Elég nehéz gyerekkorod volt, velem együtt úgy nőttél fel, hogy folyton-folyvást szüleink hangos veszekedését kellett hallgatnod, a házban sosem volt rend és veled sem nagyon törődtek, csakúgy, mint velem. Én hozzád menekültem. Igen, menekültem, egy kisbabához, majd egy össze-vissza rohangáló gyerekhez. Levittelek a játszótérre, addig löktelek, amíg ki nem repültél a hintából és utána be kellett vigyelek a dokihoz, mert elég erősen felszakadt az arcodon a bőr. Még ma is őrzöd hegét és mindig rámutatsz, mikor azt próbálom kifejteni, hogy csak téged akarlak megvédeni valami elől, és rosszalló szemekkel annyit felelsz: „Aha, mint amikor ezzel is megajándékoztál, mi?”.
De szeretsz. Tudom, ahogyan te is azt, hogy nekem te nagyon fontos vagy. Egymás barátai voltunk, amikor mindenki elfordult tőlünk. Neked különösen nehezen megy a beilleszkedés, mert a stílusod nagyon más, mint a mai átlag lányoké, tudod, azoké, akik ebben a pillanatban is műkörmöt hordanak. Te sosem mosolyogsz úgy, mintha épp most jöttél volna vissza Miami tengerpartjáról, gyűlölöd megjátszani magad és nem is vagy hajlandó. Hozzám hasonlóan pofátlanul őszinte szóhasználattal bírsz, de így imádlak, még ha nekem is játszi könnyedséggel tolod képembe az igazságot, hogy barom voltam tegnap, akár éppen rossz kedvem van, akár nem. Egy egyéniség vagy sajátos filozófiával, egy külön világgal a fejedben, amit senki sem érthet meg!
Néha veszekszünk, néha verekedünk, vagyis főleg te, hisz bárkinek képes vagy nekiesni. Az én hibám, hogy fiús lettél, de ezzel együtt tudok élni, azzal viszont már nem, hogy én vagyok a felelős a drogos problémáidért is. Alig voltál tizenkevés éves, mikor turkáltál a szekrényemben és megtaláltad a cuccot. Nagyon nehéz hónapokon mentem keresztül, mikor megtudtam, hogy függővé váltál, annyira megijesztett ez a tény, hogy önként dobtam el magamtól mindent mi tudatmódosító. Te élteted bennem, hogy maradjak tiszta és dolgozzak sokat. Bár, mi tagadás, van, hogy te szedsz ki a kocsmából.

---

Hazaérek és a szobádban fekszel, benyitok és látom a szemedben, hogy valahol máshol vagy. Ajkamat harapom, ordítanék, üvöltenék.
Mióta tudod, hogy mennyire megvisel, ha drogozni látlak, igyekezed titkolni előlem, elhiteted, hogy leszoktál és nincs tovább, elvégre arra vágysz, hogy büszkén és boldogan nézzek rád, de magadnak is hazudsz, mert te is és én is tudom, hogy szívod-nyalod-szeded.

Amik már megtörténtek általam mesélt NJK-ként, vagy csak simán "tegyük fel, hogy valahogy így történt":
۞ Dianeval az első találkozásod anno nem valami szépre sikeredett, nem úgy jött le, mintha nagyon kedvelnétek egymást.
۞ Sokszor kirúgtak a munkahelyedről, mert nem volt kedved bemenni, vagy csak full beállva képtelen voltál rá, hogy megmozdulj. Meglepő módon ezt nagyon nem nézem jó szemmel és párszor rendesen összekaptunk emiatt.
۞ Van egy kutyánk, aki már a tied, mert én időközben megnősültem és elköltöztem.
۞ Egyszer szépen lecsuktak  valami hülyeségért, te pedig felhívtad a haveromat, hogy hozzon ki a börtönből mielőtt rájövök. A haveromnak tipikusan nincs sok pénze általánosságban, szóval a csóri lenyúlta tőlem az esküvőre félretett pénzemet és abból fizette ki az óvadékot. Igen, mikor ezekről értesültem egy "kicsit" kiakadtam és egy "kicsit" csalódtam bennetek. Hosszú csendszünet volt köztünk.

//Szerves részét képezi Aston életének, úgyhogy fenntartom a jogot, hogy amíg nem létező karakter, addig njk-ként tovább mozgassam, azonban mindig frissíteni fogom a karakter életét a fenti pontokban.
Nagyon várom! PM-et és discordot lehet előbb észreveszem, mint a chatet. //