Azokra az anyukákra annyira nem jellemző akik hozzánk hordják a porontyukat, hogy autóversenyekre járnának, vagy a televízióban izgulnának végig egy egy futamot, de az apukákra már annál inkább igasz. Nem hiszem, hogy nyugodt órát lehetne tartani akkor ha Leo is ott lenne, egyrészről a kislányok tényleg nem figyelnének az oktatásra, másrész pedig én sem tudnék a diákokra figyelni, mert valószínű, hogy a hasamat fogva röhögnék azon ahogy Leo a rúd mellett próbálja leutánozni azt ami éppen a feladat. Tudom, hogy amúgy nem jönne el egy ilyen órára, de a gondolattal azért még el lehet játszani, hogy mi lenne ha. Nem csak Őt próbálom meg rávenni arra, hogy eljöjjön egy órára, hanem minden más barátomat is, hiszen amíg nem tudják, hogy ez az egész amit művelek mivel jár, egészen addig le is nézhetik a balettot. Jónéhány internetes kommentet olvastam már hogy „ő ezek csak valami fura cipőben ugrálnak jobbra-balra”. Ezek mindig arra jók, hogy még jobban megacélozzam magam és még esősebb legyek és keményebben gyakoroljak. - Tökéletes, már nagyon várom - felelem egy széles mosollyal ajkaimon. Szeretek játszani, és ha a játékból utána valami még jobb lesz azt extrán szeretem. Szerencsére senki sem figyel ránk, hogy miről is beszélünk, maximum egy-egy szót csíphetnek el, de abból nem lehet össze rakni a lényeget. Senki sem tudja, hogy milyen megállapodásunk van Leo-val, és ez így tökéletes, hiszen senki sem kezdi el húzni az agyunkat azzal, hogy ez biztos több, de nem. Mind a ketten pontosan tudjuk, hogy mit akarunk, hogy mik a játékszabályoik és ez így tiszta. Felnevetek miszerint neki két jegyre lesz majd szüksége a fellépésen, ha egyszer eljön. - Biztos vagy benne hogy az egód elfér egy széken? - magas labda, le kell csapni, ilyen egyszerű. - Ha ezt szeretnéd mondani, akkor csak nyugodtan… – tudom, hogy senkinek sem mondana ilyet, még részegen sem, bár ki tudja, talán még soha nem is láttam őt annyira ittasan hogy minden korlátot elengedjen. Nem szeretnék én lenni aki elviszi ebbe az irányba őt, viszont ha magától inna annyit akkor vigyázok rá hogy ne csináljon nagy őrültséget. Elkezdődik a játék és már előre látom, hogy nagyon jól fogunk szórakozni az este folyamán. Még szép, hogy neki adom az első poharat, hogy ürítse ki, a következő majd az enyém lesz és így szépen sorban. - Olyan nagy baj lenne ha tényleg arra játszanék? - mosolygok rá vissza és rájövök, hogy igen, én ezt most tényleg akarom. Végig simítok a hátán, a karján, véletlenül hozzá simulok, teljesen ártatlan érintések, mégis célom van mindegyikkel. Ha valaki esetleg néz minket, annak biztosan nem tűnik fel semmi sem, hiszen az teljesen normális ha a játék hevében a játékosok egymáshoz érnek, vagy nem? Meghagyja nekem a lehetőséget arra, hogy én szerezzem meg a győztes pontot, de kicsit azért tartok attól, hogy sikerülni fog-e, hiszen az elfogyasztott alkohol már az én szervezetemben is kifejti nem éppen jótékony hatásait. Igaz, én nem vonom meg magamtól annyira az alkoholt, mint Leo a mindennapokban, de azért én se minden héten iszom ezért nálam is viszonylag hamar üt, pláne úgy, hogy a nap folyamán nem sok időt és energiát fordítottam arra, hogy egyek is rendesen. - De ha elrontom nem vonhatsz felelősségre! - mondom mosolyogva miközben elveszem tőle a labdát, és felkészülök a remélhetően utolsó dobásra ebben a játékban. Eldobom a labdát, és először a pohár szélére pattan, majd mivel Derek nem készült fel, nincs lehetősége kifújni a labdát, így a következő pillanatban a labda a pohárban landol . - Igeeen, nyertünk! - fordulok meg és ugrok Leo nyakába örömömben. - El sem hiszem, hihetetlen. - vigyorgok, majd elengedem Leo-t. Derek az asztal túloldalán nem túl jókedvű, és azonnal visszavágót követel tőlünk. - Ugye nem játszunk még egyet? Ha még egyszer meg kell innom ennyit akkor tuti nem találok haza. - kérdezem, majd hallok egy nagy csobbanást mögülünk, ezek szerint elértünk a bulinak arra a részére amikor valaki úgy gondolja jó dolog a többieket belökdösni a medence vizébe.
Minden barátom érdekel, nem csak annyira, hogy megkérdezzem mi van vele, hanem komolyan foglalkoztat a kérdés és figyelemmel kísérem ha valami olyat mondanak, ami nekik fontos. Lilahval kapcsolatban ilyen téren egy kicsit meg vagyok lőve. Én autóversenyző vagyok, elég vad, ő meg akár az ellentétem is lehetne, finom és nőies és rettentő elegáns sportot űz, amit sosem becsmérelnék hiszen aki szereti annak egészen biztosan szép. De táncolni én sosem fogok megtanulni, még egy normális szórakozóhelyre sem megyek el nagyon mert a tánc érzése a bőrömön libabőrt okoz, mert én egészen biztosan mókásan festenék a parketten. - Nem lehetsz biztos benne, lehet van olyan anyuka köztük, aki él hal a nascarért, ő egészen biztos jó szemmel nézni. - kacsintok rá nevetve, de én sosem voltam perverz így csak elnevetem ezt is, és nem gondolom komolyan egy percig sem. Nekem mindig is nehezen ment a csajozás, és pont azért is olyan jó érzés, hogy Lilahval ennyire jó viszonyt ápolunk, minden hülye kötelezettség nélkül. Ő a gyengébbik láncszem kettőnk közül, vagyis azt hiszem, mindig a lányok az érzékenyebbek és félek egyszer talán majd elfajul ez az egész vagy jó vagy rossz irányba de egy dologban biztos vagyok, nem fog minden így maradni és erre számítok, de ameddig lehet kiélvezem minden percét. Az ötletére nem titkolom, hogy felcsillan a szemem, nem kicsit, de azért elgondolkozok rajta, hiszen pontosan tudom, hogy veszíteni fogok, mert tudja, hogy mennyire odavagyok a fenekéért is, de csak akkor amikor annak ott a helye is ideje, amúgy nem vagyok egy nagy nyomulós pasi, ami talán jó, talán nem, kinek mi. - Benne vagyok, majd kitalálunk valamit mikor és hol játszhatunk ilyet. - kacsintok rá pimasz mosolyommal de ezt a többeik között igen ritkán mutatjuk ki. Nem is tudom mennyien tudják mi folyik akkor amikor egy kicsit jobban elengedjük magunkat, de talán nincs is ennek jelentősége. - Ezt most úgy mondtad, mintha nem akarnád, hogy menjek. - magamhoz húzom. - Tudod, hogy meg foglak lesni egyszer, és nagyon fog tetszeni, biztosan jó vagy abban amit csinálsz, és én jó barát vagyok támogatlak, szóval amint bemutatód lesz kérek két jegyet foglalj nekem egy kell az egómnak is. - nyomok egy puszit a homlokára mielőtt magamhoz veszek egy bort, hogy az ő játékrára felbuzdulva induljunk neki az estének. - Vagy csak rád fogom, mert oda vagy a szép kis hátsómért és este gatya nélkül akartad nézni és muszáj voltál leitatni miatta. - nevetem el magam mielőtt a medencéhez mennénk, hogy nekiálljunk a bemelegítő játéknak. Gyorsan szerzek magunk mellé ellenfelet, akinek nyomatékosan kijelentem, hogy hagyjanak nyerni, jók a reflexeim és kiválóan vezetek de nem tudok célozni és talán ezt azért meg kellett volna osztani Lilahval mielőtt a csapatomba áll, de hát majd legalább jó sok minden fog lecsúszni a torkunkon ma, hát azért jöttünk ma ide nem? - Derekben tombol a verseny szellem, kizárt, hogy Lilyre fog fókuszálni ha nyerni is tud. - az adrenalin ilyenkor is valamennyire pumplája az agyunkat versenyzők vagyunk mindig minden helyzetben tudunk alkotni és ő is azonnal átkapcsol, amint Lilah kezdi a játékot. Amikor betalál a labda hozzánk és nekem adja a poharat megvonom a vállam, most minden annyira mindegy, és elveszem tőle és közel hajolok hozzá. - Szóval tényleg a fenekemre játszol. - csak ő hallja, elmosolyodok és lehúzom. Rá kell jönnöm, hogy ez az ivás nem nekem való, de tudom, hogy legalább ellazítja az agyam. Dobok egyet és szinte azonnal bepattan egy pohárba, ami még engem is meglep. Amikor már csak egyetlen egy pohár van csak talpon nálunk, már kezdem érezni a hatását. Annak aki nem iszik egy kis bor is megárt, szóval az asztalra támaszkodva fújom ki a majdnem belepottyanó labdát. - Hééé! - szól rám Derek, de már ő is igencsek szét van, bírjuk a tempót, de a mi életvitelünk mellett ez már felér egy kocsmai egész éjszakás iszogatással. Azért nem csapjuk szét magunkat, ilyen hamar. - Akarod az utolsót? - adom Lilah kezébe a labdát, hogy a győztes gólt ő dobja.
Még sohasem láttam őt táncolni, sem normális ruhában dresszben pedig pláne nem, csak a képzeletemben létezik a kép és meg kell valljam eléggé röhejesen nézne ki rajta a dressz, inkább nézne ki birkózónak, mint táncosnak. Kizártnak tartom, hogy akár csak heccből is belebújjon egybe, maximum akkor ha elveszítene egy fogadást, de ha elő állna egy ilyen szitu akkor sem ilyesmire kérném. - Eltekinthetünk a ruhától… legalábbis a dressztől ha tényleg táncórára adnád a fejed. - felelem majd szavain felnevetek. - Ezzel dobnám fel a kicsik óráját, hogy megpróbáljanak téged megtanítani egy egy mozdulatra úgy, hogy közben ők is tanulnak valami újat. A szülők nem néznék jó szemmel, de én nagyon bírnám ahogy a kis hatéves kislányok magyaráznak neked arról, hogy rosszul tartod a kezed meg a lábad. - Igazi kis ördögfiókák és hajcsárok tudnak lenni ha arról van szó, még szerencse, hogy én csak segéd vagyok és nem nekem kell rendet rakni köztük. - Az tény, hogy nagyon helyes kis hátsód van, de biztos vagy abban, hogy én csábulnék el előbb és nem pedig te? Kísérletnek mindenképp érdekes… kipróbáljuk egyszer? - Úgy gondolom a próba teremben nagyobb önuralommal rendelkezem, mint amivel Leo bírna egy ilyen helyzetben, de meg kell próbálni, ha olyan hangulatomban talál épp, hogy nem bírok magammal akkor bizony akár csúnyán veszthetnék is.. Kérdése hallatán kicsit felsóhajtok és megrázom a fejem, nem, nem kell eljönnie egy előadásomra sem. - Mindig örülök, hogy ha egy ismerős, barát vagy rokon van a nézők sorai között, de senkit sem szeretnék halálra untatni, márpedig tudom, hogy a balett sokaknak felér egy hosszú kínzással. Szóval a válaszom nem, ha nem szeretnél eljönni vagy nincs időd akkor az rendben van… - semmi sem erőszak és nem tartozik nekem semmi ilyesmivel azért mert én megnéztem az Ő versenyét. Be kell vallanom nem vagyok egy nagy boros típus, ha választani kellene akkor inkább a koktélokat kedvelem, és azokat is inkább csak a kinézetük miatt. Van amelyiknek túl magas az alkohol tartalma, a másik pedig nem ízlik annyira mert esetleg túl édes, de megiszom, mert legalább szépek. Most nem ez lesz a helyzet, borozni „kell” de nem lesz vele probléma, legalább a társaság jó lesz hozzá. - Ne aggódj, ha cikis helyzetbe kerülsz majd én fedezlek. Majd azt mondom, hogy belógott a bulira egy fanatikus rajongód aki elhatározta hogy veled tölti az estét ezért bedrogozott… de akár más történetet is kitalálhatok arra az esetre ha túlságosan szétcsapnád magad. - felelem, majd némi örömmel nyugtázom, hogy a medence közelében már annyira nincsenek sokan, mint amennyien bent voltak. Az a kérdés, hogy mégis ki ellen fogunk mi itt játszani már azelőtt megoldásra lelt mielőtt egyáltalán megfordult volna a fejemben. Fogalmam sincs, hogy mi milyen játékos hírében áll, én annyira nem vagyok rossz, de azért kifejezetten jónak se mondanám magam. - Igazából abban reménykedem, hogy annyira el lesznek egymással foglalva, hogy simán megverjük őket, de azért hagyjuk őket is érvényesülni, nehogy a végén hoppon maradjunk és hiába töltögettél nekünk is. - Amúgy egyértelmű, hogy nyerni akarok, valamilyen szinten elég versengő típus tudok lenni és szakmájából adódóan Leo-ról is ezt feltételezem. - Én kezdek. - jelentem ki és már repül is az ellenfél poharai felé a kis labda, de sajnos eredménytelenül, majd mikor ők következnek akkor el is találják az egyik poharunkat. Felveszem és Leo felé nyújtom a poharat. - Az ivást szerintem kezd te.. egészségedre!
A helyszín tele van ismerős arcokkal, ami megnyugtat mert innen talán nem megy ki sem a csapat felé, sem a sajtónak, hogy mennyire sikerült jól a mai este. Ugyan nem vagyunk annyira hypeolva, mint a királykategóriások, azért így van rajtunk egy két szem, akiket ilyenkor jobb levakarni. Miután a kötelez körök megvannak, elhagynám Dereket, de nem kell semmit tennem, hiszen ahogy meglátom Lilaht, ő elmegy kódorogni a csajával, vagy lehet egész este a telefonba fognak veszni, és ott beszélgetnek tovább, ez már nagyon jól megy nekik. Egyenes út vezet a lány felé, nem akar még senki leönteni és nyakon hányni, ami felettébb jó érzés, de tudom ennek is nemsokára eljön az ideje vagy éppen én fogom megtenni valakivel, mert eléggé érzem a szabadságot magam körül most éppen. - Elég fura fétiseid vannak. - grimaszolok egyet a képzeletemben felugró képre és inkább elhessegetem miközben köszönök neki. - Nem lehet, hogy sima sport naciban taníts meg, minden tüll nélkül. - kérdezem tőle, miközben igyekszem kiverni a rózsaszín énem a fejemből, de most már nehezen megy mert elég szépen ültette bele ez a lány. - Ha beállnék az nem lenne egy kicsit pedo? Meg szerintem ők sokkal jobban szórakoznának rajtam és nem figyelnének rád. Azt hiszem a privát órára jobban bukok, de tudom, hogy úgyis elcsábulnál formás hátsófertályamra, miközben ropnám neked a bugit, és hidd el az a látvány megfizethetetlen. - kacsintok rá pimaszul, és egy cseppet sem zavar, hogy ki hallja meg a felettébb felemelő beszélgetésünket. - El kellene mennem egyre ugye? - tudom, rossz baráto vagyok egyet sem személtetm még meg személyesen, de videón láttam és ez majdnem ugyanolyan, és közben eszembe jut, hogy ő bezzeg már több versenyemen is kint izgult, a nem éppen veszélytelen pálya szélén és aggódott, miközben szurkolt is, hogy épségben szálljak ki a kocsiból. Nekem meg csak le kellene ülönöm a seggemre és nézni a táncikát. A borra kalandozik a tekintete és a téma is, ami megkönnyebbülés, de tudom, hogy úgysem úszom meg azt a nézelődést a nézőtéren, és őszintén talán nem is akarok, hiszen barátok vagyunk, ennyi azért járnak nekem is, hogy lássam őt amint kiteljesedik, mert jó benne nagyon jó, de nagyon nyálas lenne tőlem ezt állandóan kihangsúlyozni és a mi kapcsolatunk nem ezért jó. - Segíthetsz, egyedül lehet a detoxba végezném és ennyi évesen ez gáz, ez csak egy pár százalékos bor, a legtöbben már most többet toltak magukba. - jó és rossz is, hogy ennyire megvonom magamtól, de mindennek ára van és én ezzel fizetek, ami nekem nem nagy ár, ilyenkor inkább kifejezetten kellemetlen. Átkarolom a vállát és elindulok a fedett medence felé, ahol már nem olyan nagy a tömeg, legalábbis kint, mindenki a vízben van, vagy a belső térben, ahol a csocsó és a többi játék vert gyökeret. - Akkor borpong? - kérdezem felhúzott szemöldökkel és az asztal felé viszem, ami gazdagéknál direkt ezért lett kilyukasztgatva a megfelelő számú lyukkal és poharak is mellé vannak készítve. - Derek mi lenne ha nem egymást falnátok hanem hagynátok nyerni minket? - kiáltok oda a mellettünk enyelgő párnak, akik kapva kapnak az alkalmon és be is állnak velünk szembe. - Iszunk, vagy nyerünk? - kacsitok Lilahra és szorgosan töltöm tele az összes poharat, amivel ki is fogy a bor, de szerencsére még igen sok van ott ahonnan ez jött.
A buli előtti készülődésre nem fordítottam valami sok időt, míg mások képesek egy szál törölközőben grasszálni akár órákat a szekrényük előtt, hogy minden tökéletesnek tűnő ruhát félre dobjanak mert akkor az éppen nem megfelelő én alig két perc alatt megtalálom azt, hogy mit is akarok ma este viselni. Tudom, hogy melyik ruhám hogyan áll rajtam és pontosan tudom hogyan szeretnék ma este kinézni. A kis fekete rövid ruhám tökéletes lesz és egyben praktikus is, hiszen egy házibuliban azért az emberek még kevésbé figyelnek arra, hogy a kezükben lévő pohár éppen mennyire billen meg és önti ki a tartalmát a mellette lévő ruhájára. Ruhám színe tökéletes kontrasztot alkot világos bőrömmel és hajammal, úgy gondolom a végeredmény éppen megfelelő lesz erre az estére, majd meglátjuk, hogy sikerül-e bezsebelnem pár elismerő pillantást, de könnyebb dolgom lenne ha nem csak ismerősök lennének a helyszínen ilyen szempontból. A hajammal és a sminkemmel hasonlóan sok időt töltök mint az öltözködéssel, de ez is csak a rutin miatt van, hisz az előadások miatt már ebben is van rutinom. Mire elkészülök megérkezik értem a taxi, és azzal teszem meg az utat a buli helyszínéig. Mehetnék tömegközlekedéssel, vagy akár autóval is, de az előbbi ma este nem vonz utóbbival pedig a hazafele út lenne érdekes, hiszen nem ülhetnék be vezetni, és ott kellene hagynom a helyszínen vagy keríteni magamnak egy józan sofőrt, amire az esély ugyan megvan, de inkább jobb biztosra menni.
Rezeg a telefonom, üzenetem érkezett, méghozzá Leotól. Elolvasom és mosoly jelenik meg ajkaimon, amit egy szelfi segítségével meg is örökítek, hogy láthassa én már itt vagyok, a kép mellé pedig üzenetet is küldök. ” Rendben, de előtte táncolnod kell velem. „ küldöm el neki az üzenetet, majd igyekszem elvegyülni a buliban. A hangszórókból egymást felváltva jönnek a különböző műfajú és ütemű zenék attól függően, hogy éppen ki gondolja magát a legtökéletesebb lemezlovasnak. Előbb utóbb megunják és egy valaki fogja magához ragadni a zene feletti uralmat. Remélem valaki olyan lesz a szerencsés aki hasonló hangulatban van, mint én, igazán és olyan zenéket rak majd be amire tényleg lehet táncolni. Derek és Leo érkezésére nem kell sokat várni, bár előbbi egyelőre tekintetével mást keres az emberek között utóbbi úgy tűnik talán örül nekem. - Ezer örömmel, nagyon megnéznélek téged testre simuló dresszben. Esetleg tüll szoknyában? - felelem majd viszonzom az arcra kapott puszikat. – Privát órát szeretnél vagy beállsz a kicsikhez? Mind a kettő rettenetesen drága lesz, de csak azért mert szarkasztikus vagy. Amíg nem láttál egy jó előadást élőben addig fogalmad sincs miről maradsz le. - Nekem már volt lehetőségem őt megnézni verseny közben, de ő még nem látott engem előadáson, hisz az utóbbi időben még csak a próba folyamatoknál tartunk az új bemutatóhoz. Tekintetem az üveg borra téved amit olyan nagyon lelkesen magához ragadott. - Azt megosztod velem is vagy terveid vannak vele? Esetleg borral tölteni meg a sörpongos poharakat? Nem lesz szép vége, ha egyedül nézel az üveg aljára. - Ő nem arról híres, hogy minden másnap alkoholt vedel, hisz a foglalkozása ezt nem teszi lehetővé, de azért jó látni, hogy most végre kicsit elengedheti magát, azt mondjuk nem tudom meddig tart a pihenője, ha csak két napig akkor nem lesz jó vége annak az üveg bornak.
Három hét pihenés, amit azzal tölthetek, hogy nem figyelek mindenre, mit ehetek, mit ihatok, mit nem ihatok és mennyit aludjak. Egyedül az edzések lesznek rendszeresek,d e ha egy kimarad abba most nem fog összedőlni a világ, a nagy részét úgyis azért csinálom mert én szeretem, a maradék meg mert kell, hogy ne törjön szét a nyakam, amikor a G erő egy kisebb erőt fejt ki a testemre. Tudtam, hogy néha élni kellene, csak úgy menni a többiek után, mintha nem lenne holnap nem azon agyalni, hogy mennyire kell ott lenni,mint fejben, mint testileg egy versenyen. Persze ez volt az életem, és aki sportoló az pontosan tudja, hogy mivel jár az álmok megvalósítása, de ez nem szenvedés, sokkal inkább olyan áldozat, ami jó és ami kedvez nekem. De persze a reggeli üzenetek még jobban estek a lelkemnek, főleg, hogy tudtam, ma bőven jöhet belém ital, nem fogom megbánni és a licenszem sem fogja megsínyleni.
A buli le van beszélve, és mégis csak az ágyamon fekszek, pedig már este 8 óra van, nagyon nehezen billegek ki a konyhába, ha valaki most látna nem mondaná, hogy egy sportemberrel van dolga, inkább vagyok egy lusta kockának ható, póló nélkül kócosan a konyhában. Tudtam, hogy ha jön a pihenő, akkor az egész lényem le fog menni alfába és meg is történt, ami nem baj, de most kicsit fel kellene pörgetnem magam és ha lehet nem itallal. “Nem sürgetni akarlak, de itt vagyok a ház előtt egy taxiba és ha nem sietsz, akkor te fizeted az egészet, a várakozást, az odautat és még a hazautamat is. Szóval igyekezz Leroux!” - mire valók az ellenségek ha ilyen barátaim vannak. Elnevetem magam, majd a nagyon nagy előkészület alatti pólómat felkapom és gyorsan magamra veszek valami normális nadrágot is. A lovak közé csapunk, de ha nem kell én nem öltözök ki, bár ide nem ártana valahogy nem egy hoboként menni.
- Remélem nagyon sokba fog ez fájni nekem. - ültem be a kocsiba Derek mellé, ako közben végig a telefonjába volt temetkezve. Csak ügyek, nagyon örülök neki, hogy végre van valaki mellette, de kezd unalmas lenni. A csapattársam és minden kibaszott nap vele kell lennem ha futamok előtt vagyunk, és most sok verseny volt, nagyon sokat láttam a szívecskés szemeit, pedig nincsen bajom a romantikával csak van ami nekem is sok. - Lilah ott lesz? Olvastam, hogy gyerekeket pesztrál, mi a francot csinál ez a lány? - pedig szinte mindenki tudja, de neki a rózsaszín köd mindent eltakar. Megforgatom a szemem és hátradőlök, hogy nyomjak is neki egy üzenetete, persze választ nem kap Derek, amúgy sem figyelne rá. “Remélem ott leszel, pihenőm van, szóval kérlek csapjunk ma a lovak közé.” - nem maradt el a szépen nézős emoji sem, de hát egy ilyen barátnak, mint ő nehezen mondanak amúgy ellent a ember, és csak remélni merem, hogy ő is ugyanígy gondolja. A kocsi hamar gördül be a kért helyre, én fizetek, nyilván és ki is pattanunk, hogy a zene irányába vessük magunkat. Az arcok ismerősek, majdnem mindenki ami jó jel, mert tudom, hogy ők normális banda, nem fognak olyan nagyon nagy port kavarni az éjszakába. Messziről látom meg Lilah alakját, és meg is támadtam hátulról, na nem úgy, emberek között tök olyanok vagyunk, mint két barát, meg mondjuk amúgy is, szóval még csak nincs is semmiféle ránk gyakorolt hatás a többiek részéről, hogy akár lehetne több is. - Egyszer engem is megtaníthatnál már táncolni. Élek halok a balettért. - nyomok két puszit az arcára és magamhoz ölelek egy nagy üveg bort. Azt hiszem ez is elég sok lesz az én igencsak józan szervezetemnek.
A mai világban a kapcsolattartás egész egyszerűen megy, hiszen mindenkinek szinte null-huszonnégy órában a telefon a kezében van, az okosóra a karján, ami megállíthatatlanul rezeg ha a tulajdonos valamilyen értesítőt kap. Legyen az egy üzenet, hívás vagy csak egy emlékeztető. Vannak pillanatok amikor a külvilágot ki kell zárni, és minden modern technológiát el kell száműzni az öltözőszekrénybe, mert most az ideje a munkának van nem pedig a szórakozásnak. A zenére koncentrálok és a mozdulatokra, arra, hogy minden ösztönösen jöjjön, ne pedig a lépéseket és az ütemet számoljam. A véremben van, amikor nagyon belelendülök olyan érzés, mintha repülnék, oda is pillantok a tükörre, de nem még mindig nem nőttek szárnyaim. A zene elhalkul, a mozdulataim lassulnak, majd amint egy röpke csend telepszik a teremre megállok. Tényleg csak egy röpke csent, mert a következőben óvatos tapsolás hangja hallatszik, apró tenyerek egymásba csapkodásától. Mr. Collins megkért, hogy a mai órájára is ugorjak be segítőnek, ami mostanában egyre sűrűbben történik meg, pedig úgy tudom a segédje nem beteg és nincs is szabadságon. Furcsa, de nem firtatom egy pillanatig sem, hiszen élvezem a „munkát”. Nekem nem munka, hanem itt is csak tanulhatok folyamatosan, magamról a mozdulataimról. - Jól van gyerekek, ennyi volt mára, mindenki menjen öltözni, Ms Evans, köszönjük a közreműködést! - fejezi be az órát az oktató és a gyerekekkel együtt én is öltözni megyek. A telefonomat elő véve ismét belecsöppenek a virtuális valóságba, számtalan üzenet érkezett az egyik közös csoportba, gyorsan átpörgetem az üzeneteket:
”Nem bírok magammal, valakinek nincs kedve bulizni este? „
Magas labda, az ilyenre mindig csak pozitív válaszok vannak, ha valaki menni akar akkor menni kell, nincs mese. Össze gyűjtik a neveket, végig kukacolnak mindenkit hogy tutira eljusson mindenkihez az infó és jönnek is rá szépen sorban a megerősítő válaszok.
Félre értés ne essék, nem csak engem emeltek ki külön, hanem másokat is akik nem reagáltak az első megszólításra. Utána már csak a lényeges infókra koncentrálok, a többit átpörgetem. Házibuli lesz, este 9-10 körül kezdődik, pia vitele opcionális, mert van bőven.
Tíz óra után nem sokkal megérkezve látom, hogy a buli már javában tart, a zene hangos, a bútorok félre tolva, az alkohol szépen fogy és jópáran már táncra is perdültek illetve az elmaradhatatlan sörpong asztal is már használatba lett véve. . A helyszín Manhattan sorházas része, ahol a lakásokhoz kis hátsókert is jár illetve tető terasz, kellemes környék, remélem nem hívják ránk idő előtt a zsarukat csendháborítás miatt. Első utam a konyhába vezet miután köszöntem a házigazdának, hogy a hozott üveg tequilát valami lájtosabbra cseréljem, vagy esetleg keverjek egy koktélt.
Kezdőlap
