Let's get

into trouble!

Az egész klub zsongott, mindenhol emberek, mintha egy testként sodródnánk. Az alkohol fűtötte a testem és a vibrálástól úgy éreztem, hogy nem lesz holnap. Már nem is tudom, hogy hányadik test súrlódik az enyémhez és a kezek úgy tapadnak a domborulatokhoz, mintha kapaszkodót keresnének. A fejemet hátra vetve emelem kezeimet a fejem felé. Olyan, mintha a zene ringatna magával. Egy erős markot érzek a csípőmbe kapaszkodva ránt magához és átölelve a nyakát nézek azokba a sötét szemekbe. Duruzsolásától a vérem megindul és csípőnk egymásnak vetülve húzódik gonosz mosolyra ajkaim. A szavak feleslegesek, hiszen a zene mindent elnyom. Meg hát kinek kell? Beszéljen a testünk, csókja heves volt és talán túlságosan is el volt szállva. De éreztem, hogy kellek neki. Ujjai a számat simogatták mire felnevetve nyaltam meg ujjai nyomát, ami már felduzzadt és bizseregve jelezte, hogy jó lenne lelépni. Mire észbe kaptam ujjai újra közeledtek. Annyit még megismertem, hogy egy bogyó van az ujjbegyei közé csípve, kidugva a nyelvem kértem, hiszen még egy kis lökettől nem lesz bajom nem?
De nem így lett. Alig tudtam kibotorkálni az ajtón. A világ forgott, a zene dübörgésétől semmit nem hallottam. Egyszerűen elvesztettem magam felett az irányítást. Megindultam Manhattan utcáin a vakvilágba. Manhattan? Biztos? Nem.. Semmi sem az.
De nem mindegy? Csak lépdeltem, cipőimmel a kezembe és lehető legegyenesebb lépéseket imitálni. Míg nem kék villogó jelent meg mögöttem. Megállásra vettem magam.
- Addie? - kérdezte az egyik, aki a fegyverén pihentette a karját és csak illegve vigyorodtam el szélesen.
- Csinos fegyver, kipróbálhatom? - vihogok, csak erre vagyok képes.
- Ugye tudod, hogy bevihetnélek, vérteszt, szonda.. - magyarázkodik, mintha az én elmém befogadná.
- Mást is a számba vennék – szabad kezemmel a hajamba túrva vihogok továbbra is, mire csak egy lemondó sóhajjal válaszolnak. Tehát tetszene neki. Felvont szemöldökkel várom a válaszát. Mire megingatja a fejét.
- Elkeserítesz.. pedig most nagyon.. - kezdek bele, mire leint.
- Figyelmeztetlek, hogy szolgálatban vagyok. Most menj, keress egy helyet, mielőtt más fog letartóztatni – lemond minden  élvezetről és szórakozásról.
- Pedig a bilincsed beindít… - biggyesztem le az ajkaimat és végül csak intek, hogy fel nem fogtam a szavait és újra útnak indulok.
A város fényei erősen összefolynak egy pacává, egyre nehezebben tájékozódom. Míg egy újabb mellkasnak csapódva állok meg.
- Hé’ vak vagy? Utamba állsz! - förmedek azonnal rá és térdeim megbicsaklik, ahogy a vállába kapaszkodva maradok talpon.
- Téged ismerlek! - hiszen olyan közel van az arcunk, egy papír zsebkendő sem férne át közöttünk. - Megcsókolsz?

     Addie and Fab

“when a bad mood turns you into someone else”

Csak addig akartam elszabadulni otthonról, ameddig csitul a fejem,a sok kérdés, amit anyémák tettek fel nem segített. Apám látni akarta a lányt, akivel jöttem, mert anyám annyi minden jót mondott róla, és egyikőjük sem értette, amikor azt mondtam, hogy elment.
Két nap telt el azóta, hogy úgy viharzott el, mintha megszállta volna valami. Valami, aminek egészen biztos, nem én voltam az alapja, mert nem éreztem azt, hogy bármit tettem volna, ami annyira felbosszanhatta, mint ahogyan ő kifejezte magát. Persze, hogy bosszant, amit tett, én már le is tettem arról, hogy kapcsolatba lépjek vele, a számát töröltem, nem dacból, csupán csak azért, hogy még véletlen se tárcsázzam, mert ebben az esetben nem kellene vele semmit sem kezdenem. Jobb ha hagyom őt, látszik, hogy a saját démonaival küzd, ahogy én is az enyémekkel, amikor ma belementem, hogy elmenjek a haverommal inni. Kicsit többen vagyunk a kelleténél, és gyorsabban csúsznak az italok, mint kellene, ma kivételesen valami röviddel elkezdtem és azt is hagytam végig magam előtt, természetesen mindig újabb kört kérve. Nem nagyon akartam hagyni, hogy gondolkozni tudjak, két napja faggatnak szüntelenül Lindyről, aki nem is akar látni, és még magam sem értem miért zavar ez ennyire. Úgy hiszem most egy kicsit olyan akarok lenni, mint Caesar, minden nap más csaj, és akkor nem fáj annyira, lehet ma olyan is leszek, hogy az ruha, és aki benne van annak a látványa kimenjen a fejemből, de tudom, hogy ez lehetetlen, még az.
Botorkálva megyek ki a többiekkel az utcára, hogy taxit hívjunk és az este végén hazamenjünk. Szerencsére ma nem kell azt várnom, hogy anyámék betoppannak, holnap reggeltől estig konferencián lesznek, ami annyit tesz, hogy egész nap pihenni fognak az üzlettársakkal, és én nem vagyok rá hivatalos, egy egész este és nap nélkülük, pedig néhány havonta ha látom őket, de most határozottan nagyon rosszkor jöttek.
- Igen, biztosan én voltam az utadban.- szólalok meg mielőtt néznék, de amint meglátom a nagyon nem stabilan álló lányt, szinte azonnal realizálom az archoz kapcsolódó nevet. - Addie, mi az istent keresel itt. - amint belém kapaszkodik én automatikusan nyúlok felé, és mintha valami szellő meglökött volna érzem, hogy egy pillanatra tisztul az agyam, amint megmentem attól, hogy elessen, de ő is kapaszkodik azonnal belém.
- Ismersz Addison, majdnem minden héten találkozunk. - nézek rá értetlenül, de a pupillái elég nagyok így kezd nekem is leesni, hogy mitől ennyire kába. A kérdésére felhúzom a szemöldököm és szinte érzem, hogy ez lehet az a jel, amire szükségem van elfelejteni Lindyt, de ott van a lelkiismeretem, hogy kihasználok vele valakit, aki totál kiszámíthatatlan. - Megcsókollak, ha beülsz velem egy taxiba. - fogalmam sincs hol lakik, vagyis de tudom, de nem tudnám megmondani, mert az én fejem sem tiszta, így tudom, hogy kénytelen leszek magamhoz hazavinni, és milyen állapotban van ő is és én is fogalmam sincs mi lesz ebből, de azt tudom, hogy holnap valamelyikünk megbánja, de nem annyira foglalkozhatok mindig a holnappal, mert eddig nagyon nem volt ez a felfogás a segítségemre.

BEE

Let's get

into trouble!

Még mindig éreztem az zene ritmusát és persze úgy dübörgött a vérem, hogy a fülemben dobogott. Ezzel sem megkönnyítve, hogy olyan helyre menjek, ahol nem fognak letartóztatni. Annyi meg volt bennem, hogy az nagyon nem lenne jó ötlet, mivel még mindig praktizálok, csak nem a családi bizniszben. Mivel az utamba kerül egy ember azonnal felháborodásra késztet. Ő sem fogja vissza magát és megérzem a karját magamon. Erős. Így már csak hozzá simulva figyelem a jeges tekintetét, ezzel pedig csak azt érem el, hogy a vadító tekintetről ajkaira csúsznak a pilláim ezzel megnyalva a sajátomat is.
- Bulizni voltam, szerinted? Ez a ruha nem a bíróságra való – nevetek egyet a hülye kérdésén és megrázva a hajam próbálom megmutatni, hogy miért is vagyok itt. De ezzel csak jobban szédülésre fogom a fejem és a mellkasának döntöm a fejem.
- Minden héten? - emelem fel újra a tekintetemet, hátha eszembe jut a neve és nem csak a vibrálásra tudok gondolni, ami zakatol közöttünk.
- Hova megyünk? Jól gondold meg a válaszod – döntöm félre a fejem, ahogy újra gonosz mosoly jelenik meg a számon és közelebb hajolok hozzá.
- Legyél a rosszfiúm ma este Fabien – ó! Igen! Fabien, a pezsgős csávó, aki  szexin tud kinézni, de látszólag ő sem áll stabilan. Úgy festünk, mintha lassúznánk és magamhoz húzom az arcát nagyot nyelve, de nem teszem meg. Csak felteszem a kezem, hogy jelezzek egy taxinak. Fel sem tűnik, hogy a haverjai ott vannak körülöttünk.
- Jól szórakoztál te is? - kérdezgetem, miközben fátyolos szemeimmel figyelem a haverjait, ez a ruha egy áldás, főleg ha olyan pasi akad a horogra, mint ő. Hajával játszadozva vigyorgok a srácokra.
- Bocsi, egymást választjuk – integetek nekik, hogy lépjenek le, mert nem szeretem a kíváncsi szemeket, mire végre megáll egy taxi és a hátsó ülésre bemászva nézek rá, hogy mit fog lépni.
- Ha most beszállsz mellém, ma éjjel mindent megkapsz – mutatok végig a testemen, ahogy a combomon feljebb csúszott a szoknya, hogy helyet adjak neki. Sakk-Matt barátom. E szervezetemben őrjöngő szerektől nem fogok tudni leállni. Remélhetőleg ő is van annyira részeg, hogy ne akarjon ellenkezni. Ha már ismerjük egymást, akkor talán közelebbről is feltérképezhetnénk egymást.

     Addie and Fab

“when a bad mood turns you into someone else”

Észrevehető rajtam a változás, amit minden haverom észlelt is, és olyan tanácsokkal láttak el, amit én legszívesebb megvetnék, de most nem nagyon volt jobb ötletem nekem sem.
- Kell neked egy csaj Fab, csak nézz körbe, meg magadra, minden csj oda lenne érted, csak nyisd már ki a szemed és kattanj le a doki néniről. - mondja nekem Christian, a kezében egy poharat lóbálva, ami nem engedi, hogy komolyan vegyem. Pedig lehet, hogy a szavaian van igazság, csak el kell terelni a figylemem, vagy találn valakit, aki érdekesebb, mint Lindy, és akkor jól leszek. De az este végig nem lépek egy szemernyit sem ennek irányában így csaka srácokkal együtt hagyjuk el a helyet, de kint mintha egy olyan gyomrost kapnék Addie megjelenésével, mintha ez akarná bizonyatani, hogy a srácoknak igaza van.
- Gondoltam. - forgatom meg a szemeimet nevetve, bár valójában hülye kérdés volt részemről.
- Látom nagyon kész vagy, ha még a nevemet sem tudod. - ilyenkor látszik mennyire tudják a tudatot módosítani egyéb szerek, hogy elfelejti ki az, akivel néhanapján leülnek és az eleinte üzleti megbeszélések mára már baráti beszélgetésekké alakultak, de jó legyen úgy teszek, mint aki nem hallotta meg és nem sértődök meg a tudatlanságán.
- Hozzám, mert akármennyire is igyekszem nem tudom hol laksz, de ha megmondod hazaviszlek. - nézek rá már egy kicsit felelősségteljesebben, de a föld még mindig nem a legstabilabb alattam és inkább nem akarok mozogni, hogy a vége borulás legyen. Figyelem minden mozdulatát és próbálok ellenállni mindennek, amit azért tesz, hogy felhúzzon odalent, de én igyekszem hűséges lenni olyan valakihez, aki sosem volt az enyém, mindvégig mással akart lenni szerintem amivel nincs baj, mert én képzeltem bele túl sokat.
- Mert arról ismersz, hogy annyira rossz tudok lenni. - nevetek bele a szavaiba, de nem ellenkezek, lehet ideje lenne egy kicsit megborulni másnak lenni, olyannak akit nem dönt le egy olyan lány, aki látszólag semmit sem szeretne csak saját magával megvívni a harcokat.
Amint közelebb hajol hagynám neki, bármit is szeretne, de csak a taxit hív, amin én csak nevetek,mint mindenen, ami körülöttem történik, nem veszek semmit sem komolyan, már minek.
- Túl jól is azt hiszem. - felelem neki, majd a srácokra pillanatok megvonom a vállam és amint megáll egy taxi mellettünk, már érzem is, hogy az érintése eltűnik rólam és  bent is van a taxiban.
Ha magam lennék most nem szállnék be, de megteszem, mert akarom, hogy történjen valami, azt akarom, hogy az életembe ne legyen olyan, mint eddig, mert lehet unalmas voltam, nem éltem eleget, amióta a cégbe beléptem, most itt van Addie, jóban vagyunk, talán nem kellene többet képzelni bele, mert józanul nem fogjuk majd egymást ugyanúgy nézni, de nem érdekel jelenleg, csak beülök mellé.
- Mit vettél be Addie? - kérdezem miután megadtam a sofőrnek a címem, ami nagyjából 20 percre van a helytől. Addig ki akarom deríteni, hogy mégis mit vett be. Tudom, hogy nincsenek jó napjai, de talán ez túlzás amit csinál és amikor pillanatokra visszatér a józan eszem kapcsolok, hogy nem megfektetnem kellene, hanem sokkal inkább beszélni vele, mint egy baráttal szoktak, akármennyire is vágyik most másra a testem.

BEE

Let's get

into trouble!

- Te viszont túl józan vagy. Bemenjünk még inni? - vigyorodom el, ahogy arról fecseg nekem mennyire szét vagyok csúszva. Igen, ez az alap állapotom, hogy elnyomjam az álmaimat és kiadós testmozgás után kimerülten pihenjem ki magam. Isten is elém küldte a férfit, aki úgy tűnik, hogy hiába ivott, még is stabilabban áll, mint én.
- Majd hülye leszek megmondani! - nevetek lassan az állát simogatva, ha már haza akar vinni, nem fogok ellenkezni. Legalább nem egyedül töltöm az éjszakát. Ez pedig most nagyon kell. Utálok magányos lenni.
- Kipróbálhatnád! Egész jó mulatság. Hidd el, mindent kibírok. Rajtam kísérletezhetsz. - újra és újra simulok hozzá, bár nem direkt, hanem mert úgy érzem mintha egy rohadt hajón lennék ami úgy imbolyog a talpam alatt, hogy már szinte tengeribeteg leszek.
A srácokat elhajtva igyekszem kettesben maradni vele, bár érzek egy kis ellenállást. Miért?
- Folytassuk a bulit nálad! - lobban fel a szememben a vágy, hiszen megígérte, hogy mit fog tenni. Így csak türelmetlenül várok arra a nyomorult taxira. Bár nem sok idő volt, még is kínzó volt, hogy olyan közel vagyok hozzá, de nem kaphatom meg. Még.
Amint megáll a jármű beszállva nézem a szemét, hogy miként dönt. Hezitálás után viszont már ott is van. Mellettem, közelebb húzódva csókolok a nyakába, míg elmondja a címet.
Kérdésére eltávolodom tőle és megvonom a vállam. - Nem tudom, egy pasas adta, és ha már valami a számba kerül..- vihogok fel, ahogy arcára simítom a tenyeremet.
- Nem érdekel, rohadt jó érzés, és Fab, megígértél valamit. - kiskutya szemekkel nézek rá, ahogy ajkaihoz közeledek. - Ma este ne gondolkozz, az ösztönökre figyelj. - suttogom az ajkaira, ahogy lágyan birtokba veszem. Már emlékszem. Barátok vagyunk. Hetente szoktunk együtt reggelizni és megvitatni az élet nagy kérdéseit. De a csók, annyira jó volt, lágy és mély. Még többet akartam, követelve a folytatást. De végül csak visszakozva nyelek egyet és kifújom a levegőt.
- Bassza meg. - nevetek fel, ahogy a combjára simítom a tenyerem. - Ha tudom, hogy így csókolsz már régen megtettem volna! - vágy pedig az alkohol és a drogok hatására nem csillapodik, csak a nyakához hajolva harapok bele a kulcscsontja fölé, miközben cirógatom a combját. Tudom, hogy még a kocsiban vagyunk és azt is, hogy a sofőr lát minket, de eleget vártam arra, hogy megkapjam.

     Addie and Fab

“when a bad mood turns you into someone else”

Felnevetek, hogy én józan, mihez képest, ahhoz képest, hogy amúgy nem szoktam inni, de részegnek érzem magam, hozzá képest valóban elég józan vagyok, de az agyam már nem annyira forog ésszerűen, mint amúgy. Ez az oka annak is, hogy beülök a taxiba mellé, nem azért mert bármit megtenne nekem, holott tudom, hogy a férfi agyam odalent erre akar ösztönözni.
- Most, hogy nem tudom hol laksz és elég sok mindent ígértél be elmondhatnád, hogy mindenkivel ilyen vagy vagy csak az én előnyöm ezt látni. - mérem végig, igyekezve megtartani egy bizonyos határt, amit barátjaként, még ha akarok sem kellene átlépnem, plusz ott van nekem az a bizonyos lány, akit nem tudok kiverni a fejemből, de ennek mondjuk pont az lenne az értelme, de nem tudom holnap is ezt érezném e, minden bizonnyal nem és felhívnám, valahogy ami nem jó. Olyan szinten nem tudok uralkodni a józan eszemen, hogy amíg a címemet mondom és ő a nyakamat kezdi csókolgatni nem ellenkezek, a kezemet a combjára csúsztatom miközben minden szemrebbenés nélkül váltok még két szót a sofőrrel.
Nem tetszik a válasz,amit a kérdésemre kapok, de nem vagyok tiszta én sem, az alkohol nekem olyan hatással van a testemre, amit nehezen tudok uralni, mivel ritkán iszok ennyit, és sosem keveredek ilyen helyzetekbe ezért sem tudom kezelni sehogy sem.
- Azt látom, de jobb lenne ha mást tennél a szádba, hidd el mindenki jobban járna. - mondom neki pimaszul és meg is bánom, de amint újra beszélni kezd az ajkait kezdem figyelni,amikor megcsókol nem állítom le, pofátlanul csókolom vissza, és amikor visszakozik, akkor hozzá hasonló eresztem ki a levegőt, amit magamban tartottam más nem tudom mióta.
- Ha tudom, hogy ezt csinálja velem egyetlen csók, nem szállok ide be.- nevetem el magam és egy kicsit elhúzódok tőle, de hamar a közelembe kerül ismét és tovább kezdi húzni az agyam, le akarom állítani, mert nem vele akarom ezt csinálni, tudom pontosan kire vágyok mindennél jobban és ez most itt a kocsiban rajzolódik ki előttem. Ugyanakkor pontosan tudom, hogy nem kaphatom meg, mert belül érzem, hogy ő máshoz tartozik, még nem tudom milyen értelemben, de nem hozzám, annyira bosszant, annyira haragszom saját magamra, hogy megfogom Addie állát, hogy leállítsam, gondolkodnom kell, de nem sokáig, mert pont ez az egy este lehet a kulcsa annak, hogy elfelejtsem Lindyt, ahogyan ő lelépett, úgy kell nekem is túllendülnöm mindenen. Ahogy a szemeibe nézek nem tudok ellenállni és visszacsókolom megint, de ez most teljesen más, rövidebb, mert mindeközben még mindig a combomon van a keze és igencsak felhúz vele.
- Tudod, most normál esetben az sem érdekelne, hogy itt van a sofőr. - suttogom a fülébe, hogy ne hallja meg más rajta kívül, de azt sem érdekelne ha máshogy lenne. Hezitálok, hogy mivel folytassam, simán meg tudnám tenni, hogy a kezem a ruhája alá vándorol, vagy csak elengedném őt és jó fiú lennék, de az mire lenne jó.
- Azt hiszem nem fog menni Addie, hiába vagy olyan dögös, hiába volt az a csók olyan amilyen. - veszek egy mély levegőt és hátradőlök, de a kezemet a lábára teszem jelezve, hogy attól, hogy egy kicsit pánikrohamom van még itt vagyok. - Olyan érzésem lenne, mintha megcsalnék ezzel valakit. - nyögöm ki végül, mint egy idióta.

BEE

Let's get

into trouble!

A világ forog és nem tudom, hogy mi a jó, mi a rossz. Csak annyi, hogy nekem most mire van szükségem. Az most nem más, mint egy ismerős, aki rohadtul jól néz ki és kellően be van rúgva ahhoz, hogy ne agyaljon semmin csak tegye a dolgát. Úgy tűnik neki is elég sok szarság van a fejébe ahhoz, hogy minden őrültséget csináljunk.
- Azért legyek bármennyire beállva, mindenkinek nem dobok csontot. – forgatom meg a szemeimet. Mindennek meg van a határa és nem fogok válogatás nélkül bármelyikkel ágyba bújni. Ha annyira akartam volna azzal a sráccal is elmehettem volna aki oda adta azt a tablettát, amitől úgy pezseg a vérem, mintha forralnák. De helyette neki estem az utcának, hogy haza érjek. Még milyen jó, hogy így tettem, mert épp belebotlottam a férfiba.
- Azt akarod? - suttogom a nyakába, ahogy feljebb csúszva a tenyeremet immáron a combja belső felére helyezve nyomást csókolom meg újra és újra a nyakát. Tetszik az amit érzek, nem arról van szó, hogy mennyire sikerül beindítanom. Az egész lénye, ahogy tűri a történéseket.
Ajkai édesen keserűek, még érződik a whiskey kesernyés íze. A szívem meglódul, hogy még hevesebben zubogjon a vérem, ajkai játékától. De nem szeretném hosszan becézni, még annyit tudok, hogy vannak kíváncsi szemek körülöttünk.
Nevetve nézek a szemébe, hiszen egy ilyen bókot kapni, még bódult állapotban is szívet melengető. Még is van benne egy fajta tartás, vívódás önmagával, hogy mit tegyen. Ahogy az állam a kezébe kerül megnyalom ajkaimat. De feladja minden harcát ön magával és újra csókba forrunk. Most már értem miért van mindenki oda azért a bizonyos francia csókért. Ha az sikerül egy vérbeli franciával megtenni, akkor nincs mese, mindened bele bizsereg.
Érzem, hogy mennyire kapkodnám a levegőt, a józanságra szomjazva, mikor a fülembe súgja vágyait és csak egy mosolyra futva húzom vissza a kezem. Nagyot nyelve pillantok le a kezére, ami a combomon pihen.
- Normál esetben szeretném, ha a kezed megmozdulna. – nevetek fel, ahogy most már a sofőrrel nézek farkas szemet a visszapillantóból. Perverz disznó. Így lejjebb húzva a szoknyámat igazítom meg a kezét. Legalább azt ne engedje, hogy valami olyan villanjon ki, amit másnak nem kellene látnia. - Tartsd meg szépen az anyagot. – nevetve hajolok újra a nyakához, de szavai megállásra késztetnek.
- Van valakid? - hökkenek meg egy másodpercre, ahogy elhajolok tőle és a háttámlának dőlve igazítom meg újra az anyagot magamon. Az egyetlen szent és sérthetetlen számomra, ha valakinek van kapcsolata. Abba nem rondítok bele, így letörölve ajkaimat húzom le a kezét a combomról és távolodom el tőle. Utolsó beszélgetésünkkor nem említette, hogy bárki is lenne az életébe.
- Bocs. - ráncolom a szemöldökömet. Ahogy összefűzőm a mellkasom előtt a kezemet, ezzel elzárva a közeledést a másik felé. Kár, pedig átkozottul jók lettünk volna együtt. Átsegítve egymást a lelki gondokon. Még ha csak pillanatnyilag adott volna feloldozást.

     Addie and Fab

“when a bad mood turns you into someone else”

Milyen könnyű lenne, most mindentől eltekinteni nem a múlton rágódni, ahol nem vár semmi, ellenben a jelennel és Addie-vel, aki kétséges, hogy most készül velem elrontani a barátságot, amit már régóta ápolunk, bár nem olyan mélyen, mint amennyire mélyre készülünk süllyedni egymásban, de megnyugtatnak a szavai, talán tetszik, pont tőle hallani, hogy egyedinek titulál, jelenleg elég piszkosnak tűnő életében. Lehet ez csak ittasan hat így az agyamra, talán ez pörgeti fel az én fantáziámat is, ami többet akar látni, mint amit most lát.
Kérdésén csak kacagok egy mélyet, inkább csak kifújom a levegőt, amit már szinte kapkodok, amikor ránézek, és igyekszem megnyerni a saját harcom, ami legbelül olyan élesen dúl, hogy nem tudom ki áll nyerésre, a férfi vagy a  józan ész. Nem segít azzal,hogy tovább ébresztgeti a szunnyadó oroszlánt és a csókjától sem húzódok el, felizgat, nem titok, de végig bennem van egy visszatartó erő, ami húz vissza, és nem enged tovább menni, ott van a fejemben, a fülemben is hallom, mi több, amikor becsukom a szemem látom és nem kellene, hogy engedjen tovább.
Megfogom az állát, le akarom állítani, vagy itt továbbmenni, minek várni, vagy minek erőltetni, mégis erőltetem, küzdök magammal, azzal amit érzek, amit nem kellene, mert érthetővé tette Lindy, hogy nem akar semmit mégis minek kapálóznék érte. Pedig megéri, nagyon is megéri, olyan lány ő, akiért megérné küzdeni, de mivel sosem a szerelem volt az első  az életemben nem vagyok benne biztos, hogyan kellene csinálnom. Már a kezem jó fele kalandozik, amikor az agyam beadja az unalmasat és jelez a számnak, hogy szólaljon meg és megteszem, akkor azonnal visszahúzódik és érzem, hogy maximum hazaviszem ma, és talán ez a helyes döntés, közben végig azon jár az agyam, hogy mennyire elbasztam, két csajt is képes vagyok megbántani egyetlen cselekedettel.
- Nincs, vagyis nem tudom. - felelem neki bizonytalanul és elfordulok tőle, már megbántva, hogy egyáltalán eljöttem otthonról az este. Addie nagyon dögös, pont az a lány, akit nem tudnék megbántani, ha egy éjszaka után nem hívnám el randira, és még talán a baráti viszony is megmaradna, de közben meg ott van a lelkiismeretem, aki végig kiabál, hogy csak fel kellene hívnom Lindy, vagy megszerezni a számát inkább ismét.
- Ez egy elég bonyolult sztori, és éppen ezért is vagyok ennyire kibukva, te tudod, mondtam már, hogy nem vagyok nagy ivó és most mégis néha jobban mozog a taxi, mint a valóságban alattunk és képes lennék téged magamhoz hazavinni, és nem a vendégszobába küldeni, mert kellene egy kis szabadság ettől az érzéstől. Amikor tudod,  hogy nem a tied valaki, de el tudnád képzelni és valami olyan mértékben félremegy, hogy te érzed magad szarul miatta.- vázolom fel inkább magamnak, de jobb ha ő is tudja mekkora selejt az akivel ma összehozta az ital és a szerek.

BEE

Let's get

into trouble!

Minden férfi egyforma, ugyan azt akarják. Célozgatnak mindenre, de ki nem mondaná. Ahogy az én számból hallja azt a kérdést, reflexszerűen nevet fel, amire felcsillan a szemem, ahogy hangosan fújja kis a levegőt és ajkaihoz hajolva suttogok.
-Nem gondoltam volna, hogy ennyire mocskosan szereted.- búgom, ahogy újra és újra megízlelem. Kissé bűnösnek érzem magam. Eddig baráti viszonyban voltunk, jó volt vele az élet fájdalmait megbeszélni egy kávé mellett. De most, hogy mindketten elvagyunk bódulva előtörnek azok a vágyak, amit eddig elrejtettünk. Simogatja az egómat, ahogy reagál rám. Cirógatva a combját nézem  amiben olyan vihar dúl, akár Poszeidónon harcolna.
Követeltük egymástól a megnyugvást és ezzel tényleg úgy éreztem, hogy a pokol lángnyelvei nyalogatnak. Egy barátság forog kockán, miközben élvezzük azt, amit csak egy nő és egy férfi tud adni a másiknak. Hevessége meglep, ahogy rám néz és ajkai az enyémekre tapadnak csak készségesen viszonozom, és igyekszem csillapítani a fájdalmát. Ami hamar kibukik belőle. Minden játékosság eltűnik, amikor közli, hogy bármennyire akarja nem megy. Összeszűkülnek a szemeim, hiszen úgy markolja a combom. Eltávolodva figyelem azt amit mond és kissé felnevetve ingatom meg a fejem.
-Oldozz fel, ha tisztán akarsz gondolkodni, akkor ezt a feszültséget most kiadod magadból és kurvára remélem, hogy nem a vendégszobába akarsz száműzni. Mert akkor kiszállok a taxiból és keresek olyat, aki képes megszüntetni a fájdalmat a lelkembe.- az ölébe mászva mozdítom a csípőmet. Érzem őt, azt is a szavai mind üresnek hatnak. Szét nyitva ajkaimat sóhajtok fel, ahogy a kezét magamra húzom a szoknyám széléhez.
-Nem megcsalás, ha nem vagytok együtt. Még a szemembe sem kell nézned.-suttogom a nyakába, ahogy mellkasára simítva a kezem szabadítom fel két gombját. -Nem jó játék valakit felizgatni, majd pamlagon hagyni.-hunyorgok rá végül, ahogy újra csókot követelek tőle. Mintha meg se hallottam volna az előző kis monológját, újra és újra ficeregni kezdek az ölébe. A taxis megköszörüli a torkát, még a végén ő is beindul. Felnevetve szakadok el ajkaitól és most már végre a célnál vagyunk, hiszen a címen áll meg a jármű, amiből kissé imbolyogva szállok ki és az egyik oszlopnak támaszkodom, megigazítva a ruha anyagát magamon megvárva míg kiszáll ő is. -Szóval? Megdugsz vagy keressek mást?-szegezem neki a kérdést. Másért nem is mentem volna el, most meg azért hagyjam ki az estét, mert valami csaj nem tudja eldönteni, hogy mit akar tőle. Kissé szánalmasnak tartom, hogy megcsalásnak érzi, mikor nem is vannak együtt. Megnyalva alsó ajkam nézek körbe az utcán, mintha tényleg keresném az új éjszakai kalandomat.
-Barátok vagyunk nem? Milyen barát lenne képes hagyni, hogy mással élvezzem ki az estét? Ne aggódj, attól, hogy kipróbáljuk egymást nem fog megszakadni a barátságunk. Lehet még erősebb is lesz. Hiszen tudni fogom, hogy mire vagy képes.- megvonom a vállam, egyáltalán nem érdekelve, hogy kihallja a szövegelésemet és ki nem.