One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Marshall x Nash - The first look

Elias lakása EmptyClayton Nash
Yesterday at 11:03 pm



Dinner for two

Elias lakása EmptyBalázs Csíkszentmihályi
Yesterday at 10:20 pm



Csöbörből... - Alex&Thaddeus

Elias lakása EmptyAlexandra Ruud
Yesterday at 9:36 pm



work out with . . .

Elias lakása EmptyAmicia Cole
Yesterday at 9:12 pm



Veni, vidi, vici

Elias lakása EmptyAnne Diamond
Yesterday at 8:48 pm



Activity Check (09.17-10.01.)

Elias lakása EmptyDorian J. Lester
Yesterday at 7:35 pm



Nyomtalanul - Myna&Alex

Elias lakása EmptyAlexandra Ruud
Yesterday at 5:42 pm



Henry HaJoon Marsh

Elias lakása EmptyHenry H. Marsh
Yesterday at 4:46 pm



Maddie & Jake - Mini date

Elias lakása EmptyMadelaine Riggs
Yesterday at 3:48 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

Amicia Cole, Anne Diamond, Aveline Everhart, Diane N. Miles, Marissa Grey, Prima Polignac


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Elias lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Elias lakása   Elias lakása EmptyVas. Júl. 14, 2019 8:01 am


Adriana&Elias
I’ts a hard life
Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, most esküdni mernék rá, hogy Adriana skizofrén. Ismerem őt még régről, mikor együtt róttuk az utcákat, és füleltük le a bűnözőket, és az fix, hogy a rosszfiúk szintén ismerték már annyira, hogy a puszta megjelenése láttán tíz körömmel kaparnak maguknak utat még a betonba is. Tulajdonképp az első néhány hétben elég nehéz volt elvonatkoztatnom a ténytől, hogy Adriana gyönyörű nő, viszont társak vagyunk - sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha ő meg én...? Aztán mikor már teljes egészében megismertem a jellemét, le is tettem még gondolatban is erről a hülyeségről. Meggyőződésem volt - és még ma is az - hogy az első együtt töltött éjszaka után engem megfagyva találtak volna az ágyban. Szóval ezek után most olyan, mintha egy másik Adrianát látnék magam előtt: nem elég, hogy miután rájött a dédelgetett kis titkomra - igaz, nehéz is lett volna tagadni a nyilvánvalót - minimum képen vág, közli mekkora csalódást okoztam neki, aztán hozzátette volna, hogy soha többé nem akar látni, és kiporzott volna a lakásból. Ezzel szemben most elfogadta a vacsora meghívásomat, sőt arra is képes, hogy nálam maradjon éjjel, mint a bébiszitter a gondjaira bízott kisgyerekkel. Lehet, hogy őt is meglepi a dolog, de engem annál inkább. Azt nem tudom megtippelni, hogy előtérbe került-e most az az énje, amelybe az együtt töltött évünk alatt talán két-háromszor nyertem betekintést, vagy érzi, mennyire gyalázatos lelkiállapotban vagyok, de talán jobb is, ha erre nem tudom a választ. A lényeg a tények: nem hagy magamra, sőt. Jelképesen a vállát tartja, hogy kisírjam rajta magam, és olyan most nekem, mint egy oszlop, amin a fáradt ember megpihenhet, egy menedék, ahová semmi rossz nem érhet el. Ha ezek után nekem bárki azt meri mondani, hogy nincsenek csodák, azt minden lelkifurdalás nélkül, telibe pofán fogom röhögni.
Az életutunk elvált ugyan, de a gondolkodásmódunk még most is jelzi, hogy nem hiába voltunk annak idején társak, egy hullámhosszon sikerül mozognunk. Akárcsak ő, én is felfigyeltem valamire, és hogy egyikünk sem beszél hülyeséget, az bizonyítja, hogy mindketten egyetértünk azzal, amire felhívtuk egymás figyelmét. Az viszont már nincs ínyemre, hogy azt illetően is egyezik a véleményünk, hogy bármilyen szar is ebbe belegondolni, de úgy tűnik van valaki, aki mellékállást vállalt a bűnöldözésen kívül is, történetesen azt, hogy némi pénzért, előnyökért, vagy az isten se tudja miféle indíttatásból, de lepaktált az ellenséggel. Mondtam már, hogy nincs undorítóbb egy korrupt zsarunál? Ahogy látom, Adriana véleménye is ugyanaz, amikor szóba kerül a tégla, kb olyan arcot vág, mint aki felfedezett egy új, különösen gusztustalan svábbogárfajtát.
- Ha rájössz, hogy ki a besúgó, kérlek értesíts, mert még mielőtt rákattan a bilincs, szeretném néhányszor pofán verni - dünnyögöm, és minden szavamat komolyan is gondolom. A szentségit, csaknem tönkretette az egész életemet - és egyáltalán örülhetek, hogy még élek, mert az illető célja alighanem az lett volna, hogy ma már hat láb mélyen feküdjek egy csicsás faládában. - Ellenségeim? - gondolkodom el aztán a kérdésen. - Nem tudok róla, hogy lennének. Igaz, egyszer Heidelberg, tudod az a nagy darab félnémet nyomozó megfenyegetett, hogy kinyír, mert lekapcsoltam valakit, akire neki már fél éve fájt a foga, és egy kopó szívósságával loholt utána. Csak a különbség annyi volt, hogy egyrészt fogalmam sem volt róla, hogy a rosszfiúra ő is pályázik, másrészt ismered a pasast. Nem a nyomozók gyöngye, egy sötét szobában két kézzel se találja meg a saját seggét. Szóval, szerintem csak a szája járt, az a fickó lúzer ahhoz, hogy nehézfiúkkal szervezkedjen. De hát fene tudja, tévedhetek - vonok vállat. Most akárhogy is töröm az agyam, ennél sokkal előbbre úgysem jutok. Aztán ez a kérdés elnapolásra is kerül, amikor megérkezik a kaja, és ideiglenesen átvonulunk a szobából a konyhába. Csendben hallgatom, ahogy az őrsről beszél. Hiányzik a rendőri munka a mai napig is, de hiába, van egy mondás: ami nem megy, azt ne erőltessük. A történtek nyomot hagytak rajtam, már képtelen lennék úgy dolgozni, ahogy eddig, mert minden akciónál rettegnék, hogy ami egyszer már megtörtént, az megtörténik újra, csak ezúttal már nem vétik el.
Csak Adam nevének az említésére kapom fel a fejem, igaz, azok után, hogy Adriana ma este ennyi mindent megtett értem, talán nem lenne a köszönetnyilvánítás legjobb módja, ha most kifejteném a véleményem arról a seggfejről. Nem mellesleg, ha akkora tapló lenne mint tégen, Adrianát akkor sem félteném, egy sima orrbavágással lerendezné a dolgot egy életre. Pláne úgy, hogy amennyire látom, ő sincs elragadtatva a "több téren is exe" felbukkanásától.
- Tegyük el magunkat holnapra - javaslom, amikor a dobozok kiürülnek. Érzem, hogy elönt a hideg verejték, az isten verje meg, egyre jobban szükségem lenne néhány tablettára. Amíg alszom, addig legalább nem emiatt kínlódom.
A szobába visszaérve átengedem Adrianának az ágyat, én magam a kanapén heverek el. Nem különösebben kényelmes, de töltöttem én már pár éjszakát rosszabb helyen is. Nyakig húzom a takarót, és amikor volt társam lekattintja az olvasólámpát, amely eddig halvány világosságba vonta a szobát, már félhomály borul ránk, amit csak a szemközti házon villogó neonreklám puha, villogó fénye szakít meg néha-néha.
- Hé, partner - szólalok meg hirtelen a néma csendben. - Kösz. Kösz mindent... tudod, mi mindent - teszem hozzá. Adriana ágya felől nem érkezik válasz, pedig még nyilván ébren van. De valójában nem is várok feleletet. Van, amikor minden szó felesleges, és csak elrontja azt a bizonyos pillanatot.

~ Megjegyzés ~ Szószám ~zenecím ~ ~

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Elias lakása Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Elias lakása   Elias lakása EmptyPént. Júl. 12, 2019 8:37 am



Old companion, new companion...
Elias& Adriana


Elias-szal sok mindenben egyet értünk az ügy kapcsán, ezért is szerettem vele anno is dolgozni – és nálam ez nagy szó, tényleg - , mert az lehetett mondani, hogy egy rugóra jár az agyunk vagy pedig éppen kiegészítjük egymás meglátásait.
Én a tetkót szúrtam ki elsőnek, ő pedig azt az bizonyos megbuherált lőfegyvert, így már van két pontunk is, amin elindulhatunk a privát nyomozással kapcsolatban.
- Mondjuk ettől én is tartok. Habár, ha ez igaz, és valóban tégla van az őrs falai közt, aki neki kell félnie tőlem, ha megtudom, hogy ki volt az. – jegyzem meg elszántan és kissé morcos tekintettel, hiszen számomra a rendőri lét egy hivatás, elhivatottság, szent dolog. Ha valaki elárulja azt, számomra nincs érte bocsánat.
- Jók ez észrevételeid, Anderson. Látom, ez a mocsok drog még nem roncsolta teljesen szét az agysejtjeidet. – teszem azért hozzá egy kicsit gunyoros hangnemben. Nos, nálam ilyen a dicséret azt hiszem, én most még nagyon kedves voltam vele, de ezt ő maga is tudja.
- Igen, pontosan emiatt egyértelmű a dolog, hogy a rendőrök között valaki rohadtul korrupt. – helyeslek tovább Elias azon megjegyzésére, hogy érdekes mód a rendőrségi bizonyítékok közt sehol sincs említve a megváltoztatott töltényhüvely. Ezt azonban még egy mezei rendőr is kiszúrja, az pedig szintén teljesen lehetetlen, hogy ezt a helyszínelők vagy a boncnok ne vette volna észre.
- Mondd csak, voltak ellenségeid a kollégák közt, akiknek esetleg az orrára koppintottál valamiért? – fordulok hirtelen a társam felé összeráncolt szemöldökkel, hiszen nyilván, ha a feltételezésünk igaz, akár még az a személy is akarhatta Anderson halálát. Hú, úgy szétverném az ilyen rendőrgyilkosok képét!
- Igen, szemmel láthatóan még az eddiginél is óvatosabbnak kell lennünk, de megoldom. – bólogatok most én is, akikor Elias felhívja a figyelmemet arra, hogy vigyázzak magamra. Nem mintha továbbra is félteném magam, viszont a lebukás veszélye így nagy százalékban nőtt, amit, ugyebár egyikőnk sem szeretne.
- És nem, nem szándékozom úgy végezni. – teszem hozzá egy kicsit halkabban.  - Még rohadt sok dolgom van ebben az életben, még baromi sok gazfickó vár arra, hogy lekapcsoljam, szóval, nyugi, megpróbálok jó kislány lenni. – mondom egy alig látható vigyor keretében, hiszen az óvatoskodás igazából nem az én formám. Én inkább az a bombarobbanásként érkező személy vagyok akció közben, de azért hülye sem vagyok.
- Hú, már ezért megérte eljönni. – szólalok meg aztán cinikusan a vacsora-meghívásos megjegyzésén.
Mondjuk az sem szokásom, hogy munka megbeszélés közben vacsorázgatok, de ez a mai helyzet teljesen más. Más és másként is alakult, mint ahogy elterveztem. Sokkal mélyebb dolgokról esett itt most szó, olyanokról, amit Adriana Lane nem sűrűn engedhet meg magának. Most mégis úgy alakult, hogy itt ragadtam, hogy segítenem kell egy régi társnak, barátnak, akiben valamilyen oknál fogva megbízom. Ha pedig már itt alszom, ebben a lakásban, akkor nyilván valamit enni is kell, kínai pedig tökéletesen megfelel erre a célra.
Amikor megérkezik a megrendelt kaja, a hálóból átvonulunk Elias apró konyhájába, hiszen nem vagyok hajlandó enni egy francia ágyon.
Habár elhagyjuk a hálót és vele együtt a számítógépet az anyaggal, a fejemben még mindig a fotók és az infók képei cikáznak, és csak nehezen tudom őket kiverni a fejemből, illetve másról beszélni.
Ezért is van az, hogy csak egy rövidebb hallgatás után vagyok képes válaszolni Elias azzal kapcsolatos kérdésére, hogy mi újság van az őrsön, mióta ő elment.
- Hidd el, a kielégítő munkán kívül nem vesztettél semmit. – húzom el a számat, hiszen a rendőrősön igazából nem történik semmi érdekes, számomra biztosan nem, én amúgy is az a terepen járó fajta vagyok.
- Minden pontosan úgy működik, mint amikor te ott voltál.  Annyi, hogy jelenleg nincs társam. Az apám még mindig nagyszerűen vezeti az egész kócerájt, tőle nem is tudnék jobb rendőrfőnököt elképzelni. De ismered. – itt egy kicsit megállok, hiszen egy ember van, akivel kapcsolatban vannak érzéseim, az pedig az apám.
- Ja, és visszatért Adam…- teszem hozzá egy kicsit halkabban és kelletlenül, miközben megforgatom a szememet.
Nem egyáltalán nem akarok Elias-szal Adamről beszélni, de jelenlegi helyzetben, azt hiszem tudnia kell arról, hogy, aki előtte volt a társam és aki egyben a szeretőm is volt, „visszatért a halálból” és ismét körülöttem szaglászik. Ráadásul fogalmam sincs, mi a valós célja.
- Ezt csak azért mondom el, mert ezzel együtt egy újabb zavaró tényező is van, ami megnehezíti a munkámat, így a közös nyomozást is, ugyanis elég gyakran körülöttem szuktat. De ne kérdezz semmit! – teszem hozzá szigorúan, megrázva a fejemet, hiszen nagyon idegesít az az alak, de miatta még óvatosabbnak kell most lennünk, hiszen nem tudjuk, mit akar a krapek.






[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] ⁞ 741 ⁞ MEGJEGYZÉSED HELYE
×

Adriana Lane
Bûnüldözés
Play by :
Adelaide Kane
Kor :
27
Foglalkozás :
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
72

Elias lakása Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Elias lakása   Elias lakása EmptyKedd Jún. 25, 2019 3:11 pm


Adriana&Elias
I’ts a hard life
Az ember igazából sosem nő fel, bárhogy is állítsák az ellenkezőjét egy bizonyos életkor betölte után. Kölyökként az ember hülyeségeket mond, meg csinál, amit a családtagok általában elintéznek azzal a legyintéssel meg mantrával, hogy a gyerek majd kinövi - pedig valójában nem. Mindössze az elkövetett marhaságaink változnak, és lesznek súlyosabbak - annak idején a csínytevés legfeljebb a szomszéd bosszantásából, meg a suttyomban cigizésben merült ki, manapság pedig - lévén hogy a felnőttkorral kiszélesednek a határok - beleugrunk bármibe, amiről úgy gondoljuk, hogy per pillanat micsoda remek gondolat. Ilyen csodálatos ötletnek tartottam a gyógyszerekhez nyúlkálást, meg a mostanában szintén sűrűn előforduló füvezést. Pedig volt zsaruként gyűlölnöm kéne a tudatmódosító szereket, elvégre annak idején azért puffantottak le, mert ilyesmi után szaglálódtam, most pedig úgy vetem bele magam a morfiumtabletták áldásos-átkozott jótékonynak tűnő hatásába, mint az úszó a medence mély vizébe. Amikor morfiumtól bódultan fekszem az ágyamon, a tudatos lényem alámerül, átadva a teret a tudattalannak - annak az énemnek, amely élvezi az álmok nélküli éjszakák békéjét, ugyanakkor sikoltva kiabál segítségért meg a józanodásért. Az én ébresztőmet pedig, aki most kirángat a sötétből a némileg fényesebb vidékre, Adriana Lane-nak hívják. Isten a megmondhatója, hogy nagyon ambivalens érzésekkel viseltetem a volt társam iránt. Van ebben egy jókora adag szégyenkezés, sőt igazából talán ez nyom legnagyobb súllyal a latban. Az ember nem kedveli, és meglehetősen lerombolja az önbizalmát ha mások sírdogáló, nyafogó, maga alá vizelő csecsemőként látják, de a fenébe is, van amikor a körülmények erősebbek, mint a sebzett lélek. A másik érzésem Adrianával szemben a remény. Ha valaki képes engem kimozdítani az ingoványból, akkor az ő. A harmadik érzésem pedig némi, árnyalatnyi félelem. Nem ismerem őt teljes valójában, úgy értem, azt mondják, egy nőnek alapból száz arca lehet, szerintem ez nála alapból is hatványozva van. Amennyit viszont megismertem belőle a közös munka alatt, az az, hogy tényleg simán képes lenne elpáholni, ha az efféle hülyeségemmel kihúznám nála a gyufát. Szóval tényleg nem árt összekapnom magam, ha nem akarom hogy a képem találkozzon az öklével, mindezt "Elias észre térítése" címszó alá pakolva.
Mindezek a gondolatok aközben futnák át az agyamon, amíg visszaballagunk a hálómba, és ismét ledobjuk magunkat a gép elé. Nem mondom egy szóval sem, hogy most szívderítőbb látni magamat az aszfalton fekve, csurom véresen, de most már talán meg tudok birkózni a látvánnyal. Annál is inkább, mert van ami lekösse a figyelmemet: szemügyre veszem a tetoválást, amire Adriana hívja fel a figyelmemet, és ki is fejtem róla a véleményemet meg a meglátásomat. Az pedig kimondottan jó érzéssel tölt el, hogy a volt társam helyesel: úgy tűnik még mindig megvan köztünk az a szikra, ami anno a párosunkat a legjobbak közé emelte az őrsön.
- Kösz - villantok fel egy szívből jövő mosolyt. Komolyan, el sem tudja képzelni, hogy mennyit jelent nekem, az pedig pláne, hogy látok a szemében megvillanni valamit, amit annak idejéről jól ismerek: a bizalmat. Még az elmúlt tíz percben történtek ellenére is.
Az viszont, amit ezek után mond, kőkeményen szöget üt a fejembe. Hátradőlök a székben, és tenyerembe temetem az államat.
- Attól félek, hogy rohadt nagy igazság van abban, amire rávilágítottál, vagy feltételeztél - szólalok meg néhány percnyi gondolkodás után. - Itt most - mutatok a gépre, ahol a háttérben ott sorakoznak a megnyitott iratok - sehol nem láttam, hogy említettek volna a bizonyítékok között ilyen töltényhüvelyt. Ami ha jól logikázom, azt jelenti, hogy a rendőrségi kordon mögé senki nem léphetett a kívül lévők közül, vagyis az esetleges merénylő sem. Ha ezt a töltényt nem találták meg, akkor nincs más tippem - ráncolom a homlokomat össze, keserű szájízzel - hogy a mieink közül vette fel, és süllyesztette el valaki. Igazad lehet. Tégla van a rendőrség soraiban. És ezek után azt sem tartom kizártnak, hogy bárki legyen is az áruló, talán ő értesítette a bandát arról, hogy hová tartok. Talán az ő lelkén szárad, hogy engem lelőttek. Már ha egy ekkora patkánynak van lelke egyáltalán - hallgatok el. Ez az információ meglehetősen súlyos, még idő kell, hogy ezt a feltételezést megemésszem, pedig bárhogy nézzük is, de totális logika van Adriana szavaiban.
Lementem a dokumentumokat és képeket, aztán visszaadom a pendrive-ot volt társamnak, és kikapcsolom a gépet.
- Tudom, hogy megvan a magadhoz való eszed, de kérlek vigyázz. Sosem tudhatod, hogy ki van benne ebben az egészben. Nem akarom, hogy te is úgy végezd, ahogy én - mondom csendesen. Ezt az elmúlt egy évet az összes borzalmával, és életre kelt démonával egyetemben senkinek nem kívánom. Neki a legkevésbé.
- Jó, akkor a vendégem vagy egy vacsorára - mondom megkönnyebbülten: egyrészt mert elfogadja a meghívást, másrészt mert elkanyarodunk az eddig véresen komoly témától. Igaz, egy pillanatig gondolkodom hogy megsértődjek amikor a fürdőmet emlegeti - nem főzök olyan rosszul, hogy hányni kellene tőle - de aztán mikor befejezi a mondatot rájövök, hogy félreértettem. Még jó, hogy nem méltatlankodtam egy sort. És őszintén bevallva, most nem lenne nagy kedvem a konyhapult mellett tölteni az időmet. A rendelés könnyebb és egyszerűbb.
Mikor Adriana közli, mit is kér, felhívom a kifőzdét, leadom a rendelést. Itt vannak alig kétszáz méternyire, nem hiszem, hogy órákat kell majd várnunk hogy csillapíthassuk az éhségünket.
- Addig amíg megérkezik a vacsora, mesélj - biztatom aztán Adrianát. - Mi újság az őrsön? Egy éve nem jártam arra. Néha eléggé hiányzik a dolog, meg a kollégák. Bár ahogy látom, ez egyoldalú. Azok száma, akik a történtek után érdeklődtem felőlem, egyelő a nullával. Szóval legalább tőled halljak valami újdonságot meg információt.
~ Megjegyzés ~ Szószám ~zenecím ~ ~

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Elias lakása Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Elias lakása   Elias lakása EmptySzomb. Jún. 22, 2019 3:55 pm



Old companion, new companion...
Elias& Adriana


Nem vagyok az az ember, aki valaha az életben megbánt dolgokat, aki rossz döntéseket hoz, azonban lehet, hogy mégis meg fogom bánni azt a döntésemet, hogy újra összeálltam Elias-szal.
Először is mostanság arra a következtetésre jutottam, hogy egyedül sokkal hatékonyabb vagyok, azonban az az ember sem vagyok, aki cserben hagy másokat. Másrészt valóban némi elégtételnek számít számomra, ha én kapom el a szemét tetteseket.
Arra viszont végképp nem számítottam, hogy a közös munka mellett még valakinek a lelki világát, valakinek a személyes dolgait kell pátyolgatnom. Ezek nem az erősségeim, most mégis megpróbálkozom vele, egy régi társért, azt hiszem.
Szerencsére hamarosan véget is vetünk a mi kis közjátékunknak és nemsokára visszatérhetünk a közös munka bizton nyugalmába és adrenalin szító pillanataiba.
Számomra már csak a részecskék összerakása, a csomók kibogozása olyasféle adrenalin löketet jelent, amitől szét tudnám rúgni a fél világ seggét. Arról már nem is beszélek, hogy milyen érzéssel tölt el, ha éppen egy akció közepében vagyok. Azt hiszem, ezek a legboldogabb és legelégedettebb pillanatok az életemben.
Mondjuk, lehet, nem teszem rosszul, hogy ezeket a gondolatokat soha nem mondom ki hangosan, a többi ember előtt, mert nyilvánvalóan pszichológiai kezelésre küldenének – nem mintha engem érdekelne, ki mit gondol.
- Jaj, Anderson ne kísérts, mert nem tudod, milyen jól esne most valakit elverni! – mondom saját stílusban viccelődve, mégis haláli komoly arccal, amikor az előbbi felajánlja, hogy bármikor a körmére nézhetek drogügyben, de akár meg is verhetem őt.
Mondjuk az is lehetséges, hogy ez sem vall éppen ép elmére, de ezt inkább nem mondom ki hangosan és azzal is tisztában vagyok, hogy a drogok mennyire kétségbeejtő helyzetekbe sodorják mit sem sejtő áldozataikat.
Szóval, mikor végre visszaérünk a pasi miniatűr hálójába, hogy újra és lehetőleg közösen átrágjuk magunkat a temérdek írásos anyagon, illetve sasszemekkel még egyszer átböngésszük a rendőrségi fotókat, én kapok az alkalmon és szinte azonnal előadom a véleményemet arról a bizonyos tetkóról.
Igaz, ezt már a jó előbb szerettem volna megtenni, de a fürdőszobás incidens miatt nem volt módom rá.
- Igen, elég ramatyul néz ki ez a tetoválás, azért akarok mielőbb utána nézni. – mondom helyeselve és elgondolkodva, természetesen le se véve tekintetemet a monitorról. – Holnap ez lesz az első dolgom.
- Ja, úgy szaporodnak, mint a gomba. – mondom undorodva és megint csak igazat adva Eliasnak, amikor megjegyzi, hogy egyre több új banda lép elé New York utcáira. Balhés a srác, de legalább a feje nem üres.
Azután, amikor a volt társam kijelenti, hogy ő is talált valamit, nagyon felkelti érdeklődésemet és a monitorról rá szegeződik a tekintetem.
- Hogy én ezt, miért nem vettem észre? – kezdek el morfondírozni magamban és újra a képernyőre szegezem tekintetemet, mint egy kutya, aki éppen szagot fogott.
- Mindenképpen utána járok ennek is.  – válaszolok lassan, kissé vontatott hangsúllyal.
- Viszont, ha ez igaz és ezt rajtad kívül senki nem vette észre a bizonyítékoknál, akkor van egy olyan gyanúm, hogy tégla van köztünk, ismét. – nézek magam elé meredve mérgesen és kissé csalódottan. Azt hiszem, nem tudok rosszabbat annál, mikor valaki elárulja rendőri mivoltát és félredobja a becsületét, a rendőri köteléket.
A mellettem ülő evésre vonatkozó kérdése zökkent ki baljós gondolatmenetemből, amire először csak csendben bólogatok.
- Hát, ha már nem alszok a saját ágyamban, akkor egyek legalább. – felelek aztán még mindig nem túl lelkesen.
- Azonban egyetértek: a főzést mellőzném. Ma már láttam a fürdődet, ami mára éppen elég is volt, a konyhádra nem vagyok kíváncsi. – teszem még hozzá ismét csak humorizálva, de egyetlen mosoly nélkül. Még csak az hiányozna, hogy Anderson nekiálljon konyhatündért játszani itt nekem. Mondjuk, Tündérpora éppen lenne hozzá. Na, jó, egy kicsit elkalandoztam. Az pedig végkép nem hiányozna senkinek sem, ha engem beengedne a konyhába.
- Szóval legyen a kínai. – biccentek egyet fejemmel, miközben papírt és tollat keresek, hogy amíg ő rendel, addig és lejegyezzek pár fontos számot és infót magamnak a bizonyítékokról.







[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] ⁞ 630 ⁞ MEGJEGYZÉSED HELYE
×

Adriana Lane
Bûnüldözés
Play by :
Adelaide Kane
Kor :
27
Foglalkozás :
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
72

Elias lakása Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Elias lakása   Elias lakása EmptySzomb. Jún. 01, 2019 1:43 pm


Adriana&Elias
I’ts a hard life
Jó persze, én egyetlen másodpercig sem állítom, hogy valamiféle földöntúli látnoki képességeim okán röntgenszemekkel vagyok képes felscannelni Adriana valódi, legbelsőbb énjét, de azt azért már sikerült tudatosítani magamban, hogy a hölgyben jóval több van annál, mint amit mások látnak, vagy amit magából láttatni enged. Az együtt, munkában töltött idő alatt néha rálátásom nyílt arra a személyiségére, amelyet az elmúlt kb három percben ismét volt lehetőségem megpillantani - kicsit olyan ez, mint mikor a felhős égbolton támad egy kis rés, és azon beragyog a napfény. Talán kissé számító húzás tőlem, hogy a segítségére apellálok, de a fenébe is, ha valaki ki tud húzni a pokolból, amelynek a legnagyobb üstjébe ha nem is ugrottam bele, de megmártottam benne a lábam, akkor az ő. Eljön az idő, amikor már nem akarsz játszmákban részt venni, és elfordulsz azoktól a dolgoktól, amik eddig éltettek, vagy legalábbis az élet látszatával ajándékoztak meg. El akarod engedni mindazt, ami nem boldogít, csak a boldogság illúzióját ülteti el benned. Van, hogy az erőd elég ehhez, és van, hogy csak segítséggel tudsz kikapaszkodni a legmélyebb gödörből. Az én kapaszkodómat pedig per pillanat Adriana Lane-nek hívják.
Figyelem a tablettákat és a telefonszámot, ahogy a zubogó víz lemossa őket valahová a csatorna mélyére - az elkövetkező napokat Brooklyn valamennyi patkánya beállva fogja tölteni - és figyelem önmagam, mit érzek belül. Semmit. A vegytiszta, teljes nihilt és ürességet. Talán egy hajszálnyi, aprócska, éppen csak csillanásnyi reménnyel keveredve. Ráléptem egy útra. Látom a végét, vagyis egész pontosan, sejtem a pozitív végkifejletet, még annak tudatában is, hogy az elkövetkező két napom maga lesz a purgatórium. Igen, a szó szoros értelmében. A megtisztulás. Nagyjából tisztában vagyok vele, hogy miféle 48 óra vár rám - eddig még csak másoknál láttam, de most a saját bőrömön fogom megtapasztalni a nehézségeit. Mások ilyenkor szoktak begolyózni, felvágni az ereiket, vagy pisztolyt ragadva tömegmészárlásba kezdeni a város egyik forgalmas helyén - részemről mindig is feltételeztem, hogy senki nem születik bűnözőnek, vagy gyilkosnak, csak éppen a démonokkal való csatában alulmaradás soha nem látott tettekre képes sarkallni az embert. Ha kell, én magamra záratom az ajtót, vagy megkérem Adrianát, hogy gúzsba kötözve támasszon be a sarokba amíg azt nem látja, hogy az elvonási tünetek helyét a pillantásomban átveszi a visszaérkező értelem. Biztonságosabb lesz ez így mindenkinek.
- Ha akarod, bármikor feljöhetsz hozzám. Szúrópróbaszerűen nézz szét nálam, vagy végeztess nálam drogtesztet, és ha olyasmit találsz, amit nem kellene, verj el. Nem dühből, vagy gyűlöletből, hanem barátságból - nézek Adriana szemeibe, és elcsodálkozom az arckifejezésén. Annak ellenére, hogy olyan dolgot látott nálam, amit tiszta szívéből utál és a földről is letörölné a kábítószereket, nem látok a vonásain irántam érzett csalódást és megvetést. Sőt, egy apró mosoly bujkál a szája sarkában - azt hiszem, ez a mai a csodák napja. Én legalábbis biztos, hogy fel fogom valahová jegyezni ezt a dátumot. Az pedig egy újabb pozitívum, hogy nyilván tisztában van vele, miféle tüneteket tud produkálni az, aki kénytelen lemondanni a hamis boldogságot jelentő szerek nyújtotta illúzióról, ennek tükrében a tény, hogy velem marad akkora áldozat, amelyet nem hiszem, hogy bárkiért képes lenne meghozni nem csupán ő, hanem csak úgy simán az emberiség legnagyobb hányada.
Kinyitom az ajtót, és felvetem a lehetőséget, hogy térjünk vissza a munkához. Elvégre ezért jött ma ide, és még mindig a monitor előtt ülnénk ha ez a kis intermezzó nem szakította volna félbe a jókora mennyiségű akta és fotó átbogarászását. Azzal is tisztában vagyok, hogy Adriana maximalista, munkamániás énje elvesztegetett időnek tart minden másodpercet, amit még a lelkem ápolgatására kell fordítania, én pedig a topon állva sem ellenkeznék vele, nem még ilyen elreszelt állapotban.
Csak biccentek egyet a kérdésére - igen, most már azt hiszem, bírni fogom az elkövetkezőket, bármit is kelljen látnom. Nem kell tükörbe néznem hozzá, hogy tudjam, milyen sápadt vagyok, de már túljutottam az első megrázkódtatáson.
Követem Adriana ujja nyomát, ahogy a képernyőre bök, és magyarázattal kíséri a felfedezését. Szemöldökömet ráncolva hajolok közelebb, iparkodva eszembe vésni a tetoválás minden apró részletét, legalábbis azt, ami látható belőle, mert sajnos egy darabját takarja az előtte álló férfi karja. Ja, a kíváncsiskodók persze ott vannak mindenütt, manapság ezt a kort éljük.
- Azt hiszem, igazad van - bólogatok lassan. - Bár ezt a mintát még soha nem láttam, de kétlem, hogy egy átlagos tetoválás lenne, és valószínűleg nem is szalonban készült. Ahhoz nem túl igényes - jegyzem meg. A bandatagok általában egymás bőrét készítik ki, afféle beavatási szertartás ez. Igaz, általában a belépő itt nem más, mint egy komoly bűntény, akár egy gyilkosság. Próbálom kinagyítani a képet, de ettől elmosódottá válik, és eléggé pixeles lesz a lényeg.
- Esetleg a belső adatbázisban utána tudsz nézni, volt-e már másvalaki is lekapcsolva, aki ilyen tetkót viselt. Az sincs kizárva, hogy egy újabb keletű bandával van dolgunk. Mostanában úgy teremnek, mintha a föld alól nőnének ki - mormogom. Csak az utolsó évben, amíg rendőr voltam, négy friss kábszeres banda jött létre New Yorkban - néha az ember úgy érzi, a törvény képviselőjeként szélmalomharcot vívva nehéz velük lépést tartani.
Persze Adriana gondolata is rögtön a központi nyilvántartás átnézése, de nem is vártam tőle mást. Céltudatos, okos nő, aki pontosan tudja, mit akar, és azt is, hogy hogyan kell eredményt elérni. Tulajdonképpen azt hiszem, ha egy ringbe szorítanánk a Macskanőt, a Kaptár Alice-ét, G.I Jane-t és Adrianát, az utóbbi jönne ki a meccsből győztesen, és raklapra csomagolná a másik hármat. Ez a nő nem csak lenyűgöző, erős, okos és hidegvérű, hanem néha már talán ijesztő is - mármint a rosszfiúknak. A másik oldalon állóknak elméletben nincs mitől félni.
- Nem csak te találtál valamit, igaz nem vagyok teljesen biztos a dolgomban - dőlök hátra a székben. Még mindig nem szívderítő a saját félhalott mivoltomat látni, de ahogy mondani szokás, mindent a cél érdekében. Fogalmam sincs, ki volt a fényképész - nyilván a rendőrség által kiküldött helyszínelő - de ez a kép olyan, mintha a betonon hasalva készítette volna rólam. - Nézd ezt itt - mutatok Adrianához hasonlóan közvetlen közelről a képernyőre. - Sajnos pont az előtérben van, és mivel rám fókuszált a fotós, ezért ez kissé elmosódott. De ez itt egy 44-es töltényhüvely, 33-as fegyverhez átalakítva. Mint mondtam, biztos nem vagyok benne, de nagyon ezt hiszem. Nem is tudom, inkább megérzés - vonok vállat. - Ha igazam van, akkor ilyet nem túl sokan csinálnak. Ritka cucc, na meg nem is törvényes. Talán van egy-két rosszfiú a fogdában, aki hajlamos némi információt elcsöppenteni nekünk, hogy látott-e már ilyet, és ha igen, hol. Talán egy lépéssel ez is közelebb vihet bennünket a megoldáshoz. De ehhez ismét te kellesz. Először le kéne csekkolnod a bizonyítéknyilvántartásban, hogy hazudott-e a szemem és a hatodik érzékem. Meg tudod oldani ezt? - kérdezem. Bárhogy is nézzük, be kell mennie a nyilvántartóba, és meg kell keresnie egy egy évvel ezelőtti eset bizonyítékát, méghozzá úgy, hogy neki hivatalosan semmi köze az ügyhöz, és bármikor rajtakaphatják. Magyarul, egész egyszerűen bajba kerülhet miatta, ha cserben hagyja a szerencséje.
- Akarod, hogy rendeljek valamit? - váltok témát hirtelen. - A hűtőben nincs sok minden, de van egy kínai büfé a sarkon. Azok után, hogy hajlandó vagy itt maradni velem, az a minimum, hogy meghívlak egy vacsorára, és hidd el jobban jársz, ha nem én főzök - engedek meg magamnak egy halvány, mentegetőző mosolyt.


~ Megjegyzés ~ Szószám ~zenecím ~ ~

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Elias lakása Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Elias lakása   Elias lakása EmptyKedd Május 28, 2019 7:42 am



Old companion, new companion...
Elias& Adriana


Ha Elias nem lenne ekkora nagy szarban és jómagam pedig nem az volnék, aki mindenképp vagyok, azt mondanám, hogy egy kicsit kezd viccessé válni a helyet. Azonban közvetlen résztvevőként egyáltalán nincs kedvem nevetni, inkább csak szeretnék túllépni ezen az egész drámán, úgy tenni, mintha ez az egész meg sem történt volna, vagy legalább is megoldódott volna. Szeretnék visszatérni a kellemes kis komorzónámba, ahol minden a terv szerint zajlik, ahol teljesen racionális és érzelemmentes lehetek. Viszont legfőképp dolgozni szeretnék. Az az én megszokott állapotom, a rosszfiúk seggét szétrúgni beszéd nélkül, az a nekem való.
Azonban a jelenlegi helyzet úgy kívánja, hogy egy pici időre kilépjek ebből az érzelmi-biztos zónából. Magamhoz képest biztosan.
Minden esetre örülök annak, hogy ez az ügy mégis halad valamerre és nem veszítem el újra a „társamat” végérvényesen.
Amikor választ ad a kérdésemre, azaz közli velem, hogy ő nem függő, egy kicsit még kétkedve nézek rá, de inkább nem mondok semmit, csak komoly arccal révedek bele a tekintetébe.
Igazából azt majd az idő eldönti, hogy mennyire volt függő és azt is, hogy egyáltalán kibírja e a szer nélkül vagy sem. Ugyebár, ha valaki drogfüggő, az természetesen merően állítja, hogy egyáltalán nem az. Így szokott ez lenni.
- Értem, hát majd teszünk róla, hogy ne nyúlj többet ahhoz a szeméthez, még akkor sem, ha nehéz lesz kibírni. Nem fogom hagyni. – jelentem most én ki teljesen elszántan, amikor azért azt is hozzáteszi, hogy maga se tudja, mi fog történni az elkövetkező 48 órában.
Mondjuk nem terveztem 48 órát vele tölteni, de ha ez kell ahhoz, hogy Anderson leszokjon, még erre is képes vagyok. Az idő alatt talán végre az általam hozott jelentéseket is kivesézhessük rendesen, már ha ex társam képes erre most.
Igazából előzetesben már nem egyszer láttam ilyesmit, amikor bevisszük a drogos ürgét elzárásra, majd kezd kiürülni az anyag a szervezetéből. Nem szép látvány, az biztos, azonban biztos vagyok benne, hogy Elias annak a viselkedésnek a felét nem fogja produkálni, amit ott láttam a rácsok mögött.
- Ó, szép kis invitáció. – emelem meg szemöldököm most egy kicsit viccesre fogva, de mosoly csak éppen a szám szegletében jelenik meg, vagy inkább valami mosolyféle.
Nem elég, hogy rávesz arra, hogy „gardedámkodjak” felette ma este, még felhívja a figyelmemet arra, hogy élete egyik legszörnyűbb éjszakájának nézünk elébe.
- Mint mondtam, maradok. – nyomatékosítom meg még egyszer a válaszom, hiszen számomra még az adott szó jelent valamit sokakkal ellentétben.
- És ne aggódj, ebből biztosan nem lesz rendszer. – teszem még hozzá komoly hangon, hiszen ezt úgyszintén komolyan gondolom. Neki is erősnek kell lennie. Nekem pedig dolgoznom.
- És igen, mindenképp van kedvem visszatérni a munkához, hiszen ismersz. - jelenik meg arcomon egy apró grimaszféle, amikor végre elhagyjuk a szűkös fürdőjét és visszatérünk a hálószobába, ahol a laptopja áll azokkal a bizonyos képekkel.
- Viszont a kérdést, hogy te biztos, hogy ezt akarod, biztosan készen állsz rá? – szegezem hirtelen neki a kérdést egy szemöldökfelvonás kíséretében, hiszen nemrég éppen ezek a véres fotók voltak azok, amik kiváltották belőle az imént lejátszódó pánikrohamot.
- Viszont, ha igen, elmesélhetnéd, mi tűnt fel neked, én pedig megmutatom, én mit vettem észre, illetve mire jöttem rá. Talán, ha összerakjuk a kettőt, lesz is egy nyomunk, amin mielőbb elindulhatunk. – váltok át most már teljesen workmoodba, hiszen most újra bevillan az a bizonyos tetkó, hogy megmutassam neki.
Ha Anderson készen áll a dologra, újfent helyet foglalok az ágyán, majd a a számítógéphez nyúlva visszatérek ahhoz a bizonyos képhez, ahol a kordonszalag mögötti sötétbőrű tetkós pali áll.
- Látod azt a fickót, ott, a szalag mögött? – bökök most ujjammal is a monitor rész felé, hogy Elias is gyorsabban meglássa azt, amit mutatni szándékoztam neki.
- Figyeld meg a tetoválását! Tuti, hogy az valamiféle bandatetoválás. Mintha azért állna ott, hogy megbizonyosodjon róla, hogy valaki jól elvégezte-e a dolgát… - teszem hozzá, de aztán gyorsan el is hallgatok, hisz’ tulajdonképpen most arról papoltam, hogy el akarták tenni őt láb alól…
- Le kell futatni az IT-felelőssel, amit holnap meg is teszek, akkor talán megtudjuk, melyik bandából való a tag. - fejezem még be gyorsan, majd újra Elias-ra figyelek.
- Most te jössz. – mondok csak ennyit, ezzel jelezve, hogy szeretném, ha elmondaná ő is, neki mi tűnt fel.







[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] ⁞ 692 ⁞ MEGJEGYZÉSED HELYE
×

Adriana Lane
Bûnüldözés
Play by :
Adelaide Kane
Kor :
27
Foglalkozás :
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
72

Elias lakása Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Elias lakása   Elias lakása EmptySzer. Május 15, 2019 4:57 pm


Adriana&Elias
I’ts a hard life
Úgy hiszem nem tévedek ha azt mondom, a mai este mindkettőnk számára tartogatott meglepetést és újdonságot - olyanokat, amiket máskor, és más körülmények között alighanem nem hoztunk volna a másikunk tudomására. Ami engem illet, nem igazán szándékoztam lebukni Adriana előtt, és az orrára kötni, hogy az elmúlt egy év tömény lidércnyomása elől miféle menekülési lehetőséget találtam, ő pedig alighanem nem akarta elém kiteríteni azt a történetet, amely valószínűleg még a családi krónikájába sem fog bekerülni. Tisztában vagyok vele, hogy az ő számára ez egy olyan pillanat, amelyet szívéből gyűlöl: nem csupán a rólam alkotott képe szenvedhetett jelentős károsodást, hanem olyas valamit tett, ami rá a legkevésbé sem jellemző - megosztotta velem élete egyik titkát, betekintést engedett az érzelmeibe, ez pedig utat adott egy olyan viselkedésformának, ami az ő életébe egészen egyszerűen nem fér bele. Még a magam sara és problémái közt is eltűnődöm rövid ideig rajta, hogy vajon ha nem árnyalnák ilyesféle tragédiák az életét, akkor is ennyire érzelemmentes lenne-e, mint amilyennek én megismertem? Én a drogokba menekültem a saját személyes poklomból, ő pedig talán ebbe az életstílusba. Az őrsön mindenki, aki nem ismeri a múltjának ezen részét, úgy tartja hogy Adriana eleve robot üzemmódban jött a világra, és tápszer helyett motorolajat löttyintettek a cumisüvegébe - pedig alighanem ő is ugyanolyan ember volt mint bárki más, míg az a rohadt fekete felleg rá nem borult az életére. Az vesse rá az első követ, aki hibáztatná ezért: én biztos, hogy nem teszem.
Ez a tőle szokatlan és ellágyult pillanata azonban nem tart sokáig, csakhamar visszatér a tekintetébe az a szokásos keménység és határozottság, amilyennek én Adriana Lane-t megismertem - a másik énje, amit most, mindössze egyetlen percig láttam olyannak tűnt, mint egy rá roppant módon hasonlító, de ismeretlen ikertestvér. Az mindenesetre biztató, hogy a jelek szerint nem szereztem túl rossz pontot nála azzal, hogy a kanapéján nyomott el az álom, bár úgy hiszem talán egy kezén meg tudná számolni azokat akik hozzám hasonlóan számíthattak volna efféle kegyre. Csak biccentek köszönet gyanánt, elvégre azt hiszem, néha a szavak sutábbak, mint a mozdulatok, vagy a tekintetek, és kimondván csak tönkreteszik a pillanatot.
Rajtam a sor, hogy bizonyítsak, és nyilván tökéletesen igazam van ha azt mondom, ez nála az utolsó esélyem. Biztos vagyok benne, hogy amikor megtalálta a nadrágomban a tablettákat, erőteljesen elgondolkodott rajta, hogy egy szó nélkül magamra hagy, és soha többé felém sem néz, kitörli a létezésemet az emlékeiből is. Hogy most itt van velem, sőt önmagához mérten még lelki támogatásra is képes, az olyan, mint a lottónyeremény: ritka, és értékes. Elmondhatatlanul hálás vagyok neki azért, amiért lát bennem erőt és kitartást ahhoz, hogy képes legyek talpra állni, és jelképesen a vállát tartja, hogy belekapaszkodjam, amíg megszilárdul alattam az elmúlt időszakban ingataggá váló talaj. Bizalmat előlegez, én pedig igyekszem rászolgálni, így hát átadom a vésztartalékba eltett tabláttákat is, a dílerem számával egyetemben, ezzel bezárok magam mögött egy kaput. Lehet, hogy néha vonyítva fogok kaparászni rajta a visszatérésért, de nem lesz esélyem rá. Talán meg kellene kérnem rá Adrianát, hogy időközönként - amolyan szúrópróba jelleggel - kutassa át a lakásomat, hogy ha újfent ilyenféle szemetet találna nálam, jó alaposan verjen el. Szerintem szemrebbenés nélkül képes lenne ezt is megtenni a nagyobb jó érdekében.
- Nem vagyok függő a szó szoros értelmében véve - szólalok végül meg, miközben meredt tekintettel bámulom a fajansz torkában eltűnő tablettáimat. - Azt persze nem állítom, hogy nem lesznek rossz napjaim, főképp az elkövetkező 48 órában - ja, láttam már ilyesmit. A verejtékezés, a hidegrázás lesz a legalapvetőbb tünetem. Aztán fájni fog a fény, a zaj, jönnek majd a görcsök, elhatalmasodik rajtam a paranoia. Nem lesz könnyű leállni, de meg fogom csinálni. Ha a szer kiürül a szervezetemből, utána már némileg könnyebb lesz.
A normális gondolkodásra ezektől függetlenül képes leszek, ugyanúgy, ahogy most is. A nyelvi készségeimen viszont van mit csiszolni, mert a mondat, amelyet Adriana elé terítek csakugyan elég kétértelműen hangzik, bár ez csak akkor jut el a tudatomig, mikor látom a döbbent tekintetét, amelyben benne van egy jókora orrbavágás ígérete is. Gyors magyarázkodásba kezdek, még mielőtt az ökle tényleg vészes és fájó találkozásba lépne az arcommal, mire a felháborodást felváltja a vonásain a tanácstalanság.
- A mai éjszaka lesz a legrosszabb - közlöm vele végül kíméletlen őszinteséggel. - Tegnap volt az utolsó nap, hogy bevettem valamit, ergo ma már kívánni fogja a szervezetem. És az éjszakáim alapból is nehezek, nem pedig még ezzel súlyosbítva. Egyszerűen tényleg csak annyit kérek, hogy vigyázz rám. Ha lekötöd a figyelmem, ha tudunk még dolgozni egy keveset, talán könnyebb lesz. És úgy is, ha csak felébredek az éjszaka közepén, és tudom, hogy nem vagyok egyedül. Ennyi az egész. Aludhatsz az ágyamban, tiszta ágyneműt is adok. Én elleszek a kanapén. Azok után, hogy ezt megteszed értem, ez a legkevesebb. Nem akarok ebből rendszer csinálni, csak...- hallgatok el. Szeretnék odalépni és megölelni, erőt meríteni belőle, és ezzel elmondani neki, hogy el sem tudja képzelni, mit jelent nekem a tény, hogy mellettem áll, de gyanítom, hogy ezzel már csakugyan túllépnék egy bizonyos határt, és jobb nem rázogatni azt a bizonyos pofonfát.
- Van kedved visszatérni a munkához? - nyitom aztán ki a fürdő ajtaját, jelezve, hogy talán ismét nekiülhetnénk annak, amibe belekezdtünk és ami emiatt a kis közjáték miatt megszakadt. Amúgy is úgy rémlik, talált valamit, amit viszont már nem teljesen hallottam - ideje hogy megossza velem az információt. - Az egyik képen nekem is feltűnt valami, de épp csak egy másodpercig láttam. Meg kellene győződnöm róla, hogy nem csapott be sem a szemem, sem a tudatom - ha most igazam van, és neki is, akkor azt hiszem elmondhatjuk, hogy találtunk egy kiinduló pontot, ami eddig mások figyelmét elkerülte.  


~ Megjegyzés ~ Szószám ~zenecím ~ ~

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Elias lakása Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Elias lakása   Elias lakása EmptyKedd Május 14, 2019 5:18 pm



Old companion, new companion...
Elias& Adriana


Az egész helyzet kezd átcsapni holmi melodrámába, pedig egyáltalán nem ezért jöttem ide. Azt hittem, hogy ez idő alatt a képek és az adatok segítségével már sokkal okosabbak leszünk. Nos, végül is, itt, Elias a kis fürdőszobájában is sok újdonsággal lepett meg, csak ezek éppenséggel olyan dolgok, amelyek nem lendítik előre az ügyünket.
Nem az az ember vagyok, aki hagyja, hogy a személyes problémák, érzelmek, tragédiák a gyors és precíz munkavégzés rovására menjenek, sőt, a legtöbb esetben nem állok meg ilyen okokból, most mégis úgy adódik, hogy érdekel, mi történik a volt társammal.
Fogalmam sem volt róla, hogy ennyire maga alatt van, hogy teljesen kicsúszott a lába alól a talaj, habár nem tudom, hogy az ilyesmiben mennyire tudok én neki segíteni.
Egy dolgot tudok, hogy nem fogom hagyni, hogy azt a szart szedje, nem, főleg, ha velem akar dolgozni, de egyedül csak ő győzheti le a démonait.
Aztán következik az én kis érzelmes monológom, aminek milyenségétől, így utólag belegondolva a hányinger kerülget, hiszen gyűlölök magamról és a saját lelkivilágomról csevegni.
Miután befejezem, nem sokra rá, ismét Elias veszi át a stafétabotot, már, ami a beszédet illeti, és újfent olyan dolgokat oszt meg velem, amire egyáltalán nem gondoltam.
Egy ideig csak merev arcvonásokkal nézem őt, amikor megosztja velem azt, hogy tulajdonképpen az elmúlt időben egyedül nálam tudott pihenni.
- Jó, mondjuk a saját társaságomban, nálam én is biztonságban érezném magam, szóval megértem, hogy miért aludtál jól a drága kanapémon. – szólalok aztán meg egy kicsit elviccelve a dolgot, mert már lassan kezd feszélyezni a túlzott őszinteség, vagyis inkább az érzelgősség.
Tudom, hogy neki ez az egész helyzet egyáltalán nem vicces, de nem fogom sírva, rimánkodva csinálni ezt az egészet, nem, az nem én vagyok..
- De komolyan, nem tesz semmit. – próbálok aztán azért javítani a helyzeten, mert valóban szándékomban áll segíteni neki, mégis csak a volt partnerem, és talán még a jelenlegi is. Meg egyébként is, azt hiszem, annyit megtehetek bármelyik embertársamért, hogy hagyom egy jót aludni. Még akkor is, ha azt történetesen az én lakásokban, az én kanapémon teszi.
Aztán Anderson újra beszélni kezd – mindig is ő volt a beszédesebb kettőnk közül, habár ez nem meglepő -, de amikor rám, azaz az én múltamra, az én személyi anyagomra tereli a témát, újból elkomorodik a tekintetem és szúrósan nézek rá olyan „ezért még számolunk” arckifejezéssel.
- Maradjunk annyiban, hogy akkor sem adnám fel, ha nem lenne itt az apám, és te sem fogod! – zárom le végül is a témát egy tömör, ám határozott hanglejtésű mondattal.
Nem akarok Aaronról és nem akarok az anyámról beszélni SENKINEK. Ezen tragédiák fájdalmát elástam magamban jó mélyre és nem tenne éppen jót a jelenleg futó nyomozásaimnak, ha onnan kiszabadulnának.
- Hála az égnek. Csak, ha megjött az eszed. – emelem az égnek komor tekintetem, amikor Eoias végül is feláll, és olyan kijelentést tesz, amitől újra bízni kezdek a közös munka eredményében.
Aztán vizslató szemekkel, mint egy kopó, figyelem őt, ahogy kinyitja a fürdőszoba szekrényt és matatni kezd benne. Van egy megérzésem, hogy mi után, majd mikor előhúzza az újabb adag gyógyszer, ez a megérzés be is bizonyosodik.
- Nem kell kétszer mondanod! – kapom ki a kezéből szinte azonnal ezt a moslékot, majd pontosan azt teszem vele, amit ő maga is mond, azaz követi az előbbi adag útját lefelé a lefolyóba.
- Akkor ez azt jelenti, hogy te nem váltál függővé? Csak úgy egyik napról a másikra tudsz nélküle élni és mondjuk a közös munkára koncentrálni? – kérdezem meg ezután elgondolkodva és eléggé kétkedve, reagálva még arra, amit a morfiumadagokról beszélt.
Közben viszont megüti fülemet, amit ezek után mond.
Mi az, hogy kér tőlem cserébe valamit azért, hogy lemondjon erről a szemét drogról? Szóval igen morcos képpel fordítom felé fejemet lassú mozdulatokkal.
De aztán, amint kimondja, hogy mit is kér, nem tudom, hogy kezdjek el nevetni, vagy inkább mossak be neki egyet.
- Mi van? – kérdezem meg szinte suttogó hangon, de aztán valószínűleg kapcsol, hogy nagyon rosszul fejezte ki magát és megmagyarázza, hogy mit is kér.
Nem mintha ez így sokkal jobban hangzana, vagy az ínyemre lenne, de még mindig jobb, mint az első verzió.
Még soha, senki nem kért tőlem ilyesmit, de még csak hasonlóst sem, és bevallom, hogy a mindig határozott Adriana Lane életében az is első eset, hogy képtelen rögtön felelni.
- Azt akarod, hogy itt aludjak? – kérdezem, miközben körbenézek az ismeretlen fürdőszobában és sóhajtok egyet.
- Rendben. Legyen. – adom aztán meg mégis magamat, hiszen szemmel láthatóan szüksége van rám, de ezt szavakkal is megerősítette, én pedig nem az a személy vagyok, aki cserben hagy másokat.
Ráadásul mi a garancia arra, hogy ha most itt hagyom, nem szalad azonnal újabb kábítószer adagért?
- De ne miattam ne szedd ezeket, hanem csakis saját magad miatt! – teszem hozzá azért szigorú arccal és szigorú hangnemben.
- És mégis hol fogok aludni? – dobom felé a kérdést hirtelen, hiszen ekkor tudatosodik bennem, hogy neki bizony nincs olyan kényelmes kanapéja, mint nekem. – Habár azt hiszem, nem is fogok aludni.







[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] ⁞ 816 ⁞ MEGJEGYZÉSED HELYE
×

Adriana Lane
Bûnüldözés
Play by :
Adelaide Kane
Kor :
27
Foglalkozás :
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
72

Elias lakása Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Elias lakása   Elias lakása EmptyHétf. Május 06, 2019 5:00 pm


Adriana&Elias
I’ts a hard life
Hiszel abban, hogy az ember néha akaratán kívül nem ura saját cselekedeteinek? Hogy vannak dolgok, amiket azért csinál, mert valaki, vagy valami átveszi felette az irányítást? Hívhatjuk ezt bárminek, akár isteni sugallatnak, hatodik érzéknek, felettes én-nek, lényegtelen. De hiszem, hogy a belsőnknek van egy olyan motorja, amely leállíthatatlan, és amelyet nem homályosít el sem az alkohol, sem a drog, vagy bármi, ami arra hivatott, hogy elmossa a világ körvonalait, amelyben élünk. Néha ez a felettes én gondolkozik és cselekszik helyettünk, nemes egyszerűséggel azért, mert jobban tudja, hogy mire van szükségünk, mint ahogy azt földhöz ragadt agyunkkal gondolnánk. Nem lehetséges, hogy tudat alatt AKARTAM, hogy Adriana rájöjjön a titkomra? Nem lehet, hogy bíztam benne, hogy rájön, mennyire vagyok a mélyponton, és mibe menekültem emiatt? Talán készakarva hívtam őt ide, és hagytam a ruháimat - bennük a tablettákat - úgy, olyan helyen, ahol volt esély, hogy ráakadjon? Talán az énem egyik része tudta, hogy szükség van a segítségre, és ilyen közvetett módon intézte el, hogy ezt meg is kapjam? Van időm ezen elmerengeni, miközben a sarokban ücsörögve szinte hipnotizáltan nézem az apró tablettákat Adriana kezében. Vágyom rájuk, a feledésre, a megkönnyebbülésre, amit magukkal hoznak - ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy egyrészt esélyem sem lenne megszerezni őket ex-társam kezéből, másrészt az lenne nála az a bizonyos utolsó csepp a pohárban. És ha már ő sem lesz velem, akkor teljesen egyedül maradok.
- Amikor tegnap elaludtam nálad - szólalok meg végül, de olyan érzésem van, mintha egy idegen beszélne a torkomból, az én hangomon - az elmúlt időszakom legnyugodtabb néhány órája volt. Elég nehéz hosszútávon alvásmegvonással, vagy alig egy-két órányi éjszakai pihenéssel üzemképesnek maradni. Nálad elmondhatatlan nyugalmat éreztem - egy éve talán először. Nem mondtam még, de hálás vagyok érte, hogy hagytál megpihenni - veszem le a pillantásomat a tablettákról, hogy belenézzek Adriana szemeibe. - Tudom, hogy te is sok szarnak voltál kitéve. A személyi anyagod annyira nem titkos, mint gondoltad - jelenik meg egy halvány mosoly a szám sarkában. Azért engem sem ejtettek fejre, mikor társak lettünk, némileg utánanéztem a múltjának, bár ilyen részletességgel természetesen nem találkoztam. - Sajnálom a testvéredet, és az édesanyádat. De te és apád még mindig ott vagytok egymásnak. Nekem nincs senkim, akivel megoszthatnám a terhemet. Egyedül vagyok - mondom ki, talán először hangosan a nyilvánvalót. Azt persze egy szóval nem mondom, hogy elbagatelizálom az ő problémáját és múltjának terhét. Mindenkinek megvan a maga keresztje, csak van akié kissé nehezebb, vagy durvább a fája, és erősebben nyomja a vállat.
Mozdulatlanul, néma csendben nézem, ahogy a tabletták a wc-be hullanak, aztán a zubogó víz elmossa őket, nyomuk sem marad. Bárcsak az emlékekkel is ennyire könnyű lenne!
- Meg akarom találni azokat, akik ezt tették velem - szólalok meg végül újra. - Talán akkor végre le tudom zárni az elmúlt egy évemet, minden gondjával és félelmével egyetemben. Szükségem van rád, és a segítségedre - állok végül talpra, aztán elsétálok Adriana mellett, egészen a gyógyszeres szekrényig, ahonnan előveszek egy újabb zacskót - ugyanolyat, amit az imént semmisített meg. Ez a vésztartalékom, amit még soha, kínvallatás alatt sem ismertem volna be senkinek. Most nem fenyeget a spanyol inkvizíció, csak az, hogy Adriana végleg magamra hagy - és ez a verzió rosszabb bármi másnál.
- A morfiumtabletták előnye, hogy az ember nem válik függővé, ha nem megy napi 30 milligramm fölé, és ha szedi mellé a Suboxont - nyomom Adriana kezébe a tasakot. Azt hiszem, ezzel megadtam a tökéletes választ a kérdésre, hogy a szereket, vagy őt választom-e. - Öntsd ki ezeket is. És ezt is húzd le - húzom elő a nadrágom farzsebéből a tárcámat, és átadok egy darab papírt, rajta egy telefonszámmal. A dílerem száma - sosem találkoztam még vele személyesen. Megegyezéses helyen hagyom a pénzt, ő meg egy másik helyen a szert, ennyi. Ha a szám eltűnik a csatornában, nem fogom tudni elérni többet.
- De kérek érte valamit tőled - veszek aztán nagy levegőt annak a kimondására, amire készülök. - Töltsd velem az éjszakát. Nem, nem úgy értem - magyarázkodom gyorsan, mert ebben a pillanatban hallom úgy, ahogy ő is hallotta, és az nem hangzik túlságosan jól. Jobb letisztázni a dolgot, még mielőtt kiadók orrbavágás lesz a vége. - Csak azt a biztonságot keresem, amit tegnap is éreztem nálad, és azt az erőt, ami belőled sugárzik. Szükségem van rá, hogy ha éjjel újra előjönnének a rémálmok, felriadva ne az üres és sötét lakás vegyen körül. Te vagy az egyetlen ember, akire számíthatok. Kérlek, segíts nekem.



~ Megjegyzés ~ Szószám ~zenecím ~ ~

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Elias lakása Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Elias lakása   Elias lakása EmptyVas. Május 05, 2019 5:24 pm



Old companion, new companion...
Elias& Adriana


Még csak eszébe se jusson senkinek, hogy egy kicsit is rosszul érzem magam azért, amiért csak úgy, minden előre jelzés, kopogás nélkül berontok más valaki fürdőjébe, amikor éppen maga alatt van. Egyáltalán nem foglalkozom az ilyesmivel – lehet ezt illetlenségnek vagy bukóságnak nevezni -, főként, ha olya infó birtokába jutok, amitől felmegy bennem a pumpa.
Olyan vagyok ilyenkor, mint egy atombomba, aki gondolkodás nélkül eltiport mindent, ami annak útjában áll, hogy megszerezze, amit akar.
Egyszerre vagyok csalódott és dühös, határozott és járja át testemet annak érzése, mint akit csőbe húztak.
Nem elég, hogy belemegyek a rendőrség, az apám háta mögött egy már régen ejtet ügynek a hajszolásába, nyomozok a saját szakállamra, törvénytelenül, de most még itt van a tény is, hogy akit társul fogadtam, éppenséggel ugyanezt tette a kábítószerrel.
Gyűlölöm a kábítószer minden formáját, azt, amit az emberek tudatával és a testével tesz.
Soha nem folyamodtam arra, hogy bármelyik fajtáját kipróbáljam, de még az alkohollal is csínján bánok. Viszont, ha egy rendőr él ilyen szerekkel, az számomra a legmegvetendőbb: egy zsarunak a nap minden egyes pillanatában észen kell lennie, mert sose tudni, hogy mikor van szükség a teljes beszámíthatóságára és mikor múlik azon más élete, hogy éppen drog vagy alkohol hatása alatt áll.
Szóval, amikor belépek abba a fránya fürdőbe, látom Elias arcán, hogy nem számít arra, hogy belépek.
Félelmet látok a társamon, meglepettséget és talán még egy kis szégyenkezést, de aztán ezt a szégyenkezést átváltja valami indokolatlan harag, amire nincs joga.
Most én vagyok itt az, aki haragudhat, és nem fogok tekintettel lenni rá, csak azért, mert siránkozik.
Ha valakit sok szar ért az életben, az pontosan én vagyok, szóval meg se próbálja nekem azt bemagyarázni, hogy a drogokkal könnyebb, mégis megteszi…
Nem reagálok rá semmit, amikor első körben még bocsánatot kér és szabadkozni kezd, csak szótlanul, szemrebbenés nélkül méregetem őt.
TUDOM, hogy a tablettáit AKARJA, amik éppenséggel nálam, a kezemben van. Tudom, hogy vágyik rájuk – már nem egy ilyet láttam: elvonási tünetek -, már csak azt nem tudom, hogy vajon mire képes értük.
Azonban miután elmúlik a kezdeti megilletődése, kitör belőle az az oldala, amit eddig még sohasem láthattam.
Persze, tisztában vagyok vele, hogy nem mindenkivel olyan „normális”, mint velem, de erre az agresszívabb oldalára nem számítottam.
- Nem mintha nekem kéne magyarázkodni, de nem turkáltam, hanem a földöm voltak a kis cukorkáid. – válaszolok neki unottan és vontatottam miközben elrántom az átlátszó csomagot a felé nyúló keze elől. – Habár lehet, ezek után kellene.
Nem kenyerem a magyarázkodás, de azt hiszem, hogy most jobb, ha Mr. Anderson szépen lenyugszik, mielőtt még bemosok neki egyet.
Aztán azonban magától csillapodik a kitörése és átvált valamiféle önsajnáló letargiába. Így se láttam őt ez idáig még sosem. Fogalmam sem volt róla, hogy ennyire maga alatt van a pasi.
Ritka, amikor én hagyom, hogy valaki megszakítás nélkül monológot tartson nekem, de most még én is elkomolyodva és félig nyitott ajkakkal figyelem őt, ahogy leguggolva beszél nekem.
Viszont, amikor végez, felpattanok a kád széléről, mellé lépkedek, majd én is leguggolok pontosan mellé a fürdőszoba padlójára.
- Valóban fogalmam sincs. - rázom meg a fejem határozottan, majd egy elszánt pillantás után én kezdek el beszélni.
- De arról van, milyen kislányként a példaképemet, a bátyámat elveszíteni. Látni a szüleimet összetörni, de mégis talpra állni azért, mert én léteztem. Tudom, milyen, amikor egy boldog családi fészek fenekestül felfordul, tudom milyen meghalni látni az édesanyámat és ezzel együtt meghalni látni az apám egy részét is. Tudom, hogy már nem az az ember, aki volt, és azt is tudom, hogy ha eljön az ideje, akár ölni is képes. Nem mintha nem lenne jogos, de minden nap attól félek, hogy ez által elveszti az emberségét, amit anyám annyira szeretett benne. Ráadásul börtönben se szeretném látni. Szóval valóban nem tudom, milyen majdnem meghalni, de minden nap azt kívánom, bárcsak én lennék a helyükben. – magyarázom inkább csak magam elé bámulva a tényeket.
- Voltak olyan napok, amikor én is majdnem feladtam, de egyszerűen nem tehetem meg az apám miatt, a kollégáim miatt és a város áldozatai miatt sem. Miattuk megtanultam kizárni az érzelmeket, megtanultam nélkülük élni, mintha soha nem is lettek volna. Nem adom fel, és te sem adhatod fel. Nem hagyom. Segíteni fogsz nekem!– fejezem be az előadást életemben először a szívemből szólva.
Mi a fasz? Ezekről eddig még senkinek se beszéltem. Jobb lesz, ha gyorsan összeszedem magam és befejezem ezt a nyavalygós picsa üzemmódot, ahogy Elias is.
- Na, jó ebből elég! – állok fel gyorsan még mindig azokkal a vackokkal a kezemben, majd látványosan a WC-be szórom és lehúzom őket.
- És tudod, mit? Nem fogom megkönnyíteni a dolgod, hogy most magadra hagyjalak és ahhoz a szarhoz nyúlj! – rázom meg a fejem újra egy kicsit indulatosan. – Szóval búcsúzz el a kis drágáidtól!
- Viszont, ha azt akarod, hogy továbbra is együtt dolgozzunk, választanod kell: vagy az a szenny vagy én!? – szórom ki az ítéletet mélyen a szemeibe nézve egy halk sóhaj közepette.  - Mert az teljesen kizárt dolog, hogy olyan emberrel dolgozzak, aki nem teljesesen beszámítható. Aki veszélyezteti ezáltal mások és s saját maga életét.




[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] ⁞ 833 ⁞ MEGJEGYZÉSED HELYE
×

Adriana Lane
Bûnüldözés
Play by :
Adelaide Kane
Kor :
27
Foglalkozás :
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
72

Elias lakása Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Elias lakása   Elias lakása EmptySzer. Május 01, 2019 4:00 pm


Adriana&Elias
I’ts a hard life
Igazából magam sem tudom, hogyan jutok el a fürdőig. Az egyik pillanatban még a széken ülök, ledermedve a monitoron látottaktól, felkavarodva a bennem dúló érzésektől, a másikban pedig már a mosdókagylóba dugom a fejemet, és magamra nyitom a hideg vizet egészen addig, amíg azt nem érzem, hogy a legutolsó agysejtem is jéggé van dermedve. Akkor felegyenesedem, és megbámulom a tükörben azt a figurát, aki az én vonásaimat hordja, pillanatnyilag víz csepeg a fürtjeiből, de valójában csak árnyéka a valós önmagamnak. Az isten verje meg, nem gondoltam volna, hogy ennyire szar a helyzet. Persze, itt vannak az azóta is tartó rémálmok, flashbackek, mikor újra lepereg előttem a történtek filmje, a néha rám törő mellkasszorítás, vagy éppen erőteljes hangulatingadozások, de bíztam benne, hogy ennél rosszabb már nem lehet a dolog, és a legrosszabbat már a hátam mögött hagytam. Hát, ez nem jött be. Poszttraumás stressz szindróma, ahogy a dilidokim mondta. Ja, kapja be. Igazából nem is tudom eldönteni, kire vagyok jobban dühös: arra a diplomás fafejre, aki a nagy bölcsességeket nyomatja nekem a kényelmes foteljában üldögélve, vagy saját magamra, amiért ennyire nyomot hagytak rajtam az események. A legrosszabb az egészben a tisztességes pofára esés, mert álmomban sem gondoltam volna, hogy lelkileg ennyire gyenge vagyok. Vagyis, a francokat nem. Erre vannak a tabletták, nem igaz? Mármint nem azok, amiket a doki felírt, azok szart sem érnek. Sokkal inkább átsegítenek a hullámvölgyeken azok a szerek, amiket beszerzek időnként, és amik most ott lapulnak a padlóra dobott nadrágom zsebében. Azok, amikre most mocskosul szükségem lenne, de fogalmam sincs, hogyan jussak hozzájuk úgy, hogy Adriana ott üldögél a hálószobámban, és a lézerszemei elől semmi nem marad rejtve.
A következő pillanatban viszont már lábon hordok ki egy infarktust, amikor a hátam mögött döngve kinyílik a fürdő ajtaja úgy, hogy a kilincs a falról pattan vissza, a küszöbön pedig megjelenik az ex-társam, és mindenféle bocsánat- vagy engedélykérés nélkül betalpal, hogy ledobja magát a kádam szélére. Remek, fokozzuk a hangulatot, és ássuk el mégjobban szerény személyemet azzal, hogy Adrianának legyen lehetősége premier plánban látni, hogyan esem darabjaimra lelkileg. Igaz, kiprésel magából egy kérdést, ami tőle meglehetősen szokatlan. Segíteni? Nem, rohadtul nem tud. Ezzel nyilván ő is tisztában van, de a személyiségét ismerve egy ilyen kérdés puszta feltevése is tőle olyan, mint egy szerelmi vallomás.
- Sajnálom - rázom meg a fejem, vízcseppeket szórva mindenfelé. - Mindjárt jobb lesz, én csak... - nem, nem fejezem be a mondatot, nincs értelme, de ha akarnám se sikerülne, mert torkomra forranak a szavak. Mert a következő pillanatban teljesül az iménti vágyam: a tablettáim ott vannak az orrom előtt. A dolgok szépséghibája mindössze az, hogy Adriana kezében.
Az első reakcióm az, hogy el akarom marni tőle az apró kis csomagot, de csakhamar belátom, hogy esélyem sem lenne, mert úgy szorítja őket, mint a pitbull a szétszedésre ítélt lábtörlőt. Az agyam közben már száztíz százalékon pörög, hogy találjak egy elfogadható magyarázatot, mert ahogy Adriana szemei közben rám néznek, abból semmi jót nem látok ki - aztán feladom a mentegetőzésre tett meddő kísérleteknek még a gondolatát is. Lenne értelme? Semmi a világon. Ez a nő nem hülye, és gyanítom rohadtul nem értékelné, ha annak akarnám nézni. Vonjuk le a konzekvenciát: lebuktam, méghozzá csúfosan, bár ez valójában csak idő kérdése volt. Előbb vagy utóbb úgyis rájött volna a nagy büdös helyzetre. Az első reakcióm mégis a halálos felháborodás: robban, mint egy bomba - a legjobb védekezés a támadás alapon.
- Hogy jössz ahhoz, hogy turkálj a cuccaimban? - kapok végül kiabálva mégis a csomag felé, de csak az üres levegőt markolom, mert elhúzza előlem, közben a száját vékonyra préseli, ami nála a legnagyobb önuralom előbányászásának a legszembeszökőbb jele. A pillantásából meg olyan villámok áradnak felém, hogy Zeusz csak gyakornok lehetne hozzá képest. Ettől aztán a másodpercnyi dühöm azonnal ki is alszik, mint mikor a tűzre vizet öntenek: a helyét átveszi a szégyenkezés, és a teljes feladás.
Hátrálok két lépést, amíg a hátam a csempézett falhoz nem ér, aztán lassan a földre eresztem magam. Néhány pillanatra két tenyerembe temetem az arcomat, aztán felpillantok, egyenesen Adriana szemeibe. Úgy hiszem, jövök neki az igazsággal, bár a reakcióját nem tudom kiszámítani. Mégis félek, hogy kisebbfajta csodának kell megtörténnie ahhoz, hogy ne vágja rám az ajtót, és ne felejtse el a létezésemet is örökre.
- Fogalmad sincs, hogy milyen ez - szólalok meg végül csendesen. - Hogy milyen volt az elmúlt egy évem. Fogalmad sincs, milyen felkelni egy kórházi ágyon, csövekkel meg gépekkel teleaggatva, a mellkasodon egy golyó ütötte nyommal. Fogalmad sincs, hogy milyen, amikor megérint a halál, és úgy érzed, romba dől az életed. Nem tudod, hogy milyen, amikor saját magadban csalódsz a legnagyobbat. A saját erődben, és sérthetetlenségedben. Fogalmad sincs, milyen magadra maradni ezzel az iszonyattal, mert nincs senki, akivel megoszthatnád. Nem tudod, hogy... - hallgatok el. Mégis, mit mondhatnék még? - Nem tudod, milyenek az éjszakáról éjszakára érkező rémálmok, ahol be is fejezik, amit elkezdtek. Nem tudod, milyen fél éjjel reszketve ülni a sötétben, vagy a saját kiáltásaidra ébredni. Szükségem volt valamire, ami könnyebbé teszi. Valami, ami segít az álomtalan éjszakák elérésében. Aztán amikor rájössz, hogy használ, akkor újra és újra kell. Egyedül vagyok, Adriana. Nem támaszkodhatom semmi másra, csak ezekre - nézek a tablettákra. - Még saját magamra sem, mert túl gyenge vagyok hozzá. Ha dühös, vagy csalódott vagy, megértem. Ahogy azt is, ha távozni akarsz. Tudod, hol az ajtó - hallgatok aztán el. Elmondtam mindent, amit akartam. Kivéve persze azt, hogy ha most elmegy, csakugyan, és végérvényesen magamra maradok, és ugyanígy a gyógyszerekhez kell nyúlnom, mert nem lesz számomra semmi más menekülés ebből a kibaszott taposómalomból, amit nemes egyszerűséggel életnek hívnak.  


~ Megjegyzés ~ Szószám ~zenecím ~ ~

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Elias lakása Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Elias lakása   Elias lakása EmptyKedd Ápr. 30, 2019 3:53 pm



Old companion, new companion...
Elias& Adriana


Biztosan tudom – habár nem foglakozom vele -, hogy a többi embernél teljesen normális, hogy a munkán kívül is látnak, azaz van életük és talán nem a munka, ami az elsődleges helyen áll az életükben, legalább is nem minden esetben.
Tudom, tisztában vagyok ezekkel, mégis nehéz megértenem az ilyesféle mulasztásokat. Talán egy kicsit megértőbbnek kellene lennem, de ez nem igazán megy, ráadásul általában nem figyelek mások érzéseire. Ha nekem nincsenek, akkor másnak miért lennének, nem igaz?
Szóval Elias is ad valamiféle magyarázatot arra, hogy miért is nem nyitott időben nekem ajtót, de számomra ez nem volt igazi indok, inkább kifogás.
- Azt hittem, várni fogod, hogy jelezzek. – jegyzem azért csak meg kimértem. Most meg már teljesen mindegy a késlekedésének az oka. Sose voltam az az ember, aki képes leragadni bizonyos dolgokon – kivéve, ha meló az, ugyebár. A lényeg lényege tehát, hogy már előttem a pasi, akire eddig türelmetlenül vártam, és még ha nem is a legösszeszedettebb állapotban találom őt, de munkának láthatunk.
Első ránézésre azonnal leszűröm, hogy volt társammal valami nem stimmel. Egyáltalán nem olyan, mint lenni szokott. Persze, értem én, hogy azóta történt bizonyos tragédia az életében, de van egy olyan érzésem, hogy ezen kívül van más.
Egyelőre azonban nem teszem ezt szóvá. Sose volt erősségem a lelkizés az emberekkel és nem is nagyon érdekelt, hogy mi van velük, belül mit éreznek. De nem csak másokkal, saját magammal kapcsolatban is így vélekedek, és nem igazán engedek meg magamnak bármiféle érzelmi megnyilvánulást. Az érzelmek elvonják a figyelmet és elgyengítenek, azt mondják, habár saját tapasztalatom erről még nincs. Sosem hibáztam eddig.
Ez nem azt jelenti, hogy nem feltett szándékom megvédeni minden ártatlan emberi lényt, de ehhez nem kell kedvesnek is lennem.
Szóval jelen pillanatban is egyelőre hallgatok, hisz a mellettem levő férfi fura viselkedésétől jobban érdekel, hogy vajon találunk e bármiféle használhatót a szerzet anyagon.
Mikor nekilátunk az szövegek olvasgatásához, Elias végre beszélni kezd, ahogyan azt kértem tőle, habár nem sok használható dolgot talál.
- Hm, nem hiába nem találtam akkor én se semmit. – rázom meg én is a fejem elégedetlenül, amikor rájövök, hogy itt nem sokat jutunk előre, pedig nagy reményeim voltak a ma estével kapcsolatban.
Na, persze nem adom fel, még hátravannak a képek, azok a bizonyos képek, melyek utolsó nyomként talán a segítségükre lesznek.
Azután el is érkezik a pillanat, amikor nem marad más hátra, csak a fotók.
Nem mondom, hogy túlságosan nagy élménynyújtó látvány olyan képeket nézegetni, ahol az ember lányának ex társa fekszik tehetetlenül, vérbe fürödve.
Ilyenkor újra csak az eszembe jut, hogy minden másképp történhetett volna, ha Anderson akkor engem is beavat, esetleg magával visz a kis túrájára. Tulajdonképpen a mái napig nem tudom, akkor miért ment egyedül a drogcsempészek után. Igaz, elmondta, hogy nem akart engem is bajba sodorni, de ezt az állítást még mindig nem hiszem el száz százalékosan.
Ahogy képkockáról képkockára ugrunk, ismét csak észreveszem, hogy Eilas-nál valami nagyon nem stimmel. Látom és érzékelem, hogy zaklatott, ideges, reszket. Azt hiszem, újra átéli az akkor történteket, de látok még valamit benne, amit nem tudok kiszúrni, hogy mi az.
- Elias, minden oké? – fordulok felé összeráncolt szemöldökkel, habár ez csak amolyan költői kérdés. A vak is látná, hogy valami nagyon nincs rendben, a kérdésem inkább arra utal, hogy árulja el, hogyan segíthetek, vagy pedig szedje gyorsan össze magát.
Közben azért a képeket is sasolom még mindig – nem is én lennék, ha csak úgy hagynám a fenébe az egészet.
- Várj az ott nem egy bandateto… - szólalok meg hirtelen, amikor az Elias ájult teste körül ácsingózó tömegben kiszúrok egy színes bőrű pasast, mindjárt a rendőrségi kordonszalag mögött. Ekkor viszont az is tudatosul bennem, hogy a mellettem ülő már nem hallja a kérdést, azaz csak a félig feltett kérdést, mert hirtelen kirúgja maga alól a széket és eltűnik vélhetően a fürdőszobában.
Általában mindenre felkészült vagyok, de be kell vallanom, hogy arra nem számítottam, hogy ez bekövetkezik az est folyamán, hogy Elias bepánikol, mert ezt máshogyan nem tudom hívni.
Azt hittem, már valamennyire túltette magát a dolgokon, s mivel ő maga kérte a képeket, ez meg sem fordult a fejemben. Megint csak a saját szemszögemből néztem a dolgokat, hiszen én sose engedtem, hogy az életemben történt múlbéli tragédiák befolyásolják a jelenemet.
Fejemet az ajtó irányába fordítom, vagyis inkább követem Elias kifelé vezető útját, de aztán úgy döntök, adok neki egy kis időt, és újra átböngészem a képeket.
Az bizony ott akkor is egy bandatetkó, melyet, ha lefuttatok egy rendőrségi informatikussal vagy egy hackerrel, talán azonnal rájövünk, hogy melyik lehet a ludas banda.
Mikor már ötödszörre is átfutok a képeken, de a „vendéglátóm” még sehol, kezdek kissé türelmetlenné válni. Ennek jeleképp fel is pattanok ültő helyemről és unottan járkálni kezdek a nem túl nagy szobában. Persze, megfeledkezem Elias földön heverő cuccairól, így az egyik nadrágjába sikeresen bele is gabalyodok. Viszont, amikor sikerül kijutni annak rabságából, a padlón egy apró zacskószerűséget pillantok meg. Automatikusan utána nyúlok, majd mikor a magasba emelem és bosszús arckifejezéssel tanulmányozni kezdem azt, azonnal leesik, hogy ezek bizony valamilyen serkentő tabletták.
Ekkor azonnal le is esik Elias nem megszokott és zaklatott viselkedésének az oka. Nyilván köze vagy a dolognak ahhoz is, hogy meglőtték, de a bogyóknak is.
Nekem se kell több, mérgemben azonnal megindulok a fürdő felé, és kopogás nélkül benyitok.
Odabent körülbelül olyan látvány fogad, mint amire számítok: Elias remegő testtel, zihálva, idegenül hatva magaslik a mosdó fölé annak reményében, hogy az majd segít az állapotán.
- Tudok valamiben segíteni? – kérdezem, amikor én magam is belépek a helyiségbe.
- A kérdés már csak az, hogy ez az egész azok a képek miatt van, vagy inkább ezeknek köszönhetők? – lebegtetem meg arca előtt a droggal teli zacsit, melyek csak pár másodperccel ezelőtt húztam ki farmerem zsebéből.
Míg a válaszára várok, leülök a kád szélére és koránt sem kedves arccal méregetem őt, de a tablettákat még mindig a kezemben szorongatom. Eszem ágában sincs neki adni őket, melyekre jelent pillanatban vélhetően mindennél jobban vágyik.
- Nem akarsz nekem mesélni? Mégis mióta tart ez? Már akkor is képben volt, amikor a segítségemet kérted? – szórom ki felé a kérdéshalmot, de nem igazán tudom visszafogni most a haragomat, és nem is akarom.
Ezzel a viselkedéssel nem csak magát, hanem az egész akciót veszélyezteti. Nem beszélve rólam, habár a saját magam épsége, ami miatt most legkevésbé aggódok.



[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] ⁞ 1035 ⁞ MEGJEGYZÉSED HELYE
×

Adriana Lane
Bûnüldözés
Play by :
Adelaide Kane
Kor :
27
Foglalkozás :
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
72

Elias lakása Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Elias lakása   Elias lakása EmptySzomb. Ápr. 27, 2019 7:52 am


Adriana&Elias
I’ts a hard life
Van úgy, hogy az ember rajta kívül álló okoknál fogva kissé kikerül abból a dimenzióból, ahol a sors szeszélye folytán a mindennapjait éli, mert fájdalom, én nem születtem digitális órával a fejemben, mint az ex-társam, aki éppen lyukat vág a puszta ujjával a bejárati ajtóm fájába, és mikor beengedem elég morcos pillantást lövell felém, mert mintegy harminc másodpercet várakoznia kellett rám. Más ember egy ilyen beköszöntő után simán rávágná a látogató arcára az ajtót, én viszont már olyannyira megszoktam Adriana stílusát, hogy akkor kapnék sokkot, ha valami mézédes mosolyba burkolt lelkendezéssel üdvözölne. Másrészt meg ugyebár mégiscsak én hívtam, és én kértem az ő segítségét, akkor azt hiszem, a legtöbb amit tehetek az, hogy szép csendben lenyelem a békát.
- Mert későn találtam meg az üzeneted, és mert a mai napon eléggé el voltam havazva - válaszolom végül, miközben félreállok az ajtóból, hogy beengedjem, és csak némán sóhajtok egyet. Irgalmas isten, ne csináljon már úgy, mintha világvége lenne, vagy mintha centiket nőtt volna le a haja attól a puszta ténytől, hogy fél percet várnia kellett a felbukkanásomra. Tegnap kellemesen meglepett a tény, hogy nem penderített le a kanapéjáról, hanem hagyott megpihenni, sőt - irgalom istene! - még be is takart közben. Ma viszont úgy látom, hogy a Robotzsaruval keresztezett Jégkirálynő énje sikeresen visszaszerezte felette az irányítást. Vidám kis estének nézünk elébe, ahogy látom... Azt illetően viszont mélyen önmagamban is igazat kell adnom neki, hogy munka van: és a mi kettőnk kis nyomozgatásában per pillanat a hideg fej, és a racionális gondolkodás többet nyom a latba bármi másnál.
Előre engedem, noha nem sokszor járt nálam, de ismeri a lakást. Egy pillanatra felcsúszik a szemöldöke mikor azt mondom, hogy a gépet a hálóban tartom, de nem értem, mi van ezen ennyire csodálkozni való. Oké, laptopról van szó, ergo magammal is vihetném bárhová, de az isten szerelmére, az én lakásom jóval kisebb, mint az övé. Van egy apró szobám, egy konyhám, meg egy fürdőm, és slussz. Nincs külön helyiségem az élet minden egyes tevékenységéhez - munka, pihenés, alvás - ahogy nála. Az én egyszerű, monoton és igénytelen férfiéletemnek ez így tökéletesen megfelel.
Szerencsére minden további megjegyzés nélkül veszi az irányt a hálóm felé, én meg arrébb tessékelek egy adag ruhát, hogy helyet tudjon foglalni. Tekintve, hogy az imént leszórt cuccaim is még a földön vannak, és szemre nem uralkodik a legnagyobb rend - meg valóságosan sem - azon sem lennék meglepve, ha előbb fertőtlenítő spray-el lefújná az ágyam azon részét, amely a szemrevaló hátsó felével érintkezik. Az újabb megjegyzésére, miszerint az ajtóban arra is volt ideje, hogy megvacsorázzon, akaratlanul is megrándul az arcom, mert ez tényleg rosszul érint. A fenébe, tényleg nem érti, hogy lelkileg mennyire instabil vagyok, és attól, amit majd most látnom kell, amúgy is a szakadék szélén állok? Roppant hálás lennék érte, ha nem ő maga penderítene a mélybe még néhány jól irányzott képletes rúgással.
Minden felkínált mellékvonalat - kávé, üdítő és társai - egyetlen határozott mozdulattal félresöpör, én meg leeresztek, és úgy adom meg magam az akaratának, mint a máglyához kötözött eretnek a hóhérjának. Miért nem fogunk már neki a munkának? Egyszerű a válasz. Mert rettegek attól, ami rám vár.
Ennek ellenére egy kéz, ami mintha szinte nem is hozzám tartozna, bekapcsolja a gépet, engedelmesen elveszi a pendrive-ot, és megnyitja az első dokumentumot. Azt pillanatnyilag erős vállalásnak érzem, hogy nekem kelljen majd beszélni, mert nem igazán érzem, hogy ura lennék a hangomnak, vagy hogy lenne nekem ilyen egyáltalán.
Megnyitom az első file-t, egy dokumentumot, és végigtanulmányozom, majd megrázom a fejem.
- Eddig semmi. A puszta tények, amiket eddig is tudtunk. Csak annak a leírása, hogy... - teszek aztán befejezésképpen egy határozatlan mozdulatot. Igen, annak a leírása, hogy söpörtek össze seprővel meg lapáttal. Nem kellemes olvasmány.
Újabb dokumentum, majd egy újabb. Nem mond semmit újat, vagy használhatót egyik sem. Ahogy én sem tudtam a kórházi ágyon, amikor kikérdeztek. Olyan ez, mintha leírták volna mikor azt mondom, hogy kétszer kettő négy, majd visszarakták volna elém, hogy olvassam el. Hát, semmivel nem jelent többet a leírtnál, jelen esetben a már ismert tényeknél. Vetek egy pillantást Adrianára, és csalódottan rázom meg a fejemet.
- Tanúvallomások - dünnyögöm aztán a következő megnyitott dokumentumot. - Mélyen meg lennék lepve, ha nem csupa Stevie Wonder élne azon a környéken - kúszik némi irónia a hangomba. Ja, a város nem éppen elit negyedéről beszélünk. Bandaháborúk, lövöldözések, bűnözés teszi ki az ott élők mindennapjait, akár akarnak ott lakni, akár nem. Efféle közegben a legjobb süketnémát meg vakot játszani egyszerre - ahogy a papír szerint a megkérdezettek is. Senki nem látott, nem hallott semmit, legalábbis ezt bizonygatják.
- Most már legalább sejtem, miért fuccsolt be a nyomozás - fordítom a fejem Adriana felé. - Mert a rendőrségnek semmi, de szó szerint SEMMI nem áll a rendelkezésére, amin el tudtak volna indulni. Azon kívül, hogy egy drogbanda után nyomoztam, én sem tudtam más felvilágosítást adni, a törvény határain kívül álló bűnözők nem szoktak nyomtatott névjegykártyát nyomni senki kezébe. Drogkartell meg van New Yorkban legalább száz, a városi rendfenntartó apparátus minden embere kevés lenne ahhoz, hogy utánuk szaladgáljanak - morgom, aztán bezárom a dokumentumot, és nagyot nyelek amikor meglátom, mi következik. Már semmi nem sokakozik a pendrive-on, csak képek... és nincs kétségem affelől, hogy mit fognak ábrázolni.
Bárhogy is igyekszem palástolni, remeg a kezem a laptop felett, mikor megnyitom az első fényképet, és szinte ökölként vág mellkason, amit a fotón látok. Pedig átlagemberként napjában száz ilyen képkockát látni bármely tévé csatornán, ha váltogat az ember: a különbség mindössze abban rejlik, hogy azoknak nem én vagyok a főszereplője.
Egy hordágy, ami a földön hever, mellette mentősök térdelnek. Egész pontosan mellettem, aki szinte kirakati bábuként fekszem ezen az alkalmatosságon, a mellkasom szabad, az orromból egy cső lóg kifelé, valaki pedig éppen felemeli a defibrilláló két tappancsát, hogy visszarángasson vele ebben a világba. A földön pedig, a hordágy mellett egy vörös folyam: a kiömlő vérem. Szinte az a képzetem, hogy a következő pillanatban kicsordul a monitor alján, egyenesen rá az asztalomra, majd onnan tovább csöpögve beissza a szőnyegem.
Beszűkül a torkom, nem kapok levegőt, egy jeges kéz érintésétől lúdbőrzik az egész testem. Érzem a pánikot, ahogy egyre közelebb ér, majd rám ront, mint vámpír a mit sem sejtő áldozatára, és maga alá teper: a hang, ami kitör belőlem, mintha nem is sajátom lenne, mikor kirúgom magam alól a széket, majd bevágom a fürdőszoba ajtaját, és fejemet nemes egyszerűséggel a csap jéghideg vize alá dugom. Sokkterápia a rettegés ellen - bár nem a legjobb megoldás. Szükségem van a tablettáimra. Szükségem van a sötétségre, amit elhoznak nekem. A szép semmi jó. A szép semmiben nincsenek csúnya képek.  
 

~ Megjegyzés ~ Szószám ~zenecím ~ ~

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Elias lakása Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Elias lakása   Elias lakása EmptyPént. Ápr. 26, 2019 8:49 am



Old companion, new companion...
Elias& Adriana

Hát igen, a „türelem rózsát terem” és egyéb bölcsességek nem éppen az erősségeim, ez rögtön látszik abból is, hogy milyen gyorsan nekiláttam a megbeszélt feladatnak. Aztán, amikor megszereztem a kívánt anyagot, még aznap találkozni akartam Elias-szal, s ha ez mind lenne elég, nekem már magában az is hosszú időnek tűnik, amíg az ajtó előtt várok rá.
Mondjuk számomra az is érthetetlen, hogy ha szépen megbeszéljük, hogy hánykor találkozunk, illetve vagyok nála, ráadásul még időben jelzem neki szándékomat, akkor mi a francért nem lehet pontban nyolckor ajtót nyitni, ahogy az elvárható?
Jó, mondjuk, lehet, hogy nem éppen megbeszéltük, hanem én magam döntöttem az időpont felől, de tudja, hogy milyen vagyok, milyen velem dolgozni. Ha közben sziesztázgatni vágyott volna, akkor nem én vagyok az embere, nyilván nem engem kér fel partnerének a játékban.
Ráadásul sms is létezik a világon, hogy ha később jöjjek rám ír. Na, mindegy, most már itt vagyok, és türelmetlenül várom, hogy Elias kinyissa végre az ajtót.
A benti halk zajokból ítélve márpedig itthon van. Talán elfelejtette, hogy jövök?
Mikor azonban végre ajtót méltóztatik nyitni, már ki is derül az ok, amiért megváratott. Habár ez nem mentség arra, hogy miért nem végezte el a „fontos” dolgát időben, hogy nyolckor munkához is lássunk.
- Ó, azt látom. – jegyzem meg egy apró grimasz megjelentetve arcomon, amikor meglátom, hogy még csak meg sem töröközött rendesen, majd követve pillantását a padló irányába, ott is látható, hogy mennyire összekapta magát.
- Már csak azt nem értem, miért pont most, ha szóltam, hogy jövök. – teszem hozzá rosszallóan, habár választ nem igazán várok erre. Tulajdonképpen, már lényegtelen az ok, a lényeg, hogy most már itt vagyok, és talán munkához is láthatunk. Amúgy is már megszoktam, hogy a pontosság erénye nem olyan fontos minden embernek, mint nekem.
Amikor végül be is invitál a lakásába, azonnal lépek is, azaz besétálok a legénylakásba, ahol már nem először járok.
Nem igazán érdekel a lakásának kinézete, tisztasága és hogy rend van-e nála. Nekem az a fontos, hogy az én dolgaim precízen el legyenek rendezve otthon, máséval sose foglalkozom.
Amúgy sem háztűznézőben vagyok itt, nem is akarom megvenni a lakást, csupán azért jöttem, mert a megbeszélésünk szerint ez lesz, itt a főhadiszállásunk.
Ráadásul most túlzottan izgatott vagyok Elias ügyének megszerzett adatai miatt.
Mindig ilyen vagyok, ha egy új – ez esetben nem is annyira új – ügy eddig még nem látott részleteibe ütközöm. Olyan vagyok ilyenkor, mint egy kislány, aki Disneylandbe készül kirándulni vagy inkább, mint egy éhes, vad oroszlán, aki prédájára veti magát?
Ilyen esetekben persze egy kívülálló nem izgatottságot láthat rajtam, hanem inkább arra következtet, hogy egy tenyérbe mászó, idegesítő nőszemély vagyok. Nem mintha érdekelne bárki véleménye is, az a személy nem én vagyok.
- Hát a hálódba annyira nem ismerem. – jegyzem meg egy kissé szórakozottan, mert egy pillanat erejéig meglep, hogy nem a nappaliban vagy a dolgozóban leszünk, már ha van neki olyan. Nyilvánvalóan sok ember számára nem olyan természetes az, hogy otthon is van egy dolgozószobája és hazaviszi a munkát.
- De persze, azt hiszem, tudom, melyik az. – egészítem ki az előbbi mondatomat, amikor megemésztem a közölt tényt, azzal követem is az előttem slisszoló pasast abba a bizonyos helyiségbe.
Igaz, még nem tudom, hogy és hol fogok itt tudni helyet foglalni, de nem is az a lényeg, többet is kibírtam már pályafutásom során, mint, hogy ne bírjak ki állva egy ilyen beszélgetést vagy mit.
Csak komolyan arccal vonom fel szokásosan szemöldökömet, amikor megállapítja és közli, hogy gyors voltam, de aztán ő maga ad választ saját megjegyzésére, amikor rájön, hogy tőlem ez a természetes.
- Nyilván nem ok nélkül tőlem kértél segítséget. – jegyzem meg nem kevés nagyképűséggel a hangommal. Még szép, hogy gyors voltam, legalább az egyikőnk.
Ó, és igen, végre helyet is találok magamnak, azaz inkább Elias talál azzal, hogy egy halom ruhát félreseper az útból, amire inkább fel sem figyelek, csak leülök az ágy szélére a „megtisztított” területen.
- Nem kérek semmit. Az ajtóban már volt időm megvacsorázni is, amíg arra vártam, hogy ajtót nyiss. – jegyzem meg igen-igen gunyoros hangnemben még mindig a kései ajtónyitásra célozva, habár ez nem komoly számonkérés a részemről, inkább csak ugratom.
Habár most valóban nem iszogatni jöttem, hanem a lenyúlt jelentések miatt.
Nem is értem, hogy ex rendőrtársam miért húzza ennyire az időt és miért nem akar a dokumentumok szemezgetésének esni azonnal, mint jómagam.
- Miért nem látunk inkább neki? – kérdezem fejemmel a laptop felé bökve, hogy izzítsa már be és vessük bele magunkat a munkába.
- Az lenne a javaslatom – folytatom határozottan -, hogy míg elsőre tanulmányozzuk a részleteket, én csak megfigyelek, hallgatok, és te beszélsz. – írom neki le, mi is tervem.
Tőlem ez mondjuk elég nagy szó, hogy másra hagyom az irányítást, de célom van most ezzel.
- Mivel te akkor ott voltál, talán többet látsz a képeken, mint bárki más. Szóval szeretném, ha elmondanál egy első benyomást, utána pedig közösen kielemezzünk. – magyarázom még mindig a dolgokat, vagyis inkább utasítanám a mellettem levőt.




[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] ⁞ 811 ⁞ MEGJEGYZÉSED HELYE
×

Adriana Lane
Bûnüldözés
Play by :
Adelaide Kane
Kor :
27
Foglalkozás :
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
72

Elias lakása Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Elias lakása   Elias lakása EmptySzer. Ápr. 24, 2019 3:57 pm


Adriana&Elias
I’ts a hard life

"Amit kértél, megszerezve. Este 20 órakor találkozzunk a lakásodon!
Adriana"


Rövid, velős, lényegretörő - amolyan igazi Adrianás üzenetet kapok a nap folyamán. Hogy mikor, arról fogalmam sincs. A délelőttöt az edzőtermemben töltöttem, egy csapatra való gyakorló anyuka társaságában. Fogadok, ha ezt bárkinek elmondanám, annak azonnal bájos kisdedek garmada jelenne meg lelki szemei előtt, meg émelygős-idióta gügyögés, mézesmázos rózsaszínbe öltözött világ, blablabla. Hát a nagy francokat. Konkrétan egy tucat nőnemű terminátorral voltam összezárva, mintha a hormonok, és a tudat, hogy valaha világra hoztak egy védtelen lényt aktiválta volna azon ösztöneiket, hogy G.I Jane-é változzanak minden olyan valós, vagy vélt pillanatban, mikor drágalátos magzatukat veszély fenyegeti. Mire végeztünk az edzéssel, csodálkoztam, hogy a szemük helyén nem lézerfény világított, és nem robbantottak fel vele bármit, ami mondjuk hozzá mert érni csemetéjük műanyag kismotorjához. Mikor az utolsó is elhagyta a termet, óhatatlanul arra gondoltam, hogy ha otthon is ez a módszer, hát szánom szegény férjeiket. Bár ahogy mondani szokás, nekik kellett, ők akarták.
Délután tettem egy apró kitérőt az akadémia felé, felvenni az épp aktuális dátumú fizetésemet, aztán visszatértem az irodába, és nekifogtam a papírmunkának - mire felpillantottam, este 7 órát mutatott a telefonom. Meg az üzenetjelző borítékot - ez volt Adriana bejelentkezése. Egy pillanatra elvigyorgom magam az utánozhatatlan stíluson. Semmi kérdés, hogy "otthon leszel, Elias?" esetleg "Réérsz ma este, Elias?", vagy efféle. Kommendíroz, mint egy csendőr őrmester, én meg azon kapom magam, hogy ezzel egyetemben is bírom ezt a nőt. Bár ha ezt kifejteném neki, alighanem egy karakteres lábközön rúgással jutalmazná a merészségemet.
Nagyot nyújtózva tápászkodom fel a székből, magamra kapom a kabátot, és nemsokára az autóban ülök, ahol a rádiót megkapcsolva Olly Murs szólal meg. Ettől akaratlanul is felnevetek az utastérben, mert eszembe jut a néhány nappal ezelőtti éjszaka a Lokálban. Még azóta is sínylem a tényt, hogy a kelleténél jobban elengedtem magam: a dupla Adderall, a Gondűzőnek nevezett borzalom, amelyből bedobtam néhányat, meg a fű valahogy elég jó kombónak bizonyultak ahhoz, hogy nullára redukálják az energiaszintemet. Bele fog telni legalább még 1-2 napba, hogy összelapátoljam magam félig-hamvaimból.
Hazaérve leszórom a ruháimat, csak amolyan ahová esik ott is marad stílusban, és a zuhany alá állok - nem fog ártani kitisztítani a pia meg a gyógyszer maradékát az agyamból, plusz a fél napos edzés miatt nincs éppen tubarózsa illatom. Adriana Lane kényes orra pedig alighanem a fellegekbe húzódna, ha ezt megérezné, és biztosra veszem, hogy a maga kedves, "gyengéd" modorában szóvá is tenné. Azt nem tudom, hogy az időérzékem hagy-e cserben, vagy esetleg a kelleténél tovább álldogálok a jóleső vízsugár alatt, de tény, hogy alig hallom meg a kopogást. Törülközés nélkül, azon vizesen kapkodom magamra a ruháimat, és vetek egy pillantást a falon lógó óra felé. Máris 8 óra. Mi a fenét csináltam ennyi ideig a fürdőben, relaxáltam?
Sietek ajtót nyitni, és meg sem lepődöm a beköszönő szövegen, sőt, magamban msolygok egyet. Ez olyan, mintha Adriana Lane lerakná nálam a névjegyét - egyedi és utánozhatatlan a stílusa, ezt vitatni sem lehet.
- Fürödtem - adom meg az egyszavas választ, bár alighanem látja rajtam: a hajam nedvesen tapad a fejemre, és amerre jöttem, az előszobában szép nyomokat hagytak a vizes talpaim. - Bocs... - kapok aztán észbe, és félreállok az ajtóból. - Gyere csak be - invitálom, közben átvillan a fejemen, hogy még jó, hogy többé-kevésbé sikerült rendet raknom. Azt nem mondom, hogy múzeumnak néz ki a lakásom, mint az övé, ahol még a porszemek is csak vigyázzban mernek lehullani bárhová, de azért jobban néz ki a kéróm, mint átlagos napokon. Igaz, a leszórt ruháim még a hálószobám padlóján pihennek, de azok már ott is maradnak. Ha nem tetszik neki, hát majd félrenéz.
Ahogy Adriana elsiet mellettem, képtelen vagyok levenni a szemem a kezében szorongatott pendrive-ról. Fogalmam sincs, mit tudott összeszedni, de talán a helyzet, és a megoldás kulcsa most ott van a kezeiben, és abban is biztos vagyok, hogy a sasszemeivel észre fog venni olyasmit is, ami felett mások elsiklottak.
Na igen, a szeme... már tudom, min méláztam előbb a zuhany alatt. Adriana Lane szemein. Konkrétan azon, hogy mennyire szépek. És most, miközben befelé sétál a nappaliba, én meg utána kullogok, csak nagyon nehezen tudom levenni a tekintetemet a feszes nadrágba bújtatott hátsójáról. Édes Isten az égben, hát én tényleg teljesen meg vagyok hibbanva?
- A hálóban tartom a laptopot - köszörülöm meg aztán a torkom. - Ismered a járást, ugye? - kérdezem, és igyekszem úgy viselkedni, mint aki nem az előbb hesszelte hosszú másodpercekig a volt társa idomait. Bízom benne, hogy ezt nem vette észre - gyanítom, hogy a hozzáfűzni valója több lenne, mint csípős.
- Nagyon gyors voltál - teszem aztán hozzá, és átfut egy mosoly az arcomon. - Bár téged ismerve ez a legkevésbé sem lep meg - túrok aztán félre egy halom ruhát, hogy le tudjon ülni. - Kérsz valamit? Egy kávét, vizet.... nincs patikai tisztaság, de mérgezést sem fogsz kapni, ígérem - hadoválok tovább. Az a marha nagy igazság, hogy tudva-tudatlanul is, de húzom az időt. Félek attól, amit látni fogok, vagy ami ki fog derülni. Akkor is félek tőle, ha mindennél jobban vágyom az igazságra.  
~ Megjegyzés ~ Szószám ~zenecím ~ ~

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Elias lakása Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Elias & Adriana - New companion, old companion   Elias lakása EmptyHétf. Ápr. 22, 2019 8:10 pm



Old companion, new companion...
Elias& Adriana

Ha van egy kitűzött célom, addig nem állok le, addig nincs nyugvásom, amíg el nem érem, amit akarok, s mondanom sem kell, hogy én mindig megszerzem, amit akarok.
Ilyenkor a testem és az agyam is valamiféle gépi üzemmódba kapcsol át, és semmi más nem érdekel az adott melón kívül.
Persze, a nyomozói munka igencsak összetett dolog és csak ritkán adatik meg, hogy csak egyetlen ügyre lehessen koncentrálni, azonban jelen helyzetben úgy adódott, hogy egy kicsit előtérbe tudom helyezni az Elias-szal való közös nyomozást, a mai délelőttön biztosan.
Persze közel járok a német fegyverkereskedő, Hoffelmann lekapcsolásához is, de azt az ügyet nem akarom elkapkodni, hiszen ő a biztos út az oroszok felé, az lesz életem főműve, de még egy picit várnom kell.
Szóval, miután Elias a koraesti kis szunyókálása után elhagyja a lakásomat, végre lezuhanyozom én jómagam is nyugovóra térek, vagyis aludni tervezek pár órát.
Reggel szinte az elsők között vagyok, akik beérnek az őrsre, mint az lenni is szokott minden délutáni műszakomon.
Egy ideig az irodámban ténykedek a számítógépemen, bizonyos aktaszámokat és sorszámokat írogatok egy papírra, majd a megszokott módon tárcsázni kezdem az IT-osztály hívószámát, hogy lekérjem a kívánt ügyek részleteit. Aztán, az utolsó pillanatban meggondolom magam, lecsapom és kagylót és az előbb említett kis cetlivel a kezemben én magam indulok fel az informatikusok szintjére. Előtte még visszarohanva egy pen drive-ért is.
Mivel az vagyok, aki vagyok, talán senki nem sejtene semmit, nem is gyanakodnának, igazából nem is mernének gyanakodni vagy szólni bárkinek, hogy melyik lezárt/lezáratlan ügyek körül szaglászok. Elias szavai és kérdése most mégis szöget ütnek a fejemben: mi van, ha nem bízhatok meg mindenkiben? Mi van, ha tégla van köztünk, akinek bizony nem számít, hogy John Lane lánya vagyok, akinek talán épp az a célja, hogy lebuktasson engem?
Szóval úgy döntök, hogy inkább nem kockáztatok, hanem egyedül, titokban szerzem meg az a szükséges adatokat, mint az az akciófilmekben szokás.
Tudom, hogy hamarosan reggeli idő van rendőréknél, amit az aktakukacok főként betartanak, ezért, miután a kockák szépen elhagyják a helyüket, és pár gyors lépéssel leülök az egyik gépéhez és a kiírt számok alapján kikeresem Elias Anderson ügyét.
Amit csak találok arról a napról, képeket, adatokat, videókat, hangfelvételeket, mindent lementek a magammal hozott adathordozóra, majd mielőtt az itt dolgozó IT-s papas, visszatérne, én már elégedetten sétálok ki a megszerzett anyagaimmal.
Most nem áll szándékomban belenézni, azt majd Eliasra és estére bízom, helyette inkább azonnal elő is veszem a mobilomat és egy rövid sms-t küldök „újdonsült ex társamnak”:

Amit kértél, megszerezve. Este 20 órakor találkozzunk a lakásodon!
Adriana


Nem igazán kertelek, az nem az én szokásom, így tehát nem is kérdést intézek felé, hanem közlöm a tényeket, utasítok, mint mindig. Semmi kedvem várni, még ma este azt akarom, hogy alaposan átböngésszük a szerzett anyagot, ha már a kezeim közt tudom.

Természetesen pontban nyolckor az ajtaja előtt is állok, mint egy időzítő – időzített bomba – és határozottan megnyomom a csengőjét, minta azt is sürgetni akarnám. Közben, amíg nem nyit ajtót, és ami nekem borzalmasan hosszú időnek tűnik, körmeimmel az ajtófélfán motozok, mintha ezzel megsürgethetném a történéseket.
- Na, végre!  - szólalok meg, amikor nagy nehezen kinyílik előttem az ajtó, csak így, köszönésként vagy köszönés helyett.
- Anderson, elfelejtetted, hogy jövök vagy csak megint elaludtál? – kérdezem meg egy kissé csipkelődve és egyszerre arra célozva, hogy szerintem sokat vártam az ajtó előtt, viszont egyben a múlt estére is célzok, amikor olyan nyugodtan elszundikált a hófehér bőrkanapémon.
Gondolom, nem erre számított tőlem, de ht ismerhetne már, hogy ha akarok valamit, akkor nem teketóriázok,
- Na, behívsz, vagy itt kint akarod tanulmányozni ezt a méretes anyagot? – kérdezem hasonló stílusban, mint az előző kérdést meglebegtetve szeme előtt a fehér kis USB-adathordozót. Egyáltalán nem foglalkozok azzal, hogy fordított helyzetben én sem láttam őt túlságosan szívélyesen. Habár ez most teljesen más, most munka van!



[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] ⁞ SZAVAK SZÁMA ⁞ MEGJEGYZÉSED HELYE
×

Adriana Lane
Bûnüldözés
Play by :
Adelaide Kane
Kor :
27
Foglalkozás :
Rendőr-nyomozó
Hozzászólások száma :
72

Elias lakása Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Elias lakása   Elias lakása EmptyHétf. Ápr. 08, 2019 4:06 pm

Elias lakása 3109892-20190408-QxonjW

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Elias lakása Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Elias lakása   Elias lakása Empty

Ajánlott tartalom


Elias lakása Empty
Vissza az elejére Go down
 

Elias lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Brooklyn :: Lakóhelyek :: Lakások-
^
ˇ