Nem ez az első ilyen kirohanásom, túl sok a nyomás, amit rám helyeznek, pedig nem direkt csinálják, vagyis apu nem, ő pontosan tudja mennyit bírok el és annyit is kérne, de a testvéreim nem annyira látják ezt. Nekik vagy a kislány vagyok a két copffal, vagy a felnőtt, akinek vinni kell a klubot, mert ez a feladata. Egyetemre járok és közben igyekszem igazgatni a klubot, sosem egyedül kellett csinálnom, az nem is ment volna, de néha azt érzem rám szakad minden. Egyedül vagyok néha, túlságosan is egyedül, minden barátomnak megvan a maga gondja, nem fogom őket az én majdnem tökéletesnek látszó életemmel traktálni, még ha azt is mondják, hogy nyugodtan.
- A sráccal ott találkozunk kocsival jött, szükségem van erre az estére Dave. - nézek rá amikor beülök mellé a kocsiba, és bekötöm magam. A srácot azért hoztam el, hogy még jobban felhúzzam apámat, de nem tudom akarok e vele bármit kezdeni, bejön, nyilván, de ahhoz sincsen energiám, hogy odategyem magam. Mostanában leálltam ezzel az egyéjszakás dolgokkal, de a családom látványa megint visszahozta bennem, hogy ezzel üssem el az esti időmet és a stresszt is így vezessem le.
- Hívtam pár barátomat, ma nem romantikázunk édes. - nézek rá, miközben csak kijön egy könnycsepp és végig gördül az arcomon. Elfordulok tőle és letörlöm, amióta anyu meghalt és olyan ritkán látnak, mindig ez van ha találkozunk, ítélkeznek, és megvetik a barátaimat, mert nem olyanok, mint ők. Még fel sem tűnt nekik, hogy én sem olyan vagyok.
- David én is ilyen sznob picsa vagyok? - kérdezem a  nővéremre utalva, aki bár még annyira nem is nyilvánította ki a véleményét az arca sok mindent elárult.
A telefonom rezeg amióta kisétáltam, de nem akarok ránézni, tudom, hogy Massimo próbálkozik és apám már sajnálja a dolgot. Ő az egyedüli aki megért, de ő sem annyira érzelgős típus latin férfiként, hogy nekem ezt a tudtomra adja.
Tudom, hogy sokat ittam és nem kellene még tetézni, főleg, hogy a klubban lesz elég ital, de a lábam közötti fiókba nyúlok és megiszom a maradék italt, amit hagytam a buli előttről.
- Voltunk az egyik barátnőmmel Párizsban és tudod mit akartam akkor? Hogy egy hétig ne én legyek, hogy megpróbálja más lenni, ne Luana Paloma Machado, akinek a seggéből is arany nő és olyan könnyű az élete a külvilág szerint. Tudod meg akartam változni, volt egy kis késztést, hogy letegyek azokról a dolgokról, amik egy kicsit is rossz színben tüntetnek fel, tudod kevesebb parti, kevesebb pasi, egyéjszakások kilőve. Már kerestem is a nagy Ő-t, de az a barom nem kopogtat én meg el vagyok átkozva. - ecsetelem neki menet közben már egy kicsit becsiccsentve a bánatom, de ezeket pontosan tudja. Tudja milyen vagyok, milyen voltam, még arról az időszakomról is sokat tud, amikor a nálam 20 évvel idősebb házas férfi ágyából másztam ki sírva, mert ott tényleg éreztem valamit, de hülye voltam. Neki elmondok bármit, de nem tehetek meg vele sem mindent, vagyis nem akarok.
- Ha a pincér csávó cselekszik nekem is kellene? Vagy mondjam neki, hogy maradhatunk barátok, de ne menjünk tovább, még nem csináltam ilyet csak ha nem jött be a másik. - le sem esik mennyire össze vissza beszélek, és ő mégis hallgat engem én meg a vállára teszem a fejem, mint egy jó kiskutya, aki hálás egy olyan emberért, mint ő.
- Te nem ítélsz el ugye édes? - kérdezem miközben az utat figyelem a vállára hajtott fejemmel és a kezemet az övébe kulcsolom. Akár félre is értené ha látná valaki, de mi tudjuk mi ez.

A parti nem is vehetett volna őrültebb fordulatot, főleg, hogy Lu begőzőlt apja nyíltségén, pedig lett volna rá egy frappáns válaszom, de a kirohanásába még én se mertem volna beleszólni. Csak elhűlve figyelem, ahogy beszél a szőketúróval, én szépen lassan hátrálok az asztaltól, mialatt mindenki szúrós szemmel mered rám. – Hát…jó buli volt. Legközelebb villásregi? – mosolygok idétlenül, majd majdhogy nem rohanvást igyekszem a bejárat felé, hogy utolérjem a szinte hisztiző Machit. Amikor a lány ilyen állapotban van, általában kő kövön nem marad és ezt tudtam, ilyenkor mellette volt a helyem, ilyenkor szorult rá a védelmemre a legjobban. Legalábbis ezt gondoltam én önző módon, lehet inkább tényleg egy alapos szex hiányzott neki azzal a szőke túróval és én nem mondhatom meg neki, hogy ne tegye, ha ahhoz van kedve. A barátok nem azért vannak, hogy megmondják, mit csináljon, vagy mit ne, hanem azért, hogy ott legyen mellettük jóban, rosszban.
Amikor beül mellém a kocsiba és közli a konok igazságot, legalábbis, amitől a legjobban féltem, sóhajtottam egy nagyot. – Ha ezt akarod Machi, akkor ez lesz. – válaszoltam lemondóan, majd megérintettem óvatosan a vállát. Barátként akartam most viselkedni, nem óvó bátyjaként, ahogy Masszipopovics tette odabent, basszameg, hogy nem tudom megjegyezni a nevét, hogy lehet így elnevezni valakit?
Elindulok, kicsit óvatosabban, mint, ahogy érkeztünk, hisz, akkor teli voltam én is lendülettel és jó kedvvel, de most féltettem Luát, egy olyan estétől, amit lehet később meg fog bánni.
- Rendben. Mulatunk egyet. Átlépünk ezen. – mosolyogtam keserűen és bár tudtam erre a válaszra vágyott, azért nekem mégis rossz érzésem támadt. Nem tudom, megmondani mi ütött belém, de gondolom ez a barátság, amikor az egyik átérzi a másik fájdalmát. Jó, persze nekem könnyű, hiszen anyám Mexikóban maradt, apámat pedig, mióta elzüllöttem nem láttam. Amikor a könnyeit láttam, s bár elfordult, legszívesebben megálltam volna és átöleltem volna. Szerettem ezt a lányt, de tudom, hogy ő most nem az érzelgős Dave-re vágyott, ezért felnevettem. – Lu, mi a frászt csinálsz? A pia már a szemeden jön ki. – csapkodtam meg a vállát, jó élesen, hogy meglátszódjon a nyoma. Annyira szégyelltem magam ezért a tettemért, de tudom, neki most erre van szüksége. A bolondos, őrült Dave-re, aki soha nem ítélkezik és benne van minden őrültségben. Nehéz volt felvennem ebben a helyzetben ezt az arcomat, de érte bármit megtennék.
- Sznob?Most szedtél fel egy pincért, hogy lekúrd, piásan jelentél meg egy hatalmas estélyen és úgy kiosztottad apádat, mint a pöngős malacot. – mosolyogtam rá, majd rá is emeltem a tekintetem. – Nálad vagányabb csajt még soha életemben nem láttam. – tettem hozzá és letöröltem a könnyet a szeme sarkából. – Ma én leszek a szárnysegéded, ha az a szőkeherceg nem tud veled mit kezdeni, hát majd én kúrom meg őt. – nevettem el magam végül, ami szintén nem volt őszinte, de talán így a legjobb. Majd meglátjuk, hova alakul az este és bízom benne, hogy Lu olyan döntést hoz, ami neki a legjobb. Fenébe, lehet tényleg kezdek felelősséget vállalni?
Ismét komoran hallgatom a mondandóját a francia útjáról. Hellyel közzel már beszélt róla, hogy Lindyvel elutazott, de ennyire bensőségesen nem ment bele, nem is nagyon szoktunk érzelgősködni, így most nem meglepő, hogy ez furcsa nekem.
- Egy, jó lenne, ha nekem is elkezdenéd szarni az aranyat, de cifrában kisanyám, mert le vagyok égve. Kettő, nem kell másnak mutatnod magad, mint ami vagy drágám. Főnyeremény vagy, a nagy őt meg nem kell keresni, mert kopogtatni fog a bárad ajtaján. Apropó. – nézek rá felvont szemöldökkel. – Mikor lett az a te bárad? – kíváncsiskodok, mert ezt az infót elfelejtette velem közölni.
- Minek hívtad el, ha nem tetszik? – kérdeztem nevetve, majd mostmár a Bár bejáratához parkolok a verdával. – Nézd, nem kell semmit sem tenned, ha nem akarod. Bármelyik ujjadra kaphatsz olyan pasit amilyet akarsz és amikor akarod. Nem kell most csak azért, mert nem is tudom, kiakadtál. – mutatok rá, majd mivel már leállítottam a verdát, elveszem tőle a piásüveget. Meghúznám, de csalódottan veszem észre, hogy üres, néhány csepp csupán, ami az ajkaimat éri. – Hallod te tintás, nekem is hagyhattál volna egy keveset. – méltatlankodok és remélem mostmár mosolyt látok az arcán. Gyönyörű a mosolya, ölni is képes lennék érte. Ha pedig ez a szőketúró fogja számára fent tartani ezt a jó kedvet, egye fenne, dugja halálra.
- Én ítéllek el a legjobban baszod. Elrángattál egy szar bulira, amikor meg kezdett jól alakulni, kiosztottál mindenkit és onnan rángattál el azért, hogy mire alkohol érhette volna a kiszáradt pofámat, rá kell jöjjek, hogy megittad mindet! – tettem a derekamra a kezeimet, ahogy kiszálltunk a kocsiból, de a végére elnevettem magam, nem bírtam ki és oda is léptem hozzá.
- Nézd angyalom. Aki elítél most, az csak te magad lehetsz. Nézz szembe magaddal bébi és döntsd el mi a jó neked. – simítottam végig az arcán, végül rákacsintottam. Nem fogom megölelni, így is túl érzelgőssé váltam, de csak azért, mert most erre volt szükség…gondolom. Faszom, nem értek én ehhez.  

Öltözék ~ ★ ~

Egy normális család körbeül az ebédlőasztalnál és megvitatják mi volt az egyetemen a munkahelyen, de mi nem. Mi portugál vérünk, meg a rohadt temperamentumos kiállásunk, nem annyira jó ha összetalálkozik. A két nővérem valamiért megértik egymást még a bátyámmal is csak ritkán vannak összeröffenések, bezzeg velem. A nagy korkülönbség az ami ennyire eltolja őket tőlem, vagy én tolom ke el magamtól, franc se tudja.
Hiszem, hogy a fejemben lévő kép egy buliról, ami ránk vár majd segít, és minden rendben lesz, legalább egy időre, de aztán ki tudja. Össze vissza fecsegek neki, ő meg mindenre rábólint, nem szokta ennyire áldását adni minden hülyeségemre. Kicsit beparázhatnék, hogy ennyire rosszul fest a helyzetem, hogy az én nagyszájú macsó, mindig mindenről megvan a véleménye srácom most csak simán fejet hajt annak, amire vágyok és még nem is köt bele. De most nem kötök én sem bele abba, hogy ő nem köt belém, ehhez fáradtnak érzem a lelki világom de talán majd ott rájövök, hogy nem is ez kellett nekem, akkor meg majd azt fogja mondani, hogy nem akarta mondani, hogy nem jó ötlete de…
- Látod. - nevetem el magam, amikor végre megint a nulla érzelemmel folytatjuk az estét, pedig több van benne, mint kellene, de nem mondom, hogy annyira kellemetlenül érint, mint hittem, hogy fog, amikor arra gondoltam, hogy nem mindig a mókás barátok leszünk egymásnak, hanem olykor kijön egy két komolyabb téma, és abba is bele kell mennünk a másik miatt. Most ő lett az, akinek egy kicsit bele kell nyúlnia a lelkébe és megkeresni a kedvemért, ezt az oldalát.
Elmosolyodok, már sokkal őszintébben, amikor vagánynak hív, az ő szájából ez más hallani, nem szoktunk bókolni egymásnak, ilyen stílusban nem, és ez fura, de nem érzem annyira idegennek. Talán még a végén olyan barátok leszünk, akik néha összeülnek lelkizni, ha kell.
- Fuj, nem nem akarok meleg barátot Dave, sosem vágytam rá. - nincsen bajom a melegekkel, sőt, Pride-on is voltam, de nem akarom, hogy még csak viccből is ilyet említsen magáról, még a hideg is kiráz tőle. - Nem biztos, hogy arra vágyok, hogy megdugjon, tudod a nőknek van más prioritásuk is. - teszem a mellkasomra a kezem kicsit megilletődve, de elnevetem magam. Ennyi is elég volt, hogy feloldja a bennem zajló vihart.
Mesélek neki az utunkról, amikor tényleg kicsit más akartam lenni, az viszont eléggé meglep, hogy ő azt gondolja úgy vagyok jó ahogy. Szeretem ezt az idiótát, mert nem olyan, mint akikkel felnőttem, nem olyan akik az egyetemre járnak, ő egyedi eléggé.
- Ugye tudod, hogy nagyon utálok egyedül lakni és mondtam már, hogy költözz be hozzám, nem kérek el semmit csak a társaságod még csajokat is hozhatsz fel, legalább annyival előrébb lennél. - vonom meg a vállam, de a pasik büszkeségüknél fogva sosem fogadnak el ilyet, pedig lassan már én fogok neki könyörögni, vagy ha nem neki Lindynek, mert már kicsinál az egyedüllét, még ha csak odaböfögi, hogy hello amikor hazaér azis több, mint most néha.
- Öhm, hát 1 éve nagyjából, nem annyira én vagyok ott a fő vezető, mármint a jelenlétemmel, a sulira fókuszálok, és sokan még a barátaim közül sem tudják, hogy az névileg és mindenhogy az enyém. - Patrick az aki intézi a klub ügyeit de enyém az aláírási jog és az ilyen szarságok. Olyan alapvető, hogy a legtöbben tudják, hogy nem is nagyon híresztelem, azoknál, akiknél benne van a pakliban, hogy nem.
- Mert bejött. - nevetem el magam kínosan és a kezemet az arcom elé teszem, hogy ezzel is eltemessem a zavarom, amikor leesik, hogy ez nem volt annyira jó ötlet, de ott azzal a lelkiállapottal annak tűnt. Hát én sem vagyok normális, de ez nem újdonság neki sem.
A klub előtt már ott áll a vélhetőleg mai kudarcom kocsija. - Amúgy nem is kell nekem pasi, ott vagy nekem te, Lindy és még olyan sokan, akik pótolják azt amit egy pasi amúgy sem tudna. Kapja be mindenki akinek csak egy éjszakára kell egy csaj. - elengedem az üveget és összehúzom a szemem, amikor próbálkozik. - Bocsi! - nézek rá kiskutya szemekkel. - Bent majd ezért többet ihatsz, de csak mértékkel Dave! -mutatom neki a mutatóujjam figyelmeztetésként, nem anyáskodni akarok felette de tudom, hogy most sem csaphatja szét magát nagyon, hiába zárt a buli.
Na jó tényleg nevetnem kell, amikor minden komoly kérdésemre úgy felel, mintha semmiség lenne, de ez is kell nekem, vagy ez biztosan de az sem utolsó szempont ebből a mai napból, hogy meghallgatja az érzelmes énem és nem rak ki félúton, mert túl nyálas vagyok.
- Még bírod, hogy nyáladzak egy kicsit? - kérdezem nevetve, de már csak az agyát húzom, nem fogom folytatni az érzelmes énem  kitámogatását a világ felé, elég volt ebből neki is és nekem is. El is felejtem a sok szart, mert teletömte a fejem olyanokkal, amik csak a pozitív hatást keltik bennem, így már nem csak a megjátszott vigyorom kerül elő, hanem a kicsit ittas, de olyan mosoly, akinek a tulajdonosa imádja, hogy ilyen barátai vannak.
- Akkor most megleplek egy nagyon jó bulival a másik helyett, ahol nem lesz kiosztás, max téged foglak ha sokat iszol és ezért nem szólhatsz be, mert szeretlek és még akkor sem hagylak szarban ha én már fejjel állok a falban. - tudom már mondtam neki ezt az előbb de tudom, hogy én is képes vagyok elszállni elég gyorsan, de amikor valaki olyan van velem aki ennyire fontos, mint ő képes vagyok jobban odafigyelni magamra. Főleg, hogy neki a karrierje függhet attól, ha hülyeséget csinál.
- Nem ítélem el magam, szerintem jó arc vagyok, elértem amit akartam ennyi idősen, jól megy a klub, a suli nem, de majd az is lesz jobb. Jó arc barátaim vannak és most be fogok rúgni az egyikkel kell ennél több? - tárom szét a karom, majd egy pillanatra lefagyok, amikor végigsimítja az arcom. Lehet túl sok érzelem ment most a fejembe és inkább terelem is a gondolataimat arról, ami hirtelen felülkerekedett majdnem.
- Ott a srác. - intek oda neki mosolyogva, ő közben már átvett valami kegyetlen felszerelést, amiben már olyan, mint valami hiphop táncos fazon. De közben meg már nem is érzek akkora késztetést, hogy bármit is tegyek vele. Megállítom Dave-t, és a füléhez hajolok, mintha olyan nagyon sokan hallanának az utca zajától, amit mondok. - Ő nem az a srác, aki olyan szépen nézett rám. - nincsenek előítéleteim, mindenkit elfogadok, így őt is be fogom invitálni, de majd figyelek rá meg magamra is.
Előhalászom a kulcsot és a hátsó bejárathoz invitálom őket, ami csak kulccsal vagy bentről nyitható, a főbejáratot nem nyitom ki, nem véletlen vagyunk zárva ma, nem kellenek a kíváncsi szemek és a negatív kritika maj rólunk.
- A fő tánctér tilos srácok, ha meglátom, hogy valaki a pultba mászkál kinyírom, nem kamuzok, vannak éles kések az irodába és sóoldatot is könnyen szerzek.- vannak már egy páran és a köszöntés helyett csak beengedem őket és kapnak egy kis instrukciót.
- Na mondd édes mivel kezdjünk? - ledobom a kabátom és a cipőm a retro táncrész pultja mögött és előveszek egy jóféle tequilát, mexikói, csak bejön neki. - Silver vagy Gold?-mutatom a két üveget és elé rakom őket két felessel, és elkezdem felvágni a citromot és a narancsot is, hogy ha jobban be leszünk rúgva ne ezzel kelljen szenvedni, mert ha tequilával folytatjuk az is fog kelleni később is, hogy ne a WC-n éjszakázzunk hane remélhetőleg az ágyikóban.
- Lulu hogy kell bekapcsolni? - jön egy hang a DJ pultról, én meg a pult alatt lenyomom a világítást és fela buli szettet és a DJ pult is életre kel.
- Nem akarok rockot hallgatni, sem punkot. - mondom az újdonsült DJ jelöltnek nevetve miközben a kezem a pultra támasztom arra az állam és Dave-re nézek, várva a választást.

Megvallom az őszintét, nem egy ilyen estére számítottam. Azt hittem kiidegelnek minket Machi szülei és testvérei, végigszidjuk őket az autóban a pandorába menet és kettesben beiszunk és ott valamelyik kanapén elszundítunk. Ehhez képest a lány osztotta ki a családját és elhívott még vagy 5-10 embert a klubba, abból az egyiket azzal a céllal, hogy hangulatától függően szórakozási lehetőséget nyújtson neki. Na persze, pont nem én fogok ítélkezni, rengeteg egy éjszakás kalandom volt, valakinek a pénzem jött be, valakinek a monoklim, nekem mindegy volt, mert minden esetben hadra kész voltam. Most azonban más volt a helyzet, sajnáltam Lu-t és nem gondolnám, hogy most egy idegennel való kavarás fogja megoldani a problémáját, de nem fogok pálcát törni a feje felett, ha erre vágyik lelke rajta.
- Jó, akkor majd a seprűvel kúrom farba. – nevetek, mikor közli, nem akarja, hogy pasikat seggbe toljak, ha nem viselkednek megfelelően, persze csak túlzott hasonlat volt, nem tudnék férfiakkal lefeküdni, valahogy a csajok mindig is jobban vonzottak.  Lu egyből témát váltva közli, hogy nem akar vele lefeküdni, ami kicsit megnyugtat, bár nem tudom, miért zavarna, ha mégis odaadná magát neki, semmi közöm hozzá, lehet valami baszott spirituális erő biztokába jutottam és a vetőkártyák súgják nekem, hogy abból baj lenne, minden esetre csak vállat vontam és nem mentem bele a részletekbe. Azon elmélkedtem, nem kellene szó nélkül hagynom ezt a témát, de egyszerűen nem tudtam megszólalni, inkább a pénznélküliséget hoztam fel, a büszkeségem más esetben nem engedné hogy ezzel viccelődjek, imádom a jólétet, de még ez is job, mint az a téma, hogy Lu esetleg lefekszik valakivel, csak hogy jobb kedve legyen.
- Nem jó ötlet Lu. – ráztam meg a fejem az összeköltözés ötletére. – abból hidd el törés lenne. Valamelyikünk egy gyengébb pillanatában ráizgul a másikra és vége. – mutattam fel az ujjam, hogy ezzel is bizonyítsam a helyzet komolyságát és mondandóm minden részével egyet értettem. Az, hogy beiszunk néha a másiknál és nem merünk hazavezetni, ezért ott alszunk, más tészta. Amúgyis hancúroztunk már részegen, de nem nagyon emlékszünk rá vagy lehet meg sem tör-tént csak egymás mellett keltünk fel. Más tészta.
A bárról még mindig úgy beszél, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna az, hogy elkapta az apjától, kíváncsi lettem volna erre mit szólt Machiatto, legközelebb ne felejtsem el megkérdezni, ha ismét együtt kell hédereznem Lu csa-ládjával. Nagy pöcs vagyok én is, tudom.
- Elegek vagyunk Lindyvel? – nevetem el magam a gondolatra, majd megjátszott komolysággal emeltem rá a tekintetem. – és az igényeiddel mi lesz? Néha egy-egy szőketúrót felszedsz bárakból? – nevettem el végül magam, mert nem bírtam ki.
- Persze, nyáladzál csak Machi, tudod, hogy bő nyállal szeretem. – kacsintottam rá pajzán módon, bár végül nem hisztizett tovább, talán csak kötözködni próbált, talán azt hiszi, hogy húzza vele az agyam vagy hogy nem vagyok megértő. – Amúgyis a barát egyik ismertetőjele, hogy meghallgatja a másikat. – bólogattam akár egy keleti bölcs. – Legalábbis ezt olvastam valami buzi magazine hátoldalán. – fintorogtem el magam végül, bár ezzel is csak jó kedvre akartam sarkallni Lu-t, de mikor megálltunk, teljesen levett az életről az, hogy benyakalta az összes piát. – Mire én berúgok anyukám, te már a kanapén fogsz szunyálni a szőke Eminemmel. Jóval előrébb vagy. – mutatok rá mosolyogva, majd ki is szállok az autóból, hiszen itt már nekem nem terem babér. Nem messze tőlünk több, másik autót is meglátok, azt nem tudom, hogy mikor volt ideje a lánynak elhívni ennyi embert. “- Hallod “Chica”, ezt mikor szervezted le? Kik ezek? – kérdeztem oda lépve hozzá, majd próbáltam tovább vígasztalni, de egy mosollyal leterelt és az ideszervezett srác felé vezette a tekinte-tem. – Nem értelek. De a te dolgod. – rántom meg a vállam bohókásan, majd elindulunk a hátsó bejárat felé. A srác bátran megindult Machi után én meg rosszallóan ráztam a fejem felé, legalább ne az utcán ugráljon már, megláthatnak. Nem tudom, mit mondhatott neki Lu, de nagyon be van indulva.
Végig néztem a többieken is, igazából soha nem szoktam figyelni Machi vendégkörét, ha itt vagyok, azon vagyok, hogy igyak és kitomboljam magam, nem azon, kikkel szokott telelenni a bár.
Beérve kiosztja az utasításokat és már rohan is nekem itókáért, amiért egy kicsit hálás vagyok, hogy először engem lát el és majd csak utána veti bele magát a szórakozásba. Kivesz a pult mögül két féle tequilát és elkezdi felvágni a citromot, mosolyogva figyelem, ahogy tevékenykedik akár egy feleség a konyhában, csak ez mégis talán egy kicsit extrább és jobb. Nem lépek oda mellé, semmi közöm a bárhoz, így a pult mögül várom, hogy kiöntse a feleseket, miközben néha hátra fordulok az ittlévőkhöz, akikben már szintén van egy kis tűzerő, a hangulatuk és a hangoskodásuk alapján már csak én vagyok itt egyedül józan. Mi a fasz.
- Legyen most a gold, ha már beittam, úgyis mindegy mit iszok. Ezeket is kiszolgálod? – mutattam a vendégeire, majd összehúzott szemmel figyelem, ahogy az egyik cimbije kezelésbe veszi a DJ pultot. Na jó, kezdek türelmetlen lenni, elveszem a sót a pultról és szórok egy keveset a kezemre, majd felveszem a felest a pultról. – Nyaljál sót Machi! – nyújtom oda a kezem nevetve, majd ha lenyalja róla, én lenyalom a maradékot és lerántom a felest, a citromot meg egészben bekapom, összerágom és lenyelem. – Véééégre, de hiányzott ez már!!! – emelem fel a kezeimet elégedetten, bár kicsit fintorogva a citrom savanyússágán. Gyorsan után töltök, majd ha Lu is lerántotta a piáját, a pult mögé lépek érte, őt felkapom a vállamra és a és a tánctér felé indulok vele. Pörgök ott vele párat játékosan, majd leteszem a parkettre és rámosolygok. – Ez a mi életünk “Chica!” – ordítom túlharsongva a zenét.    

Öltözék ~ ★ ~

Nem firtatom inkább Dave rossz szokásait azzal kapcsolatban ha valaki meg akar bántani mit tesz vele, de közlöm miről nem akarok tudni és igen inkább ne is csinálja. Nem mintha engem olyan nagyon könnyen meg lehetne bántani, nincsen kőből a szívem, de nem fogom minden gyökérnek odaadni, válogatok, nem akarok a sírós tini lány képére bőgni a szobába mert nem jött össze egy gyors  fellángolás. Ezek csak kalandok, de persze itt és meg kell húzni  a határt és nem mindenbe belemenni, mint talán ebbe a maiba sem. Fel kell nőnöm, folyton ezzel vagyok elfoglalva, hogy komolyabban vegyenek és akkor elbasznám megint egy kis visszaeséssel, hoyg kiengedjem a gőzt. Inkább majd elmegyek futni, vagy kérek pár boxleckét Dave-től, szerintem az is igencsak fellendíti majd az enregiáimat amellett, hogy elveszi a rossz érzéseket belőlem.
Megvonom a vállam lazán, amikor elkezdi fejtegetni miért nem jó ötlet az összeköltözés, pedig én nem egy ágyban akartam vele aludni, közös hálóval, de persze értem amiket mond. Kétségeim azért nekem is lennének, pont azok, amiket hangoztatott de barátként ezekkel még talán me tudnánk küzdeni, de elengedem nem is annyira fontos téma ez így a mai napr, csak megemlítettem. - Nem kell ahhoz gyengébb pillanat kölyökpezsgő. - kacsintok rá, visszavéve a komolyságról, amit ez a téma ránk rakott, nem ezért vagyunk mi barátok, mert annyira komolyak tudunk lenni, sokkal inkább mert lazák, és nem veszünk sok mindent komolyan, amit lehet mégiscsak komolyan kellene, de egyszer felnövünk majd, talán...
- Na jó egy utolsó komoly téma és befejeztem. - mondom neki nevetve, amikor az igényeimről érdeklődik, bár szerintem totál költői a kérdésre mégis kap rá választ. - Azt hiszem már egy ideje fortyog bennem a gondolat, hogy ideje lenne valami normális kapcsolatot létesíteni valakivel, aki nem csak egy éjszaka van mellettem. Tudom nem annyira az én asztalom, nem is akarok szerelembe esni, de azért jó lenne legalább az előszobájába lenni. Tudod randizni, nem csak kefélni, vacsizni és nem csak veled, hanem olyan sráccal is, aki többet is gondolná rólam, mit barát. - nem bántásként mondom neki, mert a barátságánál szerintem kevesebb jó van most az életemben, de lehet ennél is többre lenne szükségem csak még nem forrott annyira ki az ötlet a fejemben. Na de ez most nem lényeg, mert ez nem mostanában lesz, nem ugrok fejest semmibe, túlságosan is alapos vagyok, hogy bárkit hosszútávon magam mellé engedjek, de terveim vannak azért. 
- Jajj mikor lettél te ennyire bölcs? - nevetem el magam miközben valami idézetszerűséget vág a fejemhez, majd még jobban elkezdek nevetni, amikor közli honnan van. - A magazinolvasás után jön a közös körömfestés. - rázom meg előtte az ujjaimat nevetve.
Miután bánatosan nyugtázta mindkettőnk, hogy őt most még egy kicsit szomjúság szélére keverve hagyom szállunk ki és feltűnik a srác a partiról, de már nem érzem azt a haragot, amit ott é elfog egy apró bűntudat, hogy elrángattam, és nem is akarok tőle igazából semmit. Erről a vielkedéről kell leszoknom, hogy azt hiszem minden az enyém és meg s kapnám, de akkor meg már nem kell, pontosan mint egy elkényeztetett kislány, pedig azért annál többet gondolnék magamról, de lehet nem is vagyok ennél jobb.
- Az egyetemről pár barátom, ők a normálisabb réteg, nem a drogos, elmebetege banda nyugi a legtöbb kis kocka srác és a csajok is inkább okosak mint idióták, csak jól érezni fogják magukat nem szétcsapni. - ők az a társaság, akikkel nagyon szívesen vagyok együtt, mert visszarántanak a valóságba. Hálás vagyok Dave-nek, hogy mellettem van, mert a srác bár elindul felém hamar vissza is hőköl, aminek nem érdekel az oka, csak hogy így történt. 
Beérve kapnak pár fontos infót, mert azért attól, hogy bulizunk tudunk kulturáltan is, nem kell szétbarmolni a helyet, ami a második otthonom, de nem akarok sokat anyáskodni, megteszem eleget Dave felett néha így is és tudom, hogy az is sok neki. 
- Akkor a gold lesz, de az sóval nem lesz annyira, jó de tudod mit legyen. - vonom meg a vállam, amikor magához kapja a sót. - Nem nem vagyok háziasszony édes, te csak azért kapsz, hogy kibírtad a rinyám, utána mindenkinek szabad a gazda a pultból. - nem bártendernek vagyok itt, sokkal inkább lennék ma DJ de az a pozi most le is lett foglalva, így csak kitöltöm az italt simán ringatva a csípőm a zenére és amikor a kezét felé tartja belenyalok a sóba majd magamba töltöm a tequilást és azonnal a számba nyomom a citromot és benne tartom ameddig elmúlik a maró érzés. 
- Csinálhatnánk ezt gyakrabban, így hogy nincsenek olyan sokan körülöttünk. - mert én imádom a tömeget, de olyankor a tömeg nem szeret minket és minden olyan dolog is megeshet, ami egy ilyen partin nem. 
Amikor felkap felsikítok és elnevetem magam, ahogy megint talajd fogok egy ideig még kapaszkodok a kezébe, mert a pia és a pörgés rendesen megszédített, de nevetek mert a zene pont olyan, amit szeretek és az ő őröltsége engem is azzá tesz. Mezítláb kezdek el táncolni, a hajamba túrok mert még csak most indult be a buli már érzem, hogy egyre melegebb lesz. Megérzek egy kezet magamon, és mivel a szemem hol csukva van hol forog a világ a másik nyakába teszem a kezem de a magasság valahogy nem stimmel, nem Dave izmos válla fogad hanem másé. -. Ugye tudod, hogy nem egyedül jöttem? - kérdezem nevetve a srácot. - És te sem. - intek a pultnál álló szőke csajra, akivel tudtommal most együtt van. Az egyetemista élet rejtélyei azt hinné az ember, bár ebbe az életbe sosem folytam bele, nem kavarok szaktársakkal, tök ciki lenne utána, éppen ezért is akarok le róla azonnal és húzom be a csajt a közösbe és kezdek el vele táncolni, nem kell nekem a balhé, jobb a békesség és most a tombolás az ami felcsigáz, nem a flörtölés egy elvileg foglalt sráccal. 
Miközben a többiek táncolnak és kiosonok a pultba és só citrom minden nélkül fogom meg a tequilás üveget és egy poharat és viszem be közéjük, többe tnem akarom, mert akkor el fog törni egy és mezítláb annyira nem akarok szilánkba lépni. - Nehogy most hagyjuk abba. - öntök egyet bele és lehúzom majd megint teleteszem a feles poharat és Dave kezébe adom és intek a fejemmel, hogy ez az ő köre. - Ha unatkozol a dögös szőkének éppen most hajtott rám a csávója szerintem boldog lenne ha felvidítanád. - a csaj felénk itt, nem tudom, hogy nekem vagy neki, de én csak vigyorgok és lehúzok még egyet. Olyan jó ötletnek tűnt ezeket kimondani, de amikor már kint vannak, valahogy mégsem akarom, hogy találkozzanak a parkett közepén...

Biztos voltam benne, hogy ez a parti jót tett a megítélésemnek, lehet igazából Lu nem is lóg nekem, inkább én neki, mert ha a médiába kerül, hogy a Machado családba házasodom, az biztos növelni fogja az értékemet és így egyenes út vezet a vagyon felé, amit már oly régen elveszítettem. Az a boxmeccs mentheti meg a karrierem, Machi talán el se tudja képzelni mennyit jelent ez nekem és ha kikapnék és elárvereznék a házam, tuti az elsők közt lenne, hogy segítsen, de hova lenne a büszkeségem, hogy néznék bele anyám szemébe vagy mit mondanák a Machado családnak? Meg is rázom a fejem a gondolat hatására, ez az eshetőség nem történhet meg velem.
Még jó, hogy itt van Lu és eltereli a figyelmet a problémáimról a sajátjaira, mondjuk ez sem éppen job, de inkább az ő bajairól beszéljünk, mint az enyémről, nem zúdíthatjuk rá egymásra a szarjainkat, egyszerre csak egy gond. – Ne kísérts édeském, úgyis tudod, hogy a szőketúró nem ér fel hozzám. – nevettem el magam, mikor feljött a szó az együttélésről és Machi felfedte, hogy nincs szükség gyengébb pillanatra ahhoz, hogy egymásnak essünk. – Mi ez a kölyökpezsgő? Már ez lesz a becenevem? – nevettem rá, de abbahagytuk ismét a bohóckodást és ismét komoly dolgokra terelődött a szó, de én nem bántam, ugyanis mondtam neki, hogy nyugodtan kiöntheti a lelkét, bár nem gondoltam, hogy még vannak neki.
- Nocsak? A nagy bártulajdonos, fiatalabbig Machado, a legvadabb parti csaj a környéken komoly kapcsolatot keres? Jelige: Szőke legyen? – nevetem el magam, ahogy meghallgatom a nagy tervét a komoly kapcsolatokról, először el se hittem hogy ez teljesen komolyan gondolja, csak mikor belenéztem a tekintetébe esett le, basszus ez nem szivat.
- “Chica”, még csak húsz éves vagy. Vagy 21? Egy ideje nem számolom. Na a lényeg, hogy fiatal vagy még az ilyen gondolatmenetekhez. Én nem tudom, milyen a komoly kapcsolat, így nem tudom neked azt mondani, hogy próbáld meg mert jó, de figyu, szurkolok neked anyukám – bólintottam végül az értelmetlen monológom végére érve, de szerintem az a lényeg hogy kerek lett a szöveg egy baráthoz méltó tanáccsal a végén. – Figyi szivi, ha berúgatsz, jöhet a körömfestés is, bánja a tököm. – mosolyogtam és már szinte tényleg sivatagnak éreztem az ajkaimat. nem vicceltem, ez már kezdett komoly méreteket ölteni, az hogy egy buliban kellett jófiút játszanom egy korty alcohol nélkül, maga volt a kínzás.
Közben ismét végignéztem a fiatalokon, párok jöttek leginkább, egy komoly, valamire való érett csaj sem volt köztük, bár most nem is a farkam bizsergett jobban, hanem a májam, ez ellen kellett tennem valamit sűrgősen és még a szexi bar-tender fiút is képes voltam szigorúbban kezelni emiatt.
- “Chica” egy mexikói “Ombre”-nak akarod elmagyarázni a tequila ivás rejtelmeit? – nevetek rá, majd szerencsére belát-ja, hogy ez sóval a legjobb, lenyalva nagy részét, én a maradékot és végre jöhet az, amire egész este vártam. Mennyei ízvilág, robosztus és fanyar, végigéget a gyomromig, feldob a mennyek közé majd ledob hogy ismét élvezhessem a halandóságot a tánctér közepén Machival. Ám, ahogy leteszem őt és nevetünk egy jót, már egy le is csap rá és megfogja a derekát, ha most nem a pandorában lennék elkapnám a gigáját a közvetlensége miatt, de elméletileg ez a haverja, így nem fogok erőlködni, had érezze jól magát. Közben én is visszaballagok a pulthoz és előkaparok valami sörféleséget, nem nagyon szoktam ilyen szemetet inni, de mivel sokat fogytam a napokban az edzések és az ételhiány miatt, plusz a durva életmódnak köszönhetően, kell a szénhidrát, még ha szemét is. Eközben machi is előkerült és diktálta belém a tequilát, amit mosolyogva elfogadtam, majd rácsapta a sör fenekére is, mert valamivel kísérni kell.
A felajánlására csak sokat sejtetően megrántottam a vállam és figyeltem, ahogy a kislány rángatta magát és a fenekét, egy kacsintással viszonoztam a produkcióját, mikor megjelent a szöszi fiú és ő is elindult a tánctérre. Megfogtam a vállát és magam felé fordítottam.
- “Niño”, te piákat keverni lettél ide hozva, ne zargasd a munkaadódat, mert rossz véleménye lesz rólad. – suttogtam a fülébe fenyegetően. – Jó pénzt fog fizetni, de először bizonyíts és keverj valami jó kis koktélt neki ¿Comprendes? – ő zavartan és látszólag elégedetlenül bólogatott, mire megpaskoltam az arcát és útjára engedtem. Beiszkolt a pult mögé és úgy keverte a kis bádogdobozát, mint a kisangyal én meg, mint aki jól végezte dolgát elindultam Machi és a szőke csaj közé, hogy én is ott érezzem magam, ahová tartozom. Ha pedig Lu nem akar a szőke sráctól semmit, én meg teszem, ami tőlem telik, egész este ott fog a pult mögött piákat kevergetni, ameddig észnél vagyok és tudom őt terelgetni.
- Egész jó a mozgásod “Chica”. – búgtam a szőke csaj fülébe, majd Machi-hoz fordultam és adtam neki egy puszit. – Hol is van az a tequila? – kérdeztem a feles poharat tartgatva a szabad kezemben, a másikban pedig már a félig megivott sör pihent. Lehúztam még egy kört, és leürítettem mellé a sör tartalmát majd félreraktam a kanapé előtt lévő kis asztalra és úgy vetettem bele magam ismét a táncba. Megpörgettem Machit, néha pörögtem egyet a barátnőjével is, jó az este.  

Öltözék ~ ★ ~

Mindig arra a következtetésre jutok, hogy nem kellene annyit panaszkodnom, mert az életem szép, vannak barátaim akikre számíthatok és lehet, hogy a családom néha eléggé kiakasztó tud lenni, de tudom, hogy számíthatok rájuk, így inkább csak abban bízok, hogy ez nem fog megváltozni és minden a legnagyobb rendben lesz. Gondok mindig lesznek, de mint most kiderült Dave remek hallgatóság.
- Nem tudom bejött amikor így neveztelek és olyan fura nevet vágtál, de most már annyira nem tetszik. - vonom meg a vállam grimaszolva. - Maradsz csak Dave nyugi, meg néha majd adok egy két aktuális nevet,ami eszembe jut rólad, csak a szokásos. - kacsintok rá, mert azérttudnk mi elég cifrákat mondani egymásnak becézés gyanánt, de olyan, mintha csak a neveinket mondanánk, mindenre figyelünk, az a biztos minket ismerve.
- Ne mondd így, mert ha ezt csinálod már el sem hiszem én sem, hogy menni fog. Nem nem akarok azonnal komoly kapcsolatot, de kellene már kezdenem magammal valamit ilyen téren is. Fogalmam sincs, hogy mit fogok találni magamban ha végre nem csak egy éjszakára keresek pasit. És nem a barnákra jobban bukok. - vonom meg a vállam nevetve mielőtt elkezd egy kicsit komolyabban is beszélni erről komoly elhatározásomról. Ebben amúgy nincsen semmi, minden korombeli lány szeretne egyszer az a nagy szerelmes lenni, aki mindent megtenne azért az érzésért, azért a bizonyos rózsaszín ködért, egyetlen egyszer éreztem, hogy eljöhet vagy hogy közeleg, de csúnyán hoppon maradtam, de még időben. De mit csináljak magammal ha sosem csalódok kell az élethez. - Igen 20 éves vagyok, de ilyen idősen már egyszer lesz az ember szerelmes, tini szerelem, csalódik, szakít, de én valami elmebeteg módon toltam már az elején is,olyan felfogással, hogy nekem nem kell pasi, ellöktem mindet hogy ne fájjon soha semmi és most ott vagyok, hogy érezni akarok valami. Tudom, hogy ez bonyolult, de ezek valós érzések és kellenek nekem. - mintha egy táskát akarnnék megvenni minimum úgy mondom neki de ebben sokkal több minden van és a hanglejtésemből ezt érezheti ő is. Lindynek is mondtam, amikor Párizsban nem akartam pasizni úgy ahogy régen, mert egy másik városban nem lenne értelme, flört addig elmegyek, de ágyba most nem vihet senki még akkor sem ha most a szőke pincér sráccal pontosan ezt akartam pár másodpercig csupán.
Gyorsan elmúlik a lelki pillanat és jön az igazi buli, amire szükségem van és neki is. Gyorsan töltöm ki a választott italt és le is húzzuk, nem akarom kioktatni de el kell nevetem magam, tudom pont őt akarom kinevelni ivásból ráadás mexikói specialitásból.
A tánctéren nem tervezek eltávolodni tőle, azt érzem most csak rá van szükségem az ő laza énjére, de persze ettől függetlenül betalál valaki, akinek nagyon nem kellene. Semmilyen utalást nem kapott sosem és foglalt is, szóval extrán nem kellett volna rám másznia. Kedvesen igyekszem lekoptatni és megkeresni az én partnerem, akinek ténylegesen akarom a társaságát.
Nem akarom egyedül hagyni nem azért ráncigáltam el magammal, ezért is adok a kezébe még egy italt igyon csak meg, a sör az csak egy kis üdítőnek hat ezek mellett, szóval azzal nem lesz előrébb, legalábbis nem lesz kótyagosabb, mint kellene.
Nem akarom elküldeni csajozni legyen az ő dolga mit csinál, de ha akarja legalább tudja kinél lehet nyitni, és azt hiszem kölcsönkenyér visszajár ilyen téren elég kemény vagyok, nem szeretem a hűtlen embereket. Tudom, hogy Dave amúgy sem nagyon akar kikezdeni vele, elég ránéznem, ahogy közeledik felé, akkor több benne a vágy, amikor felém jön, pedig mi már régen nem ezen a szinten mozgunk egymással.
Valamit kokettál a pincérrel és a srác engedelmesen vonul be a pult mögé,amitől nevetnem kell. Odasétálok hozzá,még mindig az üveggel a kezembe, de már a poharat nem hozom el, jó lesz ez húzóra is.
- Annyit igyál, amivel még nem fogod telehányni a lakásom édes. - mondom neki rátámaszkodva nevetve, mert én már lehet a határon vagyok a végnek, de itt nincsenek olyan emberek akikkel nagyon gáz lenne bármilyen szitu.
A csajt hamar ellopja a “párja”, olyan mérgesen méregetve engem és Dave-t, megvonom a vállam felé és meghúzom a tequilát és lerakom a pultra. Bemegyek a pult mögé és kiveszek pár feles poharat. Odaintek Dave-nek, hogy ideje egy kicsit szórakozni, nem unatkozok, de táncolni mindig lehet később is, de most ideje egy kicsit bevadulni ha van egy egészen nagy szórakozóhelyünk erre.
- Van kedved játszani? - kérdezem felhúzva a szemöldököm Dave-től, mert ha már kellően elbasztam az estét, akkor legyek én aki felrázza valamennyire. - Már elég sokat ittam, hogy ne legyen logikus a gondolkodásom, szóval én kezdek. - mivel már cipő nincs rajtam és a pult is tiszta, mivel ez a pár ember nem csinált nagy rumlit rajta, mellé lépek és a vállába kapaszkodva lépek fel a székre és onnan a pultra. Csak kicsit ingok meg amikor a magasba felmászok. Leguggolok még azért ügyelve, hogy ne dobjak ki mindent és az egyik felesbe töltök egy kis italt, majd gyorsan be is nyakalom, és kiegyenesedek. Elkezdek táncolni olyat tenni, amit már megtettem máskor is, de akkor azt akartam, hogy nézzenek, most magam miatt teszem.
- Válassz feljössz velem táncolni vagy irány a DJ pult és kérek egy szerenádot. - nézek rá egy pillanatra megállva a mozgásban úgy vigyorogva mint aki másra sem vágyik, hogy kilépjünk a komfortzónánkból egy kicsit, nekem is kellene.

Nagyokat pislogok Liára, majd elnevetem magam és úgy válaszolok. – Nyugi csibém, úgy hívsz, ahogy akarsz, úgyis mindjárt piálunk. – ütögetem meg a vállát, még a végén azt hiszi, megsértődöm ezen a kölyökpezsis dumán. Megszoktam már a beszólásait, arról nem is beszélve, hogy én is rengeteget szoktam őt ugratni, így nem is lenne fair a részemről, hogy felpiszkálnám magam ilyen kis semmiségem.
Aztán valami zavar szöveget kezd el tolni a hosszú, boldog kapcsolatokról, meg komolyságról, meg hogy nem jók az egy éjszakás kalandok, én meg ismét megkomolyodom és a szemöldököm felhúzva nézek rá.
- Bocsi, nem Luát hoztam el a buliból? Ki vagy te? Foglalt vagy? – mosolygok rá gúnyosan, majd hátra vetem a fejem és úgy nézem a forgalmat. – Még csak húsz éves vagy és ez nem így működik, hogy „na, akkor mostmár jöhet értem a szőke herceg és elvehet feleségül, mert kiéltem magam.” – tettem az egyik ujjammal időjeleket, majd ismét ránéztem, hogy lássam a betört, durcás fejét. – Az csak úgy megtörténik Machi. Vagyis gondolom. Nem voltam még hosszú kapcsolatban. Fingom sincs, hogy működik. – rántottam meg a vállam flegmán, majd ahogy megálltunk a klub előtt, már éltem volna egy kis alkoholt a pocakomban, de sajnos csak üres üveg várt engem Lua kezében.
- Tehát kellenek neked a valós érzelmek? – nevettem el megint magam, ahogy kiszálltam, majd legyintettem egyet. – Ott lesz az, ne türelmetlenkedj. Inkább a piámon idegeld magad. – mondtam neki, majd be is araszoltunk a Pandorába a barátaival, akiket inkább egy babazsúron tudtam volna elképzelni, de hát, ha Lu azt mondja, keménymag én elhiszem neki, lelkük rajta, én már csak annak örülök, hogy nem ismertek fel és nem kértem tőlem fotót, mert bizony nem adnék. A bokszmérkőzésemig szent ember vagyok, nem hiányzik egy lesifotó arról, hogy iszok.  
A buli pedig elkezdődik és a zene hatására mindenki táncolni kezd és velünk vedelik a tequilát, meg amit a szőke túró kever nekik, úgy látom élvezi a dolgot, ott táncol a pult mögött és máris egy csajjal kokettálnak. Még a végén azt gondolja, hogy nem akarok osztozni Machin, mert a bulin együtt jelentünk meg és bár nincs köztünk a barátságon kívül semmi, a lány nem akar tőle semmit, így én kisegítem, mert erre valók a cimbik.
Követem Machit a pult mögé és bár jót mosolyogtam azon, hogy óvatosan igyak, be ne hányjak a lakására, lehet, jobb lenne, ha ma inkább hazavitetném magam. Pillanatok alatt eldöntötte, hogy megdönteti magát a szőke sráccal, mi van, ha rám is rám ugrik, én pedig ittasan úgysem hajtom el. Igazából már spiccesen is rohadt kívánatosnak tartom, ahogy rángatja magát a pultnál.
Figyelem, ahogy felmászik a pultra, majd mikor meginog megfogom a csípőjét, de úgy tűnik stabil, sőt, le is guggol, hogy utána töltsön a már amúgy sem józan állapotára. – Játszhatunk. – felelem nevetve, ahogy magamnak is öntök egy kört, majd mivel ő sem várt meg én is felhajtom. Kezdem érezni, de persze annyira még nem, mint Lua.
- Várj, inkább felmászom, a mozgásom jobb, mint a hangom. – kiáltom fel mosolyogva, majd felléptem mellé a széket használva én is. Jóval korábban ledobtam magamról az öltönyöm, így is melegem van az ingben is, alatta pedig egy fekete trikó feszül, lassan szerintem az is elhajítom, minél többet iszunk, annál melegebb lesz a hangulat. A pulton szűk a hely, így óvatosan táncolok, még a végén leverem Machit, innen azért nagyot lehet esni, nem szeretném, ha bármelyikünk megsérülne, ezért megfogom a kezét és úgy mozgok vele a zene ütemére. Felveszem a másik kezemmel az üveget, meghúzom, majd fintorogva nyújtom ki a nyelvem a lányra. Hű…kezdek berúgni magam is, még jó, hogy nincs más a közelben, Luval ezért szerettem berúgni, akármilyen hülyeséget csinálok sem lesz rám mérges, csak velem nevet. Ahogy lenézek a pultra, meglátok még egy fajta italt, lehajolok érte és akkor látom, hogy krémlikör, gondolom a szőke herceg tett bele a koktélba ilyen szart. Egy pillanatra Lu felé mutatom és nyakon öntöm vele magam. Hideg, jól eső érzés fogad, ahogy lecsurog a fejem tetejéről a nyakamba majd az ingemre és felüvöltök.
- Huhúúúúú, ez az, anyukám. Látod, tudok én édes is lenni. – nevetek Lura, majd lenyalom a számra csöpögő likört. Phejjj, de szar íze van, a másik jobb. Közben azért vigyázok arra is, hogy Machi biztonságban mozogjon, ha látom, hogy meginog utána nyúlok és átkarolom. – Köszönöm, erre vágytam. – kacsintok rá, majd felé nyújtom a krémlikört. – Következő játék? – kérdem mosolyogva.  
 

Öltözék ~ ★ ~

Sokszor van az érzésem, hogy Dave olyan, mint egy második báty, aki másik anyától és apától van, de mindeközben képes úgy kezelni, mintha én inkább az öccse lennék olykor, mintsem egy csaj, akivel egészen véletlen egész jól kijönnek. Nem szoktam sosem olyan közel engedni senkit, mint őt, ezért is gondolom, hogy ideje lenne lépni, mert szeretek vele lenni, de tudom, hogy ő nem aza srác, aki leköti magát egy csaj mellé, nem tudom hány szívet tört már össze, de ahogy néha viselkedik nem csodálkozom ezen van benne egy olyan kisfiús sárm, ami néha engem is tovább hagy időzni rajta, mint kellene, de ezt sosem veszi észre, vagyis nem ad neki hangot és ő mindig mindennek szeret hangot adni.
- Jó ennyire nem akarom drámaian felfogni, csak már nem fogok foggal körömmel kapálózni ellene, ennyi. - végülis valóban van időm, kérdés, hogy akarok e várni és ellökni továbbra is olyan embereket, akik a másik feleim lehetnek ha már csak pár hónapra is. Ki kell próbálnom, ha másért nem is, akkor a kíváncsiságom miatt. - Nem leszek soha senki felesége ennyire ismerhetnél, sosem fogom ennyire elkötelezni magam, még ennyire nem hülyültem meg. - nevetem el magam, mert lehet, hogy a fehér ruha csábító, de az olyan mértékű elköteleződés annyira nem vonz, annak ellenére, hogy az érzelmi része talán már jobban kezd érdekelni.
Csak megforgatom a szemem, amikor a komoly témából is csak viccet csinál, de elmosolyodok és igyekszem minél hamarabb bekerülni az épületen belülre, hogy valami keményebbet is toljak bele az érzelmeimen kívül, nem erre van neki szüksége. Igazából sosem szoktunk ezen témázgatni, most sem kellett volna, mert nem annyira fekszik nekünk ez, de mégis jól esett, mindegy mit reagált rá
Én élek mindenféle bulit, voltam már tematikus partin, házibulin, medencés bulin, sztriptíz bárban, bár lehet arról neki nem meséltem, nem véletlen, és mégis azok az igaziak, amikor azokkal vagyunk, akiket igazán kedvelünk és nem a nagyvilágból bárkivel a táncparketten.
Minden olyan jól indul, iszunk, táncolunk, egészen addig amíg rá nem jövök, hogy simán félreismer az ember bárkit amikor a srác olyan szépen somfordál oda hozzám, de lekopik és én szép kis bosszút állva, nem tovább lépve ettől függetlenül olyan határokat, ami a megcsaláshoz vezethet bármilyen formában kötöm le a barátnőjét.
Hamar ráunok viszont erre is, és inkább a pulthoz megyek, hogy tovább boldogítsam esti partnerem, aki látszólag egyre jobban kezdi jól érezni magát és ez ösztönöz egy kis játékra.
Amikor felmászok a pultre nem gondolom, hogy velem jön, komolyan elhiszem, hogy az éneklést választja, de lazán mászik fel és utánam kap, nyilván tartanunk is kellene egymást, de neki láthatólag több agysejtje van most mint nekem, mert én simán a padlón való mozdulatokat művelnék le. Megingok, de a keze megtart és amikor lehajol az üvegért elveszem tőle, amint végzett és még egy kicsit magamba öntök. Most nem érdekel hogyan fogok kinézni a  végére, nem érdekel senki véleménye, vagyis egy emberét még talán kikérném itt, de valószínűleg hasonlóan fogunk festeni és nem fog érdekelni minket.  alibidóm teljesen lenyugodott az alkohol hatására, és élvezem a táncot. Csak akkor engedem el a kezét, amikor magára önti a messziről is érezhető illatos italt, nem akarom, hogy a nyakamba is jöjjön belőlem, nem volt olcsó a ruha. De csak nevetek és közelebb lépek hozzá, hogy az arcába nyalva ízleljem meg ezt a nagyon nem ide passzoló italt. - Nincs jó ízed. - nevetek rá, majd felhúzom a szemöldököm amikor édesnek hívja magát, bár tudom, hogy átvitt értelemben teszi, azért játszom a bizonytalant ezügyben. - Valakivel biztos, de ki szereti? - kérdezem ironikusan és tovább táncolok mielőtt megint érzem, hogy az alkohol hatása egy kicsit meglök.
- Mindig számíthatsz rám. - kacsintok rá, amikor odanyújtja az üveget. - Ezt nem, de keverhetünk valamit izgalmasat. - pattanok le óvatosan a pult belső részére, és nyújtom a kezem Dave felé.
- Következő játék? - nézek rá nevetve, mert egyelőre nincsen több a tarsolyomba, csak előveszek kettő nagyobb poharat és elindulok az iroda felé, amikor eszembe jut, hogy van egy pár rekesz apu kedvenc portugál italából, aminek nem fog beugrani a neve, de kicsit a whiskyre hajaz az íze. - Hozok meglepit. - kiáltok vissza neki remélve, hogy hallja, miközben betopogok lábujjhegyen az irodába, aminek a kulcsa a zsebembe van így kénytelen vagyok visszaszaladni a táskámért, majd megint oda az ajtóhoz.
- Dave segíts egy kicsit. - kiáltok ki neki kikukucskálva az ajtón rá mosolyogva, olyan igazán aranyosan, hogy ne mondjon nemet, mert Patrick a majdnem 200 centijével a polc legtetejére tette és nem érem el, és most egészen biztos nem mászok fel egyedül semmire, ennyi lélekjelenlétem még van.
Ledobom magam a kanapéra, ami már most a lábamra tapad, pedig szeretem a bőrt, de most annyira nem kényelmes, kicsit segít az enyhe szédülésemen amíg Dave beér, mert ha kiérünk akkor valami frappáns játékkal kell elkápzátatnom és az igyunk egymás hasáról dolgoknál nem jut több eszembe túl sok egyetemista bulin voltam.

Lu szövegelése már annyira nem köt le, vagyis persze meghallgatom, de átment magyarázkodásba, mert nem tudta lenyeletni nekem a szerelemről és a komoly dolgokról szóló dolgait. Még mindig csak mosolyogtam és szemöldökömet felhúzva bólintottam felé. – Hogyne, értem. – ráztam meg a fejem nevetve végül és megadtam magam az álmodozó Lua akaratának, mert igazából éltem én az álmokat és a vágyakat persze, nem akartam letörni a lelkesedését, de bi-zonytalan voltam azt illetően, hogy a pia beszél-e belőle.
- Én támogatlan csajszi, akármit is szeretnél. – mutattam neki egy lájk jelet, miután megálltunk, de igazából már rég egy felesre vágytam, aztán a tökömet se érdekli milyen álmunkat fogjuk teljesíteni, de biztos hogy bármire rá lehet engem venni, ha végre alaposan leitat és akár a gimis haverjaival is hajlandó vagyok csörögni, ha ez az akarata. Jó ég, egész este úgy viselkedtem, mint egy igazi pasi, mint egy papucs. Elmentem vele a családjához bemutatkozni, majd elsírta nekem a bánatát, amit meghallgattam és még tanáccsal is ellátam, most meg vele bulizok és táncolok és próbálok mindent úgy csinálni, hogy ő jól érezze magát. Komolyan, mintha szerelmes lennék belé. Mekkora hülyeség. Még azt is elnéztem volna neki, ha kufircol egyet azzal a szőke barommal. Hm…mondjuk nem, elküldtem italt keverni, meg még az utcán is rászóltam, most meg míg, mialatt a pulton táncolunk, a többiek tőlünk távol a tánctéren nyomják a partit.
Lehet rámragadt Machi hülyesége, amit előadott nekem a kocsiban, mert pár feles után se tisztult ki a fejem és ezen agyaltam, végül, talán egy kicsit azért is, hogy szabaduljak a gondolattól, nyakon öntöttem magam ezzel a szar tejszínes likörrel. Borzalmas íze volt és még rám is ragadt az ingem, végülis sikert értem el, mert nem gondoltam többé arra, miként viselkedtem ma este, a barátjaként vagy a pasijaként.
- Héékás. – nyalja le az arcomról a krémlikört, mire nevetve reagálok arra, amit tett, mégis válaszolok a kérdésére. – Ezt a szart nem tudom ki szeretheti, bár azt se tudom, kinek vagyok az édese. – komolytalankodok én is, majd Lua végül megunja a táncot, sőt, lehet már kezdek kikészülni az italtól és felémnyújtotta a kezeit. – Izgalmasat? – gondolkoztam el egy pillanatra és jobbnál jobb ötletek jöttek velem szemben a bárpultról, Lua mégis az irodája felé indult el. – Meglepit? – kérdezem nevetve nekidőlve a pultnak, úgy néztem, ahogy ide-oda futkos, végül engem is beinvitált az irodába. Nem mondom, hogy nem voltam már ott, de részegen még nem tettem be oda a lábamat, necces is lenne, az egy olyan hely, ahol Machi a főnök és gondolom az valami szent övezet, vagy ilyesmi. De nem árt, ha átöltözök nyugis környezetben, hiszen ragadt az ingem a likörtől, nagyon nem volt jó ötlet magamra önteni azt a szart.
- Jövök Machi, jövök. – dülöngéltem én is, bár le voltam maradva Machitól, mégsem ettem semmit a bulin, hiszen előtte eljöttünk, meg aztán mégis csak a másnaposságomra ittam.
- Jövök, itt vagyok. – motyogok gombolva az ingemet, bár a lányt nem találom, talán ez a következő játék? Bújocska? Aztán megláttam őt a kanapén, ahogy szinte beleolvadt a sötét színű rucijával, mire csak egy mosollyal válaszoltam a jelenetre. Közelebb léptem, levettem az ingemet, lehetőleg úgy, mintha táncolnék neki a zene ütemére. Ha nem néz rám, nevetve rádobom a fejére az inget, keljen csak fel, ha végig engem bámul, próbálok a pia ellenére egyre húzósabb és szexibb mozdulatokat produkálni.
- Lógsz egy meglepetéssel “édes”. – mosolyogtam rá leülve mellé a kanapéra. – Haza vigyelek? – kérdeztem, ahogy végignéztem rajta. Talán az este folyamán most először bámultam meg pár másodpercnél tovább. “Dios Mio”, de Szexi barátom van. Dave, verd ki a fejedből, sok volt az italból. Meg is rázom a fejem, hátha sikerül kiverni a gondolatokat a fejemből és lentről, ugyanis olyan vizsergés fogott el, amit ritkán érez az ember. – Na és…öhm..hol van…hozzak piát? – kaptam el végül a tekintetem és felugrottam a kanapéról, kinézve az ablakon ellenőrizve, mit csinálnak a fiatalok a színpadon és mialatt vártam Lua válaszát, nem is figyeltem, hogy odalent látszatát adtam a lány látványa iránti vágyamnak.  

Öltözék ~ ★ ~

Attól, hogy meg akarok komolyodni még ugyanúgy oda vagyok a nem komoly dolgokért is, mert ez éltetett eddig, és szépen lassan kell megjavulni, és ma még megbolondulunk kicsit. Táncolunk, élvezzük azt amit az élet adott, kihasználom, hogy  apasik még mindig nem tudják a nadrágjukban tartani a farkukat ha az a farok már tartozik valakihez. Vagyis nem senkihez nem kell tartoznia annak, ha a fej nem akarja, de ezek akarják, akkor azért mert egy másik nő jobban rázza ne másszon már rá. Elveim vannak, nem tűröm a megcsalást, de az megint más lenne ha nyitott kapcsolatban lennének, de ők tudtommal nem ebben vannak, legalábbis a csaj szerint és nekem ez elég is.
Túl sokat agyalok, ahhoz képest, hogy nem akartam, így a pulthoz megyek, hogy feldobjam magam és egy kicsit Dave-et is, mert amikor elvonul azt érzem valami félremegy, mert nem nélküle akarok bulizni és nem én megyek rá másra, most a barátomra van szükségem, Dave-re, aki a barátom, amit még akkor is emlékeztetem magamban, amikor felmászok a pultra és utánam jön. Nem gondolkodva nyalom meg az arcát,miután magára önti azt a szart,ami fogalmam sincs miért került elő, mert nem finom, ezt nem árulhatjuk itt.
- Mi az, hogy kinek, hát nekem édes. - kacsintok rá pimaszul, már kezdem érezni, hogy lehet túl messzire megyek ebben az egészben, de eddig sem esett nehezünkre kezelni, majd most is menni fog. Bár a családi légkör egy kicsit jobban elérzékenyített és ez annyira nem jellemző rám, remélem holnap már újra vissza tudok zökkeni, mert ma a lelki erősségem és a kitartásom egyenlő a nullával, és ez nem baszhatja el az életem össze kellene szednem magam.
Ezért és mert váltanék, indulok le a pultról és eszembe jut apu dugi italtartaléka, amit annyira szeret, hogy anno az egész Pandorát elárasztotta vele, ma már olyan sok nem maradt, de ezer éve nem is járt erre, nem fog neki hiányozni.
Csak vigyorgok a kérdéseire válasz helyett, a kisördög felült a vállamra és nem akar elmenni onnan, ami nem lesz jó, nagyon nem, de elindulok belefél, majd vissza, mint valami mérgezett egér, mire felfedezem, hogy mennyire nem fogom elérni azt amiért jöttem. A többieket nem akarom ide beengedni, bár őt sem annyira jó ötlet, de behívom, és ő rendes barátként rohan oda, mert ő a barátom.
- Dave! - nevetem el magam, amikor elkezd nekem táncolni, igen talán jobban bejön, mint kellene, jobb lenne ha most hagyná abba, de nem állítom le csak az alsó ajkamba harapok és úgy nézem végig ahogy megszabadul egy rétegtől. Na baszki.
- A meglepetés túl magasan van.- mutatok neki a polc tetejére,ahol a piros üveges,kék címkés italok vannak, amit lehet még ő sem fog elérni. - Haza? Most indul a buli. - ásítok egyet, de eszemágában sincs hazamenni. - Meg részeg vagy édes, nem vezetsz, főleg nem az én drágámat, majd hívunk egy sofőr szolgálatot hazavisznek vele. - vonom, meg a vállam.
- Mi az én is olyan édes lötyis lettem? - kérdezem nevetve, amikor elkapja rólam a tekintetét és meg is törlöm az arcom, egészen addig nevetek is, amíg fel nem pattan és el nem megy mellőlem. Előredőlök én is, de kicsit megszédülök és elindulok felé. - Hát ott van. - mutatom neki bizonytalanul, és mielőtt mellé érnék végig mérem hátulról, nem nem kellene tudom, a sok pia, a fejem a családom miatt, az olykor túl nagy magány most eléggé összezavar.
Megrázom a fejem, nem akarhatok mást, nem vele kellene megkomolyodnom, vagyis ő nem akar, biztosan nem akarna, nem ő lesz az akivel lépni fogok. Ő úgysem akarna semmit, barátok vagyunk.  Ugye? Túlságosan megértjük egymást ahhoz, hogy ezt el is higgyem, elvileg a szex is jó volt, csak részegek voltunk, de nem ez így nem okés. Baszki.
MIelőtt mellé érnék torpanok meg és fogok meg egy széket pótcselekvésnek, hogy ne menjek közelebb hozzá, mert mint egy mágnes visz oda az ital, és kapaszkodnom kell, hogy ezt megállítsam.
- Fogj meg, azt hiszem innunk kell még. - mászok fel a székre olyan gyorsan, hogy meg is inog alattam, de még időben elkapom az egyensúlyom. Lenézek rá, és veszek egy mély levegőt, majd felnyúlok az italért, és kibontom a széken állva.
- Ebből egy korty és a világ jobb hely lesz. - adom neki oda elsőként, hogy addig le tudjak mászni, de csak úgy tudok leszállni ha a kezébe kapaszkodok.
- Itt maradunk kicsit? - nem akarok kimenni a többiekhez tetszik az álomvilág, ami 2 percig van a fejemben, hogy utána szépen omoljon le, mert akkor fogok visszatérni abba, ami tényleg körülöttünk van.

Sosem gondoltam volna, hogy ma felkelek másnaposan Lua kanapéján, máris egy olyan buliban találom magam, ahova a legkevésbé sem szerettem volna elmenni, játszanom kellett a józan jófiút és lopva kell eljutnom egy diszkóba, ahol végre önmagam lehetek és ittasan bulizhatok. Úgy éreztem magam, mint egy elbaszott tinédzser, ráadásul itt volt a barátom, akivel oly sokszor segítettük át egymást a problémákon és a sok szaron, hogy fel sem tűnt soha, hogy talán az van megírva, hogy örökre együtt legyünk. Miért van az, hogy zavar, ha meséli, hogy épp melyik pasival kavart. Miért van az, hogy legszívesebben kiütöttem volna azokat a bunkókat, akik rámozdultak a bulikon. Miért fájt az, hogy elhozta ebbe a buliba az a szőke rettenetet, aki akkor se tudná a helyén kezelni, ha meglenne kötözve és már elő lenne izgatva. A legfontosabb azonban, miért gondolkozom már megint ilyeneken. Szedd össze magad Dave, Lua csak a barátod. A haverod, ő te vagy puncival, és szebb arccal, szebb lélekkel és gyönyörű alakkal és…Dios Mió…
Megrázom a fejem, ahogy fent a pulton már túlzásba vittem a képzelgést, ami az arcom megnyalásával kezdődött, szerencsére le is léptünk onnan és zavartan figyeltem, ahogy a lány belopózik az irodájába, valami meglepetés ígéretével. Mosolyogva figyelem, ahogy dülöngél, ahogy eltűnik, majd mosollyal az arcán mutat felém, hogy kövessem. Megrántottam a vállam, talán kezdtem kicsit túllendülni a korábbi képzelgésemen, nem tudom, de még arra is volt lélek energiám, hogy lejtsek neki egy táncot. Jó, nyilván tudtam, hogy ő csak beivott, nem érez vonzalmat, ezért is voltam bátrabb, de lehet csak álszent voltam és szerettem volna, ha rám vetné magát.
- Ne aggódj. Maradok drága. Na, hol az a meglepetés lötyi? – nézelődött teljesen zavartan, fel sem tűnt, hogy alól jelzésértékkel eregettem a sátrat, bár a vászon nadrág valamennyit takart a dologból, de szerencsére Lua a segítségemre sietett és a felmászott a székre, hogy levegye az ígért piát.
Fogtam a kezét végig, ahogy leemelte az italt, majd szinte fel sem tűnt, hogy a tekintetem a túlságosan mély dekoltázsával volt szemmagasságban. Elvarázsolt az illata, hívogató volt, csábító, szinte minden mozdulattal követtem a teste vonalait, zavartan vettem el a tekintetem, ahogy lenézett rám. Bokszolóként megérzem, ha néznek, ez egyfajta kialakult képesség, amit fejlesztettem az évek alatt, de jelenleg most olyan érzésem volt, ha kapnék egy ütést nem tudnék reagálni, sőt még hálás is lennék, hogy észhez térítene ebből a vad szenvedélyből, amiben most szédült madárként belekeveredtem.
Az italt elvettem és megnéztem magamnak. Jól nézett ki, habár fingom sem volt róla, mi lehetett ez, de ha Lua mondja, hogy finom, hát rendben, nem mondok ellent neki, főleg az a szöveg, amit hozzátett, el is bizonytalanított, lehet van benne valami, bár azt nem hittem volna, hogy más anyag is keveredett bele. Mondjuk azért külön hálás lennék, ha a tequilába tett volna valami ajzószert, mert akkor most a bennem dúló tüzet tudnám mire fogni.
Egyszerűen nem akarok kimenni, mert vágyok a közelségére, vágyok az érintésére, a társaságára, de félő, hogy mi történik, ha most ezzel a légyottal fog elromlani mindent. Mi van, ha…mi van, ha mégis…jó lesz. Mi van, ha, csak…hagyjuk megtörténni?
Ezek a gondolatok cikáznak a fejemben, ahogy belekapaszkodik a karomba, én pedig akaratlanul, hevesen a csípőjére tartok, majd leveszem őt úgy, hogy szemben lecsússzon egészen a lágyékomig. Nem mondom, hogy így terveztem, nem mondom, hogy nem élvezem minden momentumát annak, hogy magamhoz ölelem és érzem minden szívdobbanását a mellkasomon, a tekintetét, ami megkérdőjelez minden észszerű magyarázatot. Nyilvánvaló, most már feltűnt, hogy a farkam olyan kemény, hogy fákat tudnék vele hasogatni, hiszen Lua hozzádörgölőzött és, talán ha nem tartanám őt a kezeimmel még jobban hozzányomná a lágyékát, talán már el is durrannék. Szavaira, ahogy az ajkaimra suttog, csak esztelenül, elvarázsolva tudok válaszolni.
- Édes. Nem sietek sehova. – sóhajtom az ajkaira, majd elkövetem talán életem legnagyobb baklövését. Megcsókolom. Olyan hevesen, olyan hévvel, ahogy barát sose tenné. Az italt ledobom csak a kanapéra és ha fogadja a közeledésem felteszem az irodai asztalára és úgy ölelem magamhoz, miközben nem engedem. Nem válok meg a mézédes ajkaktól, amik mindig azt szajkózzák, Dave. Lehet, hogy életem baklövése, de miért élvezem ennyire? Miért ég a vágytól a lágyékom és miért nem uralom a kezeimet, ahogy Lua arcára simulnak.

Öltözék ~ ★ ~

A családom mindig olyan dolgokat vált ki belőlem, ami vagy düh9öt vagy csak nagy étvágyat kelt bennem, ami azért jön elő, mert valamivel le kell vezetnem, amit rám dobnak röpke fél óra alatt is. Nem mérgező a családom, csak nagyon céltudatos, ami miatt nekem mindig fáj a fejem, pedig most nem ettől kellene fájnia, hanem attól amit ez kiváltott. Túl sokat nézem Dave-et, túl sokat akarok a közelében lenni, mondjuk itt azt érzem most ő az egyetlen, akivel lenni akarok, de csak barátként. Li bazdmeg barátként. Cseng a belső hang a fejemben, amikor az agyam ezerrel kapálózik, hogy ez ennyi ne akarjak mást belegondolni.
Mégis amikor felmászik mellém bejön, ahogy magára önti azt a lötyit bejön, sőt még pimaszul le is nyalok ról egy adagot. Ilyet csináltuk mi már korábban? Annyi mindenen túl vagyunk, ez vajon a határainkon belül van vagy sem? Mindenesetre jobb ha most hagyom abba és valami másba kezdek, mert ez így nem lesz jó, főleg nem a pulton.
Amint révbe ér a kulcs és kinyílik az iroda ajtaja lépek be, és nem sok kell, hogy azonnal kérjem, hogy jöjjön be, pedig tényleg nem akartam átlátszó lenni, semmilyen hátsó szándékom nem volt, ahhoz most túlságosan be vagyok már rúgva, hogy ennyit agyaljak azon, hogy ha valakire rá akarok mászni hogy tegyem. Nyilvánvaló, hogy rá nem akarok, csak a fejem, az érzelmeim és a pia.
A kanapén ülve simán végignézem egy kicsit még fantáziálva is, ahogyan táncot lejt nekem, majd simán ott is hagy, jobb is lesz ha még töltünk a májunknak egy kis italt, mielőtt túl sokat gondolkodunk, vagy éppen túl keveset.
Nem várom meg, hogy ő induljon meg az italért, most, hogy bent van nem annyira félek megmászni egy alig magas széket, így felmegyek, de azonnal jön le megfogja a kezem. Legyél már egy kicsi bunkó velem, csak lökj meg, szólj be bármi. De nem teszi és ez nem jó, mert kivált belőlem valamit, amit nem kellene neki, mert a barátok ezt nem váltják ki.
A kezébe adok gyorsan az italt és elindulok lefelé, de annyira koncentrálok, hogy majdnem a nyakába esek, helyette csak a kezét fogom meg és azonnal reagál, amire akkorát kell nyelnem, hogy még kint is hallják, amikor megfogja a derekam és lesegít egészen közel engedve magához. Valamiért tudtam, hogy ugyanaz van a fejében, mint enke,m ahhoz túl jól ismertem már, és most más volt, én is más voltam és ezt mi sem mutatja jobban, mint a kemény férfiassága, ami egyből nekem merészkedett és én megint mint egy ártatlan kislány haraptam bele az ajkamba véve egy mély levegőt. Pedig nem vagyok ártatlan ugyanannyira akarom amit ő érez, és azt is érzem, de ez nem lenne jó ötlet, mégis megkérem maradjon itt velem. Miért is, ennek semmi értelme, pont az előbb mondtam neki, hogy nem akarok lótifuti kapcsolatot, már komolyabbat szeretnék de nem vagyunk annyira részegek, hogy ha összefekszünk betudjuk annak.
Nehezemre esik levenni róla a tekintetem tudva mi lángol benne, mindent jelez a teste, és a szívverésem si felgyorsul, amit lassú levegővétellel akarok lenyugtatni, de nem tudom, mert megcsókol és én ahelyett, hogy tennék egy biztonságos lépést hátra, jelezve, hogy nem ez nem a mi táncunk most, a kezem a tarkója mögé teszem és szorosabban húzom magamhoz. Az asztalra kerülve a lábammal a háta mögé nyúlok és közelebb húzom nem értve a mozdulataimat, amik olyan könnyen jönnek és cseppet sem barátilag.
Aztán leállítom, úgy tolom el magamtól a mellkasánál fogva, hogy közben úgy kapaszkodok belé, mintha el sem akarnám engedni.
- Mielőtt ezt folytatjuk muszáj, hogy tudd, hogy ez most nem olyan, mint legutóbb volt David. - lehet, most rontom el a pillanatot, ami jó is lehetne a hülye érzelmes dumámmal, ami a legutóbb is csak humoros volt, de nem komoly. - Még észnél vagyok, emlékezni fogok rá, szóval tedd emlékezetessé édes. - hajolok közelebb hozzá, mert akármennyire is komolyan akarok beszélni félek, hogy azzal elzavarom magamtól és most mindent teszek vele, csak azt nem amit az ösztöneim súgnak. El akarom mondani, hogy ez lehet nekem fájni fog ha nem úgy reagál rá, ahogy én gondolom, hogy fog, de ettől ugyanúgy szeretni fogom, mint eddig, mert pontosan tudom ő hogy áll a csajokkal és hogy áll azzal, hogy ez csak szex, még velem is. Én ismerem őt és egy valakire leszek mérges és az nem ő, mert bassza meg amiért így néz rám, és így csókol meg és ennyire elkapott minden mozdulata ma.
A szemébe nézek és megjelenik egy huncut mosoly az arcomon, őszinte de mégis van benne valamit, amit még én is érzek, mert rohadtul akarom, és nem bírom ki még egy percnél tovább. A pólója aljához nyúlok és leszedem róla. - Mikor lettél te ilyen? - mérem végig, mielőtt magamhoz húzom akarva még belőle, tudva, hogy elbaszom az egészet ezzel, két külön dolgot akarunk, legalábbis én elmondtam neki mit szeretnék tudja, nekem ellenben fogalmam sincs arról ő merre tart, de ez lehet megint csak egy kósza este, amit még akár el is felejthetünk, vagy ő mert én erre emlékezni akarok.

Sok szar ért mostanában, amit magamnak köszönhettem. A sportpályafutásom lejtmenetre állt, a menedzserem és Ian, a legfőbb támogatóm, aki olyan volt nekem, mint a bátyám, pikkeltek rám, alig tudom fizetni a rezsit és az autóimat is le foglalták, hogy ebből fizessem a nemsoká megrendezésre kerülő bokszmérkőzésemet és annak költségeit. Egyedüli mentsváram Lu volt, aki a lejtőn is kiállt mellettem és támogatást nyújtott nekem. Na, nem pénzbelit, azt sosem fogadnám el tőle, többet adott ő ennél, sokkal többet. Elfelejtette velem ezt a sok ganét, ami körbevette az életemet és úgy kezelt, mint aki a világ legjobb arca lenne, sosem emlékeztetett a baklövéseimre, felemelt a földről és leszarta, mennyire voltam rossz passzban.
Rengeteget tett értem és lehet nem is érzi ennek a súlyát, nem is tudja, valójában mennyit jelent ő nekem. Még most is ezen morfondírozom, ahogy bemasírozok utána az irodájába, mert megvallom, én sem tudom igazából és ez, minél többet iszom, annál jobban marja a bensőmet, szinte a gyomromban érzem a szívemet. Ahogy ránézek, nem pillangókat érzek, ahogy a sok gusztustalan romantikus hasonlatban jellemzik a nagy költők, inkább vágyat, de lehet ez köszönhető annak, hogy iszonyatosan jó csaj és nagyon vadító a gönc, ami rajta van. Persze, a gyors tempóban megivott ital is tehet erről, de ez csak bátorságot adott ahhoz, hogy merészebb legyen az irányába, hiszen igen, józanul gond nélkül tudom kezelni a vadságát és a szépségét, holott akkor is zavarban vagyok, hiába játszom a vagány Dave-et.
Ahogy fekszik a kanapén, azt érzem, szinte hallom, ahogy csalogat, a teste hívogat és csak rám vár, hogy egybe forrjunk, ahogy azt a sors is akarta. Hiába táncol kint megannyi fiatal, hiába kaphatnék meg ezer más lányt, nekem ebben a pillanatban, ahogy ránézek, ő kell.
Sikerül levennie az italt a szekrény tetejéről, de az, hogy megcsúszik és belém kapaszkodik, én pedig hagyom, hogy hozzám tapadjon, akár egy tökéletes kirakó, amely már régóta kereste a párját is jelzi, hogy itt nincs félreértés. Nem hiszek az ilyen dolgokban, de talán az univerzum akarata ez, úgy vonz ma este minket egymáshoz, hogy bűn lenne nem tudomást venni róla, ez a gondolat hajtja a tetteimet és persze a tüzes vágy, ami fellángol bennem. Magamhoz ölelem őt és úgy teszem fel a irodai asztalára, mintha csak azért lett volna a helyiség éke, hogy ma őt megviselje magán és hírmondója lehessen a csókunknak. A forró ölelésnek és annak a felhevült romantikának, ami mozgatja, irányítja a testünket.
Szinte még mindig elvarázsolva és zavartan pislogok, ahogy kezeivel hátrébb lök, miközben a lábaival még mindig belém kapaszkodik. Szavaira magam elé nézek, de kezeim nem engednek, hiába érzem én magam is, hogy nem jó, amit teszünk, a testem és a szívem mást mond.
- Mi van, ha emlékeznünk kell rá? – teszem fel a kérdést, miközben végigsimítok az arcán. – Már többször voltunk együtt és mindig a homályba vész az este. – válaszolok, majd szünetet tartva egy rövid, vad csókot lehelek ajkaira. – Sosem tudjuk meg milyen, ha mindig részegek vagyunk. – fogom meg kezeimmel a vállait és tapadok rá a kulcscsontjára. Nem tudom visszafogni magam, apró puszikat lehelek rá, hiszen megőrjít a parfümjének illata, a puha bőre és forrósága, majd a nyakára mérek egy hosszabb csókot a nyelvemet is használva.
- Mindig ilyen voltam. Lehet, nem a megfelelő lányokkal. – értem fel végül az ajkaira, sietősen suttogva rá a szavakat, hiszen már a csókjára vágytam, az érintésére és arra, hogy testünk összeforrjon, ahogy még nem történt, úgy, ahogy arra emlékeznünk kell.
- Legyünk észnél „Chica”, tegyük emlékezetessé az éjszakát. Lehet a legjobb döntésünk lesz az életben, de ha tévedünk, legyen édes tévedés. – mondom neki ujjamat a ruhájának pántja alá csúsztatva, majd miközben folytatom a monológom, leengedem azt a vállán, majdnem felfedve melleit. – De mi van, ha sosem derül ki? Lehet bánni fogjuk „Cariño”. -  mosolygok rá, miközben lehúzom magamról a trikómat felfedve felsőtestem. Lábaira tapasztom kezeimet és lassan, kínzóan óvatosan kezdtem el felfelé csúsztatni a combjai felé, miközben ismét csókért közeledtem édes ajkaihoz.
- Kívánlak Machi.  – súgtam vadul a fülébe.

Öltözék ~ ★ ~

Érdekes felvetés tőlem, hogy pont én akarok hinni abban, hogy van szerelem, amikor eddig egyáltalán nem volt részem benne, pont akkor akarok lépni, amikor a karrierem úgymond nem annyira katasztrófa, viszont a suli igen. A családom nagyon sok kilométerre lakik tőlem, ami néha jó, de egybevéve rohadt magányos tud lenni, talán ezért is akarom annyira a ma estét, hogy Dave ne hazamenjen és ha csak a kanapén is alszik, legalább tudjam, hogy ott van, mert nem tudja mekkora szükségem van arra, hogy valaki mellettem legyen. A kemény külső mögött elbújik az a lány is, aki szeretne valakihez tartozni, de nem engedhetem ki, mert akkor lehet hamar összetörnék.
Jelenleg azt érzem, hogy szabadulni akarok mindentől, ami legbelül nyom és tudom, hogy nem apám nagyon erős itala fog segíteni ezen, mert az hamar fejbeüt és onnan nincs megállás, utána szokott jönni, hogy egy nagyot szexelünk, és másnapra már el is felejtjük, mintha csak egy sima társas est lett volna a haverokkal. Ez a mi mentalitásunk, azért is olyan könnyű, de mikor bejön és lejt nekem egy táncot nagyokat kell nyeljek, pedig még nem vagyok részeg annyira, nem nem izgat fel, vagy nem úgy, mint eddig mert ez kicsit más, és őszintén megvallva nagyon ijesztő érzés, amit nem akarom, hogy elmúljon, de biztos vagyok benne, hogy egyoldalú és az csak fájdalmat tud majd okozni.
Nem akarok gondolkodni csak mászok az italért, és ez az egyoldalú kétségem hamar szertefoszlik, amikor megérzem, hogy ő is valami hasonlóval küzd, bár szerintem, ahogy őt ismerem neki csak a teste jelez, legbelül nem változott semmi, csak bennem.
Minden olyan gyorsan történik, ahogy az asztalra tesz ellenkeznék, mert az agyam még egy kicsit magánál van, hogy ez nem lesz jó, ezt én meg fogom bánni, nagyon is tudom mit teszek, nem az ital tettei velem, de amikor megcsókol sok minden eltűnik és nem tudok, vagy akarok ellenkezni.
Egy pillanatra kapcsolok, és kimondom, ami a fejemben van, ő a barátom tudnia kell mit érzek, hiba hárítom azonnal a vad énemmel, ami most nem olyan őszintén van jelen a szobában, sokkal többet most valamiért, mint eddig bármikor, de nem akarom elrontani, mert azt érzem ez most jó lehet.
- Most először akarunk rá emlékezni? - tanácstalanul kicsit félve kérdezek vissza, nincsen hozzászokva ahhoz, hogy ennyire sután állok ehhez az egészhez, általában letépem a ruhát és onnan minden megy a maga menetében. Az ajkai a bőrömet érintik és nem tudom azt mondani neki, hogy álljunk le, pedig le akarok, mert ezzel el fogom veszíteni, mert én nem egy sima szexet akarok, a  kocsiban való beszélgetés, a családom jelenléte, mind bennem van az az érzelem, ami akkor is bennem volt és ezt felhevülve érzem most, minden egyes csókjával.
Az aggodalom kezd eltűnni az arcomról, ahogyan végigcsókolja  a testem és a szavai nem olyanok, amik aggodalomra adhatnak okot. Mi van ha neki is kezd benőni a feje lágya, igazából teljesen feleslegesen agyalok rajta, már teljesen elborított a vágy iránta, nem tudom és nem is akarok meghátrálni. A fejemet hátravetve sóhajtok egyet, mire végre ismét összeérnek az ajkaink.
- Én vagyok a megfelelő lány?- kérdezem pimasz mosollyal az arcomon, igyekezve tényleg nem túlagyalni, holnap ugyanolyan nap lesz, mint máskor talán több emlékkel,  mert ő továbblép, a szavait csak az alkohol hallatja ennyire édesen.
Az arcát figyelem végig, ahogyan a pántomat lejjeb csúsztatja és megszabadul a felsőjétől. A kezemmel végigsimítom a hasát, imádom az izmait, mindig nézegettem őket, de eddig nem így és nem akartam sosem ennyire hozzáérni a bőre szinte éget és közelebb húzom magamhoz a lábammal. Már eszem ágában sincs elengedni, nem érdekel hányan várnak kint, és mikor jönnek be, hogy merre vagyunk, mert csak azt akarom hallani, ahogy a fülembe sóhajt és pontosan azt mondja, amit akarok.És megteszi, kiejti a szavakat, amitől mint egy szerelmes tini úgy érzem magam, ami egyszerre félelmetes és rohadt jó érzés, mondanám, hogy beindít de már régen megtette, amikor a kanapén ültem és bejött, amikor a kocsiban engedte, hogy elmondjam minden bajom és ahogy a kocsimat vezette. Valójában fogalmam sincs mit éreztem így és még csak fel sem tűnt még saját magamnak sem.
- Azt hiszem én már régóta így érzek. - súgom a fülébe és leugrok az asztalról, hogy a földön álljak meg és a már megkezdett pántot lejjeb toljam egészen addig, amíg a ruha a földre nem esik. Nem szokásom melltartót hordani, és ezt most sincs másként, de nem sokáig hagyom bámészkodni, mert a kezem közben sebesen küzd azért, hogy minél hamarabb szabadítsam ki a férfiasságát, ami érezhetően nagyon nem akar már a helyén maradni.
- Emlékezetes lesz, nem a szex miatt, azon már régen túl vagyunk. - adok egy csókot neki mielőtt rámarkolok óvatosan a keménységére és közben végig a szemébe nézek. - Ha bánni fogjuk, akkor legalább egy élvezetes dolgot bánjunk édes. - most én csókolom meg a nyakát és végig a hasát, minden egyes izmát, mire leérek, hogy elmerítsem a számban a férfiasságát.

Nem tudom, sőt nem is akarom tudni, mi történik most velünk. Egyszerűen azt akarom, hogy megtörténjen, érezni akarom Machit itt és most, lehet csak a pia, lehet a szenvedély vagy maga a látványa indított be ennyire, de nem mással akartam tölteni ezt az estét, hanem vele, akár többször, folytatva a lakásán is, reggelig, hogy megbeszélhessük aztán nevetve, ki milyen értékelést kapott.
Ahogy magamhoz ölelem az irodai asztalon és érzem, hogy ő is engem akar, akarja a ma estét, még jobban lázba hoz és elragadnak az indulatok. Mindig is szenvedélyes szeretőnek gondoltam magam, talán a mentalitásomból fakadóan vagy a küzdősportból, de nem voltam sosem ez a tutyimutyi fajta, aki tesztelget, vár, míg elmegy a varázs.
- Nem tudom, hogy most először-e. Mindig nagyon be voltunk piálva. – mosolygok bele az ajkaiba, ahogy vadul megcsókolom őt, majd mielőtt folytattam volna, beleharapok egy aprót az alsó ajkába. – Azonban most szeretnék emlékezni. – kacsintottam rá, majd a kérdésére, miszerint ő-e a megfelelő lány, játszva elgondolkoztam. – Nem tudom. Az biztos, hogy akarlak téged „Chica”. – rántottam meg a vállam, de mivel már így is túl sok beszéd hagyta el a szánkat, újra a lényegre tértem, és elkezdtem róla lefejteni játékosan a ruháját. Felsőtestem is szabaddá tettem, amire a lány le is csap, szenvedélyesen simít végig a mellkasomon, én pedig megfogom a kezét és úgy húzódok ismét közel hozzá. Apró csókokat leheltem a nyakára, az arcára, szavaira pedig óvatosan a kulcscsontjába haraptam, használva kicsit a nyelvem is.
- Így érzel? – kérdeztem vissza, ahogy lepattant az asztalról és elém tárta a ruhája alá rejtett csodálatot. – Hát érezzük együtt. – mosolyogtam végigmérve a félhomályban gyönyörű alakját, melleinek csillogása, ahogy pont megvilágítja a kinti diszkófény még nagyobb erőt kölcsönöz a nadrágomba zárt keménységemnek, amire Machi gyorsan rá is mart.
Olyan gyorsan kiszabadította a nadrágomból a férfiasságom, hogy szinte meglepődtem, nem is tudtam érdemben válaszolni a szavaira, mert megcsókolt és kezébe vette a farkam, apró sóhaj hagyta el a számat és óvatosan bólintottam. – Nem akarom bánni. – sóhajtottam, ahogy megcsókolta a nyakam és a mellkasom, majd leérve, a szájába vette, amivel akkora örömöt okozott, hogy egy pillanatra megrogyott a térdem. Rég voltam együtt nővel, na persze nem hónapok óta, de ez a vágy, amit most Machi kihozott belőlem megőrjített. Lángolt a lágyékom, a lábaim elernyedtek, ahogy lent dolgozott, szinte élmény volt nézni. Szerettem nézni, ahogy kényeztetnek odalent, Lua pedig gyönyörűen művelte, amit csinált, miközben nagyokat sóhajtottam, végigsimítottam a fejét és az arcát. Óvatosan adtam át magam a lendületének és együtt mozgattam a csípőmet a fejével, hogy ne legyek durva, de egyszerűen fenomenálisan csinálta, éreztem, ahogy egyre nagyobbra duzzad a farkam. – Csodás vagy Machi. – sóhajtottam, majd lenyúltam érte és felhúztam a kezénél fogva. Vadul megcsókoltam őt, majd egyik kezemmel a derekát szorítottam, a másikkal lenyúltam a lágyékához és simogatni kezdtem a szemérem dombját. Hosszan, majd rövidebben, kicsit játékosan, végül félrehúztam a falatnyi bugyit és úgy merítettem el a mutatóujjamat.
Nem játszottam vele túl sokáig, felkaptam a fenekénél fogva és ismét az asztalra tettem őt. Nyakától lefelé haladva jutalmaztam el őt csókokkal, mellbimbóját is izgatva nyelvemmel, szabad kezemmel továbbra is lent játszva, hogy végül viszonozzam a varázslatot, amit okozott nekem a szájával.

Öltözék ~ ★ ~

Át kellene gondolni, pedig sosem gondolkodok ilyenen, egyszerűen csak belemegyek, ha még ennyire “józan” vagyok, egy idegen pasival egy olyan pasival, akit alig ismerek, egy olyannal, aki csak tényleg egy éjszakára kell nekem, de nem Dave-el, aki már nem is tudom mióta az életem része és nagyon is szeretek vele lenni. De nem agyalunk, mert szinte idő sincsen rá, olyan gyorsan vetjük egymásra magunkat, vagyis gyorsnak tűnik, de minden egyes pillanatát megélem, ami tőlem nem annyira megszokott. Nem akarok rá úgy gondolni, de itt azért jóval több is van, mint testiség, ebben érzelmek vannak,hiszen barátok vagyunk, a legjobbak, bármikor tudok rá támaszkodni, elhülyülni vele és szórakozni, mint most is, az ilyen fajta intimitás is része a kapcsolatunknak részegen, amikor nem emlékszünk rá másnap, de még nem tartunk ott. Ennek ellenére nem hagyjuk abba.
Ahogy azt mondja, hogy emlékezni akar érzem, hogy libabőrös leszek és valami egészen kellemes érzés telít el, elmosolyodom. Akarom én is akarom, hogy ne akarnám, nem is akarom visszautasítani, minden érintése éget, jó éretelmben és egyre többet akarok ebből az érzésből.
Ahogy csókol elfelejtem hol vagyok, miért vagyok itt csak az számít, hogy kivel és az tartson bármeddig ki fogom élvezni.
Ahogy lefejti magáról a ruhát pimaszul mérem végig és azonnal a hasára vándorol a kezem, nehéz neki ellenállni ezt régebben is mondtam neki, hogy imádom a felsőtestét, mit hülyéskedünk mindenét, olyan igazi pasi, de eddig csak a móka kedvéért mondtam neki, de most legszívesebben kimondanám ugyanezeket, de máshogy hangzana és nem akarom, hogy máshogy hangozzon az én számból, az valamiért többnek hatna, mint ami köztünk valaha is volt.
- Így de ha holnap erre rákérdezel le kell tagadnom, hogy minden olyan legyen, mint régen. - felelem neki miközben én is teljesen megszabadulok a ruhámtól. De nem tudom mennyire akarom azt holnap, mint máskor, de talán az lesz a legjobb, holnap felkelünk ki tudja hányadik menet után és csak nevetünk, megreggelizünk és minden megy tovább. Talán csak a pia miatt vagyok ennyire megfeszülve érzelmileg, meg a korábbi történések tettek be egy kicsit, nem tudom, hogy ez mennyire normális. Nekem aki mindig elzárkózik az érzelmek elől egy olyan emberrel, aki ugyanolyan, mint én csak fakra van. Amire lassan de biztosan térek le, végigcsókolva a testét, érezve, hogy én már égek a vágytól, hogy ne csak a számban legyen.
Egyenletesen, mozgattam a szám a férfiasságán, fel felnézve rá, és hallgatva, ahogy élvezi, imádom, amikor egy férfi ennyire kifejezi tetszését, valahogy sokkal jobban fokozza az én érzékeimet is, ahogy most Dave is teszi. Már szinte éreztem, hogy ég az egész testem a vágytól, hogy azt csináljuk, amihez értünk, nem beszélni akarunk, mert az néha nem megy, a testiség elvileg abban ketten állatiak vagyunk, de az a sok pia mindig feledésbe dobja ezeket a pillanatokat.
Nem akarom abbahagyni, de amikor magához húz és megcsókol, érzem, hogy a keze a megfelelő irányba kalandozik és amint odalent hozzámér belenyögök a csókjába, nem finomkodok, nem akarok halk lenni, nem akarom titkolni, hogy mennyire készen vagyok már rá odalent is, egészen biztosan érzi.
Az asaztalon ülve ismét, a füléhez hajolok. - Akarlak most! - súgom bele, majd a szemébe nézek és a lábammal húzom magamhoz közel. De még időben eszembe jut,hogy akármennyire is akarom őt azonnal nem árt védekezni. - Várj! - mutatok a mutatóujjammal és megcsókolom, majd lepattanok, hogy a fiókból elővegyek egy gumit. A kezéért nyúlok és a kanapé felé viszem, ahol lelököm, hogy ő legyen alul, fogalmam sincs meddig fogja hagyni, hogy irányítsak, de majd igyekszem kihasználni, hogy ráüljetek, amint felkerül rá a kínzó réteg, amit nem szeretek, de néha muszáj megtenni.

Ami történik velünk, az egyszerre mámorító és őrültség, de a vágy mindkettőnket feszít és úgy tűnik innen már nincs visszaút, legalábbis már hiába is állnánk meg, erről másnap már beszélnünk kellene, így hát miért ne fejeznénk be a történetet úgy, hogy az mindkettőnknek kielégítő legyen.
- Ezt letagadni? – suttogom az ajkaiba, ahogy testünk szinte eggyé olvad, ahogy karjaimban tartom, úgy érzem, mindig is egymásnak voltunk teremtve, csak túlságosan makacsok vagyunk ahhoz, hogy ezt belássuk. A családja, a helyzetünk, a box karrierem, mindez igenis számít és mindig akkora stresszt okozott nekünk, hogy egymás karjában kerestünk vígaszt, de soha nem mentünk ennyire messzire. – Mivan, ha én holnap is akarlak? – kérdezem mosollyal az arcomon, mikor lejjebb csúszik és kényeztetni kezd ott, ahol eddig talán még sosem tette. Óvatosan símogatom a fejét, s bár ez tőlem távol áll, de a vágy és a pillanat szülte varázs irányítja a tetteimet és ha akarnék se tudnék már ellentmondani az ösztöneimnek.
Váltás jön és máris az iróasztalán találjuk magunkat, ahol most rajtam a sor, hogy örömöt okozzak neki, de már annyira eltelít minket a vágy, hogy megállít és követeli a beteljesülést, amiért nekem sem kell már a szomszédba mennem, kéjes mosollyal egyenesedek fel és állok elé a férfiasságommal, mikor megállít.
- Óh, ne már – kámpicsorodok el egy pillanatra, ahogy látom, hogy a meztelen barátosném óvszerért rohan. – Egyáltalán használtunk, mikor ittasan voltunk? – kérdeztem mosolyogva, majd hagytam, hogy irányítson és ledobjon a kanapéra, ami így meztelen fenékkel nem volt olyan kényelmes. De ahogy megjelent ismét Lu, teljesen megfeledkeztem a problémáról és hagytam, hogy felhelyezze a kínzó gumit, amitől a varázs ugyan kevésbé lesz tökéletes, de legalább végre testünk és vágyaink találkozhatnak. Hagyom, had kezdeményezzen, nekem is jobb, ha ő van felül és látom minden porcikáját, gyönyörű ez a lány, kár lenne kihagyni a látványt.
Megfeszítem a csípőmet és segítek a behatolásnál, persze óvatos vagyok, szeretem kiélvezni és lassan mozogni az elején, de leginkább hagyom, legyen ő a zsoké.
- Gyönyörű vagy Machi. Vagy ezt is tagadjam le holnap? – kérdezem mosolyogva, miközben elégedett sóhaj hagyja el az ajkaimat, ahogy lassan gyorsul a vágta.
Pár percig még hagyom, had élvezze a menetet, majd megfogom a fenekénél és felkelek vele. Szerencsére elég jó kondiban vagyok ahhoz, hogy a kis apró testét könnyedén felkapjam és mielőtt ledobnám a kanapéra magamhoz ölelem és egy csókot lehellek ajkaira. – Élvezzük ki az éjszakát – mosolygom, majd most én kerülök felülre és miközben behatolok csókokkal illetem a nyakát és a vállait.

~ Megjegyzés ~ Szószám ~Öltözék ~ ★ ~

Kérdésre rá kellene vágnom, hogy igen le kellene tagadni, pedig minden mozdulatom, minden lélegzetvételem azt mutatja, hogy akarom, ennél többet és nem csak most és nem csak testileg, valami egészen más motoszkál abban a kevésbé sem józan fejemben. Talán az ital okozza, ő érezteti azt velem amit, de akkor is érzem és nem hiszem, hogy el akarom felejteni, mégis bizonytalan vagyok. Én komolyan akarok lépni az életemben, ő tudom, hogy nem olyan, mint én, legalábbis az életünk ezen fázisában eltérünk, de csak kicsit, de közben meg annyi mindenben hasonlítunk, ami még jobban ösztönöz a mostani tetteimre.
- Én biztos, hogy akarlak holnap is. - felelem neki halkan, hogy ne hallja, de úgyis hallja, hiszen neki címzem csupán egy halk hang súgja, hogy ne mondjam ki hangosan, de már későn jelzi és megteszem. Ez talán nem a legjobb mód a kapcsolatunk építésének, hiszen sok mindent elronthat és ugyanakkor sok mindent megváltozhat pozitív értelemben. De felesleges ezen agyalni, átadom magam az érzésnek, amikor már nincsen rajtunk ruha és beleveszünk egymás csókjaiba, nincs más csak a felejtés, minden gondot és egymásra kell fókuszálnunk, mert annak ma van értelme.
Lemegyek, hogy a számmal kényeztessem, ebbe még nem kóstoltam bele, vele kapcsolatban, ez nem volt a laza szexaljünk érészegen kapcsolatunk része, de most úgy érzem akarom, mindent akarok, ami vele kapcsolatos és ez közben megőrjít akárcsak ő.
Tudom, hogy amikor már majdnem ott lennék én vagyok az aki lerombolja egy kicsit a vágyat, de legyek akármennyi lenkába, akármennyire elveszett abba, amit tesz velem és a jellemébe, a természetben és az egész srácba akkor is tudom, hogy csak úgy nem vágunk bele, fiatalok vagyunk és egy nem várt terhesség nem kellemes egyikünk életében sem.
Miközben hangulalohasztóként sétálok a fiókhoz, nézek vissza rá nevetve és egy pillanatra elgondolkozok. - Részegek voltunk, nem felelőtlenek. - vonom meg a vállam, de igazság szerint nem vagyok biztos ebben a mondatban, de eddig nem történt semmi, tablettát ugyan szedek, de nem bízok benne, és nem tudom kivel volt előtte, jobb ha ezt még megtartjuk, de ha emellett kitartunk és tényleg akarni fog és én is akarni fogom, akkor képes leszek elhagyni, de ezt nem most kell végiggondolnom.
Határozott mozdulatokkal indulok meg vele a kanapéhoz és amint ledöntöm helyezkedek rá, hogy lassan, az ő segítségével engedjem magamba. Halkan felsóhajtok, amikor megérzem a keménységét magamban és amikor megszólal nem a vad tekintetem vetem rá, ez más, mintha más szemmel szemlélném őt most.
- Fogd be, nem akarom elfelejteni. - mondom neki nevetve és lassan mozogni kezdek, miközben előrehajolok és megcsókolom, talán szex közben mi nem tettünk eddig ilyet, ezek a mozdulatok ismerősen hatnak, de nem tudnám felidézni őket. Az alkoholba veszett esték olyanok akár egy régi élet, és most újra idézzük azokat, olyan ismeretlen minden mégis ismerős, ami ijesztő, és közben csak jobban fokozza bennem a vágyat. elszakadok tőle és a fejemet hátravetve kicsit gyorsítok rajta amíg hagy uralkodni magán, de hamar átveszi a stafétát és ez tetszik, amikor megfeszülnek az izmai, amikor magához ölel érzem minden porcikáját és a szívverését is egy pillanatra, ami heves és elmondhatatlanul jó érzés.
- De én nem csak ezt akarom Dave! - jelentem ki neki, mielőtt felém kerekedik és folytatjuk az eszeveszett táncunkat. Nem folytatom, egyszerűen csak behunyom a szemem és átjár az élvezet a karjába kapaszkodok, miközben mozog bennem és halk nyögéseket ejtek, minden mozdulatánál. Ez a srác képes a csúcsra juttatni pillanatok alatt, erre emlékszem, amikor kinyitom a szemem és a szemébe nézek emlék foltok megjelennek. - Tudnád ezt egy lánnyal csinálnia  végletekig? - kérdezem két nyögés közben, mert akármennyire is be akarom fogni a szám nem megy, de közben a lábammal magamhoz kulcsolom és a csípőmmel segítem a munkáját, hogy nehogy abbahagyja, mert nagyon közel a csúcs.