is volt annyira nagy titok. Vajon csak azért vártak eddig mert gáznak érezte volna ha a másik nincs legális korban, annak ellenére is hogy voltaképp mindig tilosban jártak? Vagy mindig rossz időt és rossz helyet fogtak ki?

- Ne is mond. Nagyon unom már. De mindegy, egyébként is szabadulni akartam, ez pont jó ürügy volt. Már megint egy kibaszott gót partira kellett mennem. Nem is értem minek álltam velük szóba anno. - Panaszkodott elégedetlen, élvezve hogy a másik adja alá a lovat. Nem volt hülye, egy kis tini aki minden bóktól már a másik nem lábai elé veti magát, sejtette hogy nincs túl sok őszinteség az elrebegett szavak mögött. Azonban ilyen volt az életük és a játékuk. Kereslet és kínálat nem túl szigorú szabályai és lépései mit ügyetlen tapasztaltak ki az évek alatt, olykor kapaszkodva talán a egymásba, hiszen mindegyiknek kellett a másik. Nem csak Travis, Eli is rászorult a fiúra, másban ugyanis nem igazán bízott meg.

- Ez a régi vacak? - legyintett vigyorogva, mintha tényleg semmiség lett volna a költemény amire vaskos dollárokat költött nem is olyan régen. Szerette a divatot, sokat foglalkozott vele, egyszerűen tudta mi áll jól neki és nem is szégyellte megmutatni formás idomait. Persze Elinél azt volt nehéz megtalálni hogy mi esik épp a tabu unalmas körébe. Annyira felszabadultan és gátlások nélkül tudott beszélni mindenféle témáról hogy sokszor nehezen rakták be azokba a bizonyos dobozokba. Változott, átalakult, csak az volt a kérdés hogy vajon tényleg fejlődött-e mellette?
Mikor a másik a cigarettát nyújtotta felé megtörte a kettejük feszülő távolságot, mintha csak kínzó lett volna az a pár méter mely így is semmiségnek tetszett és nyúlt a kínált pálcikáért. Lassan, talán túlzottan elnyújtott mozdulattal emelte ajkaihoz és szívott bele, nem eresztve a másik lélektükreit. Egy nagymacska volt, ragadozója az éjszakának mely lehet megérezte lassan a vér szagát.

- Te vagy a legédesebb, ugye tudod? - nyújt ki másik kezével Travis felé, ha amaz nem húzódott el tőle akkor finoman, épp csak ujjbegyeivel futott végig a füle tövétől az álláig, ott csak egy pillanatra állva meg mielőtt újra leejtette volna a kezét. Érzéki, lassú mozdulatok, kékjeivel megakarta babonázni a másikat, nem is realizálva hogy nem ez volt a terv. Nem tudta volna magának megmondani hogy sajnálja-e a srácot vagy sem. Okosnak tartotta és cukinak, talán segíthetett volna. Benne volt a vágy néha hogy kiszakítsa abból a környezetből és… Persze, tudta jól milyen a folytatás. Drogosokkal nem lehetett mit kezdeni, ezt már rég megtanulta. Folytatta az ördögi tangót mert olyan világot választott magának, ám ő maga sosem nyúlt keményebb szerekhez. Túl sok jó embert látott elmenni, mondhatni okult mások hibájából, nem halmozva tovább a saját bűneit.
Visszaadta a szálat, amiből már nem is volt olyan sok, egy pillanatra elmerülve a szempárban mely senkinek sem ígért semmi jót.

- Menjünk, mit szólsz? Ha még egy telefonhívást kapok valamelyik hülyétől tényleg kiborulok. - lépett el a másiktól miközben megigazította vállán a kis táskát és magabiztos, ruganyos léptekkel indult meg a szobájuk felé, hagyva hadd élvezze a másik a látványt hátulról ha akarja.

- Akarsz menni megint koncertre? A titkárnőmmel tudok küldeni pár jegyet. Nézz fel a honlapra, ott ki vannak írva épp mik jönnek. Oh, és találtam egy új bandát! Imádnád Te is! - pillantott a másikra, hamar elfeledkezve a pillanatnyi bosszúságról mely Lucien okozott neki. Travis persze már megszokhatta hogy a nő állandóan dumált, tényleg nem lehetett csak pár perces találkozókat tervezni vele. Ami olyan szempontból nem is volt rossz hogy nem néztek rájuk ferde szemmel ha hamar kijöttek egy szobából. Viszont a másik része… Ki tudja a férfi mikor hogyan állt éppen ahhoz hogy milyen sztorikat adott elő Eli a bandák viszontagságos hétköznapjaiból. Elkezdett magyarázni egy kicsi kocsmáról, részeg táncikálásról meg egy elvesztett, jobban mondva, eldobott melltartóról. Ez is persze teljesen belefért az ő világnézetében az életébe, még az sem igazán akasztotta meg amikor más hozta vissza az említett ruhadarabot. Kár hogy az est vége már nem alakult olyan szórakoztatóan mint ahogy azt elsőre remélte volna. Viszont nem mélyedt bele mi lett a sráccal, hiszen már nyitotta is a szobájuk ajtaját, ezzel teljesen elterelve a figyelmét az újabb kis anekdotájáról.

Az aznapi randijuk helyszínéül az Oasis szolgáltatott, egy olcsóbb motel amit már nem elsőre kerestek fel együtt. Eli általában Brooklynba szervezte a találkozókat, főleg miután Travis megemlítette hogy valahol a kerületben élt. A hely pedig… Elég olcsó és elszigetelt volt ahhoz hogy senki se kapja fel a fejét arra hogy egy idősebb nő pár óra erejéig kivesz egy szobát egy láthatóan fiatalabb fiúkával. Azon a környéken? Kit érdekelt? Előre fizetett és nem hagytak rumlit, a szállodai személyzet szemében a legjobb vendégek voltak akit csak kívánni lehetett. Akkor is úgy vette be a kanyarokat a megfelelő emeleten mintha ezer éve ismerte volna a helyet, csak olykor szörnyülködött el hogy milyen ízléstelen is tudott lenni a berendezés. A szobájuk sem volt igazából kivétel, azon az estén egyedül az lepte meg hogy az egyik olyan helyiséget kapták meg ahol az ágy fölött egy tükör helyezkedett el. Amint belépett szórakozottan dobta le a kabátját és a kis táskát a székbe, álmélkodva dobva le magáról a cipőit hogy az ágyra térdelhessen és csodálhassa a saját tükörképét.

- Megütöttük a jackpot-ot! - pillantott a férfira a tükörből míg kicsit közelebb mászott ahhoz, a sminkjét ellenőrizve abban. Nem messze előtte térdelve állapodott meg, kicsit közelebb hajolva, épp csak megőrizve a jóízlést a mozdulatban és a testtartásban. Ami nyilván akaratán kívül történt, hiszen mással volt elfoglalva az adott pillanatban és még csak eszébe sem jutott hogy illegesse magát feleslegesen. Nagyon ritkán vele is történt ilyen.