One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Elkészültem az elõtörténetemmel...

You dont know me EmptyMarissa Grey
Today at 10:51 am



Activity Check (09.17-10.01.)

You dont know me EmptyN. Allison Haden
Today at 10:47 am



Aiden && Allie part2

You dont know me EmptyN. Allison Haden
Today at 10:45 am



Fun in the market - Luke & Anita

You dont know me EmptyAnita Cooper
Today at 10:41 am



Élodie ✫ Flor - Egy megmentett kisállat

You dont know me EmptyFlor Sanchez Moreno
Today at 6:10 am



crazy friday night

You dont know me EmptyCherry Sullivan
Today at 3:12 am



♚Pain and gain ♚ Ryu & Hudson

You dont know me EmptyHudson Duncan Payne
Today at 12:13 am



Shut Up and Dance with me

You dont know me EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 11:08 pm



Aston & Pola

You dont know me EmptyPola E. Whitebreak
Yesterday at 10:45 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 36 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 9 14
Hivatal 5 7
Üzlet 13 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 12 15
Összesen 140 150
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots

Bellamy West, Diane N. Miles, Ewan Patrick Brooks, Leslie Hewson, Marissa Grey, Nick Campbell, Raelyn J. Winters, Sebastian St. Vincent, Veronica J. Rhodes


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 You dont know me

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: You dont know me   You dont know me EmptySzer. Júl. 31, 2019 7:31 pm


Ezra and Natalie
Don't act like you know me, like you know me

Sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen a következő lépés. Egyrészt, mert iszonyatosan tanácstalan vagyok, másrészt meg, nem akarom, hogy Astonnak csalódnia keljen bennem. Ismét. Már magam sem tudom, hogy hányadszor. Megbeszéltük ugyan a dolgokat, de nem vagyok benne biztos, hogy sikerült is elfogadnunk, megértenünk és megemésztenünk mindazt amivel az utóbbi napokban szembe kellett néznünk. Talán még soha nem éreztem magam ennyire tanácstalannak, egyszerűen fogalmam sincs, hogy mi lenne a helyes döntés. Hagyja az egészet a francba és bízzam a sebek begyógyítását az időre, vagy mindazon tudás birtokában amivel rendelkezem egyszerűen csak álljak bosszút? Azért is nehéz a döntés, mert valamikor nagyon kedveltem Ezrát. Barátok voltunk és hosszú ideig képes voltam szemet hunyni afölött ahogyan él. Egy darabig azzal csitítgattam magam, hogy nem az én életem, nem az én dolgom, de ahogy az nálam olyan sokszor előfordul, elfogyott a türelmem. Nem tudnám pontosan megmondani, hogy mikor vagy miért, de egyre terhesebb lett a társasága a számomra, már az is zavarni kezdett, ha Aston csak beszélt róla, így tudatosan próbáltam kizárni őt az életemből. Nem érintkezni vele, csak ha életbevágóan fontos az ügy, aztán egy idő után már ő sem kereste a társaságom és Aston sem akarta elfogadtatni velem. Az események felgyorsultak körülöttünk és sem energiám sem pedig erőm nem maradt ahhoz, hogy vele foglalkozzak. Így volt jó. Most viszont úgy tűnik, hogy akaratom ellenére ugyan, de ismét felbukkant az életemben. Szívem mélyén tudom, hogy nem rossz ember, egyszerűen csak képtelen arra, hogy kimásszon abból a gödörből, amit saját kezűleg ásott magának. Most viszont úgy érzem, hogy muszáj beszélnem vele. A szemébe kell néznem, válaszokat kell kapnom, mert a testvéremnek kijár az igazságszolgáltatás. Még akkor is, ha nekem kell lennem az igazság osztónak. Paul is egyre többet érdeklődik, szeretné végre elkapni azt a fickót aki megölte a testvérét, és félek, ha nem vagyok elég gyors, akkor ő maga fogja a kezébe venni az irányítást, és abban az esetben még én sem menthetem meg Ezrát. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nyomaszt a lelkiismeretem amiért ismételten Aston háta mögött cselekszem, tulajdonképpen kihasználva az ő őszinteségét, de képtelen vagyok úgy élni tovább, hogy nem tettem semmit. Nem volt elég időm ahhoz, hogy megismerjem a fivérem, soha nem alakult ki közöttünk az a szoros testvéri kötelék, ami a legtöbb testvérpárra jellemző, de kedveltem őt és a halála olyan űrt hagyott bennem, amit nem könnyű feldolgozni. Néha sokkal könnyebb lenne az életem, ha megtanulnám elengedni a dolgokat, ha nem ragaszkodnék görcsösen a saját igazamhoz. Egyszer majd eljön ennek is az ideje, de most még szembe kell néznem egy régi baráttal, aki iránt mostanra már semmit nem érzek a szánalmon kívül. Azt gondoltam, hogy sokkal nehezebb dolog lesz felkutatni őt, de csak néhányszor kellett éppen jó helyen lennem, egy kis határozottsággal pedig a kis madarak önként daloltak nekem. Na persze ehhez szükség volt néha egy-két zöldhasúra is, de ennyit megér az igazság. Sokszor rettegve sétáltam végig Brooklyn lepukkant negyedében, alkoholisták, csövesek, drogosok között és csak azért imádkoztam, hogy senki ne akarjon hátba szúrni vagy megfojtani a pénzemért. Minden alkalommal, amikor a biztonságosan egyáltalán nem mondható környéken sétáltam egyedül, eszembe jutottak a férjeim szavai, az az állapot ahogyan azon az éjszakán rá találtam a lakásunk nappalijában, a félelem a szemében és az ígéretem, hogy óvatosabb leszek. Tudom, hogy soha nem bocsátaná meg nekem, ha a makacsságom miatt nekem vagy a fiúnknak baja esne. Én sem bocsátanék meg magamnak.
Meg kell állnom egy pillanatra, mert lábaim elgyengülnek, szívem iszonyatos tempót diktál a mellkasomban és pánik hatalmasodik el rajtam. Lehunyom a szemem, mély levegőt veszek, próbálom a lehető leggyorsabban lecsillapítani magam. Csak a cél loboghat a szemem előtt amiért itt vagyok. Eltaszítom magam a poros faltól és magabiztosságot sugározva haladok tovább. Csak cipőm koppanása töri meg a csendet, de fejemben zakatoló agyam hangját még ez képtelen tompítani. Tekintetemmel Ezra alakját keresem. Szemem sarkából látom ahogyan a mellettem elhaladó emberek végig mérnek, még olyan is akad, aki valamilyen gusztustalan megjegyzéssel illet, de ezekkel már nem foglalkozom, a bandában töltött időszakban megtanultam kizárni ezeket az életemből. Nagyjából. Ismét megtorpanok amikor végre megpillantom azt az alakot, aki miatt legalább már fél órája sétálok, az isten tudja már, hogy Brooklyn melyik negyedében. A lábam mindjárt leszakad ebben a cipőben, most már bánom, hogy nem voltam képes valami kényelmesebbet húzni magamra. Lelassítom a lépteimet, mintha ezzel az időt is képes lennék megállítani.
- Ezra! szólalok meg, amikor már kartávolságon belül vagyok és ujjaimmal óvatosan megérintem a vállát. Remélem nincs annyira belőve, hogy ne lehessen vele normálisan beszélgetni. Azt sem bánnám, hogy most először életemben józan állapotában látnám. Szüksége lesz arra, hogy gondolkodni tudjon.
- Van egy perced? húzom vissza a kezem, ami automatikusan megtalálja helyét a pocakomon, mintha tudat alatt ezzel is védeni szeretném Benjit odabent.


Diane N. Miles
Hivatal
Play by :
Courtney Eaton
Kor :
27
Foglalkozás :
Ügyvéd
Hozzászólások száma :
39

You dont know me Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
 

You dont know me

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Brooklyn-
^
ˇ