Don't be so jealous, Cherrypie

- Cherry & Marco -

Nem szeretem, ha valaki ok nélkül féltékenykedik, ugyanakkor be kellett lássam, hogy részben azért jogos is volt, hogy Cherry számonkért. Azt hiszem, ha én futottam volna össze egy pasassal, aki azt állítja, hogy az ő férje, hasonlóan reagáltam volna. Na jó, ez nem igaz. Valószínűleg a tag már egy golyóval a fejében poshadna valahol a víz fenekén.
Az egész ügyben leginkább az akasztott ki, hogy Serena még ilyen sok idő után is próbálkozik, hiszen ez az egyezség még évekkel ezelőtt született és akkor is megegyeztünk abban, hogy ezt egyikőnk sem akarta túlzottan, így meg lehet a látszat-házasság, miközben mindketten élhetjük az életünket. Ő is kefélget össze-vissza és én is jól érezhetem magam bárki társaságában. Ezt azonban egyszer megszegtük, amikor mindketten ittunk kicsit és ő amúgy is baromi depis volt valami miatt. A vállamon sírta ki magát, amit nem sok ember csinált eddig, ráadásul vak lennék, ha azt mondanám, hogy Serena nem egy gyönyörű nő. Naná, hogy a kreol, szaténba bújt, krokodil könnyeket hullató szépséget megvigasztaltam, ahogy tudtam és én évek óta azt vallom, hogy nincs olyan rosszkedv, amit egy jó kefélés ne enyhítene.
Na hát azt nem kellett volna megtennem, mert utána hetekig a nyakamra járt és azt hitte, hogy majd ebből eget rengető szerelem lesz, de fel kellett világosítanom, hogy ez nem így van. Végül elhúzott a francba Európába a családjához, míg én itt az "üzleti ügyeket intézem" és bár telefonon beszélünk néha, igyekszünk nem találkozni. Legalábbis én az esetek többségében azon vagyok, hogy találkozó nélkül is megoldhassuk az esedékes problémákat.
Erre most ide vonul New Yorkba, bevonul a klubbomba, mint egy kibaszott dáma és tele beszéli Cherry fejét azzal, hogy én nem is utaztam el, hanem vele voltam meg hasonló baromságok. Még szép, hogy Cherry kiakadt és azon sem csodálkozom, hogy ezt elhitte. Most viszont egy órával azután, hogy leszállt a gépem, már vonulok is hozzá, hogy felvilágosítsam, mert túl jók a mi kis hancúrozásaink ahhoz, hogy Serena tönkre vágja őket. Aljas kis perszóna.
Szóval szmokingban elindulok Cherry új lakására, amiről természetesen tudom jól, hogy merre van, hiszen azért tartom Pablot, hogy megtudjon nekem dolgokat, ő pedig remekül végzi a munkáját. Arra is van emberem, hogy Cherrynek ne essen baja, de ez is olyasmi, amiről neki nem kell tudnia, mert még neki állna pattogni, hogy nincs szüksége erre. Szerintem meg igen. Elég, ha visszagondolok arra, ami a lakásán történt. Nem szeretném, ha az megismétlődne és, ha valahogy meg tudom ezt előzni, hát megteszem. Onnantól kezdve, hogy nekem dolgozik, kötelességem vigyázni rá, vagy legalábbis ez a legjobb dumám arra, hogy miért is csinálom ezt, holott én is nagyon jól tudom, hogy nem csak ez az oka.
A sofőröm a kocsiban marad és vár. Nem hiszem, hogy nagyon bánná, amikor ilyen feladatot kap, hiszen ahhoz képest, hogy mereszti a seggét egy csúcs verdában, egész jól meg van fizetve, úgyhogy én nyugodta el lehetek Cherrynél, ameddig csak akarok. És ameddig nem dob ki onnan persze, mert ráerőltetni azért nem szeretném magam, ha neki kényelmetlen látni a képemet, de annyit megérdemel, hogy megtudja az igazat. Úgyhogy megállok az ajtója előtt üdvözült vigyorral a képemen és bekopogok. Bár egy kissé ideges vagyok, de az ilyesmit egész jól el tudom már ejteni, úgyhogy ő csak egy vigyorgó Marco-t lát majd szmokingban, akit vagy elküld melegebb éghajlatra, vagy nem.

Don't be so jealous, Cherrypie

- Cherry & Marco -

Ideges vagyok. Mármint nem olyan idegbeteg módon, mert ez inkább izgatottság, ugyanis utálok magyarázkodni. Főnökként hála az égnek nem is sűrűn kell ilyesmit csinálnom, de most kénytelen vagyok kilépni a komfortzónámból. Nem akarom veszni hagyni azt, ami Cherry is köztem van. Ahhoz túl kényelmes és túl kellemes, hogy csak legyintsek egyet, ráadásul annyi empátia szorult belém, hogy belegondoljak, milyen lehetett neki ezzel szembesülni és, hogy fordított helyzetben én is elvárnám, ha elmagyarázná mi a fene ez az egész.
Rövid idő alatt harmadjára igazítom meg az ingem gallérját, miközben várom, hogy a kopogásomra érkezzen valami reakció, bár arra is fel vagyok készülve, hogy Cherry nem nyit ajtót. Rosszul esett neki ez az egész még, ha nem is házisárkány módon vont kérdőre. Azt hiszi, hogy átvertem és megvezettem, az a sunyi kurva meg még tett is rá egy lapáttal. Jut eszembe, ha itt végzek, utána vele kell komolyabban elbeszélgetnem. Mondjuk felhívni rá a figyelmét, hogy ha sokáig baszakodik a magánéletemmel, váratlanul meg is özvegyülhetek.
Annyira ideges vagyok, hogy az ajtó nyitásakor a felém nyújtott tejet reflexből meg is fogom, aztán értetlenül lebámulok a tejes dobozra. Tökre összezavart, de inkább csak megrázom a fejem és Cherryre pillanatok. Nem esik le rögtön, hogy miről beszél, de amikor igen, akkor meg szemet forgatva sóhajtok egyet.
-Nagyon vicces.- lesek rá komoly arccal, majd az arcán bújkáló mosoly láttán kicsit megnyugszok. Legalább nem fejszével vagy ilyesmivel várt, nem? Minden esetre nem a folyosón akarom megtárgyalni a dolgokat, így kezem finoman a csípőjére simítom és finoman odébb tolom annyival, hogy be tudjak mellette slisszolni a lakásba. Egyben megragadom a lehetőséget arra is, hogy alaposan körbe nézzek. Meg se közelíti az én lakásomat, de otthonos, ez tény. Mondjuk nem örülök, hogy most már itt lakik, de nem akarom eljátszani az apja szerepét.
-Miért? Épp kenyeret sütsz vagy mi? - sandítok rá mosolyogva, majd a kezeimet a nadrágzsebembe csúsztatom és megállok körülbelül a lakás közepén. Érdekelne, hogy mivel van annyira elfoglalva, bár van egy olyan érzésem, hogy csak le akar rázni. Hát ezeknek a nőknek már semmi se jó? A repülőtérről egyenesen hozzá jöttem. Szerintem ez azért nem egy rossz gesztus.
-Leginkább üzleti út volt, de a szálloda teraszán napoztam egy jót. Megnézed? - kúszik perverz mosoly az arcomra, de nem akarom most a szexre terelni a témát, mert van bőven, amit meg kell beszélnünk. Vagy legalábbis tartozom neki egy vallomással.
-Ezt neked hoztam.- veszek elő egy fekete bársony ékszerdobozt és óvatosan felé nyújtom. Az is lehet, hogy a fejemhez vágja, de azért nagyon remélem, hogy inkább megnézi és tetszeni is fog neki a nyaklánc, amin egy cseresznye csüng Cherry felirattal. Már, csak azért is ezt néztem ki, mert kíváncsi voltam, hogy tetszene-e neki vagy felidegesítené magát rajta.
-Ami pedig Serenát illeti, nincs köztünk semmi. Pár éve berúgtunk, lefeküdtünk és ő azóta is abban reménykedik, hogy majd tényleg egy idilli házasság lesz a miénk, de már milliószor elmondtam neki, hogy esélye sincs erre. Ennyi.- tárom szét a karjaimat a kis monológom végén, majd ismét zsebre csúsztatom őket és nagyon sóhajtva Cherry arcába bámulok.