Indonézia, Bali --

Szinte még mindig hihetetlennek tűnik, hogy itt vagyok. Nem is az itt, sokkal inkább a kivel a meglepő, hiszen bárhonnan közelítem meg a dolgot, Justin még mindig idegennek számít. Jó, már nem egészen, de bőven akadnak még őt érintően kérdések, és talán a legfontosabb az, hogy miért bír ilyen hatással rám. Nem értem, ahogy az egész életemet sem, amely mintha csak egy csapásra fordult volna fel teljesen, és olyan személyekkel hoz össze, akikkel valami célja van. Kezdve Tigerrel, Reaval, és most Justinnal, akikhez valami különös, megfogalmazhatatlan vonzás húz, persze egészen más módon. Egyelőre mégsem tudtam teret engedni mindenkinek, és a gondolkozás nélküli teljes bizalmat egyedül Rea kapta meg, amiért már a találkozásunk első pár perceiben úgy éreztem, hogy összekapcsolódtunk. Van valami abban a lányban, ami amióta, hogy lakótársak lettünk, egyre szorosabban köt hozzá. Azt is mondhatnám, hogy hosszú évek óta ő az első olyan barát, aki mellett nem kell szerepet játszanom, és nem a pénzem motiválta, hogy kedvességet mutasson. Sőt, tulajdonképp ő volt a segítségemre, hogy kis léptekben, de lazítsak azon a pórázon, amit apám rendszerint rövidebbre vesz, ha úgy érzi nem abba az irányba haladok, amerre ő szeretné. Persze ennek ára volt, ahogy mindennek, ha alkudozásba kezdünk. Az alku tárgya pedig Tigerre irányult, és eleinte nem igazán értettem egyet a nézeteivel. Annyira nem, hogy nem jártam haza sokáig, és olyan harcba kezdtem apámmal miatta, ami már cseppet sem volt szórakoztató. Túl messzire mentünk, leginkább ő, és azt hiszem, ha nincs az az este Tigerrel, amikor rávilágított arra milyen élet az, amilyet ő él, még mindig csatában állnék. Azonban ez valamelyest megváltoztatott. Nem féltem, nem félek Tigertől, de azt se tudnám mondani, hogy egyértelműen megtudnék birkózni azzal, amiket felszínre hozott, és az elfogadás még inkább nem megy. Még. Viszont szeretném, ha így lenne, mert legbelül válaszokat akarok kapni a kérdésekre, amelyek azóta nem hagynak nyugodni. Talán, ha nincs az esküvő, ami váratlan módon hozott  össze Justinnal, már megejtettük volna a beszélgetést. Egyelőre mégis egyszerűbbnek tűnt menekülni ennek a gondolata elől, a szőnyeg alá söpörni addig, amíg csak tehetem. Közben meg a Justinnal való közös utazás is tartogat magában kételyeket, melyek a sok variálás a lemondással, majd meggondolással, tökéletesen megmutatkoztak. Mégsem hiszem, hogy ez Justint annyira meglepetésként érte, hiszen az esküvő éjszakáján is végig dacoltam az irányába áradó érzéseimmel, melyekkel ezidáig még nem találkoztam.

Ez most, mintha nem is létezne. Mintha abban a percben megfeledkeztem volna róla, amint felszálltunk a gépre, és a megérkezésünk pillanata óta időm sem volt felmérni mekkora őrültség itt lenni vele. Túl természetesnek hat, túlzottan csábít, és az elmúlt pár óra mindenről szólt, csak a túlgondolásról nem. Szívem szerint egész nap magunkra zárnám az ajtót, és élvezném azt a vágyat, ami újra és újra magával rántott az elmúlt órákban, de többet akarok tudni róla. Megakarom ismerni. Látni akarom egy olyan oldalát, amit talán még sosem mutatott meg senkinek. Állandóan az az érzésem vele kapcsolatban, hogy több rejlik benne, csak védi magát, amiért mégcsak hibáztatni sem tudom, mert én is ezt teszem. Ezért lehet, hogy helyettünk leginkább a tetteink beszélnek, beismerik azt, amit mi még értelmezni nem tudunk. Én biztosan nem. A libabőr a bőrömön az érintéseire azonban árulkodóak lehetnek, és mosolyognom kell, amikor eleinte komoly arckifejezését felváltja a vigyor, ami elárulja, hogy csak húzni akar. Ebben bíztam. Reméltem, ha csak egy dolgot, de azt megtanulta rólam, hogy szeretek túl lépni olyan határokat, melyek másoknak már a nem tetszését váltja ki. Polgárpukkasztó. Nekem tetszik ez a szó, és szeretném, ha kicsit ő is az lenne. Ha bele lehetne vinni a rosszba, ami nem feltétlenül rossz, sokkal inkább szórakoztató.  
- Más választ el sem fogadtam volna. Mondom ezt még gyorsan a csók előtt, mely éppen akár a megpecsételése is lehet ennek a dolognak. Hiszen, ha ez az ajánlat nem kecsegteti, kénytelen leszek még itt helyben levetkőztetni, hogy vacsora közben ne arra gondoljak, hogy valójában ő lett volna a desszert.

Erre azonban egyelőre nincs szükség, miután úgy dönt, ő is el kezd készülődni, és nehéz megállni, hogy ne az öltözködésben segítsek neki, sokkal inkább a vetkőztetésben, de míg felfedem neki, hogy már előre terveztem, képes vagyok megállni a késztetést.
- Azul Beach Club. De kérlek a név ne ijesszen el, mert persze az értékelés egy dolog, viszont engem a hely hangulata magával ragadott. Szerintem neked is tetszeni fog. Adok választ a kérdésére, hogy nem csak a levegőbe beszéltem, amikor felhoztam az ötletet az éttermet érintően. Jó, elismerem. Nem csak étterem, sokkal inkább tartogat magában lehetőségeket, és talán ez fogott meg annyira benne. Azon kívül természetesen, hogy a hely gyönyörű, és közel van a tengerparthoz. - Ráadásul sok a medence, ha esetleg felfrissülésre vágynál. Tudod, abban tudok segíteni. Incselkedek, miközben az ingjét gombolom, szabadon hagyva az utolsó kettőt, aminek a helyén végigsimítok. Nem célom egyébként újra ruhás fürdőzést tartani, de szeretem azt a közös pillanatunkat, és szeretnék újat a tengerparton.

Olyan szenvedéllyel csókolom vissza, mint aki el akarja csábítani. Mint aki még egy kis időt akar kettesben vele, de amikor hirtelen zavartan lép el tőlem, az engem is arra késztet, hogy visszafogjam magam. Szavai pedig csak megerősítenek ebben. Igaza van. Elvégre megismerni akarom, és ha a Balin töltött időt az ágyban töltjük, aligha lesz rá erre módom. Úgy legalábbis nem, ahogyan én szeretném, mégis a vágyaim uralkodnak a testem felett. Ezért, amikor a kezemért nyúl, én közelebb rántom magamhoz, hogy indulás előtt még egy utolsó szenvedélyes csókot lophassak tőle. Kiélvezem, hosszúra nyújtom, és csak akkor távolodok el tőle, amíg mindketten ki nem fulladunk.
- Most már mehetünk. Súgom az ajkaira éhesen, és még mielőtt tényleg nem indulnánk el, most én kulcsolom össze a kezét az enyémmel és indulok el. Magamhoz veszem még a táskámat, majd bezárom magunk mögött az ajtót, és továbbra is kézen fogva sétálok vele, mintha számomra ez lenne a legtermészetesebb. Pedig nem az. Nem igazán viselkedtem még senkivel úgy, mint egy barátnő, tulajdonképp azt sem tudom hogyan kell, de Justin mellett minden magától jön.
- Pár perc séta, és ott is vagyunk, ahol robogót tudunk bérelni. Viszont, hogy ne tűnjek ennyire irányítás mániásnak rád bízom, hogy egy- vagy kétszemélyes motort béreljünk. Na és, ha az utóbbi mellett döntenél, ki vezessen? Vázolom a lehetőségeket, miközben valójában puhatolózok, hogy ezáltal is jobban megismerhessem, mert minden apró részlet érdekel, és amikor odaérünk ennek megfelelően intézkedem.

Indonézia, Bali --

Velem jöhetnél. Ez az a bizonyos mondat az esküvő napjáról, ami teljes őrültségnek hangzott, mégis úgy vágyott rá minden porcikám, mint aki odavan ezért az őrületért, és akkor ott, valami megváltozott bennem. Mintha csak Justin egész jelenléte, lelke, mindene vonzani kezdte volna az enyémet, és egy ilyen, eddig számomra ismeretlen érzés, rendesen össze is zavart. Annyira, hogy az utazást megelőző napon, mint egy riadt gyermek mondtam vissza mindent, majd másnap a repülő indulás előtti órákban bolondként újra meggondoltam magam. Legyen vicces vagy szánalmas, de épp ezért volt, hogy a repülőút első fél órájában nevetni kellett magamon. Azon, hogy eleinte a Justinnal való közös éjszakát egy szép emlékként akartam felfogni, ami gondoltam majd idővel úgyis megkopik, de végül a mi lenne ha? kérdésben rejlő lehetőség győzelmeskedett. Leginkább azért, mert megrémített, hogy mindez el is veszhet, ha nem cselekszem.  

Az elmúlt forró órákban eszembe se jutott kételkedni, sem magamban, sem "kettőnkben", annak ellenére, hogy tulajdonképp  azt sem tudom, egyáltalán létezik-e olyan, hogy "mi". Elvégre még abban sem vagyok biztos, én mit akarok Justintól, azon kívül, hogy eltöltsünk pár csodás napot a szigeten, és az, hogy utána vár-e még ránk valami közös, az egyelőre egy kibogozásra váró csomó. Ráér, és mégha néha be is furakodik a gondolat a fejembe, Justin érintése azonnal el is feledteti, ahogyan most is. Önkéntelen sóhaj csúszik ki a számon, amikor ajka a nyakam vonalát éri, és libabőrössé válik a bőröm, mint minden alkalommal, ha itt érint.
- Mondanám, hogy szeretek polgárpukkasztó lenni... Válaszolom huncut mosollyal az arcomon a szemeit fürkészve a tükörben, miután megköszöntem a bókot, és a derekamat átölelő kezeire helyezem a sajátjaim. - De a ruha ezúttal marad. Helyette feltudok ajánlani egy éjszakai meztelen fürdőzést a tengerparton. Teszem a szemérmetlen ajánlatot, amíg végig simítok a kézfején az ujjaimmal, és rákacsintok. Ha úgy nézzük, a közös "fürdőzés" amúgy sem áll annyira távol tőlünk, ruha ide vagy oda.

Tekintetem végigkíséri Justin mozdulatait, eleinte még a tükörben, ahogy ellép tőlem, majd végzek pár utolsó simítást magamon. Kirúzsozom a szám, megigazítom a hajamat, és felé fordulok a kérdését követően.
- Igazából már ki is néztem egy éttermet. Gondoltam ha már Bali, egy ázsiai és indonéz ételekre specializálódott hely, első választásnak tökéletes lehet. Vázolom fel a lehetőséget, miközben teszek pár lépést annak érdekében, hogy én is hozzáférjek a szekrényhez, amiből épp a megfelelő darabot keresi, és kiemelek egy laza fehér inget, amit leveszek a vállfáról, majd átnyújtok neki.
- Ezzel nem hibázhatsz. Nyomok egy puha csókot a szájára, és ha beleegyezően felveszi, segítek neki az inget begombolni.
- Bár meg kell hagyni, enélkül te is sokkal jobban nézel ki.  Teszem még hozzá, és miután a felső két gombot szabadon hagytam az ingén, végig simítok az ujjaimmal a csupasz bőrén.
- A hely egzotikus, bambuszból épült az egész, és ha ez nem győzött volna még meg, különálló teraszokkal rendelkezik, ahonnan gyönyörű a kilátás a tengerre, és nem utolsó sorban ma élő zene lesz. És, ha hatott rád a marketing duma, arra gondoltam, hogy mehetnénk robogóval. Az egyik leggyorsabb közlekedési lehetőség, és az étterem sincs túl messze, ráadásul New Yorkban eleget taxizunk, vagy épp utazunk egy személyi sofőrrel. - Mit szólsz? Kérdezem, mialatt összekulcsolom a kezeinket.