One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Russell & Millie - how to move forward

Russell R. Morgan
Today at 1:17 am



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Grayson Connor
Today at 12:56 am



Lorelei & Russell - Chill Out

Russell R. Morgan
Yesterday at 11:55 pm



Greenwood vs Gambino

Margaret Greenwood
Yesterday at 11:44 pm



Munkahelylista

Sandro Gambino
Yesterday at 10:36 pm



Fable and Jonathan - Az értelmetlen interjú

Jonathan Anderson
Yesterday at 10:20 pm



Elvitték!

Margaret Greenwood
Yesterday at 10:13 pm



Maddie and Jake - Weekdays at Lester house

Jake Lester
Yesterday at 9:12 pm



Játékpartner keresõ

Jonathan Anderson
Yesterday at 9:05 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 15 5
Diákok 6 2
Törvényszegõk 11 12
Bûnüldözés 6 7
Hivatal 0 5
Üzlet 7 10
Oktatás 5 3
Munkások 8 3
Egészségügy 12 9
Összesen 70 52
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Ethan Kaminski, Mason Ford


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Cherry et Marco ~ La Belle et la Bete

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Cherry et Marco ~ La Belle et la Bete   Csüt. Jan. 17, 2019 2:14 pm

La Belle et la Bete

- Cherry & Marco -


Elképesztően nagy szája van, amit kedvem támadna bedugaszolni valamivel, ha nem lennék épp félig roncs, de nem azért, mert nem imádnám, hogy simán ossza nekem az észt, hanem, mert annyira tetszik. De komolyan. Mindig is imponáltak az olyan nők, akik nem féltek kiállni a véleményük mellett és nem húzták meg magukat valamelyik sötét sarokban, mert a férfi megérkezett. Anyám is ilyen volt. A faterom kevés embertől félt annyira, mint az anyámtól és tudom, hogy ez azért volt, mert szerették és tisztelték egymást. Náluk is voltak hullámvölgyek, mint minden házasságban -azt hiszem-, mégis mindig megoldották a gondokat és talán emiatt lehetett, hogy az öregem majd' beleőrült, mikor azok a tetvek kinyírták. Mondjuk meg is bosszulta rendesen és erről csak annyit, hogy nem szívesen lettem volna a fazonok helyébe.
Szóval nem azt mondom, hogy Cherry anyámra emlékeztet, mert az kurva beteg dolog lenne, de mindenképp az a típus, aki azt hiszem, a legtökéletesebb lehet egy olyan faszi mellé, akivel sok gond van. Például olyan mellé, mint én, csak épp ez nem fog megtörténni. Na de sebaj, eltöprengni azért jó volt ezen.
-Igen, vágás...- sóhajtok unottan egy nagyot, de azt hiszem meg is érdemlem tőle az osztást, mert igaza van. Mégis, melyik hülye főnök megy el saját maga szétrúgni az ellenségei seggét? A legtöbb tényleg inkább a háttérből mozgatja a szálakat, de nálam nem ez a szokás. Ha gondom van, akkor megoldom, persze segítséget is igénylek, ezért néz ki most Pablo is hasonlóképp.
-Ha sokáig sipákolsz itt nekem, még azt fogom hinni, hogy aggódsz értem.- villantok egy szemtelen mosolyt, amit már megint azonnal megbánom, de megérte. Cherry olyan édesen aggodalmaskodik, hogy meg kellene zabálni. Na jó, nem zabálni, mert ahelyett valami teljesen más jutott eszembe, ami tökéletes folytatása lehetne a múltkori smároló maratonunknak, de ez megint csak egy olyan ötlet, amit dobnom kell.
-Cherry. Elhiszem, hogy nem érted ezt az egészet, mert nem élsz benne évek óta, mint én de, ha valaki tudod, hogy tervezgeti, hogy az életedre fog törni, akkor köteles vagy eltüntetni az utadból és példát statuálni a többinek, akinek ez valaha megfordulna a fejében.- világosítom fel kicsit a "gengszter" világ rejtelmeiről és eszembe is jut, hogy talán írhatnék erről egy könyvsorozatot. "A gengszter világ alapjai - kezdő szint" cím például igen csalogató lenne, nem? Már látom is magamat egy-két könyvesboltban, ahogy autogrammot osztogatok a rajongóimnak szép, fényes karperecekkel a csuklóimon. Nem kell ezekről senkinek sem tudnia és Cherryt is azért világosítom csak fel ilyen óvatosan -hogy konkrét dolgot nem mondok neki-, hogy értse, miért nézek ki most úgy, ahogy. Amúgy is megérdemeltem és kellett is, hogy tisztán lássak megint. Vehetjük ezt önmarcangolásnak is akár, de szerintem az azért erős kifejezés lenne. Összességében, csak rá kellett döbbentenem magamat arra, hogy nem egy kibaszott Don Juan vagyok, hanem egy maffia banda feje, aki az apjától örökölte mindezt és köteles vigyázi, felügyelni az egészet.
-Tetszik az ötlet. Biztosan enyhítené a fájdalmaimat, ha ebben a kis cuccban látnálak, de munka után inkább hazafelé kellene menned, hogy holnap reggel ott lehess a másik melóhelyeden, nem?- jó, ez most lehet, hogy egy kicsit szemét húzás tőlem, de valahogy el kell kerülnöm, hogy még jobban összegabalyodjunk, mert abból úgyse sülne ki semmi jó. Cherry nálam jobbat érdemel -bakker, mekkora szar duma már, de igaz!-, ráadásul én biztosan nem tudnám megadni neki azt, amire vágyik. Mint például nyugodt kis kertvárosi élet pár gyerekkel meg egy cuki labradorral, legalábbis gyanítom, hogy ő is, mint minden nő, erre vágyik. Na nekem meg erre nem sok esélyem van, tehát... a lényeg, hogy le kell kopnom róla nagyon gyorsan.
Rákérdezek tud-e varrni, de hát miért is tudna? Kétlem, hogy valaha hasonló sérülésekkel kellett volna találkoznia vagy épp megpróbálnia ellátni, szóval hülye kérdés volt, de legalább céloztam rá, hogy abban az esetben hasznát venném, ha összefércelne.
-Ez is ruha. Ádám kosztüm. Nem egy olcsó márka, ráadásul igen kényes darab.- vigyorodok el ismét felszakítva a sebemet, de már kezdem megszokni és talán a whiskynek köszönhetően, már annyira nem is érdekel. A többi sebem jobban fáj, mint a szám és talán ezt próbálom leplezni azzal, hogy olyan hülyeségeket beszélek, mint az imént is. Ádám kosztüm? Ez most komoly? Inkább lőttek volna fejbe, akkor legalább már csendben lennék. -Hogy nem jutott nekem ez az eszembe? Igazad van. Bemegyek, aztán megmondom nekik, hogy főzés közben megvágtam magam, végül amint összevarrtak, felpakolom a nővérkéket sorra a vizsgáló asztalokra és visszatérek, mint aki jól végezte a dolgát.- forgatom a szemeimet a sürgősségi említésére, de tény, hogy talán nem ártana valami ápoló nőcske, aki el tudná látni a sebeimet. Pablo felajánlotta, hogy segít, de hé... mégis ki az a beteg állat, aki szívesebben varratná össze a sebeit egy faszival, mint egy csini nőcskével? Azt hiszem, a vége inkább az lesz, hogy szólok Cassienek, neki tutira van ehhez gyomra, csak épp nem akarom őt se zavarni, ráadásul szintén megkapnám ezt az osztást, mint amit az imént Cherrytől. Kicsinálnak ezek a nők.
-Nem kell. Meg leszek. Nem olyan mély vágások, szóval összehúzom őket egy kis sebtapasszal, aztán ciao.- vonok vállat, pedig majd' beszarok a fájdalomtól, ami sem attól nem akar enyhülni, hogy öntöm magamba a whiskyt, se attól, hogy a sebemet törölgetem vele. Pedig azt hittem, hogy a whisky mindenre jó, de talán a nyílt sebekre nem annyira. Ma is tanultam legalább valamit! Belsőleg viszont még mindig hasznát vehetem, érzéstelenítés gyanánt, ennek örömére pedig ismét kortyolok belőle egy nagyot.
Végül szóba kerül, hogy bizony ő követelte annyira, hogy a rúdon táncolhasson, amit sejtettem, hogy nem fog nekem elhinni. Miért is nem készítettem róla hangfelvételt? Ja igen. Azért, mert épp azon voltam, hogy ellenálljak a pimasz flörtjeinek és ne keféljem meg rögtön az irodám asztalán. Hát ezért nem készült felvétel.
-Igazad van! Volt benne olyan ajánlat is, de azt is közölted dacos pofival, hogy már pedig te táncolni fogsz, bár gyanítom, ezzel csak engem akartál dühíteni. Aztán úgy voltam vele, hogy amennyiben tényleg ez a vágyad, felőlem...- vonok vállat szemtelen vigyorral az arcomon, holott tényleg nagyon dühített az ötlet és reméltem, hogy az lesz a reakciója, ami, mert nem hiszem, hogy nyugodtan végig bírnám nézni egy-egy műsorát. Nem szeretem, ha valami, amit legszívesebben kisajátítanék, mások elé kerül és jelenleg ez a valami Cherry, még akkor is, ha igyekszem ellent mondani az akaratomnak. Ki a fasz érti ezt az egészet?
-Ez volt az a nagy puffanás? Azt hittem, inkább az állad, amiért ilyen jól kiismertem a részeg és a józan éned közötti különbséget.- sandítok rá kihívóan, hiszen egyértelmű volt számomra, hogy olyan, mint minden más nő, amikor be van rúgva és tépve. Rögtön bármilyen baromságra rávehetőek, nem beszélve arról, milyen kis tüzesek tudnak lenni, másnap meg megy a sírás, amiért azt se tudják, hogy ki vagy kik mentek végig rajtuk az éjjel. Cherryt nem akarom ilyennek kitenni és, ha rajtam múlik, nem is történik meg vele még egyszer az, ami pár napja. Az apja is megkért, hogy igyekezzek szépen leterelgetni a drogról és tekintve, hogy én se bírom túlzottan a szétcsúszott embereket elviselni, rajta leszek az ügyön.
-Most meg mi bajod van már megint?- pillantok rá felvont szemöldökökkel, meglepetten, ahogy némi káromkodás kíséretében a nevemet mondja, mert fogalmam sincs mi a baja, de aztán rájövök. Meglátta az összes sebet és nem igazán tetszik neki a látvány, de ettől függetlenül közelebbről is szemügyre veszi őket, ahogy a régebbi hegeimet is. Ahogy megérinti őket, lehunyom a szemem és sóhajtok egy nagyot. Nem vagyok hozzászokva, hogy valaki a hegeimet tapizza, de az érintésétől megborzongok egy pillanatra. Megköszörülöm a torkom, mielőtt válaszolnék bármit is, nehogy a hangom elárulja, mennyire bejön, amikor hozzám ér. És ismételten emlékeztetnem kell magam arra, hogy le kell pattintsam a nőszemélyt. Talán, ezért is emeltem fel a hangom az imént is, de igyekszem visszanyerni az önuralmamat és nem rajta vezetni le a feszültséget, amit egyrészt a fájdalmaim, másrészt a jelenléte okoz.
-Nem bankár vagyok vagy ilyesmi, ez a lényeg.- mormogom, miközben felidézem magam előtt a napot, amikor azt a két csodás heget kaptam. Bárcsak elfelejthetném mindazt, ami akkor történt, ugyanakkor az is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy végül állatorvosi pályával kapcsolatos álmaimat lecseréltem, mert rájöttem, hogy bármikor kilyukaszthatnak újra.
Ahogy leteremt tökre úgy érzem magam, mint egy kisgyerek, akit helyre tett az óvónéni. Nem is nagyon ellenkezek, mikor kikapja kezemből a véres inget és abban is csak igazat tudok neki adni, hogy a whiskyt kár erre pazarolni, szóval inkább, csak sóhajtok egy nagyot és felidézem, hol a bánatban lehet az elsősegély doboz.
-Asszem a fürdőben a csap alatti szekrényben van pár kötszer meg ilyesmi, ha jól emlékszem...- gáz vagy sem, nem én szoktam se pakolászni se takarítani itt -még mit nem!-, úgyhogy általában fogalmam sincs arról, hogy az ilyen holmik hol vannak. A saját, külön lakásomban ez nem így van, de oda meg nem sűrűn járok, mert, ha már így is itt esz a fene állandóan, egyszerűbb, ha itt maradok az iroda melletti kisebb lakrésznek nevezhető valamiben, ahol a múltkor elcsavarta a fejemet ez az ördögi nőszemély.
-Ha én nem ordíthatok, akkor te miért?- sandítok rá értetlenül, mert most konkrétan tényleg le lett ordítva a fejem -oké, talán jogosan-, amit nem kifejezetten szeretek. Sőt. Mondjuk úgy, hogy rohadtul nem vagyok hozzászokva és csak azért nem szólok rá, mert tudom, hogy segíteni akar. Nagyon is, úgyhogy inkább azért töprengek, miért van ez. Miért akar ő egy magamfajta alaknak segíteni és miért aggódok ennyire értem? Érthetetlen a csaj, komolyan mondom.
-Jézusom, meg is fogsz verni, ha nem fogadok szót? Nem tudtam, hogy mellékállásban domina vagy.- indulok meg szemtelen mosollyal az arcomon az ágy felé, amerre a főnökasszony küldött, mint valami kicseszettül jól nevelt gyerek, de valójában inkább csak élvezem, hogy így parancsolgat és szemmel láthatóan idegeskedik miattam. Imádom, ha én vagyok a figyelem középpontjában, de nem gondoltam, hogy azzal is ezt fogom elérni, ha összekaszaboltatom magam.
-Most jut eszembe... az asztalom alsó fiókjában, mintha lenne egy piros doboz de, ha már azt elhozod, a felső fiókból a fájdalomcsillapítókat is felmarkolhatnád, szépségem.- ücsörgök az ágyon önelégült fejjel, hiszen ki ne élvezné, ha egy ilyen csinos nő gondoskodna róla és ugrálná körül? Még rá is játszok kicsit, ha kell, esküszöm, mert baromira tetszik ez a helyzet. Ennek örömére pedig újfent ajkaimhoz emelem a whiskyt, mintha csak megkoronáznám a gondolataimat azzal, hogy még iszom is rájuk egyet.


 


avatar
Törvényszegõk
Play by :
♠ Tom Ellis
Kor :
33
Foglalkozás :
just call me a ... businessman
Hozzászólások száma :
31

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cherry et Marco ~ La Belle et la Bete   Szer. Jan. 16, 2019 2:45 am




Cher & Marco
This whole situation is so strange

Munkaruha. Hihetetlen. Hülyék ezek, most úgy őszintén? Tuti, hogy Marco a határaimat feszegeti, de akkor kinyírom. Puszta kézzel. Na, nem mintha olyan sok esélyem lenne ellene, mert fél kézzel a vállára kap, amit bizonyított is nemrégiben ugyebár, de azért próbálkozni már csak szabad, nem?
Mi az, hogy nincs szalonképes állapotban? Már-már felkészülök arra a látványra, hogy valami macával hempereg azon a dög nagy franciaágyon, de leszarom igazából, ezt meg kell beszélnem vele, majd utána folytathatják. Mikor megpillantom, azonban kicsit elkerekednek a szemeim.
- Hát azt látom – reagálok ennyit, és ennek hatására annyira nem is vagyok rá pipa, hogy ilyen bunkón üdvözölt. Nem mintha amúgy tárt karokkal kellene várnia, de azért na…
Bár a múltkori kis csókcsatánk, ami majdnem ezer százalék, hogy az ágyban végződött volna biztosított arról, hogy ő is férfiból van és úgy lehet irányítani az orránál fogva, ahogy akarom. Már csak az volt a bökkenő az egészben, hogy engem is ugyanúgy beindított, ahogy nagyon nem kellett volna, és lelki szemeim előtt már le is pörög az a pár jelenet, amikor vadul vont magához és követelően csókolt. Na tessék, mondom. Most nem ez a lényeg, hanem ez a kurva fellépő ruha, amit én tuti, hogy nem fogok felvenni. És az sem mellékes, hogy majdhogynem teljes harci sérültként ácsorog itt előttem úgy, hogy én meg nem bírom a vért. Még szerencse, hogy nincs túl sok.
- Ja, értem. Asszem – húzom el a szám. – Akkor kurvára megérdemled, hogy ott vagy ahol, ezt biztosíthatom, mert olyan sérüléseid vannak, hogy… az ott vágás? – ráncolom a homlokom, ahogy közelebb megyek hozzá és szemrevételezem a sebet. – Szóval ja, ha túlélted a késes támadásokat, akkor biztos van helyed itt – mutatok körbe az irodába, de tulajdonképpen halvány lila gőzöm sincs arról, hogy mégis milyen ügyletek folyhatnak emögött. És azt hiszem, nem is akarom tudni. Nekem bőven elég az is, hogy néha megtalál egy-egy díler és követeli tőlem a pénzt, már akkor is azon gondolkodom, hogy ha megtámadni készül, mégis milyen harci mozdulattal fogom én azt kivédeni?! Merthogy verekedni nem igazán tudok. Én máshogy győzedelmeskedek általában. A férfiak felett meg végképp.
- Hát valóban baromi jó érzéke van hozzá – nézegetem tovább az anyagot. – Majd a munka után szívesen megmutatom, ha gondolod, hogy áll, jó? – szökik a szemöldököm magasra, én pedig pimasz vigyorral meredek rá. Persze, hogy gondolja, de nem fogja azt mondani, hogy meg akarja nézni, mellesleg most nyilván kisebb baja is nagyobb annál, hogy engem nézegessen szexi cuccban, mert mozdulni láthatólag nem igazán tud.
- Varrni? – nevetek fel a kérdésen. – Nem vagyok  ápolónő, nem tudom feltűnt-e – hal el a nevetésem a végére, és azon kezdek el gondolkodni, hogy vajon több helyen is sérült-e, de ez elég hamar nyilvánvalóvá válik, amikor lekerül róla a zakó, ugyanis az inge csupa vér meg szakadás. Baszki. – Ruhát varrni tudok csak - vonok vállat, de hát azt is elég régen csináltam már. Pedig régebben az összes göncöm én terveztem és varrtam meg magamnak.  - Arra esetleg nem gondoltál, hogy befáradj a sürgősségire? Vagy az az opció nem tetszik valamiért? Vannak szexi, rövidszoknyás nővérkék, tudod… - teszem ezt hozzá, hátha az meghozza a kedvét és befárad majd szépen a kórházba. Én is irtózom a kórházaktól, na de ezek azért nem olyan kis sérülések, hogy csak úgy magának lekezelje majd őket.
- Vagy van egy barátnőm… vagy mim, aki az orvosira jár, ha gondolod, szólok neki, hogy jöjjön ki – ajánlom fel neki, habár Serenával nem beszéltem már úgy egy éve. Körülbelül azóta nem, mióta zűrös ügyeim lettek, de azért voltunk olyan jóban, hogy talán segítene. Persze utána elmondaná, hogy mennyire megvet amiatt, amiért ilyen ügyekbe keveredek –attól függetlenül is, hogy ez most tényleg nem az én ügyem-, de elviselem öt percig, ha kell.
Mikor pedig rákérdezek erre a rúd körüli táncolásos dologra, meg sem várom, hogy befejezze a mondatát, már közbevágok.
- Éééééén? – meredek rá, mert ezt valahogy nem igazán akarom elhinni. – Biztos, hogy jól hallottad te azt, hogy én azt állítottam, hogy szívesen pörögnék a rúdon? – érdeklődöm, mert azért ezt nehéz elhinni. Persze ahogy jobban belegondolok rájövök, hogy részegen és droggal a szervezetemben tényleg tudok olyan lehetetlen ötleteket kitalálni, amitől másnap égnek áll a hajam is. – Azt nem tettem véletlenül hozzá, hogy privátban csak neked? – viccelem el kicsit a helyzetet, de ezt sem gondolom komolyan. Bár táncolok, ha lejjebb vesz egy kicsit a tartozásomból. Kompromisszum kész vagyok.
- Már le is esett a kő a szívemről, hallottad? Épp most puffan – mondom, ahogy aztán az ágyára hajítom a kezemben lévő kis ruhadarabot. Mire visszafordulok és elmélkedem tovább arról, hogy nem kellene így szarrá veretnie magát, a vágások láttán még inkább csak leesik az állam.
- Baszd meg Marco, te nem vagy normális – csúszik ki a számon rögtön, amire gondolok, de oda is kapok. – Már bocsánat – megyek hozzá közelebb, ahogy szemrevételezem a mély vágásokat és mögé megyek, hogy megnézzem, a hátán is van-e?! Persze hogy van, kettő, de ahogy látom, van itt régebbi is.
- Folyton ezt csinálod? – simítok a már láthatóan alaposan behegesedett bőrfelületre óvatosan, két ujjammal. Aztán kicsit megrezzenek, ahogy megemeli a hangját. Túl józan vagyok azt hiszem, ehhez. Nem is érte, hogy jöhettem ide egyáltalán ennyire kibaszottul tisztán.
- Okééé, ne kiabálj már. Az nem steril, fejezd be – osztom ki én is, mert nézni is rossz, amit csinál. Elveszem a kezéből az ingjét és felpillantok rá. – Nincs itt valami normális fertőtlenítő szer? Nézni is rossz, hogy a whiskyt ilyesmire pazarolod – mondom neki megnyalva az ajkam, máris sóvárogva pillantva arra a kurva üvegre. Kiszárad a szám is, így el is lépek onnan tőle.
- Nem megyek el, mindjárt elájulsz a kurva vérveszteségtől, Marco – mondom neki én is határozottan, egy kicsit megemelve a hangom. – Lehet, hogy ott kint tökös legény voltál, de mindjárt nem leszel az, amikor a lábaid megadják a szolgálatot, ülj le inkább – bökök a fejemmel az ágy felé.
- Hol az elsősegélyláda? – Mert nem létezik, hogy ebben a rohadt irodában nincs olyan, amikor biztosra veszem, hogy azért elég gyakran előfordulnak sebesülések, ha nem is rajta, de egy-két emberén biztos.  

avatar
Munkanélküliek
Play by :
Phoebe Tonkin
Kor :
24
Hozzászólások száma :
168

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cherry et Marco ~ La Belle et la Bete   Kedd Jan. 15, 2019 9:58 am

La Belle et la Bete

- Cherry & Marco -


Ha nem így történt volna most ez az egész, biztos hangosan hahotáznék azon, hogy mennyire ki van bukva azon a falatnyi szerelésen és azon, hogy tényleg táncolnia kell. Na jó, ha annyira nem akar, én sem fogom arra kötelezni, hogy megtegye, mert az én csőrömet is bökné, de még egy kis ideig hagy gondolja csak, hogy ott fog ma melózni. Én meg addig jót röhögök, csak nem vihetem túlzásba, mert kibaszottul fáj a szám sarka.
-Bocs. Nem éppen vagyok szalonképes állapotban...- sóhajtok egy nagyot és láss csodát, még be is ismerem, hogy talán tényleg túl durván üdvözöltem a kicsikét, de nem viszem ám túlzásba, mert a felismerésemet, csak egy "bocs" jelzi. Minden esetre nem igazán tudom, hogy mit kezdjek most Cherryvel. A legjobb az lenne, ha kizavarnám innen a francba, jól vérig sérteném, hogy többé a büdös életbe meg se forduljon a fejében olyasmi, aminek eredményeképp megint úgy smárolnánk, mint a múltkor. Az lenne a legjobb, ha köpködne mikor meglát, annyira utálna de valójában meg nem ezt akarom. Már azt se tudom, mi a szart is akarok pontosan.
Szavai hallatán az órámra pillantok és magam is úgy látom, hogy az úgymond "váltás" még odébb van, tehát plusz egy jó pont a hölgynek, hogy korábban érkezett, nem pedig később. Nem gondoltam volna, hogy a múltkori után még megjelenik itt, azt meg végképp nem, hogy még fel is jön hozzám, mert az emberek hajlamosak ilyenkor kényelmetlenül érezni magukat a másik társaságában.
Kérdése hallatán elgondolkozok azon, vajon érdemes lenne-e elmondanom neki mi is történt velem pontosan. Hiszen nagyjából már sejtheti, miféle pasas vagyok de azért talán mégis jobb lenne a lehető legtávolabb tartanom az ügyeimtől. Nem akarom semmiképp sem belekeverni ebbe az egész maffiózósdiba, azt meg végképp nem szeretném, hogy miattam aggódjon, mint most is. Mert azért látni rajta, hogy egy ici-picit aggódik a sebeim láttán, de igyekszem úgy tenni, mintha ott sem lennének. Ennek érdekében úgy próbálok felállni a lépcsőről, hogy a levegőt bent tartom tüdőmben, hogy még véletlenül se hallassak se egyetlen szisszenést, se egy nyögést vagy bármit, ami azt jelezné, hogy fájdalmaim vannak. Csak utána válaszolok a kérdésére.
-Tudom, ez most önelégülten fog hangzani, de vannak pillanatok, amikor a királynak is harcolnia kell, hogy megértesse az aljanéppel, igenis méltó arra, hogy ott legyen ahol. Ez  történt és semmi több.- pillantok rá sokatmondóan azt üzenve, hogy ennél többet ne is akarjon tudni. Bogozgassa ki, hogy miről lehet szó, de nem fogom én jobban beavatni az ügyeimbe. Ha ledolgozta nálam a tartozását, újra élheti az életét, abba pedig kétlem, hogy hiányozna neki egy maffiózó a maga veszélyes kis ügyeivel együtt. Isten ments, hogy a tűzvonalba kerüljön a kíváncsisága miatt, hogy aztán baja essen én meg életem végéig egy utolsó szarnak érezzem magam.
-Nem, nem én választottam de Cassienek elég jó érzéke van hozzá. Tudja, hogy kinek mi áll a lehető legjobban, szóval biztos csodásan fogsz kinézni a szerelésedben.- sandítok rá, ahogy leteszem az italocskámat majd neki látok megszabadulni a zakomtól megkockáztatva ezzel, hogy Cherry meglátja a sebeimet, de érzem, hogy már annyira átázott az ingem, hogy szó szerint ragad a bőrömre. Le kellene kezelnem ezeket a szarokat, még mielőtt elvérzek idefent a kis irodácskámban, de mindezek előtt talán jobb lenne Őt kiküldeni innen.
-Nem is tudom. Tudsz varrni?- kérdezem sunyi vigyorral a képemen, ahogy rákérdez segíthet-e és nagyon remélem, hogy ettől majd frászt kap és inkább kirohan innen úgy, hogy többé eszébe sem jut se feljönni ide, se szóba állni velem. Na jó. Valójában annak örülnék inkább, ha itt maradna fent és elterelné a gondolataimat arról, amiket ma este tettem, mert akármekkora férgeket is kellett eltaposnom, soha nem könnyű az ilyet megemésztenem.
-Leginkább azért döntöttem úgy, hogy táncikálj, mert a múltkor olyan pimaszul állítottad, hogy szíves örömest mennél a rúdra. Mondjuk én már akkor sejtettem, hogy valójában nem is tetszene ez annyira, így Cassie is tud róla, hogy valószínűleg nem ott fogsz ma este dolgozni, hanem a pultban. - magyarázok háttal állva neki, ismét megpróbálva nem túlságosan vigyorogni a magabiztos kijelentésén, hogy ne szakadjon fel a sebem újra meg újra, majd meghúzom alaposan az üveget. A bebaszás legalább elterelné a figyelmemet a fájdalomról, úgyhogy ma este ez lesz a cél. Talaj részegre inni magamat. Na nem, mintha az alkohol jót tenne, mert elvileg csak még jobban vérzek tőle, de sebaj. -Szóval nyugodj meg. A pultban lesz a meló.- kuncogok halkan, mert még, ha háttal is állok neki, az üveg tükröződésében nagyon jól látom a makacs kis pofiját, ahogy közhírré teszi  a maga kis akaratát. Beszarok rajta, mennyire nem fél tőlem és, hogy milyen akaratos tud lenni velem szemben. Bár, miért is kellene félnie tőlem? Attól nem lennék nagyobb ember.
Miközben hangosan elmélkedik mögöttem arról, mennyire nem kellene főnökként ilyesmikben részt vennem és szétkaszaboltatni magamat, lassan kigombolgatom az ingem, végül egy nagy szisszenés kíséretében leveszem, és egyik kezemben tartva a sebeimet kezdem nézegetni. Szép sorminta, meg kell hagyni. Igazán jól fog mutatni a lapockámon és a derekamnál lévő lyukak hege mellett, amelyek a családom kivégzésének éjjelére emlékeztetnének, ha látnám őket nap, mint nap.
Unott képpel áztatom át az ing egy tiszta részét whiskyvel, hogy aztán a lehető legfinomabban az oldalamon tátongó vágásra nyomjam. A perzselő fájdalom hatására összepréselem ajkaimat és a szemeimet is, mintha ez segíthetne, de végtére is egy hang nélkül sikerül túlélnem a mutatványt. De kemény csávó vagyok, mi?
-Ez igaz, de én szeretek személyesen is intézkedni, ha az ügy megkívánja. Már pedig most meg kellett mutatnom, Cherry, hogy mennyire tökös legény vagyok, hogy ne akarjon jó ideig senki megpróbálni ujjat húzni velem. Ez nem egy rohadt játék vagy egy focimeccs, ahol edzősködhetek.- csattanok fel a mondandóm végén, ahogy félig felé fordulok és persze nem akarok én se vitatkozni vele, se mesedélutánt tartani, szóval ennyi információ szerintem elég is lesz neki ahhoz, hogy megértse, miért kellett ezeket a vágásokat begyűjtenem. Mondjuk a durvább hangnem a végén leginkább annak köszönhető, hogy az iménti whiskybe áztatott inges dolgot megismétlem egy másik vágáson, csak most beszéd közben. A vége pedig egy nagy fújtatás, meg némi csúnyán nézés, ami nem feltétlenül Neki szól, most mégis felé villan.
-Elmész végre, vagy inkább végig nézed, ahogy kínzom magam?- mosolyodok el, amire magam sem tudom, hogy vagyok még képes, de mindig amikor kicsit élesebbet szólok neki oda, már előre mosolyoghatnékom van azon, milyen csípős megjegyzéssel fog erre reagálni.


 


avatar
Törvényszegõk
Play by :
♠ Tom Ellis
Kor :
33
Foglalkozás :
just call me a ... businessman
Hozzászólások száma :
31

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cherry et Marco ~ La Belle et la Bete   Hétf. Jan. 14, 2019 6:01 pm




Cher & Marco
This whole situation is so strange

Mi a jó istent gondol Marco úgy mégis? Rosszul gondolja, ha azt hiszi, hogy szívesen leszek rúdtáncos a bárjában. Nem-nem, barátom. Felejtsd el. Egyébként is ő lenne az első szerintem aki leszedne onnan, lévén, múltkor még azt se bírta nézni, hogy a haverjának táncolok, akkor mi lenne, ha az egész bárnak tenném ugyanezt? Pislogna, azt hiszem. Munkaruha. Beszarok.
- Mit akarok? Még kérdezed? – szólok vissza, miközben a hang után indulok és megpillantom őt mielőtt még folytatnám, így meg is akad a torkomon a szó. Mi a jó anyámat művelt ez magával? Vagy ki művelte veled és miért?
- Jól van, nem kell azért rögtön leharapni a fejemet – morgom vissza én is, kicsit sem kedvesen. Csak olyan hangnemben, ahogy ő szólt az előbb hozzám. Hirtelen még az is kimegy a fejemből, hogy miért is jöttem. Nem fest jól, és ennek hangot is adok.
- Hát én is azt hittem, hogy kellene, de Cassie azt mondta, még van időm... – felelek a kérdésre elhúzva a szám. – Kezdésig – teszem hozzá oldalra biccentett fejjel, feljebb emelve a kezemben lévő falatnyi ruhadarabot. Azon morfondírozom, hogy ha valóban azt mondja Marco, hogy táncolnom kell, akkor fogom magam és lelépek. Vissza se nézek. Na nem mintha nem talált volna meg a múltkor is, de próbálkozni azért lehet, nem?
- Hát, nincs mit, de... mi történt? – kérdezem, nem mintha bármi közöm is lenne hozzá, se hát a kíváncsi természetem már csak ilyen. Most akkor ő nem csak a góré itt, hanem ilyen mocskos ügyeket is intéz? Pedig kétlem, hogy azért ne tudnák elintézni nélküle. Inkább arra saccolok, hogy Marco nem tud megülni nyugton a seggén. Figyelem, ahogy felkászálódik a lépcsőről, a kérdésére pedig csak felvonom a szemöldököm.
- Csinos – ismétlem meg a szava járását. –
Te választottad?
– kérdezem pimaszul, majd azért rájövök, hogy ez nem vicces. És az se vicces, ami az oldalán díszeleg, méghozzá nem is egy.
- Atya világ – szisszenek fel, mert még látni is rossz. – Segítsek valamit? – kérdezem, mert látom, hogy nagyon szenved, de azért próbálja adni az erős férfit, mert persze, az. Az hát.
- Na jó, igazából ha zavarok, elhúzok, csak gondoltam megkérdezem, hogy hogy gondoltad ezt a táncolást? – kérdezem meg tőle egy percig sem kerülgetve a témát. – Remélem csak egy hülye vicc – jegyzem meg, mert komolyan csak nem gondolja, vagy de? A franc se tudja már mit gondol, képtelenség eldönteni, de hogy ez mégis honnan jött neki, hogy én majd a rúdon fogok lógni, arról fogalmam sincs. Bár... na jó, inkább nem. Nem akarok már megint valami olyasmibe bonyolódni, amiből majd nehéz lesz kiszállni. Így is éppen eléggé nagy szarban vagyok azzal, hogy képtelen vagyok leszokni a drogról és az alkoholról, na meg ugye a tartozás is ott van, így elég sok a felhő a fejem felett. Nem hiányzik még több.
- Nem táncolok és pont – jelentem ki határozottan egy nagy sóhaj után, majd újból az oldalán lévő sebekre pillantok.
- Jobban kéne magadra vigyázni – jegyzem meg. – A mocskos munkát az embereid is el tudják végezni, nem? – emelkedik meg a szemöldököm, hiszen azért már csak megtehetné, hogy nem emeli fel a seggét. – Bár ki lehet rajtuk fogni, ja – jut eszembe, hogy nekem is sikerült lerázni őket és ezt említettem a múltkor Marconak is. Veszélyesen él, azt már látom. Már csak abból is, hogy kikezdett velem. Vagyis tulajdonképp én voltam, aki belement ebbe az egészbe, aki elkezdte, de ő meg határozottan állta a strapát. Nem rossz, nem rossz.

avatar
Munkanélküliek
Play by :
Phoebe Tonkin
Kor :
24
Hozzászólások száma :
168

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cherry et Marco ~ La Belle et la Bete   Szomb. Jan. 12, 2019 10:51 am

La Belle et la Bete

- Cherry & Marco -


Sajognak a bordáim, fáj az állkapcsom és hasogat a fejem is, nem beszélve a megvagdosott oldalamról és a lehorzsolt kézfejemről, de esküszöm, megérte. Igazából még élveztem is ezt a balhét, mert annyi hülyeség kattog az utóbbi időben a fejemben, hogy muszáj volt kiadnom magamból valahogy a feszkót, ehhez pedig a legjobb módszer egy laza bunyó.
Ideges vagyok az üzlet miatt, zavar, hogy mindenki hülye körülöttem és akkor még nem is említettem Cherryt, akit sikeresen lesmároltam a minap. Ha rajtam múlott volna meg is húztam volna, de hála az isteni gondviselésnek, ez nem jött össze. Semmi szükségem még erre is. Egy nő mindenképp bajjal jár, főleg, ha azt a nőt Cherrynek hívják. Drogfüggő, rafinált, makacs, szexi és irányíthatatlan. Mindenképpen az a típus, akit jó messziről el kell kerülnie a magamfajtának. Nálam fontos, hogy minden rendezetten, olajozottan működjön, mert életekbe kerülhet, ha nem így van. Nincs szükségem még arra is, hogy egy nő megszédítsen vagy épp folyton ellent mondjon nekem, még akkor is, ha épp csak őt szeretném védeni.
Talán, ennek is köszönhető, hogy azt az egy-két pofont még majdnem meg is háláltam, mert a múltkori hülyeségem után megérdemeltem. Nem lett volna szabad olyan messzire mennem, mert most lőttek a főnöki posztomnak a kisasszony szemében.
Nagyot nyögve dobom le magam a három fokos lépcső legalsó fokára, mely a hálóba vezet, majd letekerem a whisky kupakját és jó alaposan meghúzom.
A kopogás hallatán elveszem az üveget a számtól és felszisszenek, ahogy marni kezdi a sarkán lévő repedést az alkohol. Cherry. Mi a francot akar itt? Egy mukkot sem szólok, csak bámulom magam előtt a padlót, mert van egy olyan érzésem, hogy úgyis betessékeli majd magát. Ismerem már annyira, hogy ezt tudjam.
Szavai hallatán elvigyorodok, de erre ismét belehasít a számba a fájdalom, bár most ez sem érdekel. Azt hiszem, most jött rá a kis drága, hogy nem a pultba lett beosztva. Hiszen, amikor illuminált állapotban olyan vagányan rábólintott, hogy a rúdon fog táncolni, megegyeztünk, hogy így is lesz. Sejtettem, hogy józanul már nem fog neki tetszeni.
-Mit akarsz itt, Cherry?- szólalok meg, de még nem látom merre van, csak sejtem, hogy egyre bentebb sétál, végül megpillantom a lábait, tekintve, hogy még mindig a padlót lesem. Lassan pillantok fel rá, hiszen nem éppen szerettem volna, hogy így lásson, de most már nincs mit tennem.
-Igazi zseni vagy, hogy így átlátod a helyzetet...- jegyzem meg cseppet sem kedves stílusban, majd ismét meghúzom a whiskymet. Nem akarom, hogy itt legyen. Nem akarom, hogy azzal kelljen foglalkoznom, hogy álljak neki ellen és nem akarom belerángatni a zűrös életembe. Hülye voltam, hogy kitaláltam ezt az egész "dolgozza le a tartozását" dolgot. Saját magamat szívattam meg vele a legjobban.
Felpillantok rá, ahogy közelebb jön és mozdulatlanul figyelem, ahogy felém nyúl pár zsebkendővel a kezében.
-Nem kellene már dolgoznod?- dünnyögöm, mikor letörli szám sarkából a vért, de eszem ágában sincs megköszönni. Helyette elvigyorodok a megjegyzésén, minek köszönhetően már megint ajkamba hasít a fájdalom.
-Kösz a bókot.- nyögöm, miközben megtámaszkodok magam mellett, hogy a karom segítségével megpróbáljak felállni. Férfiúi büszkeségem segít abban, hogy ezt sikerüljön végrehajtanom bármiféle nyögés vagy sziszegés nélkül, de segítségül hívom a whiskymet, melyért vissza lenyúlok majd a "varázsablakom" felé indulok.
-Mi a probléma a ruháddal? Szerintem igazán csinos.- teszem le az üvegemet a kis pultra, majd nagy fájdalmak árán ugyan, de sikerül levennem a zakómat és alaposabban szemügyre venni a vágásokat. Körülbelül négy-öt díszeleg az oldamon és a hasfalamon, de szerencsére csak vágások és nem szúrás.


 


avatar
Törvényszegõk
Play by :
♠ Tom Ellis
Kor :
33
Foglalkozás :
just call me a ... businessman
Hozzászólások száma :
31

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cherry et Marco ~ La Belle et la Bete   Pént. Jan. 11, 2019 4:18 am




Cher & Marco
This whole situation is so strange

- Szia, te vagy Cherry, ugye? Cassie vagyok. Itt a ruhád, amit viselned kell – támad le rögtön a nő, ahogy beérek a bárba, én pedig furcsán meredek rá.
- Ruha? Milyen ruha? – vonom fel a szemöldököm, majd elveszem tőle a táskát, és belenyúlok, hogy előhúzhassam a benne lévő ruhadarabot. Nem mondta Marco, hogy munkaruha is lesz, felvettem egy sima felsőt, ami kicsit dekoltáltabb, mint egy átlagos, meg egy farmert és kész. A pultban ez gondolom teljesen jó, de ha lesz…
- Mi a szar ez? – szólalok meg, ahogy kiemelem a ruhát és összeráncolt homlokkal kezdem el szemrevételezni, ahogy lebegtetetem a nő előtt ezt a… göncöt. Aminek az anyagköltsége nettó két dolcsi lehetett. Hm.
- A munkaruha, ahogy mondtam is – mondja egy halvány mosollyal, én pedig felröhögök.
- Ez valami vicc?– kérdezem és rögtön a háta mögött lévő pultosokra lesek, akik normális ruhában vannak.
- Vicc? Miért lenne az? Tizenegykor fogtok kezdeni, még van egy kis időd – mondja, én pedig mint akit fejbe kólintottak, megvilágosodik.
- Te most azt akarod mondani, hogy táncolnom kell? – érdeklődöm merő kíváncsisággal, és ismét nevetni kezdek. – Hát ezt nem gondoltátok ti sem komolyan, nem vagyok én kurva, hogy a rúd körül pörögjek – hal el a nevetésem és halvány mosollyá formálódik a szám.
- Ahogy meg is beszélted Marcoval.
- Én? Na jó, majd jövök – mondom, és száznyolcvan fokos fordulatot véve indulok meg a lift felé, ami az irodához visz fel. Kicsit… kicsit fel vagyok dúlva. Mégis mit képzel ez az ember és mit gondol, hogy itt szembesít vele? Pultozásról volt szó, nem vetkőzésről. Mellesleg ő meg fentről azt nézné, ahogy a rúdon pörgök? Ez nevetséges.
- Jó estét, most ez nem biztos, hogy alkalmas lesz – találkozom össze ismét Pabloval, aki úgy áll meg előttem, mint a cövek és nem mozdul. Jobbra megyek, aztán balra, de folyton követi a mozdulataimat, amire már kezdek kicsit mérges lenni.
- Pablo… Ugye Pablonak hívják – kezdek bele, majd mikor megbizonyosodom róla, hogy igen, folytatom. – Az előbb folytattam telefonbeszélgetést Mr. Berlasconival, ő hívott fel. Komolyan… hadd menjek már, nincs időm, mindjárt dolgozni fogok – mondom neki ahogy aztán újra jobbra lépek.
- Szép kis ruhadarab – szól utánam, majd három határozott kopogást mérek Marco irodájának ajtajára.
- Marco! – dörömbölök még kettőt, majd úgy döntök, nem várom meg, míg beinvitálnak, önkényesen benyitok és bemegyek szépen. Különben Pablo nyilván rájött volna, hogy nem beszéltem vele telefonon, És egyébként is, a pár nappal ezelőtti kis incidensünk talán felhatalmaz arra, hogy ezt megtegyem. Még akár folytathatnánk is. Hm. – Mégis mi a jó büdös franc ez? – emelem fel kicsit a hangom, ahogy a kezemben lóbálom a „ruhadarabot”, de egyelőre nem látom, hogy egyáltalán itt lenne-e őfelsége. Ahogy becsukom magam mögött az ajtót és beljebb megyek, őt keresem a szemeimmel, mikor aztán meg is pillantom. Csak éppen nem az a látvány fogad, amire számítottam. Vér. Itt-ott, nem vészes, de van azért bőven. Szerencse azért, hogy nincs több, mert rögtön elájulnék itt helyben.
- Jóságos ég, mi van veled? – ráncolom össze a szemöldököm és közelebb megyek, hogy megvizsgálhassam. – Nem jókor jöttem? – kérdezem, mert… ja, hát, nagyon úgy tűnik, hogy nem. Mi a francot művelt magával? Vagy inkább mással. Vagy más vele.
Közben automatikusan kiveszem a farmeromban lévő pár zsebkendőt és felé nyújtom.
- Szerintem erre szükséged lesz – mondom és aztán az ajka sarkához nyúlok, ahol éppen kiserkenni készül a vér és egy óvatos mozdulattal letörlöm onnan. – Szarul festesz.

avatar
Munkanélküliek
Play by :
Phoebe Tonkin
Kor :
24
Hozzászólások száma :
168

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Cherry et Marco ~ La Belle et la Bete   Szer. Jan. 09, 2019 10:46 pm

La Belle et la Bete

- Cherry & Marco -


"Ilyen az üzlet." Az apám is mindig ezt mondogatta, mikor cseppet sem úgy alakultak a dolgai, mint szerette volna, már pedig velem is épp ilyesmi történt a minap. Abban a pillanatban, amikor épp az járt csak a fejemben, hogy a szoba mely bútorán tegyem Cherryt a magamévá, nem igazán tudnám megmondani, hogy haragudtam-e, amiért megzavart Pablo vagy hálás voltam-e inkább érte? Tudom, hogy hatalmas hiba lett volna, ha megfektetem a csajt, de baromira izgatja a fantáziámat, magam sem értem miért. Abban a pillanatban, ahogy elhúzódtam tőle és visszarázódtam kicsit a valóságba, sikerült elhatároznom magamban, hogy épp itt lenne az ideje, hogy összeszedjem magam. Leginkább az olyan ügyek miatt is, mint ami miatt megzavartak minket, ugyanis nem egyéb történt, mint az, hogy valaki elkezdte kirabolni a dílereimet szépen egyik után a másikat. Körülbelül akkor lett tudomásom az egészről, amikor már a negyedik emberemet találták meg darabokban itt-ott, szanaszét a városban, ami miatt alapból letolta legkedvesebb emberemet, majd tovább spanoltam magam addig, míg nem úgy döntöttem, hogy ezt nem hagyhatjuk annyiban. Nem azért, mert mániám lenne a farok méregetés vagy a férfias kakaskodás, hanem, mert az életem függhet attól, hogy tisztelnek-e a városban a rosszfiúk. Már pedig, ha híre menne, hogy valaki gyilkolássza az embereimet én pedig a fülem botját se mozdítom, azonnal célkereszt lenne a fejemen, mondván: az öreg Berlasconi fia puding és nem tudja úgy kézben tartani a dolgokat, mint anno az apja.
Elgyengültem volna? Nem, nem hinném, csak épp mostanában más dolgok kötik le a figyelmemet, ráadásul sose voltam az az ész nélkül öldöklős fajta. Az sokkal inkább a bátyám lehetett volna, aki durvább és brutálisabb volt, mint amilyen én valaha lehetnék, de sajnos a sors úgy hozta, hogy rám hárult végül a vezetés igen nehéz és kihívásokkal teli feladata. Tudok én is vérengző lenni. Naná, hogy tudok, csak jobb szeretem olyan dolgokkal tengetni a mindennapjaimat, amelyeket élvezek. Mint például a drága Cherry, akit mostantól az lesz a legjobb, ha megpróbálok minél messzebbre lökni magamtól. Se neki nem hiányzik, hogy egy ilyen pasas huzamosabb ideig szerepeljen az életében, se nekem nem hiányzik, hogy megbódítson egy fiatal fruska, akivel aztán sakkban tarthatna bármelyik ellenségem, mert azokból bizony van egy pár. Nem. Számomra az élet erről szól. Egyedül lenni, mint a kisujjam, hogy semmivel se lehessen megzsarolni. Bár ennek ellenére pontosan jól tudom, mi történt az elmúlt pár napban a leányzóval, ami csak még inkább bosszant és ritka jól jött a dühöm ebben a bunyóban. Ennek ellenére, amint kicsit szalonképesebb állapotban leszek, beszélni fogok a leányzóval, hogy mégis mi a faszt keresett a zárkában pár nappal ezelőtt?
-Rendben leszel, Marco? Ne küldjem fel Cassiet, hogy lássa el a sebeidet?- kérdezi Pablo idegesen, ahogy kiszállunk a kocsiból a mélygarázsban, mire csak legyintek egyet a kezemmel és megrázom a fejem. Szép kis csetepaté volt és valahol még élveztem is, hogy a szart is kivertük néhány jelentéktelen szarháziból, akik úgy akartak valakik lenni, hogy engem lenyomnak, de azért nem is egy leányálom egy ilyen bunyó. Mindannyian szereztünk sérüléseket, ami az én hülyeségemnek köszönhető. Sok "vezető" nem vonul ki az embereivel rendet tenni és nem is koszolja be a kezét, de én mindig úgy gondoltam, hogy ezzel tudok talán leginkább tiszteletet kivívni magamnak. Most meg tessék. Oda a drága öltönyöm, az ingemről nem is beszélve, melyet a felszakadt arcomból csurgó vér összekent, valamint akad a karomon és az oldalamon pár vágás -nem vészesek, csak felszíni sebek-, melyeket az a kis mitugrász pöcs okozott a bicskájával, mielőtt kitörtem volna a nyakát.
-Hát jó. Azért szólj, ha segítsek.- fűzi még a mondandójához a jobb kezem, aki legalább olyan pocsékul fest most, mint én, de ennek ellenére vigyorog.  Csak ne ismerném már ennyire, hogy ő kifejezetten élvezi az ilyen össznépi banzájokat.
Zakóm ujjába törlöm az ajkaim sarkából szép lassan csordogáló vért, bár legszívesebben köpnék is egyet, de annyira nem vagyok tahó. Inkább szépen besunnyogok az irodámba, magamhoz veszem a whiskymet és ily módon fogom megoldani az érzéstelenítést, aztán... majdcsak begyógyulnak a sebeim.


 


avatar
Törvényszegõk
Play by :
♠ Tom Ellis
Kor :
33
Foglalkozás :
just call me a ... businessman
Hozzászólások száma :
31

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cherry et Marco ~ La Belle et la Bete   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Cherry et Marco ~ La Belle et la Bete

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Queens :: Szórakozó helyek :: Inferno Club-
^
ˇ