One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Interview with...?

Three Miles EmptyAmicia Cole
Today at 10:13 pm



Kapcsolatkeresõ

Three Miles EmptyEbony Moontone
Today at 9:44 pm



New York Public Library ** Dean & Elaine

Three Miles EmptyDean Calver
Today at 9:21 pm



You always late

Three Miles EmptyKeagan Gooding
Today at 9:11 pm



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Three Miles EmptyAurora Cabot
Today at 9:05 pm



Rae & Flor - SMS

Three Miles EmptyRaelyn J. Winters
Today at 7:47 pm



Munkahelyi ismerkedés

Three Miles EmptyMyna Rosegold
Today at 7:15 pm



Helyszínigénylés

Three Miles EmptyAlexandra Ruud
Today at 6:41 pm



Flor&Dorian - all goes wrong

Three Miles EmptyFlor Sanchez Moreno
Today at 6:11 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin

Share
 

 Three Miles

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Three Miles   Three Miles EmptyKedd Szept. 17, 2019 4:14 pm


Aston & Natalie
Kilenc hónapom volt arra, hogy felkészüljek erre a pillanatra, most mégis azt érzem, hogy ennyi idő nem volt elég, hogy nem állok készen az anyaságra, és iszonyatosan félek, hogy elrontok valamit. Talán nem ez a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy eluralkodjanak rajtam a kétségek, talán pont most kellene a legnyugodtabbnak lennem, hiszen rövid időn belül végre karjaimba foghatom majd a kisfiam. Az ismételten rám törő fájdalom miatt képtelen vagyok gondolkodni, próbálok erősnek tűnni, de tudom, hogy Aston pontosan látja rajtam, hogy szenvedek, biztos vagyok benne, hogy mindent tökéletesen leolvas az arcomról. El sem tudom mondani, hogy milyen hálás vagyok azért, mert itt van velem, támogat és tudom, hogy ez mindig így marad, ő a másik felem, aki tökéletesen kiegészít. Bármennyire is próbálok nem nevetni a viccen, nem tudom legyűrni magamban a késztetést és hangos nevetésben törik ki.
- Ezeket a vicceket minden mentősnek külön tanítják? próbálom elterelni a figyelmem az ismételten belém hasító fájdalomról, miközben olyan erővel szorítom a férjem kezét, hogy saját ujjaim is bele vörösödnek. Ha most lehetne egy kívánságom, mindenképp azt kérném, hogy legyen már vége ennek az egésznek.

Tudom, hogy Aston szeretett volna részese lenni a születés minden pillanatának, most jogosan gondolhatja azt rólam, hogy önző vagyok, pedig én semmitől nem akarom megfosztani őt, egyszerűen csak nem szeretném, hogy olyan állapotban lásson engem, ami a szülés velejárója. Talán...tényleg önzőség egy kicsit a részemről, de úgy érzem, hogy nem tudnám elviselni, ha a szemében megszűnnék nőnek lenni, elsősorban ezek után természetesen édesanya leszek, de mellette feleség és nő is, nem akarom, hogy bármelyik státuszom gyengüljön a szemében.

Abban a pillanatban, ahogyan Benji életében először felsírt, tudtam, hogy az elmúlt órák szenvedése  megérte. Fáradtan, kócosan, kissé meggyötörve követem pillantásommal a nővérek minden mozdulatát, miközben a megfelelő ellátásban részesítik a kisfiam. Benjamin Liam Miles, akire már hosszú hónapok óta várakozunk, végre megérkezett. Az elmúlt kilenc hónapban rengeteget hallottam, szinte mindenkitől, hogy nincs annál gyönyörűbb érzés, mint amikor először fogom majd kezemben a fiamat, és most, hogy erre végre lehetőségem van érzelmek milliói hatalmasodnak el rajtam. Miközben ráncos, vörös kis arcát figyelem mérhetetlen büszkeséget, örömöt érzek, amikor kezembe foghatom és végre magamhoz ölelhetem őt, azt érzem, hogy az életem ennél teljesebb már nem is lehetne, és hirtelen minden félelmem gyerekesnek tűnik. Azt hiszem nincsenek megfelelő szavak arra, amit ez az aprócska élet váltott ki belőlem. Csak ölelem őt, figyelem arcának minden kis rezdülését és tudom, hogy minden rendben lesz.
- Benji, ő itt az apukád. suttogok neki, mintha már értené mindazt, amit mondok neki. Megvárom, hogy Aston közelebb sétáljon hozzánk és óvatosan nyújtom át neki a fiúnkat. Megfosztottam attól az élménytől, hogy bent legyen a születés pillanatában, de remélem, hogy így is ugyanolyan hatással van rá az, hogy megismerkedhet a fiával. Mérhetetlenül boldog és büszke vagyok.  

Diane N. Miles
Hivatal
Play by :
Courtney Eaton
Kor :
27
Foglalkozás :
Ügyvéd
Hozzászólások száma :
39

Three Miles Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Three Miles   Three Miles EmptyHétf. Szept. 09, 2019 6:46 pm



New life

New for Him, new for us!
Diane Miles | queensi kórház | 2019.09.0?.

- Nem úgy fogalmaznék, hogy nem kedvelem, csak akkor is mondtam, hogy ötöt azért nem vállalnék be szülőként, mert lehet egynél se tudok jó apa lenni - felelek egyértelműen, mert a végén még elbeszélnénk egymás mellett és nem tudom, hogy mennyire viccből mondja, ha úgy, akkor nekem nem így érződik, ami persze lehet a fájdalmától is. Lehet nem most kellene egyeztetni a családról kialakított elképzeléseinket, a végén még kiderülne hogy totál más vonalon akarunk haladni, bár ha úgy vesszük, hogy Benjit sem mi terveztük, hanem csak megtörtént, akkor lehet teljesen felesleges ezen gondolkodni, mert az élet majd ad annyit, amennyit akar.
Tudomásul véve, hogy egyhamar nem lesz következő, legalábbis tudatosan, inkább rátérek a közelmúltra, az legalább fix és Natalie hangulatát sem a stressz irányárba tolom el. Nem akarom mondani neki, hogy megkértem a főnökömet, hogyha az adott címről érkezik a hívás, akkor ne engem küldjön, a legutóbbi eset nagyon megrázott, mikor ott találtam Nataliet a fának csapódva, nem hiszem, hogy tudtam higgadtan gondolkozni és jó döntéseket meghozni és mindketten jobban járhatunk, ha ugyanúgy szakképzett mentőápolók mennek ki hozzá, akik a feladatukra tudnak koncentrálni, én pedig majd szépen bekocsikázok a kórházba.
- Nem tudtam titokban tartani, hogy gyerekem lesz - mosolyodok el, igazából még büszkén is, mivel ez egy olyan téma, amit bárki szívesen elújságolna bárkinek, főleg a munkatársainak, akikkel én kifejezetten jóban lettem és egy merő újdonság a múltkori brooklyni helyzethez képest.
Tudom, hogy kurvára fáj neki, hiába próbálja tettetni, hogy annyira brutálisan nem, mondjuk én sosem tapasztaltam és soha nem is fogom. Mindenesetre bedobom a formám és már elkezdek szar vicceken gondolkozni.
- Miért ne? Tudok egy jót - mondom fellelkesülve, miközben szorosan fogom a kezét. - Például hogy hívják a sült nyulat?! - várok egy másodpercet, majd folytatom. - Tepsifüles - röhögöm el magam, de csak azért, hogy a szar viccemtől csak a hülye vigyorom a durvább, hátha legalább utóbbitól elröhögi magát. - De oké, többet nem mondok, ígérem!

Nagyjából három órán át ülök Natalie mellett, ami önmagában így nem igaz, mivel számomra lehetetlen egy órán át is ülni, szóval időként sétálgattam fel-le, kinéztem az ablakon és minden ami szokásos tőlem, mint egy folyton talpon lévő embertől, de lehet az is benne van, hogy ilyenkor még dolgozni vagyok és most is érzi a szervezetem, hogy menni kell, csak épp úgy jött össze, hogy hát mégsem, mert várunk, rohadt sokat, és szerintem már mindketten arra várunk, hogy jöjjön már ki Benji, mert ez idegtépő. Fogom Natalie kezét, pontosan érzem, hogy mikor szorítja meg jobban, mikor kevésbé. Elhúzóm szám sarkát, nem jó hírrel szolgálhatok kérésére.
- Én biztosan nem adhatok neked, legfeljebb az orvosok. De megkérdezem. - Arról nem is beszélve, hogy én főként a manhattani orvosokat ismerem, a queensi kórházzal bár vannak azért ismerőseim, olyan bizalmasok, mint az előbbi helyen nem igazán és azt mondom, teljesen jogos, hogy nem engednek gyógyszereket más, főleg nem vendégek és betegek kezébe. Felállok és megindulok a folyosó felé, mikor látom az orvost felém közeledni és egyenesen Nataliet szólítja meg. Egekbe szökik a pulzusom.
Kérdésére már rá is vágnám, hogy de, nagyon szeretnék bemenni, hozzá vagyok szokva a vérhez és minden belsőség látványához, nem lesz gond, de folytatja és érzem, hogy ő nem akarja hogy bent legyek vele. Az ijedtségtől is kissé elgondolkozok, hogy mit kellene most tennem, miközben Nataliet már el is kezdik tolni, én pedig nem akarok láb alatt lenni, vagy jelenlétemmel aggasztani őt, ha azt szeretné, hogy ne menjek be, akkor ezt tiszteletben tartom. Minden gyorsan történik és erre nem lehet felkészülni még a három órás várakozás során sem, de azért bólintok még.




Aston Miles
Egészségügy
Play by :
Dylan Sprouse
Kor :
26
Foglalkozás :
Mentőtiszt
Hozzászólások száma :
81

Three Miles Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Three Miles   Three Miles EmptySzomb. Szept. 07, 2019 3:34 pm


Aston & Natalie
Az elmúlt hónapok során számtalan könyvet kiolvastam a baba várásról, a terhesség minden szakaszáról, a szülésről és még arról is, hogy hogyan neveljünk gyereket, de arra egyik sem tudott felkészíteni, amit most érzek. Nem csak a testi fájdalomra gondolok, hanem arra is, ami érzek és gondolok. Próbálok Aston előtt nem túlságosan riadtnak tűnni, de azt hiszem, hogy ez a tervem már a kigondolásnál füstbe ment. Azt hiszem nincs olyan szakirodalom ami kellőképpen képes felkészíteni egy nőt a vajúdás fájdalmára, vagy mindarra, ami ilyenkor lejátszódik a fejünkben és a lelkünkben.
- Mindig is volt egy olyan érzésem, hogy nem kedveled a családalapítási ötleteimet. igaz, az öt gyerek kijelentést csak viccnek szántam, de azért néha elgondolkodtam azon, hogy milyen lenne szép, nagy családot alapítani vele, jelenleg viszont azt érzem, hogy Benji születése is éppen eléggé kimerítő ahhoz, hogy egyelőre ne akarjak több gyereket. - Azt hiszem egy darabig elfelejtheted a második gyerek gondolatát... az imént, Aston érkezése előtt, két fájás között hallottam amint a szomszédos pár éppen arról beszélgetett, hogy a negyedik gyerekük van éppen úton, minden elismerésem azé a nőé, aki ezt élete során több alkalommal is képes végig csinálni. Olyan erővel tör rám a fájdalom, hogy mielőtt válaszolni tudnék Aston kérdésére összegörnyedek akár egy szalonnabőr. Csak azért viselem méltósággal az egyre erősödő fájdalmat, mert nem akarom megijeszteni őt, pedig...legszívesebben üvöltenék. Mély levegőt veszek, kezemmel az ágy szélébe kapaszkodva.
- Gyorsan. Miután a kollégáid megtudták, hogy ki vagyok...még nagyobb figyelmet szenteltek nekünk. A mentőben elvégzett vizsgálatok alapján minden rendben van a fiúnkkal... próbálok mosolyt erőltetni az arcomra, de ez már egyre nehezebben megy, főleg azután, hogy egy erőteljes hullám ismételten végigsöpör testemen. Kissé csapzottan veszem át a poharat és kortyolok néhányat a vízből.
- Inkább...inkább csak fogd a kezem. nyújtom felé remegő végtagomat, most tényleg csak erre van szükségem.

- 3 óra múlva
Próbáltam, tényleg mindent megpróbáltam, hogy kibírjam sikoltozás és mindenféle hiszti nélkül, de már nem tudom tovább megjátszani magam. A fájások már öt percenként jelentkeznek és egyre intenzívebbek. Hiába könyörgök fájdalomcsillapító után, nem adnak.
- Aston, te tudnál hozni nekem fájdalomcsillapítót nem? Ne nézd ahogy szenvedek, hanem hozz! tudom, hogy nem csinálhat azt amit akar, ahogyan azt is tudom, hogy bármennyire is könyörgök neki, ha egyszer azt mondták, hogy nem, akkor ő biztosan nem fog kockáztatni.
- Itt az idő! hallom az ágy körül tébláboló nő hangját, aki biztató mosolyt küld párosunk irányába.
- Ugy-e nem szeretnél bejönni velem oda? Mutatok fejemmel a szülőszoba irányába. - Inkább csak várj a folyosón, rendben? nem akarom, hogy olyan állapotban lásson engem, ami miatt esetleg nem tud többé nőként nézni rám, sokszor hallottam, hogy az apás szülések után a férfiak teljesen megváltozna. Nemsokára tényleg anya leszek, de mindezek mellett nő és feleség is szeretnék maradni.

Diane N. Miles
Hivatal
Play by :
Courtney Eaton
Kor :
27
Foglalkozás :
Ügyvéd
Hozzászólások száma :
39

Three Miles Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Three Miles   Three Miles EmptyKedd Szept. 03, 2019 1:25 pm



New life

New for Him, new for us!
Diane Miles | queensi kórház | 2019.09.0?.

Azontúl, hogyha kell, minden gond nélkül szépen felmegyek bármilyen színpadra, hogy lyukat beszéljek a nézősereg hasába egy mikrofonon keresztül, de azért nem tartozok azon emberek társaságába, akik szívesen hangoztatják az életüket, vagy teregetik azt ki mondjuk intsagram vagy egyéb online lehetőségen keresztül, így arra is jócskán húzom a számat, hogy a recepciós még utánam kiabál és ezzel a jelenlévők közt mindenki tudhatja, hogy gyerekem születik.Nem titok, de miért kell hangoskodni? Szerencse azonban, hogy gyorsan túljutok ezen az apró kellemetlenségem, mivel már azon jár az agyam, hogy melyik szobába kellene bemennem. A szülészet az az osztály, ahol én legkevesebbszer fordultam meg ezidáig, azt gondolom, érthető okok miatt.
Sokkal összeszedettebben megyek be a szobába, mint amennyire ideges vagyok, köszönök a bent lévőknek, látom a különböző korú férfiakon, hogy ki mennyire jártas már a témában, én speciel semennyire sem még. A nőkön pláne kitűnik, érződik rajtuk, hogy ki az, aki már átesett párszor a szülés kicsit sem kellemes óráin és ki az, aki csak találgat, hogy mi hogyan lesz. Folyton láttam mindenféle kismamáknak szóló könyveket bújni, tudom jól, hogy Natalie fejből kívülről tudja a szülés menetét, akár egy verset, mégis látom az arcán azt a bizonyos aggodalmat, ami egy enyémet is megtalálható.
Elmosolyodom a válaszára, szépen összefoglalja pár szóban, hogy hogyan érzi magát. Talán gonosz dolog, de enyhe megnyugvást és örömöt érzek.
- Hála istennek! - mivelhogy öt gyereket én nem is akarnék. - Mire túl leszel rajta, lehet másodikat se akarsz már bevállalni. - Lehet nem kellene most ezzel tovább viccelődni, de ez a mi formánk. Nekem két gyerek abszolút az a mennyiség, amivel ki tudom maxolni az életem, holott erről még korai beszélni, mert egyelőre ott tartunk, hogy sincs még és hiába a szülés egy nehéz dolog, felnevelni egy gyereket, ráadásul jól szintúgy nem könnyű feladat, úgyhogy jelenleg nem is csak egy dolog miatt aggódok, bár kétség kívül a bennem rejlő feszültség zömét az adja, hogy minden rendben legyen Natalieval és a gyerekkel is, míg Benji kibújik.
- Gyorsan bejutottál a kórházba? - Érdekel, hogy vajon mennyit szenvedhetett egyedül, vagy hogy volt-e valami rizikó az utakon.
Közben odanyújtom neki a kikészített vizet, ahogy azt kéri. Szerencsére mivel eleve magasítottak az ágyak deréktól fölfelé, ezért nem kell sokat mozgolódnia, hogy inni tudjon.
- Szeretnéd, hogy béna viccekkel szórakoztassalak? Lehet a nevetés okozta izomrándulásoktól megindulna előbb, vagy fájdalmat oltanánk egy másik fájdalommal, és egy igazán szar vicctől Benji is inkább menekülőre fogná, úgyhogy hátha gyorsan túl leszel rajta... - Vagy éppenséggel úgy dönt, hogy ő onnan ki nem jön, mert hülye az apja. Igen, határozottan sokat és baromságokat beszélek már most, ami első jele annak, hogy mellesleg tökre be vagyok szarva attól, ami következni fog ki tudja mikor.  



Aston Miles
Egészségügy
Play by :
Dylan Sprouse
Kor :
26
Foglalkozás :
Mentőtiszt
Hozzászólások száma :
81

Three Miles Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Three Miles   Three Miles EmptyHétf. Szept. 02, 2019 2:51 pm


Aston & Natalie
Talán most az egyszer meg kellett volna fogadni Aston és anya tanácsát és távol maradni az irodától, hiszen pontosan tudtam, hogy bármelyik pillanatban dönthet úgy Benji, hogy ideje megszületni. Én persze nem tudtam megülni a fenekemen, egy fontos ügy kellős közepén vagyok, így reggel taxiba szálltam és bementem dolgozni. Az utóbbi hónapokban minden sokkal nehezebben megy, mint amihez hozzá vagyok szokva. A pocakom szépen kikerekedett, aminek köszönhetően lassabban megy a mozgás, még a reggeli öltözködés is nehezemre esik, a folytonos pisilést, kialvatlanságot már nem is említem. Mindezek ellenére viszont próbálok a lehető legjobban helyt állni mindenben, hiszen az a terhességgel sem változott, hogy mindenben tökéletesnek kell lennem. Legalábbis erre törekszem, és egyszerűen nem tudok más lenni. Nem tudok melegítőben kilépni az utcára, bár sokkal kényelmesebb lenne, nem tudok egész nap a kanapén heverészni pedig sokszor lenne hozzá kedvem, nem tudok nem dolgozni, pedig minden sokkal fárasztóbb és nem tudok nem arra törekedni, hogy nap mint nap odaadó feleség legyek. Egy kicsit vehetném a dolgokat lazábban, hiszen biztos vagyok abban, hogy senki nem szólna meg, ha kényelmes melegítő nadrágban ülnék be az irodába, de úgy egyáltalán nem érezném jól magam.
A fájdalom olyan hirtelen hasított belém, miközben az egyik aktát olvasgattam, hogy hirtelen fogalmam sincs, hogy mi történik. Talán a stressz, vagy a fáradtság. Ezt a szúró fájdalmat még éreztem, azokban a napokban amikor megtudtam Aston és Ezra titkát. Felállok az íróasztalom mögül és kezemet a pocakomon pihentetve lassú lépésekkel szelem át a helyiséget. Nem érzem magam idegesnek, viszont nyugtalannak annál inkább. Mély levegőt beszív és kifúj. Amilyen gyorsan jött a fájdalom olyan gyorsan távozik is.
A nyugalmam azonban nem tart sokáig, mert rövid időn belül ismét érzem a hasamba nyilallni a fájdalmat és megmagyarázhatatlan, felettébb kellemetlen érzés kerít hatalmába. Anélkül hagyom hátra az irodát, hogy bárkinek is szólnék, abban bízom, hogyha lepihenek egy kicsit minden rendben lesz. A körülbelül negyven perces autóút alatt körülbelül tizenöt percenként jelentkeztek a fájdalmak, mostanra már egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ez normális. Tehetetlenül sétálok körbe a nappalinkban, kezemben szorongatva a telefont. Szükségem lenne a fejemre, de nem akarom fölöslegesen megijeszteni úgyhogy nem tárcsázok, csak mélyeket lélegzem és sétálok. Azonban hiába az otthoni környezet, minden erőfeszítésem, hogy megnyugodjak a fájdalom nem szűnik, sőt egyre gyakrabban jelentkezik és egyre intenzívebben. A pánik most már teljesen eluralkodik rajtam. Azt hiszem eljött az ideje, hogy telefonáljak. Először a mentőt hívom, akik biztosítanak afelől, hogy a lehető leghamarabb kiérkeznek, halványan él bennem a remény, hogy nem Astont küldik ki, legutóbb, amikor őt küldték és konkrétan meg kellett mentenie az életem nagyon nehéz időszak volt. Azóta rettegek a kórházaktól, a vezetéstől és a haláltól. Most viszont egyáltalán nem szabad ilyen negatív gondolatok kavarogjanak a fejemben, minden rendben lesz, csak a fiúnk úgy döntött, hogy végre megmutatja magát. Izgatott vagyok, hazudnék ha azt mondanám, hogy nem, nagyon várom, hogy végre a karjaimba fogjam a fiam, de a fájdalom okozta pánik most egy vékony hajszálnyit azért erősebb érzelem bennem.
- Úton vagyok a kórházba, beindult a szülés. – végül csak ennyit vagyok képes kinyögni Astonnak a telefonba, mert pont ebben a percben tör rám ismét egy fájdalom hullám és nem tudok másra koncentrálni.


Nem tudnám pontosan megmondani, hogy mennyi ideje vajúdok ebben a szobában, mióta hallgatom a dokik és szülész nők bíztató szavait és mióta érzem azt, hogy a fájdalom olyan erővel söpör végig rajtam mint talán még soha az életemben.
- Szia! pillanatok rá az időközben megérkező férjemre, megpróbálva mosolyogni.  – Emlékszel amikor azt mondtam, hogy öt gyerekünk lesz? Határozottan meggondoltam magam. – nyújtom felé a kezem, most igazán szükségem van arra, hogy érezzem mellettem van. - Nem tudom. Túl gyakran azt hiszem. Hiába kértem fájdalom csillapítót, nem adtak. lesz ez még rosszabb is, mondták, csak azt nem tudom, hogy hogyan fogom kibírni.
- Ihatok egy kis vizet? 

Diane N. Miles
Hivatal
Play by :
Courtney Eaton
Kor :
27
Foglalkozás :
Ügyvéd
Hozzászólások száma :
39

Three Miles Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Three Miles   Three Miles EmptyVas. Szept. 01, 2019 9:29 pm



New life

New for Him, new for us!
Diane Miles | queensi kórház | 2019.09.0?.

Az a helyzet, hogy tegnap visszakaptam az autómat és egyben otthagytam annyi pénzt, amennyit már igenis sajnálok egy pár órás melóért kiadni, de ezt a kört már egyszer végigmérgelődtem és nem most kezdem el ismét, holott azért nem mosolyogva adtam át a fizetséget a szerelőknek és ők pontosan tudták, hogy mi az én problémám. Ettől függetlenül meggyőződésem, hogy az élet nagy oktató, így jó magam is szépen megtanultam, hogy még ebédidőre sem hagyjuk kint az autót vesztegelni az út szélén, hanem szépen beállunk vele a garázsba ha már az új házhoz tartozik az is, tán használni is kellene. Oké, semmi jel nem utalt arra, hogy hatalmas jégeső és felhőszakadás tör ki felettünk, arra meg nincs időm, hogy óránként nézzem az időjárásjelentést, ami aztán vagy beigazolódik, vagy nem.
Akárhogy is, már autóval jöttem dolgozni, s volt is okom miért aggódni, hogy időbe készüljön el az autóm a szervizben, ugyanis bekerültünk abba az időzónába, amikor lényegében bármikor kibújhat Benji a feleségemből és hiába van Natalienak autója, ha ő nem fog tudni fájdalmában vezetni, vagy én nem tudok odaérni esetleg a kórházba. Nem kis félsz van hát bennem, hiába tudom, hogy fél órán belül Queensen belül bárhol ott vagyok kis szerencsével, de hát ki ne lenne végletekig feszült, ha bármikor jöhet egy hívás a nagy pillanat hírével. Az a szerencsém, hogy hozzászoktam már ezekhez a szituációkhoz, vagyis nem a születéshez, ugyanis mindössze egyszer voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy a kezembe szülte meg az útszélen egy kétségbeesett anyuka a kislányát, ellenben ahhoz már mondhatni hozzászoktam, hogy hívásra ugrani és menni kell egy olyan esethez, ahol életekről van szó és vérre is lehet számítani. Pontosabban ez az egyetlen őrült szöveg, amit be tudok mesélni magamnak, miközben dolgoznom kell, de fejben nehéz koncentrálnom már vagy két napja.
És jön az a bizonyos hívás, hála istennek épp akkor, mikor nem a legtávolabbi kerületben mentek egy sérültet, hanem azokban az órákban, amikor is végre fújhatok egyet. Azaz fújhatnék...
Előre jelentettem, hogy milyen helyzetben vagyok, úgyhogy pontosan fel van készülve a munkahelyem is, hogyha menni kell, akkor nekem nagyon mennem kell és menni is fogok, mert nincs az az isten, hogy kihagyjam a gyermekem születését. Nem tudom, mi lenne, ha továbbra is a régi brooklyni helyen dolgoznék, ahol tán még mindig emberhiány van, el tudom képzelni, hogy ott nem engedtek volna el. De ez most pont nem érdekel.
Bizony kell pár mély levegőt vennem vezetés közben, hogy lenyugtassam magam. Nataliet már bevitték a kórházba, egyelőre ennyit tudok, ami nekem elég, hisz nem telefonon szeretnék a feleségemmel beszélni, hanem személyesen.
A kórházba érve gyors léptekkel megyek oda a recepcióshoz.
- Szia Aston, tudom, sajnos elromlott a kávégép, de... - mondja monoton hangon, miközben nagyban ír valamit. Oké, lehet, hogy sokat panaszkodok, amiért mindig elromlik a legjobb automata, ám most még hamarabb és ingerültebben szakítom félbe, mint átlagnapokon szoktam.
- Diane Natalie Miles melyik szobában van? - Felpillant meglepetten a nő.
- Egy fél pillanat, már keresem is - kezdi böngészni a számítógépét, míg én feszülten várok.
-  A szülészeti osztályon keresd! - segítek, mert ennyi idő alatt lassan én is megszülök, nem hogy még Natalie.
- Ohh, csak nem?
- Csináld már kérlek, mert mindjárt megveszek!
- 248. - Gyorsan megköszönöm és már indulok is az említett osztály említett szobája felé, mire a recepciós nő kihajol a fülkéjéből.
- Előre is gratulálok a csöppséghez! - Természetesen meghallom, mert amilyen hanggal kiabálja, az egész kórház jóformán tudhatja, hogy a feleségem szülni fog, csodálatos! Ez a második alkalom a közelmúltban, hogy személyes közöm van a kórházhoz és nem munka miatt vagyok itt, már a tüdőmön végzett kivizsgálásokon kívül, de azokat már megbántam, csak időpazarlás volt.
Látom, még nem a szülőszobában van, de azért elvégzem a megfelelő fertőtlenítést akár amúgy is mondanák, akár nem, majd benyitok a szobába, ahol több nagy pocakos nő is el van helyezve, egy részük csakugyan a leendő apukákkal. Előre kicsit megráz Natalie látványa, mivel utoljára mikor kórházban láttam, az szörnyű időszak volt, ám ez most teljesen más helyzet.
- Szia! Hogy bírod? Sűrűbben jelentkeznek már a fájdalmak? - lépek oda hozzá szép nyugodtan, beszédtempóm is lassú, inkább örömmel teli, mint pánikolós, pedig belül majd' széttép az ideg.



Aston Miles
Egészségügy
Play by :
Dylan Sprouse
Kor :
26
Foglalkozás :
Mentőtiszt
Hozzászólások száma :
81

Three Miles Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Three Miles   Three Miles Empty

Ajánlott tartalom


Three Miles Empty
Vissza az elejére Go down
 

Three Miles

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Extrák :: Real Time játékok-
^
ˇ