Kérésére csupán csak bólintok és eleget teszek neki. Nem hozom fel Dreat többé. Nem akarok összeveszni Evannel, ez az ő élete és ő tudja, hogy mihez lenne kedve. Ha nem szeretne a lányról beszélni akkor nem beszélünk róla. Végülis tényleg nem az én dolgom, nem avatkozhatok bele mindig mások életébe csak azért, mert az enyém pocsék és így akarom elvonni a figyelmemet a szar életemről. Meg kell tanulnom a saját dolgommal foglalkozni. - Mielőtt felhozol valakit szólj, és elmegyek addig valahova. – mondom nevetve. Nem nagyon szeretnék úgy aludni, hogy közben nyögéseket hallok vadidegen nőktől. Nyilván ez kölcsönös, ha esetleg én hoznék fel valakit, szólnék előtte Evannek. Nem tudom vajon ő hogy van vele, de én kényelmetlenül érezném magamat szex közben úgy, hogy tudom, hogy a lakótársam meg a másik szobában van. - Kedves, hogy felajánlod, de épp menekülök abból az életből, hogy eltartsanak. Be akarom a szüleimnek bizonyítani, hogy lábbra tudok állni és elláttni magamat. – mondom kedvesen. Azt tudom, hogy tényleg sok pénze van. - Amúgy pontosan mit dolgozol? Csak annyit tudok rólad, hogy üzletember vagy. – hirtelen eszembe jutott, hogy tényleg nem ismerem annyira jól, hogy tudjam mit dolgozik. Vajon valami cégnél lehet fejes vagy igazgató? Ha sok pénze van akkor kétlem, hogy szimpla beosztott lenne. Igazából az is jó lenne, ha nála tudnék dolgozni, legalább munkahelyen lenne ismerős arc és nem lennék annyira elveszve. Bevallom kicsit félek a jövőtől. A jövőtől amiben tényleg csak magamra számíthatok. Világéletemben egy burokban éltem amit a családom húzott fel körém, de miután megtudtam, hogy apám mivel foglalkozik, muszáj volt úgy döntenem, hogy kimászok ebből a közegből. Nem akarom, hogy bármi közöm is legyen illegális dolgokhoz. Nem akarok bajba kerülni és az életemet börtönben leélni, vagy éppen célpont lenni, mert apám veszélyes ügyekkel üzletel. - ÚRISTEN. Tényleeg? – szinte kicsattanok az örömtől amikor felhozza, hogy dolgozhatnék náluk. Leteszem a konyhapultra a kávés bögrémet és a nyakába ugrok, átölelem őt. Olyan jó lenne, ha tényleg sikerülne náluk dolgoznom. Megmutathatnám, hogy több vagyok, mint egy csinos pofi.
“Happiness is like a butterfly; the more you chase it, the more it will elude you, but if you turn your attention to other things, it will come and sit softly on your shoulder.”
- Nem a csajom Nini, részegen beszéltem róla neked, de már semmi közünk nincs egymáshoz, valósznűleg talált már valakit, akivel boldog lehet és már nem is nagyon koncenrtál rám, talán még nem is gondol rám. - vonom meg a vállam, nem tudom, hogy akarok e Dreára gondolni, vagy inkább elűzném a gondolatot is a fejemből, ami vele együtt jelenik meg benne. - Csak inkább ne hozzuk szóba jó? - kérem, sőt inkább kijelentem ezt, mert nincsen kedvem erről filózni vele, főleg, hogy ehhez a mi nem tudom milyen kapcsolatnak semmi köze nincsen. - Akkor ezek szerinte azt sem tudod, hogy ez a ház nem éppen a szüziességről híres, nem egy lány fog majd itt megfordulni, ha a szép kis szád nem akar majd egy kicsit jobb kedvre deríteni. - mondom neki nevetve, nem megbántva őt, csak egyszerűen ilyen vagyok és mivel nem ismer, jobb ha most tudja, hogy attól, hogy egyszer volt egy kapcsolatom, még nem vagyok pap, és igenis élem az életem, nem is akárhogy van aki irigyli és van aki megveti, még nem tudom, hogy ő hova fog tartozni. - Nyugi édes a szobám már régen fel van avattam a tied viszont nincs, de akár ki próbálhatod azt s ha van kedved, csak hogy lásd mennyire vendégszerető vagyok. - iszok bele én is a meleg löttybe, de annyira nem jön be sokkal inkább a pimaszságom takargatására akartam használni, de kinek hazudjak, hogy ilyen vagyok, szerintem Nini-t annyira nem zavarja. - Ugye tudod, hogy nekem elég sok van pénzből, ameddig nem találsz munkát csak mond mi kell és megkapod. - teljesen lazán mondom neki, a mi világunkban ez annyira azért nem fura dolog, de tudom, hogy sokaknak az lenne. Ha van miből költeni és már nálam lakik, akkor nem hinném, hogy annyira nehezemre fog esni majd mindent megvenni neki amit akar. Persze tudom, hogy nőből van és lesz egy olyan kattanása, hogy majd magát akarja fenntartani, meg hát nem mindenki szereti ha eltartják, főleg ha egy vadidegen az illető, márpedig mi azok vagyunk. - Ha nagyon dolgozni akarsz tudok neked munkát. - mosolygok rá pimaszul, de néha még komoly is tudok lenni. - Az egyik alsóbb vezetőnk asszisztenst keres és be tudlak ajánlani neki, a nagyfőnök ajánlása pedig szent, csak szépen kell pislognod rám és minden megoldható. - simítom végig az arcát mosolyogva és nem nem kérnék érte cserébe semmi olyat, amire szerintem ő azonnal gondol, de ezt hangosan nem mondom ki.
Nevetve öntök a poharába a kávéból, majd magamnak is és beízesítem. Imádom már most ezt a gépet, hogy finom habos cappuccinot csinál. Körbenézek a lakásban és ahhoz képest, hogy egyedül lakik itt, tényleg szép. Viszonylag rend van, tisztaság. A költöztetők szokatlanul lassan pakolnak és sokszor bámulnak engem, bár szerintem ez annak tudható be, hogy alig van rajtam valami. Csupán csak csipkés fehérnemű és fehér selyem köntös, ami a combom feléig ér csupán. Belenevetek az ölelésünkbe amikor azt mondja, hogy öltözzek fel, mert felfogjuk avatni ketten a szobáját. - Nem hiszem, hogy a volt csajod örülne annak, hogy mással szexelsz. Hiába mentetek szét. – mondom majd felpattanok a pultra és onnan figyelem őket. Tudom, hogy Evan és Drea már szakítottak, de nem hiszem, hogy ettől még a lány örülne annak, ha megtudná, hogy az exe ilyen hamar összefekszik mással. Fordított esetben én sem örülnék vele, hiába az exem az illető. Ez lány dolog, nem akarom mással látni. - Ráadásul ha most öltöznék át a szobámban, akkor a költöztetők látnának ruha nélkül. Nem akarok ilyen jó napot okozni számukra. – mondom nevetve és újabb kortyot iszok a kávémból. Ez a cappuccino isteni. Vagy csak régen ittam már koffeint és a testemnek ennyire szüksége volt már a koffeinre. Épp végszóra befejezték a pakolást. Kifizettük őket majd bezártam mögöttük az ajtót. - Ugye nem akarod felavatni a szobád velem? – mondom mosolyogva. Habár nekem eddig nem igen voltak elveim, de most, hogy új életet kezdek, szeretnék új lenni, nem akarok elrontani semmit. Méghozzá nem is ismerem annyira a pasit. De ideköltöztem...hm, lehet megfog ölni álmomban, haha. Hope-nak lehet igaza volt és nem volt túl jó ötlet ilyen hamar oda költözni egy totálisan idegenhez. Bár nem tűnik szervkereskedőnek és a klubban is nagyon jól éreztük magunkat. Olyan érzésem volt, mintha ezer éve ismernénk egymást. Rögtön megtaláltuk a közös hangot. - Amúgy, ha gondolod bevásárolhatok kajákból. Bár még sosem voltam vásárolni, mert a bejárónőnk intézte ezeket a dolgokat, de csak nem lehet olyan nehéz. Még van pénzem aztán majd keresek valami munkát is. – munka...soha az életben nem dolgoztam még. Azt sem tudom, hogy egyáltalán miben vagyok jó, mihez értenék, vagy éppen milyen munkákhoz keresnek embereket. Kezdjek pincérnőként vagy pénztárosként? Egyáltalán bírni fogom a munkát? Korán kelés, 8 órás munkaidő, stb...
“Happiness is like a butterfly; the more you chase it, the more it will elude you, but if you turn your attention to other things, it will come and sit softly on your shoulder.”
Csak én lehetek ennyire bolond, hogy simán bevállalok egy ismeretlen lány beköltöztetését a lakásomba. Ami amúgy üres, a csaj dögös és miért ne lehetne minden ennyire egyszerű. Mondjuk jobban örültem volna ha a én szobámba kötözik, de az hosszútávon nyilván nem lett volna jó senkinek sem. Én megunom hamar a csajokat és ő nem tűnik olyan egy éjszakás csajnak, akit kidobok ha megunom, azért valamirét jobban megfogott. Tetszik, amikor felnevet a szar poénom, de az ágyat én még tényleg nem próbáltam ki, csak megvettem, hogy ne legyen üresen az egész szoba és így sokkal jobban is néz ki és várhatja a szexi lányokat a rajta alvás miatt vagy mi. - Igen meg de ez nekem nem egy egyszerű gép cicám. - felelem neki miután odasétál segíteni nekem a nagyon egyszerű kávé gépemen, ami nekem kínai mert az is csak van és szinte sosem használom. Ilyen amikor a pénz is csak van és már nem tudja hova költeni az ember, rémes tudom. Oda húzom magamhoz, mintha ezer éve tudnám ki ő és csak nézem, ahogy pakolják a cuccokat, ha a srácok helyében lennék, én biztosan lassabban pakolnék, alig van rajta valami, ami takarja és annyira dögös, hogy még nekem is lehet a reggeli merevedésselgondom, de ez engem sosem hozott zavarba. - Ha nem veszel fel valamit gyorsan nem is kell használnod a szobád, mert amint elmentek az én szobámat próbáljuk ki. - súgom a fülbe és eltávolodok tőle, hogy bezárjam az ablakot, ami a fejem miatt lett kinyitva, de a hidegen kívül mást nem segített. Amint a konyhába visszaérek kinyitom a hűtőt. - Amit lehet itt érdemes tudnod, hogy ez mindig üres ha enni akarsz szólj és hozatok kaját, de nem szoktam meg, hogy enni kell egy kis ital mindig tele teszi a hasam. - nézek rá bocsánatkérően, mert lehet a meghívás korai volt, és nem készültem fel rendesen, hogy nem egyedül fogok itt élni. Bár felüdülés lesz a sok egyedüllét után és Nini pont az az ember, aki tuti, hogy ki fogja csinálni az idegeimet, mert szeret rajtuk táncolni, de pont ezért is bírom már most annyira, főleg ebben az alig szettben, ami kiemelik a lábait és kinyírja az agysejtjeimet, amíg koncentrálok, hogy a mászkáló figurák előtt ne akarjak egy reggeli szexet letolni vele a konyhába, már ha ő egyáltalán belemenni.
Sosem gondoltam volna, hogy egy férfinél fogok lakni, főleg egy számomra viszonylag idegennél, de valahol muszáj elkezdenem. Tudomásomra jutott, hogy apám eléggé alvilági dolgokkal keresi meg a pénzét. Sosem akartam ilyenek közé tartozni. Nem érdekelnek apám piszkos ügyletei, ki akarok maradni belőle.Kimaradni pedig csak úgy tudok, ha elköltözök otthonról és nem függök többet apámék pénzétől. Kicsit magam alatt voltam amikor elmentem bulizni és kb a sárgaföldig leittam magamat. Egy nap alatt lettem kb hajléktalan és szegény is. Nem is olyan könnyű új helyre költözni, mint ahogyan én azt a fejecskémben elképzeltem. Volt egy csávó akivel egész jól eltöltöttük az éjszakát. Na nem rosszra gondolni. Csak beszélgettünk, kisírtam magamat neki ő pedig felajánlotta, hogy költözzek hozzá. Szerintem életem legmeggondolatlanabb döntését hoztam meg. Oda költözni egy vadidegenhez? Hát hülye vagyok én? Másnap már ott voltam, a saját kulcsommal és beengedtem a költöztetőket. Felvont szemöldökkel nézek a csoszogó félmeztelen férfi felé akin látszik, hogy még nálam is másnaposabb. Elnevetem magam a szűz ágy hallatán. - Szuper, szeretem a szűz ágyakat. – mondom mosolyogva, majd arrébb állok az ajtóból, hogy a költöztetőknek ne legyek útba és elférjenek. Oda sétálok Evanhez. Mikor látom, hogy szarakszik a kávéfőzővel, segítek neki. - Nem nagy kunszt, csak meg kell nyomni a megfelelő gombokat. – mondom gúnyosan. Azt hiszem mi jól el leszünk. Mikor lefőtt a kávé, töltök magamnak egy bögrébe, beízesitem és iszok belőle. Mennyei, nagyon jól esik a másnaposságomra. Megölelem Evant és arcon puszilom mikor szóvá teszi, hogy még nem köszöntem neki. Úgy viselkedünk, mint egy átlagos testvérpár, én fehérneműben és szatén köntösben vagyok, ő boxerben, és egyikünk sem érzi kínosnak a helyzetet. Szerintem vannak olyan emberek akik közt csak úgy megalakul a női-férfi barátság anélkül, hogy akarnának bármi többet a másiktól.
“Happiness is like a butterfly; the more you chase it, the more it will elude you, but if you turn your attention to other things, it will come and sit softly on your shoulder.”
- Ne basszátok szét a falat, kurva drága volt bevonatni azzal a zöld szarral, és ne ennyire hangosan már srácok, most keltem fel, és kibaszott másnapos vagyok. - csoszogok ki a bejárathoz, ahol éppen az első kör jön fel a kocsiból. - Komolyan kiscicám, ennyi szarod van? Ha szólsz normál időben, mondjuk amikor nem vagyok itthon már régen átrakattam volna a szobádba, de amúgy van benne egy csomó holmi, még valami ágyat is felhozattam, szóval amit ott lent a muksó kiszedett a kamionból rakasd vissza, ez nagyobb és kényelmesebb, elvileg, nyugi még szűz. - kacsintok rá és elindulok a konyha felé, hogy főzzek egy kávét, bár azt sem tudom, hogy kell bekapcsolni a kávéfőzöt, olyan ritkán iszok ilyet. Nini és én már nem is tudom hogyan futottunk össze, ja igen és így is csak én hívom, mert valamiért mindig olyan furán felhúzza az orrát, erre a névre, szóval már bennem ragadt, örökre. Még annyi megvan, hogy buliztunk, nagyon durva menet volt, mondjuk még meg sem fektettem, de a hisztit amit lecsapott,olyan szokásos női előadás volt, amikor részegen sírnak egyet én meg kedves voltam és be voltam állva és simán meghallgattam majd rávágtam, hogy ha nem akar otthon élni jöjjön hozzám,kurva jó barátok leszünk mi ketten. Ja, szavamon fogott, másnap már hívott, hogy akkor jönne, én meg másnaposan mondtam, hogy jöjjön, aztán most meg minden cucca már lassan a lakásomban van. Mondjuk nem is baj, ő valahogy az a kategória, akit meg s fektetnék, de nem kell hozzá pucérkodni, hogy kibírjam magam mellett. - A legmesszebbi szobát kapod, saját fürdővel de nem azért mert nem akarlak látni, csak mert az a legnagyobb. - dőlök neki a pultnak, már a lefőtt kávéval a kezembe, ami úgy csúszik le a torkomon, mint a méreg, na egy kis whisky kellene bele, de ma munkába is kell mennem. - Gyere már ide, még nem is kaptam egy kibaszott sziát se, csak berontott hozzám a sok izzadt pali és hozták a cuccod és utánuk csapódtál te is. - húzom magamhoz, most egy kicsit olyan nekem, mint egy sosem létezett testvér, már egy ideje, na jó évek óta el vagyok veszve lelkileg. Neki el sem mondtam még, hogy találkoztam Amandával, nem is tervezem, mert össze kell szednem magam és bárki bármit mond meg fogom próbálni visszaszerezni a lányt, mert szeretem és kell nekem, ahogy Nini is az életem része lesz, tudom, hogy lassan de biztosan fogom tudni összerakni a kirakóst, amit pár éve 1000 darabra törtem.
Kezdőlap
story of my life...
