Mint minden nő, akinek számít a külseje, ami kell a munkámhoz, én is hiú vagyok annyira, hogy használok kozmetikumokat. Nincs is annál jobb érzés, mint amikor egy hosszú és fárasztó nap végén az arcomról lekerül a vakolat, a bőröm fellélegzik végre, a tükörbe nézve pedig magamat látom, nem pedig a karakteremet, ami a munkámhoz kell, de amíg dolgozom, addig is igyekszem olyan dolgokat magamra kenni, ami nem teszi teljesen tönkre a bőrömet. Hát honnan máshol tájékozódnék, mint az internetről? Ma már mindenre jó az internet, ahogyan erre is. Egy időben nagyon sok bologot és videót néztem, sok mindent kipróbáltam, sok vlogger által ajánlott termékekről derült ki, hogy használhatatlanok. Leszűkítettem a blogok és vlogok listáját, mára pedig egészen addig jutottam, hogy csak egyet követek. Néhány hónappal ezelőtt találkoztam először Olivia Monaghan nevével. Hiába volt sok feliratkozója akkor is, kicsit szkeptikus voltam a korábbi tapasztalataim miatt, de azóta miegnéztem már az összes videóját, elolvastam minden bejegyzését, és azóta is követem – azt hiszem, ez mindent elmond. A klubban a többi lánynak is ajánlottam már, és ők sem csalódtak benne, többen már csak az ő írásait olvassák és videóit nézik, és az általa ajánlott termékeket használják. Általában egy személy szokta intézni a bevásárlást a klubba, amíg a többiek dolgoznak. Most rajtam a sor. A kívánságlistát a táskámba süllyesztve indulok el a nagy beszerző körútra. A már jól megszokott helyünk, a Gateway Center felé veszem az irányt, ahol már jó ismernek minket, hiszen rendszeresen ott vásárolunk. Nincs közel, az út nagyjából egy óra, de megéri. A metrón és a buszon zenehallgatással töltöm el az időmet, közben csöndben figyelem az embereket. Hétköznaphoz képest meglepően sokan vannak, a buszon alig van ülőhely. Hiába, egy tízmilliós városban sosem lehet kifogni olyan időt, amikor kevés emberrel kell osztozni a tömegközlekedésen. Bő egy óra múlva közvetlen a pláza előtt szállok le a buszról, egyenesen a megszokott boltunk felé véve az irányt. Az üzletbe érve egyből egy ismerős arccal futok össze. - Szia, Milo! – köszöntöm vidáman a nagyjából velem egykorú férfit. A haja jól fésült, mint mindig, farmert visel, mint mindig, és a bolt egyenpólóját, mint mindig. Széles mosollyal lép felém. - Lena – ölel meg szorosan. – Már azt hittem, sosem jössz te. Múltkor Regina volt kétszer is egymás után – panaszkodik fintort vágva, miközben kiejti a nő nevét a száján. – Utálatos az a nőszemély – sóhajt drámaian, közben megtámaszkodik a pulton. - Tudom, én sem kedvelem – felelem bólogatva. Összehúzott szemöldökkel, értetlen arccal figyelem, mit csinál. Tetőtől tarpig méreget, elég feltűnően, arcáról pedig egy cseppet sem az árulkodik, hogy elégedett lenne. – Mi van? - Csajszi, mikor voltál utoljára fodrásznál? Mikor vettél utoljára néhány ruhát? Mikor voltál utoljára kozmetikusnál? Lefogadom, hogy nem az elmúlt egy évben – húzza el a száját. – Erről jut eszembe! – emeli fel mindkét kezét, ő maga pedig hirtelen felegyenesedik. – Képzeld, múlthéten voltunk az én Ryan-emmel egy spa hétvégén – magyarázza teljes átéléssel. Igyekszem érdeklődő arcot vágni hozzá, de nem tudom, mennyire sikerül. De láthatóan nem az érdekli, engem mennyire izgat fel a szerelmes hétvégéjük, hanem csak az, hogy elmesélhesse. Figyelmem elkalandozik az üzletben lévő sorok felé. Olivia Monaghan arcát látom meg az egyik pillanatban. Pislognom kell párat, hogy valóban tisztán látok-e. - ... aztán ott volt az a cuki masszőr srác. Láttál te már kockákat? Mármint úgy igaziakat? – kérdezi Milo, kezeit lengetve arcom előtt. – Figyelsz te egyáltalán? - Persze. Kockák. Masszőr srác. - Szuper. Szóóóval... - amint folytatja a mondandóját, tekintetem ismét a sorok között kezd pásztázni, de már nem látom a nőt, hiába keresem. – Lena! – szól rám Milo ismét. – Na jó, menj a dolgodra, látom nem elég izgalmas számodra a szerelmi életem. Pedig biztos eseménydúsabb, mint a tied – néz rám kezeit csípőre téve. - Aha – bólintok határozottan. – Mennem kell, majd ha nem dolgozol, én pedig nem sietek, akkor beszélünk. - Kiállhatatlan vagy – sóhajt Milo. - Akárcsak te – mosolygok rá, majd két puszit nyomva arcának két oldalára otthagyom és egy kosarat felemelve elveszek a termékválasztékban. Néhány perc múlva, a listát bújva a pénztár felé veszem az irányt. Ahogy látom, minden megvan. Figyelmetlenségemnek köszönhetően egy pillanat alatt bekövetkezik a baj: a sorok közül kifordulva összeütközöm valakivel, a kosár és a tartalma pedig a földön landol, ahogy a másik nő által kiválogatott dolgok is. Ijedtemben hátraugrok. Reflexszerűen guggolok le összekapkodni a mindenfelé guruló kozmetikumokat. - Istenem, sajnálom, ne... – tekintetemet a másik nőre emelem, a nagy válogatás közepette, és csak akkor esik le, kibe futottam bele szó szerint. Egy pillanatra levegőt is elfelejtek venni. – Ne haragudjon. Ez rohadt kínos.
astra; bb — it was great at the very start, hands on each other, couldn't stand to be far apart, closer the better. now we're picking fights and slamming doors, magnifying all our flaws and I wonder why, wonder what for why we keep coming back for more.
• you are my sunshine, my only sunshine, you make me happy when skies are grey. you'll never know, dear how much i love you, please don't take my sunshine away ☆
★ :
★ foglalkozás ★ :
• registered nurse
★ play by ★ :
• alicia vikander
★ hozzászólások száma ★ :
206
★ :
Re: Olivia & Lena
Csüt. 1 Nov. - 12:38
Lena & Olivia
"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."
Még mindig olyan hihetetlennek tűnt ez az egész. Vagy talán csak azért nem hittem a saját sikeremben, mert annak idején Logan sem tette ezt. Mélyen elültette a gondolataimban, hogy amit csinálok, az csupán egy bugyuta hobbi, amiből sosem építhetek fel egy igazi vállalkozást, ami sosem fog nekem profitot termelni. Nem mintha a meggazdagodás lett volna a célom. Nekem bőségesen elég volt az, hogy a hobbim, ami az évek során teljes mértékben a karrieremmé alakult át, az biztos megélhetést biztosított a számomra. Ennél több nekem nem is kellett. Megbeszélésekről megbeszélésekre jártam, egyik tárgyalóteremből a másikba estem, az üzleti terv, a költségvetés előkészítésén kívül jóformán semmi mással nem tudtam foglalkozni. Voltak elveim, melyektől nem tágítottam, s bizony a szerződő partnerek kimondták, hogy emiatt írják alá oly nehezen a papírokat. Ha nem harcoltam volna azért, hogy újrahasznosítható csomagolásban láthassam a szépségápolási termékeimet vagy hogy semmiképp se állatokon teszteljék őket, már rég nyélbe üthettem volna az üzletet. Viszont úgy voltam vele, hogyha már egyszer tényleg lehetőséget kapok arra, hogy meghódítsam ezt a piacot, akkor azt helyesen fogom tenni. És még milyen jól tettem, hogy kiálltam ezen elveim mellett! Hisz így világossá vált számomra, hogy sokkal nagyobb befolyással s névvel bírok már most a szakmában, mint azt valaha is képzeltem. Mint arra bárki számított volna... Hiszen, ha csak egy jelentéktelen kis blogger/vlogger lennék, akkor már páros lábbal kirúgtak volna az ajtójukon. Ők azonban nem így tettek. Szinte naponta új ajánlatot küldenek nekem, ami szintén azt bizonyítja, hogy nagyon meg akarnak kaparintani maguknak. És a fenébe is, ez nagyon jól esik! Épp egy ilyen újabb ajánlat átnézése után gondoltam azt, hogy ideje volna kicsit kiszabadulni a lakásom már-már fojtogató öleléséből és venni pár, a leendő konkurenciám által előállított terméket. Hiába álltak halomba a nekem küldött ajándékcsomagok az előszobában, valahogy most nem tudtam ráfanyalodni arra, hogy egy újabb csomagnyitogatós és termékbemutatós videót készítsek. Természetesen erre is rá kell szánnom magamat pár napon belül, ugyanakkor most mégis megengedtem magamnak egy kis szünetet. A vállalkozásom sikerességének érdekében ugyebár. Gondolataimba mélyen elmerülve nézegettem a drogéria kínálatát és szemezgettem a lehetséges választásaimmal. Olyan kozmetikumot kerestem, ami egyben ápolja a bőrt és közben eltünteti az apróbb bőrhibákat, de amelyek előttem sorakoztak, azok közül kivétel nélkül mindegyiket próbáltam már és csak a bajom gyűlt meg velük. Vagy kiszárították a bőrömet, vagy épp túl zsírossá, fényessé varázsolták azt, így inkább egyiket se tettem a kosaramba. Ahogy visszatettem az utolsó kezemben lévő krémet a polcra s tekintetemmel végigvizslattam a kosaram tartalmát, szomorkásan vettem tudomásul, hogy semmi olyat nem vettem, amellyel valahogy kedveznék a vállalkozásomnak. Helyette viszont volt benne minden, amit nem tudok hasznosítani az üzleti tervem és a termékeim kidolgozásához. Körömlakk, parfüm, fogkrém, sampon... ezek mind-mind olyan termékek, amelyek előállítása ugyan izgatta a fantáziámat, de első körben a vállalkozásom, a márkám nem ezekre a termékekre fog épülni. Majd évek múlva talán, de most még biztosan nem. Fordultam egyet, hogy a pénztár felé vehessem az irányt, amikor figyelmetlenségből véletlen nekiütköztem egy fiatal nőnek. A kosaraink tartalma pedig miért is ne... a földön landolt. Ő neki gyorsabbak voltak a reflexei, hisz mire én észbe kaptam, Ő már réges-rég guggolt és kapkodta össze a kiválasztott portékáit. De legalább még nem túl későn csatlakoztam a tevékenykedéséhez. - Jaj ugyan, nem történt semmi! Különben is, szerintem én ütköztem Önnek, úgyhogy nekem kellene bocsánatot kérnem... - megráztam a fejem és felvettem a szemkontaktust vele, ám mondatomat nem fejeztem be, hiszen ahogy megpillantottam az arcát, úgy kissé megijedtem. Szegény úgy nézett rám, mint aki szellemet lát, ezért még így ismeretlenül is aggódni kezdtem érte. - Jól érzi magát? - érdeklődtem meg kedvesen, mellé pedig egy barátságos mosolyt varázsoltam az arcomra. - Jaj... azt inkább ne vegye meg. Ugyanilyen árfekvésben a Sparkle termékei sokkal jobbak. - elhadartam, ahogy a saját dolgaimat szedegettem össze és dobáltam vissza a kosaramba, majd kikerekedett szemekkel visszaemeltem tekintetem a nőre. - Nem mintha bármi közöm lenne hozzá, bocsánat. Inkább befogom. - halk nevetést hallattam, s ahogy végeztem a kosaram rendezésével, fel is egyenesedtem. - Ó, ezt véletlenül elraktam, tessék. - átnyújtottam neki egy szemfestéket, amely valószínűleg az ő tulajdonát képezte, bár ezt se túl jó szájízzel tettem. Ez a márka rendszerint állatokon teszteli a termékeit, de ezt az információt megtartottam magamnak, mert nem akartam egy minden lében kanál, idegesítő nőszemélynek tűnni. - Megvan mindene, ugye? Mást már nem tulajdonítottam el? - kérdeztem nevetve, ahogy átforgattam a kosaramat és gyorsan leellenőriztem, hogy valóban csak az én általam összeválogatott termékek voltak nálam, ha már egyszer ilyen kínos összeütközős szituációba kevertem nem csak magamat, de Őt is.
Kezdőlap
