My companion's companion is my companion

Valamiért az utóbbi napok elég eseménytelenek voltak és nem sok érdekes ügy akadt horogra, de úgy tűnt a mai napon végre befutott valami izgalmas, ami kis színt vihet a szürke mindennapokba. Már kezdtem azt hinni eltűntek az érdekes ügyek és minden kivételes gyilkos a rácsok mögött hever, amikor befutott hozzám egy új akta, amit ki is nyomtattam, mivel jobban szerettem az írott papírt, mint a monitor bámulását.
El is kezdtem az eset leírásának olvasását, ami valóban nem volt teljesen hétköznapi. A gyilkosságra a Columbia Egyetemen került sor, csakhogy a gyilkosság módszere teljesen meghatározhatatlan. Az egyik tanárt találták holtan, név szerint dr. Richard Mattsont, akinek a halántékán egy tátongó sebet találtak. A seb teljesen tökéletes kör, mintha körzővel mérték volna ki, de a csont szélei enyhén roncsoltak voltak. A halottkém biztos benne, hogy nem mechanikai sérülés. Nem lőtt seb, nem szúrt seb, nem ütött seb. Olyan, mintha nem tárgy okozta volna, hanem egyszerűen magától beszakadt volna a koponya kör alakban.
A csontszilánkok belefúródtak az áldozat agyába. A hiányzó kör alakú koponyacsont apró darabokra tört, mintha kalapáccsal ütöttek volna rá.
A holttestet az egyetem fizika szertárában találták meg, a tanársegéd bukkant rá elsőnek, majd úgy özönlöttek oda egyre többen.
Alig akartam hinni a leírásnak, így még egyszer átolvastam és azt is, hogy ki a halottkém. Dr. Ewan Glass. Ő elég profi, nem írna a jelentésbe ilyen hülyeségeket. Még sosem volt panasz a vizsgálataira. Akkor most? Létezne ilyen? Mégis hogy ölték meg azt az embert?
Felhívtam az osztályvezetőt, hogy szükségem lenne Emmalynn segítségére, így értesítse őt, amíg pedig vártam rá, összepakoltam mindent, amit ki akarok magammal vinni a helyszínelésre, ami jelenleg is tartott, ám a várakozásaim nem úgy végződtek, ahogy szerettem volna.
Nem Emmát fújta a szél az irodámba, hanem egy vadidegen férfit. Valami hosszú hajú, erős alkatú, furcsa arcvonású pasas, akit inkább valami motoros találkozón tudtam volna elképzelni, mintsem a rendőrségen, de láttam az övére tűzött jelvényt, mint nálam és ott volt a pisztoly is, szóval csak itt dolgozott. Az arca is rémlett már, de abban biztos voltam még sosem dolgoztam vele együtt és a folyosón is csak futólag láthattam. A neve nem rémlett.
- Larsont vártam - mondtam kéretlenül. Ez a pasas vagy a helyettesítője, vagy eltévedt, vagy valamit szeretne tőlem. Ezt kizárom, a kollégák nem sűrűn fordulnak hozzám, hacsak nem a csapatom tagjai. Ez a pasas pedig nem alám tartozik. Látom a jelvényen, hogy hadnagy rangja van, így azért legalább nem valami kezdőt kapok magam mellé. Már ha ő van Larson helyett. És én nem is tudtam róla, hogy ő nincs ma. Ezt majd számon kell kérnem rajta.
- Dr. Horatio Sinclair. Felügyelő, vagy dr. Sinclair - nyújtottam kezet neki.

You kill a man and you are a murderer. You kill millions and you are a conqueror. You kill everyone and you are God.

Zene | Öltözet | Helyszín |    @Marco Reilly | thx

Sinclair & Reilly

-A női énemet a másik zsebemben hagytam. –jegyeztem meg csak ennyit, alaposan szemügyre véve a pasast. Már láttam, és utána is néztem ennek a férfinak, tekintve, hogy mostanság ő volt az, aki Emmalynn-t lefoglalta. A legjobb emberem volt, azért kérvényeztem, hogy helyezzék át a gyilkosságiakhoz, mert a képességeit is sokkal jobban ki tudta aknázni, mint az eltűnt emberek hajkurászásában.
A mai napot megint Manhattan-ben kellett töltenem, mivel megígértem a fent említett nőnek, hogy nyugodtan menjen el a nővére által szervezett eseményre, én majd helyettesítem. Arra mondjuk nem gondoltam, hogy azonnal kapok is egy elég érdekes ügyet, de sikerült kifognom egy rejtélyes gyilkosságot. A halál helyszíne, a körülményei, és maga a sérülés is rejtélyes és érdekes volt, így maga az eset elég érdekfeszítő volt ahhoz, hogy idáig másszak, viszont a velem szemben lévő már kevésbé volt szimpatikus.
-Marco Reilly hadnagy. A megszólítás mindegy, mert vagy hallgatok rá, vagy nem. „A hé te, itt van valami!” a leghatásosabb módszer, hogy felfigyeljek valamire. –vontam meg a vállamat, elfogadva a kéznyújtós gesztusát. Biztosan nem fogom sem felügyelőnek, sem pedig doktornak hívni. Sinclair, aztán jólvanazúgy.
-Larson nyomozó ma nincs bent, mert családi dolga akadt, így megkért, hogy helyettesítsem, és vegyem át a futó ügyeit, amik egyébként is elég szépen megszaporodtak mostanság. Szóval… miről is lenne szó pontosan? –elolvastam az aktát, de pont olyannak tűnik, aki szeret magyarázni, szóval csak hajrá, had érezze magát fontosnak. Ledobtam magamat az egyik székre, a kávémat iszogatva, hátha megtudok valami újat, vagy az ő álláspontját ezzel az egésszel kapcsolatban, hogy szerinte így előzetesben mi történhetett. A sérülés keletkezése elég extrémnek nevezhető, mivel egy kör alakú sérülés, aminek mégis szabálytalan a széle, de közben a csontszilánkok „robbanásszerűen” behatoltak az agyba, nem épp hétköznapi. Főleg, hogy a Columbia-n történt, és az áldozat egy tanár volt. Az sem mindegy, hogy kifelé, vagy befelé tágul a sérülés, mivel ha kifelé, akkor lehetne akár belső nyomástól is, aminek viszont ellentmondanak az agyba fúródott szilánkok. Ez mindenképp egy érdekes, megmagyarázhatatlan ügy. Egyelőre.

My companion's companion is my companion

Áh, végtére is a kutyáknak sem fontos, hogy miként szólítjuk őket. Ha eldobunk egy labdát, elég annyi, hogy hozd és a blöki máris intézi. Nem mondom, hogy az itt álló férfit egy kalap alá veszem a kutyákkal, de elég érdektelennek tűnik. Bár valahogy pont ez az érdektelenség tükröződött az arcáról is, bár érzem a szavaiból a felém irányuló rosszallását. Beképzeltnek tart. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem tetszett neki a fölényeskedésem, pedig nem annak szántam, csak az emberek gyakran tévesen ítélnek meg.
Volt egy olyan érzésem, hogy egy dacos alakkal van dolgom. Ismertem a fajtáját és cseppet sem tetszett a forma. Idegesített. Nem vártam el senkitől, hogy csak úgy behódoljon nekem, itt nem erről volt szó, de a tekintélyt szerettem magamnak kikövetelni és ez alól vajmi kevesen voltak kivételek.
Egyelőre nem akartam még balhét csinálni, mert meg akartam adni a lehetőséget neki arra, hogy szerezzen nálam pár jó pontot, hátha megkímélhetjük egymást a kellemetlen szituációktól, de a lelkem mélyén úgy éreztem, itt bizony lesz néhány morcos beszélgetés.
Kezet fogtunk, majd közölte is velem, hogy miért ő van itt és miért nem Emmalynn.
- Áh, értem. Családi ügy - bólintottam.
Figyeltem, amint helyet foglal, majd én is visszaültem az íróasztalomhoz.
- Azt hiszem abban mind a ketten egyet értünk, hogy a sérülést külső behatás okozta, mely befelé nyomult. Ezt alátámasztja, hogy a csontok szilánkjai az agyban kötöttek ki. Nem vagyok fizikus, de legalább 50 bar nyomás érhette a koponyát, hogy a csont így összetört.
A furcsa az, hogy a halottkém nem talált semmit, ami fizikai eszköz okozta sérülésre utalna és az is zavaró, hogy mennyire szabályos a seb. Első körben azt mondanám, hogy a csontba fúrtak egy üreges fúrófejjel és beütötték a csontot, de akkor lennének csontforgács nyomok, de ugye ilyen nincs.
Olyan, mintha a csont ütést kapott volna, ám, ha így lenne, akkor a csont nem ilyen szabályos kör alakban tört volna be. Akkor sem, ha kör alakú eszközzel ütik meg. A csont szélei ugyan megroncsolódtak, de nem annyira, hogy azt mondja rá az orvos, hogy kézzel fogható eszköz okozta. Inkább olyasmi, mint, amikor a fúró megugrik és megkapja a fogzománcot. Apró kis töredezések. A kalapács, a kés, a fúró, a vascső, ezek mind egyértelmű, leképezhető nyomokat hagynak a csontban, amiket felismernek a patológusok, amik következtethetőek, de itt nem.
A csonton nem találtak penge, vagy fúrófej okozta redőket, kaparékokat, sem kalapács hagyta törésnyomokat, vagy fém maradványokat, sem forgácsolódásokat.
Én arra tippelek, hogy valami nagy nyomás érhette a csontot, amitől berobbant, de nem tudom milyen helyzet lehetett, amiben ilyen szabályos formában csak abban a pontban robban be a csont.

You kill a man and you are a murderer. You kill millions and you are a conqueror. You kill everyone and you are God.

Zene | Öltözet | Helyszín |    @Marco Reilly | thx

Sinclair & Reilly

Csendben hallgattam, ahogy beszélni kezdett arról, hogy miket tudunk eddig, és mik azok, amik kizárhatóak. Leginkább nem tudtunk semmi biztosat, csak azt, hogy nem kés, kalapács, fúró, vagy más olyan, fegyvernek használható tárgy okozta, ami több sérülést is ejtett volna a koponya szélén, a lyuk mentén.
-Ez akkor fordulhat elő, ha olyasmivel fejtették ki ezt a nagy nyomást, ami egy pontban adja ki magából a benne lévő, legalább 50 barnak megfelelő nyomást. A sebben, a seb körül találtak esetleg kemikália, vagy alkohol maradványait? -érdemes lehet ezeknek is utána nézni.
-Az is kérdés, hogy az agy további károsodást szenvedett-e, például bevérzett-e, vagy megváltozott-e az agyszövetek állaga. Ha feltételezzük, hogy például levegőt juttattak be a testbe, akkor kell lennie belső vérzésnek is. -néztem rá, aztán a kávémra.
-Indiában és egyéb, sokszor elmaradott, vagy mélyszegénységben élő országok esetében gyakori, hogy a sokszor felnőtt munkások kompresszorral ölik meg az engedetlen, dolgozni nem akaró gyerekmunkásokat. Csak nem szétrobbantják a koponyát, hanem a csövet felhelyezik a gyerek végbelébe, vagy mondjuk egyéb testnyílásaiba, és nagy mennyiségű levegőt juttatnak be a testbe, amitől az felpuffad, és a belső szervek roncsolódása miatt belső vérzés alakul ki. Azért is annyira kedvelt módszer, mert nehéz rájönni, hogy mi történt, és elég egy apró hibázás ahhoz, hogy elkönyveljék természetes halálnak, valamiféle betegségnek, amitől az ember belső szervei mintegy szétrobbannak. -úgyhogy nem zárnám ki a lehetőségét annak, hogy ezt is megvizsgáljuk.
-De ha esetleg kell egy fizikus a későbbiekben a bizonyításhoz, keríthetünk egyet. -elég kiterjedt a kapcsolati hálom.

My companion's companion is my companion

- A laborvizsgálatok még folyamatban vannak, de a helyszíni vizsgálatok egyelőre nem utalnak semmi ilyesmire. De majd a patológus többet fog tudni mondani, ha végez, bár mivel a holttestre egy TTK szertárban találtak rá, azt gondolom óvatosnak kell lennünk, mert nem tudhatjuk nem-e utólag használtak fel valamit a holttest manipulálásnak érdekében - tettem egy megállapítást, noha ez pusztán csak az én személyes véleményem volt, ezzel nem kellett egyet érteni, csak ajánlott volt. Nem tudhatjuk kinek állhatott érdekében belenyúlni. Mert megtehették. Nem biztos, hogy megtették, de az esély adott volt.
Amit az indiai esetről mesélt, az nem volt példátlan, sőt, régebben a középkorban volt is valami hasonló kínzó és kivégző eszköz is.
- Nos, a labor és helyszínelői vizsgálatok eredményei kérdéses mikorra lesznek meg. És lehet szükség lesz arra a fizikusra. Talán lehetnek értékes tanácsai, meglátásai. Egy szakavatott koponya biztosan többet lát, mint mi - ismertem el, amivel persze nyilván azt is elismertem, hogy nem vagyok tökéletes, de ez részlet kérdés volt. Senki sem tökéletes, de igyekszem azzá válni. Mindenkinek megvan a maga erőssége.
A helyszínelés még tartott, szóval nekünk is ott volt a helyünk, így miután megkávézott az újdonsült partnerem és mind a ketten útra készek voltunk már semmi sem gátolt meg minket abban, hogy útra keljünk és megnézzük magunknak a tetthelyet.
Felvettem az egyik szolgálati kocsi kulcsát, birtokba vettük a járművet és elindultunk az egyetem irányába.
- Furcsa egy eset. Megölni egy fizika professzort, ráadásul ilyen különös módon. Kíváncsi vagyok ki tette és miért. Nem hétköznapi ügy, az biztos. A módszer csendes lehetett, mivel senki sem hallott semmit a történtekből és a gyilkos fegyver sem lehet feltűnő, hiszen az feltűnt volna az embereknek, ha valaki egy kompresszorral a kezében sétálhat. Elvégre egy egyetemen sokan tartózkodnak és ritka, ha valahol épp üres egy folyosó. Tehát bármivel is ölte meg, jól elrejthető. Vagy ott volt a szertárban, csak az alkalomra várt, hogy használhassa.
Azonban azt is számításba kell venni, hogy a gyilkos jó eséllyel az egyetemen tartózkodik. Nem hiszem, hogy a tettes külsős, már minden bizonnyal valaki említette volna, hogy egy ismeretlent látott a folyosón, vagy épp a TTK környékén. Tehát bárki is tette, a hallgatóknak és az alkalmazottaknak teljesen természetes volt, hogy a környéken ólálkodik, hogy ott van. Szinte annyira természetes, hogy nem is foglalkoztak vele. Talán észre sem vették.
De tudja, Reilly hadnagy, az ön indiai sztorija eszembe juttatta Tibetet. Mióta Emmalynnal dolgozom, kicsit többet tanulmányozom a misztikus dolgokat és olvastam, hogy a Buddhista közösségekben úgy tartják, egyes papok, szerzetesek képesek varázskiáltással betörni mások koponyáját. Úgy tartják, egyes szerzetesek képesek olyan mágikus kiáltásra, ami megrepeszti a célpont koponyacsontját.
Mit szól ön ehhez?

You kill a man and you are a murderer. You kill millions and you are a conqueror. You kill everyone and you are God.

Zene | Öltözet | Helyszín |    @Marco Reilly | thx

Sinclair & Reilly

-Nyilvánvalóan meghamisíthatták, korruptálhatták a helyszínt, illetve magát a hullát is, de ettől még nem elhanyagolható tény, hogy mindent meg kell vizsgálnunk. A legváratlanabb helyekről bukkannak elő a legértékesebb bizonyítékok. -ezért kutatom át mindig a szemetet, a szekrényeket, de még az asztalok, a padok alját, összeillesztéseit is, mert sosem lehet tudni, hogy melyik apró kis résben van sorsdöntő bizonyíték.
-A szakértői vélemény, még ha kellemetlen stílusú emberektől származik is, amúgy fontos lehet. Mert amíg nem bizonyítjuk, hogy úgy történt egy gyilkosság, ahogy gondoljuk, az csak elmélet marad. -és elméletekre alapozva ritkán csuknak le valakit emberölésért, pláne egy ennyire furcsa, megmagyarázhatatlan ügy kapcsán.
Szívesebben mentem volna a saját autómmal, vagy legalább úgy, hogy én vezessek, de mivel Sinclair gyorsabb volt, így kelletlenül követtem őt kifelé, amíg el nem értük az egyik szolgálati kocsit. Bedobtam magam az anyósülésre, lehúztam az ablakot és rágyújtottam, hogy a füstöt kifújhassam az ablakon.
-Mivel az egyetemen sokan vannak, így nem ismerhet mindenki mindenkit, és egy külsős is remekül el tud veszni a tömegben, de én is valószínűbbnek tartom, hogy ha magát az órákat, a közeget nem is, az egyetemet magát ismerhette az elkövető, és pontosan tudta, hol kell keresnie a meggyilkolt személyt, illetve a szertár helyét is, ahol megtalálták a testet. -ez volt az, amit a gyilkossághoz hozzá tudtam szólni, ugyanis a következő kijelentései talán még érdekesek is lehettek volna, ha...
-Azt, hogy túl sokat lógtál Emma-val. -vontam meg a vállamat, inkább magam elé morogva a dolgot, mintsem ténylegesen neki szánva. Elővettem a telefonomat és küldtem is egy SMS-t az említettnek, hogy minimum két szelet sütivel, és egy Aunt Marie's-ben árult hambival lóg nekem.
-De én úgy tudom, hogy ez náluk szertartás jellegű, és azért csinálják, hogy így szabadítsák ki a lelket a test börtönéből, éppen ezért ezt halottakon szokás alkalmazni. -az emberünk pedig nem halott volt, hanem a lyuk miatt a fején végezte ebben az állapotban.
-Ez csak egy humbug, valami, amitől hitelesebbnek és misztikusabbnak tűnhetnek a szerzetesek és magasabb pozícióban lévő vallási személyek. Az összes vallást be kéne tiltani, mert többet ártanak, mint használnak. Ezt gondolom.

My companion's companion is my companion

Egyet értettem Marcoval, én sem azt akartam ezzel mondani, hogy legyünk felületesek, de talán kicsit félreérthetően fogalmaztam. Megesik az ilyesmi. Köztudott, hogy alapos ember voltam és másoktól is elvártam, hogy legyenek alaposak.
- Igen, ez így van. De látom ebben maga elég otthonos. Ha szakértő bevonására lesz szükség, akkor számítani fogok a maga kapcsolataira, Reilly hadnagy - engedtem meg magamnak egy nagyon halovány mosolyt. Bár nekem is voltak kapcsolataim, úgy voltam vele ennyi engedményt megadhatok neki. Úgy tűnt tudja mit beszél és bíztam benne, hogy nem lövök bakot.
Sőt, úgy tűnt, ha csak részben is, de az álláspontjaink biztosan egyeztek, így azért nem volt annyira kellemetlen a társasága. Bíztam benne, hogy idővel nagyon is jól össze fogunk tudni csiszolódni. Killiannel is nehezen ment, sok hullámvölgy volt az életünkben, a közös munkánk során, veszekedtünk is jó párat, szóval Marcoval sincs minden veszve.
A kocsi gördülékenyen haladt az egyetem felé, kifejtettem a véleményem a misztikus oldalról is, amíg... amíg meg nem hallottam valamit Marco szájából. "lógtál". Ez a pasas komolyan letegezett? Annyira meglepődtem, hogy akaratlanul is a fékbe tapostam és csak a szerencsén múlt, hogy nem lett baleset, így iziben újra a gázba léptem, miközben ránk dudáltak.
- Maga most letegezett? - kérdeztem sértetten. - Mikor ittunk mi együtt melyik bulin? Nem vagyunk haverok, hanem kollégák, ráadásul egy jóval tanultabb, magasabb beosztású nyomozó vagyok. Mi lenne, ha megadná nekem a tiszteletet? - kérdeztem sértetten, aztán kicsit igyekeztem magamba nézni. Szerencsére Killian nincs a közelben, mert ha ezt látta volna, biztosan megkapnám tőle a magamét.  Nem akarok én balhét, de ki ő, hogy csak úgy tegez engem?
Vállat vonva elengedtem inkább ezt az egész kérdést, mielőtt még balhézni kezdenénk. Nem hiányzott rögtön az első napunkon egy kis perpatvar. Főleg, hogy úgy tűnt jobb kondiban van nálam.
- Igen, tény, főleg halottakon, de úgy tudom, hogy képesek az élők koponyát is beszakítani a kiáltásaikkal. De lehet az én tudásom nem elég alapos. Még kezdő vagyok a misztikus témában - legyintettem.
Bárhogy is, de végre elérkeztünk az egyetemhez, ahol a helyszínt biztosító rendőrök az igazolványok bemutatása után elkísértek minket a holttesthez.
Mit lehetne elmondani róla? A helyzethez képest egy egész kulturált holttest volt. Legalább nem egy négy darabba vágott, kibelezett hulla.
A férfi a negyvenes éveiben járhatott, fekete nadrágot, fehér piké pólót, fehér köpenyt és vízhatlan, elegáns fehér cipőt viselt. A nyakában ott lógott a névjegye az egyetem logójával. Dr. Richard Mattson.

You kill a man and you are a murderer. You kill millions and you are a conqueror. You kill everyone and you are God.

Zene | Öltözet | Helyszín |    @Marco Reilly | thx

Sinclair & Reilly

-Felőlem mások szakértőit is bevonhatjuk a dologba, csak ha sor kerül rá, akkor legyen kéznél. –vontam meg a vállamat. Nekem mindegy, hogy melyikünk telefonál, csak oldja meg velünk ezt a rejtélyt, aztán a többi nem lényeges. Ha sikerül pontot tennünk majd ennek a különösen frusztráló és érdekes ügynek a végére, akkor azt jelenti, hogy valamit jól csináltunk. De azt biztosan, hogy túléltem a mai napot. Bár gyanítom, ez sem két perces ügy lesz, és akár napokat is igénybe vehet. Viszont, ha visszajön, akkor bevonhatjuk Emma-t is a nyomozásba, ha már eredetileg neki lett szánva.
Azzal, hogy hirtelen lefékezett, majdnem lefejeltem a műszerfalat, de nem történt meg, cserébe mögöttünk idegesítő dudálásba kezdtek. Egy tisztességes beintést megengedtem a mögöttünk haladóknak, aztán meg feltoltam a napszemüvegemet a homlokomra, felvont szemöldökkel vizsgálgatva a pasast. Szívesen bemostam volna neki egyet, vagy kibasztam volna az autóból, de tekintve, hogy ő vezetett, ez nem volt túl kifizetődő ötlet, meg az igazsághoz hozzátartozott, hogy túl lusta voltam ketté törni ezt a felfuvalkodott kis felügyelő palántát. Épp csak a csörgő és a cumi hiányzott, miközben toporzékolva közölte, hogy ő sokkal tanultabb nálam, illetve feljebb is áll a ranglétrán, mint én.
-Hát magázhatom is, seggfejkém, ha ezt akarja. De tegezhetlek is, és talán még normálisan is beszélhetek veled. –vontam meg a vállamat.
-Csoda. –az lenne, ha tiszteletet adnék csak úgy.
-Rengeteg olyan rendőr, nyomozó, vagy bánom is én, ki van, aki nem azért van abban a pozícióban, amiben, mert annyira különleges és fasza, hanem mert tövig benyalt valakinek, hogy még a nyelvük is barna lett. És még mielőtt ez jönne. Nem érdekel, hogy itt melyik verzió van érvényben. A kor, a rang, a cím csak egy dolog, amit vagy kiérdemeltél, vagy nem. Leszarom. Ha kiérdemled a tiszteletem, majd megkapod, addig csak ugyanolyan szánalmas, hisztis, követelőző baromarcú maradsz, mint a többiek. Tanult vagy? Valóban? Akkor miért akarod követelni és nem kiérdemelni a tiszteletet. Jóval magasabb rangú embereket is elküldtem már a kurva anyjukba, nem most lesz a kivétel. Nem azért vagyok hadnagy, mert nem tudnék a babérjaidra törni, faszarcúkám, hanem mert nekem jó így. Így nem kell olyanokkal együtt dolgoznom, akik csak elméletben értelmiségiek, de az ok-okozati összefüggést a tisztelet adása és kivívása között már nem tudják összekapcsolni. –vettem elő ismét a telefonomat és a cigimet. Meggyújtottam egy szálat, aztán pötyögtem egy üzenetet Larson-nak, hogy sört is hozzon, és az anyagi csődöt köszönje meg a tanult barátjának.
-Nem, nem tudod rosszul. –vettem egy mélyebb levegőt, kiropogtatva a nyakamat.
-Képesek erre, állítólag. De nem ismerek olyan történetet, amiben ezt szánt szándékkal alkalmazták volna. Az viszont egy „tény”, hogy ezt állítólag rengeteg ideig gyakorolják, és ha valaki nem vigyáz eléggé, akkor a mágia visszafelé sül el, az illető pedig berepeszti a saját koponyáját. –a feljegyzések szerint.
Végül elértük az egyetemet, és némi közjáték után be is engedtek minket. A faszi látványától is karó nőtt a seggemben, annyira hivatalosan, patikán volt felöltöztetve. Közelebb sétáltam hozzá, miutn felvettem a lábzsák-kesztyű kettősét annak érdekében, hogy ne szennyezzek be semmit. A pasas a szertár belsőbb részében feküdt, hanyatt. Ebből arra következtettem, hogy elesett, mikor megtámadták, vagy megölték. Leguggoltam, hogy megnézhessem közelebbről is. Felhúztam a laborköpenyének. Mivel ennyire bent volt, még kevésbé hallhatták azt, hogy mi történt.
-Dulakodás nyomai. Védekezni próbált. Vegyetek mintát a körmei alól, hátha megkarmolta a támadóját. Ugyan ez a nőknél szokás, de ha nekem akarná kiüvölteni a Kövér Dáma a fejemet, akkor én sem hagynám magam csak úgy. Mármint… ha a felügyelő úr engedélyt ad parancsokat osztogatni és meglátásokat közölni. –pislogtam fel a faszira megjátszott ártatlansággal, aztán visszavezettem a tekintetemet az áldozatra és a környezetre, ahol feküdt. Némi gondolkodás után aztán hozzáérintettem a fején lévő sérüléshez a kisujjamat, majd fél szemmel vizsgálgattam tovább.
-Nem a tibeti buddhista szerzeteseid a gyilkosok, Sinclair. Azok maximum akkora lyukat tudnak csinálni, mint egy kisujj. Ha csak nem Hagrid kisujja a mérce, esélytelen, hogy a kiabálók tették. –bár a tettes ettől még kiabálhatott, csak nem azzal ölte meg a szerencsétlent.

My companion's companion is my companion

Mit mondhatnék, még nyelni is elfelejtettem, ahogy megkaptam a kiosztásomat Marcotól. Nyilván nem ő volt az első és nem is ő lesz az utolsó, aki kiosztott engem, de eléggé nehezen viseltem. Azt sem tudtam milyen rendezvényen vagyok, csak azt, hogy mindjárt előveszem a Glockom és agyonlövöm.
Most még nem válaszoltam neki, mert attól tartottam, ha egymásnak esünk itt út közben, annak beláthatatlan következményei lesznek, de biztos voltam benne, hogy a megfelelő helyzetben én is le fogom oltani. Nem kicsit. Ezt a nyelvezetet nem fogom neki megbocsátani.
Kibeszéltük a koponyát lékelő szerzeteseket is, majd megérkeztünk az egyetemre, ahol természetesen éreztettem vele a sértettségemet is, ugyanis kerültem a közelségét, a pillantásait, felé sem nagyon fordultam, csak, ha muszáj volt, nem is nagyon szóltam hozzá, csak ha a nyomozás megkívánta. Nem voltam hajlandó együtt vizsgálni vele a holttestet, így még ő ott guggolt, én a szertárat igyekeztem felfedezni, ám a nekem szánt megjegyzésére felé fordultam.
- Csak nyugodtan, természetesen, elvégre nyomozók vagyunk, nem pedig kocsmai ivócimborák, még ha a stílus néha megtévesztő is lehet - utaltam neki arra a tapló viselkedésre, amit a kocsiban vágott le. - Ma már néha nehéz eldönteni ki-kicsoda, szerencse, hogy feltalálták a jelvényt és az igazolványt, bár néha azt gondolom ma már mindenkinek lehet, aki megigényli. Lehet úgy osszák, mint az adomány fánkot a jótékonysági koncerteken.
Mikor a seb került szóba, akkor már én is odamentem, hogy szemügyre vegyem. Volt igazság abban, amit Marco mondott, hiszen, ha a tanulmányokra alapozunk, akkor valóban nem a szerzetesi titkos technika végzett a fizikussal. Bár igazán meglepődtem volna, ha valóban a "Hik Pat" kiáltással ölték volna meg.
- Nem igazán láttam még hasonló sérülést. Érdekes. De nézze csak, a seb nem vérzik annyira, mint egy átlagos sérülés. Ha pisztoly lövés lenne, vagy valami szúrt, ütött seb, akkor sokkal jobban vérezne. Ez a seb viszont csak minimum vérzést produkált. A seb pisztolylövésre emlékeztet, de nincs kimeneti seb. Ha fejbe lőtték volna, akkor a golyónak távoznia kellett volna. Ez egy kis terület, a gyilkosnak közel kellett lennie az áldozathoz, a golyó pedig a közelség és az erő, sebesség hányadosa miatt átütötte volna a koponyát. Ráadásul több vér is lenne, nameg persze a halottkém sem talált lövésre utaló jeleket. Bár a boncolás még nem történt meg, a halottvizsgálat során nem talált a sebben lőszert. A szertár elég tiszta. Nem úgy tűnik, mintha bármit is elmozdítottak volna, vagy bármi nyomot hagyott volna. Gyanítom a tettes csak arra a kis időre tartózkodott a tetthelyen, amíg megölte Dr. Mattsont és már távozott is. Céltudatos volt és gyors.

You kill a man and you are a murderer. You kill millions and you are a conqueror. You kill everyone and you are God.

Zene | Öltözet | Helyszín |    @Marco Reilly | thx

Sinclair & Reilly

Mélységesen szórakoztatónak találtam Sinclair közjátékát, ahogy próbált ignorálni és nem törődni velem, valamint azzal, hogy létezem. Nem gondoltam volna, hogy önérzetes nyomozóúr ennyire a szívére vette ezt a stílust. Minden esetre ez a hercegnős sértettség egy felnőtt férfitól nem igazán volt mindennapi és megszokott. Amikor aztán megszólalt, csak érdeklődve néztem vissza rá.
-Ez a mondás úgy szól, hogy „osztogatja, mint Westfield a fánkjait a szerinte fura szembeszomszédnak.” De nem volt rossz próbálkozás. Akarsz egy színezőt, hogy addig kiháborogd magad, vagy csak letelt a három óra? –forgattam meg a szemeimet.
-De most elszomorodtam, azt hittem, hogy majd együtt fogunk sörcikézni az eset megoldása előtt-közben-után. –amelyik szimpatikus.
Érdeklődve hallgattam, ahogy a sebről beszélt, miután hajlandó volt a közelembe jönni és megvizsgálni azt. Bólintottam az összefoglalóra, majd közelebbről is megvizsgáltam a sérülést, aztán felegyenesedtem és kiropogtattam a hátamat.
-Attól, hogy nem találtunk rá utaló jelet, még lehetett pisztolylövés. Legalábbis valami hasonló. Ha feltesszük, hogy tényleg egy magas nyomású dologgal ölték meg, az megmagyarázza azt is, hogy miért ennyire kevés a vér annak ellenére, hogy csórit úgy fejbedurrantották, mint egy szarvast vadászidény közepén. –döntöttem oldalra a fejemet, ahogy lenéztem rá.
-A legtöbb sűrített levegővel működő eszközben főként oxigént használnak, ami gyorsítja a véralvadás folyamatát, így elkerülhető az, hogy túlságosan nagy mennyiségben szivárogjon ki az áldozatból. Plusz mivel nincs kimeneti, csak bemeneti seb, így eleve kisebb felületen sérült meg az illető. –pillantottam Sinclair-re, aztán szét a szertárban.
-Az iskola épületében, vagy az azt körülvevő tereken vannak biztonsági kamerák? Ha igen, akkor a technikusok átvizsgálják, hátha találnak rajta valami érdekeset. Ráadásul, ha a gyilkos tényleg besétált, lelőtte, aztán miután eldőlt a doktor, kisétált, mint aki, végül is, jól végezte a dolgát, olyannak kellett lennie, aki elég hidegvérű ahhoz, hogy kivitelezzen egy ilyen gyilkosságot. Ráadásul ez nem hirtelen felindulásra vall, hanem kitervelt volt. –ezek a tények.
-Volt ennek a Dr… -néztem le a nyakában lógó igazolványra.
-...Mattson-nak felesége, családja, valakije, aki tudhat róla többet, mint egy szimpla kolléga? –pillantottam Gógyi Felügyelőre kérdőn.

My companion's companion is my companion

Színezőt? Miért ne? Az ő szeme körüli területet kéne lilára színezni, de az alighanem az állásomba kerülne, így abban bízok, hogy lesz majd valaki egyszer, aki helyettem is megteszi. Nem olyan nagy dolog az. Csak egy jobbos és kész. Légyszi.
- Nem vagyok túlságosan nagy alkohol kedvelő. A kávé közelebb áll hozzám, mint a sör. De talán majd egyszer megejthetjük, ha olyan viszonyban leszünk egymással. Nem áll tőlem távol, hogy leereszkedjek a maga fajták közé, ellenben látom magának nehezére esik felfelé nézni. De végülis megértem. Még a végén megfájdul a nyaka - mosolyogtam.
Ha nem is voltunk egymásnak túl szimpatikusak, legalább munka terén jól össze tudtunk dolgozni. Összedugtuk a fejünket és máris haladást értünk el az ügyben. Végtére is a mi munkánkban nem a személyes szimpátia volt a fontos, hanem az, hogy érdemi eredményeket érjünk el a gyilkossági ügyekben. Ezért fizettek minket, erre esküdtünk fel.
- Bámulatos. Ezek szerint sűrített levegővel ölték meg? - kérdeztem meglepetten. Nem egy hétköznapi gyilkos fegyver, de tény, hogy csendes és tiszta. Bárkinek is a fejéből pattant ki, nem kis koponya lehetett.
- Valahogy nem tudom elképzelni, hogy a gyilkos és az áldozat között személyes ellentétek legyenek. Itt nem egy féltékeny kollégát, vagy egy dühös feleséget keresünk. Én arra tippelnék, hogy a tettes hivatásos - pillantottam a hadnagyra. - A módszer és a körülmények engem arra engednek következtetni, hogy egy bérgyilkos a mi emberünk. A kérdés az, hogy vajon ki bérelte fel és miért? Nem tudom kinek lehetett indoka és pénze egy hivatásossal megöletni ezt a férfit, de nem ötven dolcsit kért érte a gyilkos az biztos.
Bár... érdekes ebbe is belegondolni. Egy bérgyilkos. Elég jól kellett, hogy álcázza magát, hogy el tudjon vegyülni. Természetesnek viselkedni, felvenni az itteni stílust, beolvadni... a bérgyilkos, ha bérgyilkos, akkor azt gondolom beleillik az itteni légkörbe és nem is túl kirívó alkat, nem egy hírekben agyba-főbe reklámozott arc.
Idebenn ugyan nincsenek kamerák, de az egyetem bejáratában és a környező kereszteződésekben, üzleteknél vannak kamerák. Talán felvettek valami érdekeset. - legalábbis bíztam benne, mert jelenleg nem sok mindent tudunk.
- Igen. Van egy élettársa. Úgy tudom még nem beszéltek neki Mattson haláláról. Lehet maga az első. Vihet neki egy üveg búfelejtőt is - pimaszkodtam.

You kill a man and you are a murderer. You kill millions and you are a conqueror. You kill everyone and you are God.

Zene | Öltözet | Helyszín |    @Marco Reilly | thx

Sinclair & Reilly

-Ne is mond, az a fránya porckopás az oka. Néha olyan, mintha a reggeli merevedés a nyakamba költözött volna… -viszonoztam a „kedves” mosolyát. Úgy beléd törölném a cipőtalpamat, te pöcsarcú kis geci. Aztán akkor padlószőnyegi és lábtörlői szinteken mozognál.
-De szerencsémre nincs odafent semmi említésre méltó, szóval nem maradok le semmi érdekesről. –vontam meg a vállamat hanyagul.
Az egy fokkal szimpatikusabb volt, hogy a munkájában legalább precíz volt és tényleg figyelt arra, amit csinált. Egy nagyképű faszfej, de legalább ért ahhoz, amire felvették.
-Egyelőre csak egy tipp, de simán benne van a pakliban. Viszont nem hiszem, hogy simán fogtak sűrített levegőt és rácsatlakoztatták valamire. A sűrített levegőt kórházakban, tudományos kísérletekhez, meg tisztításhoz használják, ami miatt kerül bele alkohol is. Viszont a precizitás miatt nem gondolom, hogy ne figyelt volna erre. –osztottam meg vele ezt az infót még a sűrített levegős elméletünkről.
-Szerintem lehetett egy féltékeny kolléga, még ha nem is ő húzta meg a ravaszt. Az egyetemi professzorok nagy része kutató is, és elég nevesek is akadnak közöttük. Ismerek olyat, aki fizikaprofesszor és a szakterülete a termodinamika és a részecskék tulajdonságai. Okos fickó. A sértődékenységed emlékezetet rá. –drama queen-ek.
-Szóval a lényeg, hogy sokan öltek már apróságokért is, így, ha mondjuk ez a férfi ellopott egy értékes felfedezést, akkor én is kinyiffantottam volna, mert utálom, ha learatják a babérjaimat. A legtöbb ember csak látszólag okos, intelligens, megfontolt, de valójában ugyanolyan gyarlók, mint bármelyik kocsmatöltelék vidéki. –legszívesebben még köptem is volna a hatás kedvéért, de nem akartam bemocskolni a tetthelyet.
-Ha a kamerák látószöge nem is, majd az őrsön megoldják, hogy többet lássunk. –ennyit arról, hogy a kamerák felvettek-e valami érdekeset vagy sem.
A férfi élettársára tett megjegyzésére egy horkantás és félmosoly volt a reakcióm, lecuppantva a kezemről a gumikesztyűt, majd közelebb sétáltam hozzá.
-Akkor hozd magaddal a nyitott éned, mert az áldozatok párjai valamiért imádnak velem szexelni. –töröltem bele az izzadt tenyereimet a zakójába, megcsapkodva a mellkasát egy finom mozdulattal, hátat fordítva neki, hogy elindulhassak kifelé.
-Csipkedd magad, Sinclair. Még be kell ugranunk kotont meg bort venni. Ez utóbbit rád bízom, tündérbogyó. –legyezgettem párat, jelezve, hogy ideje lenne elindulnia végre.

My companion's companion is my companion

- Hát igen, az öregkor velejárója. Ilyen az, amikor már valaki félúton jár az ötvenhez - vigyorogtam. Úgyis enyém lesz az utolsó szó, öreg. Engem ugyan nem fogsz magad alá gyűrni. Majd én megmutatom.
- Oh, megértem. Mindenkinek szemmagasságban kényelmes. A saját szintjén. Képzelje, ha még létráznia is kéne - csóváltam a fejem.
Egy dolog, hogy egy tahó barom, de úgy tűnt, legalább a munkát tényleg érti. Alapos és figyelmes és jó meglátásai vannak. Mondjuk gyakran mondják, hogy minél nagyobb valakinek az IQ-ja, annál kisebb az EQ-ja. A legtöbb nagy koponyának a személyisége igen csak sok kívánnivalót von maga után. Arthur Rimbaud költő is nehéz eset volt, de a költészetben megkerülhetetlen tehetség. És elvileg Einsteinnek is megvoltak a maga furcsaságai, háklijai. De lehetne ezt még sorolni.
- Arra céloz, hogy a tettes jó eséllyel eltüntette az alkohol nyomait? - kérdeztem vissza. Az alkohol mondjuk amúgyis párolog, tehát jó eséllyel nyomtalanul eltűnik zárós határidőn belül.
Mikor az a bizonyos professzor szóba került meglepetten pillantottam fel.
- Na. Akkor nem csak nekem vannak jó kapcsolataim - kuncogtam. - Ezt jó hallani. Ismerek hasonló alakokat - mosolyogtam.
A sértődékenységre tett megjegyzésére viszont csak elhúztam a szám.
- Ugyan. Nem vagyok én sértődékeny - tagadtam. - Csak nagy bennem a versenyszellem és az önérzet.
Sokan öltek már apróságokért. Igen. Ismerek olyan gyilkosokat, akiknek elég volt egy rossz szó és egy csúnya pillantás. Minden bizonnyal Marco már nem élne, ha én is egy ilyen veszedelmes szociopata lennék. De attól még volt igazság abban, amit a hadnagy mondott. Ha az ember jobban bele gondol, bizony itt az egyetemen és más egyetemeken is a kutatók között igen csak meg vannak a nyomós indokok egy-egy jópofa kis gyilkosságra.
- Nos igen. Deee megvan a dolgoknak a másik oldala is. Mi van, ha ez a professzor felfedezett valamit, ami miatt el akarták hallgattatni? Számtalan példa volt már rá, hogy egyes feltalálókat megöltek és eltüntették a találmányuk és annak minden nyomát. Mondjuk mert veszélyt jelentett az olaj és a villamos iparra, de számtalan más ok is volt már. Nem elképzelhetetlen, hogy ez állhatott a halála hátterében. De a maga elképzelése is megállja a helyét. A féltékeny kutató társ.
A pajzán megjegyzésére elhúztam a szám, majd követtem.
- Miért? Nekem végig kell néznem? - kérdeztem és elnevettem magam.
Tündérbogyó. Na fene. Erre jobb, ha nem reagálok. Ha most kivágom az ablakon, még meghal. A harmadik emelten voltunk.
- Jó emberre bízta, hadnagy. Tudja nekem igazán kifinomult az ízlésem és elég drága is. Mit gondol, mennyibe fájt az öltönyöm? - mosolyogtam. - Nem akarja tudni. De egy igazán nagy koponyát az öltönynek is tükröznie kell, igaz? Meg is lep, hogy maga ennyire slampos, pedig nem egy buta ember.

You kill a man and you are a murderer. You kill millions and you are a conqueror. You kill everyone and you are God.

Zene | Öltözet | Helyszín |    @Marco Reilly | thx

Sinclair & Reilly

-Össze is szarnám magam olyan magasban. -bólogattam pár hümmögés kíséretében a létrás megjegyzésére.
Az már egy fokkal jobb volt, hogy legalább a munkában össze tudtuk dobni, amink volt, és együtt tudtunk agyalni azon, hogy mi történt ezzel a szerencsétlen ördöggel itt a szertárban. Nem szeretni kell egymást, hanem nem hátráltatni a nyomozást, na meg egymás munkáját. Eddig ez tökéletesen működött, legalább ennyi előnye volt ennek az elbaszott szitunak.
-Nem. Hanem arra, hogy olyan sűrített levegőt használt, ami nem alkohol tartalmú. Nem hiszem, hogy a gyilkos le akarta fertőtleníteni az áldozatot, nehogy szegény ne legyen elég higiénikus, ahogy itt döglötten fekszik. Gyakran használnak nitrogént is az ilyen közegekben pótlólag, ezzel keverve az oxigént. -magyaráztam el neki az elméletemet erről az egészről. Ráadásul az alkohol segítené az égést, ami azért nem feltétlenül jó, ha csak úgy lelövöldözöl másokat egy kémia és/vagy fizikaszertárban.
A meglepett pillantására felvontam a szemöldökömet, de nem igazán foglalkoztatott, hogy vajon ugyanarról beszélünk-e. A személy tök mindegy, amíg a hasznunkra válik, és nem kezdik el egymás sértődékeny, kisasszony énjét provokálni.
-Mhm, hát persze. A versenyszellem. -az önérzetessége viszont tényleg óriási abból ítélve, hogy még mindig megjegyzésekkel akart provokálni az autóban történtek miatt. Én fél óra múlva azt sem fogom tudni, hogy elküldtem a picsába. Naponta ezerszer megteszem az idegesítő élőlényekkel a környezetemben.
-Mindkét elméletben van ráció, és ha utánanézünk a férfinak, akkor tudni fogjuk, hogy melyik lehetett a valószínűbb. A nagy vállalatok gyakran simlisek, és nem véletlenül van az, hogy rengetegen köthetőek maffiához, de akár még kormányszervekhez is. A kérdés csak, hogy mi volt a szakterülete ennek az embernek és mi lehetett annyira nívós kutatás a részéről, amiért megérte megölni. -ha feltesszük, hogy nem egy szimpla emberi tulajdonság volt a kiváltó ok, hanem valami összetettebb.
-Hát... az elejét bizonyára látni fogod, ahogy rám nyomul a "vígözvegy", szóval ahhoz kell a lelki erő. -válaszoltam meg a kérdését, amit kivételesen nevette tett fel. Mi a fene, még a végén kiderül, hogy ennek az öltönyös kis pöcsnek van humorérzéke is, csak eddig nem sikerült kihúzni a zabszemet a seggéből.
-Jaaaa, durva infó, mi? Ki hitte volna, hogy az ész meg a tudás nem az öltönyben lakik. Csak el ne élvezz nekem itt a saját anyagi jólétedtől. -forgattam meg a szemeimet.
Nekitámaszkodtam a szolgálati járműnek, amint kiértünk, ráérősen gyújtva meg a cigimet.
-Biztos, ami biztos alapon be kellene vinnünk az őrsre az áldozat exét, hogy azonosítsa a férfit. Több szemszögből is megerősítés kell, hogy ki az áldozat. -fújtam ki a füstöt, lehúzva a napszemüvegemet a homlokomról a szemeim elé.

My companion's companion is my companion

- Áh, persze, bocsánat. Nem vagyok egy nagy fegyverszakértő, sem vegyész, szóval ehhez nem nagyon  tudok hozzá szólni - ismertem el. Bár nem volt könnyű, de néha el kell ismernem, hogy én sem értek, én sem tudok mindent. Nekem is vannak gyenge pontjaim. - Ezért van a csapatomban fegyverszakértő, aki az ilyesmikhez jobban hozzá tud szólni - utaltam névtelenül Bastionre.
Bizony volt ráció abban, amit Marco mondott és alá is írtam a szavait. Elsőnek mindenképpen azt kellett megtudnunk ki volt, mi volt a szakterülete, mivel foglalkozott, mert talán akkor több mindent megtudhatunk a fegyverről és könnyebben elvezetne a szál a megbízójához is. Igen, ez lesz a legjobb és legkönnyebb járható út.
- Tényleg? Tudósok a maffiához? Na ezt sem gondoltam volna soha. Azt tudtam, hogy a katonaságnak és a kormányszervezeteknek rengeteg tudós dolgozik, de a maffiára nem gondoltam volna - pillogtam rá elismerően. - Ráállítom Rachellet a fazonra, ő hamar ki fog tudni róla deríteni mindent.
A következőkben zajlott beszélgetés kapcsán viszont volt némi kétely bennem, hogy vajon mennyi igazság alapja lehetett annak, ami a száját elhagyja, így hitetlenül, de érdeklődően tapadtam rá. Már hallottam pár embertől, hogy kicsit autistának, vagy épp pszichipatikusnak gondolnak és tudom, hogy Joseph is, de valahogy nem tudtam elmenni a hallottak felett.
- Víg özvegy? Az özvegyek az esetek túlnyomó részében szomorú, elesett emberek, akik gyászolnak. Én ilyennek ismerem őket, kivéve, ha az özvegy keze van a dologban. Miből gondolod, hogy majd az özvegy szexuális kapcsolatot akar létesíteni veled? - kérdeztem azért rá. Ha igazat beszél, akkor nagyon más özvegyekkel szokott dolga lenni, mint nekünk.
Hamarosan elhagytuk az egyetemet, majd figyelmesen néztem, ahogy rágyújt.
- Nem sokkal keresek jobban, mint maga. Lehet jobban élek, de ne higgye azt, hogy aranykanállal eszem a kaviárt. Azok az ügyvédek - vettem fel én is a napszemüvegemet és tettem zsebre kezeim.
- Rendben. Akkor a következő utunk az özvegy lesz és az őrs. Most vezessen maga - adtam a kulcsot a kezébe. Nem, nem hízelegni akartam neki ezzel a lépésemmel, egyszerűen csak nem volt kedvem a délutáni forgalomhoz és bíztam benne, hogy Marco tud valami frankó kis kerülőutat, ahol, majd kiment minket, ha meg nem, inkább ő idegeskedjen a volán mögött, mintsem én. Nameg, ha már adott a lehetőség, hogy az anyósülésen utazhassak, akkor már telefonálok Rachellenek és írok egy SMS-t Killiannek is.
Elővettem az esetleírásokat és kibogarásztam belőle Miss. Mattson lakcímét. Furcsa volt, de annak ellenére, hogy egy pár voltak, nem együtt éltek.
- Helmutt Willkinson Street 9.4. emelet, 2. lakás.

You kill a man and you are a murderer. You kill millions and you are a conqueror. You kill everyone and you are God.

Zene | Öltözet | Helyszín |    @Marco Reilly | thx

Sinclair & Reilly

-Ugye most csak szopatsz?! –vágtam olyan értetlen fejet, mint szerintem soha életemben korábban.
-A maffia nem ostoba bűnözőkből, meg mutogató olaszokból áll. Lehetnek közöttük is akár tudós szintűen okosok, vagy simán fizethetnek egy-egy kapzsibb embernek. Mindig van az a pénz, amiért elárulhatnak, nem csak személyeket, de a hazát is. Na meg aztán ott vannak a zsarolások, fenyegetések, az, hogy valakit sakkban tartanak azért, hogy csináljon meg nekik valamit. –ez nem egy atomfizikai szint, jesszus. Inkább nem szóltam arra semmit, hogy ráállítja az egyik emberét erre az egészre. Elővettem a telefonomat, és dobtam egy üzenetet Dave-nek, hogy szeretném, ha utánanézne ennek a faszinak, hogy ki volt ő és megtud-e róla többet. Nem mondom, hogy Sinclair embere nem ért ahhoz, amit csinál, de megvannak a saját módszereim, és ha a LarsonSinclair X aktáknak segített, akkor a hálátlan segge nekem is tehet egy szívességet, mielőtt úgy picsán rúgom, hogy visszarepül Atlanta-ba.
-Mert kilencből tíz engem ajánl… -forgattam meg a szemeimet, és már vártam, hogy majd fennakadjon azon, hogy az tízből kilenc. Ez az ember olyan, mintha ő és az irónia, a szarkasztikus megjegyzések elsétálnának egymás mellett, és még csak nem is köszönnének. Mindjárt megtérek, de komolyan. Larson, ez még kurva sokba fog neked kerülni, ezt most mondom.
-Figyelj csak… szerintem ne is erőlködj, vagy felrobban az agyad. Ha hallottál egy suhanást, akkor az az irónia volt, ahogy elrepült a fejed mellett. –szívtam bele a cigimbe egy hitetlen szemforgatással, amit a napszemüvegem elfedett ugyan, de szerintem olyan hangos volt a körzés, hogy minden tagállamban hallották.
-Ahogy akarod, haver. Kertek alatt levágjuk. –akárhová is kell menni. Vagy benyomjuk a szirénát, és akkor is átmegyünk a piroson, ha amúgy csak egy sima elbeszélgetésről van szó. Utálom a dugót, gyűlölöm a dudáló parasztokat, de nem opció, hogy munkaidőben kiszálljak, kitépjem a kocsiból és megetessem a barmokkal, szóval maradt az, hogy lerövidítjük. Így, vagy úgy.
-Oké, induljunk. –nyomtam el a csikket, bevágódva a vezető ülésbe. Megvártam, hogy a hercegnő is kinyissa magának az ajtót, aztán a gázba is tapostam. Kocsival nagyjából negyven perc, ha nem túl nagy a forgalom, de ahogy én nyomom, úgy le lehet rövidíteni akár húszra is. Az a húsz perc kurva sokat számít.

A kocsiban ha csak ő nem akart velem beszélni, akkor benyomtam a rádiót, hogy legalább szóljon valami. Igyekeztem a lehető leggyorsabban letudni az utat, majd befaroltam a parkolóba és kicsaptam az ajtót. Mivel épp jött le valaki, megfogtam az ajtót, mielőtt becsukódott volna, aztán elindultam befelé. A lift helyett a lépcsőt választottam, mivel nem bízom azokban a fémdobozokban. Még a végén beszorulunk, aztán a kelleténél több időt kell eltöltenem Rex felügyelővel, a túlságosan is csahos kutyával.
A negyedik emelet, második lakása előtt megálltam, bekopogva az ajtón. Egy csinos, magas, barna hajú nő nyitott ajtót.
-Mrs Mattson?
-Miss. Nem vagyunk házasok. Segíthetek valamiben?
-Marco Reilly hadnagy, ő pedig itt Horatio Sinclair felügyelő. Gyilkosságiak. Szeretnénk, ha velünk jönne az őrsre. A… párjáról szeretnénk beszélni magával. Odabent majd mindent elmondunk. –néztem rá teljes határozottsággal, ellentmondást nem tűrően, ami meg is tette a hatását, mert fogta magát, és pár perc múlva már készen is állt arra, hogy bevigyük magunkkal.
Lent aztán a kocsihoz kísértem, hogy beszállhasson.
Nem akartam neki mondani semmit, és melegen ajánlottam a társaságomnak, hogy ő se tegye. Amint beértünk, az egyik kihallgatóba tereltettem a nőt. Beszereztem egy üveg vizet, egy bögre kávét, egy csomag zsepit a zsebembe, aztán ezzel a tanult emberrel együtt elindultam a nő után.

-Mondják el kérem, hogy mi történt Richard-dal? Hol van? Jól van? -nem a járőrök vagyunk, hanem a gyilkosságiak. Szerinted jól van?!
-Miss. Mattson. A párját a mai napon holtan találták a Columbia Egyetem fizika szertárában. Fogadja őszinte részvétünket. –és már jött is az enyhén elnyílt száj, a remegő ajkak, a nehéz, sírástól görcsös légzés, végül a krokodilkönnyek. Átcsúsztattam az üveg vizet elé, majd elővettem a zsebemből a zsebkendőt, hogy vehessen belőle. Fontos, hogy komfortosan érezze magát velünk.
-De… de mégis hogyan? Richard egészséges ember volt...
-Egyelőre még keressük a választ a miértekre asszonyom, de…
-Rebecca… -hát, ha neked ez most ilyen kurva fontos.
-Értem. Nézze, Rebecca. Még nem tudjuk a miérteket, de jó okunk van feltételezni, hogy Dr. Mattson-t megölték. Volt esetleg bárki, aki ártani akarhatott neki? Egy pályatárs, vagy valaki külsős?
-Nem. Legalábbis én nem tudok róla… -szipogta.
-Nagyon rendes ember volt… Mindene volt az az egyetem és a kutatásai is. Ugyan csak óraadó volt, de ettől még úgy szerette azt a helyet… -hát ja, a cápa is tök cuki, amíg le nem harapja tőből a karodat.
-Az igazság az, Miss… vagyis... Rebecca, hogy szeretnénk, ha segítene nekünk valamiben… -csak időben szólj, ha nem bírod a hullákat, és hozok neked hányózacskót…

My companion's companion is my companion

- Nyilván nekem is megvan a megfelelő tudásom, ami a maffiát illeti, de ez a tudományos háttér nekem valamiért kiesett. Nem gondoltam volna, hogy azok az emberek, akik a tudomány oltárán dolgoznak, belekeverednének hasonló esetekbe. Még engem is meg lehet lepni. Alapvetően nem volt még dolgom maffia ügyekkel, nem az én hatásköröm, de a legtöbb ismeretem nem arra hajazott, hogy fizikusok és kémikusok dolgoznak a maffiának. De minden nap tanulok valamit én is - mondtam és megvontam a vállaim.
Hamarosan tovább is álltunk, de a megjegyzésén már inkább nem akadtam fenn. Sejtettem, hogy csak azért mondd ilyeneket, hogy engem idegesítsen. Kilencből tíz... erre csak legyintettem. Nem leszek feltétlen partner ebben a nevetséges játékban.
Meglepetten pislogtam a megjegyzésére, majd megcsóváltam a fejem. Hát nem bánik velem kesztyűs kézzel, de nem ő az első bunkó ember az életemben. Kizárom és kész, ennyi. Tény, hogy nem volt túl jó az irónia és szarkazmus megértő képességem, de ez nem volt mindig igaz. Sok esetben értettem a viccet, de nem minden esetben.
- Haver? Maga úgy érzi, hogy mi haverok vagyunk? - pislogtam meglepetten. - A haverok kicsit máshogy beszélnek egymással, de lehet ez is csak irónia volt a maga részéről.
Hamarosan az autóval szép csendben ülve, zenét hallgatva a cím felé robogtunk, közben SMS-eket írtam Killiannek: "Mire hazaérek, légyszi főzz nekem valami finom citromfű teát, vagy kamilla teát. Már most visszasírom a közös munkáinkat..." - pedig vele sem volt mindig egyszerű. "Ez a Reilly hadnagy nem egy egyszerű eset. Tahó paraszt. Még Lizzy is normálisabb, pedig az unokahugodnak is vannak nehéz percei...
De legalább ért a munkájához és hasznos meglátásai vannak.".
El is jutottunk a címre, ahol én a liftet választottam. Ő lépcsőzzön csak, de azt senki sem gondolhatta komolyan, hogy majd koptatni fogom a cipőm talpát, ha már van egy ennyire kínálkozó kényelmi lehetőség. A lift falának dőlve rápillantottam a mobilomra, majd eltettem. A lift megállt, kiszálltam és immáron együtt mentünk tovább az ajtóig.
- Ez nem maga ellen szólt, nem távolságot akartam tartani, de ha már Frank J. Sprague 1892-ben megalkotta az első elektromos felvonókat, akkor azt gondolom élni kell a lehetőséggel és kihasználni a személyfelvonók adta kényelmi lehetőségeket - mondtam egy apró mosollyal.
Megérkeztünk, hagytam, hogy Marco tegye a dolgát. Én magam úgysem szerettem túlzottan foglalkozni a gyászoló hozzátartozókkal. Az nem az én világom volt, én a nyomelemzést szerettem, a helyszínelést és a kutató, gondolkodó munkát. Még örültem is, hogy a hadnagy látszólag leveszi rólam a terhet.

A kihallgatóban elég furcsa a nő viselkedése. Többek közt az, hogy mikor Marco közölte vele a halálhírt, a nő válasza az volt, hogy "egészséges ember volt". A gyilkossági osztályon van, a nő mégis úgy beszél, mintha a párja betegségben hunyt volna el. Vajon mi lehet ennek az oka?
Marco elég óvatosan fogalmazott. "Feltételezni". Végtére is ez nem feltételezés, hanem kimondott tény, hogy gyilkosság történt és nem értem ezzel miért nem szembesíti a nőt, hogy a pontos tények birtokába kerüljön, ahogy azt sem értettem Rebecca miért óraadóként jellemezte Richardot és nem első sorban kutatóként. Bár említette, hogy minden volt a kutatása, de mégis óraadóként jellemezte. Ez elég nagy lebecsmérlés a tények ismeretében, főleg, hogy első sorban Richard kutató volt, az óraadó csak egy ezzel járó kötelezettség.
Azon gondolkodtam Rebecca érzései mennyire őszinték, mert ez mindig nagy kérdőjel volt a munkánk során. Vajon valós a gyász, vagy Marco szavaival élve "víg özvegy". Már elve a fellépése is furcsa volt. Két rangos gyilkossági nyomozóval ült szemben, akik a férje miatt keresték, mégis képes volt butus tekintettel megkérdezni jól van-e.
Mikor a lakásán megkerestük teljesen nyugodtan reagált mindenre. Nem kérdezősködött, nem akadékoskodott, nem tűnt megrendültnek, hogy miért kereshetjük, mintha csak számított volna ránk és fel is készült rá, hogy el fogjuk hívni a rendőrségre, csak idő kérdése.  Érdekes.
- Mi volt Dr. Mattson kutatási területe? Ön mennyit tudott róla, hogy mivel foglalkozik a párja? Látszólag, a szavaiból ítélve ön jól ismerte Richard egyetemi munkásságát. Beszélne róla kicsit? - kérdeztem, mielőtt még a halottra rátérnénk.

You kill a man and you are a murderer. You kill millions and you are a conqueror. You kill everyone and you are God.

Zene | Öltözet | Helyszín |    @Marco Reilly | thx

Sinclair & Reilly

-Jajj, ne legyél már ennyire kényes, Sinclair. Hallanád, hogy beszélek a haverjaimmal, máris örülnél annak, hogy nem vagyunk olyan viszonyban. –forgattam meg a szemeimet. Jézus kibaszott Mária, de komolyan. Lehet, meg se érem azokat a kajákat meg a sört, mert előbb ölöm meg magam. Nem bírom elviselni, ha valaki ennyire merev, nem érti az iróniát, a viccet, a poént, vagy a gúnyos, lekezelő megjegyzéseket. Van különbség parasztság és parasztság között is. De kurvára nem mindegy, hogy milyen az összhang a nyomozók között. Az a mázlija, hogy érti, amit csinál, különben átmennék rajta a szolgálati járművel és azt mondanám, hogy egyre szarabb a szemem, nem láttam meg ezt a barmot, amint épp megkerülte a kocsit.
-Lenyűgöző, minden tudás egyeteme. Kösz az érdektelen liftes töriórát. –forgattam meg a szemeimet. Sajnos én nem az az ember vagyok, akit lenyűgöznek az érdektelen zsebkönyves tényei, mint Larson-t. Engem nem érdekel a liftek történelme és az sem, hogy nem ellenem irányult az, hogy ő nem volt hajlandó sétálni, míg én lépcsőztem. Ez csak azt bizonyítja, hogy túlságosan is kényelmi életet él, nem pedig praktikussági szempontok szerint dönt.

Miután begyűjtöttük a nőt, az őrsre vittük, hogy aztán megkérdezhessük bizonyos dolgokról, bár engem igazából az érdekelt, hogy azonosítsa be nekünk a fasziját, tekintve, hogy elég érdekes módon halt meg. Viszont maga a látvány nem lenne traumatizáló, elvégre nem darabokra robbantva feküdt a szertárban, vagy szétvert fejjel, felismerhetetlenül. Egy DNS vizsgálat is megmondaná, hogy ki az asztalon fekvő férfi, de tőle akartam hallani. egyébként is furcsán reagált, bár ezen nem tudtam fennakadni. A majdnem két évtizedes pályafutásom alatt számtalan reakciót láttam már hozzátartozók részéről és alapvetően hihette volna azt is, hogy esetleg gyanúsítjuk valamivel a kedves doktor kutatóprofesszorembert, de tévedett.
-Abban kellene segítenem, hogy mi volt Richard kutatási területe? –pislogott ránk értetlenül, két zokogás között, mire vettem egy mély levegőt, és lehunytam a szemeimet egy percre.
-Nem, nem ebben. De ez sem utolsó szempont. Nem beszélt magának arról, hogy pontosan mivel foglalkozott az egyetemen?
-Sosem mondott nekem erről semmit. Tudtam, hogy kutató is volt, de arról nem igazán beszélt. Azt mondta, valami nagy áttörésről van szó és ennyi. Lelkes volt, de részleteket nem árult el nekem. Arról sokkal többet mesélt, hogy órákat tart az egyetemen. –így érthető, hogy miért ezt emelte ki elsőként, és nem azt, hogy a pasija valami nagy koponya volt, aki feltalálta a spanyol viaszt.
-De mégis… hogy halt meg? –emelte fel a szeméhez a papírzsepit, hogy letörölgethesse a könnyeit, majd remegő kézzel kibontotta a vizet és belekortyolt.
-Fejbelőtték. –ez volt a száraz tény.
-Nem volt esetleg ellensége, aki irigykedhetett rá valamiért? Talán pont emiatt a nagy áttörés miatt. Nem volt valaki, aki szívesebben látta volna holtan, mintsem a rivaldafényben? Sosem mesélt a kollégáiról, a vele kutató más professzorokról? –néztem a nőre kérdőn, majd Sinclair-re.
-Már mondtam, hogy nem tudok róla. Richard jó ember volt, sosem ártott volna senkinek sem. Nem említette nekem, hogy bármiféle feszültség lett volna közte és valaki más között a munkahelyén. De az is igaz, hogy mostanság alig láttuk egymást, sokáig bent volt az egyetemen, és nagyon későn ért haza. Emiatt is nem költöztünk még össze, hisz nem akart zavarni. –hát ezzel kurvára nem mentünk semmire. A hatalmas könnyeivel meg egy egész afrikai falu jól lakna, szóval azt hiszem, ideje témát váltani…
-Figyeljen rám, Rebecca. Szeretnénk, ha azonosítaná nekünk a párja holttestét. Tudom, hogy felkavaró lehet ez most, de sokat segítene nekünk, ha megerősítené, hogy a szertárban talált férfi valóban Dr. Richard Mattson. –nincs kedvem most a sírós, sehova sem vezető kérdezz-felelekhez, szóval térjünk a lényegre.
-M-micsoda?! Azonosítani?! Mégsem biztosak benne, hogy ő az????
-Nyugalom, Rebecca. Ez csupán rutin eljárás, amolyan formaság. -osztottam meg vele a teljesen hamis információt, és csak remélni mertem, hogy Sinclair is benne van a játékban, mivel a nő most őt kezdte el kérdőn, bizonytalanul vizsgálni.

My companion's companion is my companion

A helyzet az volt, hogy elképesztően irritált már a nő sírása, ahogy a tény is, hogy egy centit sem jutottunk előrébb a megfejtéshez. Az ügy még mindig egy helyben toporgott, ahogy mi is, ez pedig frusztráló volt. Mikor a nő közölte, hogy nem tud semmit, Marco pedig rátért a holttest azonosítására, akkor már tudtam, hogy nem érdemes maradnom, ezt már ő maga is el tudja intézni egyedül, így felkeltem és úgy voltam vele megyek egy kicsit a dolgomra és beszélek a csapatommal, hogy ők mire jutottak.
- Most mennem kell kisasszony, de Reilly hadnagy kezei között hagyom, ő majd intézi a továbbiakat, de nekem most meg kell látogatnom a nyomozóimat, hogy történt-e előre lépés és beszélek a helyszínelőkkel is, hogy minél hamarabb eredményeket érhessünk el - mondtam, majd az utamra is mentem.
Nem hazudtam, valóban az embereimhez mentem. Elsőnek Rupert őrmestert kerestem meg, aki a jobb-kezeim egyike volt.
- Mire jutott, Rupert?
- Képzelje felügyelő, utána jártam kicsit a sűrített levegővel működő pisztolyoknak és arra jutottam, hogy korábban már több katonai szervezet is és maffia is kísérletezett a fegyverrel, de ténylegesen hatékonyan működő példányt még nem nagyon sikerült készíteni, ami működött, az nem volt tökéletes. A fegyver nagy előnye, hogy lenyomozhatatlan, mivel nincs töltény, azaz nincs lőszer, se lőpor, se semmi.
- Ezt magam is tudtam, de nem gondoltam volna, hogy ennyire népszerű kutatású téma volt. De érthető, hogy ennyire népszerű téma. És lehet tudni, hogy kik végezték ezeket a kutatásokat?
- Igen, találtam néhány nevet, már ki is nyomtattam a katonai szervezetek és maffiák listájával együtt - adta át, én pedig a kávé és a lista társaságában elindultam az irodám felé és már a fülemen volt a telefon, hogy beszéljek a helyszínelést vezető tiszttel.
- Nick, mit tudott meg eddig?
- Megvizsgáltuk az előadó terem és a szertár minden ajtaját és ablakát és nem találtunk rajta sérüléseket. Szóval a tettes nem erőszakkal jutott be. Találtunk idegen ujjlenyomatokat is, már beküldtük őket vizsgálatra, hamarosan lefutnak az egyeztetések a nyilvántartásban.
Találtunk szövetmintákat a körmei alatt, továbbá kárpit mintákat is az öltönyén, amiket szintén beküldtünk a laborba. A halottkém arra jutott, hogy a férfi ivott a halála előtt. Mármint alkoholt. A többi már a boncoláson fog múlni.
- Ez is több, mint a semmi. Beszámolok róla a hadnagynak is és várjuk akkor a labor eredményeit.

You kill a man and you are a murderer. You kill millions and you are a conqueror. You kill everyone and you are God.

Zene | Öltözet | Helyszín |    @Marco Reilly | thx