Ohh, szóval most kéne mesélnem magamról? Hát jó, legyen, végülis elég jó téma vagyok. Szóval 18 évvel ezelőtt érkeztem meg a Wells családba harmadik porontyként, Ethan Noah Wells néven. Meglepő ugye? Persze, hiszen a Noaht nem használom, csak rövidítve, elég nekem egy név is. Igen, igen, legkisebb gyereknek lenni szívás. A nagytesók elérték (még akkor is ha ilyen két áldott jó nővérkéről van szó, mint az enyémek) hogy minden tiltólistára kerüljön és olyan szabályok lépjenek életbe, amikhez nekem valahogy nem fűlik a fogam. Persze, ehhez lehet anya halála is nagyban hozzájárult, hiszen apa egyedül maradt három gyerekkel, muszáj volt valahogy kordában tartania minket. Az egyetlen dolog amiért igazán hálás vagyok apámnak az a zenéhez való ragaszkodás. Mármint ne értsetek félre, bírom én a fatert, csak olyan néha olyan vaskalapos tud lenni. Miután a nővéreim elköltöztek otthonról gyakran összekaptunk a legapróbb dolgokon is. Ilyen ez, ha két erősakaratú, határozott férfi él összezárva. Szóval egy ilyen nagyobb vita után fogtam magam, összeszedtem a cuccom és odaköltöztem a nővéremhez. Igen, 17 évesen csak úgy elköltöztem, van ezzel talán valami probléma? Vivnek amúgyis társaságra volt szüksége, nem maradhatott egyedül a tragédiája után. Szóval most itt csövezem nála, hétvégente meglátogatom a fatert is azért, meg hétközben is szoktunk amolyan apa-fia programokra járni néha. Szóval igen, igazából semmi érdekfeszítő nem történt egész eddig, mint észrevehetted. Hogy mi az ami mégis különleges bennem? Hosszú szőke loboncomon és szívdöglesztő mosolyomon kívül talán a zene iránti elköteleződésem. Négy évesen kezdtem zongorázni és teljességgel beleszerettem. Tudjátok milyen jól lehet a zongorával csajozni? Hát én sem, még soha senkit nem sikerült így felszednem. Az egyetlen barátnőm, Melissa gyűlölte a zongora hangját, így várható volt, hogy nem tart túl sokáig a kapcsolatunk, négy hónap után adtam fel végre. Ez tizenhat éves koromba történt nagyjából, azóta szingli vagyok és élvezem. Na szóval, mielőtt elkanyarodtam a témától arról beszéltem, hogy a zene mennyire meghatározó számomra. Nem véletlenül kíséreltem meg a felvételit a Juilliardra, ez az egyetlen dolog ami mellett képes vagyok elköteleződni. Persze lehet, hogy a nővérem jól csengő neve is hozzá segített, hogy elsőre felvegyenek, de kétségkívül nagyon jól megy nekem. Gitározni csak úgy, magamtól tanultam meg, mert az milyen snassz már, ha az ember csak egy hangszeren játszik. Valakinek esetleg kérdése? Nem, nincs? Hát akkor ennyi lettem volna mára, zárul E.T. mókatára, a későbbi viszontlátásra!
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Rólad, meg a testvéredről valamiért mindig az az első gondolatom, hogy milyen jól nézhettek ki a tengerparton, na meg főleg ha esetleg szörfözésre is adjátok a fejeteket. Mindketten beilletek nálam abba a képbe, amit a jóképű és helyes ausztrál szörfösökről általában alkotunk. Habár ez a része csak személyes észrevétel, szóval jobb is lesz, ha inkább rátérünk a történetedre... Legkisebb gyerekként, ráadásul két nővérrel felnőni gondolom nem túl könnyű sport. Csoda, hogy nem szerveztek be állandóan a saját játékukba a teapartikkal és hercegnőnek öltözéssel. Még szerencse, hogy elég jó volt a kapcsolatotok ahhoz, hogy amikor odahaza, miután egyedül maradtál apáddal, legyen hová "menekülni". Egyenesen az egyik nővéredhez, így szinte újra élheted a gyerekkorodat, mellette. Nagyon megnevettettél azzal, amikor feltetted a fontos, költői kérdést; mégpedig hogy mit gondolunk lehet-e a zongorával csajozni. Nem számítottam ugyanis a válaszra, na meg személy szerint úgy gondolom, hogy az a barátnőd, amelyiket nem nyűgözte le a zenéléshez való tehetséged, rosszul gondolkodott. Mindenesetre remélem, hogy mostantól nagyobb szerencséd lesz a lányokkal, na meg az élettel és hamarosan nem csak kisebb bárokban lépsz majd fel, hanem tiéd lesz a nagyszínpad. Színt és rangot hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!
My sugar, I like it, but I shouldn't, so good that I could die - I'm whipping cotton candy clouds with you for days Baby, it's not that bad to crave 'Cause every time you leave, you know I miss your face 'Cause I love you, love you, love you, babe · ·
Kezdőlap
Habár ez a része csak személyes észrevétel, szóval jobb is lesz, ha inkább rátérünk a történetedre... 
Még szerencse, hogy elég jó volt a kapcsolatotok ahhoz, hogy amikor odahaza, miután egyedül maradtál apáddal, legyen hová "menekülni". Egyenesen az egyik nővéredhez, így szinte újra élheted a gyerekkorodat, mellette. 
Nem számítottam ugyanis a válaszra, na meg személy szerint úgy gondolom, hogy az a barátnőd, amelyiket nem nyűgözte le a zenéléshez való tehetséged, rosszul gondolkodott. Mindenesetre remélem, hogy mostantól nagyobb szerencséd lesz a lányokkal, na meg az élettel és hamarosan nem csak kisebb bárokban lépsz majd fel, hanem tiéd lesz a nagyszínpad. 
