Sebastian & Jeremiah // In Kolkata

**Sebastian Nolan** · Sebastian & Jeremiah // In Kolkata Pént. Feb. 16 2024, 17:45

In Kolkata

To Jeremiah▸
#The Indian Way

Úgy éreztem az életem végre kezd sínre kerülni. Elég szerencsésnek mondhattam magam, hogy voltak támogatóim, akik mellettem álltak. Nem csak az inasom és a pszichiáterem állt mellettem, hanem most már Jeremiah atya is mellettem állt a sötét időkben és próbált engem a felszínen tartani, kihúzni a mélyből és bevédeni engem a nehéz percekben.
A templom falai között biztonságban éreztem magam és az atya jelenléte és tettre kész személyisége is adott némi megnyugvást, de a neheze még csak most jön, hiszen elérkezett a Kolkatai utunk napja. Ma fogunk felülni az Indiába tartó repülőgépre.
Nem tudom Jeremiah mennyire fogja jól viselni a repülőgépet, ahogy azt sem, hogy milyen hatással lesz rá az Indiai légkör. Nem Amerika és nem is Anglia, hanem egy távol keleti világ. Más a bőrszín, más a mentalitás, más az étkezés, a vallás, más minden. Nem tudom, hogy Jeremiah mennyire lesz képes komfortosan érezni magát abban a világban, ahová menni fogunk.
Felszálltunk a gépre az ellenőrzések után, majd elfoglaltuk a helyünket.
- Voltál már valaha Távol-Keleten? Vagy simán külföldön? - kérdeztem, majd a válltáskámból kivettem egy kis képes útikönyvet. - Ez egy Indiáról szóló utazási kalauz, amiben szó esik Kolkatáról is. Ez egy huszonegy órás repülőút lesz. Gondoltam, amíg úton vagyunk, lesz lehetőségünk áttanulmányozni kicsit a helyszínt, ahová megyünk.

A huszonegy órás repülő út után a gép a Kolkatai repülőtéren landolt, majd miután átjutottunk a szigorú ellenőrzéseken ki is értünk az utcára, ahol enyhén trágyaszag volt. Ennek egyik oka az volt, hogy néhol tehénürülék volt az utcákon, a másik pedig, hogy az indiai emberek között sok volt a híg székletű, akik szemérmetlenül végezték el a dolgukat az utcán, ha szükség volt rá.
Fogtunk egy taxit, amivel elindultunk az előre lefoglalt szállásunkra. A sárga tetejű fekete kocsi már öreg volt, de még egyben volt és nem tűnt baleset veszélyesnek, ahogy a legtöbb taxi ilyen állapotú volt. Ahogy kiértünk a kertvárosra hajazó városrészről a levegő is jobb illatú lett, noha nem az igazi friss, finom levegő.
New Yorkhoz képest az emberek Indiában sokkal neccesebben vezettek, sokkal veszélyesebbek voltak az utak, nem igazán érdekelték a sofőröket a közlekedési szabályok, noha nem is lehetett túl gyorsan haladni, mivel India népessége miatt is, meg egyébként is rengeteg autó volt az utakon. Nagyon nagy dugók(1-2) voltak, az utak szinte járhatatlanok voltak.
- Csak idő kérdése és megérkezünk... - nyugtattam meg Jeremiahot, bár fogalmam sincs mikor. Beállt a forgalmi halál, gyalog viszont sose fogunk a szállásunkra érni...

**Jeremiah Cross** · Re: Sebastian & Jeremiah // In Kolkata Szomb. Feb. 24 2024, 05:51

Sebastian & Jeremiah

"Did perpetual happiness in the Garden of Eden
Maybe get so boring that eating the apple was justified?"

Baljós érzés kezd megtelepedni a zsigereim mélyén, mikor a reverendámat gondosan összetűrve helyezem le az öreg kis bőröndöm mélyére. Már annyira elszoktam a hétköznapi viselettől, hogy különös magammal úgy farkasszemet nézni a kopott tükörben, hogy nem a papi viselet van rajtam. Párszor azért felmerült bennem a kérdés, hogy biztosan jó ötlet meglépni ezt az utat? Biztosan én vagyok az az ember, akinek szembe kell szállnia a Gonosszal? Hiszen vannak az egyháznak olyan emberei, akik lényegében erre szakosodtak... Mégis mikor elbizonytalanodom, megszólal egy belső hang, mely újra megerősít abban, hogy igen, nekem kell Sebastian mellett állnom, s nekem kell kivizsgálnom és megtisztítanom azt a vidéket, ahonnan sejtéseim szerint magával hozta a Gonoszt. Ám addig van még egy kis időnk.
- Még sosem hagytam el Amerikát. Számomra még New York is nagyon új. Elmaradott vidékeket jártam szinte egész életemben. Ebben a modern világban talán sokan el sem tudják képzelni, milyen az, ha nincs áram, nincs vezetékes víz, és fényt csupán a gyertyák adnak, vizet pedig a kút vagy a patak. A leglátványosabb különbség viszont az emberi kapcsolatokban van. Egy elmaradottabb vidéken sokkal összetartóbbak az emberek, mint itt. - beszéddel próbálom elterelni a gondolataimat, de a gyomrom egyre jobban kezd felkúszni a torkom irányába, ahogy közeledünk az induláshoz. Még repülőtér közelében sem voltam egyáltalán, így ez a sok ellenőrzés is szokatlan volt számomra, az pedig, hogy hamarosan a magasban leszünk... Mintha egy rémálomba csöppennék.
- Huszonegy óra? Az... Remek... - felelem bizonytalanul, s mikor megindul a gép, én egyből görcsösen belekapaszkodok Sebastian csuklójába, s összeszorított szemekkel próbálom visszafogni, hogy ne ájuljak el, vagy ne köszönjön vissza a reggelim.
- Bocsánat, szörnyű tériszonyom van. - nem is tudom, hogy mikor könnyebbülnek meg az ujjaim, mikor oldódik fel a görcs, hogy végre elengedhessem őt. A kilátás ugyan csodás, amikor egyáltalán látok valamit és ki merek nézni az ablakon, viszont az egész út számomra borzalmas élmény lesz. Émelygés és fejfájás kísér végig, s bár azt hittem, hogy a tériszonyomra jó hatással lesz a magas, de be kell látnom, hogy ez bizony ostoba gondolat volt.
Mikor végre megérkezünk, leszálláskor még a földet is meg tudnám csókolni! Sápadtságom szinte azonnal enyhül, s a kedvem is látványos javulásnak indul.
- Mennyire mások itt az emberek. - jegyzem meg már odakint, mikor a taxira várunk. - Amikor legutóbb itt voltál, egyedül érkeztél? - a taxink hamarosan felszed minket, s egy guruló járműben már sokkal szívesebben elzötykölődök, mint fent a magasban. Tekintetem egyből az üvegre tapad, s szinte végig csak a tájat bámulom, miközben a nyakamban levő keresztet morzsolgatom ujjaim között.
- Ma indulunk is egyből kutatni? - az időérzékemet elvesztettem, fogalmam sincs, hol járhatunk a napban, s még az sem jut eszembe, hogy előhalásszam a bőröndöm mélyéről a telefonom.
- Esetleg egy könyvtárral is kezdhetnénk, hátha találunk valami hasznosat a helyi viszonyokról. - az internet eszembe sem jut, bennem még a könyvek élnek erősen. Egy ilyen látogatás talán nem lenne olyan megterhelő Sebastian számára, akinek szerintem pihennie kellene majd ezután a hosszú repülőút után, hogy holnap tiszta fejjel vágjunk bele a napba.
Mikor megérkezünk a szállás elé, s kimászok az autóból, egyből kellemesebb, frissebb levegő csapja meg az orrom, mint amit a város mélyén éreztem. Sokkal tisztább itt, mint New Yorkban, ahol teljesen elszoktam a természet illatától pár hét leforgása alatt.
- Lenne kedved meginni velem egy kávét? - pillantok fáradt mosollyal Sebastian irányába.

thx.

**Sebastian Nolan** · Re: Sebastian & Jeremiah // In Kolkata Csüt. Feb. 29 2024, 17:31

In Kolkata

To Jeremiah▸
#The Indian Way

- Megmondom őszintén, én sem. Illetve... tudom milyen az, mert jártam én is hasonló vidékeken, de csak átmenetileg, napokra. Az én otthonom a város, de megtapasztaltam a régimódi életet is. Tudom milyen érzés a nyomor és azt is, milyen, amikor csak a gyertya ad fényt, de az életemet aligha tudnám huzamosabb ideig elképzelni egy olyan világban. Hiányozna ez az élet, amit most élek, mert ezt szoktam meg, ebben nevelkedtem és a munkámhoz is elengedhetetlen.
Az emberi kapcsolatokról viszont nem tudok nyilatkozni. Az az igazság, hogy én azon a véleményen vagyok, hogy egy elmaradott vidéken is lehet széthúzás, ahogy egy nagyvárosban is lehet összefogás és fordítva is. De nem akarlak megcáfolni, hiszen te éltél többet a "nyomorban", ehhez neked van nagyobb rálátásod, de biztos van benne igazság. Elvégre ott nem olyan könnyű körülmények uralkodnak, mint nálunk a nagyvárosban.
Láttam Jeremiahon, hogy eléggé rossz passzban van az utazás okozta stressz miatt, de bíztam benne, hogy hamar le fogja tudni győzni a feszültséget, amit a felszállás közeledte okoz. Huszonegy óra.
- Remeknek nem mondanám, de legalább van lehetőségünk felkészülni arra, ami ott vár ránk. Megvan a jó oldala a hosszú útnak.
A felszállásnál tanúsított reakciója őszintén meglepett, bár fel voltam készülve rá, hogy rosszul fogja viselni, hiszen mondta is, de ilyen intenzívre nem számoltam. A csuklóm kicsit megfájdult a szorításától, de nem volt vészes.
- Semmi baj - mondtam felé fordulva. - Tudom milyen érzés félni és megijedni. Megértem az érzéseidet.

Jeremiah és a repülés jó lehetőség volt arra, hogy tanulmányozzam kicsit a félelmet és a fóbiát, ahogy annak megjelenését és múlását is. Bár a lelkész talán nem tudhatta, nem sejtethette, de én éltem a lehetőséggel és tanulmányoztam őt és a jelenséget. Sokat tanulhatok az ilyen pillanatokból, lehetőségekből.
- Egyedül, igen, nem éreztem szükségét, hogy társaságot hozzak magammal. Munka miatt voltam itt, nem nyaralni, úgyse tudtuk volna kihasználni az itt töltött időt - feleltem némi lemondó sóhajjal.
- Nem terveztem egyből belevágni a kutatás közepébe, mert már nem lenne rá elég időnk, de ha elfoglaltuk a szállásunkat és berendezkedtünk, akkor utána nincs ellenemre, hogy egy könyvtárban kezdjünk. Biztosan kedvedre való lesz az itteni Nemzeti Könyvtár - mosolyogtam. - Gyönyörű épület és milliószor nagyobb, mint a New Yorki.
A kocsi egy idő után a szállásunkra ér, ahol ki is szállunk. Kifizetem a taxit, természetesen rúpiában, majd felé fordultam, mikor kérdezett.
- Természetesen - mosolyogtam. - Itt a szállásunkon, vagy egy kávézóban? - kérdeztem rá erre a lényeges információra, miközben a csomagjainkkal felmentünk a hotel lépcsőin a szobánkig, majd ott benn le is cuccoltunk.

**Jeremiah Cross**

Sebastian & Jeremiah

"Did perpetual happiness in the Garden of Eden
Maybe get so boring that eating the apple was justified?"

- Néha talán jót tenne neked egy kis kikapcsolás is, nem? Egy-két hétre magad mögött hagyni mindent. A munkát, a modern világot. Visszavonulni egy erdő mélyére egy kunyhóba, s megújulni a természet lágy ölén. Talán a lelkednek is jót tenne, ha kiszakadna ebből az állandó pörgésből, aminek a részese vagy. A gépek folyamatos zúgását felváltaná a madárcsicsergés és a csend. - nem tudom, hogy pontosan mi vár ránk majd India mélyén, de talán erre is fektethetnénk némi hangsúlyt a nyomozás mellett, hogy Sebastian lelkét megpróbáljuk helyre tenni. Biztosan zaklatott lesz az eseményektől, de talán esténként és reggelenként hozhatunk némi nyugalmat.
- Itt nagy szerepe van a technikának is. Sokan inkább görgetik a telefonjukat és ott komunikálnak, egy elmaradott vidéken azonban erre nincs lehetőség, így az emberi kapcsolatoknak nagyobb szerepe van. Viszont az tény, hogy sokkal jobban megkönnyíti az emberek életét ez a modern világ. Lényegében... Ki sem kell mozdulni, s házhoz érkezik minden. - én a kényelemhez nem vagyok hozzászokva, de ha választani kellene, akkor megmaradnék inkább a kapcsolatoknál. Számomra még mindig nagyon szokatlan ez a rengeteg újdonság és ez a fejlett világ. Mintha egy álomba csöppentem volna, ami nem is tudom még, hogy jó vagy rossz.
A beszéd leheletnyit könnyít a feszült lelkiállapotom, de sajnos ez végigkíséri az egész utunkat, s inkább csak akkor tudok fellélegezni teljesen, mikor már magunk mögött hagyjuk a repteret, s végre egy földi járműben zötykölődünk a szállásunk felé.
- Ezekben az esti órákban nyitva lehet még egyáltalán a könyvtár? Nem is gondolná az ember egy elmaradottabb vidéken, hogy a könyvtára nagyobb lehet, mint New Yorknak. Talán ráakadunk valami hasznosra... Illetve, kezdhetjük ezt holnap reggel is. Ma inkább beszéljük át a terveinket a következő napokra. Rendben? - pillantok felé egy fáradt mosollyal a taxi mélyén. Már nem szeretnék belekezdeni semmibe, ami túl sok időt igényelne erre a pár órára, ami megmaradt a napunkból. Nem árt, ha kipihenjük ezt a hosszú utat, hiszen szükség lesz majd az erőnkre, s arra, hogy tisztán tudjunk gondolkodni, a fáradtság pedig eléggé nagy húzóerő. Szerencsére az autózással nem telnek el órák, így hamarosan végre a szállásunk előtt állunk bőröndjeinkkel. Még mindig szokatlan, hogy nem lóg le hosszasan a reverendám, s talán még kényelmetlen is ez az utcai viselet, amin újfent végig kell néznem.
- Ebben döntésképtelen vagyok most, sajnálom. - elnevetem magam, amint bevesszük a szállást, s megindulunk a szobánk irányába. - Hangulatos lehet egy helyi kávézó és egy könnyed esti séta. Akkor legyen ez a verzió... Vagy inkább egy bár? - vetem fel a lehetőséget, bár én inkább kerülöm az alkoholt, hiszen könnyen meglódul az üveg, de ezekben a napokban talán az Úr is meg fogja bocsátani nekem, hogy könnyíteni akarok az alkohol által a lelkemen. Ki tudja egyáltalán, hogy visszatérünk még valaha, s nem kebelez be minket végleg a Gonosz?
- Ó, ez... Történt egy kis félreértés, úgy látom... - torpanok meg egy pillanatra az ajtóban. - Nem fog neked ez gondot okozni...? - mutatok a széles ágy irányába, melyből csupán egyetlen pihen a szoba közepén. Számomra gondot ugyan nem okoz, hiszen még ez is luxus azokhoz a helyekhez képest, ahol ágyra hajtottam már a fejem. Mikor szalma volt az ágyam, s a hálótársam egy kecske és egy ló...
Bárhogy is legyen, vagy itt, vagy egy másik szobában, de hamarosan gondosan kipakolom a holmijaimat az egyik szekrény mélyére, s fájón, óvatosan simítom meg reverendám, amiből muszáj volt hoznom egyet magammal.
- Olyan furán nézek ki... - jegyzem meg a levegőbe, még mindig nem sikerült megszoknom ezt a fekete nadrágot és szürke felsőt. Viszont részemről indulhatunk bárhova, így megállok nem messze az ajtótól, jelezve, hogy mehetünk.

thx.

**Sebastian Nolan**

In Kolkata

To Jeremiah▸
#The Indian Way

[color=#9A9292]
Nem mondom, hogy Sebastian ostobaságot mondott, hiszen valóban nem hangzott rosszul és talán már egyszer beszélgettünk is róla, de nem tudom mennyire lennék képes egy olyan életet élni, mint, amiről ő most beszélt. Oké, csak két hét, az nem sok. Egy próbát mindenképp érdemes tenni vele. Lehet megpróbálom megejteni majd.
Végtére is nagyon szépen hangzik, főleg, ahogy ő ezt összefoglalta. Igen, jó lenne egy nyugodt élet, de azt is tudom, hogy nem nekem találták ki azt a túlontúl szép és elvonult életet. Terápiás célnak tökéletes, de hiányozna egy idő után a világ, amit megszoktam.
- Azt gondolom hosszú távon lehet nem esne jól, de terápiás céllal egy-két hétre elvonulni jó érzés lenne. Szóval... lehet valamikor jól esne megejteni - mondtam és megejtettem felé egy kedves mosolyt.
Figyelmesen tovább hallgattam Jeremiah szövegét, amiben sok igazság volt. Érdekelt, vajon mennyire tudnék helytállni egy ilyen világban. Vajon sikerülne? Vajon mennyi ideig bírnám? Milyen hamar kezdeném el érezni, hogy hiányzik az a világ, amit megszoktam? Minek érezném leginkább a hiányát?
- Valószínűleg már zárva - feleltem immáron az autóban ülve. - Szóval igen, a mai napot szánjuk rá a tervezgetésre és a beszélgetésre, aztán majd holnap délelőtt bemegyünk a könyvtárba. Jó lenne normálisan kipihenni a repülő utat is és végre lakásban és ágyban tölteni egy kis időt.

- Szerintem nem lenne jó, ha alkoholt fogyasztanék - feleltem Jeremiahnak immáron a szállásunkon. - Így is célpontja vagyok a gonosznak és képes eluralkodni rajtam, pedig teljes mértékben magamnál vagyok. Ha alkoholt fogyasztanék, még könnyebb célpont lehetnék, nem gondolod? Jobb, ha megőrzöm a teljes józanságom és akaraterőm. Egyébként sem vagyok egy nagy alkohol kedvelő.
Legyen az esti séta és a kávézó, nekem is ez a lehetőség tetszik a legjobban - mosolyogtam.
A szobába érve elsőre nem is tudatosul bennem semmi, csak mikor a lelkész ismét megszólal. Felmértem az ágyat, majd Jeremiaht és végül megrántottam a vállam. Engem ugyan cseppet sem zavart. Legalább mindkettőnk számára volt fekhely, nem úgy, mint a parókiában. Engem aztán nem zavart, ha egy ágyban kellett aludnom vele, elvégre még mindig jobb, mintha egyikünknek a padlón kellene feküdnie. Bár valóban banális félre értés, mintha valami vígjáték film egyik közismert mozzanata lenne.
- Ugyan, nekem nem okoz gondot. Miért okozna? - kérdeztem, majd kezdett körvonalazódni bennem egy emlékkép, ahol éppen a szexuális irányultságomról beszéltem neki. Vagy úgy, erre célozhatott. Ez a gondolat így már kissé kellemetlen volt, de egyikünk sem akart a másiktól semmit, szóval nem lesz probléma ebből.
- Amúgy is úgy vélem jót fog tenni nekünk egymás közelsége és ha nem tudunk aludni, legalább tudunk beszélgetni.
Oké, tény, hogy sokkal konzervatívabb lett volna két egy személyes ágyon, de ez most már mindegy volt.
- Ugyan, nem fura az, jól nézel ki - veregettem vállon. - Csak azért tűnhet furának, mert megszoktad a reverendát. Látom, hoztál is egyet emlékbe. Lehet jól fog jönnie és nem bánom, ha itthon "itthon" felveszed a lakásban és csak az utcára öltözöl át. Néha én is laborköpenyben érzem igazán jól magam - nevettem és ez nem is volt vicc. Néha fura, ha épp nincs rajtam.
- Na menjünk, sétáljunk el az egyik közeli kávézóba - mondtam, miután kipakoltunk és elindultunk.

[/quote]

**Jeremiah Cross**

Sebastian & Jeremiah

"Did perpetual happiness in the Garden of Eden
Maybe get so boring that eating the apple was justified?"

- Nehezen viselnéd az igazi magányt? Vagy ez a rohanó világ hiányozna, ami az életed részévé vált? Tudod, a múltban az én fejemben is megfordult a visszavonulás gondolata. Elköltözni egy erdő mélyére és az elmélkedésnek és az Úrnak szentelni teljes mértékben az életem. - sóhajtok vágyakozóan, hiszen a pillanatnyi, át nem gondolt gondolat mindig csábító. Ezért sem szabad soha egy hirtelen jött ötletet azonnal megvalósítani, hiszen meglehet, hogy csupán egy kósza hangulatkilengés hátán érkezett, s már száll is tova.
- Aztán átgondoltam alaposabban, és arra jutottam, amire te. Maximum pár hét talán jót tenne, de nem tudnék teljes magányban létezni. Számomra fontosak az emberek. Szükségem van arra, hogy segítsek másoknak, hogy új történeteket és életeket ismerjek meg. - erre mi sem jobb példa, mint hogy itt ülök Sebastian mellett, s egy olyan küldetésre vállalkoztam, ami nem feltétlenül fog sikeres véget érni. Erős sejtéseim vannak, hogy innen eredhetnek a gyökerek, hiszen minden azután kezdődött vele, hogy innen hazatért. Ám ezek csak sejtések. Ettől függetlenül igyekszek mindent megtenni, hogy kirántsam őt a Gonosz karmai közül.
- Nem feltétlenül. Az alkoholnak inkább akkor van rossz hatása, mikor átlépünk egy határt. Amíg tudatunknál vagyunk, s képes feloldani egy kevés gátlást teljesen ártatlanul, addig talán a Gonosz előtt sem lennél nyitott könyv. - gondolom ezt én, persze ehhez ismerni kell a mértéket, s nem szabad úszni az árral, mert az bizony rossz vizek felé sodorna.
Örülök, hogy Sebastian is inkább a pihenés mellett dönt, hiszen érzem minden porcikámban, hogy megviselt az út, s az elmém még nem áll készen arra, hogy ilyen súlyos dolgokban helytálljon, mint ami ránk vár.
- Ezt én is így gondolom. Ha történne valami az éjszaka folyamán, én azonnal tudok reagálni legalább. Nem szoktam mélyen aludni. És te? Elvonatkoztatva a mostani helyzettől. - felelem, miközben a kis bőrönd tartalma szép lassan a szekrényben landol. - Egyáltalán az itteniek felismerhetnék a reverendát, hogy mit képvisel? Vagy talán maga a kialakítása lenne szokatlan számukra? - az üres bőröndöt elrejtem a szekrény mélyére, s indulásra készen lépek az ajtóhoz. Egy esti könnyed kis kávé most nagyon jól esne a szervezetemnek.
- Tudnál nekem mesélni a helyi vallásokról? Nem igazán vagyok velük tisztában, bár azt tudom, hogy eléggé radikális a helyzet. - emlékszek vissza Sebastian szavaira, miközben haladunk lefelé a lépcsőn. A kinti levegő jó pár fokkal melegebb, mint New Yorkban, így a vastag szövetkabátomat is magam mögött hagytam a szobában, hiszen bár az esti szellő hűvösen szökik át a szürke felsőm résein, mégis ez most nagyon jól esik.
- Mindentől függetlenül jó érzés ide visszatérned? - kérdem tőle halkan, s a következő kérdésemet megakasztja egy hangos csobbanás, mely mögöttünk terül el a földön, s melynek tartalmából jó pár cseppet mi is kapunk. Tekintetem egyből a felettünk levő ablakra ugrik, ahonnan épp egy idősebb nő húzza vissza a fejét.
- Úgy érzem, nem túl barátságosak a helyiek... Vagy csak véletlen lett volna? - kérdezem naivan, bár a lelkem mélyén nagyon jól tudom a választ. Az idős hölgy tekintete sok mindent elárult. Nem véletlen, hogy egyre jobban sóvárgok azért a nyugalmas kávéért, úgyhogy remélem, hogy nincs már messze a kávézó.

thx.

**Sebastian Nolan**

In Kolkata

To Jeremiah▸
#The Indian Way

[color=#9A9292]
- Valószínűleg kicsit mindkettő. Nehezen viselném az igazi magányt, még akkor is, ha tudom, hogy amúgy veszélyt jelenthetek a társadalomra a bennem lakó szörnyeteg miatt. Hiányoznának a kollégák, az alkalmazottak, a barátok, az ismerősök, a szomszédok. Az életem, amit eddig éltem.
Ebbe bele tartozik a rohanó világ is - bólintottam.
Az viszont mosolyt csalt az arcomra, hogy ő is hasonló állásponton volt. Ő is csak hetekre tudná elképzelni az emberi távolságot, az elvonulást. Neki is szüksége van azokra az emberekre, akik körbe veszik. Azok megsegítése. Elgondolkodtam rajta, hogy Jeremiah valószínűleg Helfer-szindrómás, csak még nem diagnosztizálták. Az ő szakmájában az nem lenne példa nélküli.
Azért az alkoholról alkotott képe kicsit meglepett. Nem azért, mert ne lenne benne igazság, sokkal inkább azért, mert egy pap szájából hangzott el.
- Te neked elvileg nem lenne szabad innod, nem? A papok nem ihatnak, vagy tévedek? Már csak a gátlások miatt sem. Hiszen a papok élete a gátlásosság. Félre ne érts, nem ítéllek el, ha iszol, vagy ha megszeged a cölibátust, csak ez kicsit most meglepő nekem így hallani - mosolyogtam.
- Figyelj, India lakkosságának 2%-a keresztény. Ez azt jelenti, hogy kb. 25 millió Indiai keresztény. Minden bizonnyal felismernék a reverendát, de nem hiszem, hogy bármi atrocitás érne emiatt. 1950 óta vallásszabadság van Indiában. Persze nem túlzottan rajonganak a keresztényekért, de nem fognak érte megkövezni, vagy megverni.
Miután elpakoltunk, elindultunk a kávézó felé.
- Nos, India túlnyomó részt hindu, de előfordulnak muszlimok is. Éppen ezért a hinduizmus a fő vallás, ami egy politeista vallás, tehát többistenhit van. A három fő istenség Brahma, a teremtő, Visnu, a megtartó, Siva, a rombolás és megújítás istensége. A hinduk, a buddhistákhoz hasonlóan hisznek az újjászületésben, ami szorosan összefügg Káli anyával és Jamával.
Bár radikálisnak tűnhet a kontinens, nem feltétlen vallanak túlságosan radikális nézeteket. A radikális nézetek olyan szempontból helytállóak, hogy eléggé elvakultak a saját vallásukat illetően.
De jó érzés. Igen - mosolyogtam és meséltem még neki a helyi vallásokról, majd mikor az a bizonyos csobbanás elhangzott, Jerry pedig félre értette a helyzetet jót nevettem.
- Nem, dehogy, ez nem erről szólt. Itt nincs WC és fürdőszoba. A hotelokban ugyan van az európai és amerikai turisták miatt és a legtöbb modernebb lakásban, de a legtöbb indiai lakásban, házban nincs. A helyiek a Gangeszban és más folyókban fürdenek, a WC pedig vagy vödör, vagy toi-toi az udvaron. Amikor azt mondtam neked még odahaza, hogy India elmaradott, akkor erre céloztam. Részben.

Ajánlott tartalom

» Sins and Redemption // Sebastian & Jeremiah
» Father Jeremiah
» Jeremiah Mortred
» Jeremiah&Florian ~ Black sheeps
» are you happy in this modern world? - (Jeremiah & Jennifer)