Nem szóltam Ethannek, hogy beugrom meghallgatni a fellépését; sőt, amikor rákérdeztem messengeren, hol lesz és mit csinál ma este, sajnálkozásomat fejeztem ki, amiért nem tudok ott lenni vele. Ez persze része volt ördögi tervemnek, a zseniális trükknek, melynek főként annyi volt a titka, hogy sok szomorú és sírós hangulatjelet tegyek minden sorom mögé, így annál inkább elhiszi majd, hogy tényleg más programom van, és annál nagyobb meglepetés éri majd, amikor mégis kiszúr a tömegben. Már ha kiszúr, mert a bár megvilágítása hagyott némi kivetnivalót maga után; volt időm a fényeket elemezni az asztalon támaszkodva, míg az italomra vártam és mindent elkövettem, hogy láthatatlan maradjak. Nem akartam idő előtt lebukni és felfedni magam.
Sosem ment jól a füllentés, sem a titkolózás, így az sem igazán lepett volna meg, ha átlátott volna rajtam. Tudtam, hogy nemsokára itt a szülinapja, és a szokásos, csoportos ünneplés előtt ki akartam sajátítani magamnak egy kicsit. Nem mintha annyira legálisan itathatnám szegényt, a törvények megkötik a kezem, de kizárt, hogy egy koccintásnyi valami bárkiben is maradandó lelki sérülést okozna. Meg aztán szerettem és élveztem a zenét, azt a fajtát pedig különösen, amit Ethan játszott. Ahogy figyeltem a fellépőknek kialakított, mini színpadot, elkapott a vágy, hogy odapofátlankodjak és kisajátítsam a zongorát. A lakásunkba csak egy kisebb szintetizátor és egy gitár fért be, a nagy szerelmemet kénytelen voltam otthon hagyni anyáéknál a családi házban, oda pedig olyan ritkán sodort el a szél, hogy igazán bizseregtek az ujjaim a magányosan ácsorgó hangszer láttán. Mielőtt azonban túlságosan elcsábulhattam volna, az óra végre egészet ütött és megpillantottam Ethant. Egy pillanatra ugyan elvonta róla a figyelmem a felszolgáló, aki kihozta az italomat, utána viszont széles mosollyal fordultam vissza a színpadhoz, és ez a görbület az arcomról az előadása közben nem hogy egyszer sem tűnt el, hanem egyre szélesebb és szélesebb lett. Ha észrevett, megemeltem felé az italom cinkosul kacsintva, ha nem, megvártam a fellépése végét, hogy kalimpálhassak neki.
A legtöbb dalt szerencsére ismertem, amit játszott, de akadtak újnak hatók is, melyekre kíváncsian füleltem. Teljesen magával ragadott a zenéje, sokszor lehunyt szemmel élveztem, és az egész fellépése olyan gyorsan elillant (de hát pontosan ilyen a jó zene, megszünteti az ember körül a teret és az időt), hogy sajnálkozón lebiggyesztettem az ajkam, mikor az utolsó dalát konferálta fel. Amikor pedig véget ért az előadás, én tapsoltam a leghangosabban. Még füttyentettem is egy jó nagyot, ami lehet, nem feltétlenül illett a bár hangulatához, de hát az ott a fogadott öcsém, nehogy már visszafogjam magam!
- Utat a következő Mick Jaggernek! - vigyorogtam rá, ahogy az asztalom felé jött, már ha észrevett és nem kellett lelkesen kalimpálnom előbb. - Michael Jackson? Freddie Mercury? Stevie Nicks? Igazából bárki lehetsz. Tudod, mit? Önmagad legyél, mindig csak önmagad. - Levegővétel nélküli csacsogásomnak semmi köze nem volt az italhoz, alig kortyoltam belőle amúgy is. Eleve cserfes és szófosásos természettel voltam megáldva. Ha Ethan elég közel ért, felpattantam a székemről és a nyakába ugrottam, hogy jó erősen és érzelgősen megszorongathassam.
- Olyan büszke vagyok rád! Fantasztikus voltál! - Még azt a nagy, szöszke fejét is megbabusgattam, mielőtt hagytam volna levegőhöz jutni és leültettem volna az egyik üres székre. - A vendégem vagy, ma este ünneplünk. Mit iszol? - Fel sem tűnt, hogy nem sok lehetőséget hagyok szegénynek a tiltakozásra vagy bármiféle megnyilvánulásra, de hát ez a tankszerűen határozott viselkedés velem járt és bíztam benne, hogy elvisel ma estére.

Ada & Ethan |

A zene az egyetlen olyan vírus, ami gyógyít.

Annyira izgatott voltam az esti fellépésem miatt, hogy fel sem merült bennem, hogy Ada hazudna arról, hogy nem tud eljönni. Nem mondom, hogy nem lettem volna boldogabb, ha azt mondja, hogy mindenképp ott lesz, de tudomásul vettem, hogy épp más dolga van. ő lett volna az utolsó mentsváram, mert Vivnek se volt jó az időpont és a többiek is visszautasították az ajánlatom. Valahogy megnyugtat, ha tudom, hogy valaki aki fontos nekem és támogat ott ül a közönség soraiban Olyankor kevésbé izgulok és ki tudom zárni a közönség többi részét, így a hibázási lehetőség nagyjából nullára csökken és jobban is érzem magam közben.
De így kénytelen voltam egyedül nekivágni az estének. Kicsíptem magam, hiszen fontos a színpadi megjelenés, ha melegítőben és asszonyverőtrikóban állnék ki biztos hogy egy csaj sem akarná, hogy megigyak vele egy italt. Márpedig nem titkolt célom, hogy a későbbiekben felcsípjek valakit ma éjszakára. Az Ashleyvel való színjáték miatt nem tervezhetek hosszútávra, hiszen akkor lebuknánk, de ez az egyetlen ártatlan éjszakácska senkinek nem fog fájdalmat okozni, hiszen senki nem fogja megtudni.
Nyolcat üt az óra mikor fellépek a színpadra. alapvetően mindig mindenhonnan elkések, de most ragaszkodtak ahhoz, hogy olyan pontosan kezdjek mint az atomóra, merthogy ez egy nívós bár nem valami romkocsma, ahol mindegy mi van. Vagyis ezt mondták, gyakorlatilag belülről nem sokkal tűnt színvonalasabb mint azok a helyek, amiket a tulaj úgy megpróbált lehúzni. De jól fizettek a műsortért, szóval nem volt kifogásom, sőt még lelkesen bólogattam is, hogy lelkes együttműködőnek tűnjek.
Fellépek a színpadra, leülök a zongora mellé és felkonferálás nélkül belevágok. Ezúttal nem hoztam magammal gitárt, egy szál zongorás műsorral készültem. Alig vettem észre, hogy milyen hamar elröppent ez az egy óra. Játék közben nem néztem a közönségre, csak akkor veszem észre az engem bámuló Adát mikor már meghajolok. Nehéz lenne figyelmen kívül hagyni, úgy viselkedik, mint egy félőrült zenerajongó, de hát mit mondhatnék, imádom.  Elvigyorodva vágtázok le a pódiumról, bezsebelek néhány telefonszámot és gratulációt, de senkivel nem állok le hosszan beszélgetni. Nincs időm leülni, mire kettőt pislogok hopp egy Ada már a nyakamban is lóg és legalább olyan hévvel szorongat, mintha meg akarna fojtani.
- Nem vagyok se homokos se pedofil, maradnék Ethan. Már ha megteszed hogy elengedsz és nem fojtasz meg – válaszolok vigyorogva, miközben ugyanolyan hévvel megölelgetem. Aranyos tőle, hogy ilyen envekhez hasonlítgat, de mindketten tudjuk, hogy még közel sem tartok ott szakmailag, hogy velük egy lapra kerüljek. Úgy örülök hogy mégis eljött! De azért még számolnunk kell, hogy ilyen aljas módon átvert engem.
- Köszönöm, köszönöm. – Ledobom magam a székre, megvárom, míg a fogadott nővérem is helyet foglal velem szemben. Két nővér mellé épp hiányzott még egy, de hát ez a lány más, mint a két vérszerinti testvérem. Valószínűleg csak azért, mert nincs köztünk családi kapcsolat. -  Mit ajánlasz? – Jól esik, hogy meghív, hát hogyne esne. De mivel még nem vagyok nagykorú a piálást sem viszem túlzásba, így úgy gondolom, jobb megkérdezni a tapasztaltabbakat, nehogy valami pocsék löttyöt válasszak.

csinosban | ⚶