One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Kapcsolatkeresõ

Aston Miles EmptyThaddeus Darnell Wright
Today at 1:22 pm



Lorie x Jude - You are in trouble

Aston Miles EmptyMallorie Dupeyrón
Today at 7:42 am



| Mirabell & Thaddeus |

Aston Miles EmptyThaddeus Darnell Wright
Today at 1:39 am



Behind the business

Aston Miles EmptyRomero D. Bohen
Today at 12:32 am



The snake biting its own tail - Mary & Ewan

Aston Miles EmptyMarianne Brooks
Yesterday at 10:52 pm



Activity Check (09.17-10.01.)

Aston Miles EmptyValentina Delon
Yesterday at 10:22 pm



Valentina & Milo

Aston Miles EmptyValentina Delon
Yesterday at 10:02 pm



Aicha & Aiden - Viszontlátás

Aston Miles EmptyAicha N. Dubois
Yesterday at 9:31 pm



Munkahelyi ismerkedés

Aston Miles EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 9:01 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 36 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 9 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 12 15
Összesen 141 150
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 23 vendég :: 2 Bots

Alexandra Ruud, Aveline Everhart, Fable Hill, Marissa Grey, Myna Rosegold, Veronica J. Rhodes


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Aston Miles

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Aston Miles   Aston Miles EmptyCsüt. Május 30, 2019 4:03 pm

Aston Miles


Karakter típusa:
Saját
Teljes név:
Aston Miles
Becenevek:
Aston
Születési hely, idő:
Valahol New Yorkban
1992 október 14-én
Kor:
Minden évben változik
Lakhely:
Brooklynból költözik Queensbe
Szexuális beállítottság:
Hetero
Családi állapot:
Úgy néz ki, hogy nagyon házas
Csoport:
Egészségügy
Ha végzett vagy még tanul//Egyetem:
Elvégezte a mentősöknek szükséges tanulmányokat
(vagyis majd még kitalálom mit hogyan és hol)
Munkabeosztás:
Mentőtiszt
Munkahely:
Egy nagyon szép mentőautó és még annál is szebb queensi terepek
Hobbi:
Szereti a cigijét forgatni az ujjai között
Play by:
Dylan Sprouse

Jellem
Talán csípős a stílusom, talán csak borzasztóan nem bírom, ha mellettem magatehetetlenek az emberek, utálom, mikor senki sem képes figyelni a környezetére, magára, vagy az ellenkező sáv szélén guruló turbótolókocsis anyukára, aki még négy kerékkel is elesni készül, rühellem, hogy csak vállukat rántják a tizenhét éves tinik és unott hangon ecsetelik a rendőröknek, hogy ők bizony nem látták a mellettük lévő mercédesz tetején landolt, tizenkettedik emeletről kieső szerencsétlent, vagy a másik oldalukon hirtelen lángra lobbanó benzintartályt, hát persze, hogy nem látták mikor még a zebrán is facebookot nyomva gyalogolnak át, miközben fülükben ordít ötmilliárd decibellel a rock, ugyan semmiből sem tartott volna felnézni a felhőkarcolóra és meglátni, hogy épp kimászik az erkély korlátján egy elkeseredett. De hát a lustaság, a nemtörődömség ott van körülöttünk, él és valós, ahogy nekem is sok barátomat kell kihúznom a csávából, pedig aztán én sem vagyok egy zseni.  
Ahogy nem vagyok egy romantikus alkat se, de vágyom a békés, nyugodt életre, s igencsak jól esik kényelmesen hátradőlni reggel hatkor a konyhaasztal székében és nem gondolni semmire sem amíg le nem fő a kávé.
Csak próbálok talpon maradni és szabadidőmben jól érezni magam azokkal, akiket szeretek. Nem töltök fel izompacsirtás képeket a világhálóra, holott nem vagyok szégyellős sem, nem próbálok meg csini lenni egy fotón, mert tudom, hogy úgyis hülye fejem lesz, mint aki drogos, gyilkos vagy őrült, pedig mindössze csak arról van szó, hogy isten a rám eső fotogén tulajdonság-adagot másnak adományozta. Egyesek királynak gondolják hosszú hajamat, mások javasolják, hogy vágjam már le, de teljesen mindegy, miről karattyolnak, mert úgysem érdekel a mai trend, ha majd le akarom vágatni, úgyis le fogom, aztán a lányok meg sírhatnak, hogy többször nem tudják befonni és csini rózsaszín masnikat helyezni bele, amíg én terpeszkedve hullákat megszégyenítő fizikummal a tévét nézem este tízkor, és mielőtt kérdezné valaki: nem vagyok meleg, csak van humorérzékem!
Múlt
- Édesanyja neve?
- …
Merthogy huszonhat évesen is roppant fontos ez, mi? Biztosan tök király emlékeztetni csilliómodjára is, hogy mennyire elcseszett családban nőttem fel, egy apró fészekben, ami ötéves koromtól egészen biztosan bűzlött az alkohol- és dohányszagtól. Szülőkkel és más rokonokkal együtt nőni fel, kiknek a leggyakrabban használt kifejezések listáján első soron szerepel a „nekem mindegy”; egy kóceráj volt már mióta elkezdtem hordani a több kilós iskolatáskát, melyre helyzetjelző lámpákat kellett volna szerelni, hogy kilátszódjak mögüle; egy olyan hely, ahol tizennégy évesen is üvöltött az alternatív, én meg már azt se tudtam, hogy alfában vagyok vagy omegában a mexikói fű és az aluljáróban vett vasárnap ebédre szánt pizza szagának keverékétől, oh igen, még tizenhét évesen is én kapartam le a csészéről a szart, hisz apám nagyon faszán fel tudja gyújtani a vele kikezdő szomszéd autóját, de nehéz lenne maga után sikálni. Elegem lett ebből, nem bírtam tovább, nekem égett a pofám a világunktól, attól, hogy minden gimis csaj házibulit szervezett, én meg még azt is elhazudtam, hogy ráérnének bejönni szülőire az ősök. Ahogy súrolni kezdtem a tizennyolcas karika belső peremét, kilőttem oldalamon húgommal, pát intettem nekik, mert bassza meg talán azóta többet dolgoztam, mint ők egész életükben; többre vágytam, többet és jobbat, vagy csak kevésbé undorítót, elvégre mit ér a világ, ha mindenki legfeljebb a szülei szintjét ütné meg, netán még azt se, hát biztosan gyorsan leamortizálódna a világ...

Az ember próbálna megállni saját lábán, de hogyan, ha mindig van, ami kísértse, mi ott van a víz tükrében, a vonat ablakában, az utcasarkon kitett reklámtáblák képernyőjén, egyszerűen minden ez a város, csak biztonságos nem, pedig nem keresem a baj, ha a helyi maffia elkeríti az általam használt útszakaszt és jelzi, hogy jobbra fordulj, én szót fogadok, ha a rendőrség hívat be az őrsre, mert én már megint jókor voltam jó helyen, akkor is elmondom amit láttam esti kocogásom közben, aztán közlik velem, hogy nagy alibi lettem, én meg csak bosszankodva bólintok, hogy de fasza.
De próbálok egyensúlyomat megtartva egy kötélen táncolni két felhőkarcoló között kifeszített lóseggszőr átmérőjű cérnán, de hogy mindig van, ami megtalál…

2017. 01. 21.
Hajnali háromkor csörög a telefon, viszont kiütött a fáradtság annyira, hogy húgom a szoba túlvégéből pontosan becélzott támadással fejbe vágjon egy párnával, csakhogy végre felkeljek és felvegyem. Tesómmal és másik két barátunkkal élünk egy lakásban, közösen fizetjük a lakbért meg a rezsit. Rohadtul szívesen elköltöznék már, de cirkusz lenne, ha itt hagynám őket, én meg nem házasodom, szóval minek mennék, max kirúgom a szobából a többieket, ha megunom, hogy mindig én alszok barátnőmnél, akivel én sem tudom, hogy mi van, a veszekedések mindennapossá váltak köztünk, rohadni látszik a kapcsolat.
- Nagyon remélem, hogy komoly indokkal hívsz - szólalok bele telefonomba elcsukló hangon és valóban azt feltételezem, hogy már megint azért hív, hogy segítsek neki, Ezrának visszaráncigálni haverját az értelmesek világába, vagy ha ez nem jönne össze, legalább valami fekvőalkalmatosságra helyezzük.
- Aston, emlékszel még az ígéretedre, amit végzős nyarunkon tettél? - Hangja a vonalon túlról nem tűnik se részegnek, se szórakozottnak, és ha a tartalom nem ébresztene fel, akkor az átszűrődő ijedt rekedése tenné.
- Igen?!
- Nah, most nagyon jól jönne!
Aznap már nem is alszok vissza, de álmatlanság gyötör a következő hetekben végig. Gimiben kimentett a rendőrség karmaiból, mikor majdnem lecsuktak drogos ügyeim miatt. Azóta tiszta vagyok, azóta megkomolyodtam és rájöttem, hogy húgommal csesznék ki, na meg magammal, ha egyszer nem haza, hanem a sittre mennék.
Megígértem, hogy meghálálom, de nem hittem volna, hogy valaha is ekkora sületlenségre vetemedik.
Egy hulla a külváros menti erdőben. Azért vagyok nagyon kiakadva, mivel fogalmam sem volt, hogy bármilyen kapcsolatban áll haverom az egyik drogos bandával. Most hogy így kérdezem, elárulja, hogy komoly bevétele származott drogok forgalmazásából, míg bele nem ütközött az egyik olyan személybe, akibe nagyon nem kellett volna. Irtó nagy szerencséje volt, hogy előbb lőtt, mint a faszi, de ezzel mindketten érezzük, hogy hatalmas fenyegetés ül rá vállunkra.
Mire a többes szám?
Elástuk. És igen, már megint itt vagyok. Nyakig a szarban, de hát mit lehet tenni, fel a pókerarcot és éljük az életünket, nem? De!

Hazugság lenne, ha azt mondanám, nem félek. Nem, én rettegek attól, hogy egyszer majd engem is megtalálnak és helyben megölnek, vagy talán rosszabb és meg sem ölnek, esetleg laktársaimat, barátaimat, húgomat sújtja majd az, mit én elkövettem, de hát mit tehettem volna, a barátom és ő tenyerelt bele a szarba, én csupán koszos lettem míg őt kihúztam onnan, nem mintha ez bárkit is érdekelne a drogos csoport tagjai között, csak titkon merem remélni, hogy pedig de. Kerülöm a rendőröket, kerülöm a maffiát és próbáljam meg így is teljes hidegvérrel végezni a dolgomat, hisz bassza meg, de mentős vagyok és ha már a vér és életveszély mindennapos látványa, az utolsó percek kattogása a mentőautóban a kórház felé gázolva, miközben mi is már csak imádkozni tudunk valamelyik istenhez a sok közül, hogy ne nyiffanjon meg a sérült... még akkor is félve pillantok a mellettünk bőszen sántikáló nyomozókra, s próbálom magamnak bemesélni, hogy semmi gáz, ártatlan vagyok, csak hát izé, itt egy szétszakadt test, ott meg egy üvöltöző csecsemő, én meg itt csak a munkámat végzem.
Azt mondják, jó mentős vagyok, mert nem kapok pánikrohamot és még a legádázabb pillanatokban is higgadt tudok maradni, el tudok vonatkoztatni arról, hogy a vértócsában fekvő eszméletlen emberi testhez érzelmekkel és megannyi átélt emlékkel teli személy tartozik, nem tehetem, mert én roppannék bele a teherbe, bizony, még akkor is nyugodtnak kell maradnom, amikor a világ omlik össze körülöttem és beigazolódna az a rohadt természetfilm, melynek lassan megjelenő harmadik változata már szörnyen unalmas kezd lenni, meg világvége is csak első látásra az igazán izgi, utána már ha ki kell mennem pisálni, nyugodt szívvel megteszem.

2018. 03. 12.
Attól hogy felém közeledik még nem biztos, hogy meglátott, olyan tömött napokkal, mint ami neki van biztosan már rég elfelejtette, hogy milyen autóm van, vagy keverheti össze bármely másikkal, sok ilyen rohangál még az utakon. Abbahagyom lehúzott ablakomon való könyöklést és meghúzom magam, egy elcseszett várakozó vagyok az út mentén, aki várja lassan tizenöt percet késő barátnőjét, ugyan már Kevin, minden második autós ezt csinálja, mellettem is pont ilyen könnyedén fogsz elsétálni...
- Aston!
Na bassza meg... Mocskos rendszám.
Unott fejjel nyitom ki az ajtót és szállok ki kocsiból, nem kell titkolnom, hogy nem örülök a találkozásnak, tudja ezt jól maga is. Túl jól ismerjük egymást, ezt teszi az együttélés.
- Figyelj, adj már egy húszast, épp nincs nálam semennyi...
- Megint elszórtad a pénzt?
- Nem, tényleg, az irodában ki kellett fizetnem pár késési díjat, a főnök mondta, nem tehettem mást. - Talán igaz, de szemeim meg se rebbenek, már vágok is szavába.
- Totál beégtél.
- A franc se látta a dátumot azokkal hangyafos méretű betűkkel!!!
- Totál beégtél és még nyomorék is vagy.
- Egy hónapja kezdtem baszod, alig telt le a próbaidőm - üvöltözik már szinte, de lepereg rólam, mert ez nálunk mindennapos.
- Totál beégtél, nyomorék vagy és ezt első látásra tudja mindenki - fordítom lassan már nagyon unalmas szavait kabátzsebembe mélyesztett kezekkel, ahol elkezdek kutakodni, míg nem fanyar pofával húzom elő pénztárcámat. Már tartja kezét, de én még egy utolsó szúrós pillantást vetek rá, mielőtt kezébe nyomnám a pénzt. Tudja, miért teszem, csak én vagyok olyan ádáz jó ember, hogy már megint, sokadjára is megszánom.
És most, hogy ezen is túl vagyok, valamint Kevin is elviharzott egy vállveregetést követően, hol van már Natalie, hát eszem megáll!


Aston Miles
Egészségügy
Play by :
Dylan Sprouse
Kor :
26
Foglalkozás :
Mentőtiszt
Hozzászólások száma :
79

Aston Miles Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston Miles   Aston Miles EmptyCsüt. Május 30, 2019 10:26 pm

Gratulálunk, elfogadva!

Kedves Aston!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Sztoridat olvasva azt már első körben sikerült leszűrni, hogy egyáltalán nincs unalmas életedet és ebbe nem csak a munkád játszik közre, habár azon keretek között sem sikerül nyugodt pillanatokat szerezned magadnak. És ha még ez nem lenne elég, a magánéletedben is akadnak szereplők, akik fontosnak érzik, hogy megnehezítsék az amúgy sem egyszerű hétköznapjaidat.
Sajnálatos, hogy egy ilyen család részeseként kellett felnőnöd, de szerencsére magad már beláttad, hogy ez így minden, csak nem élet és léptél, amikor lehetőséged nyílt rá, még ha a probléma és a baj így is előszeretettel választ téged szerencsétlen áldozataként. Részben érthető, hogy miért feszélyez téged a nyomozók közelsége vagy merengsz el azon, hogy mi van ha te kerülsz hűvösre vagy rosszabb helyre és mit sem ér az, miszerint te csak mellékszereplő voltál valaki rosszul megírt forgatókönyvében. Mindenesetre olyan személynek tűnsz, akit nem kell félteni a szórakozástól és aki mellett mindig akad valami, ami pluszt ad a mindennapok monoton menetébe. Kíváncsian várom, hogy milyen váratlan események közepébe sikerül belekeverned még magadat. Jóllehet ez nem túl biztató dolognak hat, mégis úgy vélem, ha valaki képes megoldást találni arra miképpen másszon ki a legmélyebb gödörből is, akkor az te vagy. Very Happy

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



Dorian J. Lester
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
32
Foglalkozás :
rossz példakép
Hozzászólások száma :
718

Aston Miles Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Aston Miles

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Ahol minden kezdõdik :: Karakterrészleg :: Egészségügy-
^
ˇ