A szülei állítása szerint szorgalmas lány, aki önállóságát bizonyítva költözött Amerikába, hogy a nyugati látásmód segítségével a jövőben előrelendítse az üzletüket. Sőt, ki tudja? Talán ő menedzselheti majd a távlati tervekben szereplő nyugati turistákat célzó hotel csoportot, de egyelőre a tanulásra kell koncentrálnia. Hogy a pletykák? Nos, mind alaptalan lejáratás, nincs szó semmilyen veszekedésről vagy hogy büntetésből lett volna Amerikába küldve. A Wanchai család makulátlan, nemdebár?

Volt osztálytársai azonban más véleményen vannak. Szerintük sznob és kárörvendő, ráadásul nem annyira okos vagy szorgalmas, hogy csak az eszének köszönhetően bejusson egy neves egyetemre. Nem csoda, hogy mikor kijöttek a végzős eredmények, mindenki kételkedett abban, hogy közel hibátlan eredményei lettek. Egyesek lefizetésre gyanakodtak, míg mások arra, hogy lefeküdt a tanárával. Senki sem tudja, mi az igazság, de gyanús, hogy hirtelen kiköltözött New Yorkba, nem?

Igazából nem túl kedves, abban az osztálytársainak igaza van, legalábbis azokkal, akik feltűnően megjátsszák magukat biztos nem. Kegyetlenül őszinte tud lenni, mikor épp nem szarkazmust használ, szóval jobb ha akkor kérdezed csak, ha biztos hallani akarod a választ. Kivéve ha a családjáról kérdezed, akkor közel sem biztos, hogy egyenes választ ad.
De amúgy egész jól el lehet beszélgetni vele, ha megtaláljátok a közös hangot, valahogy szinte mindig talál társaságot a klubokban, ahová rendszeresen jár, legyen az egy ismerős pultos, egy lány, akinek segít lerázni valakit, vagy egy srác, akivel ideig-óráig flörtölnek. Be nem vallaná (vagy legfeljebb elviccelve), de komoly bizalmi problémái vannak hála a szüleinek meg mert régi barátai sincsenek nagyon, szóval egy ideje már nem igazán tesz erőfeszítéseket hosszabb távú kapcsolatépítésre. Leginkább arra koncentrál, hogy jól érezze magát a jelenben, mintsem hogy a jövőjén aggódjon.
Amúgy talpraesett, hiszen egyedül jött New Yorkba 19 évesen a kissé erősen akcentusos angoljával, amit azóta folyékonyan beszél, és feltalálta magát. Kifejezetten okosnak vagy szorgalmasnak nem nevezné magát, de megvan a magához való józan paraszti esze, például úgy játszik az egyetemi féléveivel, hogy minimális erőfeszítést tegyen bele, de ne járjon le a diák státusza, így még a vízumját is sikerült meghosszabbítania, hogy ne toloncolják haza. Amivel amúgy önmagában nem lenne baja, télidőben rendszerint visszakívánja a hazai kellemes 30 fokot, de szereti az önállóságát, amit a szüleitől távol tudhat magáénak, szóval egyelőre nem igen akar visszaköltözni Thaiföldre.
Csakhogy rendkívül alulmotivált, ha olyat kell csinálnia, ami nem érdekli, mint például a tanulmányai. Pedig a vendéglátás témával és a menedzsment alapismeretekkel baja nincs is, inkább az oktatás ezen formája kergeti őrületbe, a sok száraz tankönyv és elmélet. Meg esze ágában sincs hoteleket igazgatni élete végéig. Szívesebben üzemeltetne mondjuk egy klubot, ha már annyit jár ilyen helyekre, de a szülei tuti azzal fenyegetnék, hogy kitagadják, ha ilyesmit felvetne – pedig azt még ők sem tagadhatják, hogy a thonglori klubok meg phuketi tengerparti bárok jól mennek. Szóval úgy van vele, hogy amíg kényelmesen él a pénzükből, miért kockáztatna?

Wanchai [győzelem napja]
A Wanchai család egyetlen lánya mindig is érdekesnek találta, hogy a kultúrájukban mekkora jelentősége volt a neveknek. Azt azonban sosem gondolta volna, hogy egyszer szembesülnie kell azzal, hogy a családnevének híre mennyivel fontosabb, mint az ő véleménye.

Pearl még mindig az iskolai egyenruháját viselte az asztalnál. Az ujjai remegtek a maga elé terített papírok felett, de túl frusztrált volt ahhoz, hogy el tudja rejteni dühét.
- Miért? - préselte ki az ajkai közül a kérdést, ami egész hazaúton rágta belülről.
Nuttarat Wanchai unottan felnézett a vacsorájából, egy pillantást szánva az asztalon elterülő évvégi vizsga eredményekre, majd újabb húscafatot tűzött a villájára, mintha máris untatta volna a téma.
- Nem egyértelmű?
Dehogynem, a napnál is világosabb volt: Pearl nem volt elég okos, nem teljesített olyan jól, mint ahogyan egy Wanchainak kellett volna, szégyent hozott volna rájuk…
- Meg sem vártátok az eredményeket. Akkor meg miért járattatok azokra a kurva felkészítő órákra? - A tizennyolc éves lány ujjai elfehéredtek, ahogyan ökölbe szorította a kezét, és egész testében megrezzent, amikor a villa az üvegasztalon koppant.
- Hogy merészelsz ilyen hangnemben beszélni velünk? - kérte számon az apja mennydörgésszerű hangon, de ülve maradt. A lány hosszan kifújta a benntartott levegőt. - Minden amit teszünk, a jövődet szolgálja. Más gyerek hálás lenne a segítségünkért. Ilyen eredménnyel bárhová felvesznek majd.
Igen, pontosan ez volt a probléma. A közel tökéletes eredmény. Pearl legkiemelkedőbb középiskolai teljesítménye. Gyanúsan.
A lány az anyjára tekintett az apja jobbján, és remélte, hogy ez egyszer majd az ő pártját fogja majd ha megérti, miért bosszantja a dolog ennyire.
- Azt hiszik, lefeküdtem a tanárommal.
A csend, ami követte a szavait, metsző volt. Hideg és kellemetlen. Pearl koszosnak érezte magát már csak a gondolattól is. Elcsábítani egy tanárt, hogy jobb jegyet kapjon? Ennyit nem ért az akadémiai eredménye. Nem a büszkesége árán. De talán csak ő gondolta így.
- Talán jobb lenne, ha a pénzről tudnának? - kérdezte az anyja nevetséges nyugodtsággal. Pearl darabokra akarta törni az asztal közepén álló vázát csak azért, hogy kizökkentse.
- Nem megyek a Chulalongkornra - jelentette ki makacsul, hirtelen elhatározásból. Az apja felhorkantott a bátorságán. Vagyis inkább vakmerőségén.
- Ez nem a te döntésed.
Tizennyolc éves volt és soha semmi sem volt az ő döntése.
De most az egyszer alkupozícióban volt, mert tudott valamit, amit a szülei titkolni akartak. Ez volt az ő esélye.


Suwanee [arany]
Suwanee ékszer-készlete irónikus módon leginkább ezüst darabokból állt, nem aranyból, gyöngyházfényű medálokból vagy gyöngysorokból. De az életútja sem volt aranyból kikövezve, hiába volt egy tehetős, saját bizniszt vezető házaspár gyermeke. Az arany (élet) súlyát viszont mérlegre tudta volna állítani.

Pearl érezte, ahogyan izzadság csorgott a nyakán, egészen a fekete masnival kötött ruhája alá, de nem érdekelte, hogy az ablaktalan new yorki klubban való táncolástól vagy a sokadik pohár alkoholos, cukros italtól melegedett ki. Nem is ismerte azt a srácot, aki a takaratlan vállára lihegett, de csak jobban bújt hozzá, amikor a zene gyorsabb ritmusra váltott. Már épp abban a kellemes félrészeg állapotban volt, amikor az ilyen végképp nem érdekelte.
Bár még csak most töltötte a huszonegyet, eddig is megoldotta, hogy bejusson ilyen helyekre, és alkoholt is kaphasson, de volt abban valami felszabadító, hogy végre nem kellett azt kamuznia, hogy idősebb olyasvalamiért, amit odahaza simán csinálhatott volna már. Nem is beszélve arról, hogy a szaktársai meg random ismerősök, akikkel a bulit tartották, mind lelkesen hívogatták meg egy-egy italra, tudván hogy fordított helyzetben Pearl sem volt sosem fukar a pénzzel. Ha már havi költőpénzt kapott azért, hogy befogja a száját és “problémamentesen” éljen távol a családi biznisztől, azt ki kellett használnia.
A lány nem tudta volna megmondani, mennyi idő telt el vagy hány shotot ivott még meg, de mire kiment párakkal a teraszra friss levegőt (meg egy körbe adott cigarettát) szívni a hűvös októberi éjszakába, már későre járt és a telefonja értesítésekkel volt tele. A legtöbb app felugró populját olvasás nélkül félrehúzta, de a keze még ittas állapotban is hezitált az apjától kapott LINE üzenetek felett, mielőtt megnyitotta volna a chatet.
Ne felejsd el, miben állapodtunk meg.
Az apja csak ennyit írt majd belinkelt egy pár Instagram fotót a buliról, amiben megjelölték. Ez volt az első dolog, amit az apja küldött neki, mióta elutalták a havi költőpénzt, és Thaiföldön már másnap volt, ami azt jelentette, hogy a szülei idén sem gondolták érdemesnek arra, hogy felköszöntsék a születésnapján. Helyette csak egy figyelmeztetést kapott.
Lehet, hogy a fél világ választotta el az otthonától, de a póráz így is rövid volt.


Pearl [gyöngy]
Pearl általános iskolai legjobb barátnőjét Milknek hívták. A fiatal lány nem talált a névben semmi furcsát, ahogyan a többi hasonló angol becenevekkel rendelkező osztálytársai esetében sem, amíg elég idős nem lett ahhoz, hogy angol tanulmányainak hála értse ezen szavak jelentéseit. Persze a szerzetesek, akik segítettek azon szülőknek választani, akik nem csak a hangzásra alapoztak, mindenbe bele tudtak magyarázni valami jót: a Milk név például biztosan szép, fehér bőrt vagy makulátlan lelket ígért, míg a Bank név gazdagságot és hasonlók. Mindenesetre a neve azon kevés dolog közé tartozott, amiért a lány hálás volt a szüleinek, mert így nem néztek rá furcsán Amerikában, amikor csak bemutatkozott.

Pearl egy fájdalmas nyögés keretében nyitotta ki a szemét, miután egy pillanatra túlkerekedett a nyomasztó fejfájásán. Az ember azt gondolta volna, hogy huszonöt éves korára már igazán megtanulta a korlátait, de hát a jó pap is holtig tanul (meg issza a bort) vagy hogy is mondják.
A lány még így sem habozott sokat, hogy kikeljen az ágyból, magára kapja a maradék ruhadarabját meg a kistáskáját, majd anélkül, hogy akár egy pillantást is szentelt volna az ágyban még horkoló srácra, elegánsan távozott. Nem igazán foglalkozott a pillantásokkal, amiket ezen a szép csütörtök reggelen kapott a falatnyi ruhája vagy elkenődött sminkje miatt, hiszen New Yorkban elég furább dolgokat is láttak már az emberek.
Hazafelé beugrott a manhattani Koreatown egyik éjjel-nappalijába, ami életmentő másnaposságra való löttyöket meg helyben fogyasztható méregtelenítően csípős ráment árult. Pearl nem hangoztatta, de ez volt az egyik kedvenc helye New Yorkban.
Még a forró levest szürcsölte, amikor a telefonja felzizzent, és a lány homlokráncolva nyitotta meg az egyetemtől kapott emailt. (Amúgy is utálta az emaileket, túl szárazak és hivatalosak voltak.) Az evőpálcika megállt a kezében ahogyan a sorokat olvasta, de csak néhány dolog ragadta meg igazán a figyelmét: szemeszter teljesítésére vonatkozó feltételek változása… nem elégséges kreditszám… az Amerikai Bevándorlási Hivatal jogszabályának értelmében…
A sok udvariaskodás meg jogi blabla után egy dolog igazán világossá vált a thai lány számára: ha nem teljesíti ebben a félévben a megadott kreditszámot – ami éppenséggel azt jelentette, hogy semmiből sem bukhatott meg –, akkor elveszítheti a tanulói vízumját és haza kell mennie.
- Basszus.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nem könnyű egy olyan család egyetlen gyerekének lenni, ahol folyton nyomást gyakorolnak az emberre, szigorú szabályokat kell követni és amelyikben elvárják a tökéletességet is. Úgy tűnik, hogy neked nem is igazán sikerül alkalmazkodnod a vaskalapos apád akarataihoz, ami nem is csoda, hiszen mikor rendszeresen más akarja megmondani, hogy mit kéne tenned, akkor az valahol természetes, hogy folyamatosan a lázadás lesz rá a válaszod. Mert szerintem neked bőven meg van a magadhoz való eszed, egyáltalán nem vagy olyan buta, mint amilyennek az osztálytársaid és a környezeted tart.  Bár nem könnyű felnőni - a te helyzetedben főleg nem, hiszen hozzá vagy szokva az arany életedhez -, de hidd el, hogy sokkal könnyebb lenne, ha megpróbálnál kitörni a rád erőltetett kötelességek alól. Az apád pénze lehet, hogy vonzó, meg könnyebb megkapni tőle, mint megkeresni azt magadnak    , de nem lehetetlen. (egyébként meg szerintem is menőbb egy klubbot vezetni, mint hotelt ) Mindenesetre én kívánom, hogy sikerüljön kialakítanod magadnak egy olyan életformát, amelyikben jól érzed magad, de most egyenlőre légy óvatos, mert ketyeg az órád!  Remélem, hogy sikerül megtartanod a vízumodat, mert egész New York sajnálná, ha egy ilyen lázadó, de ugyanakkor szimpatikus leányzó vissza kéne menjen a saját szülőföldjére, ahol talán még nagyobb szigorúság fogadna, mint eddig valaha.  
Színt és rangot majd egy admintól fogsz kapni, de addig is érezd jól magad!    Nagyon tetszett az egész lapod és az ahogyan fogalmazol, öröm volt olvasni    

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!