Huszonnyolc éves koromra az égvilágon mindenem megvolt, amit csak gyerekoromban akartam: pénz, luxus, tekintély, hírnév, saját megacég, nők százai, miden,amiről más még csak álmodni se mert.
És a legszebb az egészben az volt, hogy ezt az egészet szinte egyedül értem el.
Árvaházban nevelkedtem, így a szemét szüleimet nem is ismertem, mert nyilván nem kellettem nekik. Ezzel már rég nem foglalkozom, mert ha ők nevelnek fel, talán sosem érem el azt, amit akartam.
New York városában szinte mindenki ismert és aki nem is tisztelt, az bizonyára félt tőlem, mert mindig mindent megszereztem, amit akartam.
Egyszerű autószerelőként kezdtem, de aztán úgy forgattam a lapokat, hogy saját műhelyem, vállalkozásom és végül megacégem legyen.
Természetesen az autók iránti szeretetem megmaradt, így foglalkozom még mindig az autókkal.
Persze, a szerelés mára rég a múlté, de akkor is az autókon volt a lényeg. Talán ezek a gépek voltak az egyetlenek, amikért rajongtam.
Egyetlen ember volt, akit valamire tartottam, ő pedig nem más volt, mint az úgynevezett mentorom, Gordon.
Neki köszönhettem, hogy anno pénzhez jutottam, ő indított el utamon. Olyan volt, mintha apám helyett apám lett volna. Érzelmek nélkül.
Persze, cserébe nekem is el kellett végeznem számára pár piszkos munkát, de nem bántam.
Amikor pedig elértem, hogy ilyen hatalmas legyek, azt kérte tőlem, hogy fegyvereket gyártsak titkon a számára, amiből közösen nyerünk, én pedig belementem.
Sose tudtam volna neki nemet mondani, de nem is nagyon akartam, hiszen nekem is hasznom volt az egészből.
Igaz, a fegyverkereskedelem nem volt egy sétagalopp és számtalanszor megtámadtak már emiatt vagy életveszélyes helyzetbe kerültem, de idővel megtanultam a fegyvert rendesen használni és verekedni is, sőt.
A magánéletre semmi időm nem maradt, de nem is igazán vágytam, se barátra, se barátnőre.
Persze, a szinte napi kefélésre mindig szakítottam időt jobbnál jobb nőkkel, de körülbelül ennyi kellett nekem tőlük, de az, ha úgy akartam, azonnal.
Azt is lehetne mondani rám, hogy szexmániás vagyok és hogy egy kicsit kedvezzek saját magamnak, jelenleg is éppen egy swinger klub nyitásán gondolkodtam, vagyis már meg is volt a hely, csak egy kis belső pofozásra volt szükség.
A cégemen belül dolgozó nőket is rendszeresen dugtam, ha éppen úgy tartotta kedvem és nem tűrtem ellentmondást, a titkárnőknél meg ez egyenesen munkaköri leírás volt.
Jelenleg is éppen egy új nőt kerestem erre a posztra, mert az előző, Miranda sajnos belém zúgott, követelőzött, ezért mennie kellett.
Egy titkárnőtől elvártam, hogy okos legyen, de nem beszéljen sokat, mutatós legyen, márkás ruhákba öltözzön, sminkeljen, de ne úgy, mint egy kurva.
A mai napon nem volt szerencsém, mert lepusztultnál lepusztultabb csajok jelentkeztek, ha nem jól néztek ki, akkor el voltak olvadva tőlem. Na, ez nekem nem hiányzott.
Aztán végül belépett az ajtón egy barna hajú szépség, aki jobban nézett ki a többitől, legalább is a didkói biztosan..
A megjelenése máris jó pont volt, a többi már kevésbé.
- Gondolom, nekem nem kell bemutatkoznom. – jegyeztem meg nagyképűen miközben kezet szorítottam vele, majd kezemmel mutattam, hogy üljön le velem szemben.
- Nos, Thea. – folytattam komolyan miközben áthatóan végigmértem őt.
- Mondja el nekem röviden, de velősen, hogy miért is akar nekem dolgozni. – váltottam most egy kicsit szigorúra, hiszen az én titkárnőmnek tökéletesnek kell lennie, ezért is nem bíztam másra ezt a feladatot,pedig megtehettem volna.
- Tudja, nem vagyok egy kedves ember, enyhén kifejezve. Ha úgy tarja kedvem, leharapom a fejét, nem érdekel a véleménye és a hangulata sem. Nem bírom a nyivákolást és a sírást. Aki az én titkárnőm akar lenni, a magánéletét elém kell helyeznie, mert megtörténhet, hogy az éjszaka közepén hívom fel, hogy elfogyott a whisky-m. – magyaráztam halálosan komolyan, mert már volt erre példa.
Aztán kezdte a szövegelést, miután megadtam neki az engedélyt, de az egészből, csak annyit hallottam, hogy blablablabla.
Na, nem volt hülye a nő, beszélni is tudott, de nem volt benne semmi különös, ami érdekelt volna, kivéve még mindig a nagy csöcsei.
Miközben beszélt, rájöttem, hogy nem is lenne rossz titkárnő, de ahhoz azért még valamit meg kell tennie nekem azonnal.
- Szopjon le és fel van véve! – néztem a szemébe szemrebbenés nélkül, amikor végzet hosszadalmas monológjával.