Csak két hét telt volna el, mintha egy félév lett volna, de Bia nem volt hajlandó megadni magát egy személyes találkozóra. Az volt az alibi, hogy jobb ha még várunk, csillapodjanak a hormonok, amik akkor nem is annyira tengenek, ha nem vagyunk együtt, ezt csak egymásból hozzuk ki a távolság nem segít, csak max annyit, hogy nem jönnek elő. Egy csomó embert összeröffentett a kis kiruccanásunkra, majdnem 10 emberrel indulunk neki Görögországnak, ami részben tök jó, de amúgy meg szar, mert kettesben jobban örülnék neki, és így sokkal jobban vissza kell majd fognom magam. Az utóbbi nem tudom, hogy menni fog e, rtt bikiniben lesz és ott lesz még megannyi lány, kíváncsi leszek, vajon lesz e egy is, aki képes lesz elterelni a figyelmem róla. Annak az egynek nagyon hálás lennék, főleg ha be is adja a derekát, de erősen kétlem, hogy mostanába lenne olyan lány, aki megmozgatna, kösz hercegnő. A reptéren már vár minket a magángép, amit apám két hétre odaadott nekünk, amiért nagyon hálás vagyok neki, anyám meg kiborult, hogy elmegyek, de mondtam, neki hogy túl sok a szar most a fejemben, ami igaz is, azt nem mondtam, hogy közben próbáltak felszedni végre egy rendes lányt, aki még neki is tetszene és meglepő módon nem egy éjszakára tervezek vele. A bőröndöm már be van pakolva mert nekem hamarabb kellett jönnöm, látom közeledni a banda többi tagját, a srácokkal pacsival köszönünk egymásnak és szinte szájtátva másznak el a gépre. A legtöbben nem ebből a közegből valóak, így egy magángép elég luxusnak számít, én csak egy felesleges gépnek nézem a családi gépparkban, de ezt nem hangoztatom inkább. A lányok egyszerre jönnek, köztük ott van Bia is, az össze közül csak őt veszem észre, és szinte vigyorogva meredek felé a lépcső előtt állva. Egy nagy lökés kelt fel az álmodozásomból és egy ölelés, majd jön mellé a hangos hang is. - Maxim Wood! El sem hittem, amikor Bianca írta, hogy te ötleted volt ez az egész. - az egyik kezemmel viszonzom az ölelést és az a derekán marad, amíg beszél, mert közben a nyakamban csüng még mindig Gigi, aki régen rohadtul bejött, most meg úgy elmegy inkább, de ez csak Bia hibája. - Remélem nem felejtetted el a mi kis egyezségünket a gimiben. - néz rám még mindig rajtam lógva és azt hiszem hirtelen nyilal belém a felismerés, hogy mit is beszéltem meg ezzel a lánnyal, ami akkor nagyon jó alkunak tűnt, most meg már csak remélem, hogy érvényét veszti. - Szingli vagy úgy hallottam, én is az vagyok és ez az út elég sok mindent tartogat számunkra. - a végén már a fülemhez hajolva mondja és nyom egy puszit az arcomra és kacsintva indul fel a gépre, én meg szinte holt sápadtan nézek utána. Azt hittem, hogy amit a gimiben beszélünk az nem hat ki a későbbiekre, de ezek szerint a z akkori ha szinglik leszünk a következő találkozásnál majd boldoggá tesszük egymást alku a mai napig elért, én nem akarom behajtani, de ismere Gigit, biztosan végig nyomulni fog, ami nem fogja megkönnyíteni a dolgom. Végig Bia tekintetét keresem, mert nem akarok ebből az egészből megint én szarul kijönni, de nyilván ebből nem lehet jól, és csak elindulok a gépre fel a többiek után, amikor elvileg mindenki ideért. Megkeresem Biát, és a mellete ülő lányt, egész egyszerűen valami hülye oknál fogva zavarom elés lehuppanok mellé. - Hercegnő, mit mondasz készen állsz az útra? - csak remélem, hogy nem tűnt fel neki a korábbi kis játéka az elvileges barátnőjének, de folyamatosan érzem a pillantásait rajtam, amit még a vak is észrevenne.
Nem tagadom, az elmúlt két hétben sok minden változott az életemben, ebből az egyik volt, hogy Maxit letiltottam mindenféle találkozásokról. Még azt is megkötöttem, hogy ha véletlenül megint összefutnánk valahol, akkor köszönés és mindenki megy a maga dolgára. Azt hiszem annyira kétségbeesetten próbáltam kapaszkodni abba, hogy a kapcsolatom márpedig tök normális, hogy ezt láttam az egyetlen normális megoldásnak. De kedvetlen voltam, az összes bulit laposnak éreztem és úgy éreztem, mintha idegen nyelven próbálnék másokhoz hozzászólni. Persze, közben szerveződött a görög út, ami azért adott némi töltést az elemeimnek és ott voltak hozzá a telefonálások, a millió üzenet, a kínlódás a szállodával, a hajó elintézése és még ezer dolog, ami azért lekötötte a figyelmemet és nem hagyott keseregni. Maxival pedig okosan nem beszéltünk arról, ami nálam történt. Már csak azt remélem, hogy megérte a lépésem, amitől mondjuk ki, némileg még ideges is vagyok. De mikor a csajok (Gigi, Lisa, Sage és Clara) már csörgetnek mint a fene, akkor jóformán boldogan zsúfolom be magamat és a bőröndjeimet a kettes számú taxiba. Igyekeztem jól tömöríteni, de hát mondjuk úgy, hogy mindenre is fel vagyok készülve. Pedig esküszöm semmi nincs benne, csak fürdőruhák, strandkendők, vackok, lenge ruhák, pipere és megint vackok. Szinte boldog vagyok a tudattól, hogy lelépünk a városból egy kicsit és a tengert megint kéknek láthatom, a napsugarakat pedig égetőnek érezhetem. Na meg az egyezségünk az volt, hogy fejenként két veuve clicquottal indítjuk a repülőutat, hogy ne legyen olyan unalmas. Már az öltözködést sem aggódtam túl. Valami olyan, ami szabad és igenis nyaralós ruha, aztán bekaphatja mindenki, aki egy szót szól miatta. A reptéren még elszívunk egy cigit, mielőtt kisétálunk a géphez és a fiúkat újra látni döbbenetesen mosolyogtató. Baromi sokat változtak! Kevin mosolya mondjuk a régi, de végre foglalkozik magával és ez látszik is rajta. Igazán ostoba együttjárásunk volt még kilencedikben, de akkoriban úgy néztem rá, mint a hős lovagra, akinek kockás a hasa. Most is megmutatja, hogy még mindig az. Bizony. Jake még mindig idióta és már valami üveget lóbál a kezében és mindenkit taperol, aki az útjába esik. Stephen meg, nem is tudom őt hirtelen hová tenni és az egyik srácra nem emlékszem. És persze Maxi, aki vár minket és akinek a Gigivel való beszélgetését a halottak is hallják. Igyekszem erről nem tudomást venni, de hát...annyira nem lepődöm meg a dolgon. Na meg végtére is Gigi nem tud arról, hogy Maxi meg én...nos..művelünk egymás agyával valamit egy ideje. Mindenesetre lehuppanok egy nekem tetsző helyre Sage társaságában, aki már bontja is azt a pezsgőt. Imádom a csajt igazából. Annyira energikus, mint egy bomba. Sajnos Maxi egyszerűen mindig a látóteremben van és hiába próbálnám kicsukni onnan, vagy a hangját hallom, vagy feltűnik és ez így kicsit nehézkesebb lesz, mint azt gondoltam. Az ördög viszont mindig megjelenik és pár gyors korty pezsgővel fel is készítem az agyamat rá, hogy ne kívánjak neki sok sikert a nyilvánvaló orgiákhoz Gigivel. Megteheti végül is. - Abszolút! - rakom keresztbe a lábaimat - Teljesen felvillanyoz, hogy mindenki eljött. De mondd csak, az utolsó srác kicsoda? Komolyan nem rémlik, pedig elvileg az arcmemóriám rendben van. - keresem is a tekintetemmel - Na és te? - bár egy olyan ajánlat után nyilván készen áll, Gigi olyan pillantásokat küld felé, hogy lassan nekem kellemetlen. Hát aljasul a füléhez hajolok. - Kösz, hogy betartottad a nem találkozási tilalmat. - bár most megátkozom magam érte, mert akkor nem sokkolna ismerős izgalomként az illata, szóval inkább kihorgászom a magazinom a táskámból. - Legalább két árnyalatnyi színt kell magamra szednem. Alig vááárom! Meg a görög tavernákat, jó ég! - igazából célzatosan lapozok, a bátyám fényképezte azt a lányt, aki új üdvöskeként fut. Lehet, hogy nekem is ezt kellene csinálnom? Gigit direkt nem hozom szóba, de úgyis ide fog ülni elénk előbb-utóbb.
Őszintén meglep, hogy Gigi már az első percben dobta volna le a bugyiját, ami nem lenne annyira rossz tudva, hogy mióta Biával volt az a valami nála, azóta nem volt kedvem másra még k ránézni sem, nemhogy megdugni bárkit. 2 hét, komoly megpróbáltatásnak kellett volna lennie, de nem volt az, mert nem vágytam másra csak erre az útra, amit rekord idő alatt hoztunk össze, részben ezért is. Direkt keresem Biát a gépen, mert célom, hogy az egész úton tudja, hogy a közelben vagyok és bármikor a nyakamba ugorhat egy következő csókért. - Azért mindenki nem jött el, próbáltam befűzni Kiaráékat is otthonról, de nem akartak jönni. - forgattam meg a szemem a hisztijükre, amikor megtudták, hogy mennyien megyünk. Nekik sokkal jobban fekszik, amikor hármasban megyünk el valahova, hogy együtt csajozzunk Las Vegasban, vagy Mexikóban, mert ők ugyanúgy élvezik a magángép kényelmét, de csak akkor ha privát buli van. Kényesek. - Ő Arin, azt hiszem eggyel alattunk járt, de állandóan valamelyik osztályunkból csajba volt belezúgva és Kevin jóban van vele, miatta hívtuk meg, vagyis ő hívta meg, nekem meg teljesen mindegy volt, hogy jön e vagy sem.- vonom meg a vállam, talán elcsábítja majd Gigit, és eggyel kevesebb nehézséggel kell megküzdeni az út során. Minden figyelmem próbálom Biára koncenrtálni és még egy fél pillanatra sem a másik lány felé figyelni, aki szinte csak arra vár,hogy ránézzek, inkább eszembe sem juttatom, hogy amúgy mennyivel egyszerűbb lenne, dögös, biztos nem foglalt és kinézem belőle,hogy nem semmi az ágyban, de nem annyira vonz ez az egész most vele. - Hát nem volt könnyű. - nevetek fel, mielőtt bekötöm magam. - Azért ha lehet ezt ne gyakran játszuk el, kicsit olyan érzésem volt, mintha egy utazási iroda két ember lennénk. - a telefonbeszélgetések nagy része ezzel ment el, tudom, hogy jobb nem felhozni azt ami történt, de valamiért mégis fel akarom és remélem nem hiszi, hogy majd szépen elkerülgetjük egymást görögben, mert akkor sok alkoholra lesz szükségem vagy valami erősebbre, hogy bírjuk idegekkel. Főleg, amikor a napozást említi, és megjelenik lelki szemeim előtt a bikinis teste, amit már volt lehetőségem megcsodálni. - Arra gondoltam, hogy lehetnénk egy szobába! - ül levelünk szembe Gigi és próbálom elnyomni azt a mély sóhajt, ami kikívánkozik belőlem, de lehet nem sikerül. - A hercegnő pont az előbb stoppolt be bocsi, megtudta, hogy a legnagyobb lakrészt vettem ki, saját medencével két szobával és rögtön kérte, hadd legyen velem. Sajnálom Gigi, talán a következő utazáskor. - kacsintok rá, de fogalmam sincs miért, még mindig bennem vannak ezek a mozdulatok mert már reflexszerűen törnek elő belőlem. Bocsánatkérően nézek Biára, de a végülis a lakosztályom tényleg elég nagy, lehet nem véletlenül és tényleg két szoba van benne, csak hogy ne legyek feltűnő ha végül tényleg velem tart, ami ezek után sem kötelező neki, de muszáj volt valamit mondani ennek a nőnek. Előre terveztem már, vagyis reménykedtem na. - Majd átosonok, mint a tinik az osztálykiránduláson. - kacsint rám és előveszi a telefonját, mert már átülni nem tud, hiszen a repülő perceken belül felszáll, így mindenkit felszólítanak,hogy kösse be az övét. Bia felé hajolok, búg a motor így remélem csak ő hallja. - Nem kell velem lenned egy részen, de kérlek, ha nem akarsz, legalább az elején tegyél úgy, mintha. - egészen közel hajolva hozzá nézek a szemébe, tényleg szinte könyörgök már neki, igazából azért, hogy ne higgye azt, hogy Giginek bármi esélye van. Szánalmas.
Baromi hosszú repülőútnak nézünk elébe, ha Gigit és Maxit kell hallgatnom, mert bőven elég volt belőlük igazából az iménti szösszenetet meghallgatni. Az ember azt hinné, hogy a gimis ígéretek mostanra már minimum elévültnek számítanak, hát egyeseknek talán nem. Abszurd, akkor pedig pláne, ha Maxi vevő a dologra. Ha pedig nem, nos a Gigi-show mindig is a kedvenceim közé tartozott. Ha Maxi nem fogadja a közeledését, akkor komolyabb eszközökhöz fog folyamodni és a végén jön majd a látványos hisztéria, amivel gyakorlatilag csak magát járatja le, de hát majd meglátjuk. Addig is legalább a pezsgő már itt van és élek annak az elhatározásnak, hogy bármi is lesz, ÉN nyaralni jövök és szeretném magam nagyon-nagyon jól érezni. De persze meg is jelenik és még Sage is meglepődik azon, hogy mi egyáltalán beszélgetünk. Tudja, hogy nem tartoztam a Maxim Wood rajongói klubba sosem. Most bezzeg...a múltkor is embert próbáló volt tartanom magamat, még jó, hogy azóta volt mivel lekötni magam és ő is betartotta a kérésemet. Tényleg nem találkoztunk, csakis telefonon tartottuk a kapcsolatot. Sokkalta könnyebbé vált a dolog. - Mondjuk őt annyira nem sajnálom. - beképzelt liba volt mindig is és a jelek szerint még mindig az, azt hiszem a Yale-re jár, ahogy az anyja és a nagyanyja is tette. Úgyis kellékfeleségként fogja végezni, mert esze ágában sincs mondjuk valami kreatívba fogni. Valahol a második gyerek után meg majd konditermekben fog egyetemista srácokat felszedni. Vágás, vége, köszönöm a figyelmet. - Ah Kevin még mindig a hős lovag, fényes páncélban. - jegyzem meg így, hogy tudom az infókat is. A srác még mindig nem rémlik, bár én csak azokkal foglalkoztam, akikkel beszéltem is valamiről. A háttérben meghúzódók az én látókörömből is kiestek. Bezzeg Gigit pont látom és azt is, hogy milyen csókokat dobálgat éppen Maxi felé, sőt szerintem mindjárt be is terpeszt, csak nézzen már oda. Elmosolyodom viszont Maxin. - Be kell látnod, hogy muszáj volt. És a jelek szerint jót tett. Majd kicsattansz. - nevetek a fülébe, hogy lehetőleg ne halljon minket mindenki. - Nem is rossz, lehetnénk utazásszervezők is ráérős időnkben. Persze, mindenkihez bekérnénk magunkat potyautasként. - kelletlenül hajolok el, de elhajolok, hogy én is beköthessem magam és a magazinomba mélyedhessek, amikor Gigi megjön. Csak egyet lapozok tüntetőleg. A pofátlan ajánlatos mindenit neki! A másik meg a hazudós. Nos, nem pont úgy terveztem, hogy egy lakrészen fogunk mi ketten osztozni, de a koedukált vagy sem dolgokból azt hiszem már kinőttünk. Mielőtt bármit mondhatnék, már jön is a tinis dolog, tehát annyira mégsem nőttünk ki. Vagyis nem mindenki. Lehet, nem leszek ott sokáig vendég, ha ezek ketten...bah. - Sokba fog neked kerülni. - aljas mosollyal nézek rá, azért mert történetesen felajzottak a csókjaink, a játékainkat nem felejtettem el, sem az izgalmakat, amiket okoztak. - Uh, így van Gigi, bocsi. Tudod az a medence túl jól hangzott. - nézek rá angyali mosolyok között és legalább addig sem kell csókközelségben társalognom a mellettem ülővel. - És imádom a nagy ágyakat is. - lebiggyesztem az ajkam, mintha aaannyira sajnálnám a dolgot. Oldja meg másképp, ha kefélni akar, de ne az én kontómra. - Ah, azt mondtam gyerekek, hogy béreltem egy hajóót? - szólok mindenkihez. Jobban mondva Maxi pénzén béreltem, de hát ez most cseppet részletkérdés. Még egy pohárért nyúlok, teletöltöm és Maxi kezébe nyomom. - Igyál. - mert muszáj, mert nyaralunk és mert én is akarom, hogy lazítson ő is egy kicsit, ha már mindenki más is teszi. Mivel már tudja, hogy bélpoklos vagyok, nyugodt lélekkel veszem elő azt az aljas doboz csokiba mártott epret és békésen beleharapok az egyikbe. Tökéletes. - Hmm? - nyújtom felé kíváncsian.
A társaság elég vegyes, mármint részemről, vannak olyanok, akikkel sosem voltam jóban, de ezek szerint Bia igen, mondjuk sosem voltunk egy baráti társaságban mégis most egész jól összecsiszolódtunk és ez egy elég enyhe kifejezés. Nem tudom hogyan fogom megoldani ezt a hetet, hogy jó legyek, de buktassam le és ne csináljak semmi olyat, amit ő nem akarja, hogy lássanak. Semmi ötletem sincs, hogyan vészelem át az egész nyaralást, úgy hogy ne robbanjak szét, két hét szexmentes élet nélkül, Biát látva bikiniben. Már mondanám, hogy a megoldás tálcán kínálja fel magát, de valahogy nem hoz lázba, pedig Gigi nagyon jó nő, de én meg most nagyon nem vagyok jó passzban ezek szerint. - Hát ha tudnám, hogy tényleg kicsattanóan nézek ki akkor még bóknak is venném, de nem igazán érzem ezt ennyire kicsattanóan.- mutatok az arcomra, pedig lehet nem látszik rajtam mennyire kivagyok testileg és mennyire kellene már nekem valami ami levezeti ezt a sok stresszt, ami nem is stressz sokkal inkább feszültség, ami akkor van jelen, amikor Bia is,ha nincs velem akkor csak a tudat, hogy lehetne, de pasija van és amúgy is minek is kapálózok én egy nő után, amikor egy csomó simán odaadná magát, hogy ezt a feszültséget valamennyire oltsa. Az ötletére, csak összevonom a szemöldökömet és elnevetem magam. - Ha nem böjtöltetsz ennyit legközelebb minden hónapban elviszlek valahova, ha ennyire szervezkedni akarunk, de még két ilyen hét azután az este után és azt hiszem magam fogom felakasztani magam. - dobom hátra a fejem a székben, mint aki már most sajnálja magát. A felettébb tehetségtelen hisztit Gigi szakítja félbe, aki megint megcéloz engem, ahogyan amióta itt vagyunk végig teszi, de néha megszólal és Biával védekezve mentem meg magam és reménykedve kérem meg, hogy ebben legyen a partnerem, bár a beosonás sztori annyira nem jön be Gigi részéről. Már régen nem abban a korban vagyunk, hogy ez menő lenne sőt. - Kérlek hajtsd be! - mondom Biának boldogan, amikor mellém áll és lehet ezzel le tudjuk majd rázni a hetünk valószínű elég nagy piócáját, mert őt ismerve nem fog egy könnyen leakadni rólam. Amikor a nagy ágyakról beszél rá kapom hirtelen a tekintetem és pimasz mosollyal az arcomon érzem, hogy elönt valami, aminek most nem kellene. Megint arra az estére gondolok pedig nem kellene, mert nyilván egy játék volt Bia részéről és a legtöbbször azt mondom magamnak, hogy nem akar semmit, csak nem volt a toppon, néha meg elhiszem, hogy van esélyem. Azt tudom, hogy van valami köztünk, de abban közel sem vagyok biztos, hogy ez valaha is kibontakozhatna, mert ennyi időnek már elégnek kellett volna lennie, hogy ráébredjen ő is, és nem annyira történt meg csak a testi kommunikáció terén és az néha nem elég. Szerencsére hamar bevonja a többieket is a privát beszélgetésünkbe, vagyis onnan zökkent ki minket annak érdekében, de talán jobb is így. A hajó, igen a hajó, amiért elég sokat nem kellett fűznie engem, mert szinte azonnal rávágtam, hogy jöhet, bármi jöhet, most nem tudom mikor fogok legközelebb szórakozni, a munka, a gyerek, Lumie és anyám mellett nehezen fog időm jutni minderre, és nem is nagyon van kivel elmennem, mert mindenkinek elkezdődött a suli és tanulnak, Biát nem fogom tudni állandóan elrángatni ha mehetnékem van, mert nem fogja bírni az agyam ennyire az idegeim szélén táncolva ha vele vagyok így marad a mostani buzás és utána a dolgos hétköznapok. - Hát lehet még nem kellene! - mondom neki, de hezitálás nélkül veszem el a poharat mégis, talán jobb ha egy kicsit iszok, vagy sokat, hogy ne érezzem magam ennyire furán a többiek között, mintha nem is önmagam lennék. Kiveszek egyet a zacsiból és a számba dobom és mellé húzom le a pezsgőt is, de megkóstolva már tudom, hogy ez nem lesz elég erős. Intek a stewardessnek, és ő gyors léptekkel indult el felém,mert időközben elértük a magasságot és ki lehet kötni magunkat. - Hoznál kérlek nekem egy dupla whiskyt jég nélkül, vagy lehet tripla is. - mondom neki, majd Bia felé fordulok. - Kérsz valamit hercegnő? - ha leadja a rendelést, akkor csak bólintok a lány felé, aki kedvesen nyugtázza a rendelést. - Nem lesz az egy kicsit sok kezdésnek? - kérdezi Kevin a hátam mögül, mert mindenki kezd fel álldogálni és felfedezni a gép sajátosságait. Én is felököm magam és még álló helyzetben veszem el az italt és húzom le egyben, hogy a poharat vissza is tudjam adni. - Arra gondoltam, hogy mivel az út olyan 10 óra lesz és összesen négyen tudunk a hátsó részekben aludni, így a maradéknak itt fognak helyet csinálni. Felőlem az megy hátra aki akar, én elvagyok itt a székeken. - mert kényelmesek és majdnem annyira jók, mint a hátsó ágyak, amiket szerintem még sosem használtunk, bár lehet apámék már igénybe vették, ők többet utaznak ezzel a géppel. - Pedig hátra jöhetnél velem az egyik privát részbe. - húzza végig a kezétavállamon, majd az állam alatt Gigi, akinek csak egy hülye mosolyt tudok küldeni. - Van barátnőm Gigi, nem publikus és nem is akarom nagydobra verni, de szerintem ez most így köztünk nem fog összejönni. - meglepettség szinte mindenki arcán látszik, szó szerint megfagy a levegő amikor kimondom ezeket a szavakat. Kitaláltam, hogy Gigi leszálljon rólam, de ha nagyon szigorúan vesszük, tudok nekik valakit felmutatni, de közben meg Biát akarnám ezen a részen látni az életemben. Lumie volt már kamu barátnőm, és anyámék még mindig azt hiszik, hogy az, így nem lenne nehéz velük sem elhitetni, bár nem ez a célom és nem is akarok ilyenekről itt beszélni. - Ne bassz Wood, becsajoztál? Azt hittem ez a nap sosem jön el, lassan jön a lagzi meg a gyerek? - pacsizik le velem Kevin, amit akaratomon kívül követek le, mert a gyerek témánál egyszerűen megfagytam én is. A stewardess kezére leszek figyelmes, aki közben nyújtja felém a következő italom, amit szerintem csak a pillantásomból szűrt le, hogy szükségem van rá. Elveszem és lehúzom, ezt is, de csak mosolygok, mint valami hülye, és nem reagálok a sok kérdésre, amit hirtelen kapok.
Csak a kétkedő arcomba futhat bele. Pedig tényleg kicsattanóan energikusnak néz ki. Mint aki kipihent és örül is. Most meg azt állítja, hogy nem így van. Pedig innen nézve határozottan jót tett neki, hogy nem találkoztunk. Nekem is sokat segített, valahogy nélküle racionálisabban láttam a dolgaimat, hogy mit kell elrendeznem, tennem és hogyan kellene. Szóval abszolút feltöltődtem egyébként és készen állok erre a görög útra. - Ssshhh, te lökött! - nevetek fel és csendre intem. Böjtöltetem, oké mondjuk így is nevezhetjük, ha ragaszkodik hozzá, bár részemről inkább logikus lépéshad volt a dolog. Tudtam azt is, hogy másnap nem mehetek el hozzá, mert baj lenne. Kivártam és összehoztunk egy egyébként tök jó nyaralási tervet mindennel együtt. - Azért legyél büszke magadra, mert betartottad. Ilyen ajánlatot meg ne tegyél, mert tudod, hogy imádok utazni. - és igazából szeretem a nem forgalmas helyeket, ahol mondjuk nem kell élet-halál harcot vívni némi helyért a parton. Ezért kell nagyon jól időpontokat és helyszíneket választani. Bár, ha ő meg én együtt járogatnánk nyaralni, az...hát ide nekem oxigénmaszk nélkül a Himaláját inkább! Gigi persze nem bírja ki, hogy ne jöjjön a közelébe és őszintén szólva ez is meglep, meg a kamuhamu is Maxitól. Mármint nem azt közli, hogy akkor ő most velem akar lenni és húzzon a pókba a csaj, hanem én dobjam a mentőmellényt a fuldoklónak. Drámai fordulat mit ne mondjak. - Abban biztos lehetsz. - félmosollyal nézek csak rá, ne aggódjon, kitalálom a megfelelő juttatást egy ilyen szívességért. - mondjuk a saját medence kifejezetten csodálatosan hangzik, de a végén Gigi megjelenik majd Macskanő jelmezben és leereszkedik valami kötélen. Tehát úgyis én minősülnék ott a gonosz parasztnak, aki elüldözi őket mert nem is tudom, meztelenül akarok fürdeni, vagy a fölösleges keréknek, aki rohadjon csak a csomagtartóban. Persze a hajókázás két nap lesz legalább, legalábbis a megálmodott útvonalam szerint. Fürödni akarok abban az öbölben, berúgni és hülyéskedni, elmenni táncolni...ezer dolgot, úgyhogy remélem mindenki kialudta magát. - Ne legyél nagypapa, hajtsd már fel! - nézek rá megrökönyödve. "Még nem kellene"??? Mi az, hogy még? Ha most nem, akkor mikor kellene? Kongatnak a gépen majd? Istenem, hát lazítson! Azért van itt, most nem a cégnél van és itt nem kell senkinek megfelelnie. Én viszont megrázom a fejem. - Nem, azért hoztunk két rekesz pezsgőt, hogy buborékokkal legyen tele a fejem. - és azért eszem az epret, hogy ne üssön meg olyan gyorsan. A csoki csak grátisz. Próbálok nem nagyon kihajolni, hogy mégis hol lehet itt aludni, de nem terveztem egyébként, hogy fogok. Sőt! Csak 10 óra...azért nem a világ vége. Gigi pedig már dobja is a hálóját, de..a válaszod. Azt hiszem az én arcom is hasonlóan döbbent, mint a többieké. Barátnő? - A kis szőke az estélyről, akivel vagy egy hónapja voltál? Vagy ez már másik? - hallatszik Sage kérdése és érzem, hogy egyszerűen vissza kell fognom magam, hogy ne és ne és ne akadjak ki. Volt barátnője, vagy azóta is van és én lettem itt hülyítve teljesen? Vagy emiatt olyan kipihent mert tényleg becsajozott? Akkor mi a picsáért engem hívogatna el nyaralni? Normális ez? És alig várom, hogy felnevessen, hogy ez csak egy vicc, de leigazolja Kevin gratulációját. Hű..ez, most megdöbbentő. Sokkoló. Oké, mi végül is...nem beszéltünk semmiről, semmi olyasmiről, de mégis akkora tasliként élem meg...Mondjuk az elmúlt 130 órányi beszélgetésünk során felvilágosíthatott volna erről az aprócska tényről. Majdnem megkérdem, hogy miért nem hozta, de ugye én találtam ki, hogy senki ne hozzon partnert, hogy ne legyenek idegenek. Gyorsban döntöm le a pezsgőmet. Seggfej. "Kéthetente elviszlek nyaralni." Aha, meg ahogy azt elképzelted. Baszd.Meg. Felállok, hogy fel ne robbanjak itt nagy hirtelenjében és az üveg pezsgőmmel együtt próbálom őt nem fellökni - bár megérdemelné! - és átmászom Sage-hez meg a fura sráchoz, hogy legalább ne lássam. Ezért ülök le nekik háttal. Kevin hozza a szokásost, imádja a szerelmi történeteket, igazi grállovag alkat. Ezért is nem maradtunk együtt. Persze, itt is arról megy a suskuss, hogy Maxim Woodnak nője van. - Jaa, de ezen mi a meglepő? - adom elő úgy, mint akit már eleve untat a kérdéskör, de Sage nem bírja befogni. - Hé, azért mesélhetnél a csajról valamit! Ha már ilyen komolyba küldöd vele. - sóhajtok és elkérem a mellettem ülő Alex egyik fülhallgatóját és az se érdekel, ha félreérti a dolgot. Csak Maxi ne akarjon most egyáltalán rám nézni se.
- Nem süket szövegelés ez, tényleg hajlandó lennék minden hónapban elutazni veled, csak egy szavadba kerül. - hívogat ajánlat neki, nekem meg hülyeség, mert csak feleslegesen húznám a saját agyam ilyen kirándulásokkal, de nem biztos, hogy hosszú távon ne kedvezne ez nekem. Bár nagyrészt nem azért mennék ezekbe bele, hanem mert én is tényleg akarom ezeket az utakat és ha összejön a két havi egy utazás már elég menő lenne, és nem annyira vagyok ellene, annak, hogy több időt töltsünk együtt időt. Van akivel ennek ellenére nem akarok annyi időt együtt tölteni és gyorsan kapom elő Biát, hogy legyen a cinkosom abban, hogy távol tartsam magamtól Gigit-t, mert még igazából el sem indultunk máris rám mászott, ami azért annyira nem nyerő egy ilyen hosszú úton, és nyaraláson. Tudom, hogy majd kiváló kompenzációt fog kitalálni nekem ezért, de inkább csinálok vele valami cikis dolgot, minthogy Gigi még véletlenül beosonjon hozzám este. Ha ezt a Biával való találkozásunk előtt játssza be, most valószínűleg már régen túl lennénk egy meneten, de ez már nem az a világ és kicsit mintha én sem lennék a régi. A kezembe nyom egy pezsgőt, amit először nem nagyon akarok letolni, de egy kis hezitálás és kedves szavait követően hamar lecsúszik, majd rá kell jönnöm, hogy nem fogom kibírni az utat ha nincs bennem elég alkohol, így gyorsan magamhoz veszek még egy nagy adagot valami sokkal erősebből, mert nekem nem buborék kell a fejembe, hanem egy nagy homály, ami talán rendbe rak, legalább amíg megérkezünk. Azt gondolom, hogy van akinek szüksége lehet pihenésre, nem véletlenül szólok, hogy a hátsó részen tudnak aludni, van elzárt része a rohadt nagy repülőben, amit nyilván nem arra szánok, amire Gigi. Hirtelen csúszik ki a számon, hogy a barátnőm van, mert ez akkor jó ötletnek tűnik, egészen addig, ameddig meg nem fagy a levegő és rá nem nézek bia értetlen fejére. midnenki egyszerre esik nekem kérdésekkel és totál elzárják előlem azt akinek ezt nem kellene elhinnie, de azt hiszem nagyon is elhiszi. Baszki! Sage kérdésére úgy érzem muszáj válaszolnom, de erre nincs jó válasz, mert ha azt mondom igen, akkor Biát örökre elzárhatom magamtól, ha nemet mondok tovább faggatnak és kiderül, hogy kamu volt és olyan szinten kapom vissza Gigit, mint még soha a nyakamba. - Őőőő, nem mintha annyira fontos lenne, hogy ki az nem? - kérdezem kínosan, mert tudom hogy most mindenki nagyon kíváncsi lett, nekem sosem volt komoly kapcsolatom, mert én az a srác vagyok, akinek mindig egy éjszakás kalandjaim voltak, vagy nagyon rövid ideig tartó és csak szexelni kellett egy csaj. Ezzel mindenki tisztában van, aki ismer, még a gimi óta, és ez most sem változott volna, és jelenleg még mindig nincs barátnőm, de talán a felfogásom talán más lett. nem vághatom rá, hogy Lumie az, mert akkor faggatnának, pont, mint a gyerek témával is, amire szinte lefagyok. Pánik szerű érzés kerít hatalmába, és nem tudok mit kezdeni hirtelen mindennel. Bia arcát pillantom meg, mert végig azt keresem, amikor eljön mellettem megállítanám, de szinte fellök olyan hévvel megy el mellettem és vonul teljesen el, háttal tőlem. - Bia! - szólok oda neki, hogy beszéljünk, de szinte rám sem hederít. Azt hiszem mindent most basztam el, de úgy rendesen. Hat feles van bennem és egyre jobban érzem, hogy semmit sem használ. Fogalmam sincs mire ez a nagy felháborodás, holott neki egészen biztos, hogy van valakije és én nem tudok ezzel mit kezdeni, nem én erőltettem azt a csókot sem, hanem ő, nem én akartam, hogy véletlen összefussunk, ezt a sors hozta így, most mégis azért néz levegőnek, amit ő is csinál. Ez valamilyen téren ad nekem egy löketet, hiszen ezek szerint érez valamit, ami jó érzéssel tölt el, de valami azt súgja, hogy soha a büdös életben nem fogok tudni közelebb kerülni hozzá ezek után. - Tudjátok mit? Én inkább mégis elvonulok egy kicsit az egyik részbe. - fordítok hátat mindenkinek és kihasználva magángép csodáit nyúlok be egy rejtekhelyemre, hogy valami erősebbet vigyek a szervezetembe, mint az alkohol. Már egyre ritkábban dobok magamba tablettát, csak ha nagyon vad buli van, de a cég mellett ezt nem engedhettem meg, most viszont kapásból kettőt húzok le whiskyvel kísérve. Kevin pont akkor jön be és látom az eltorzul arcát, amikor meglátja a jelenetet. - Nincs semmilyen barátnő ugye? - kérdezi és ül le mellém. - Mi a fene folyik itt, Gigi kontéran itt áll mellettünk, hogy mikor jöhet be, hogy megkeféld, te meg nem teszel semmit. Bia meg olyan lett hirtelen, mint valami hisztis kislány. - Kevin mindig is nagyon rendes srác volt, a maga módján, de emellett tökéletes megfigyelő is, így nem volt nehéz rájönnie a dolgokra, nagyjából az első percben, hogy leültem Bia mellé. - Hát pont ez a baj, hogy nem érdekel egy feltűnően jó nő, mert bekattantam teljesen és olyan valaki jön be életemben először, akinek nem kellene, mert rajta van a foglalt tábla. - nem mondok konkrét neveket, de már korábban elég nyilvánvalóvá tette, hogy tudja mi a helyzet. - Haver, akkor sem megoldás, hogy taccsra vágod magad a felszállás után rögtön. - néz a kezemben lévő zacskóra, amit abban a pillanatba vissza is teszek a helyére. - Bia utál, mindenki azt akarja tudni, hogy ki az a csaj, pedig ő itt van köztünk, de nem mondhatom el, mert ő nem a csajom, szóval de ez megoldás számomra, és még el sem mondtam életem legnagyobb baklövését. - nevetek fel kínosan a hajamba túrva és dőlök a gép oldalának.
Már tökre eltervezem, hogy milyen jól fog telni az út még úgy is, hogy Gigi közben totál rámászik Maxira, aki meg úgy feszeng a kérdéstől, mintha legalábbis érzéstelenítő nélkül kérnék a veséjét. Magam sem igazán tudom, hogy miért engem használ fedezéknek és miért nem utasítja vissza nyíltan, ha már ennyire nem akarja vele, de ha már itt tartunk azt sem értem, hogy miért nem. Valami zümmögő kis hang az agyam hátsó szegletéből ugyan súg egy választ, na de azt igazán nagy egoizmus lenne még gondolatban is kimondani. Mármint tökre lehetetlen, hogy miattam tenné. Akkor is, ha éppen nekem ajánl fel utazásokat. Persze a többiek szart sem tudnak rólunk, sőt, szerintem a legmerészebb rémálmaikban sem gondolnák, hogy mi egyébként mocorgunk együtt. Aztán landol a sokk bomba azzal, hogy barátnője van és ebbe a gondolatba belefagyok. HOGY MI VAN? Legalább a döbbent arcom megegyezik a többiekével, csak én más miatt lepődöm meg, mint ők. Én azon, hogy van valakije, amit nem mondott el. Amit az elmúlt két kibaszott hétben nem gondolt úgy, hogy el kellene mondania. Akkor mire fel ez a hülye ajánlat, hogy utazgassunk?? Persze, utazzon a csajával. Nyilvánvalóan megcsalatkoztam a hormonjaim, vagy a faszom tudja, hogy mi miatt. Istenem. Hiába szól utánam, ami mondjuk baromira lehet, hogy feltűnik valakinek, de Gigi még mindig hápog. Nyilván ki van akadva, hogy ugrott a reménybeli szextúrája, ráadásul nem mondtad neki már az első pillanatban. Sage hiába kérdez tőle valami kis szőkéről, kitér a válasz elől. Nem mintha annyira érdekelne miféle szőke picsákkal járkál estélyekre, de akkor ezek szerint az is a barátnője volt. Nekem meg ugye azt adta elő, hogy nem szereti a kapcsolatokat és nem jár senkivel. Ezek szerint ez sem volt igaz. Belopom Alex fülhallgatóját, ő meg meneküljön akkor csak a kérdések elől. Legalább nem kell a válaszait meghallgatnom a csajával kapcsolatban. Kevin persze rögtön szalad is utána, de Gigi hozzánk jön oda. Nem mintha lenne itt ötödik hely, de zavartan néz utánad és el is indul. Komolyan ezek után azt hiszi megdugja ott? Nem ép az a csaj. Sage kérdőn néz rám, hogy mi bajom van, úgyhogy felveszem a kedves mosolyom és töltök pezsgőt. - Jesszus, jó amúgy, hogy azt nem kérdezitek meg tőle, hogy dugja meg a csaját. - így legalább gondolhatja azt, hogy a kérdések áradatán akadtam ki, mert hiszek a magánélet szentségében vagy valami hasonló. - Borzasztóan szar zenét hallgatsz Alex. - nevetek fel és felállok, hogy Gigihez sétáljak, legalább ne égesse már le magát..ennyire. - Gigi, a srác foglalt, ne strázsálj itt. Megesik az ilyen, gondolj bele, hány dögös görög srácot találhatsz a ma esti szállodás bulin. - ahol én is nyugodt lélekkel kizárhatom Maxit ebből a rémálomból, mert én JÓL akarom magam érezni, ő meg kapja be. Ha elmondta volna, az lett volna a tiszta. De ennek fényében én sem érzem úgy, hogy be kellene neki bármiről is számolnom, vagy egyáltalán mondjuk...a minimálon kívül beszélnem vele. - Na oké, még van 10 óránk együtt itt. Játsszunk valamit! Mit szóltok? - erre már Gigi is felélénkül egy kicsit, de elszalad szólni Kevinéknek. Hát, nem pont így gondoltam azt a játékot, úgyhogy ajánlom neki, hogy NEMET mondjon. - Hééé gyertek játszani velünk! Bia azt mondja, hogy az legalább lefoglal minket egy kicsit. - mutat hátrafelé ránk, hogy kapná be.
A szar lavina elindult és alig érzem, hogy vissza tudnám fogni. Van egy mondat ami képes elrontani mindent ami eddig valahogy épült. Bia tudja, hogy nincs senkim mondtam neki, hogy nem vagyok a kapcsolatok nagy mestere sőt. Hihetetlen számomra, az hogy rögtön elhiszi és mint valami hiszitek barátnő vonul el. Eleinte szarul érzem magam keresem a tekintetét, de rám se néz, csak direkt elmegy mellettem, úgy, hogy érezzem a súlyát annak amit mondtam. Csak Gigit akartam lerázni, igazából egyszerűbb lett volna azt mondani neki, hogy nem kívánok vele semmit sem csinálni. De már ez korábban megtörtént minden szó nélkül vittem régen szobára és élveztem, szóvá is tettem elég sokszor, így nem mondhatom, hogy most nem akarom, akkor nyilvánvaló lenne amiről most azt hiszik igaz. Nincsen senkim mert egy valaki az aki lehetne bárki és most szépen megsértődve vonult el és még csak rám sem néz. Inkább bevonulok az elszeparált részbe és remélem senki nem akar majd utánam jönni, hogy a nem létező barátnőmről faggasson. Bekapok kér boldogság pirulát, mert enélkül levelem magam a magasból és az annyira nem lenne nyerő, ennyit egy nő sem ér, erre rá kell jönnöm. Elég gyorsan üt be a két káros élményem. Az alkohol és a tudatmódosító nem jó barátok ezt többször tapasztaltam nem véletlen nem tolom együtt sose, de most leszarom mi lesz a végem. Kezdem érezni, hogy megint az a Maxim vagyok akinek nem lesz gyereke, aki link és pontosan olyan pasi akit Bia ismert a gimiben. Kevin megjelenése nem hat jól a fejemre, szinte mindent bevallok neki, mert nem érzem a gátakat, mindent felold szépen lassan a cuccok hatása. - Szóval azt mondod, hogy belezúgtál Biancaba, nagy ügy mindenki volt szerelmes mondd el neki, de ne legyél dedós, és nem tedd tönkre magad. - Kevin nagyon bölcs szavain elmosolyodok és becsukom a szemem. Elképzelek egy világot, ahol ez működhet amit mond de az nem a miénk, nem az enyém, tudva mi vár rám otthon vagyis ki majd 9 hónap múlva. - Tudja, tudom, hogy tudja... - kinyitom a szemem Gigi hangjára és a mondanivalójára elmosolyodok. Bia nem tudja mit tett ezzel a játékkal, de szinte pattanok fel, azt érezve, hogy szinte semmi gondom nincs köszönhetően a tablettáknak. - Nem hinném, hogy jó ötlet így kimenned. - mintha meg sem hallanám megyek ki a többiekhez vigyorogva és teljesen más emberként. Rögtön Bia mellé ülök, kitúrva onnan Alexet, de nem nézek rá csak hátradőlök. - Sosem gondoltam volna, hogy pont te fogsz találni valakit, aki miatt még velem sem leszel hajlandó lefeküdni. - ül a székem karfájára Gigi csalódottan. - Nyugi Gigi, azt hiszem még egy két whisky és nem lesz ilyenekkel gondom.- mondom neki, mintha nem ülne mellettem az, aki miatt teljesen ellöktem magamtól ezt a lányt. Mégis semmi értelmét nem érzem, hogy ez így helyes lett volna. Nem akar tőlem semmit, mert pasija van azóta is, két hétig nem találkozunk, mert le akarunk higgadni, az az esélytelen, hogy köztünk bármi legyen a tetteiből ítélve, csak barátok lehetünk, de akkor is kapálózok, mint egy idióta, mégis megsértődik és szinte levegőnek néz, amikor azt mondom,hogy barátnőm van. Pedig ő az egyik olyan ember, akinek őszintén elmondtam, hogy nem nagyon vágyok ilyen kapcsolatra, mert sosem volt. De mégis elhiszi, hogy nem a beetetés része, mint az előbbi is. - Látva Biát, az sem biztos, hogy be akarja foglalni azt a szobát. - nézek most rá totálisan beállva már, de még így is érzem, hogy mennyire hülyeség amit csinálok. Mennyire nem kellene felhúznom, mert ezzel csak magam alatt vágom a fát, bár azt hiszem a fa már akkor ki volt dőlve, amikor elkezdtük beásni a helyére. - Ezt nem gondolja komolyan Bia, csak egy kicsit sok mindent tömött magába odabenn.- címzi Giginek, de az előző beszélgetésünk miatt rossz nevet mond, ami remélhetőleg nem teszi teljesen nyilvánvalóvá senki számára, hogy miért vagyok ennyire ki. Gigi szeme felcsillan, amint hallja bíztató szavaimat, én tudom, hogy nem csalok meg senkit, mert nincs senkim és nem is csalnék meg soha egy nőt sem, akiben megbízok annyira, hogy a barátnőm legyen. De ha Bia ezt komolyan elhiszi, akkor azt hiszem tényleg felesleges esélyt kérnem tle újra és újra, pedig azt hiszem tényleg kezdem érezni,hogy tudnám őt szeretni, úgy, hogy senki mást, de szerencsétlenek vagyunk és elengedjük az egészet, ő durcogva én már pillangókat átva a repülőn is.
Igazából nem akarom ezt pedzegetni magamban, hogy kapná be. Miért mára kellett ezt időzítenie és miért egy 10 órás repülőút legelején? Annyira rosszul időzített, hogy az valami eszméletlen. Már csak azt remélem, hogy mindenki túl tud rajta lendülni a tényen, hogy a szoknyapecér Maxim Wood becsajozott és végre magával törődne, mert baromira felmérgel a téma. Csak azt nem értem minek kellett az a tetves közjáték az elején meg utána is. Nyugodtan kihagyhatta volna. Visszaadom a fülhallgatót és próbálnék Gigibe némi tartást belesuttogni, de hát rögtön rohan is Maxihoz befelé, hogy kirángassa közénk. Nem is értem. A mozgolódásra inkább meg sem fordulok, hanem Sage vizsgaidőszakos sztoriját hallgatom, meg a gyakornoki munkalehetőségét valamelyik dög neves ügyvédi irodánál, mire Maxi gyakorlatilag kitúrja mellőlem Alexet és ez az eddigi legidiótább lépése, olyan...nem is tudom, furcsa. Főleg, mert Gigi gyakorlatilag mindkettőnk ölébe igyekszik beleülni, hát na ez az, amit igazság szerint már baromira nem tudok megemészteni most már, mert ez a tahóság melegágya. Azt mondja, MÉG VELEM SEM, jó isten...ez a csaj tényleg nem találja a fékpedált a nyomulásban. Maxi viszont pontosan azt a választ adja neki, amit pár héttel ezelőttig is gondoltam róla. Kiiszom a pezsgőmet, hát ez komolyan fantasztikus. Gigi persze így már a karfáról rögtön az ölébe csusszan, hisz neki ez egy kínálkozó lehetőség. Tehát egyre jobban meg van rakodva az az asztal, ami miatt mindig is kerültem őt. Sage gúnyosan mosolyog Gigin, pedig ő is elég nyitott mindenfélére, de ezt a nyílt megalázkodást sosem tudná csinálni. Most fordulok Maxi felé, nyilván részeg...vagy beszedett, felszívott, elszívott valamit. A pillantásom nyilván hűvös, hát én ne tartsam vissza a kis szexpartijukat...ugyanmár. - Persze, Gig.. - nézek fel egy gúnyos mosollyal rá - nyugodtan cuccolj be. Ne rajtam múljon az örömmámorod. - elhajolok Sage felé, hogy nekem is adjon a pezsgőnkből, amit nyilván hűségesen cipeltünk mindannyian a gépre. - Befogadsz? - mosolygok rá, mire bólogatva nevetést kapok válaszul. De most nem én fogok elülni innen arra mérget vehetnek...azért ne már. Kevinre már nagyon furán nézek, merthogy nem is rám néz. Most vagy ő is beszedett valamit, vagy mivel én beszéltem, megmaradtam a fejében. - Te drogozol? - meghökkenten nézek Maxra, a múltkor milyen elutasító volt a bogyók kapcsán, most meg..tessék. - Nem vagy normális. - és most már csak remélhetjük, hogy mondjuk nem lesz szarul, mert az óceán felett aztán semmit nem tudunk csinálni. Idióta. Érdekes, hogy most meg aggódom érte, pedig szó szerint jó kezekben van. Mondjuk így már nem sok kedvem van játszani sem, de ahogy látom, a többieket is meglepte Alex kivételével: - Hé, Max! Van még a cuccból? - ez már Alex, na a másik barom is. - Oh, kitűnő ötlet... - Sage meg bólogat nekem és most már tényleg csak arra vágyom, hogy kurvára hamar sikerüljön leszállnunk, mielőtt kidobom a felesleget a gépből. Vagy mondjuk elpárologhatnának aludni, vagy amit ilyenkor szoktak csinálni. Vagy lehet nekem kellene elmennem aludni? - Akár el is párologhattok akkor. - intek hess jellel Alexnek, hogy akkor haladjon a környékemről is.
Mindent ráfogok a drogokra és boldogan megyek ki miután kiinvitált legújjabb leendő hódításom ha jól számolom a lépéseket, amiben már egyátalán nem vagyok biztos. Minek is tartogassam magam egy olyan nőnek, aki még csak le se szar, meg sem hallgat csa elkönyvel egy szar szemét alaknak, akinek mindig is tartott, nem engedi megmagyarázni a dolgokat csak elvonul. Azt hittem ennél azért többet jelentünk egymásnak, én nekem ő többet jelent,mint hogy magyarázat nélkül futni hagyjam fordított esetben. Mégem kért magyarázatot, nem hisz bennem és talán ez az ami igazán szíven üt, nem tudja elképzelni, hogy tudok én normális is lenni és vérig sértődve vonult el, majd előadja, hogy játszani akar. Azt hiszem nem leszek hangulatromboló, ha már a hangulatfokozók ennyire kezdenek beütni nálam, így lazán foglalok helyet Bia mellet, ahova nem sokára Gigi is csatlakozik. Pár megnyugató szót címzek neki, de ő ezt azonnali meghívásnak tekinti és csúszik az ölembe. Fintorgok egyet a mozdulatára, mert azért ennyire nem akarom megdugni, hogy most azonnal rajta legyek a dolgokon, még így totál beállva is érzem, hogy nem annyira helyes, ha egyszerűen még így is hisztisen és megsértve a hercegnő az, akit egyedül magamon akarok látni és nem mást, pedig a szavaim mit mondanak, de ez csak a dühöm. Gigit csak lazán arrébb lököm az ölemből, és kicsit furán pillázik rám, de arrébb vonul, szóval tisztáztuk, hogy nem ő lesz az aki majd eldönti mit csinálok végre. Így piásan sokkal határozottabb vagyok. Kapok még egy pohár whiskyt, amit egy húzásra nyakalok be. Kevin rosszallóan néz rám és helyettem szabadkozik Biának, pedig nem kellene neki. Ő is tudja, hogy hülyeséget csinálok én is,csak engem nem érdekel. Hallom, hogy máris szobát keres magának, ami rohadtul bosszant, de nem mehetek rá ennyi ember előtt, még mindig tudom, hogy átlépnék egy határt, és nem tehetem meg vele szemben, pedig már azt hittem végre sikerült elengednem, de a drog csak addig jó ameddig nem látom őt magam előtt. - Mintha annyira érdekelne, hogy mi van velem hercegnő. Úgy is tudod mennyire szar alak vagyok, láttam a tekintetedet, pedig te pontosan tudod az igazságot és mégis úgy néztél rám, mint egy darab szarra.- közlöm vele cseppet sem halkan, mire mindenki ránk figyel. Alex roppant mókás kérdése szakítja félbe az előadásom, de azt hiszem jókor teszi. - Bent van az egyik zárt részbe, az ágy alatt közvetlen.- intek a fejemmel hátra de közben Biára meredek és szinte szikrákat szór a szemem. - Nagyon hamar ráznánk szét a bandát, pedig pont most ajánlottál nekünk játékot. Én nagyon szívesen játszok bármit és szerintem a többiek is. - mivel érezhetően feszült a légkör mindenki bőszen bólogat, és alig várják, hogy elmúljon a gyorsan jött zavar. - Én benne vagyok, de mi lenne ha ti ketten előbb elvonulnátok lehiggadni. - ragadja meg az én és Bia kezét is Kevin és mivel nem nagyon vagyok ura önmagamnak elindulok előtte és Biát maga után húzza az üres részhez, amit magunkra tudunk húzni, hogy senki ne halljon minket. Apám szereti az ilyen zugokat, nem véletlen csináltatott ide is kettőt belőle. - Ez a hely kintről is zárható, szóval most szépen beszélgetni fogtok, vagy összeveszni, vagy bánom is én mit, de nekem nem basszátok el a nyaralásunkat, szórakozni jöttünk és nem azért, hogy egymást szapuljátok. Bia ez a hülye total oda van érted, mondd meg neki, hogy ha nem akarsz semmit tőle, mert csak beállva fogjuk látni őt a héten és mindig más csajjal,ami neked nem fog tetszeni és itt menni fog az örök körforgás. 30 perc múlva kiengedlek titeket. - löki ki magát az ajtón és mielőtt bármit tudnék csinálni zárja be. - Faszom! - rúgok bele az ajtóba. Nem éppen a legjobb ötlet ilyne állapotban összezárni bárkivel is, ő is ivott nem keveset bennem talán sokkal több minden dolgozik. - Még a kurva telefonom is kint maradt.- huppanok le az ágyra. - Rád gondoltam, amikor azt mondtam van valakim. - nyögöm ki gondolkodás nélkül, szinte a semmiből. - Azt hiszem az lesz a legjobb ha én haza is jövök, amint leszálltunk, a gépet otthagyom nektek és mindent elintézek, de nekem tényleg szükségem van még egy hétre, vagy nagyon sokra, hogy elfelejtsem azt az estét. - nézek rá, és kezdek hálás lenni Kevinnek, hogy ennyire barom volt. Valóban nem árt tisztázni, hogy hányadán állunk, mindig csak kerüljük a dolgokat, de most olyan szépen tudom kinyitni a szám, hogy még a következmények sem érdekelnek, nyilván ideig óráig. Holnapra egy kurva nagy baromnak fogom tartani magam de rá fogok jönni, hogy ez az egész Bia és köztem teljesen esélytelen és csak egy fura álomkép volt, vagy valami remény, ami eddig még nem létezett az életemben, és ahogy látom rajta sosem fog, mert jelenleg még csak rám nézni sem akar.
Most egy igazán idióta helyzet kezd felállni és nem is tudom mit kezdjek vele. Gigivel, aki betegesen nyomul és persze a főkolompos Maxival, aki ledobott közénk egy kikúrt atombombát. Hát mégis mit hitt, milyen reakciókat fog kapni? Nekem mondjuk egyáltalán nem is kellett volna reagálnom rá, főleg nem felkapni a vizet rajta, mert a fenébe is, normálisan viselkedett és én csókoltam meg. Én voltam az, aki átlépett ezzel egy határt, nem fordítva. Ettől mondjuk még bejelezhette volna, hogy az elmúlt két hét tevékeny volt a számára. És ahelyett, hogy mondjuk ne jönne a közelembe, mint az ilyenkor egyébként erősen ajánlott, még tahó módon kitúrja Alexet, bemászik mellém és ráhuppan Gigi is. Látom egyébként, hogy nem kér az ölben üldögélésből, de most annyira haragszom és úgy meg van kavarodva a fejem, hogy semmit se tudok már higgadtan kezelni. Vagy pozitívan. Nem tudom mikor fordultunk ekkorát, vagy miért...de ez az irány határozottan nem jó. - Nem néztem rád sehogy. - ez az Maxi, esetleg nem akarod mindenkinek kipakolni, hogy mit csináltunk az elmúlt hetekben? Hm? - A kérdések áradatára nem voltam kíváncsi. Semmi közöm a magánügyeidhez. - rútul és hidegen dobom neki a szavakat. ÉN nem hazudtam neki, ÉN elmondtam Markot már az elején. Mi a francért nem tudta megmondani, hogy van valaki az életében? MIÉRT? Annyira kurvára nehéz a felfogásom, vagy nem is értem. Erre meg itt kecsegteti Gigit, hogy de jó lesz nekik hamarosan, becéloz a szobával is, hát azt ne gondolja már, hogy ezek után és az egyebek mellett majd nem keresek valami béke szigetét magamnak. Azt meg döbbenten veszem le, hogy drogot használ. Nem tudom milyet, bár a marihuána szaga nem csapott meg, tehát kizárásos alapon valami szintetika lehetett. Idióta, Alex meg a másik. - Szerinted öröm úgy játszani, ha ketten szét vannak csúszva? - fonom keresztbe a karjaimat, hát felőlem amúgy akkor játsszon, én tutira nem fogom ezt végignézni. - Mi van? - nézek Kevinre úgy, mint akiről feltételezem, hogy megőrült. Elég élénken tiltakozom, amikor maga után rángat, mint valami hisztiző gyereket, ráadásul még fejmosást is kapok tőle, meg...valami egyebet. Hogy micsoda? Mi az, hogy oda van értem? - Kevin.. - de rám csukja az ajtót, pontosabban ránk és azt hiszem ez a döbbenet még kitart ott is, hogy Maxi valamiért az ajtóba rúg és puffog, mint egy kisiskolás, amiért elvették a telefonját. - Jesszusom, Maxi.. - mi az, hogy rám gondolt? Miért nem mondta azt előtte? Miért nem nézett rám közben? Úristen, komolyan kiakadok tőle. Aztán meg jön, hogy haza akar menni. Jobbhíján járkálok előtte egy sort és leülök a másik ágyra. - Ez most egy elég óvodás megoldásnak hangzik. Megbeszéljük, megszervezzük, erre lelépsz haza, mert az a könnyebb. - azt se tudom egyébként, hogy fog-e bármire emlékezni abból, amit most mondok neki. Talán nem. Fogalmam sincs. De megérdemel némi...lapterítést. - Igaz, amit Kevin mondott? - nézek rá nagyon-nagyon komolyan. Fontos részlet. Bár lehet, hogy nem akkor kéne erről beszélnünk, amikor jóformán nincs magánál, de eezt kivételesen a saját cselekedeteinek köszönheti, nem én nyomtam a szájába. - Hogy érzel irántam valamit? - nem akarom a szájába sem adni a szavakat, de..tudnom kell.
Olyan magas az IQ-m, hogy magamtól kezdtem megtanulni, hogyan programozzak le egy egész szoftvert, eddig nagyon jó lhaladtan az életben, talán addig, ameddig Lumie be nem nyögte, hogy terhes, minden tervem megvolt, egy valami viszont mindig is hiányos vot az életemben, mert én akartam így, az pedig a szerelmi sztori. Láttam mennyit szenvedtek a haverjaim egy egy nő miatt, és én nem akartam olyan sorsra jutni, mégis most, hogy itt vagyunk ezen a kibaszott repülőn, és az a lány, aki végül csak jelent nekem valamit, úgy néz rám mint valami szemétre, tudatosul bennem,hogy ezt miért is akartam mindig is így. - Ja értem, akkor az a tekintet valaki másnak szólt mögöttem ugye? - kérdezem vissza sértődötten, mert valamilyen téren jogosnak érzem, hogy így érzek. Prólbja hárítani a dolgokat, nehogy olyat mondjak ki, amiből neki hátránya lehet, amin nevetnem kell, de nem fűzök hozzá semmit, mert akkor túl sokat mondanék és ezt láthatólag nagyon ellenzi, mert neki pasija van, az rendben van azt fogadjam el, de ha én azt mondom van valakim, akkor az a világvége. Nem akarok ezen pattogni, hiába van bennem elég boldogság tabletta még akkor sem tudok teljesen ellazulni, főleg, hogy az érzelmeimet még ez sem tudja elnyomni, ami kibaszás. A játék jó ötletnek tűnik, de szinte azonnal ki is száll, mielőtt elkezdenénk. Kevin mintha megeeégelné a hisztinket, tudva a dolgok hátterét rángat be az ágyakhoz és fejmosást tart, és én minden szavával tökéletesen egyetértek, de akkor sem érzem jogosnak, hogy ide bezárjon. Mint egy kisgyerek verem ki a hisztit, mert semmi kedvem nincs Biával itt maradni és hallgatni, hogy mennyire szar ember vagyok, és hogy neki igaza volt az elején velem kapcsolatban, mert talán tényleg így van és sosem kellett volna többet engednünk magunknak, mint az italozás a grillpartin. Mintha valami átkattana úgy mondom ki az őszinte szavaimat és tárom fel előtte az egyetlen dolgot, ami most gyengévé tesz. Idegesen mászkál fel alá és még azon is felháborodik, hogy így is tudok hozni egy logikus döntést, hogy hazamegyek. Nem tudom elviselni ezt az egészet tovább, nem akarom látni és tudni, hogy semmi esélye az egésznek, az érzelmek szarok, utálom őket és azt hiszem az egész helyzetet utálom. - Igen azt kell felelnem erre, hogy igen baszki, így könnyebb, mert én leszek mindig is az, aki nem bír a farkával, sosem a másik fél, én leszek az, aki majd annyira kikészül ebben az egészben, hogy Kevinek igaza lesz és a hülye drogok nélkül nem fogom tudni végigcsinálni a hetet, és nem akarom tönkretenni magam, mert otthon számítanak rám. - fakadok ki, majd amikor leül megnyugszom én is és a földet nézegetem, mintha valami nagyon érdekes lenne ott. - Eddig nem voltam biztos benne, mert egy pasi ilyet nem mond ki, és próbáltam elnyomni, tudva, hogy nagyjából semmi esélyünk. - felnézek rá, nem tudom miért, mert így sokkal nehezebb kimondani a szavakat, hogy látom őt közben. - Elbaszott egy dolog ez. - nevetek fel kínosan. - De azt hiszem igen, sokkal többet érzek iránta, mint eddig bárki iránt éreztem, és nagyon sokat jelentesz nekem, de pont ezért lesz jó ötlet, hogy nem tartok veletek. Mert nem akarom kifúrni a pasid, nem vagyok én ilyen, de nem tudok meglenni melletted úgy, hogy tudom, nem kaphatlak meg. - ezt nem fogom a drogokra, mert tisztán látom magam előtt a tényeket, tudom, hogy ez igaz és őszintén el is mondom neki. Nem érzem, hogy lenne vesztenivalóm.
Csak lenyilazom a tekintetemmel, ez megbolondult és talán nem észleli, hogy milyen hangerővel társalog mindenki előtt. Szarvashiba Maxi, ilyet nem szabad! Persze mindenki minket figyel és még a légy szárnya sem rebben. Aztán derül ki szépen sorban, hogy ki tudja mit vettél be, ráadásul nem tudom TE min vagy megsértődve, ha egyszer azt mondtad van valakid, akiről meg én nem tudok. Most meg kihozol hibásnak, hát komolyan...agyfaszt kapok itt helyben. Pedig olyan jó hangulatban szálltam fel a gépre!! Annyira jó volt egyszerűen csak belegondolni, hogy lelépünk a világ végére és nem kell semmivel sem foglalkozni, erre fesztiválozol és mindketten hülye helyzetbe kerülünk a többiek előtt is, meg egymás előtt is. Nem örülök annak, hogy Kevin betuszkol azon a hülye ajtón, de lefagyaszt azzal, amit mond. Hiába hisztizel éppen, nekem most csak az jár a fejemben, amit mondott. Tényleg igaz lenne? Azért viselkedsz ilyen idiótán, mert érzel irántam valamit? Beharapom az ajkam, mert most meg hirtelen amit mondasz, az engem ébreszt rá, hogy én viselkedtem hülyén odakint. Meg sem próbáltam feltételezni, hogy nem igaz, hanem rögtön belekapaszkodtam. - Ez most nagyon nem fair, Maxi! - nézek le én is a földre - Mintha..nem is tudom, hibáztatnál azért, hogy ez így történt. - nézek félre, pedig én elmondtam neki, hogy van valakim. Tudta, amikor másodjára meg harmadjára is találkoztunk, ennek ellenére történt, ami történt. És most úgy érzem, hogy az én hibám, vagy valahol a tudatalattijában engem hibáztat érte. Legalább viszont őszinte, őszintén megmondja, hogy amit Kevin mondott az igaz. Szinte sajnálom, hogy dolgozik benne valami cucc, mert azt se mondhatom, hogy most akkor valami igazán nagy beszélgetést ejtünk meg. - Azt hiszem, ezzel kicsit elkéstél. - veszek egy nagy levegőt - Szakítottam Markkal másfél hete. - de most annyira nem tudom, hogy mit csináljak és reméltem, hogy ezen a héten majd eldől úgy, hogy a megfelelő alkalommal mondom el, nem pedig így, egy vita közepén. - Úgy gondoltam, hogy majd a nyaraláson eldől, hogy mi van köztünk, de ... - felállok és az ajtóhoz sétálok, egyszerűbb nekidöntenem a homlokomat - Most nem tudom. Ez a...hülyeség, amit csináltál, a drog.. - csóválom a fejem szépen - Ha pedig haza akarsz repülni, megteheted. Csak tudnám, hogy akkor egyáltalán miért mondtál erre igent, miért nem lőtted le az elmúlt két hétben. - motymorgom le egy szusszra. Igazából ez nem fog előre vezetni, amíg ilyen állapotban van, na meg úgyis haza akar menni. - Merthogy alapból nem változott semmi és ez így egy elég hülye dolog volt. - már a részéről erre egyáltalán időt pazarolni meg minden. Nyugodtan megmondhatta volna, hogy ezért és ezért inkább mégsem csatlakozna. Hát ehelyett most itt kötöttünk ki. Oltári...
Nem tudom van e értelme ennek az egésznek, hogy bezárt ide, látszólag Bia elkönyvelt egy pöcsnek, mert nem volt hajlandó megkérdezni, miről is van szó, hanem rögtön megsétrődött. Ez elárulhatná nekem, hogy mennyire is viszonyul jól hozzám, de ahelyett, hogy pozitív élném meg sokkal inkább veszem magamra és durvább dolgokhoz nyúlok. A drogok segítenek feldolgozni, hogy esélyem sincsen vele kapcoslatban. De amikor rákérdez arra, amit Kevin mondott nem tudom visszafogni magam, tudom, hogy ez nem okés, nem kellene ennyire megnyílnom neki, mert ahogy mondja, nem fair, de nem akarom magamban tartani, ennyi talán még nekem is jár. - Nem ez nem a te hibád hercegnő, ez inkább az én hibám, de van ilyen.- vonom meg a vállam és próbálom elengedni az egészet, pedig tudom, hogy ez nem egy vállrándítással fog megtörténni. Nem bánom, hogy ennyi cucc van bennem, nem bánom, hogy el tudom neki mondani, érzem, hogy dolgozik bennem valami, de ez a beszélgetés mintha kiütné ezt a sok dolgot bennem. Nem tetszik,hogy a józan eszem elvesztése egy nő miatt van, még akkor sem ha az a nő olyan különleges, hogy ilyen gondolatokat ébreszt bennem. Nem szabadna hagynom, hogy ilyen könnyen hülyüljek meg, nem véletlenül zárkóztam én el az ilyenek elől, mert nem akartam az a Maxim lenni, aki nem bír magával és végül ez lesz a veszte. Amit ezután mond nem kicsit lep meg,szinte le sem tudom venni róla a szemem, amíg beszél de most nem azért mert annyira dögös, hanem sokkal inkább érzek valami remény féleséget azok után, hogy elengedtem az egészet. Mintha azért mondaná, hogy visszacsináljuk, de ezt nem tudom mennyire lehet már. - Mi van?- kérdezem szinte lesápadva, mert lassan esik le, hogy én voltam az aki minden esélyt most szalasztott el, mert voltam olyan hülye, hogy kint jelenetet rendezzek. Egy ideig csak hallgatom őt, és nem is tudok megszólalni, végigfut az agyamon, hogy teljesen hülye vagyok és hogy ahelyett, hogy beszélnénk, rögtön cselekszünk, inkább sértődünk meg, minthogy megszólalnánk. Ha elmondtam volna, hogy ez van, akkor talán én sem lettem volna ennyire lehetetlen helyzetben, de persze nem tudhatta hogy érzek, ezért egyikünket sem lehet okolni. Végignézem, ahogy feláll és hátat fordítva nekem folytatja, én is pattanok álló helyzetbe, de nem tudok közelebb menni hozzá, csak hallgatom. - Azért akartam eljönni, mert veled akartam lenni, és ha ezt úgy tudtam megoldani, hogy mindenki más is velünk jön, még ebbe is belementem. Láttam rajtad, hogy mennyire felvillanyoz ez az egész utazás, nem véletlenül mondtam ma, hogy minden hónapban elvinnélek valahova, ha azt akarod. Már a kávézóban tudtam, hogy mit érzek, csak nem akartam magunkat még hülyébb helyzetbe hozni. - egy lépést közelebb megyek hozzá, és mivel elég kicsi a hely, már csak a kezemet kellene kinyújtanom, hogy elérjem őt. A drog témára nem térek ki, nem vagyok tökéletes ezt ő tudhatja a legjobban, sőt, egész életemben nagyon nagy volt rajtam a nyomás és sokszor tudtam enyhíteni ezeken a tabletták segítségével, még akkor is ha tudtam, hogy ez nem jó. Nem állandóan használom őket, így nem vagyok rájuk függve és talán már a napját sem tudom mikor vettem be utoljára ilyet, de el akartam zargatni az érzelmeimet, amik teljesen tönkretettek volna egy idő után. - Komolyan meg akarod tudni mi lehetne ebből? - térek vissza gondolatban egy korábbi kijelentésére és a vállánál fogva fordítom magammal szembe. - Vagy már elbasztam mindent azzal, hogy egy idióta voltam? - próbálok a szemébe nézni, próbálok tiszta fejjel gondolkozni, de szerek ide vagy oda, akkor is tudom, hogy mit akarok, ezt sosem fogja semmi kitörölni a fejemből. - Mert még mindig szabad az a szoba a lakosztályban, még csak velem sem kell aludnod, de örülnék ha legalább megpróbálnánk, még akkor is ha egy idióta vagyok néha. - fogalmam sincs mennyire van jogom ezt kérni tőle, de megteszem,mert úgy érzem még mindig jobb ha beszélünk, mint az előbbi, mondhat nemet, akkor tudom hányadán állunk, akkor valóban nincsen semmi értelme velük maradnom, mert Kevin szerinti forgatókönyv fog megtörténni, ha igent mond, akkor azt hiszem lehet esélyünk egy jó nyaralásra mindegy mi lesz a vége, ha nem utasít el.
Nem igazán értem, hogy miért fordul valami rosszba, amikor lehetne belőle egy tök jó dolog is. Teljesen úgy terveztem, hogy végre lazíthatok egy kicsit és mivel kedvelem a társaságát, azt hittem ezt az élményt megosztjuk. Szándékosan nem szóltam neki Markról, mert képes lett volna nem betartani a két hetes megegyezésünket és egyszerűen megjelenni nálam. Bár néha én is ott tartottam, hogy áthívom...de őszintén, kicsit aggódtam azon a beszélgetésen és ezen, amibe most Kevin belekerget minket, nem kevésbé. Hiába mondja most, hogy nem az én hibám, a szavaiból pont nem az jön le. Sőt, inkább nagyon is magamat érzem hibásnak, mert felállt egy olyan helyzet, amiből ennyire szeretne menekülni és inkább akkor az egész hetet visszamondja, csak ne kelljen a közelemben lennie. - Nem így érzem. - mondom őszintén, remélve, hogy legalább valami ebből a fejében marad. Ha pedig nem, akkor...legalább én emlékezni fogok rá. És azzal a bemondással, hogy nem akarta kitúrni a pasim, igazából megmosolyogtat. Úgy vélem, ezzel elkésett egy kicsit, de az is tény, hogy nem ő erőltette a csókot, azt maximálisan én csináltam és azért, mert akartam. Ezt nem is áll szándékomban letagadni sem előtte, sem magam előtt. Azért döntöttem úgy, hogy véget vetek annak a semminek Markkal, hogy legalább a saját fejemben le tudjam tisztázni. Sose kedveltem a háromszöges történeteket. Matekból sem. Így hát bólintok. - Ajh, mit vagy úgy meglepve? Nem vagyok ribanc, Maxi. Oka volt annak, hogy megcsaltam Markot és azt az okot a tükörben meg is találod. - most sajnos nincs kedvem játszmázni, főleg mert ő az elejétől mindig kimondta, amit gondolt, ami jött. Még úgy is, hogy a nagy része erősen a szexre irányult. - Azt hiszem akkor nem is lett volna jó, ha elmondod. - rázom a fejemet és már megint ugyanaz a Maxi, aki szokott. Aki kimondja azt, ami a fejében fogalmazódik. Azt hiszem ezt kedveltem meg benne. De most agyvérzést kaptam ettől az egésztől. A drogoktól meg főleg, mert azoktól mindenki olyan...instabil. Viszont könnyebb az ajtónak mondani, ami a fejemben van, mert az ajtónak nincs Maxi szeme és illata sem. - Igen, ha már beférkőztél a fejembe, akkor meg akarom tudni. - mondom bénán, pedig amikor elképzeltem ezt a jelenetet, kicsit másképp festett minden. Mondjuk a helyszín és a körülmények mindenképpen. De megfordít és ezzel magányos beszélgetésből megint valami igazivá változik a dolog. - Tényleg egy idióta voltál, de én meg hisztis picsaként reagáltam. - jobban mondva úgy, mint egy reménykedő szerető, akit lecseréltek hirtelen. Szarul esett na, és tényleg nem próbáltam meg abban gondolkodni, hogy nem mond igazat. Bármi is ez, elég kretén dolgokat hoz ki belőlem is. - Doh, milyen kedves, hogy nem kell veled aludnom sem. - ezen azért elmosolyodom, nagy elszólás. - Csigavér. - nézek rá komolyan - Megnézzük mi ez közöttünk és meglátjuk, hogyan tovább. Oké? - mert én is félek, nyilván..sose gondoltam, hogy valami ilyen fog abból kikeveredni. - Nehogy közben itt összeszervezz egy túrát a Holdra. - jegyzem meg egy mosollyal és igen, talán alapjáraton most nyugodt lélekkel megcsókolnám, de be van lőve, úgyhogy ezt eljátszotta. - De amíg nem tisztul ki a fejed, magányra vagy ítéltetve. - és eezt bizony komolyan gondolom. - Megegyeztünk? - nézek rá kérdőn.
Talán nem is lehetett volna máshogy elképzelni ezt az egészet körülöttünk, amióta szóba állunk egymással nem volt könnyebb a helyzet köztünk. A gimiben nem voltam a kedvence, a grillpartin erősen meghúzta a határokat és minden egyes találkozásunknál olyan nehezen tudtuk visszafogni magunkat, hogy az lett volna az érdekes, ha ez a mostani nyaralás úgy indul ,mint bármely más normális embernél. Nem érzem, hogy a mi kapcsolatunk átlagos lenne, akármilyen kapcsolat is ez, bonyolult, de a értelmében, bár az való igaz, hogy mélységesen elbasztam azzal, hogy ennyi tablettát vettem be a három pohár italra. Nem volt jó ötlet, ezt most látom, bár határozottan jó dolgokat is hoz ki belőlem, de még így sem tud elnyomni mindent amit kellene neki. Nem hibáztatom őt emiatt a kialakult helyzet miatt mert nem ő tehet róla, igazából mindketten elég nyílt lapokkal játszottak, de pont ez volt az oka annak, hogy így alakult minden. Nem hazudtunk, nem állítottunk valótlant mégis úgy jött ki, mintha egyikünk sem adta volna önmagát a másiknak, holott erről szó sincs. Erősen meglep a szakításuk ténye, nem mondom, hogy nem örülök neki, de próbálok nem mosolyogni ezen az információn, bár a meglepettségem tényleg őszinte, ezt nem tudom megjátszani sem. - Szóval én vagyok az oka? - kérdezem vigyorogva, már alig türtőztetve, hogy mennyire örülök annak, hogy otthagyta a pasit, pedig ez szemétség a részemről, de nem tűnik úgy, mint akit nagyon megviselt volna és ez akár még jó is lehet nekünk. Elmondok neki mindent, amit eddig magamban tartottam, mert nem éreztem úgy, hogy elmondhatom neki, hiszen pasija volt, és nem akartam szavakkal is elbizonytalanítani, elegek voltak a tettek, amikbe nem volt beleszólásom, mert nem tudom magam visszafogni, főleg nem vele kapcsolatban. Kicsit talán túlságosan is felbátorodva indulok el felé és ordítom magamhoz, mert látni akarom őt és azt akarom, hogy lássa mennyire sajnálom, hogy egy hülye voltam, de bármit képes lennék megtenni, hogy legalább megpróbáljuk, hogy menne e. Benne van a pakliban, hogy sosem jönnénk ki hosszabb távon egymással, de ha nem is engedünk ennek az egésznek, akkor sosem derül ki. Ha én már ennyire belemélyednék, akkor viszont van egy érzésem, hogy ebből nagyon rossz nem sülhet ki, ennél rosszabb, mint ami most volt biztosan nem. - Hát igen. - mondom neki már nevetve, mert tényleg hisztis picsaként reagált, de arra, hogy én sem voltam teljesen önmagam. Mint mindig, most is van egy csodás elszólásom, de nem akarom, hogy máshol aludjon, még ha ezzel azt is el kell fogadnom, hogy egy másik szobában alszik, de legalább az én másik szobámban és nem más mellett. Már kicsit megkönnyebbülve érzem magam, mintha ezer kő szakadt volna el a szívemtől, ami eddig nehéz súllyal húzták volna a mélybe. - Szóval még most is türelemre intesz. - mondom neki mosolyogva. - Azt hiszem még tudok várni. - arra, hogy magány vár rám már annyira nem mosolygok,teljesen tiszta a fejem, csak a testem egy kicsit könnyed és nem érzem a sok szart, ami eddig uralkat az agyam. De vele kapcsolatban teljesen tisztán látom a dolgokat, de nem fogok ebbe belekötni. - Megegyeztünk, de ne várass sokáig hercegnő! - kacsintok rá, majd visszaülök az ágyra, mert egy kicsit meginog a gép és én amúgy sem állok annyira stabil lábakon. - Azt hiszem még van időnk, mert Kevin biztos nem fog hamarabb kiengedni. Szóval mesélj csak hogy is varázsoltam el a szőke hercegnőt ilyen szépen? - kérdezem miközben a mellettem lévő üres részre paskolok, remélve, hogy legalább annyit megtesz, hogy nem a másik ágyra ül. Sokáig elviseltem, hogy távol tartjuk magunkat egymástól, és tiszteletben tartom ha még várni akar, látva, hogy valóban nem vagyok a legjobb formámban, de mindent azért nem vonhat meg tőlem. Nehezen álltam meg, hogy megcsókoljam, de nem tettem meg, mert képes vagyok várni, és tudom, hogy meg fogja érni.
Lehet, hogy egyszerűbb lenne itt megállítani most az egész beszélgetést és szépen utasítani rá, hogy aludjon, nézzen filmet vagy mit tudom én..csináljon bármi mást, csak ne velem beszélgessen. Vagy lehet éppen eleget halogattunk már mindenféle beszélgetést? Bah, igazán..magam sem tudom már, hogy mire lenne éppen szükségünk. Persze, ami egyszer kimondatik, azt utána már nem lehet meg nem történtté tenni. Nem mintha szándékában állt volna valaha valamit is visszaszívni abból, amit nekem mondott. Nem ez a típus és ezt egyébként kifejezetten bírom benne. Sosem kezelt úgy, mintha valami kis virágszál lennék, amit meg kell óvni még a széltől is. Ellenkezőleg, baromira próbára tett. - Nem is a gazdasági válság. - és még vaan képe vigyorogni is rajta, amikor az előbb még olyannyira sajnálkozott azon, amit tett. Sőt, még az imént haza akart utazni, amint megérkeztünk. Most meg...férfiak! Bár most talán valóban van oka vigyorogni, mert már nem kell Markon gondolkodnia egyáltalán. Sem azon, hogy ki volt ő, sem pedig azon, hogy mi van vele és velem. Kettőnkön ellenben nem ártana neki. Elismerem persze azt is, hogy nem csak ő viselkedett egy idióta módjára, hanem én magam is. Nem tudom miért reagáltam olyan hisztérikusan, pedig nekem aztán végképp nem ígért semmit. - Erre ne hát igeneljél. - vágok szigorú arcot, de elmosolyodom a végére. Mert muszáj, tényleg bolond...de akkor én is bolond vagyok úgy tűnik. Persze a többit már nem neki címzem, hanem az ajtónak..de nem szoktam ilyen beszélgetéseket lefolytatni igazság szerint. - Kénytelen leszel, mert nincs más választásod. - maradok szigorúban, mert így is nehéz volt neki megmondani és nehéz nem valamit csinálni most, hogy már elmondtam neki, ami másfél hete történt. De én tartani szoktam magam a szavamhoz és ezt tőle is elvártam, szóval nem szegtem meg. - Cöh, hát tisztuljon ki szépen a fejed.. - ingatom az enyémet, most nem azért váratom...bár várjunk - Mármint mivel is ne várassalak? - remélem nem valami disznó gondolatokkal van teletömve a helyes feje. Csak állok, mint egy hülye és őt nézem. Majd felnevetek és egy sóhajjal leülök mellé. - Majd biztos mesélek, hogy az egód súlya alatt ereszkedni kezdjen a gép... - hah, mit nem gondol. - Amúgy semmivel..magaddal. - nem tudok erre mit mondani, mert nem fejbevágott a dolog, csak úgy megtörtént. És talán jobb, ha nem küzdök ellene, csak egyszerűen elfogadom a helyzetet. - Sosem találkoztam senkivel, aki ilyen kitartó és ilyen bolond. - rámosolygok, mert valóban mindkettő igaz rá. - Nem tudom mit akarsz hallani..nem vagyok nagy szónok. - vonok vállat egy mosollyal - Csak..fogadd el, hogy így van. Hmm? - áll az alku? Vagy nem tudom, kicsit zavarban is vagyok. Nem szoktam az érzéseimről társalogni senkivel. Róla pedig még úgysem. - Meg azt is, hogy nem tudom most mi következik..
Túl gyorsan szállna a fejembe a dícsőség, vagy talán tényleg a sok boldogásg cucc dolgozik benne, de elég gyorsan húzodik mosolyra a szám, hallva, hogy én voltam az, aki miatt meghozta azt a döntést, ami nekem kedves és láthatóan neki sem esik annyira rosszul. Tényleg örülök neki, hogy így alakult, talán annak nem, hogy a drogok miatt még mindig távolságtartó, pedig nem vagyok más csak sokkal lazább, de ezt nem fogom magyarázni neki, hiszen pontosan látom mennyire hadilábon áll ezekkel a dolgokkal és nekem ezt annyiban kell hagynom főleg, hogy tisztában vagyok azzal, hogy mekkora hülyeség volt tőlem a kettő rögtön, bár akkor nem tűnt annak. Sokkal nyugodtabb leszek, amikor felém fordulva beszélgetünk, nem csak egy elmélethez egy reményhez beszélve, már valami kézzelfogható dologról beszélgetünk, és ezért egy kicsit megkönnyebbülök talán, de azért van még egy pár akadály, amit le kelködzenünk, és az főleg az én hülyeségem, ami most talán a drogok voltak, de van ennél sokkal rosszabb is, de csak szépen lassan, semmit nem sietünk el. - Szóval nincs más választásom? - kérdezem felhúzva a szemöldököm, de nem próbálkozok feszíteni a húrt feleslegesen, mert így is elég nagy dolgot értünk el, szerintem már az, hogy erről beszélgetünk az én életemben elég nagy dolognak számít, így beérem ennyivel, egyenlőre. Az ágyra ülve nevetek fel, amikor belekérdez abba, hogy mibe ne várasson, hát rögtön lenne pár ötletem, de most beérem annyival, hogy legalább nem néz rám úgy mint aki titokban odavan értem de közben soha még csak hozzá sem érhetek. - Hát elég sok gondolat van a fejemben, mire nem szeretnék várni veled kapcsolatban, de talán egyenlőre beérném anniyval ha végre megehetnénk a dobozos kínait a lakásomon, mindenféle korlát nélkül. - értem ezt arra, hogy nem akarom minden mozdulatomat figyeli, hogy mikor érhetek és hogyan hozzá, mert ha nincsen harmadik fél, nincs miért visszafognom magam, még akkor sem ha nem egyből akarom ágyba vinni, pedig van egy oldalam aki másra sem vágyik de a nagyobb részem ennél sokkal többet szeretne. - Nem mintha ettől lenne még nagyobb az egóm, de jól van akkor magamért, és szerinted ettől nem nő meg jobban az egom? - felettébb duzzadó mellkassal ülök most egy helyben és csak annyi a szerencséje, hogy már van bennem elég anyag és nem akarom megünnepelni még ezt is pezsgővel. - Eddig is elfogadtam mindent, amik tények voltak, ezután is el fogom, nem vagyok annyira osotba, hogy ezt is elbasszam, vagyis mostmár nem ezen fogok dolgozni, hanem pont az ellenkezőjén. - talán nem annyira biztatóak a szavak a számból, főleg, hogy azt hiszi totálisan be van az agyam dugulva a sok drogtól, pedig nem, vannak ezeknél durvább cuccok is, ez talán csak azért látszódik rajtam, mert nem vízzel vettem be, de az emlékezetemben és az érzéseimen nem fog semmi változtatni, csak egy kicsit felbátorít, na nem mintha nekem annyira kellene ilyen. De azért ebben a helyzetben lehet, hogy jobb is, mert nem tudom miként tudnám kezelni ezt, talán úgy mint ő, a nagyszájú lány most azért annyira mégsem az, tanácstalan, jó az én is, mert ilyen helyzetben még nem voltam és az ismeretlen egy ideig ijesztő tud lenni. - Talán ki kellene innen jutnunk,mert a fejem nem mostanában fog kitisztulni, de ha ennyire közel vagy hozzám és ennyire tartogatnom kell magam, akkor lehet nem nyerő, hogy be vagyunk ide zárva. 2 hete nem voltam senkivel és szó szerint értsd, mert minden gondolatomban egy szőke hercegnő járt, aki nem volt hajlandó még csak találkozni sem velem.- nem nem fogok rá mászni, de minden erőmet meg kell feszítenem, hogy ne tegyem meg, és tudom, hogy nem lesz ezzel gond, de nem akarom nehezíteni az amúgy sem egyszerű helyzetünket. - Szerinted ha szólunk Kevinnek, hogy minden okés akkor elhiszi és kienged, vagy megvárja amíg könyörgünk neki? - állok fel és dörömbölök egyet az ajtón, várva hátha választ kapok kintről.
- Nem, nincsen. - összefonom a karjaimat az elhatározásom komolyságának jeleként. Már így is elég faramuci helyzet, hogy be vagyunk ide zárva, mint a komisz gyerekek, akiket nem lehet a társaságba beengedni, mert félő, hogy felgyújtják a nappalit. Viszont a dolog, amiről beszélünk..most olyan szintű, hogy nekem is át kell gondolnom mit mondok, vagy mit kellene csinálnom. A filmeken mindig olyan egyszerűek az ilyen jelenetek, a valóság viszont másmilyen. Mindig komplikáltabbak a dolgok. Azt se tudom, ha most otthon lennénk mi lenne egy ilyen beszélgetés alapján, lévén még feltételes módokkal sem dolgoztunk, sőt, semmivel, mert Mark ott volt. A nevetésén még magasabbra emelkedik a szemöldököm. Remélem semmi disznó gondolat nem jár momentán a fejében, mert lecsapom érte, lévén az én fejem tök tiszta és nem ködösíti semmilyen szer. És ebben mondjuk igazam is van és nyilván az én fejemben is ott léteznek ezek a gondolatok, de most nem akarok ilyenekre gondolni. Milyen lenne már, hogy én intem nyugalomra és lebombázom ilyenekkel...De elmosolyodom. - Ha ráér még egy hétig az a kínai, akkor térjünk vissza rá a nyaralás után. - marad a mosoly, mert tényleg azt beszéltük meg legutóbb, hogy kínait fogunk enni. És nem felejtette el, amivel egyébként meg is lep. - Az egódat diszkréten is dédelgetheted. - kinyújtom rá a nyelvem jó felnőttesen, hát igen. - De nem akartam hazudni ezzel kapcsolatban. - egyébként is tudja, hogy vonzódom hozzá, ezt már korábban megmondtam, csak volt közöttünk egy korlát, ami már nincs ott. Kicsit azért próbálom felvenni a fonalat a gondolatmenetével együtt. Nem tudom mit nem akar elbaszni, vagy min akar éppen javítani. - Nyugalom. - még mindig nem tudom mitől tart. - Tudom, hogy megértettél eddig is mindent. - és valóban tette, mint eddig is mindig. Bár kicsit a végén már feszültté vált a helyzet közöttünk és akkor jöttem rá, hogy nem tölthetünk annyira sok időt együtt, mert nem egészséges egyikünkre nézve sem. - Te szegény! Két egész hét szex nélkül? - vigyorgok rá, nem mintha én csináltam volna valamit, pedig könnyű lett volna az egyik telefonbeszélgetés közepette áthívni és megtörni a csendet és persze most is könnyű lenne átcsusszanni az ölébe, de most ilyenekre nem szabad gondolni, hát pont én mondtam, hogy ő se tegye. - Hah nem vennél rá így, hogy egy ajtónyira ott van mindenki. - felnevetek, mert hát lehet tévedek és mégis rávenne amilyen kitartó. - Mindenképp jelezz, hogy nem fogjuk egymást megölni és viselkedni fogunk. - én is felállok, hogy kikiabáljak: - Hé, minden oké, Kev! Engedjetek ki innen! - kisvártatva pedig ki is nyílik az ajtó és Kevin mindenttudó arca néz ránk. Bár most még azt se tisztáztuk le, hogy mi a fene van közöttünk és most mégis mit csinálunk, hogy lényegében mindenki számára nyilvánvaló, hogy valami zajlik közöttünk. - Ah, valaki adhatna egy pezsgőt.. - térek vissza a népgyülihez.
Talán tudok várni a nyaralásig, hogy elvigyem randizni, vagyis áthívjam, merta múgy fogalmam sincs hogy kéne ezt rendesen csinálni és nem akarok megjátszós éttermes sztorikba ölni az időm ha tudom, hogy nekem és neki sem annyira nyerő. Majd valami egyedit fogok kitalálni, ejtőernyőzni, mert az bejött neki és a randi után amúgy is megbeszéltük, hogy ez járni fog nekünk. Azt hiszem már most kattogni fog az agyam ezeken, ami jó, csak legyen időm minden szarral, ami otthon vár összeegyeztetni, bár lehet sok mindent mögé fogok helyezni, ami nem is baj, mert kell egy kis levegőváltozás és a vele töltött idő mindig az. - Ha tudtam várni két hetet, akkor menni fog még egy, ami talán már könnyebb is lesz, így hogy legalább nem akarsz mindenáron távolságot tartani tőlem. - vagyis most éppen akar, de ez az én hibám,ami csak addig tart, ameddig nem alszom ki magam és nem kelek fel megint tiszta fejjel, és akkor talán bele is vághatunk valamibe, vagy legalább meg tudjuk beszélni úgy, hogy teljes értékű gondolkodó félnek tart majd, és nem egy betépett dilisnek, akinek egész nyilvánvalóan bejön. - Azt kell mondanom, jobb is hogy nem hazudtál, nem lenne semmi értelme, főleg nekem, nálam megértőbb sráccal nem nagyon fogsz találkozni. - hozom fel megint az egóm ápolására, de már csak nevetve, mert amint leülök és a gép meginog a fejem is kezd egyre kótyagsabbá válni, de még mindig teljen ura vagyok önmagamnak, csak olyan bizonytalanul. Tök őszintén mondom neki, hogy mennyire kemény voltam, hogy bírtam két hétig szex nélkül és nem is sajnál meg semmi, csak szinte érzem, hogy kinevet érzem minden csontomban, amin nekem is nevetnem kell, és ezt is teszem. - Amúgy sajnálj is, tudod milyen nehéz volt azután az eset után hazamenni, és otthon lenni tudva, hogy mindegy milyen jó csaj jön fel akkor hozzám, egyik sem te leszel. - szinte látom magam előtt, ahogy szomorú képpel adom most elő neki ezt, és tényleg annak is érzem magam, mert nem volt könnyű, nem csak testileg, de az agyam is erősen koncentrált másra, hogy ne menjek a diliházba ennyi megvonás után, amit ő okozott nekem. Bár azt kell mondanom, megérte várni, de azt nem tudom milyen lesz vele a szex, de talán most nem is az számít igazán. Szinte kihívásként hatnak rám a szavai, és egy kicsit közelebb hajolok hozzá, de nem annyira, hogy ne tudjam magam kontrollálni. - Ahha, azt hiszed nem lennék rá képes? Csak vagyok ennyire jó fiú most is, és betartom a kérésed. - nyomok egy puszit a homlokára, majd felállok, hogy jelezzek a túloldalnak, hogy ideje kiengedniük, mert itt minden a legnagyobb rendben. Legalábbis nem veszekszünk, és ez már jó, a továbbiakat nem tudom lenne e értelme megbeszélni, minden úgy fog alakulni, ahogy kell és én bizakodó vagyok. Ő is besegít a kiszabadulásunkban és nemsokára Kevin is megjelenik és kinyitja előttünk az ajtót. Bia kimegy ,mintha menekülni akarnak, de megértem nekem sem menne sokáig egy légtérben vele ennyi ruhában. - Jó voltam? - kérdezi vigyorogva Kevin, én meg bólintok és Bia után eredek. A többiek abbahagyják a beszélgetést és rám merednek. Megtorpanok egy kicsit, és várok, de tudom, hogy magyarázatot várnak, nem tudom éppen mire, de valamire várnak, túl sok mindent dobtam rájuk mielőtt eltűntem Biával. A barátnős dolog, a drog, és az, hogy Kevin bezárt minket is elég fura lehetett nekik. - Szóval az van, hogy még nem igazán van barátnőm, vagyis, azt hiszem van valaki, aki nem csak olyan lány, mint bárki más eddig, és ami a drogot illeti, azt hiszem jobb ha a tengerbe végzi mielőtt bárki úgy jár mint én, mondjuk egészen jó kedvem van, de nem jó döntés srácok komolyan nem. - mutatok a mutatóujjammal előre óva intve mindenkit, mert látják, hogy mennyire inog a megjelenésem is. - Na szóval iszunk tovább, vagy játszunk végre? - csapom össze a tenyerem, de azt hiszem a tovább ivás nekem nem opció.
Szívem szerint ezért lenyilaznám a tekintetemmel. Távol tartani, háhth mintha annyira jól ment volna legutóbb is...bár az ágyamban tényleg jófiú volt és részemről teljesen békésen aludtam mellette. Igaz úgy, hogy köztünk volt egy laptop, de az volt a szükséges. És elfogadta azt is. - Nézd el nekem, hogy Görögországban nem akarok kínait enni. - kimosolygom, hát most úgy beszél, mintha egy hétig nem együtt nyaralnánk. - Vagy mégis úgy döntöttél, hogy hazarepülsz? - mert már ebben kezdem igazság szerint elveszíteni azt a bizonyos fonalat. Eddig sem értettem mondjuk kristálytisztán, hogy miért akart hazamenekülni. Főleg, mert látott már fürdőruhában ezelőtt, tehát sok meglepetéssel nem tudok szolgálni látványilag. - Ez nem a megértő oldaladról szól éppenséggel. Hanem arról, hogy mondhattam volna azt is, hogy összebalhéztam vele, megcsalt..bármi. - fordítok neki akkor. Azért mondtam el, mert..mert nem titok, előtte nem. Miért lenne? Tényleg szerves része volt a döntésemnek és most..most azt se tudom akkor velünk éppenséggel mi van. Tudom, azt mondtam, kiderül a nyaralás alatt, csak most akkor mi ketten..? Ajhhh a francért kellett azokat a szar bogyókat bevennie. - El sem tudom képzelni.. - felnevetek - Pedig hozzám is járnak fel jó csajok. - ugratom, nyilván, főleg mert olyan szomorú arccal mondja, mintha legalábbis 6 hónapos cölibátusra kényszerítettem volna, vagy valami ilyesmi. Na de, két hét...az azért nem súlyos. Megsimogatom a hátát "vigasztalóan" és próbálok nem tovább nevetni. - Egy hős vagy. Most jobb? - és persze, jön a dolgoknak az a része, amit már egy ideje kerülgetünk, pedig annyi helyzet állt elő, hogy már-már tényleg kozmikus összefüggésekre kellett gondolnom. Vagy arra, hogy kívánom a srácot és már abba is ezt látom bele, hogy egyáltalán elmosolyodik. - Nem hiszem, hanem tudom kedves. - kap egy mosolyt, aztán némulást, pedig csak nyom egy puszit a homlokomra és tudom, hogy nem kéne ilyen kihívás jellegű dolgokkal bombáznom, úgyhogy csatlakozom a jussunk ki innen akcióhoz. Kevin pedig rendes és kienged mindkettőnket. Gigi persze úgy néz rám, mintha két fejem nőtt volna, vagy épp azt mérlegeli, hogy csináltunk-e odabent valamit. Szerzek egy pohár pezsgőt és én is Maxira nézek, amíg beszél. Giginek pedig tényleg szikrákat szór a szeme, de nem felé..hanem egyértelműen felém. - Azért szerintem most ne nyiss ablakot ezzel a célzattal, Maxi. - elmosolyodom, hát most elhiszem, hogy nem hálás a tablettáiért. - És öh én inkább lazítanék egyet. Nyomassunk valami filmet, még veszettül hosszú az út.. - lehuppanok az eredeti helyemre és mivel látom a tv-t, gondolom, hogy ez egy lehetséges opció - Már, ha van nálunk valamilyen film, ami nem pornó..Alex. - nézek rá tüntetően, de Gigi meg Maxihoz megy oda, gondolom kíváncsi a személyes, rá vonatkozó verzióra, de most némileg váltott a helyzet, úgyhogy feltérdelek a székemre és úgy nézek utána. - Gig, ne már. Maxi nem opció számodra. Engedd el a kérdést. - mármint gyakorlatilag levágó, hogy közte és köztem zajlik valami éppen, remélem nem gondolta, hogy bevonszolja abba a helyiségbe és leszopja. Vagyis...lehet azt gondolta. Lllliba.
Amikor kimondtam valóban jó ötlet volt hazarepülni, mert nem érzetem, hogy lenne értelme annak, ha percenként bántjukmeg egymást akaratunkon kívül, de most azért minden más, így csak nevetve tudok válaszolni neki. - Nem tudom, szerintem nem lenne most annyira jó ötlet hazavonulni. - olyan lazán mondom, mintha minden olyan egyszerű lett volna most körülöttünk, de szeretném ha most az lenne. Innentől nem kellene befeszülnőm semmin és ezt már most el akarom kezdeni. - Hercegnő, komolyan mondtam, hogy várok, ameddig kell, de ha így húzod az agyam, akkor nem fogom bírni. - mondom neki miközben veszek egy mély levegőt és hangosan fújom ki, hogy ne gondoljak arra, hogy milyen csajok járnak fel hozzá, bár valószínűleg egyik sem érdekelne annyira mint ő, de az összkép igencsak megindítja a fantáziám, ami neki nem annyira jó, de tudja, hogy meg tudom tartani a kérését, így simán tud velem szórakozni, és én meg nagy nehezen de hagyom is. - Igen azt hiszem jobb.- mondom neki a mellkasomra téve a kezem, miközben hősnek nevez, de igazából annak is érzem magam, mert két hét volt eddig a leghosszabb idő, amíg szex nélkül meg voltam, amióta élek vele. Büszke lehetne rám, de nyilván azért az sem normális életmód, amit én olykor élek, így annyira nem hőstett ez, de na. A kétkedése nem lep meg de biztosítom róla, hogy nem leszek olyan piszok, hogy bármit is tegyek, amit ő nem akar elsietni, majd igyekszem kiszabadítani magunkat, amire sokat nem kell várni, nem olyan nagy ez a repülő, hogy ne érjen ide Kevin elég hamar és mentsen meg minket az elsietés gondolatától. Mindenki rám néz, valamit mondanom, kell így megtartom a kis beszédem és mindenki csak mosolyogva néz egymásra, majd folytatják szerencsére, amit eddig csináltak és nagy nehezen elterelődik rólam a figyelem. Gigié persze korántsem, aki már jön oda kíváncsian, hogy vajon mit is tettünk odabent Biával. Nem nagyon kell megszólalnom, mert hátulról a leendő csajom igencsak szépen visszaszól neki, miközben Gigi szinte meggyilkolná a szemével de én csak nevetve nézek Biára. Amit persze megint mindenki végignéz, szóval itt már nem hinném, hogy ezt tudnánk tovább titkolni, de talán eddig sem kellett, mert elég nyilvánvaló volt. - Jó szerintem eléggé nyilvánvaló, hogy kiről van szó Gigi, csak nem akartam bunkó lenni az elején, de ja szóval az van, hogy mégis foglalt az a szoba, vagy az ágy, vagy igazából én is. - vonom meg a vállam, mert nem tervezek nagy barátságot a lánnyal, így nem is szeretnék nagyon jó arcnak mutatkozni előtte. Leülök Bia mellé, oda ahonnan az egész hiszti indult és Alexre nézve várom,hogy dob e valami jó film ötletet.
Szerintem mindenki jót aludt az összes hülye filmen, amit Alex benyomott nekünk, mert én nagyjából semmire sem emlékszem, csak hogy arra keltem, hogy a stewardess jelez, hogy ideje bekötni magunkat, mert megkezdjük a leszállást. Mindenki elfoglalta a helyét és az ablakon már meg is jelent a tenger. - Na hova hoztalak hercegnő? - kérdezem miközben a fejemhez kapok és ráeszmélek, hogy minden szar kiment belőlem ennyi idő alatt, de cserébe a kurva fejfájás meg szépen előtört. - Baszki! - nyögök fel,mint valami dedós, és hátravetem a fejem. - Mond, hogy nem akarsz másnál aludni ezek után, hogy teljesen kicsináltam magam, lehet ápolásra is szorulok. - nézek rá az egyik szememmel, miközben a másikat becsukva tartom, hátha hitelesebb lesz a szegény beteg szerepem, holott ez csak a hülye pia és a drog kombó hatása. - Jaa, és amúgy azt hiszem kitisztult a fejem. - pattanak ki a szemeim és nézek rá vigyorogva, mert ezt tudjuk mit jelent, vagyis azt hiszem.
Szemforgatok, mily bölcs. Nem lenne jó ötlet hazavonulni, hát mindjárt még meg is tapsolom ezt az elmés megjegyzést. - Nocsak! - akkor tehát mégis marad, oké, kicsit kezdem úgy érezni, hogy a kisiklás után mégis lehet még egy normális nyaralásunk. És végtére is pont ezért jöttünk, ezért ajánlotta fel, hogy meglegyen a meleg, a tenger és a kikapcsolódás is. Nekem pedig mindhárom a célom jelen pillanatban. - Ha most valami perverz képsorozattal küzdesz, amiben én meg a barátnőim vagyunk benne, megütlek. - felnevetek, a két hetes megvonása miatt pedig tényleg nem sajnálom. Szerintem egy tökéletesen vállalható dolog, bár nem mondtam neki, hogy ne csináljon semmit. Nyilván nem lennék túl boldog, ha menet közben megcsinált volna napi 1 csajt, de nem vethetném a szemére. - Pff.. - tényleg bolond srác, de felnevetek rajta. Hát szegény, de szegény, azért legyen hát hősies és viselje férfiként ezt az eeembertpróbáló feladatot. De odakint már nincs meg az elvonultságunk érzete, sőt, csak a kérdő tekintetek jönnek sorba, pedig elég idiótán viselkedtem én is ahhoz, hogy érthető legyen, mégis min borultam meg korábban. Sajnos részemről lelövöm a játékot, azért ENNYIRE eseménydús repülőutat nem akartam magunknak. Azt hittem korrekt és csendes lesz, némi alkoholizálással és bugyuta sztorikkal. De semmi más. Semmi drámás szarság. Kivéve Gigit, akit rövid távon kénytelen vagyok kicsit lehűteni. Egyszerűen neki ez sem elég, mert Maxitól akarja azt a nemet hallani. Visszaülök a helyemre, amikor ő is végigmondja ugyanazt, csak nyersebben. Persze ennek van némi kellemetlen szájíze mindenkiben, de az ilyen fokú nyomulás annyira gáz. Bosszúból tutira egy fél szórakozóhelyet fel fog szedni. Ahogy viszont Maxi leül mellém, megkapja a második egyetemes jelzését a nemre, szóval nem kell vele foglalkoznom és úgyis túl lesz rajta. A vállára hajtom a fejem és valahol két film között sikeresen el is alszom egy időre. Mindenki szakaszosan kel és ébred, mindig megy valami és kicsit még kómásan pislogok a kérdésére, majd kinézek az ablakon. - Ahhhh vééégre! - nyújtózok egy nagyot, egész elgémberedtem már, pedig tök kényelmesek az ülések. - Mi az? - hunyorog is, áhh csak nem bekongatott a feje a hálátlan szerek miatt? Elmosolyodom, az ajánlatai még mindig aktívan jelen vannak a fejében a jelek szerint. - És szerezzek egy nővérke jelmezt, hogy te teljes csendben kipihenhesd magad, míg borogatom a homlokod? - mosolygok - Oké, elfoglalom a másik szobát, ha ettől javul a betegem állapota. - emelem a kezem megadón - Kitisztult? Oh én nem látom, hát rémesen érzed magad, nem? - gonosz a mosolyom és már ereszkedik is a gép, úgyhogy én is arra próbálok figyelni egy kicsit, hogy ne duguljon be a fülem totálisan. De kitúrok a táskámból egy fájdalomcsillapítót. - Tessék, ezzel hozzájárulok az állapotodhoz. - és mire végre leérünk, felállok én is. - Istenem, tűűűzzünk abba a hotelba! Most már kíváncsi vagyok arra a lakosztályra. Ennyi ajánlat után. - felnevetek és összeszedem a cuccomat. - Uh hívtunk reptéri fuvart, vagy kocsit bérlünk? - jut eszembe, mert valahogy mozogni is kell. De megtorpanok. - No, tessen megmozdulni, vagy a többiek itt hagynak minket. - nézek rá, hogy akkor táncoljon ki előlem és induljon meg.
Ha valamiről sosem szokok le az az,h ogy mocskos fantáziámat használjam, mert az mindig egy rossz tulajdonságom marad, ami talán senkinek sem árt. Nyilván elképzelem Biát és a barátnőit a szobájában, abban a nagy ágyban párnacsata vagy valami ilyesmi, de elég hamar töri szét az álmaimat, mondjuk úgy nem túl ijesztő fenyegetésével. - Na, azért már képzelődni sem lehet. - kérdezem teljesen hitetlenül, de azért felnevetek, mert bár ő ültette a fülembe ezt az egészet, ő is az, aki hamar el is tudja húzni valami sokkal izgalmasabbal, ami talán még jobban is érdekel. Önmagával, ami talán elég is lesz nekem sőt a talán sem kell oda mert egyre biztosabb vagyok benne. Nem sokat időzünk már bent, de a kinti lét is állít elém egy kis akadályt, amit valóban nem túl tiszta fejjel elég nehéz megugrani, de azt hiszem szépen helytállok és mondok nemet, hogy a hercegnő felé vegyem az irányt, és, hogy egy jót aludjak, mielőtt fejfájással kelek fel, de legalább már tudom, hogy annyira nem jó ötlet továbbra sem keverni mindent. A rohadt fájdalmas lüktetést a fejemben nem tudom megjátszani, de nem rossz ötlet ezzel magamhoz csábítani Biát, legalább egy szobával odébb, legalábbis most csak annyit kérek, mert van egy olyan érzésem, ha pasija volt is aludtunk együtt, ez most sem feltétlen lesz akadály nekünk. Maximum nem csinálunk semmit, vagy hát nem tudom lehet nekem szükségem lenne már valamire, de fogalmam sincs hogyan járjak el ilyen ügyben, főleg, hogy azt sem tudom mi van köztünk. Mert ez sokkal nehezebb, mint egy egyéjszakás kapcsolat, ami szex és csókolom. - Na a jelmez az eszembe sem jutott, de ha már így felajánlottad, akkor nem fogok nemet mondani. - vigyorodok el, már amennyire tőlem telik ennyire fos fejfájással. - Na igen azt hiszem az használna a legjobban ha az ágyamban aludnál és a másik szoba megmaradna a sok vásárolt göncnek, amit tudom, hogy úgyis meg fogsz venni.- nőből van és ráadásul jó ízlése is van, szóval nincs az az utazás ahonnan a nők nem visznek haza egy másik ruhatárat. Felcsillant szemek próbálkozok be nála, de olyan egyszerűséggel pattint le, hogy még mindig magamba roskadva ülök és nem tudok felkelni, bá az inkább rossz közérzetem miatt van, mintsem a megint kapott visszautasítás miatt. - Neeem, amúgy egészen jól érzem magam, most, hoy tudom milyen kiváló ápolóm lesz. - azért tovább próbálkozni lehet, még annak ellenére, is, hogy szinte kilök a helyemről, hogy induljunk meg a többiek után, én meg engedelmesen állok fel és engedem ki magam előtt. - Nyugi hercegnő, jön valami kisbusz féleség, a csodás csapatért, ezt is intéztem még otthonról, mert én vagyok a világ leglustább embere és abban sem voltam biztos, hogy ebben az országban mennyire beszélnek angolul. - vonom meg a vállam és mire leszáll mindenki és csak ketten maradunk benne már sietősen menne ő is, és én tudom mennyire várta már így csak nevetve követem és nem fogom vissza, hogy legalább most már majdnem tiszta fejjel húzzam magamhoz. - Kalí méra! Éna leoforeío pou onomázetai Wood. - veszem elő a nagyjából két hete tanult görög tudásom, amikor a repülőről leszállva meglátok egy srácot nagy felirattal a kezében, amin az én nevem szerepel. Elég furán néz, szóval lehet valamit halandzsáztam is, de a lényeget éri és int, hogy menjünk utána. - A csomagokat is ők hozzák elvileg, szóval ha nincs valami nagyon fontos ami most kell, akkor szerintem szálljunk be a kocsiba. -indulok a srác után, aki végig vigyorogva kalauzol minket a buszig, ami egy kicsit lepukkantnak érzek,de minden kétkedés nélülszállok felrá. Nagyjából 10 perc zötykölődés után jutunk el a várva várt szállásig. - Na srácok, mindenki keresse meg a helyét, amit foglalt, én viszem a hercegnőt, 3 óra múlva tali egy vacsira?- itt már elég későre járt, de egy kis kikapcsolás nélkül nem tudtam volna feldolgozni az időeltolódást.
Kezdőlap
Csak két hét telt volna el, mintha egy félév lett volna, de Bia nem volt hajlandó megadni magát egy személyes találkozóra. Az volt az alibi, hogy jobb ha még várunk, csillapodjanak a hormonok, amik akkor nem is annyira tengenek, ha nem vagyunk együtt, ezt csak egymásból hozzuk ki a távolság nem segít, csak max annyit, hogy nem jönnek elő.
