Elnevetem magamat, hát gyakorlatilag biztosan nem elégedne meg vele, ezt ismerhetjük, de azért lehet nem tudnám most elképzelni azt a beszélgetést, ahogy a srác lerázza őt egy "ahha" kíséretében engem illetően. Ez azért elég bizarr. - És ha nem erősítette volna meg a véleményed, mi történt volna? - a kérdés kíváncsi, de nem is tudom mit mondhatna rá, ami nem hangzik viccesen. Kicsit sokat dicsér, de kétlem valahogy, hogy mások szájából is ezt szeretné hallgatni. Az azért nem rá vallana. Bár éppen ő is erősen az ittasság határán van, szóval meglehet, nem minden logikus ami a fejében kavarog momentán. A lényeg, hogy akármit is mondott annak a gyereknek, idejött és a jelek szerint Gigi eléggé bejön neki. Vagy elég részeg ahhoz, hogy a részletei bejöjjenek neki.
- Vagy maradtok akkor inkább kettesben. - összehúzott szemekkel nézek rá, ez még viccnek is ótvarosan rossz volt, de én is tudok ám vicceskedni, szóval elmosolyodom. - Oh, vagy Billyre gondoltál? Nos...elgondolkodtató. - te kis humoros..
Kérdőn nézek Alexre, nyilván nem ezt mondtam, de ő persze helyesel Maxinak, hát felemelem a kezeimet a megadás jeleként, ha a fiúk azt mondják, nyilván igazuk van. - Akkor talán amnéziám van? Naháát..hol is vagyunk? - végül elnevetem magam, bolondok ők mindannyian.
A nevethetnék azzal marad abba, hogy magához húz és okosan kettőnk közé nyomom a tenyerem, hogy látlelet is készülhessen. - Nem, ebből még bármi lehet. - vigyorgok gonoszan, nem mintha heccelni kívánnám, vagyis egy kicsit. Ettől még jófejeknek kell lennünk a többiekkel, ahogy azt korábban kérték is. Persze jelen esetben is CSAK nekünk, mert Gigi esetünkben magasról tesz ránk, ő nyugodtan elvonulna órákra is és senki meg se mukkanhatna mondjuk közös programról meg egyebek. Csak nekünk érezte úgy, hogy be kell makognia a képletbe.
- Jah, legyek vele jó fej, amikor ő hülye picsaként viselkedett egész nap. - mormogok, de odamegyek és udvariasan megütögetem Gigi vállát, de eltelik egy kis idő, mire hajlandó is felfogni, hogy valaki szólni kíván hozzá. - Figyu, mi visszamegyünk a hotelbe. Nem tudom...ti..? - de legyint, hogy hagyjam, hát oké. Akkor reménykedjen, hogy a srác nem valami pszichopata fasz, aki kiműti a veséjét, vagy elrejti egy pincében. Fejcsóválva sétálok vissza. - Nos, nekem nem válaszol. Járj nagyobb sikerrel, vagy hagyjuk itt őket. - bár most kicsit azért aggodalmas arccal fordulok feléjük. Nem, nem kellene itt hagynunk valami idegennel. A hotel forgalmas részei legalább be vannak kamerázva meg ilyenek..oké, túl sok sorozatgyilkosos dokufilmet nézek. De jobb félni, mint kibelezve lenni.
- Apropó én rontsalak meg? Chh, hát általában angyalinak szoktak nevezni. - libbentem meg a hajam egy kedves mosollyal. - De jogos, a zuhanyzóban is én rontottalak meg. - hiszen én kértem rá, ő annyira próbált rendes lenni végig és olyan rohadt türelmes is volt, hogy bolond lettem volna, ha nem lépek. Végül Sage megy oda Gigihez és rövid csevej után hajlandó őfelségessége beleegyezni abba, hogy elinduljunk. Kérek egy ubert, lévén egy klub közeléből kicsit macerás lenne a kézzel-lábbal kommunikáció. - Noh vonuljunk. - és húzom is őt magam után, olyan fene kényelmesen ül abban a székben. - De azt hiszem a partot napoljuk holnapra. - nincs kedvem belefulladni igazság szerint, sem Baywatchosat játszani, mert valakit ki kell menteni. Neem nem. Paranoid? Ki, én?

Bia & Max

Nem mert pontosan neki kellene tudnia, hogy nemleges válasz nálam addig van, ameddig azigen nem lesz, szóval pont nem jónak mondott volna egy ahhát Billy. De nem mondott, elég bőbeszédű volt és nyitott, így nyert ügyem volt, jó szeme van a csajomnak az tuti, de remélem nem fogja majd lesni ezeket a pasikat, most már nem is kell neki, ha itt vagyok neki én.
- A kettes partiba maximum téged veszlek be és nem mást. - a meleg kombóra grimaszolok egyet és inkább bele sem akarok gondolni, csak legyintek és inkább rátérek a határozott emlékeimre, és Alexxel karöltve állítjuk ugyanazt, ami már kettő az egy ellen, bár két igen részeg a harmadik egészen részeg ellen, így talán valaki téved. - Csak ne legyen amnéziád hercegnő, mert nem szeretném ha elfeledkeznél a korábban történtekről. - mondom neki szinte ijedten, majd elnevetem magam. Már most tudom, hogy holnap ebből oltári fejfájás lesz és nem fogom kívánni, hogy megismeteljük ezt az éjszakát. Gyógyszer tömkelege van a táskámban, magángép előnye, hogy annyira nem kutatnak át mielőtt felszállunk, szóval készültem, remélem elég lesz és nem kell valami itteni csodaszerhez folyamodnunk.
Igazából logikus döntés volt, hogy nem én mentem oda az egymás szájában lévő Gigiékhez, mert a srác elég hamar buktatott volna le minket, amilyen részeg volt lehet a nyakamba borult volna, megörülve nekem. Bár az is lehet, hogy csaka fejemben váltok ki ilyen hatást mindenkiből. Bia eredménytelenül jön vissza, de látom, hogy próbálkozott, de hát Gigi sosem volt túl jófej, így nem nagyon érdekelte Bia közeledése. Bezzeg amikor mi akartunk csak kettesben szexleni egyet abban a medencében, akkor senkit nem zavart, hogy megzavarnak minket, bezzeg most.
- Angyali talán akkor vagy, amikor alszol hercegnő, bár azt szeretném ha az ágyban is inkább ördögi lennél. - azta eléggé érzem a fejem összevisszaságát, a nyelvem sem forog értelmesen és az agyam sincsen a helyén, ezt ennyire nyíltan nem kellene azért lekommunikálni és ezt érzem is de nehezen állom meg, hogy ne mondjam ki amit a fejemben van.
Szinte óráknak tűnik a várakozás, mert Sage is próbát tesz, kicsit több sikerrel, bár Gigi arckifejezése sok mindent elárul, hogy annyira nem tetszik neki az ötlet, de hát na mi mennénk és Billyről szinte semmit nem tudunk. Együtt jöttünk együtt megyünk és kész. Bia lerángat a székből és már rohadtul vágyom arra a kettesben léthez, bár amilyen állapotba kerültünk nem tudom mennyi értelme lesz, mármint olyan téren, amire mindketten vágyunk. Lehet a friss levegő jót tesz, na meg a víz ha még akar menni.
- Biztosan nem akarsz lemenni? - kérdezem mielőtt beszállnánk a kocsiba, ami szinte másodpercek alatt termett előttünk. - De lehet menőbb lenne amúgy a napfelkeltére visszajönni, előszedem a legjobb görög tudásom és a hotel fele megbeszélem, a sofőrrel a dogokat. - ülök be megint büszkén és nagyon határozottan az anyósülésre, és megvárom amíg mindenki beszáll.
Valamit hablatyolok a srácnak, aki gyakran felnevet, de a szavak megvannak, csak nem tudom összetenni, van amikor beleszövök angol szavakat mert görögül nem tudom, de hát csak megérti.
- Amúgy amerikából származom. - mielőtt kiszállunk még odaszól nekem angolul, ami egy kicsit szíven üt és szinte számonkérően nézek rá, de mivel kettőt látok belőle csak megköszönöm neki az utat és elindulok a recepció fele. Ott is utána érdeklődök, hogy mikor érdemes reggelvisszamenni, de olyan nagyon korai időpontot mondanak, hogy kigúvad a szemem, alig pár óránk van addig, és nem is aludtunk.
- Hercegnő a buborékunkból megnézzük majd a szigeten a naplementét és a napfelkeltét és annyit szexelünk a vízben, a parton amennyit akarsz, de én  a csodás ötletemet már vetem is el, mert totál hulla vagyok. - megfogom a kezét és bocsánatkérően húzom magamhoz. - Azért jól érezted magad? - nézek bele  a szemébe bár abból is négy van most, így megpróbálom megkeresni az igaziakat.

Ami tanácsos: piásan ne kezdj fura témákról beszélni, mert a végén valami orbitális baromság fog belőle kikeveredni. Például eljutunk oda, hogy hármasról dumálunk, csak mindketten másik résztvevővel. Bár az arcára van írva, hogy a Billy srácot azért ennyire nem bírja. Gigit meg én nem, szóval akkor ez az értelmetlenség itt most meg is feneklett lényegében. - Aha, hát akkor ne emlegesd azt a picsát. - szúrós, fókusztalan tekintettel mérem végig, pedig az agyam hátsó zuga még próbálja kétségbeesetten kiabálni, hogy ez egy hülyeség, csak a kábult agy annak hallja, aminek akarja ugyebár. Legyintek egyet a többire, mert kettőjük ellen nyilván nem tudok mit kezdeni, tehát még az is lehet, hogy simán tényleg mondtam valami ilyen értelműt, vagy belerejtettem egy burkolt célzást. Igazából nem vagyok már a valóságban annyira, hogy ezt megítéljem. - Mire gondolsz? - pislogok rá nagy szemekkel, megígértem valamit korábban? Vagy ő mondott valamit, amire én mondtam igent? - Fú, most összezavartál, Maxi! - mondom még mindig csodálkozva és nagyon próbálva emlékezni arra a valamire, de ötletem sincs mire gondolhat. Ma már annyi minden elhangzott, hogy csoda, ha a nap még elbírja.
Aztán mégis én veszítek és mehetek Gigihez, aki tökéletesen elengedi a füle mögött a hangomat. Na nem baj, ráküldöm Sage-et és nem annyira látványosan, de puffogok magamban egy sort. - Ezt esetleg kiírhatnád a netre is.. - látom Maxinak meg a nyelvére nehéz féket tenni, bár kezdek hozzászokni, hogy a legtöbb dolgot kimondja, ami az eszébe jut. Tudom, hogy hallott, ahogyan őt is meghallja. Szóval inkább kimegyek addig is, hátha a kinti levegő kicsit kifújja belőlem a szeszgőzt. Maxi kérdésére megrázom a fejem. Biztos nem akarok a tengerben fürdeni, nem lenne jó ötlet. Tényleg hosszú volt az út és sokat is ittunk ehhez. - Jézusom, inkább ne... - persze, a napfelkelte remekül hangzik, csak nem ma. Biztos, hogy nem leszek képes kimászni az ágyból. Kevin és Sage közé ülök be. - Nemár, hogy nekem kell középen lenni, magasabb vagyok mint Sage! - dohogok egy sort, de végül az én fejem Kevin vállán koppan, Sage-é pedig az enyémen. Oké, így mondjuk viselhetőbb a történet. Azt hiszem be is alszunk, bár nekem egy pillanatnak tűnik az út csak.
Nehézkesen mászunk ki mindannyian a kocsiból és ahogy látom Maxi még mindig nem engedte el azt a kérdéskört, hogy ő naplementét akar nézni. Én képtelen lennék rá. De már mondja is és a recepciós is nyilván kicsit furán néz, úgyhogy egyszerűen a szájára nyomom a tenyerem. - Shhh már, nem kell mindent kikiabálni a világnak! - fejcsóválok - Te akartál naplementét nézni igazából, én biztosan nem lennék rá képes. - elveszem a kezem, hátha kicsit lekoppan az ő ködös agyának is, hogy sokat beszél olyasmikről is, amiket mások tán nem akarnak annyira hallani. - Jól, igen. Minden király volt. - elmosolyodom és megindulok a szobánkhoz, ahová még kisebb trükk sem kell (éljenek a kulcskártyák!) és bent is vagyunk. - Szerintem le kellene feküdnöd, keresztbe áll a szemed lassan. - csukom be az ajtót - Viszont, öhm...ne haragudj, de piásan nem alszom senkivel. Rühellem. - hát mindenkinek vannak bizonyos dolgai, nekem ez az egyik. Megsimogatom az arcát a drága aranylelkű bolondomnak és a szobája felé irányítom. Nekem jó lesz a másik, csak az kell, hogy elfoglalhassam az ágyat és legyen sötét. - Aludj egy nagyot. - meg én is úgy fogok tenni, jobban mondva csak belehasalni az álomvilágba.

Bia & Max

Már talán a szavaimat sem tudom rendesen forgatni, a nyelvem nem működik olyan jól, a pia sok volt érzem, de abban biztos vagyok, hogy Biával akarok lenni és ennek olyan mértékben hangot adok, hogy néha tuti cikinek érez amiatt, de nem érdekel, mert ameddig nevet, addig valami biztosan jól csinálok, vagy csak ő is sokat ivott.
Ha haza akarunk jutni, nagy valószínűséggel az egész csapatot  vinni kell és ebből a smaci királynő sem maradhat  ki, így valakinek ki szednie a csávó szájából, akit én uszítottam rá, hát ügyes vagyok na. Bia nem jár sikerrel, de szerencsére lelkes jelentkező van egy másik körre, aki valamilyen úton módon csak elér nála valamit, még ha az arca nem is olyan boldog, hogy le kell szakadnia újdonsült pasijáról.
- Mindent ki tudok írni bárhova, tudod, hogy még  a te oldaladra is könnyedén belépek, hogy kiírjam,hogy szerelmes vagy belém. - mondom neki bizonytalan szavakkal felneveteve. Persze sosem tennék ilyet, régen törtem fel bárki oldalát és csak viccből azt is, nem volt semmi rossz szándékok  valószínüleg ő sem egészen erre utalt, az irónia részegen annyira nem jön át.
Túl gyorsan és határozottan utasítja el a  napfelkelte ötletemet, ami talán jobb is, mert tuti hulla leszek másnapra, és nagyon fejfájós, de hát talán érte megtenném.
Nem tudom mennyi az út a szállodáig, próbálok beszélni a sráccal, aki simán ért a nyevemen, de azért egy ideig hallgatja, hogy az ország nyelvén próbálok vakerálni neki. A recepción, azért megkérdezem, hogy mikor kellene kimenni, hogy lássunk is valamit, ami miatt hálás vagyok BIának, hogy nem vágyik le a partra alig pár óra múlva, mert akkor tuti, hogy morcos lenne az egész napom bulla alvással másnaposan.
- Akkor marad a közös napunkon a nézelődés, oda tuti nem viszek alkoholt. - nem akarok ott is tök kótyagos lenni, főleg, amikor a szobába érve közli, hogy nem akar velem aludni, azt hiszem, hogy minden értelmét veszti, de mint valami rendes gyerek elindulok arra emerre irányít, meg sem szólalva, pedig elég durcás vagyok, és valóban részeg.
- Én ha ittasan alszok, akkor nem sok vizet zavarok esküszöm. - fordulok vissza felé, és igazat is mondok, ha én lefekszek ilyen állapotba valahova, akkor csak akkor mozdulok meg amikor másnap felkelek, soha senki nem panaszkodott rám. - Nem horkolok, nem beszélek álmomban és nem vagyok annyira részeg, hogy kijárkáljak hányni. - számolom az ujjamon a pozitív dolgokat, amiért nem kellene nélkülem aludnia. - Most komolyan hercegnő, az első kapcsolatban töltött éjszakánkon nélkülem akarsz aludni?- nézek rá boci szemekkel egy lépést majd még egyet felé lépve. De nem megyek hozzá annyira közel, hogy teljes arckifejezésem és a könyörgő tekintetem tökéletesen fel tudja mérni. A konyha felé indulok el, mert igen ebben a nagy lakosztályban még az is van. Töltök magamnak egy pohár vizet, ismerem már annyira, hogy nem fog igent mondani, így talán beletörődve ülök le a bárszékre egy nagy pohár vízzel a kezemben. - Szóval már nem is szeretsz. - tényleg, mint valami dedós, de most annyira mégsem érzem furának ezt a viselkedést,  de azt viszont kifejezetten érzem,mennyire nyomorult érezném magam, ha a csajom képes lenne a mellettem lévő szobában aludni ahelyett, hogy velem aludna. Őszintén át kell értékelnem akkor, hogy ennek az egész kapcsolatosdinak van e köze hozzám, vagy tényleg két külön világ vagyunk.

Mondjuk azért annak nem örülnék, ha bárki bármilyen közösségi oldalamra belépkedne a tudtom nélkül. Nem azért, mert államtitkokat rejtegetnék, hanem mert az enyém és nem lenne fair. Bár kétlem egyébként, hogy megtenné. Egyszerűen nem ilyen típusnak nézem, tehát...csak kimosolygom kedvesen. Ettől függetlenül azért a többiek vigyorognak mellettünk, tehát ők nagyon is értik Maxi célozgatásait, vagy nevezzük ötleteknek, terveknek..mindegy miknek őket. Lehet, hogy ha nem lennék piás, akkor most zavarba is jönnék, de igazából a délutáni szereplés után már éppen csak egy meghívó hiányzik mellénk, hogy hát ne csak hallgassák, nézzék is végig, vagy szálljanak is be akkor már.
A napfelkelte pedig úgy hülyeség, ahogyan van. Egyikünk sincs olyan állapotban, hogy az jó legyen, akár csak gondolatban is. Lévén én, ha egyszer lefekszem aludni, akkor biztos képtelen leszek 2-3 óra múlva felébredni és lerobogni a partra. Esélytelen és ahogy végignézek a többieken, szerintem nekik is.
- Oda nem is kell. - hát miért kellene alkohol? A mostani eset is a csoportosság miatt van, nem másért. És mert az a ribi elkezdett hisztizni. Ő bezzeg nyugodt lélekkel tojna akár harminc haverunk fejére is, ha arról van szó, hogy valaki a bugyijába mászik. Nem vagyunk egyformák a jelek szerint. És amíg elmerengek ezen, el is alszom a kocsiban. Már csak a szállodánál kapcsolunk hátul mindhárman és jóformán sikerként élem meg, hogy eljutunk a szobába mindenféle katasztrófa nélkül. Ahol is közlöm Maxival a saját rigolyámat. Gyanítom mindenkinek van valamilyen, nekem ez az egyik. Képtelen vagyok ilyenkor bárkit a közelemben tudni. Egyszerűen nem szeretem és gáz is, szóval még jó, hogy nagy a lakosztály. Bár elaludnék a kanapén is. De ami az én fejemben reális, az neki nyilván valamilyen fokú elutasításnak hangozhat, pedig nem az. Nem neki szól.
- Nem azért Maxi, ez nem rólad..vagy ellened van, csak nem szeretem. Ennyi. - mert nyűgös vagyok, hisztis vagyok, minden és mindenki zavar, plusz megszoktam, hogy ilyen éjjeleken egyedül alszom. - Sajnálom. - és komolyan sajnálom, de valahogy nekem ez így nem megy. Egyébként se érezze a szagomat, reggel meg pláne, a másnaposság illatai nem szexisek, na. Nyilván tisztában van vele és nyilván azt mondaná, hogy őt nem érdekli. Stimt, engem viszont igen. Kibotorkálok utána, lévén én sem vagyok józan és tényleg egy szar szemét libának érzem magam, de...akkor sem. Nekem ez nem megy. - Az én hibám, nem gondoltam erre és valahogy eddig ugye ilyesmi nem került szóba. - lévén aludt már az ágyamban, de akkor nem ittunk semmit, na meg eléggé más helyzetben is voltunk. - Ne haragudj rám. - nyomok egy puszit az arcára és a zuhanyzásról lemondok, a végén orral törölném fel a padlót, szóval az is átkerül reggelre. - Kárpótollak érte, ígérem! - jelentem ki a kellő komolysággal - Gyere, azért lefeküdni még elkísérlek. - rámosolygok, hátha megenyhül irányomban egy kicsit.

Bia & Max

Amikor ennyit iszok és érzem, hogy legközelebb nem fog menni, aztán másnap ugyaníg nlzek majd ki. A társasággal adta magát a helyzet, hogy ma nem maradunk szomjasak, éppúgy, mint a repülőn, de azért annak örültem volna ha kicsit úgy érünk vissza a szállodába, hogy mindenki a saját lábán megy be, és nem tántorogvam, csak enyhén spiccesen. Na persze, hogy nem így lett, de hát mi tervezünk és semmit sem kapunk abból vissza ha egy ennyire elbaszott banda jön össze Görögországban.
Az ötletem miszerint a napfelkelte olyan szép akkor dől dugába, amikor közli velem a recepciós, hogy milyen korán kell lemenni ahhoz, hogy lássuk, hát ez az ami biztosan nem kivitelezhető ennyi utazás és ivás után. Szóval marad majd a randinak szánt kiránduláson való józan napfelkelte nézés a hercegnővel.
Már csak az tart ébren, hogy tudom este a barátnőm mellett fekszek le, ilyen még sosem volt, még sosem volt kapcsolatom, még most is szinte hihetetlennek látszik, hogy megpróbáljuk, mert lehet, hogy most minden szuper de otthon dől el minden, hogyan sikerült együttműködni és élni majd hosszabb távon.
- Szóval sajnálod. - nem vagyok mérges csak mérhetetlenül csalódott, amikor közli, hogy nem alszik velem mert részegen ez nem megy neki. Vajon velem van a baj, vagy ez tényleg csak egy rossz szokás nála. Akkor ezentúl nem lehet majd inni és kefélni? Na jó, sok minden van most a fejemben ezzel kapcsolatban, amin nem tudok kiigazodni, de főleg azért mert kaotikus állapotok uralkodnak odabent. Ez lenne a kapcsolat, kompromisszumokat kötni, mert az egyik fél ilyen a másik olyan és kiegyezni valamiben, ami mindkét félnek mondjuk megfelel. De rohadt nehéz ez már most.
Elvonulok egy pohár vízzel a kezemben ülök le és roskadok szinte magam alá a tudattól, hogy lehet mégsem fog ez nekem menni, de még nem mondom ki neki, nem akarok ilyeneket kimondani részegen, mert lehet másnap tökre megbánnám és akkor már nincsen mit tenni.
- Nem haragszom hercegnő, csak nem értem, olyan jól aludtunk legutóbb is, nem mentem még a közeledbe se, akkor más ok miatt, de most is tudnám ezt kivitelezni, láttad mekkora az ágy nem? - még azért próbálkozok, de amikor másodjára érzem, hogy bocsánatot kér inkább feladom de amikor kijelenti, hogy majd kárpótol, akkor minden remény elveszik de azért egy másik felcsillan enyhén ittas fejemben, és rávigyorgok. - Mivel?- akarnék én ötleteket mondani neki, de inkább nem teszem csak felállok és inkább elindulok a szobám felé, ha már elkísér, akkor jobb lenne ha maradna is nem?
- Komolyan itt hagysz ugye? - kérdezem miközben ledobom a földre a pólóm és a nadrágomat is letolom, mert én biztos nem alszok a homokos cuccaimban.  fürdő felé tekintek, de inkább csak legyintek egyet magamban és nem megyek be oda, úgysem lenne hozzá erőm, egyedül meg unalmas is lenne. - Holnap reggel egy fürdés azért beleférne még nem? - kérdezem miközben már leülök az ágyra, mert érzem, hogy nehezedik el a testem a sötétben, mert a lámpafény gondolatától is megvakul a szemem.

Hát igen, ez most egy baromira béna helyzet, én is tudom. Nem azért mondom, amit mondok, hogy szemétkedjek vele, vagy mert haragszom rá valamiért, egyszerűen csak ilyen vagyok. Nevezhetjük rossz szokásnak, béna berögződésnek, vagy aminek akarjuk, de nálam ez erősen megszokás kérdéskör, hogy egyszerűen nem. Még az is beletelt némi időbe, hogy ne mindig a saját ágyamban akarjak aludni New Yorkban is. Azt hiszem, erről a bátyám tehet, ő mondogatta mindig, hogy a saját ágyunkban kell aludnunk, nem másoknál. Aztán ez enyhült, de a részegen alvás nem. Kiábrándító vagyok én is, kiábrándító a szagom..fuh, szóval nem. Nem akarom, hogy ez legyen az első benyomása rólam..vagyis velem. Ki van zárva. Ráadásul ugye nem volt igazából lehetőségünk sem ilyesmikről beszélni, mert nem volt időnk, helyünk, terünk...lehet, hogy nem rögtön egy közös szobás nyaralással kellett volna kezdenünk? Már magam sem tudom.
- Sajnálom, hogy azt érzed, kicseszek veled. - azt nem tudom sajnálni, hogy ilyen vagyok, nyilván másnak meg másmilyen difije van. Valószínűleg neki is vannak, csak még ugye ennyire nem ismerjük egymást. Ennyire sem jobban mondva. A konyhába viszont úgy ballag ki, mintha elütöttem volna a kutyáját, amitől még szarul is érzem magamat, mert Maxi nehezen fogadja el a nemet, lássuk nyugodtan az eddigi történéseinket.
- Az más volt. - vonom fel a szemöldököm, hát nem érzékeli a két helyzet közötti különbséget? Ő sem jár stabilan, én sem...ez nem jó, így nem jó - Akkor egyikünk sem volt bepiálva. - erre legyinthet és mondhatja, hogy hülyeség, de akkor is, nekem ez stoptábla és mindig is az volt. Végül azért sikerül elmosolyodnom, ahogy felcsillan a szeme, gyanítom lennének ötletei, de nekem is lenne pár, szóval reméljük, sikerül őket ütköztetnünk. - Amivel csak szeretnéd. - az alváson kívül most, tehát gondolkodjon rajta nyugodtan. Vagy, lehet én lepem meg valamivel.
Nekidőlök az ajtófélfának és csak nézem őt egy mosollyal. És már megint ez a kedves kérdés, amivel engem nyilaztat hátba egy egész hadsereggel. Odasétálok elé és leguggolok, hogy lássam is az arcát. Kényelmes támaszt lelek a combjain. - Csak két fallal arrébb leszek, nem megyek le a térképről. - mosolygok, hát hogy tudja ezt ilyen hanggal kérdezni egyébként. - A holnapba akármi belefér. - nézek én is a fürdő felé, amihez nekem se lenne most energiám, pedig tuti szóródni fog belőlem a homok erre-arra. - Aludj egy nagyot. - felemelkedem kissé bizonytalanul és nyomok egy szűzies csókot az ajkaira, hogy megléphessek a kísértéstől is.
A másik szobában van némi pechem, mert nincs itt semmi cuccom, csak a kistáskám, szóval ledobok mindent és bedugom a fülesemet is, hogy valami szóljon. Ez is hülye szokás, de valahogy ilyenkor nem megy a csendben elalvás sem. De előbb-utóbb utolér. Még arra se volt erőm, hogy rendbe dobjam magamat és igazából csak a párna hűvös ölelése tudatja ténylegesen, hogy mennyire elfáradtam ezen a furcsa napon.

Bia & Max

Tudom, tudom, ahány ember annyi szokás, és még nem állíthatom bátran, hogy ismerem Biát, mert nagyon nem tudom még milyen. Azzal is tisztában vagyok, hogy még rengeteg meglepetést fogunk egymásnak okozni az idő múlásával, és nem minden lesz olyan, ami tetszeni fog a másiknak, kompromisszumokat kell kötni, ami nem is olyan nehéz, de részeg fejjel felfogni, hogy a frissen barátnőmnek hívott lány nem hajlandó velem aludni, nem olyan könnyű. Szinte felfoghatatlannak érzem és hiába sajnálja nem tudok túllendülni rajta egészen addig, ameddig ki nem jelenti, hogy kárpótol.
Ezért már valamilyen téren boldogabban ballag a szobámba, bár még az orrom így is a földet verdesi, mert nem örülök a ténynek, hogy egyedül kell aludnom. Részegen nem szoktam, bár azt is hozzá kell tennem, hogy a partnereim ilyenkor általában olyan nők, akiknek másnap már a nevére sem emlékszem.
Vetkőzés közben még azért adok neki egy elgondolkodtatóan cuki kérdést, majd leülök az ágyra, még reménykedve, bár talán már elvesztve kicsit azt. Akko rmár tudom, hogy nincs tovább, amikor a elém térdel, mert ez nem az a térdelés, amire vágynék most tőle.
- Kicsit úgy érzem magam, amikor az oviba mentem és anyu először hagyott ott. Csak mondom, hogy rémesen aludtam akkor. - közlöm vele és szinte duzzogva fekszem be az ágyba, elkönyvelve az egyedül alvást és hallgatom, hogy kimegy a szobából. Nem tudom mennyi idő alatt nyom el az álom, mert nem akarok aludni, még egy kicsit duzzogok magamban, totálisan szédülve fekvő helyzetben is, minden olyan, mintha egy hajón lennék, de a reggelt remélem hányás nélkül fogom megélni.

Amikor felkelek nyugtázom, hogy volt annyi eszem, hogy nem húztuk fel a redőnyt tegnap és nem süt be a nap, vagy csak még sötét van, vagy már sötét van. Hirtelen pattan ki a szemem és kelek fel a telefont keresve, amit fogalmam sincs, hogy hol hagytam az este. Kitámolygok nagy fejfájással a nappaliban, hogy az órára nézzek,a hol már a nap is szembe talál és túl fényes minden, mert bent valóban csak a sötétítő volt elhúzva, és tűnt úgy, mintha már este lenne, pedig csak az én játékom volt, hogy nem húztam el.
Nincs energiám visszamenni a szobámba, még mindig rohadt fáradtnak érzem magam, így csak a kanapéra rogyok le és feldobom mindkét lábam rá, és a szobában lévő telefonon tárcsázom a szobaszervízt és kérek mindenféle kaját, hogy valami felszívja a maradék alkoholt a szervezetemben, mert tuti aznapos vagyok még.
Bia szobája felé nézek, de nem megyek be, nem sok kedvem van, hogy őszinte legyek, még mindig él bennem a tegnapi sérelem, ami valójában nem neki szól csak a hülye szokásának, ami eléggé odavágott este. Talán megkérdezem, hogy ez miért volt, szóba kellene hoznom, mert beszélnünk kell, ha magamban tartom, akkor robbani fog egyszer. Talán elfogadható magyarázata lenne rá, ami most a kicsit még kótyagos, de sokkal tisztább fejem is fogadni tudna, de megvárom, míg felkel, nem akarok bemenni, mert az együtt alvás nem működött, tuti, nem örülne ha most rontanék be hozzá, így csak várok türelmesen, csak kérdés meddig.

Az alkohol elég furán tud viselkedni a fejekkel kapcsolatosan. Amíg szól a zene és stikában dohányozhatok is az ablakban, addig valahogy nem érzem azt az ólmos nehézséget, ami akkor ér utol, amikor elfekszem. Álomtalan álomba sikerül hullanom és arra kelek fel, hogy baromira szomjas vagyok. Ezen a fürdőszobám tud is enyhíteni és a tükör sem hazudja, hogy ma reggel én vagyok a legszebb, ugyanis ezt az alvást nem nevezném pihentetőnek egyáltalán. Kócos vagyok és nem szedtem le normálisan a tegnapi sminkemet sem. Mhm, határozottan csodálatos. Kikukkantok és még teljes csend honol, tehát Maxi is vélhetően alszik.
Betántorgok a zuhany alá és fintorogva használom a szálloda tusfürdőjét, de most az is mindegy lenne, ha csak egyszerű szappant találnék, de a másnapos alkohol szag eléggé taszító tud lenni, ahogy a másnapos smink is. Mint egy zilált mosómedve lényegében. Buh. Mire úgy érzem kellően alkoholmentesre áztam a forró víz alatt, kisétálok és törölközés után felveszem az itteni köntöst, a hajamat pedig egy törölközőbe csavarom. A tükörképem most már nem akar kiröhögni, úgyhogy kimehetek és rágondolhatok nyugodtan a reggeli kávézgatásra, aztán reggelire, ami mindkettőnknek megfelelhet.
Legnagyobb meglepetésemre a túl fényes nappali kanapéján már Maxi ücsörög, de nem aggódom magam miatt jelenleg. Friss vagyok, tiszta és még fogat is mostam. Nem mondom, hogy az agyam teljesen rendben van, mert az alkohol dzsinnje még benne ül, de legalább vállalható figuraként sétálok oda hozzá és ülök az ölébe. - Remélem, nem én ébresztettelek fel a zajolással. - óó, belőle viszont még árad a szesszag és muszáj elmosolyodnom a másnapos arckifejezésén. Tehát nem volt valami baromira pihentető egy álom. - Kérjek kávét? Vagy az még korai? - fordulok felé lovagló ülésben és tudom, hogy a bőröm valószínűleg hűvös neki most, de a zuhany az zuhany. - Reggelit? - mosolyodom el és nyilván másféle reggelire gondolok éppen, persze meg kellene kérdeznem, hogy haragszik-e még, mert meglehet, hogy igen. Kifűzöm a köntösömet és nekidőlök, hogy belevonjam egy energikus jó reggelt csókba, aztán...nem tudom, ha még haragszik, az úgyis kiderül.

Bia & Max

Egészen sok ismerősöm van, akik jóval idősebbek nálam, és hasonlóan szinglik, mint én voltam eddig. Boldogok, tuti azok,mert nem is terveznek változtatni a felálláson, miszerint  aszabadság az félegészség vagy teljes. Én is így voltam vele, aztán jött ez a csaj, aki csak berobbant és én egyre többet és többet akartam tőle, és megkaptam, majdnem mindent és olyan gyorsan el is vette tőlem, ami rendesen a földhöz vágott, pedig olyan részeg voltam, vagy még vagyok mindig, hogy nem kellene rá ennyire mélyen és intenzíven emlékeznem, de mégis emlékszem és kurva szarul érzem magam miatta. Lehet ez az az érzés, ami nem segíti előre az egészséges életet, mert szar, rosszul érzem magam és nem tudhatom be csupán a másnaposságnak.
A kanapén ülve már kezdem felfogni hol és mikor vagyok időben és térben ,a szobája felé pillanatok, mint valami ragadozó, de nem nem lépek közelebb fel sem állok csak várok, de nem is kell sok ági várnom.
Amint megjelenik az ajtóban törölközővel a fején azonnal visszajön az az kellemetlen érzés, mi van ha most én voltam az a fél, akit eddig én testesítettem meg. A közös fürdést vártam azt hiszem este óta, és így jön ki, aki már kész van, ráadásul tegnapi is. Azt hiszem ez kezd egy kicsit túlságosan is sok lenni nekem.
Az ölembe ülve próbálok valami életet vinni, a kicsit vagy inkább nagyon még mindig durcás fejembe.
- Elég lett volna ha a zajra kelek és arra, hogy a tegnapi csak valami rossz vicc volt. - nevetek fel egy kicsit kínosan, de nem akarok ennyire szarul nyitni, de mégsem tudom magamban tartani, jobb kint és ebben biztos is vagyok.
- Már hívtam szobaszervízt, hoznak reggelit meg kávét, meg aszpirint, hogy valahogy átvészeljük a mai napot. - a kezem hanyagul hever ugyanott, ahol eddig is, pedig már régen a testéhez kellett volna simulnia a tenyeremnek, de nem tudom, kicsit bizalmatlan lettem ezzel az egésszel kapcsolatban.
- Azt hiszem lassítanunk kéne. - mondom ki visszahúzva a köntösét és belül fejbebaszva magam vagy ezerszer emiatt, de gondolkodnom kell, mert én nem akarom, hogy a hülye kis egyéni dolgaink kinyírják már most ami köztünk van. Kezemet a derekára teszem és jelzem, hogy nem akarom, hogy elmenjen, csak beszélni akarok, akár így akár bárhogy.
- Szarul esett az este, nem az amit tettünk, vagy nem tettünk, hanem hogy nem tudtam róla, hogy ennyire nem szereted ezt a szituációt. - megérintem az arcát, próbálom felé jelezni, hogy nem haragszom, kicsit szarul esett és még emésztgetem, de nem ismerjük egymást és nem akarom, hogy csak szexből álljon minden. - Bia téged akarlak és a hülye tikkjeidet, mindegy mennyi van, de tudnod kell, hogy akárhányszor ilyen anticitás éri az agyam be fogok durcizni, mint most is tettem volna, és meg is tettem, de túl fogok rajta lendülni. - majd ha kevésbé leszek másnapos, akkor talán ezt ki is fejtem neki. - És baszd meg, hogy ennyire megnehezíted a dolgom, hogy ennyire dögös vagy korán reggel is. - nevetem el magam és adok egy puszit az arcára. - De a külön fürdésért még számolunk hercegnő mert az nagyon nem volt fair. - jelzem neki, mert ebbe ő is belement, mégsem tartotta a szavát.

Igazából felvidulok, hogy már kint van és nem kell tolvajként settenkednem, bár eljátszottam a gondolattal, hogy én fogom felébreszteni sajátos módszerekkel. Most viszont már ezt az ötletet félresikálom. Végtére is nem baj, a helyszín bárhol rendben van. És mivel már nem bűzlöm, mint egy kocsmai klozet, vállalom is az arcomat előtte. Tudom, hogy tegnap megbántódott, bár én magam ezt nem gondolnám súlyos problémának, mármint...mindenkinek van valami dilije, de egy srác valószínűleg nehezebben érti ezt meg, mintha egy lánynak mesélném, hogy miért is van ez így. Sage például sose evett a pasijai előtt, mert szerinte undorító, ha egy nőnél azt látják, hogy tömi a fejét. Na, az legalább ugyanolyan furcsa, sőt...
Szóval mosolyogva ülök az ölébe, bár nem tudom a másnapokat mondjuk ő hogyan viseli. Én a múltkor voltam ugye borzasztóan rosszul, amíg nem döntöttem be elég koffeint és némi fölösleges szénhidrátot magamba. Azért estem össze abban a kávézóban. Reméljük, neki ilyen gyors beavatkozásra nem lesz szüksége, bár mozgalmas napja volt, az tény. Viszont a jelek szerint...még mindig nincs valami jó kedvében. Komolyan ennyire aggasztó dolog egy részegen alvás neki? - Azért annyira nem volt nagy dolog. - harapom be az ajkam egy félmosollyal. Csak egy alvás volt, nem másik szállodába mentem végül is, de nem tudom...azt hittem ezt éjjel megbeszéltük. A jelek szerint viszont ez csak nekem nem számít valami nagy dolognak, de neki igen. Nekem mindenesetre más ötleteim lennének. - Ó, oké. Előrelátó. - mosolygok, akkor hát úton van a reggeli, a gyógyszer, meg gyakorlatilag majdnem minden. És végre most nem áll itt a fél haveri társaság, hogy velünk akarjon programot csinálni, bájcsevegni vagy nem is tudom éppen mit csinálni. De...a jelek szerint ez csak az én fejemben van, mert hozzám se ér. Sőt...hogy micsoda? Lassítani? Azt hiszem a döbbenetemet nem is tudnám palástolni. Lassítani, jópofa..Ahogy összehúzza a köntösöm, az egy erős gyomros az önérzetemnek. Mintha...nem is tudom, valami ribanc lennék, akinek nem kívánja éppen a szolgáltatásait. - Erre mondjuk gondolhattál volna, mielőtt megdugtál tegnap a zuhanyzóban. - jegyzem meg és igen, élesen, de mivel több megalázást jelenleg nem tudok benyelni, hiába teszi a kezét a derekamra, leszállok róla. Azért..ne már. Jézusom de gáz, ha van helyzet, amikor azt kívánod, hogy megnyíljon a padló..ez pont az. Próbálok nem fújtatni, tényleg próbálok, vagy valami isteni megvilágosodást nyerni, de azt csak ő adhatja meg jelenleg. Lassítani. Oké. Lesimogatom a köntöst a térdemig mellette ülve és csak azért nézek előre, hogy nehogy olyat mondjak, amit később esetleg megbánok.
- Persze, hogy nem tudtad. Nem ismerjük egymást és ez nincs kint az instámon. - és ebben neki is igaza van így, mármint tényleg nem ismerjük a másikat. Tagadhatatlanul van köztünk valami kémia, de talán kicsit elbasztuk, hogy nyaralással indítottunk és nem szimpla találkozgatásokkal, mint ahogy egyébként lett volna..vagyis valószínűleg. De ez már ugye nem derül ki.
Szóval tényleg megsértődött rajta. Kár, hogy momentán ideges vagyok...de én még mindig nem látom azt akkora dolognak. Elgondolkodom egy kicsit, hogy ez...hogy akkor most mi legyen, vagyis inkább hogyan. Értem amit mond, teljességgel. - Oké. - bólintok, tehát valahányszor meg tud rólam valamit, ami esetleg nem tetszik neki, akkor ez lesz. Nos, legalább ezt előre közölte. - Nem vagyok olyan, mint amilyennek elképzeltél. - vonom le a következtetést - De nem tudok kibújni a bőrömből azért, hogy ne sértődj meg. Lévén nem ismerlek. - mondom komolyan. Mármint nem gondolnám olyannak, hogy egy szépen mosolygó bábot vár maga mellé. Persze, sokkal könnyebb lenne, de az ugyebár..nem egy egészséges kapcsolat. A bókja viszont most üres frázisnak tűnik és nagyon is epés válasz torlódik a torkomra, de csendben maradok. - Az együtt fürdés nem igazán lassítás. - na még ezért is én vagyok a hibás. Lehet, hogy annyi libát dugott már meg részegen és másnaposan is, hogy neki nem tűnnek fel a szagok...vagy ennyire nem érdekli, nem tudom. Vagy inkább a nőit nem érdekelte. De ezt se mondom ki, nem igazán szeretnék a ki tudja hányról cseverészni. Most nem. Muszáj felállnom és kicsit fel-alá járkálnom, hogy valami...értelmes konszenzussal állhassak elő.
- Na jó, ez így nem fog menni. - billentem le a hajamról a törölközőt, hogy átdörgölhessem - Buli volt tegnap, de..ha itt maradunk, annak nem lesz jó vége. Nem ismerjük egymást eléggé ahhoz, hogy elnyaralgassunk egy hetet. - mondom ki az igazat. Nekünk most ismerkednünk kell, az az elsődleges. - Ha ez a valami tényleg komoly, annak időt kell adni és teret. De otthon. - fordulok felé. Igazság szerint, szerintem ez a lehető legjobb döntés, amit megtehetünk. Tekintve a tegnapot, a mait és az egészet. - Ez így még nekünk korai. - és akkor meglehet a lassítása is, megmarad mindenkinek a saját vára.

Bia & Max

Olyan lelkesen közílet meg én meg annyira szemétnek érzem magam már most, hogy még mindig a tegnapi semmiségen lovagol az agyam, de egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni tőle és beszélnem kell róla. Ha nem mondom ki akkor nem biztos, hogy ő az a lány, akivel szeretnék lenni, mert ha már most titkolom mit érzek, akkor mi lesz később. Tetszik, hogy megközelít és, hogy azonnal az ölembe ül, de annyira impotensnek érzem magam mert az agyam másra sem gondol csak az elutasításra, ami rohadtul fájt tőle tegnap, de lehet csak a részeg agyam nagyította fel.
Teljesen hülyének érzem magam, amikor a felkínálkozó alkalmat nem megragadom, hanem egyszerűen csak elutasítom, mert azt hiszem ha megint szexbe fullad a dolog, sosem fogom megismerni kik lehetünk mi ketten, pedig nekem határozottan az a célom ezzel a lánnyal, hogy sokáig magam mellett tartsam, mert túlságosan is elrabolta az szívem és nem fogok tudni egyhamar lejönni róla.
- Bia ne csináld már! - mondom neki miközben minden igyekezetem ellenére hagy ott és ül le mellém, ki az ölemből. Tudom, hogy most elbasztam, hogy nem mentem bele, de nem ment volna, ha csak egy csaj lenne a semmiből, akkor azt hiszem simán megdugtam volna, de sokkal fontosabb lett számomra és ha ennyire kikészítem a hülyeségeimmel, akkor is tudnia kell ezt.
- Pontosan azért mondom, hogy meg akarlak ismerni, tudom ki voltál régen, tudom milyen tudsz lenni, amikor velem vagy, de azt is akarom tudni mi az ami nem fér össze köztünk. Én ilyen vagyok és ha nem mondom ki ezeket akkor jobb lett volna? Ha most megduglak és csak otthon bukik ki ez az egész? - kérdezem a fejemet fogva, mert amúgy sem voltam valami friss de most még jobban megfájdult a fejem ettől az egésztől. Nem értem miért sértődik meg ezen, örülnie kellene, vagy ha nem is örülni legalább belemenni abba, hogy beszélgessünk, ami nálam nagy szó, és erős koncentráció kell hozzá, főleg, hogy az elébb mindenét nekem adta volna.
- Kurvára nem azt kérem, hogy legyél más ember, pont azt akarom, hogy olyan legyél mellettem, amilyen valójában vagy, de akkor te se kérd, hogy ne mutassam ki amit érzek és ne mondjam el mit gondolok, mert ez így kurvára nem fair. - ülök fel idegesen és hajolok előre a térdeimre, miközben őt bámulom. Komolyan idáig jutottunk egy egyszerű beszélgetés kezdeményezésből? Ennyire nehéz lehet megérteni neki, hogy most mindent felteszek egy lapra vele és olyanba vágok bele, amibe eddig sosem akartam? Én tényleg akarom ezt az egészet, de nem könnyíti meg nekem, de nem fogom csak így annyiban hagyni, annál sokkal makacsabb vagyok és sokkal jobban akarom őt, ha most nem is látszik rajtam annyira ez.
Olyan határozottan és egyszerűen közli, hogy ez nem fog így menni, a nyaalás kurva jól indult, miért kell ezzel elbasznia.
- Nem megyünk sehova Bia, pont, hogy most tudjuk megismerni egymást, amikor minden más a háttérbe szorul és majd otthon mindent elrendzünk abba, amit itt megpróbáltunk felépíteni. -hitetlenkedve mérem végig és hátradőlök a kanapén mert már most tudom, hogy két opció van, vagy hazamegyünk és ott folytatjuk, vagy itt maradunk és ennek ennyi, más jövőkép nincsen előttem jelenleg, a szavaiból ítélve.
- Ennyi volt Bia? Ilyen gyorsan feladnád, mert máris itt van az első bukkanó? Csak túl kellene esni rajta és nem a könnyű utat választani. - felállok és elindulok a fürdőbe, nekem ez túl sok, én tényleg totál odavagyok érte, de ha nem képes ezért az egészért egy kicsit sem küzdeni hanem rögtön feladná vagy változtatna a felállson, akkor nem tudom van e értelme szenvedni ezzel. Kurvára fáj már most az érzés, hogy elveszíthetem, pedig igazán sosem volt az enyém, ezt ő is kimondta csak más szavakkal.
-Ha komolyan korainak gondolod, azt ami köztünk van azt sajnálom, én nem így érzek, ha nem akarsz maradni megértem, de én nem fogok mindenkit cserben hagyni azért mert ez van köztünk, maradni fogunk és úgy érzem ha ennyit nem tudunk megbeszélni akkor valójában igazad is lehet, megkapod a tered itt is. - bemegyek a fürdőbe és még csak be sem zárom az ajtót úgy megyek be alsónadrágostul a zuhany alá és dobom le magam törökülésbe a fejemet a tenyerembe temetve. Mintha minden ellenem lenne, a hülye terhesség otthon, a család rám szakadó terhe és még ez is, amikor végre azt érzem, hogy szerelmes lehetek csak olyan villámcsapás szerűen döngeti belém az ég, hogy nem ez kurvára nem így van.

Nem hiszem el, hogy tényleg..komolyan visszautasít egy ilyenért. Ezt szeretném megérteni, csak éppen képtelen vagyok rá. Mármint oké, megsértődött tegnap - ami szerintem enyhén túlzás - de már reggel van és én azt hittem, elfogadta a dolgot, amin nyilván én képtelen vagyok változtatni. Ez elég régóta így működik nálam. A jelek szerint viszont elfogadni nem tudja és ez talán ezer másból az egyik lesz. - Mit ne? - dehogynem, nem gondolja remélem, hogy ezek után az ölében fogok ücsörögni, mintha minden oké lenne. Mert nem és ezt gondolom nem érti. A pasik annyiszor próbálkoznak be és kapnak visszautasítást random nőktől, de ez azért eléggé más helyzet és még velem sem történt soha hasonló. Le is nullázza a libidómat teljességgel, de nem vonulok el a szobámba és vágom magamra az ajtót, szóval meghallgatom. Tényleg meg.
- Semmi probléma nincs azzal, hogy valamiről beszélni akarsz. - csak a lehető legszarabb körettel és időzítéssel, Mr. Lassítsunk. Jó, akkor lassítunk, ahogy kívánja. Bolonduljak meg, ha én ezt értem. - És semmit nem kell csinálnunk. - nyilván nem is fogunk. Nagyon mereven nézem azt az egy pontot, hogy ne nyilvánuljak meg úgy, ahogy igazából nem szeretnék, de kikívánkozik elég erősen. - Látszik mi van, ha olyan vagyok. - és gondolom tegnap például pont leszarta volna, ha megkapja, amit akar. - Én sose mondtam azt, hogy ne beszélj arról, amit érzel. - piszkálom a köntös alját a térdemen, tényleg nem mondtam ilyet. Oké, nem tetszik neki bizonyos szokásom, megsértődik, nem alussza ki, visszautasít, lassítani akar és mégis én vagyok a hülye? Hát milyen leosztás ez, már nem azért?
Járkálnom kell, mert ez így még azelőtt el fog csesződni, hogy egyáltalán lenne belőle valami is. De persze most is ellentétes álláspontról nézzük a képet. - Pont, hogy otthon kellene felépíteni és nem itt, ebben a közegben, ahová haverok, nászutasok meg családok mászkálnak együtt. - és mi nyilvánvalóan egyik kategóriába sem tartozunk. Lehet, hogy nem kellett volna megmondanom neki Markot és akkor most nem lenne ez az egész. Vagy ugye nem kellene ennyire kiborulnia azon, mert részegen egyedül szoktam aludni.
- Te csinálsz egy szokásomból akkora ügyet, mintha legalábbis felszedtem volna valakit tegnap! - oké, kezd feldühíteni, nehogy már azért legyek a hibás, mert próbálok megoldást keresni - Te jöttél elő a lassítással meg a többivel. Oké, az csak úgy fog menni, hogy nem töltünk el egy rohadt hetet egy szállodai szobában. Nem igaz, hogy nem érted... - persze, most ő tervez elvonulni, ő csinálja azt, amin én gondolkodtam, mikor visszautasított. Hihetetlen, hogy képes magát beállítani az áldozatnak, de komolyan. Azt hiszem tényleg igazam van és haza kell mennem, mert teljesen el fog ez romlani.
- Azt gondolom korainak, hogy összezárjuk magunkat egy hétre olyan körülmények között, amik alapból nem lennének meg! - ne ferdítse el, amit mondani akarok, mert kiabálni kezdek mindjárt. És eléggé övön aluli most a többiekkel jönni. Sőt, nagyon is az, amikor tegnap azzal ment el a fél nap, hogy azt a ribancot kellett vigasztalgatni, meg pasit felszedni neki, hogy ne nyavalyogjon. - Ha ezt nem érted meg, akkor én is sajnálom. - és itt, semmiképp nem kaphatunk teret. Egyikünk sem. Pont azért, mert másokkal jöttünk és ez így egy baromság lenne. Az egész helyzet az.
Én a másik fürdőbe megyek, hogy megszáríthassam a hajamat és próbáljak nem felrobbanni ettől az egésztől. Csak utána megyek be a táskámért, hogy kereshessek egy ruhát, amiben hazamehetek. Sajnálom, hogy nem értjük egymást és, hogy nem akarja belátni, hogy ez nem egy friss valaminek való helyszín és közeg. De érzem, hogy haza kell mennem, sőt, mennünk, bár valószínűleg ezzel egyedül maradok. Gyorsan felöltözöm - a nyári ruhák előnyei - és csak fogom a telefonomat. Jobb szeretnék két jegyet foglalni, de tudom, mit mondott. Kipakolom a táskáimat és megállok a fürdőszoba ajtajában. - Hazajössz velem? - egy egyszerű kérdés és egyszerű választ is várok rá. Igen vagy nem.

Bia & Max

Csak egy egyszer beszélgetést akartam, abból az lett, hogy szinte megsértődve indul le rólam és messze helyezkedik tőlem, érzem mennyire utál  most,és mennyi ellenszenvet gyújtöttem fel benne magam ellen. Nem ez volta célom, de most ha kussban ücsörgök akkor nem lesz jobb, sőt, meg amúgy sem vagyok az a fajta, aki elnyomja magában a dolgokat, szóval én jónak éreztem amit mondtam, mégsem azt érzem rajta.
- Nem nem kell semmit csinálni, de azért van amit nem lenne rossz, és  a beszélgetés egy egész jó alapja lehet a kapcsolatunknak nem gondolod, hogy az ilyen konfliktusokat elkerüljük. - én a saját szemszögemből a magam igazát tartom jogosnak és logikusnak, de nem vonhatom kétségbe azt sem amit ő gondol, kicsit még úgy érzem, hogy megteszem, mert nem foglalkozok azzal ő mit akarna, vagy nem is tudom mi jár ilyenkor egy nő fejében.
- És innen is látszik, mi van akkor ha én meg elmondom a véleményem bármiről, neked nem tetszik és megsértődsz. - vágok vissza neki szinte azonnal, olyan szinten védem az egész köztünk lévő dolgot, hogy észre sem veszem, hogy magam alatt vágom a fát, pontosan az ellentétét fogom elérni, de nem érdekel, mert most olyan állapotban vagyok, amiről magam sem tudom, hogy mi. Kicsi mérges vagyok, csalódott és értetlen ezzel az egésszel kapcsolatban.
- Ha ilyen körülmények között meglenne az alap, akkor otthon gyerekjáték lenne. - már nem érvelek amellett, hogy miért nem kellene hazamennünk. Mindenkit cserbenhagynánk és hazakullognánk, amikor még nekem tart a szabadság, el kellene bújnom anyám figyelő tekintete elől és abban sem vagyok biztos, hogy akarnék e Biával bármit is. Otthon elveszik a varázs, ami itt van és nem miatta, hanem ez az egész veszekedés, ami most kerekedik mindent tönkretesz. Mindent megtennék azért, hogy működjön, életemben először akarom elkötelezni magam, de nem a legegyszerűbb esetet választottam ami kurvára bosszant és persze tudom, hogy ez az én formám, de akkor is idegesít.
- Nem csináltam volna ügyet, ha nem húzod fel magad és nem kezded el játszani a sértődöttet, van ami nem megy Bia felesleges erőltetni. - elindulok a fürdő felé, mert még olyan érzelmeket is kivált belőlem, amit nem akartam, hogy felszínre törjenek.Nem akarok rá haragudni, de olyanokat hoz fel, ami felbosszant. Nem egy hirtelen haragú ember vagyok, nem szoktam kiabálni, de ha ez már ennyire szar, akkor mi lesz később, ha tényleg belebolondul az a csöpp agyam és nem tudok majd elvonatkoztatni tőle. Most még megy ,talán, de nem könnyen.
- Nem egyre gondolunk és kurvára különbözünk. - mondom neki mielőtt hátat fordítva indulok el  a fürdőbe, hogy ruhástul vessem bele magam. Rohadt szarul érzem magam, nem testileg, mert a fejem fáj,  de nem érdekel,inkább lelkileg. Nem akartam ezt érezni sosem, nem véletlen zártam el a szívem olyan mélyen és nem adtam oda senkinek még egy pár napra sem, mert ezt akartam elkerülni. Nem engedhetem meg magamnak ,hogy kiborulok, vár a cég, és a terveim, na meg a gyerek otthon, vagy még a kezdeményezése, és ha most borulok ki akkor minden borul és ennyi ember életét nem veszélyeztetem a hülyeségemmel.
Még mindig engedem magamra  vizet, hideg víz hűti a fejem, közben megszabadultam a ruháktól, de nem nagyon tudok gondolkodni. Amikor meglátom az ajtóban nem akarok ránézni, nem akarok rá gondolni, egy valamit akarok, hogy menjen haza és ne is beszéljünk többet. Túlságosan is belezúgtam és érzem, hogy hatalmába kerít a szar, amit nem kellene hagynom, de miatta képes lennék felégetni bármit, és mégis annyira ellenséges velem.
- Azt hiszem tudod a választ, és azt akarom, hogy te se menj. - utolsó próbálkozás, de tudom, hogy elmegy és azzal elviszi a lelkemet is, mert hogy ha itthagy többet biztos nem fogok hinni abban, ami köztünk volt, mert tuti, hogy csak valami beszívott boldogságnak az utóhatás lehetett semmi más.