Kinevetem a képzelgésért, addig jó, míg nem valami beteg dolgon agyal, de szerintem ő nem az a típus, én meg túl sok furcsa filmet nézek úgy tűnik. Mindenesetre most úgy viselkedek, mint egy 16 éves, aki életében nem látott testközelből férfit legalábbis, vagy én nem tudom mi ez az..izgulás nálam, mitől zizis a fejem, pedig nyilván nem ittam túl sokat.
Kint már mégis sokkalta egyszerűbb leszerelni Gigit a hülyeségeivel együtt, amire mondjuk előzetesen nem..nem tudom, nem kértem Maxitól engedélyt, sőt, meg se beszéltünk ilyet, hogy letilthatom a random nemi életét ilyen-olyan csajokkal. De, az ő válasza kicsit lenyugtatja a kérdőjeles lelkemet, mert gyakorlatilag visszamondja ugyanazt. Onnantól pedig már teszek rá, hogy ki mit gondol, lát, érez, mert ellazulok mellette és beleesünk az alszom-nem alszom örvényekbe és már ereszkedésnél térek én is észhez.
- Saajnos nincs nálam, de beszerzek egyet, csak legyél jó beteg. - felnevetek, mert már persze nem is a másik szobára szól az ajánlat, hanem az ő ágyára rögtön. És még jó, hogy halkan beszélünk..már amennyire. - Hah, rágalom! - oké, nyilván valamit venni fogok, de otthon pont nem ezekre a göncökre lesz beállva a városi klíma. New Yorkot is lassan meglegyinti az ősz és az bizony cuki átmeneti kabátokat és bokacsizmákat jelent. - Azt hittem azért invitálsz, mert attól tartasz, hogy éjjel megszököm. - oké, már aludtunk együtt, de most ez egy másmilyen helyzet, mert az a korlát, ami eddig közöttünk állt, megszűnt. Ráadásul annyira távol vagyunk mondhatni életünk összes dolgától, hogy ennél messzebb már nem is jöhettünk volna igazság szerint. És most, még ha egyetlen árva, szentséges csókot is akarna jelenteni ez a mondat, kimenekülök belőle és nem tudom mi a fene van velem. Talán csak még nem igazán fogtam fel, hogy nem járok tilosban sem gondolatokkal, sem semmi mással. - Azért a bogyót beveheted. Nem mérgezlek meg, nyugi. - ha már tényleg a feje fáj, legalább adjon esélyt, hogy segítsen a gyógyszer. - Meg majd a medence kicsit lehűt. - mert ugye említette, hogy lesz külön és azóta én arra a gondolatra eléggé rákaptam.
Felállok, hogy menjünk, menjünk, mert érezni akarom a bőrömön az itteni napot, a tenger illatát és kicsit a szabadság ízét így, hogy sehol egy felhőkarcoló meg forgalmi dugó. Elmosolyodom. - Ide elég sok turista jár, persze, hogy beszélnek angolul, te szamár. - olyan lehetetlen néha, mint aki még nem járt erre soha. Sikerül is lejutnunk a gépről, rögtön felveszem a napszemüvegem és akkorát sóhajtok, mintha legalábbis Narniába sétáltunk volna be. Magához húz, hát átölelem a derekát és felvont szemöldökkel hallgatom a görögnek ható szavakat. A srác nemkülönben néz furcsán, de megindul előre és követjük. Bár vannak kétségeim, hogy ez a kisbusz nem-e fog lerohadni 2 km múlva, de csak nem. - Görögül? Amúgy minden nálam van. - nevetek fel Maxira és beszállok, hogy gyerek módiban nézegessek kifelé az ablakon, hát ez a hely valami lenyűgöző. Ennek hangot is adok, a többiek meg becsatlakoznak.
Kiszállunk és elismerően mosolyodom el a szállodát látva. Tudom, együtt nézegettük őket, de élőben azért mégis jobb, mint a képeken. A három óra miatt megkapom Kevin mindenttudó tekintetét, amin el is mosolyodom. - Késői vacsora lesz. - jegyzem meg egy mosollyal és elindulunk becsekkolni. Az adatokhoz odaadom a saját útlevelemet is és már mehetünk is a liftekhez, onnan pedig fel a suitba. Bedugom a saját kártyám és ooké, tényleg hatalmas a hely. - Huh hát itt egy estélyt is megrendezhetünk. - sétálok be és lerakom a táskámat, hogy kinyithassam az ablakot, ami ismét kap egy "hűű"-t mert tényleg itt a medence és a távolban a tenger. - El se hiszem, hogy összejött! - fordulok meg egy mosollyal - Valamit csak jól csináltunk az elmúlt hetekben. - mondom büszkén, mert hát összehoztuk, igaz, nélküle nem lennék itt. - Most azt se tudom, hogy pakoljak ki, menjek zuhanyozni, vagy ugorjak a medencébe..Te mit választanál? - bár lehet, hogy ő a fejfájásával az alvást fogja, vagy magam sem tudom, de nagyon is tisztában vagyok a jelenlétével, a zárt ajtóval és mindennel, ami körülöttünk lebeg. Bár lehet, hogy nem most kellene elkezdeni kitaglalni mindent. Sőt! Hisz most jöttünk még csak.

Bia & Max

Annyira fura, hogy tudok teljesen magam lenni mellette, mégsem bántó és nem annyira tolakodó, mint máskot, amikor el akarok érni valamit egy lánynál. Persze ez amit most akarok teljesen más, mint általában, nálam már természetellenesnek vélhető, de most mégis annyira természetesnek hat.
Persze azért egyre jobban igyekszem szűkíteni azt, hogy mégis hol kellene aludnia, a lakosztály jó kiindulás, és a jelmez sem lenne utolsó, de azért még jobban nyomulok és egészen ágyamig jutunk, amit nem utasít vissza. Fogalmam sincs hogyan fogok viselkedni vele ott, még nem tervetem el, de igazából ötletem sincsen, mert nála más volt a helyzet, valahogy könnyebb volt nem rámászni  vagy elcsábítani, csodás személyiségemmel, hogy tudtam van valakije, most már azt is tudom, hogy nem vagyok annyira ellenszenves neki, sőt, és azt is, hogy nincsen senkije, ami azért eléggé meg fogja nyitni az önbizalmam. Azt is tudom, hogy nem lehetek teljesen makacs és önfejű ebben a témában sem, mert majd neki is benne kellene lennie, azt hiszem akkor leszünk egálban ha mindketten egymásnak esünk, de látva a előzményeket ezzel talán nem lesz baj, bár nem tudom melyik nap fog z bekövetkezni látva, hogy most mennyire nem akar még egy csókot sem elfogadni. elég nyálas tudom, és lehet majd megemberelem magam, hogy ne legyek már ennyire unalmasan unalmas.
- Reménykedek benne, hogy nem leszek olyan rossz társaság és nem szöksz meg, na meg van még második része is annak a csodás filmnek, nem ártana befejezni ha már egyszer maratront hirdettünk. - mondom, mintha csak a filmezés lenne a célom, na persze, hogy nem.
Elveszem tőle a fájdalomcsillapítót és magamba nyomom és víz nélkül nyelem le, mert az sem érdekel aha a torkomon akad akkora szükségem van most rá.
- Nem tudom mennyire kellene nekem most medencébe menni, bár ha társaságom is lesz. - húzom fel a szemöldököm, de annyira mégsem jó ötlet mert zonnal nyilal is a fájdalom bele.
Amint leszállunk a gépről még nap is fájdítja az agyam, de megemberelve magam megyek oda a sráchoz, aki értünk jött és mászunk be az igencsak lepukkant buszba.
- Egész jó agyam van az ilyenekhez, pár szót megtanultam ameddig unatkoztam  nélküled. - mondom neki lazán,d e amúgy nem annyira egyszerű nyelv ez, de ezt láthattuk is a srác fejéről, amikor makogtam neki valamit, ami határozottan köszönés volt.
Azt hittem, hogy minőségi szolgáltatásért fizettem, de nyilván nem tudtam mindent leellenőrizni és ez annyira nem is tűnt fontosnak, mivel sokat nem mentünk vele és legközelebb akkor lesz szükségünk rá, amikor visszafelé tartunk a repülőhöz.
A szállodában mindenki tudja mi a dolga, hiszen egyénileg foglaltuk a szállást mindenki amilyet akart, nyilván én nem értem be egy szobával, és pontosan úgy terveztem, ahogy most összejönni látszik, és a két szobás lakosztály tűnt a legjobb döntésnek, aminek remélhetőleg tényleg csak az egyik ágyát, vagy akarom mondani szobáját fogjuk igénybe venni.
- Ja késői vacsora, mit néztek, lehet aludni szeretnék egyet addig. - mindenki hangosan nevet fel, főleg, hogy az előbb mondtam, hogy Biát is magammal viszem, ők meg aztán tényleg ismernek, hogy ritkán alszok én lánnyal, de hát azt is hitte rólam mindenki, hogy egy lány sem tud megfogni, aztán tessék itt vagyunk.
Belépve a szobába hirtele tényleg nem vágyom másra csak egy ldőlésre akár a kanapéra is, pedig valóban egész szép a mondhatni mini villánk, és tényleg elég tágas, de hát ez is volt a cél, és látva Bia arcát, mindent sikerült jól intéznem.
- Amit csak akarsz, bár jobban örülnék ha ez kettőnké maradna. - nem akarok bulit csapni a lakosztályban, arra ott lesz ezer hely a városban, vagy országszinten is mászkálhatunk, ha nagyon akar. - Valamit biztos, egy valami kivételével.  célzok a távolságtartásra, ami valójában egyáltalán nem volt jó.
Mind valami hulla vonszolom magam az ajtóhoz, ahol kopogtatnak és gyorsan be is pakolják a cuccainkat, az egyik szobába, már így is jelezve, hogy nem fogom engedni őt magam mellől, legalább este, nappal meg szárnyaljon, látom mennyire éli az utat. Mégis felcsillan a szemem, amikor a mártózásra gondol. A medence annyira privát, hogy még rá sem látnak mások, akár bármit csinálhatunk ott, de nem hinném, hogy ő is ugyan erre gondolt.
- Tudod mit hercegnő? - kérdezem kicsit közelebb menve hozzá, majd vigyorogva kezdem el kigombolni az ingem és ledobom a nadrágom, de talán az alsó így hirtelen túl sok lenne és vetem bele magam a vízbe. - Na gyere, ezt választom! - hívom magamhoz és kiúszok a szélére, hogy legalább azt is végig tudjam nézni ahogy megszabadul a ruháitól, bár nem tudom mennyire fogja bírni a nadrágom a szorítást még így is.

Meglepetten nézek rá a film említése kapcsán is. Ooké, szóval már az első részre sem figyelt oda..miattam és akkor most neki kívánna futni a másodiknak is? Igazán szereti magát önkínozni a jelek szerint. Na meg, ott nincs előnyöm, nem láttam és figyelnem kellene rá, de ez már az első résznél is kivitelezhetetlen volt lényegében. - Azt hittem soha többé nem akarsz ránézni az egyházi barátnődre. - felnevetek, múltkor eléggé úgy tűnt, hogy az apáca kiakasztotta. - Lehet, hogy tökre megsértődött és kimászik a képernyőből. - bár az egy másik film és azt hiszem hálás vagyok, hogy a régi görögök vallása sokkal szabadosabb volt, mint az európaiaké.
Békére lelek mert elfogadja a gyógyszert, hát a szándékaim jók és nem én vagyok a cukrosnéni, bár lehet valami víz nem ártott volna mellé. Mondjuk nem kezd fuldokolni, szóval elég jó a helyzet mondhatni. - Csak egy ötlet volt, a hideg jobbat tesz a fejfájásnak, mint a meleg. - nyoh, hát sose borogatták a homlokát, amikor fájt a feje? Fura srác, de most tényleg megsínyli, az alkohol nem örömmel járt kézben a bogyóival. - Órákat beszéltünk minden nap. - mosolyodom el a költői túlzáson, persze egyáltalán nem volt olyan, mint mikor együtt töltöttünk időt, de na. Azért nem lesétáltam a térképről hetekre. Még, ha egyébként nehéz is volt a szakításom után nem felhívni és közölni vele.
A szállodánál még engem is meglep a 3 órás intervallummal és megint 16-nak érzem magam, aki nagyon is izgul azon, hogy kettesben marad egy sráccal, aki tetszik neki. Az ég szerelmére, de gáz vagyok... - Nocsak, és nem aludni akarsz? - kérdezem tőle nevetve, nyilván mindenki más is röhög és ettől nekem is muszáj.
Persze a lakosztály kárpótol amúgy jóformán mindenért. Tökéletes, szerintem keresve sem találtam volna ennél megfelelőbbet. A "kettőnké" szótól megint nehéz levegőt venni, hát komolyan már... - Nem áll szándékomban senkit idehívni, emiatt ne aggódj. - mondom komolyan és muszáj a látképet csodálnom. Igen, az a medence baromi vonzónak néz ki már most is. - Milyen valami? - kicsit belezavarodom a kérdéskörbe, vagy megint szétgondolkodok egy egyszerű mondatot is. A kopogásra én is megfordulok, megérkeztek a cuccaink. Nyilván ahogy ránk néznek, rögtön csak az egyikbe pakolnak be, de legalább nem értetlenkednek, hogy két embernek minek kellett pont ez a lakosztály. Hát, igen. Pénz beszél és ki lett fizetve. És most magam sem tudom mire van szükségem. Zuhanyra, medencére... - Na? - nézek fel rá kíváncsian és pislogósan a vetkőzést látva. Nem szarozol, barátom..És felnevetek, amikor beleugrik a medencébe. Kisétálok utána és felkontyolom a hajamat. - Na jóól van! - húzom át a fejemen a ruhámat, én készültem és eleve fürdőruhában jöttem. Nem spiláztam túl a csomagolást ruhák tekintetében. Félredobom a ruhát, a napszemüveget és én is nekifutok, hogy egyben kaphassam a hideg vizet, ne szeletenként. Valahol mögötte érkezek be és lököm is el magam a medence aljától. - Istenem, kár, hogy otthon nincs egy ilyenem! - törlöm ki a szememből a vizet - Na, hálás a fejed a hűvösért? - úszom ki mellé és háttal kapaszkodom meg a szélében. - Vagy kérsz még? - fröcskölöm le, szegény, lehet nem pont a leginkább energikus nyaralótársra van éppen szüksége.

Bia & Max

- Áh az a nő azóta is kísért. - ráz ki a hideg, de azért az élmény amit összekötök vele, az igazán izgalmas, de talán a második rész is ugyanannyira maradna meg, mint az első, ha mi ketten nekiesünk, vagy még annyira sem, mert a szemem egészen biztos nem a képernyőn lenne. - Majd akkor szépen visszaküldjük. - nevetek majd vállat vonok és inkább bele sem gondolok, hogy mennyire nem bírom ezeket a filmeket, pedig beszari sem vagyok.
Azt hiszem nagyon hálás leszek neki egy félóra múlva, hogy ezt a gyógyszert a kezembe nyomta bár most a tabletták közelébe se mennék ez talán tényleg segíthet. Kicsit meglep, hogy neki talán elég volt az a pár óra beszélgetés amit a szervezés miatt bonyolítottunk le, nem nagyon volt más témánk, talán direkt, talán nem, lehet tényleg jobb volt, hogy nem beszéltünk másról, mert akkor még jobban bele őrültem volna  nagy semmibe, de így sem jobb, hogy ezt tette velem. - Jaja órákat. - forgatom meg a szemem nevetve, de talán az út tervezése annyira nem számíthatok túl nagy kommunikációnak, legalábbis annak nem, amit én akartam volna.
Szerencsére közel van a hotel így nem kell sokat a buszban töltenünk, bár a maga módján ez is egy kicsit egyedivé teszi az utat, ami sok társunk tekintetében annyira nem látok örömnek. Gigi egyenesen undorodik a körülményektől, pedig a busz nem vészes csak hát fura hangja van. Jobb is ha mindenki megnyugszik egy kicsit, elég kemény volt az ideút, legalábbis az eleje, így most pihenni kell, mert a székek annyira nem voltak kényelmesek, hogy pihentető alvás után legyünk.
- Miért szerintetek mit akarnék?- nézek főleg Biára, de nyilván már a fejemben megannyi forgatókönyv pörög, hogy nem lepődök meg, hogy mit feltételeznek rólam, ők ismernek igazán.
A szobába érve nyilván körbenézek és elégedett vagyok nem kicsit, nem véletlenül fizettem én ennyit ezért, bár minden pénzt megér, hogy látom, hogy Bia is odavan érte. - Helyes, mert ezt csak azért foglaltam, hogy kényelmes legyen és ez a része nyugis a nyaralásnak. És az a valami az a rohadt nagy türelmed, hogy ennyire tudtad tartani a távolságot hercegnő. - nekem már nehezebben ment de nem volt más választásom, és ne érezze, hogy olyan könnyű volt eljutni idáig legalábbis fejben.
Egy kicsit hezitálok, hogy mi legyen a következő lépés, mert legszívesebben aludnék, de amikor feldobja a medencézős témát, máris felcsillan a szemem és gondolkodás nélkül vetkőzök le és dobom magam be a vízbe. Mennyivel kényelmesebb, hogy nincsenek mellettünk millióan és csak mi vagyunk, azt teszünk amit akarunk ezen a helyen és nem néz majd ránk senki csúnyán ha egymást fröcsköljük, pont ahogy ő is teszi, amint beugrik utánam. Nem kell sokat várnom, hogy utánam jöjjön, de annál szebb élmény volt az a pár másodperc, ameddig ledobta a ruhát, de legnagyobb bánatomra okosabban jött és már felkészülten, bikiniben dobta be magát mellém.
- Ha lenne ilyen otthon, akkor most nem lenne ez ekkora élmény. - mondom neki miközben közelít hozzám és az arcomba nyom egy csomó vizet. - Határozottan jó, de szerintem a gyógyszer is igen nagy segítség volt, na meg az a busz, még a maradék fájást is kirázta belőlem. - megfogom a derekánál mert azt hiszem ennyi távolság elég is volt egy ideig. Túl sokat vártam és most sem leszek túl mohó, de ez a kerülgetés már kezd egy kicsit kiidegelni odalent, amit csak remélem nem érez meg, bár nem zavar, lehet nem így akarnék indítani. - Szóval most már igazán járna valami amiért ennyire jófiú voltam. - nem várok semmi reakciót, csak összezárom a köztünk lévőrést és megcsókolom, de nem húzom el, nem fogok azonnal lecsapni rá, mert még azt sem tudom, hogy igazából hogy kezeljem ezt az egészet, olyanok vagyunk, mint két kiskamasz, akik életük első szerelmi sztorijában keverednek bele. De ha nagyon úgy nézzük igazából pont ez van, mert ilyet még sosem éreztem és ez tényleg valamiben az első, nekem egészen biztos.
- De azért szólj ha nem állsz készen és a kézfogásnál meg kell állnunk. - lökök felé egy kisebb vizet nevetve, majd egy gyors csókot kap a szájára és lemerülök a vízbe, hogy ússzak egyet oda vissza, hogy nyugtassam a testem főként, és, hogy lehűtse magam. A medence másik végében jövök fel először és odaszólok neki. - Elvileg van egy flamingós matrac is valahol, valamelyik szobában, kéred, vagy beéred egyenlőre velem? - indulok vissza hozzá, közben, de már a felszínen maradva közeledem felé.

Nem tudunk fogunk-e valamikor normálisan is filmet nézni, bár ki tudja! Mindig meg lehet lepődni ugyebár, mondjuk azért elgondolkodtat, hogy pont ez jutott az eszébe program gyanánt, amikor egy köpésre itt a fehér homok és a part, ami éjszaka pont úgy tökéletes, mint nappal. Már persze annak, aki életében járt már párszor ilyen helyeken. De majd megváltoztatom a gondolatmeneteit és hiába állította magáról, hogy ő a világ leglustább embere, most kicsit meg fogom őt mozgatni. Végtére is azt mondtuk, hogy ez amolyan.."nézzük meg együtt" hét, igaz a körülmények abszolút nem olyanok, mint otthon, de hát pont ez benne a jó.
- Nálad sosem lehet tudni, Maxi. - mosolygok, a többiek meg jótékony és harsány röhögéssel mennek befelé. Most még azt se tudom, hogy...hogyan fog ez az egész kinézni. Eddig volt közöttünk egy korlát, ami mostanra eltűnt és ez merőben új helyzet. Egyszerűen át kellene gondolnom, de most nem bújhatok el előle napokra, amíg merengek. Főleg, mert egy szobában leszünk, sőt, az ő olvasatában egy ágyban is. Ahh nehéz ez...vagy csak én bolondultam meg.
- Kényelmes... - kimosolygom - ez négy embernek is igazán kényelmes. - zavartan köhintek egyet. Még, hogy a türelmem.. - Egyszerűen nem tudtam, hogy ezt hogyan mondjam el, vagy érted..jelentsem be mint valami országos hírt? Hogy nahát, szingli lettem mert beférkőztél a fejembe? - legyintek, butaság. És átjött volna, vagy találkoztunk volna.
Nem tettük, így hát most...most kell valamit kezdenünk ezzel az egésszel, és nem tudom miért olyan, mintha félnék, vagy legalábbis menekülnék tőle, pedig nem teszem. Vagy magam sem tudom. Pedig szeretek vele lenni, a közelében. Most is mosolyogva nézek utána, amikor elrohan a medencébe és ezt a szép példát magam is követem. Annnnyira hiányzott már valami ilyen, hogy el se tudom mondani! Átjár a víz hidege és erre a melegre, kifejezetten jól is jön. Persze kap egy adag vizet az arcába, hogy érezze a törődést egy kicsit. - Okkés, de azért, ha szarul vagy, akkor dőlj le inkább. Van időd vacsoráig végül is. - nézek rá komolyan, mert nyilván nem fogok megsértődni rajta meg ilyesmi, nem ez a típus vagyok. Még időm sincs elmosolyodni, mert csókkal nyomja el a reakciót és most is olyan jó, mint elsőre volt, másodjára...A mellkasán lel támaszt a szabad kezem. Jófiú, igen, határozottan az volt. Mire lefröcsköl már felsikkantok és nevetek, ez aljas volt. - Nem tudom, mi van velem. - sóhajtom a rövid csók után és elnézek utána. Még érzem az ajkamon az övét. - A matracom szeretnél lenni? - elmosolyodom, hát ez kissé nyakatekergetett ajánlat, vagy mi...de azt hiszem köztünk ez egyáltalán nem minősül furának. Sőt! - Mhm, gyere ide! - és elmegyek elé - Kérem a karjaidat. - és egyszerűen, ha kinyújtja, akkor felfekszem rájuk a vízfelszínre. Igaz, így gyakorlatilag olyan, mintha feltálalnám magam neki, de...már kit zavar az? - Szóval, mi hiányzott annyira az elmúlt két hétben? - nyújtom ki a karjaimat és lehunyom a szememet is. - Ne hagyj lesüllyedni ám! - figyelmeztetem.

Bia & Max

Amikor a többiek hitetlenkedve nevetnek fel azon, hogy tényleg aludni készülök azért megsértődheték, mert volt idő, amikor ténlyeg nem gondoltam másra, mondjuk amikor még azt sem tudtammi az, hogy szex, de akkor is. Jobban tesszük ha egy kicsit tényleg megeressük a nyugalmunkat és szétszéledünk, hogy mindenki a maga ura legyen, amíg este újra nem találkozunk, talán valami lájtos bulival felevatatnánk, hogy itt vagyunk, de majd eldöntjük együtt mi legyen.
- Hát most pedig csak ketten kell osztozkodniunk rajta.- és nem is terveztem egy percig sem mással megosztani, hiába volt nagy a száma repülőn, ott is tudtam, ha Bia nem tart velem akkor egyedül leszek ebben a nagy lakosztályban és  magam élvezem a medence nyújtotta kényelmet és hűvöset, bár magányos lett volna, makacs személyiség vagyok ilyen téren azt hiszem.
- Ez egy remek ötlet lett volna, mert akkor tudtam volna, hogy nem én vagyok egy szerencsétlen, hogy valaki olyan után futok, aki elérhetetlen. - talán csak ironikusan mondta, de nekem tényleg jól jött volna ha hamarabb meg tudom, mi lett volna másként azt ugyan nem tudom, mert lehet semmi, ha nem találkozunk, akkor nem történt volna amúgy sem semmi. Viszont így belegondolva az is lehet, hogy most nem itt tartanánk, ha korábban elmondja, mert lehet akkor nem lettem volna ennyire bátor, hogy felfedjem magam és előtte is, hogy mit érzek. Jó érzés ezen túl lenni, jó volt kimondani, megélni annyira nem, mert nyomorultul érzem magam, és annyira sebezhetőnek, pedig pont Bia az aki előtt ezt nem kellene éreznem.
Nem kell sokat lelkiznünk, talán az még ráér, de még egész biztos, hogy lesz rá lehetőségünk, mert ez a hét hosszú és ő egész végig velem lesz a jelek szerint, így inkább megvadulva dobom be magam a medencébe. Örömmel, szinte villogó szemekkel nézem végig, hogy hamar dobja le a ruhát és ugrik be mellém.
- Teljesen jól vagyok, nagyon jót tesz a fejemnek. - mondom neki, hátha meggyőzöm, hogy tényleg így van. - Ledőlni meg csak akkor fogok ha az ápolónő is velem tart. - kacsintok rá egyet, mielőtt elkapom a derekánál és adok neki egy csókot, amire már annyira van szükségem, mint egy levegővételre. Nem akarom túlgondolni ezt sem, inkább azt akarom, hogy egy csók természetes legyen köztünk és ne kelljen mindegyiket ennyire finoman megélni, így a következőt csak egy pillanat erejéig élvezheti mielőtt otthagyom az érzéssel a testében, ami az enyémben is megfordul, de a víz lehűti, ami pont jókor jön. A túloldalról kiabálok neki és választ sem várva megyek vissza hozzá. - Ahha, miért ne?- vonom meg a vállam és már használja is a testem, hogy a kezembe tartva tudjon lebegni. Nem tudok nem ránézni, ahogy becsukja a szemét és minden bizalmát nekem adja, ami ide talán nem annyira kell, de valami alapnak egész jó ez. Nagyon igyekeznem kell, hogy tudjam tartani magam valamihez, ami nem rögtön az ágyban végzendő dolog, de nehéz, látva őt, tudva, mennyire akarom már mióta is ezt és hogy megkaphatom még nehezebb.
- A szex! - vágom rá szinte azonnal nevetve, mert ebben a két hétben ez volt ami a legjobban hiányzott, na meg ő, de erre egészen pontos választ nem tudok adni, nem tudom megfogalmazni, mert ez számomra is újdonság. - Nem doblak el, de lehet ez így egy kicsit unalmas lesz. - nézek rá hunyorítva miközben állok ott a medencében,mint valam szerencsétlen és nézem a csajt, aki akár a csajom is lehetne, vagy az, vagy nem is tudom.
- Mi ez az egész most hercegnő? Elvihetlek most már egy igazi randira? - készültem, legalább ezer féle hellyel, ahova el tudom vinni itt is. Találtam egy elég fasza street food helyet, ahol nagyon sokféle gyorskajálda van és mellé még szép is a kilátás, mert az étterem annyira nem opció az ő esetében és lehet én is unnám. - Mert foglaltam két nap múlvára egy szigetet két napra, egy éjszakára, ilyen buborékos házikóval. - azt hiszem túl merész dolog volt, de bizakodó voltam és bevállaltam, hogy egyedül megyek maximum ha nem akar, vagy csak kirándulunk egyet a saját szigetünkön, ami ha csak egy napig is a miénk, de szép. - Mármint nem randinak gondoltam először, de azt hiszem most már hívhatjuk annak. - mint valami elsőbálozó esküszöm, olyan furán kérdezem meg, és szinte izgulok, hogy mit mond.

Végigmérem. Osztozkodnunk, mi? Simán el is kerülhetnénk egymást benne, akkora. Igazából, ha nagyon megnyomta volna a magabiztosat, akkor egy ennél jóval kisebb lakosztályt kér, bár ugye nem tudta, hogy Mark léte nélkül fogok utazni, tehát jogos, hogy így készült. - Szerintem azzal az osztozkodással nem lesz gond. - járatom körbe újra a tekintetemet. Tekintve, hogy két fürdőszoba is van a két hálóhoz, a suite-ok kényelmei ugyebár.
- Azt ne merd mondani, hogy a múltkor az jött le, hogy annyira viszonzatlan a dolog.. - nézek rá összehúzott szemekkel, hát érezte és én is éreztem. Jó ég, hát annyira kevés választott el akkor tőle, hogy csak hagyjak megtörténni mindent, ami jön! De az a kevés pont az a bizonyos mondat volt, amit Marknak ki kellett mondanom. A gépen rendesen meglepett mondjuk a vallomásával, ezért kellett ott elmondanom. Egyébként simán megvártam volna valami alkalmasabb időpontot..vagyis inkább alkalmat. Viszont ez már így alakult és valami beszélgetésféle még vár ránk, amivel jelenleg gondolatban sem tudok mit kezdeni. Most így is olyan..különös az egész, de ez most nem az a szexuális feszültség, mint ami filmezés közben vagy a fotózáson előjött. Ez most másmilyen és nem is tudom mihez kezdjek hirtelen vele. Jobb híján a számat rágcsálnám egy helyben, ha nem jönne a medencés dolog.
Talán a hideg nem is annyira neki kell, hanem nekem, hogy kimossa a fejemből a 16 éves tinilányok zavartságát. Látott már fürdőruhában, ültem az ölében, éreztem az erekcióját is és most mintha valami új emberré vált volna, új fénybe ezen a furcsa színpadon, ami az életünk éppen. Vígan csobbanok be mögötte és esküszöm jó. - Noh, nem szép dolog, hogy tőlem teszed függővé ám! - felnevetek..nevetnék, csak épp megelőz és a csókjától nincs kedvem nevetni, sőt, de ugye én mondtam, hogy nézzük meg ezt a hetet és ez a közeg egyébként erősen idilli, de amíg így csókol meg, tőlem egy sikátorban is ácsoroghatnánk a téli hófúvásban. De vége szakad bánatomra, a hirtelentől, pedig elgondolkodóan idióta arckifejezéssel nézek utána a vízben. Ha azt mondom, hogy meg vagyok zavarodva, az kicsit enyhe kifejezés. - Csak..fura. - vagy én vagyok fura és buggyant.
Mindenesetre felfekszem a karjaira, mintha valóban magamtól lebeghetnék és ez azért ilyen jó, mert egyébként bízom benne és ez nem tudom hogyan alakult ki. Talán amikor olyan hirtelenjében sietett a segítségemre. Hah..és most legalább nem nézek ki hajléktalanként. Jóízűen felnevetek. - Nem tiltottalak le a szexről. - jegyzem meg félig halkan, hát semmi jogom nem lett volna hozzá. Sőt, eszembe sem jutott valahogy, hogy ilyet mondjak neki. Annyira nem tudtam még mihez kezdeni a tényekkel, amikre akkor éjjel döbbentem rá főleg. - A matrac máris unatkozik? Gyalázatos.. - mosolygok, hát ő ajánlotta fel...vagy mi.
- Mi? - pattan fel a szemem és lesiklok róla, hogy ne fulladjak bele lehetőleg a medencébe. Randi? Mármint ő meg én? Jaj.. - Szigetet??? - igen, hüledezek egy sort. Szóval készült rá, vagy gondolt rá, vagy én nem is tudom mire gondolt úgy mégis. Egy randi. - Én... jó ég, erre nem lehet nemet mondani.. - harapok az ajkamba és kicsit..nagyon zavarban nézek fel rá. Most valamiért olyan, mintha ki akarna ugrani a szívem a mellkasomból. Pedig az isten szerelmére, nem egy Henry Winstonnal a kezében térdelt le elém, hogy nosza, házasodjunk össze. Beledőlök a vízbe, szegény szívemnek ez most sok. Épp csak a fejem dugom ki, muszáj, hogy lehűljek. Mu-száj. - Egyébként hogy-hogy mi ez az egész? - jut eszembe, amit először kérdezett, mielőtt ledobta rám a randi bombát egy olyan tökéletes helyszínnel, hogy az önmagában is úristenkém kategória. - Szóval megszegted volna, amit korábban mondtál. - jut eszembe - Hogy nem viszel semmi jóra, ha nem nevezzük randinak. - az ejtőernyőzés - Ahogyan megszegtem én is, hogy nem mászom be veled semmilyen medencébe. 1-1, Mr. Wood. - elmosolyodom, mert ott van bennem, ami eddig..de a randitól rendesen izgatott lettem. Abban az úristenPontVeleRandizom stílusban. Nem fogom túlélni...az tuti. - Egyébként, ha nem randinak hívtad volna, akkor minek? - kérdezem kíváncsian.

Bia & Max

Igen, tisztában voltam vele, hogy nem viszonzatlan részéről se ezaz ez egész, de mégis honnan tudtam volna, hogy szakítani akar a pasijával. Még nekem sem lehetett ekkora egóm, hogy azt higgyem ez valóban meg fog történni, vagyis lehet legbelül tudtam, de igazából csak reménykedhettem benne semmi több.
- Lejött, tudtam is, de még sosem voltam ilyen helyzetben, így talán jogos volt a tanácstalanságom és megtörtént, ami megtörtént, mégis utána annyira távolságtartó lettél, hogy inkább hittem, hogy esélytelen, mint, hogy van esélyem és ott maradjak tök kellemetlen helyzetben, ami nekem teljesen ismeretlen. - talán túl őszinte vagyok, nagyon is kinyílok neki, ami nem feltétlen jó, de én nem akarom, hogy mindig mindenki keménynek lásson kívülről ha belül nem vagyok az. Sosem voltam olyan, aki mindig sérthetetlennek akar mutatkozni, mert eddig nem is volt olyan pontja az életemnek, amiben ez akár megmutatkozhatott volna, kivéve most, amikor egymás után jönnek a dolgok, amiket még csak nem is ismerek. 
Tényleg jó érzés, ahogy a víz eléri a testem és mindenestül hűt le és tesz rendbe talán egy kicsit az egész lényemben. Az agyam persze kattog ettől tovább, de nem annyira, mint az előbb, kivéve, amikor beugrik mellém és egy olyan helyzetbe kerülünk, amit egyikünk sem nagyon ismer. 
- Márpedig a héten nem szabadulsz tőlem egykönnyen. - mondom neki majd megcsókolom, amit nem hagynék abban ha tudnám, hogy tökéletes úriember tudok maradni ha folytatom, de ezt magamnak sem ígérhetem meg, így jobb ha távolodok. Nem tart sokáig ez a távolság, és már a karjaimban is tartom, és loyan pofátlanul rávágom neki a választ, hogy még én is nevetek saját magamon. 
- El ugyan nem, de nem volt kedvem máshoz. - vonom meg a vállam lazán, pedig nagyon nem volt lza és most sem érzem a helyzet magaslatán magam, talán azért is dobom be a kérdést, ami mindig is fölöttünk lebegett. Komolyan nem tudom mi van most köztünk is lehet ki kellene deríteni, amire tökéletes alkalom a sziget, amit már korábban kibéreltem magunkak. 
- Sziget, nem tudtam mi lenne a legtökéletesebb és legextrémebb ezen a helyen, mivel elég sok mindent amúgy is beterveztünk, de ilyet egész biztos nem kaptál még, szóval egy sziget és randi. - igen tényleg elhatároztam, hogy elviszem és meg is fogom tenni, mert ha nem is mondana semmit is látnám rajta, hogy bejön neki a téma, ami óriási megkönnyebbülés a lelkemnek. 
- Igen megszegtem, mert mindent be akartam vetni, de az az igazság, hogy még én sem tudom mit vártam volna ettől az egésztől ha nem tudom azt, amit most tudok. - komolyan nem tudom mi lett volna, ha megvan neki a pasija, talán egy szép két nap, amit kangörcsök közepette töltök, vagy egy idegörlő éjszaka, fogalmam sincs, de nem kell megtudnom. - De így legalább egálban vagyunk. - húzom fel a szemöldököm nevetve, de tudom, hogy ez még korántsem az utolsó állása a játékunknak. - Mindenképpen randinak hívtam volna, csak nem mondtam volna ki, hogy te ne gondold annak, nekem az lett volna. - nevetem el magam és mivel már nem a kezemen pihen simán meg tudom érinteni, és a szemébe tudok nézni, ami annyira nem segít, de mégis jól esik. - És igen mi ez az egész Bia? Most akkor ha randi, akkor komolyan megpróbáljuk? - magamhoz húzom, de ezúttal nem csókolom meg a medence széléhez döntöm és vele szembe állok, hogy ne tudjon menekülni, főleg a kérdésem elől, mert megőrülök ha nem tudom meg legalább azt, hogy mit fogunk ezzel az egésszel kezdeni. Ha ő sem tudja, talán az lenne a legkönnyebb, mert akkor együtt ki tudnánk találni. - De nem bújkálhatsz többet ennyi ideig előlem, mert kikészítesz. - mondom neki miközben még mindig nem vagyok hajlandó elengedni őt. 

Elmosolyodom az őszinte válaszát hallva. Talán valóban ezért tudtam belevonódni ebbe az érzésbe, mert mindig őszintén kimondta, amit éppen gondolt. Mindegy volt, hogy helyes netán helytelen volt az adott helyzetben, vagyis..nyilván, mivel tudott a pasimról abszolút helytelen volt az összes szexuális célzása, de..mind igazi volt és ez annyira az agyamban duruzsolt már, hogy nem is volt más választásom igazából, csak Marknak mondani valamit, ami a végét jelentette a dolgoknak.
- Azért voltam távolságtartó, mert úgy nem voltam képes gondolkodni, ha a közelemben voltál. Ha másnap átmentem volna, szerinted mi történt volna? - de most komolyan. Remélem nem gondolja, hogy fából vagyok, én is vele akartam lenni már akkor éjjel is. Nem lehetett és őszintén, jobb is így. Nem érzem magam szar embernek, amiért a pasim háta mögött henteregtem valaki mással.
Legalább a medencében már nem kell ezen merengenem, mert tényleg és komolyan csak szeretném kiélvezni ezt az egy hetet és utána meghozom majd azt a döntést is, hogy miféle pályára fogok rálépni, ez volt a megegyezés a bátyámmal a minap. Az se lesz egy egyszerű kör, de most a fene akar ilyeneken gondolkodni, amikor itt van egy tökéletes lakosztály, medence, közel a tenger és még az összes nap előttünk áll.
- Áh, ez most fenyegetés vagy ajánlat? - bár, ha így tervez megcsókolni, akkor ez részemre is marad egy eldöntendő kérdés, mert egyszerűen retardáltként viselkedem, nem felnőttként. Akarjuk egymást, ez tiszta sor és már meg is beszéltük. Nem tudom, hogy miért viselkedem idiótán úgy mégis. Főleg nem értem, hogy miért hagyjuk abba és hagy itt, mint egy rakás hülyét, aki bambán mered utána.
Viszont a vízen fekve, alattam a karjaival, már inkább magamban próbálnám helyrerázni ezt az egészet, ugyanis Maxi gyanítom nem egy kamasz szintre lesüllyedt libával kívánja tölteni a hetet, aki ránézni is alig mer, nehogy lebukjon a kíváncsi és éhes pillantások miatt. - Ezt most bóknak veszem. - felelem mosollyal és lehunyt szemekkel, amíg nem jön az a nagy kérdés. Randi. Mármint, hogy mi ketten egy rendes randin. EGY KÜLÖN SZIGETEN. Ezért ugrom el tőle, mert ezt azért fel kell dolgozza az agyam. Komolyan kitalált egy ilyet miattunk? Nem hiszem el ezt a srácot...tényleg. - Nem tudom miért érzem úgy magam most, mint valami 16 éves az első randija előtt. - mert lényegében akkor futottak bennem ilyen érzések, amiket az izgalom, izgulás és az úúúristen keveréke szállított szét bennem. - És mégis elintézted még úgy is, hogy nem tudtad mit várj. - tényleg hihetetlen. Mert nyilván tisztában van vele, hogy nem kell nekem lehoznia a csillagokat is az égről, de melyik lány ne olvadna el egy ilyentől? Ah egek, mi lesz itt még...szegény szívem! - Legalábbis egyelőre egálban vagyunk. - bólintok kihívásnak szánt mosollyal. Szeretem, hogy tudunk egymással játszani, igazából ez plántálta őt a fejembe annyiszor. Ráadásul állta a szavát, mert a buta fotózásra is eljött. - Doh, hát milyen randi az, amiről a másik fél nem tud? - nézek fel rá egy mosollyal, ráadásul az érintésével az arcomon. Tudom nyilván, hogy ezt-azt meg kell beszélnünk, mert a repülőn nem volt egyáltalán alkalmas. De most csak ketten vagyunk.
Aminek elég élénken a tudatában vagyok most, hogy magához húz. Komolyan meg? Márpedig biztos, hogy randira készülünk, olyanra, amilyenben valószínűleg többet nem lesz részem, ahogyan eddig sem volt, mert pont olyan, mint ő maga. - Tisztázzuk le, hogy pontosan mit értesz megpróbálás alatt. - dőlök a medence szélének, jobban mondva ő dönt neki és most ebből nem tudok szokás szerint kifarolni, mint általában szoktam. Elmosolyodom. - Miért, ha együtt vagyunk, akkor nem teszem? - mintha legutóbb valami ilyesmit mondott volna. - Egyébként nem bújtam el sehová, tudtad hol vagyok, csak betartottad, amit kértem. - és milyen jól tette. Ha megint megjelent volna és beledőlünk valamibe, az nem jött volna ki jól egyáltalán. - Próbáljuk...csak nem tudom mit és hogyan, nem akarom, hogy valami lebeszélt keretben legyünk. - mondom ki bénán, de nehéz összecsomózni azt, ami a fejemben van. - A pasim akarsz lenni? - hát akkor társalogjunk így - Vagy csak szórakozás meg szex kell. - mert ugye ez is benne van a pakliban és ez is egy őszinte kimenetele lehet bárminek. És mivel tudom, hogy őszinte szokott lenni, azért tudom ennyire nyíltan megkérdezni.

Bia & Max

Tudom, hogy a kérdése költői, így csak bólintokrá mert mindeketten tudjuk, hogy ha másnap átjön már nem tudtam volna ennyire jó maradni vagy idegbeteg lettem volna azt követő napon, ami senkinek sem lett volna jó. Így azt hiszem mindent úgy csináltunk ahogy kellett, de ez az ő érdeme, de kettőnk közül csak neki van tapasztalata olyanban, ami most köztünk zajlik, legyen is az bármi, így minden megérzése jó volt.
Igazából nem agyalok sokat azon mit kellene tennünk, vagy mit nem, most mondjak vagy mit ne, csak cselekszem, beleugrok a vízbe és magamhoz húzom, hogy megcsókoljam, majd otthagyom, mert mindez így tűnt logikusnak és értelmesnek, na meg így tudom magam visszafogni a legegyszerűbb módon.
- Nem tudom, neked minek hangzik? - kérdezek vissza nevetve, mert talán mindkettő egy kicsit, nekem fenyegetés, hogy valami többet akarok majd és talán ő nem vagy fordítva és ígéret, mert nem tervezek nélküle a héten szinte semmit beleszámítva az alvást is.
Talán bombaként dobom ráa randi ötletem, amit azóta tervezek, amióta a kávézóban megbeszéltük, hogy elmegyünk messzire, a világ másik felére. Hülyeség tőlem tudom, hogy akkora bizonytalan helyzetekben is képes voltam ennyit agyalni egy tökéletes randin, amit akkor még nem is hívhattam volna annak, de megtettem és azt hiszem nagyon jól tettem akkor, hogy nekiestem az egésznek.
- Akkor jó, hogy nem vagyok ezzel egyedül. - fújom ki a levegőt, megkönnyebbülve, hogy végre kimondta ami bennem is megfogalmazódott de nem nyert még szavakat. - Tudod, nem agyaltam túl, láttam az arcodon, amikor terveztük az utat, amikor még csak szavak voltak a kávézóban és nem tervek, de már akkor fel voltál villanyozódva, és már ott is tudtam, hogy nem sima csaj leszel aki megfordul az életemben és lelép. Még ha tudtam is, hogy nem vagy szabad azt gondoltam akarom látni azt az arckifejezést, pont amit most is vágsz, nagyon sokszor és már ezért megérte volna nekem, hogy megszervezzem, ha nem is velem mentél volna el végül, mert nem akartad volna a pasid miatt, nekem megérte volna. - a végén elhalkul és nyelek egy nagyot, hogy ennyire nyálas lettem nagyjából két másodperc alatt, de nem érzem, hogy ez annyira rosszul esne, vele nem.
- Egyenlőre? - nézek rá kihívás elfogadva arckifejezéssel, majd kíváncsian kémlelem az arcát, hogy dob e rám valami kihívást de nem teszi, ahogy mondta csak egyenlőre. - Baráti együtt töltött idő? - kérdezem kicsit bizonytalanul, de még a megnevezés is rémes, így inkább csak megrázom a fejem. - Randi lett volna, az is, végülis, de lehet már akkor reménykedtem ebben. - nézek magunkra, és széles vigyor még mindig rajta ül az arcomon.
Próbálom komolyra fordítani  szót, minél közelebb érezni magamhoz a medence oldalán és felteszek egy kérdést, amire nem tudjuk a választ, és már elég sok mindenről volt szó, de a hogyan továbbról semmi. A majd megkátjuk nekem nem válasz én tudományos ember vagyok szeretem tudni a dolgok miértjét és most is tudnom kell valamit, ami kézzelfogható, és nem remény, ami eddig is a birtokomban volt.
- Kezdetnek örülnék ha minden bűntudat nélkül érhetnék hozzád, és nem kellene azon agyalnom, hogy szabad e. - szakítottak eddig okés, vonzódunk egymáshoz ez is tiszta, de szeretném ha tudná, hogy semmit nem teszek vele, amibe nem egyezik bele, ez nekem nem férne bele, mert fontos, hogy csak addig menjünk ameddig úgy gondolja mehetünk. Ismerve engem, nincsenek korlátaim, így az övéire lesz szükségünk.
- Betartottam, mert ha nem teszem sem lettem volna előrébb, igazából csak okosan taktiláztam.- persze senki sem hiszi el, de még ő sem, és ehhez hozzásegít a hülye vigyorom is, hogy ne higgyen nekem ebben az óiási kamuban.
Az általános sulis kérdésein felnevetek, de jogosan kérdezte meg, mert én is hülyén állok hozzá, de ő is, mint valami hülye tini dráma, amiben a két szereplő azt sem tudja mit kellene csinálnia. - Nekem ez új, az, hogy érzek valamit bárki iránt új, te vagy az első lány, aki miatt másra rá sem akarok nézni, de ettől függetlenül nem akarom keretek közé zárni, de azt szeretném ha nem egy pálya lennénk egymásnak az életben vagy a nyaraláson, hanem valami új, amit otthon is folytathatunk, bárhogy is alakul a hét. - teljesen jól fogalmaztam meg azt hiszem, bár elég béna vagyok ebben.
A következő szavain lefagy a mosoly az arcomon, nem azért mert ne tudnám rávágni azonnal a választ, csak annyira fura ez pont tőlem még magamnak is bevallani, hogy nem megy hirtelen. - Mindegyik, mert azt hiszem olyan pasid akarok lenni, akivel szórakozni tudsz és szexelni, nem kell ezt különválasztani, csak jól akarom érezni magam, de egyetlen egy lánnyal és ha ezt úgy hívjuk, hogy a pasid leszek akkor azt hiszem ezt akarom. - húzom ki magam büszkén, hogy ki tudtam mondani a nyilvánvalót tökéletesen megfogalmazva, szerintem.
- De azt hiszem most lépek egy lépést hátra, mert megint túl sokat volt szó a szexről és én túlságosan is rá vagyok hangolódva. - nézek lefelé és elnevetem magam. A testemmel nem tudok mit kezdeni, mert tökéletesen jelzi, hogy a kémia már akkor is működik ha éppen lelkizünk vagy mi.

Igazából csak vállat vonok egy mosollyal, magam sem tudom, hogy inkább fenyegetés vagy ajánlat kíván lenni, talán mindkettő egyszerre. Nem mintha nagyon ellenkeznék amiatt, hogy időt töltsünk együtt, végül is eddig sem volt gond azzal, hogy nem tudtunk egymáshoz szólni, nem volt miről beszélni meg ilyesmi.
Elmosolyodom, így azért oldódik a zavarom, hogy ezek szerint nem csak én érzem magamat tök furcsán, hanem ő is. Bár fogalmam sincs, hogy miért van ez így. Legyinthetnénk, hogy oh persze, hát nem változott semmi, közben meg nagyon is változott valami körülöttünk, vagy talán bennünk. Eltűnt az a bizonyos korlát, ami az elejétől kezdve megvolt, kábé onnantól, hogy megpróbált beédesgetni abba a medencébe a partin és nemet mondtam. Most pedig előáll a tökéletes és nagybetűs randi ötletével, amit így is meg úgy is annak szánt volna, csak nem akarta kimondani. De az amit mond, attól egyszerre vagyok boldog, zavart és teljesen hülye is és megérdemelné, hogy a nyakába ugorjak nagy hirtelen, amit tán meg is tennék, ha nem érezném magam még mindig egy idiótának. Arra még azért képes vagyok, hogy kinyúljak és megsimogassam az arcát. - Sosem mondott nekem senki ilyen édes dolgot. - ő meg igen és ráadásul nem a levegőbe beszél, mert nem csak egy terv, ezt átgondolta és megvalósította. Nekem pedig csak annyi a dolgom, hogy igent mondok és mehetünk is.
- Egyelőre. - bólintok egy mosollyal, mire felocsúdok a randis kábulatomból. De tényleg nem tudom hogyan adta volna elő, ha Mark még ott létezik közöttünk. Felnevetek. - Baráti időnek kicsit talán romantikus közeg lett volna, nem? - mosolygok, hát szerintem lefagytam volna abban a pillanatban, mert az úgy, talán nagyrészt azért lett volna szenvedés, mert nem lehetett volna beteljesülése semmiképpen, közben meg... - Ebben? - válik kérdővé a pillantásom, mert ez a nagy talány, hogy mi az az "ez", "ebben" és ezt talán nem ártana kitalálnunk. Vagy lehet rossz az, hogy ki akarjuk találni és nem felfedezni a dolgot?
Mondjuk ezen meglepődöm, hát ezért nem mer a közelembe jönni, mert nem tudja, hogy szabad-e? Megtámasztom a tarkóm a medence szélén és ránézek. - Bűntudat nélkül hozzám érhetsz, amikor akarsz. - és ezt komolyan mondom, hát szeretném is, ha így lenne. Már a múltkor rájöttem, hogy kifejezetten szeretem, ha megérint és én is imádok hozzáérni. - Mhmmm, hát perrrsze. - mosolyodom el, még, hogy taktikázott. A fenéket taktikázott és ezt mindketten tudjuk. És végül eljutunk a sarkalatos kérdésig is, hogy akkor tisztázzunk pár dolgot akkor kettőnkkel kapcsolatban. Csak hát ettől a vallomástól megint elnémulok egy kicsit, sose gondoltam, hogy ilyet fog nekem mondani. Tényleg. - És én is ezt szeretném, hogy ha már bemásztál a gondolataim közé, akkor maradj is ott és ne csak elméletben, hanem igazából. - aztán átmegyek általános iskolásba megint, persze más oldallal is kiegészítve, de azt hiszem már sejtem mi lesz a válasza az előbbiek alapján. Miért fektetne ebbe ennyit, ha csak le akar velem feküdni? Világos, hogy menne és mivel mindketten szabadok vagyunk...De már nem ennél a kérdéskörnél járunk.
Persze letaglóz az összetett válaszadás és már mosolygok, amikor kimondja, hogy igen, azt akarja. Velem akar lenni, mármint nem mint valami kis szeretőjével, hanem tényleg. Nekem pedig tökéletesen csendülnek ezek a szavak és baromira szuggesztív pillantásokkal méregetem, mert amennyire imádnivaló amit mond, valahol szexi is, hogy ilyen nyíltan kimondja. - Aham, hátralépsz és egyetlen árva csókot sem adsz a barátnődnek? - ellököm magam a peremtől és a nyakát átölelve, átkulcsolom a derekát a lábaimmal. - Csak egyet. - mosolyogva csókolom meg, mert ez a sok vallomás kicsit kirángatott az apátiából és talán valamikor fel is fogom, hogy most akkor együtt vagyunk, úgy tényleg. Feljebb tolom magam rajta és belemélyedek az ízébe meg az illatába. - Nem csak te kívánsz engem. - súgom végül a fülére és csalódottan nézek fel. - Azt hiszem, itt vannak a többiek. - vagyis mintha valaki az ajtót verné éppen.Olyan kelletlenül engedem el és mászom ki a medencéből, mintha a fogamat húznák. Jó vizesen beszaladok, hogy nyithassam az ajtót. Ahol tényleg ott állnak ketten. - Akkor gyertek máár, tök hideg van! - cseszem le őket rögtön, meg mert elrontották a dolgainkat éppen. - Maxi a medencében van. - szólok Kevin után és elveszek egyet a kikészített törölközők közül, hogy legalább valamennyire ne legyek vizes. Gigi persze már a minibárt fosztja és azt hiszem most sajnálja igazán, hogy lecsúszott erről a szállásról. Nem mintha sajnálnám. Lecsüccsenek a napágyra és kérdőn hallgatom az ötletet, mely szerint menjünk le a városba, vagy ha nem, hát fosszuk ki a minibárokat. - Ha el is megyünk, nekem le kell zuhanyoznom és felöltöznöm. - ami azt jelenti, hogy nekik sicc van, akármennyire barátok. - Maxi? - nézek rá kérdőn.

Bia & Max

Talán képes vagyok túlzásba vinni a dolgokat és egyből beleugrani egy nagy fejessel olyanba is, aminek már tudom, hogy nem lehet semmi eredménye, és ezért is intéztem el a szigetet. Eszembe sem jutott, hogy ez így fog alakulni, de ez csak jó nekem, nekünk, sőt ennél jobban nem alakulhatott volna és tényleg örülök, hogy Bia ennyire örül neki.
- Talán nem lett volna helyes akkor sem randinak hívni, ha tudom, hogy valaki mással jársz randizni hivatalosan. - igen barátnak elég erős lett volna, de abban igaza van, hogy nem mehetett volna randiként ha neki közben van valakije, nem akartam volna sohasem harmadik kerék lenni, de ezzel most nem kell foglalkozni. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan én terveztem, de csak pozitív irányba mozdult el minden, amiért hálás vagyok neki és ennek az egész helyzetnek. Az viszont korántsem könnyű, hogy ketten vagyunk a medencében, mint két tini, akik azt sem tudják merre nézzenek, hova nyúljanak, mit csináljanak. Ezért is teljesen jogos, hogy mi az amit szeretnék, nem azt mondom, hogy örök hűséget fogadjunk egymásnak, de szeretném tudni hányadán állunk. Az, hogy hozzáérhetek már régen nem lehetne kérdés, de teljesen jó döntésnek tartom, hogy megkérdezem, és pontosan olyan választ kapok amire egy széles mosoly jelenik meg az arcomon, már ha az eddiginél lehet még szélesebb az a vigyor. Olyan komoly választ kapok tőle, hogy még megkérdőjelezni sem tudom, de nem is akarom, csak kezdem megemészteni, hogy ez tényleg kezd jól alakulni és én ennek nagyon örülök, sőt.
- Nem megyek sehova Bia, még ha el akarsz zavarni, látod mennyire kitartó vagyok és hülye lennék ha elengednélek történjen bármi is. - próbálnék én teljesen komoly maradni, küzdök is elég erősen, de a testem és az ő jelenléte, a két hét szexmentes élet igencsak kicsinálja az agyam és a farkam, amit jelez is, és ennélfogva inkább csak hátrálok egy lépést, hogy ne sebesvonatént száguldjon ez az egész kapcsolat, hanem meglegyen minden fontos lépés, vagy aminek ilyenkor meg kell lennie, hosszú még a hét és tudom, hogy nem fogok boldogtalanul hazamenni, de nem akarok ajtóstul rontani kettőnkbe.
Annyira tudtam, hogy nem hagy lenyugodni, de valahogy vártam is, hogy lépjen és a nyakamba ugorjon már végre, amit szinte meg is tesz, de nem ez lep meg hanem a szavai.
- Sosem akarnám, hogy a barátnőm csók nélkül maradjon. - nevetek fel mielőtt kezemet a dereka köré fonva mélyedek bele a hirtelen jött csókba, ami még mindig annyira új, annyira felemelő, hogy szinte alig bírok már magammal. Amikor a hangja a fülembe duruzsol érzem, hogy minden idegszálam megfeszül és az összes vér elkezd szépen lassan lefele áramlani, az a kevés is, ami eddig feljebb lakozott. - Azt hiszem nem nagyon fogok tudni várni ha ezt csinálod velem. - kiabálok utána, mert addigra sikerült összeszednem magam mire ő már kint is van a medencéből és kinyitja az ajtót. A medence szélhez megyek és támaszkodok rá, nem lenne helyes most kiszállni, mert mindenki egészen jól rálátna Bia hatására, amit lehet nem Giginek akarok mutogatni, mert képes lenni itt helyben folytatni a nyomulást, de lehet, hogy BIa behúzna neki egyet már, amit megértenék, de na.
- Olyan kurvára szarul tudtok időzíteni. - forgatom me a szemem és kiabálok be nekik, majd meglátom közeledni Gigi alakját, aki vigyorogva ül le a medencéhez, kezébe valami itallal és lógatja be a lábát.
- Ahha mehetünk a városba, meg minden, de srácok 3 óra volt megbeszélve, és éppen valami közben voltunk szóval úgy nem tennétek meg, hogy mentek, és tali a hallban? - kérdezem tőlük, hogy levágják, hogy nagyon nincsenek most jókor itt, de nem foglalkoznak velem és meg sem mozdulnak.
- Akkor most van egy üres szobátok? - kérdezi Gigi tele szájjal, valami édességet nassolva, hát csodás, hogy mindent megeszik.
- Nincs! - vágom rá rögtön.
- Ohh, akkor külön alszotok. - néz rám csillogó szemekkel Gigi, inkább ellököm magam a medence falától és kimászok én is remélve, hogy már minden vágyam lelohasztották a vendégeink.
- Azt hiszem nem hagyhatjuk egyik szobát sem kipróbálatlanul Gigi, és ez a mi lakosztályunk, én nagyon szeretlek titeket, meg minden de ha nagyon nem akarok elmenni, akkor legalább adjatok egy fél órát, hogy elkészüljünk. - egyikük sem állt fel, hogy elinduljon és látszólag mindketten másik ruhában voltak, szóval készülnünk kellett, úgy, hogy ők megvárnak minket pontosan ott ahol most vannak.
Odasétálok Biához, és csak úgy szólalok meg,hogy ő hallja. - A fürdőt még nem is láttad, de szívesen megmutatom. - elindulok a fürdő felé, és mivel pontosan közöltem a többiekkel, hogy ne mozduljanak még talán pont annyi időnk van, hogy egy kicsit kiéljünk valamit azokból a vágyakból,ha már annyira felhúzott az előbb odalent.

Jótékony a mosolyom, valóban nem lett volna illendő randinak hívnia úgy, hogy tud a barátomról. Mellesleg azt hiszem mondtam is neki korábban, hogy pont őmiatta mi ketten nem randizhatunk. De ez az akadály most úgy mellesleg el is hárult, tehát igazából nem fontos a feltételes módokról beszélnünk. De attól még, ha ezzel előállt volna, tudja mikor hittem volna a baráti gesztus fogalmának. Egy barátot nem viszel el csak úgy szimplán egy bérelt szigetre...vagy nem az én fejemben megtörténhető dolog.
Persze különösen hat az, amit elejt arról, hogy büntetlenül szeretne hozzám érni. Ezen meglepődöm. Szóval azért nem tett semmit, mert azt hitte, nem szabad? Tehát nem csak én érzem magam különösen, hanem ő is. Mondjuk az agyam rögtön kettesbe kapcsol a "hozzáérni" szó hallatán, pedig lehet nem pont..így értette. Ajh, azt hiszem én sem vagyok eléggé rendben. Pedig tudom, hogy beszélnünk kell pár dologról. Nem tudom mondjuk, hogy pontosan mit mondjak az ő őszinte vallomásait hallva. Meglepődöm, egyszerre tesz boldoggá és hoz zavarba. - Az kétségtelen, hogy kitartó vagy. - nézek rá egy mosollyal. Eddig is mindent betartott, amit kértem tőle és ugyan beszélt mindenféléről, arról nem, hogy próbáljunk meg tényleg kezdeni egymással valamit. Valamit, amihez azt se tudom momentán hogyan fogjunk hozzá. De talán csak hagyni kellene, hogy minden menjen a maga menetében, mint eddig. Ha túlaggódom, még a végén csalódást fogok neki és magamnak is okozni. Egyszerűen csak meg kell tanulnom, hogy most ez van és ebből kell kihozni a legjobbat. Bár igen, azt mondja, hogy otthon is ennek kellene lennie, most mégis olyan mintha valamiféle buborékban lennénk, ami megvéd minket az otthoni hülyeségektől.
Ahogy pedig elhátrál tőlem, mintha legalábbis én jelenteném a bizonyos veszélyt az erényeire...na szép. - Tényleg? Akkor meg miért hátrafelé sétálsz? - már hátsó szándékkal mosolygok és igen, jóformán a nyakába mászom, de hát most mondta az imént, hogy együtt vagyunk. Akkor tehát szabad és nem tilos ez sem. Nem tudom megunom-e valaha ezt az érzést, de most baromira élvezem. De az a dörömbölés darabokra zúzza az élményt. Az ajtóból fordulok vissza egy mosollyal. - Hogy őszinte vagyok? - nevetek és megyek is az ajtóhoz. Valahogy kétlem, hogy egy meglepetés szobaszerviz lenne. Ééés valóban nem az. Gigiék állnak előttem én pedig csöpögök a padlóra. Maxit meg...lehet lecseszném, hogy ne mondja már ki a nyilvánvalót...Gondolom Gigi pont azért jött, hogy ne történjen semmi. Szerintem nem hiszi el, hogy tényleg valami normális alakul közöttünk és nem csak valami szextúrára jöttünk.
Kev rám vigyorog és mindketten követjük Gigit, aki..mint ahogyan gondoltam is, rögtön valami kósza ajánlatot kíván tenni Maxinak, ráadásul egyáltalán nem zavarja, hogy én is a társaságban vagyok. Komolyan egy idióta. De nem szólok bele, csak felnevetek Maxi válaszán. Ez elég erős elutasítás volt ismételten. Vajon mennyi kell még az önérzetnének? Kíváncsian nézem a delikvenst, ahogy felém sétál. Fél órát mondott, annyi idő alatt simán elkészülök. Követem befelé és próbálok nem nevetni egyet. - Aham, megmutatod. - még a hangom is szkeptikus, végtére is mit kell megmutatni egy fürdőszobán? Mhmm.. - Várj, azért valami..ruhát mondjuk vinnék be magammal. - mert nem kívánok igazság szerint anélkül mászkálni a többiek előtt...Szóval a szobánkba megyek és kisebb turkálás után kihúzok egy ruhát meg egy szett fehérneműt. Ráadásképp vizes bőrrel most mindent hűvösebbnek érzek. - Neked...nem kellene valami? - mérem végig, mert ugyan most alsónadrágban van, de attól még neki is fel kellene öltöznie. Megállok előtte és sunyin elmosolyodom. - Egyébként...remélem semmi butaság nem jár a fejedben. - bökök kifelé a fejemmel, végtére is vannak itt mások is és remélem, hogy nem gondoltad, hogy... - Gyors zuhany fér bele. - a keretbe, megsimogatom az arcát és beszaladok a fürdőbe. Azt mégse mondhatom neki, hogy hát megmoshatjuk egymás hátát..mert milyen már. De a gondolat, hogy Gigiék kint vannak, tehát nekünk csendben kell lennünk és normálisan viselkednünk...valahol igazán érdekes. - Segítesz? - fordulok háttal, kösse ki a fürdőruha felsőt. - Szóval Gigi még nem adta fel...micsoda egy ribanc. - motyogok, nyilván nem rá haragszom, hanem a csajt tartom ordítóan pofátlannak. Duurván annak.

Bia & Max

Lenne ötletem, hogy folytassuk a medencében elkezdett sztorit, és ha nem vernék be majdnem az ajtót, azt hiszem itt helyben tudtuk volna valami egészen kalandos és új felé vinni a kapcsolatunkat, mert nekem már nagyon szükségem volt rá. A barátnőm ez a szó jár a fejemben, amit az ő szájából hallottam először, tetszik, nem kell megszoknom, mert természetesen hat pedig nekem soha nem volt még barátnőm, már mint ebben az értelemben, olyan vagyok mint egy tini fiú első szerelembe esve csak kevésbé ragyás, és sokkal több pénzem van, mint bármely gimisnek. Menő gimis vagyok lélekben, és pontosan olyan kanos is, de minden tervemet törik szét, amikor belép Kevin és Gigi az ajtón.
Ahelyett, hogy visszajönne Bia, csak Gigi csatlakozik hozzám és hogy nehogy feltűnően izgatott legyek a közelében a medence széléhez megyek és nekitámaszkodok. Még mindig próbálkozik, amin nevetnem kell, de leszerelem, nem azért mert pontosan pár méterre van tőle a csajom, hanem mert komolyan még csak rá sem tudnék most más nőre nézni,d e nem is akarok, hiába tisztáztam már vele a repülőn is, most is megteszem, de szerintem ez egy több körös meló lesz a hétre. Még nem tudom a többiek előtt hogyan kellene viselkednünk, de majd ügyesek leszünk, nem tudom mit kell csinálni ilyenkor.
Végül csak kimászok a medencéből, hogy elinduljunk elkészülni, de eszem ágában sincs egyedül elengedni Biát, hiába van több fürdő legalább csak egy kicsit hadd kapjak még belőle, éppen, hogy elkezdtük megízlelni egymást, de hála nekik ennyi is jutott belőle vagy nem.
Amíg elszalad ruháért érzem magamon Gigi méregető tekintetét, amire csak egy enyhe mosolyt dobok felé, és hátat fordítok neki, nem tudom mennyire látszik át az alsónadrágom.
- Van bent törölköző és a fürdő a szobából nyílik. - elindulok utána, nem törődve azzal, hogy egy szál törölközben kell esetleg flangálnom előttünk. Sosem voltam túlságosan szégyenlős és ez nem változik meg szerintem sosem és egy törölköző még belefér simán.
- Mit értesz butaság alatt? - kérdezem miközben közelebb lépek, hogy segítsem megszabadulni a fürdőruhától. A füléhez hajolok és adok egy puszit mögé. - Ez már az lenne?- kérdezem mintha tökre nem vágnám mire gondol pontosan. A nyakánál folytatom a csók osztást és közben simán félredobom a felsőjét. - Vagy ez még simán belefér? - vállánál fogva magam felé fordítom és igyekszem nem elkalandozni a tekintetemmel rajta, mert próbálok még így is korlátok között maradni a fürdésnél, pedig egyre jobban vesztem el a saját kontrollom. - Szerintem fél órába sok minden belefér és tuti, hogy papírvékonyak a falak, de majd kedves leszek. - vigyorgok rá már teljesen agyatlanul és megcsókolom, miközben teljesen magamhoz húzom és vele együtt kezdek tolatni egyenesen a zuhany alá. A falnak döntöm és egy kicsit elengedem az egyik kezemmel, hogy legalább alapzajnak beindítsam a zuhanyt és már zúdul lis ránk az elég menőn kialakított vízesés hatású víz.  

Gigi egy ribanc, erre nem is tudok mást mondani. Lehetett volna egy érdekes és izgalmas pár óránk ebben az új felállásban, amibe viszont még gondolati szinten sem hagynak beleszokni, mert rögtön be kell állítani. Mint valami nyári tábor, ahol rögtön szaladjunk is ki, hogy feltérképezzük a helyet. Ezért vereget vállon Kevin is és vág tök ártatlan arcot, hát ja, nyilván Gigi magával cipelte terelésnek, hogy ne legyen már olyan rohadtul feltűnő. Gondolom egyedül nem mert beállítani. Igazából nem válogatok nagyon és végül azt a hülye melltartót is egyszerűen az ágyra ejtem. Tudom, még a kipakolásig se jutottam el, na nem mintha Maxi tette volna. Gyakorlatilag így csak egy bugyira van szükségem, na meg némi halk nevetésre. - Utálok törölközőben flangálni bárhol. - persze, ilyen mélységekben nem ismer, de sose értettem ezt a törcsis dolgot. Ott állsz bent, akkor már szárazon jössz ki, nem? - Én nélküle jobban szeretem, de hát.. - vállat vonok egy profán mosollyal, mert ugyebár ezt is keresztül húzgálták nekünk az imént. Remélem Gigi kiszlopálja addig is a minibárt a szobából, hogy később ezzel is mi szenvedjünk. Pusztán azért, mert Maxi nem akarta szexbabának használni a héten. Felkapom a tusfürdőmet is, mert hiába ad a szálloda..az nem olyan.
Bevonulunk a fürdőbe, amit sejtek, hogy mennyire kitűnő ötlet jelen pillanatban és lerakom azt a pár dolgot, ami nálam van. Egyedül a hajamra fog kelleni törölköző, mert a turbánban ücsörgést viszont órákig képes lennék művelni.
Hátat fordítok neki egy intő figyelmeztetéssel, ami szerint nem kellene, hogy bármit is csináljunk itt. Ezért kellett volna NEKEM átmenni a másik szoba fürdőjébe mondjuk. Kioldja a felsőt, de nem ettől sóhajtok, hanem a bolond és izgató szájától. - Nem, ez nem. - bár ezt sem kellene, rossz ösvényekre visz. Eldobja a felsőm és igazából hogy a fenébe ne izgulnék azon, hogy mit szól hozzám teljes fedetlenségben. Végtére is a pasim és először fog így látni. - Még ez sem. - de attól még jól esik és egyre inkább szeretném a többieket elküldeni a fenébe, hogy igenis hagyják meg nekünk is az időt..bármire. A csípőmnél szándékosan nem oldom ki a pántokat, bár meg is fordít és fel kell néznem rá. - Kedves? Úgy érted kedvesen megmosod a hátamat? - kaján a mosolyom, nyilván nem erre gondolt, ahogyan én sem erre gondolok most, de fel kell dobnom neki a labdát, no! Átölelem a csókban, izgató a bőrét az enyémen érezni és már nincs kedvem nevetgélni, amikor a falnak dönt és..ránk zúdul a víz. Az alsója korca alá fúrom az ujjaimat és megtolom rajta lefelé. - Vagy fenn kívánod hagyni? - nyilván zajban vagyunk és nincs kedvem kiabálni, a végén még Gigi idejön hallgatózni is. Nekünk annyi mindenre kellene most idő, például, hogy had gyönyörködjek benne a magam örömére és had érhessek hozzá, ahol akarok és úgy, ahogy akarok. Kioldom az alsóm pántjait is és szuszogva csókolom át belé a kíváncsiságomat. - Ha kedves leszel, nem megyünk sehová. - mondom ki egyenesen, ami a fejemben van. Felsimulok rá, az ujjaim az oldalán simogatnak lefelé és annyival egyszerűbb volt neki a zuhanyzón kívül azt mondani, hogy semmi ne járjon a fejében, amikor az enyém meg tele van vele. - Had legyek a tiéd. - súgom a szájára. Aztán döntsön, mert az óra nem áll meg, sőt.

Bia & Max

Az időzítés miatt még számolok majd velük, de tudom miért tette Gigi ha nem lenne elég átlátszó az érkezése még rátesz egy lapáttal, azzal, hogy nyomul. De most komolyan annyira hihetetlen, hogy egyszer nem vagyok olyan, mint mindig.
Direkt feltűnően kérdezem meg, hogy megmutasam e neki a fürdőt, nem érdekel mennyire zavarja őket, hogy éppen ők zavartak bele valamibe.
- Direkt húzod az agyam ugye? - kérdezem idegesen végig nézve rajta, már látva lelki szemeim előtt őt minden nélkül és annyira utálom most  a kinti kettőt, hogy még nem hagytak nekünk időt. Elvileg mondjuk egy csoportos nyaraláson vagyunk így nem nagyon haragudhatnék rájuk, hogy együtt akarnak belevágni a város felfedezésébe, de azért lehetett volna ezt a megbeszélt időben is.
A fürdőbe lépve azért még próbálunk egy kicsit kulturáltan, minden nyomás nélkül társalogni, vagyis Bia, én már akkor elkattanok, amikor közelébe megyek és leveszem róla a felsőt. A nyakát csókolom és célom, hogy ugyanannyira el legyen kábulva ettől ez egésztől mint én. Mert nem tudom mennyire fog érdekelni, hogy várnak kint, mert amikor felém fordul egyszerűen tapasztom rá az ajkaimat az övére, kizárok mindent, ami nem mi vagyunk és bemegyek vele a zuhany alá. - Kedves leszek és nem mutatom meg nekik mennyire kibaszott mázlista vagyok, hogy egy ilyen kibaszott dögös csaj a csajom. - nem beszélni akarok, de mégis úgy érzem meg kell neki mondanom, hogy mennyire levesz a lábamról és nem úgy, mint bárki más, mert ő folyton benne van a fejemben és nem csak akkor amikor előttem van félmeztelenül, hanem mindig, akkor is ha fekszek az ágyon, vagy ha az irodában bámulom a falat, mert éppen eszembe jutott és vigyorogva nézek ki a fejemből, amiért már az elmúlt két hétben egy csomószor néztek hülyének. Azt akarom, hogy tudja, hogynem egy estére kell nekem, bár fogalmam sincs mit hozunk ki ebből, de mindent ki akarok, amit lehet, teljesen akarom őt, mindenhogy, még akkor is, amikor nem lesz minden ennyire tökéletes körülöttünk.
Az agyamban már semmi vér nem pumpál, így amikor érzem, hogy a lábamat éri a bugyija, szorosabban húzom magamhoz és csókolom. - Már régen csak az enyém vagy, csak olyan kurva makacs vagy, hogy erre nem jöttél rá hamarabb.- lehelem az ajkaira, miközben csöpög rólunk a kellemes víz. A nadrágomat gyorsan tolom le, mert azt hiszem eddig bírtam mindenféle kedvességet. Kezemmel az öléhez nyúlok és elengedem az ajkait az enyémmel, és miközben a csiklójához érek végig az arcát figyelem.
- Olyan kibaszott gyönyörű vagy. - a nyakát célzom meg és vad csókokat lehelek rá miközben az ujjamimmal már nagyban dolgozom odalent. - Nagyon régen vártam már erre. - mintha nem tudnám befogni, de az agyam ennél a pontnál már nem akar uralkodni a testemen és felemelem, hogy olyan pozícióba kerüljünk, ahol már nem kell semmit tennünk, hogy végre teljesüljön, amire hetek óta vágyunk.
Óvatosan eresztem magamra, olyan könnyű, hogy alig kell bármit is tennem, a lábait magam köré fonva ültetem magamra. Lassan csúszok bele és minden igyekezetem ellenére, sem sikerül halkan felnyögnöm, amire elnevetem magam. Hiába a szenvedély ami köztünk van, vele nem tudom nem jól érezni magam és nem teljesen gyereknek és egyszerre vadnak érezni magam. - Baszki! - hangom cseppet sem arról árulkodik, hogy kedves tudnék lenni vagy halk, vagy óvatos.

Mondjuk azt, hogy a rossz időzítés lehet véletlen is. Gigi részéről viszont nem volt itt semmiféle véletlen. Direkt akart idejönni, bár nem tudom miért. Ha tényleg csináltunk volna valamit, egyszerűen nem engedtem volna be. Így meg nem mondhattam azt neki, hogy húzzon a fenébe. Maxi mondjuk megpróbálta és annyit is hatott. Akkor elindul szépen a 30 percünk és ennyit arról, hogy 3 óra múlva találkozunk egy vacsorára a városban. - Nem, drága..csak megmondom az igazat. - meg oké, húzom is az agyát egy kicsit. Nem mintha a fennálló helyzettel jelenleg tudnánk mit kezdeni, nekem mindenesetre hajat kell mosnom, ugyanis a szedett-vedett kontyom is tiszta víz és hiába van kint meleg, bent megy a klíma, ami azt eredményezi, hogy már didergek egy kicsit.
Egy fürdőszobába bejönni pedig nyilván nem vendégfogadósan jó ötlet, sőt, de izgat az, hogy ilyen közel vagyunk és annyira nem szabad, hogy amikor eldobja a fürdőruha felsőmet, már libabőrös vagyok. Most inthetném csendre, hogy nem csinálunk semmit, csak szépen és gyorsban lezuhanyzunk, aztán megyünk szépen a többiekkel és mindent, amit ma délután elhalasztottunk meg eltiniztünk, áttoljuk éjszakára. A csókja és annak forrósága mondjuk felülírja a tervemet, tipikusan "mi" helyzet, hogy kigondolok valamit, jön ő és minden másképp történik meg. A zuhany langyos vize kellemesen simogató, de a pillantása nem kevésbé. Mosolyogva nézek rá. - Iigazán nagyon kedves tőled, tényleg, hogy így tekintettel vagy rájuk is. - de a bókot elcsomagolom a szívembe. Szóval ilyennek lát? A tarkójára simogatva csókolom meg. Bolond srác, de úgy néz ki, hogy az ÉN bolondom. És talán pont ez húz el engem is annyira, meg az egymáshoz súrlódó bőrünk és a csókja íze, hogy némán adom a beleegyezésem a vágyaimnak és félresöpröm a fürdőruha alsót egy okos kis mozdulattal. Felajánlom magam neki, erre nincs jobb szó és azt akarom, hogy fogadja is el. - Már réégen? - harapok finoman az alsó ajkába, miket nem mond. - Igen, rettentő makacs vagyok. - bólogatnék is, de nem akarok és mivel végre megérint, halk nyögéssel adózom az érzésnek és enyhe terpeszbe lépve kitolom a csípőmet is. Ooké, ezzel el tudnánk lenni egy ideig és túl odaadóan tudnék dorombolni a kezei alatt. A csuklójára simítom a kezem, hogy érezzem az izmok finom mozgását. Gyönyörű? - A végén zavarba jövök. - nem, mert ebben a helyzetben mondja és ez inkább hat izgatóan most tőle, mintsem zavarbaejtőnek. Jaj, a fenébe..én is kívánom és megveszek azért, hogy simogasson még. Megkapaszkodom a vállaiban és kérés nélkül is a dereka köré fonom a lábaimat. Érzem, hogy akarja, hogy ruganyosan és keményen nyomódik hozzám. Huh.. - Akkor gyere.. - kérem rá, hát ne húzzon, ne most. És kicsit benn is szakad a levegőm, amikor belém nyomul. Nem csak ő nyög fel hangosan, hanem én is. Szoknia kell a testemnek, csak éppen időt nem akarok most hagyni rá. A hajába simogatok, megfeszülnek az izmaim is a feszítő, kitöltő érzéstől. Van ez a pár másodperc, amikor teljesen összekapcsolódsz a másikkal és ezt most én követelem ki, mert rátolom magamat. Nem baj, ha fáj egy kicsit, tökéletes. - Nem fogok eltörni. - ne legyen finom, ne gondolkodjon most semmiben, bár ebben a pózban én magam sokat nem tudok tenni, de bejön, hogy ő adhatja meg a ritmust. Sikerül rajta mozdulni egy kicsit és visszaereszkedni is. - Kérlek.. - súgom a fülére és kicsit lazítok a lábaimon, hogy maradjon tere. Csak ne szenvedtessen meg.

Bia & Max

Pontosan tudom mire játszik a szavaival, de el is éri a várt hatást, bár nekem annyira nehéz már tartani magam, hogy talán haragudnom kellene rá, hogy minden szavával csak egyre jobban bolondít magába, és akarok pontosan bele kerülni. Azt hiszem nem lesz egyszerű elkészülni fél óra alatt, mondhattam volna kicsit többet, hátha akkor elmennek addig a vendégeink. Nagyon jól érzik magukat és mintha az ő lakosztályuk lenne olyan kényelembe csapják magukat. Tehát nem kell sietnünk, mert nagyon úgy néz ki, hogy senki nem fog ránk törni, vagy mégis.
A zuhany alá már egyáltalán nem tiszta fejjel megyek be vele, kell a hidegzuhany a testemnek, hogy ne vessem rá olyan vadul magam, mint amennyire megtenném ha nem ő lenne az. Vele nem érzem, hogy egy gyors menet elég lesz., hogy csillapodjon a vágyam iránta, az a baj, hogy tudom ha megtesszük most ez csak rosszabb lesz, a következő alkalomig annyira fogom akarni őt.
- Ahha, nagyon rendes vagyok. - motyogom miközben nehezen szakadok már tőle, minden értelemben többet akarok és ő megadja az utolsó beleegyezést is, amit tudat alatt lehet, hogy vártam és ledobja a bugyit is, amitől totálisan megőrülök. - Nagyon makacs vagy. - nevetek az ajkai közé, próbálva nem teljesen elszállni és úgy bánni vele, ahogy jár neki, mindent megadva neki, hogy ez az első alkalom igencsak emlékezetes legyen és ne egy sima zuhany szex, amiből egész biztosan nem ez lesz az utolsó.
Nem akarok sokat várni az érintésekkel, szinte azonnal akcióba lendülnek a kezeim, és úgy érzem minden érzelem önti el az agyam, nem egyszerűen akarom őt hanem minenét akrom és talán a sok várakozás az, ami most ennyire nem enged várni semmire és az aranyos zavarához csak egy mosollyal tudok válaszolni, pedig lenne mit mondanom, de most egyszerűen nem megy.
Biztatóan, szinte kéri, hogy induljunk el azon az úton, ami eddig rendesen húzta az agyunkat, de nekem nem is kell több, könnyedén emelem fel és csúszok bele, nem foglalkozva semmivel belenyögök a mozdulatba, amint érzem végre, hogy körülölel.
Szinte alig bírok magammal, próbálok óvatos lenni, és nem bénázni, sem három perc alatt, minden energiámat feldolgozni, mert érzem, hogy amint  benne vagyok már nehezebben uralkodok a testemen és talán kicsit erősebben kezdem el mozgatni a csípőm, miközben a fenekénél fogva tartom magamon, és eszem ágában sincs őt elengedni.
- Ebben egészen biztos vagy? - szinte érzem, hogy minden félelem bebizonyosodik és ahogyan egyre jobban és jobban mozgok benne, nem azt érzem, hogy felszabadulok, hanem hogy többet akarok ebből a  lányból. Nehezen tudom felfogni, de annál könnyebben fogadom el, hogy ő tényleg olyan lány, vagy igazából az a lány, aki mellett nincs szükségem másra, mert benne minden megvan, amit sosem kerestem, de mégis legbelül tudtam, hogy szükségem van rá.
Az egyik kezemmel a falnak támaszkodok, a másikkal őt tartom magamon és már érzem, hogy nem fogom sokáig bírni, de eszem ágában nincs előtte elmenni. Azt hiszem nem vagyok halk, mert olyan intenzíven érzem őt magamon, hogy nem akarom visszafojtani az élvezetemen és leszarom mit hallanak odakint, de valószínleg mindent. - Azt hiszem nagy bajban leszünk. - nevetek fel, az ajkaira lehelve, miközben megcsókolom és erősen koncentrálnom kell, hogy ne én legyek aki először eldurran.

Már-már egészen ijesztőnek hat az az elemi vágy, amivel rám tud nézni hirtelen. Persze, nevezhetnénk egy tök ártatlan kijelentésnek, amit mondtam..de azért nem egészen úgy van. Igazából baromira imádom, ahogy rám néz. Mintha tényleg minden üres bók igazi lenne, hogy gyönyörűnek lát, hogy komolyan gondolja velem, hogy én váltok ki belőle ilyen hatást. Nem gondoltam azt eddig sem, hogy hazudik, de mindenki él a költői túlzásokkal..nem? Lehet, hogy én csak erre gondoltam.
Ráadásképp fél órát mondtunk és nettó tahóság lenne a részünkről, ha mást csinálnánk helyette. Na meg...még, ha egyértelmű is volt, hogy megzavartak minket valaminek az elején, beengedtük őket, ergo..most nem lehet szó semmiféle időhúzásról. Pedig a jelenléte semmi kétséget sem hagy afelől, hogy mi fog történni. És a fenébe is, akarom is, hogy megtörténjen, úgy is, hogy az idő nem alkalmas rá, a hely meg..hát definiálható úgy is, hogy lehetőségképp tökéletes. Pedig komolyan gondoltam, hogy nem kellene..látszik, hogy már annyi is elég a változtatáshoz, hogy csak segít levenni a fürdőruha felsőmet.
És mintha minden gondolatunk egyfelé pendülne, úgy tol be a zuhany alá. Kívánom őt magamba, hogy megtudjam milyen és nem csak szerinte vár rám rég, nekem is ugyanúgy várnom kellett rá, bár talán nekem később jutott eszembe a dolog. - Biztos értékelni fogják, hogy milyen rendes vagy. - hát még én mennyire fogom értékelni, mert megadom neki a zöldutat, hogy ne gondolkodjon már annyit. Tudatosan irányított be engem ide, akkor had csináljak pár dolgot én is tudatosan. - Ha tudnád... - belemosolygok a csókba, báár mondjuk lehet most már van fogalma róla, mennyire is vagyok makacs természet. Egyébként legalább annyira, mint amennyire ő kitartó, szóval azt hiszem nem hordozunk rossz tulajdonságokat...
Megrándul az alhasam, végre megérint és imádom, hogy odaadó, óvatos, ezt átcsókolom a szájába egy sóhajjal, tudom, hogy előkészít magára és meg is fogom adni neki, amit mindketten szeretnénk. Annak a pillanatai pedig fantasztikusak, feszítőek és kicsit sajgósak is, de új nekem, a testemnek és én zárom le a mozdulatot, már csak el kell találnom újra a levegővétel alapjait, de imádom a nyögését, a kezem alatt érezni a megfeszülő izmokat. Jahj drága, nem kell magadat visszafogni cseppet sem...
Elégedett nyögéssel fogadom magamba újra meg újra és könnyen kapaszkodom, mert megtart, nekem csak élvezkedés jut. Az ajkamba harapva nézek rá, édes, hogy még most is próbálja magát tartani, pedig érzem minden rezdülését és tudom, hogy hogyan vágyja. - Egészen biztos. - szorítok rá a farkára, értse meg, ez most nem az a pillanat, amikor teljes figyelmet kap mindkét fél tetőtől talpig. Ugyanazt akarjuk: kefélni egy istenit ennél a falnál. És végre maradéktalanul átadhatom magam a mozdulatainak, a lökései mélységének, hát a csempének döntöm a fejem és elnyögöm az érzést, had irigyeljen még ez a helyiség is. Nekem most erre van szükségem, a feszes tempóra, hogy kapaszkodhassak a vállába, vigaszt nyerjen a tenyerem a hátán. Mélyről szuszogok, istenem, ezt kár lett volna tényleg kihagynunk most. Meg egyébként is.
A nyögései a fülemben visszhangoznak, keverednek az enyémekkel és imádom, hogy teszi, amire hajtja az ösztöne. Még elmosolyodni sincs érkezésem, annyira rá figyelek, hát kit érdekel, mit hallanak odakint. Ők jöttek be, sejthették, hogy nem kártyáztunk. - Nem érdekelnek. - nyögöm hülyén a szájára, nincs levegőm a csókjához, semmihez sincs, hagyjon elveszni magától, ne rajtuk gondolkodjon... - Élvezz nekem.. - nyögöm a fülébe, mert valahol talán most egy ribinek gondol, bár..kétlem, de akkor sem vágyom másra, csak arra, hogy érezzem megremegni, élvezzen el míg bennem van. Mielőtt megmukkanna, a szájára tapasztom az enyémet, igy a nyögéseim kettőnk között maradnak és képes vagyok vele mozdulni, elébe menni és viszonozni is. Talán még most sikerül felfognom, mennyire akartam is ezt a srácot.

Bia & Max

Talán nem is akartam várni egy perccel sem többet, amint lekerült róla a felső, de még volt bennem némi tartás, hogy ne azonnal essek neki, bár éreztem, hogy minden energiámmal azon kell lennem, hogy ne olyan legyek, mint amikor elborul az agyam és csak az érdekel, hogy én kielégüljek. Ilyen téren sokszor kibaszott önző vagyok, de most a testem is jelez, hogy nem kellene, és az agyam is pontosan azokat az utasításokat mondja, amit ilyenkor kell. Talán nem túl óvatosan indulok el vele a zuhany alá, és kell is a víz a fejemre, hogy lehiggadjak, de amikor a bugyit magától veszi le, már nem nagyon ér semmit sem a hülye víz és az sem, hogy valószínűleg mindent fognak odakint hallani. Talán ez egy jó jel lesz Giginek, hogy jobb ha elfelejt engem, mert a lehető legjobb kezekben vagyok.
Még a legintimebb pillanatokban is el tudom nevetni magam azon, hogy mennyire bolondok vagyunk, ez a jelző és a viselkedés sosem fog rólunk leválni és ez a játékosság kell is közénk, mert most még rendben van, hogy itt vagyunk egy idegen városban, de az életben annyi mindennel kell majd szembe néznünk, hogy pont ez a természetes gyermeki viselkedés fog minket kirántani a szarból.
A makacssága sosem ismert határokat feszeget nálam, sokáig bírtam szex nélkül, mert annyira megbolondított, hogy nem is tudtam volna az ő testén kívül máshoz hozzáérni, de az övéről már olyan régóta áhítozik a farkam, hogy nem is tudom leplezni, bár előtt azelőtt sem ment, hogy megtudtam volna, hogy már teljesen szabad a pálya, és a mienk a világ.
A kezem azonnal mozgásba kezd odalent, óvatosan, de játékos mozdulatokkal, miközben őt figyelem és csókolom, mert nem érzem, hogy egy másodpercre is el tudnék szakadni tőle. Elég gyorsan kerül le mindenkiről az összes felesleges ruha, ami elég okot ad arra, hogy kicsit tovább menjünk.
szinte azonnal emelem is magamra, és amint a testünk engedi már benne is vagyok, nem kell őt jobban felkészítenem, mert úgy csúszok bele, mintha mindig is összeillettünk volna. Nem is tudom halkan folytatni a mozgásunkat, mert minden döfésnél érzem, hogy egyre jobban és jobban akarom őt. Miért nem enyhíti a feszítés, amikor már az akció közben vagyunk? Újfajta vágy ez, amit érzek, pedig meg sem tudom számolni hány nővel voltam ezelőtt, de ez valami egészen más. Ennyit számítana, hogy az érzelmek is jelen vannak? Mert azt hiszem itt erősen lüktet a férfiafássgomon kívül a szívem is, és nem csak azért mert már szinte levegőt sem kapok annyira akarom őt, hanem mert határozottan több van itt, mint egy gyors szex.
Érzem, hogy nem bírok magammal, jelzem neki, hogy nem fog a kintieknek tetszeni és azt is, hogy még bírni sem fogom, mint egy kanos nyúl, úgy fogok elrobbani akár perceken belül. Amikor a hangja a fülemet éri, libabőrös leszek és a csókja teljesen összezavar, nem is tudom tovább tartani magam, elszakadok az ajkaitól, mert érzem, hogy megremeg az egész testem és egy szinte rohadt hangos nyögéssel élvezek bele, intenzív és igencsak kielégítő orgazmus fut végig az egész testemen, de nem hagyom abba még, bár már sokkal lassabban mozgok benne, de még nem tudom elengedni, pedig tudom, hogy el kell. Óvatosan húzom ki magam belőle, és a homlokomat az övére tapasztom, majd elnevetem magam, de nem az a kéjes vigyorral, hanem azt érzem boldog vagyok. Leeresztem a földre és a falnak támasztom mindkét kezem, miközben őt a falhoz zárom azzal. Megcsókolom, mert tudom, hogy most nagyjából ennyi volt a kettős kalandunkat és ki kell menni a csapathoz, pedig semmi kedvem hozzá. Az sem érdekelne, ha egész nap csak rejtvénytfejtenénk, mert még azt is élvezném vele.
- Erre bármennyit megérte várni. - nevetek bele a csókba és lekapok egy odakészített tusfürdőt és nyomok a kezemre egy adagot. - Na akkor hadd mossam meg a hátad, ha már kérted kint. - kacsintok rá majd megint megcsókolom, mert nem tudom, hogy fogom beérni enélkül most, hogy kiszabadulunk innen.

Nem tudom mennyire lepem meg azzal, hogy elmúlik ez az egész kinti tinédzseres zavarom, mert most már nagyon is valódi vágyak gördítenek maguk alá. Az a mosolyogtató, hogy a gimiben kijelentettem többször is, hogy soha nem érnék Maxim Woodhoz, hát fúj és most tessék. Egyenesen hozzá akarok érni és azt akarom, hogy ő is érjen hozzám, hogy csússzon belém és keféljünk végre egy jóízűt és ha ez egy zuhany alatt történik, hát akkor ott. Egy csoporttársam mindig azt szokta mondogatni, hogy légyott helynek, sörnyitónak és szexuális segédeszköznek bármi megteszi. Ebben az esetben most a saját lakosztályunkban kellett menekülőre fognunk, de kit zavar ez? Nekem egy sötét sarok is kiváló lett volna.
Nyögéseink lecsorognak a falakról, beburkolnak minket és még ha kint hallják is, már annyira nem érdekel. Csak ő érdekel és az, ahogy mozdul bennem, hogy hozzám simul a teste és hozzáérhetek közben. Minden más csak díszlet, hívság, ami nem fontos. Nem is a saját élvezetemet kergetem, hanem a kettőnkét. De mélyen igazából azt szeretném, hogy ő élvezzen el. Szükségem van rá, hogy megtörténjen, hogy érezzem amikor megremeg. Nem is tudom ez most miért ilyen fontos nekem. Talán, hogy adhassak neki valamit, eddig meglehetősen elzárkózó voltam jóformán minden elől.
Ebben a tudatban súgom a csókba, hogy mit akarok. Ki is támasztok, hogy csak éreznem kelljen, a végét pedig vele együtt nyögöm el, a nyakába temetem az arcom egy mosollyal. Szeretem, hogy még nem áll meg és nem tűnik el előlem rögtön, mintha legalábbis valamiféle bűnt követtünk volna el...Dorombolok a lassú mozdulatoktól, hát ha élvezkedtetni akar, akkor tökéletesen csinálja.
Szinte sajnálom, hogy kihúzódik belőlem. Még a levegőt is visszatartom egy kicsit, bizseregnek a tagjaim. Az iméntiek ékesen folyós bizonyítéka pedig a lábaim között. A derekára masszírozok és a nevetésére mosollyal válaszolok. Ez most nem a tipikus hím nevetés, hogy na, túl van rajta és kielégült..nem is tudom milyen. Jóízű. Örvendezek, hogy a térdeim nem rogynak meg és örömmel csókolom vissza. - Mhm. - én még keresem azért a hangomat, de imádom, hogy még a tekintete is megváltozik és az egész lénye is sokkal felszabadultabb. Szegény drágám, tényleg szenvedhettél ebben a két hétben.. - Ahh, hoztam sajátot..nem szeretem a szállodai tusfürdőket. - szusszanok. Oké, ebbe a csókba megint lazán olvadok bele és ölelem át, míg a kezem a fenekére csúsztatom. Valóban olyan kerek, mint gondoltam. Utána lépek ki mellette, hogy felkaphassam a saját tusfürdőmet és visszalépve azt nyomjam a kezébe. - Csak a hátamat? - nézek rá végül kérdőn egy mosollyal, nyilván húzom vele, de hátat fordítok neki engedelmesen és ott elbukik a nagy ötlete, hogy felsimulok rá. Akkor mossa meg a hasamat. Legalább olyan jó, nem? - Ahh túl ígéretes ez így is. Adok helyet és megmosom a hajam inkább. Vagy sose megyünk ki innen. - amit igazából lehet momentán nem annyira bánnék...deh, valahogy házigazdák lettünk sajnos. Kiszedem a gumit a hajamból és megpróbálom kiegyengetni a vízsugárral és utána szerzek tusfürdőt, hogy beledörgöljem. Igaz, hogy semmit se látok, de nem baj. Őt még érzem, hogy itt van és ez örömmel tölt el.
Kimosom a hajamból a habot és kipislogom a vizet. - Tudod, hogy tökre megváltoztak a vonásaid? - billentem oldalra a fejem egy kíváncsi mosollyal, megcirógatom az arcát és lábujjhegyre állva megcsókolom. Nem valamiféle vallomást akarok kihúzni, de tényleg..most valahogy, másmilyen. - És most ki kell innen mennünk. - biggyesztem le az alsó ajkam, a fene vigye Gigiéket. Úgyhogy kilépek mellette és beletekerem a hajam egy törölközőbe, hogy belophassak egy másikat is. - Miben mész ki? - célzok rá, hogy amiben bejött, az tiszta vizesen van száműzve a zuhanyzóba, bár mintha mondta volna a törölközőt. - Menj öltözni, kint találkozunk. Sietek. - de hajat kell szárítsak meg egyebek, gondolom azt nincs kedve nézni. Vagy igen? - De meg is várhatsz.

Bia & Max

Ez az egész olyan, mint amikor elvesztettem a szüzességem, olyan izgalom és ugyanolyan jó áérzés tölt el. Büszke is vagyok, de nem is magamra, vagy nem is tudom mire, mert a tudat, hogy ő az akit ezentúl a barátnőmnek hívhatok és megkaphatom mindenhogy olyan mértékben elönt, hogy ha nem lenne ennyire dögös és állna előttem már  gondolattól feláll a farkam. Tudom, hogy ez nyálas, de nem mondom ki, a fejemben meg csak magam ítélkezhetek, de basszus olyan mértékben tesz eleget minden vágynak az ami itt történik, és nem csak a testiség, mert az is kellett már agyon, hanem minden ami mögötte van és tudom, hogy még lesz is.
Amikor az ölembe kapom már tudom, hogy nem fogom sokáig bírni, küzdök a saját testemmel, mert ki akarom élvezni minden egyes mozdulaát, minden egyes szuszogását és nyögését hallani akarom, pedig tudom, hogy  most nem mélyedhetünk el annyira emgymban, mint azt én szeretném. Talán nem vagyok gyengéd, mert felizgatott és úgy tolom bele magam minden mozdulatnál, mintha nem lenne holnap és élvezem, hogy mozgok benne. Tetszik, ahogy a testével mozog rajtam, ahogy a melle megmozdul minden egyes döfésnél, pedig le sem tudom venni róla a szemem, és azt hiszem még jobban felizgat a látszat, pedig azt hittem ennél jobban nem lehet. Az agyam már teljesen elborult, mégis nevetek, mert tetszik ez az egész, amit csinálunk, tetszik, ahogy szinte tökéletes simul egymásba a testünk és nem érdekli, hogy rohadtul nem bírom, szinte kéri, hogy élvezzek és én megteszem. Azt hiszem ennek a lánynak én mindent megtennék, a csillagokat is lehoznám az égről ha azt aklarná és képes lennék bármi megtenni érte, de tényleg úgy érzem, hogy bármit. képes voltam várni rá, és ha kellett volna még tudtam volna, mert ez az a pillanat, amiért megérte volna. Szerencsém van, hogy nem húztuk egymás agyát, mert amikor érzem, hogy elér az orgazmus beleremege, és tudom, hogy ilyenben lesz részem vele még nagyon nagyon sokszor. Én ritkán állok meg egy lánynál szinte sosem, egy kivételével, de rá most nem szeretnék gondolni, mert akkor azonnal rájövök, hogy nem minden olyan tökéletes, mint amilyennek most látszik.
Nem akarok eltávolodni tőle egy percre sem, de muszáj kicsúsznom belőle, pedig minden porcikám követeli a folytatást, de tudom, hogy most ennyi jutott nekünk, amiért nagyon mérges lennék a kintiekre, ha nem érezném azt a megkönnyebbült boldogságot, amit érzek. Nem tudom szavakba sem önteni mi az ami most tombol bennem, de akarok még így érezni, mert felemelő.
Leersztem őt a földre és prbálok nem úgy vigyorogni, mint valami ovis és haladni azzal, amiért igazából itt vagyunk, de amint nekiállnék megint megcsókolom, szinte levakarhatatlannakk érzem magam, de nem érdekel, mert azt hiszem tetszik neki is a helyzet.
- Na de finnyás a hercegnő. - húzom fel az orrom és magamra kenem a kinyomott tusfürdőt én annyira sosem adtam ezekre és az itteniek egész jók szoktak lenni. Amikor visszaér hozzám és hátat fordít tudom, hogy ha nem három perccel ezelőtt mentem volna el, már megint baj lenne a férfiasságom helyzetével, ami így is hadilábon áll, hogy újra éledjen a tökéletes testnek, vagy ne. De még a pihenés mellett dönt, így könnyedén tudom a hasánál megsimogatni majd mint aki nem totál kanos, ja de, nyúlok a melle alá és végül mert még mindig nem bírok magammal markolok rá vatsan a tökéletes kebleire. - Azért ez még így is nagyon kemény menet lesz. - súgom a fülébe mielőtt elfordul, hogy nekiálljon megmosni a haját. Nem mozdulok csak bámulom, amíg a tusfürdőt magára keni, és gyönyörködök, de nekem is le kellene mosni magamról a habot, így mellé állok, hogy vízzel lefolyasassam magamról.
- Megváltoztak? - nézek rá kérdőn, de értem mire céloz, mert én is érzem, hogy valami más bennem. - Jó hatással vagy rám úgy tűnik. - vonom meg a vállam nevetve, és még mindig nm nagyon mozdulva egészen addig amíg ő ott nem hagy, hogy a haját megörölje. - Ha így hajolgatsz előttem kénytelen leszek mindenkit elküldeni, hogy egész este veled legyek. De akkor meg lemaradunk a városról, szóval baszki. - vonom magamhoz a derekánál fogva, még mindig tök pucéran és csak a homlokát csókolom meg. - Ne kísérts hercegnő. - dehogynem tegye csak meg, azt akarom, hogy mindig ezt tegye velem, és tudom, hogy meg is fogja.
- Hát a törölköző az jó lesz a szobáig, ott meg majd magamra veszek valamit. - lépek ki előle, hogy magamra tekerjek egy törölközőt.
- Tudod, ha most maradnék és végignézném, ahogy tovább ténykedsz tuti nem mennénk sehova. - magamnak mondogatom leginkább, hogy menjek már ki a fürdőből, de nehezen tudok elszakadni attól a látványtól amit ő nyújt.
- Amúgy hova is tervezünk menni? - kiabálok ki a többieknek is címezve a kérdésem, mert azon kívül, hogy kaja buli nincsen más tervünk.
- Innen el! - hallom a durcás kiáltást kintről, amire csak nevetve nézek Biára.
- Mondtam, hogy bajban leszünk. Na gyere ide utoljára, had csodáljalak meg mielőtt kiengedem magam az álom világunkból. - megfogom az egyik kezét és magamhoz húzom miközben mindenfele lóg a haja, félresöpröm az arcából és megcsókolom. - Még mindig kibaszott gyönyörű vagy. - megpuszilom az orra hegyét és elindulok a szobába, hogy magamra kapjak valamit mielőtt ránk törik az ajtót kintről, ahol mintha kicsit több hang jönne be, mint két emberé.

Szinte komolyan sajnálom, hogy nem mondhatjuk azt Gigiéknek, hogy legyenek szépen felnőttek és foglalják el magukat, ahogy tanulták. Akkor kiélvezhetnénk egymás minden pontját. Még amúgy sem ismerem őt ezen a téren, tehát csupa felfedezni való örömforrás előtt állok, meg nyilván vacsora, városnézés, séta és egyebek előtt. Jogosan mondhatom, hogy erről bizony én tehetek, mert ha már New Yorkban megmondtam volna neki, hogy Markot kitoltam az ajtón, akkor szerintem elég tevékenyen töltöttük volna az elmúlt másfél hetet is és most nem érezném a hiányát magamból rögtön, ahogy kihúzódik.
Próbálom normalizálni a légzésemet, de úgy nehéz, hogy ilyen közel van hozzám és a pupillái még egészen tágak az orgazmustól. Lenyűgöz és talán egy feminista nyilván azt mondaná, hogy alárendeltem magam, de ha egyszer tényleg arra vágytam, hogy élvezzen belém, akkor mit kellett volna tennem? Játszmázni kezdeni, hogy nem? Szerintem a szex pont az a terület, ahol mindenkinek őszintének kell lennie és nem csak önmagához, hanem a másikhoz is. Pedig ő is nézhetett volna rám kétkedően, hogy egy törékeny hercegnőt várt és nem valami cédát, aki még fel is szólítja rá, hogy tegye meg. De semmi ilyet nem látok az arcán, a pillantásában sem. És ebből az isteni forró csókjából sem ezt érzem. Talán Maxival tényleg mindenféle téren lehetek őszinte és ez újdonságként hat. - Nem te mondod mindig, hogy bírod az illatom? Nos, drágám, az nem basic szállodai tusfürdőtől van. - felnevetek, a hátmosás meg még inkább megmosolyogtat. Megfordulok és olyan könnyedén jön, hogy hozzásimuljak, mintha egyébként ezer éve ezt csinálnánk. Nem vagyok zavarban előtte, pedig nincs két perce, hogy még bennem járt. Kimászom itt önmagamból...Jó neki is dőlni, mert már azzal felizgat, hogy megérint. Reagál rá a testem és halkan felnyögök, amikor kézbe veszi a melleimet. Ookké, ez így túl jó, túlságosan kecsegtető gondolatmenetbe enged bele, hisz semmibe sem telne előre hajolnom és felkínálni neki magamat. De várnak, hogy a rohadás vinné el...ahh. Elmosolyodom a szavaira, hozzádörgölöm magam. - Még nem, de tehetünk érte. - nevetek fel halkan. De persze az idő, az idő a gonosz, az nem enged, szóval moshatom a hajamat szépen. Csak utána tudok megint ránézni és még mindig olyan kisimultnak, másnak látom. - Igen, de nem tudnám pontosan behatárolni, hogy hogyan. - de megváltoztak a vonásai. - Én? Akkor kifejezetten örülök, hogy ezért én vagyok a felelős. - csókolom meg hirtelenjében, mert már megtehetem. Nem kell gondolnom rá, hogy mi lenne, ha. Egyszerűen megtehetem és ez feldob. Már turbánban is mosolygok, míg törölközöm és szabadon, kedvtelve figyelem a mozdulatait. Kis híján ráesek és végigfut rajtam a libabőr, ahogy megint összeér a bőrünk. - Pedig azóta is arra gondolok, hogy behajolok szépen eléd. Olyan jó lenne.. - csókolom a nyakára - Ó, de! Muszáj, hogy kísértselek. - felnevetek, mondjuk ezzel magamat is kísértem, nem csak őt, de úgy látszik az esténk a verbális ajánlatoké lesz, némi non-verbális üzengetéssel. Bólintok. - Vigyázz, nehogy Gigi meglessen sunyiban. - ezt azért némileg halkabban mondom, de nevetek rajta. Hát, ha tényleg megcsinálja..komolyan ki kell röhögnöm. Lehetetlenül szánalmas lenne a részéről azok után, amit valószínűleg hallott is. - Hááát te mondtál nekik fél órát. - igen, gonosz vagyok, de nyilván egy hosszabb intervallum meglehetősen modortalanul festett volna és ezt mindketten tudjuk. Sőt, azok ketten is tudják odakint. Félrerakom a törölközőmet, mondtam neki, hogy nem szeretek benne lenni és a hajamat kezdem dörgölni, hogy legyen is belőle valami.
Gigi durcás válaszát hallva én is felnevetek. Áh, tehát már mégsem akar annyi időt a lakosztályunkban tölteni? Mily kár..ja, nem. Nem is értem, miért nem szedi fel Kevint. Szingli is, sportol is és oké, grállovag természet, de nem szent. Kevin arca mondjuk ki is siklik a fejemből, amikor magához húz. - Miért, két perc múlva már el is felejtesz ruha nélkül? - simogatok le a bordaívén és visszacsókolom. - Na jójó, hess kifelé! - nevetek, ne bókoljon, mert tényleg zavarba jövök, ami tudom, hogy hülyeség az iméntiek után, de na. Most nincs bennem, így másképp hat, hogy ilyesmit mond. Mégis melengeti a lelkem a bókja. - Fel kell öltöznöm. - és a saját mosolygó arcomra nézek a tükör felé fordulva. Nos, nem csak az ő vonásai simultak ki. Mivel gyakorlatilag csak bugyit, felsőt és szoknyát veszek fel, elég hamar megvagyok és csak a hajamat szárítom meg. A vizes hajgumit lerakom a mosdó szélére és kisétálok. A ruhaválasztás direkt van, azt mondta ne kísértsem, hát dehogynem. Benyitok a szobába, azért még pár dologra szükségem lenne, mondjuk a piperéhez. Az ágyra siklik a tekintetem, csalódott a sóhajom. Csak felkapom a neszesszerem és megyek is vissza. Az enyhe smink nem bűn. És megint vissza, utána ki mindenkihez. - Én megvagyok. Megfelel? - nézek rá kérdőn. Végtére is már a pasim, számít, hogyan néz rám. A fenébe is kit verek át, eddig is számított. Nyilván két hete is ülhettem volna mellette bőnadrágban és pólóban, de nem tettem. - Menjünk akkor.. - szólítok fel mindenkit, de őt várom be a sor végén. Lehet, hogy hoznom kellett volna valami pajzsot, mert Gigi nyilakat lő rám a tekintetével. Háthh...nem tudok vele mit csinálni. - Gyere.. - nyújtom a kezem Maxinak és menetben a kistáskám felkapom, meg belelépek a papucsomba. - Akkor most irány kajálni? De a városba vagy itt együnk a hotelben? Mert én az előbbire voksolnék. - akkor már menjünk el innen tényleg és biztosan találunk valamit, ami megfelelő.

Bia & Max

Nem tudom, hogy helyesen kezelem e a szex utáni pillanatot,d e nem akarom túlagyalni, és csak azt akaorm adni, ami kijön belőem rögtön. Nem kell itt a felesleges nyáladzás, mert azt hiszem abból van elég nálunk és nem a túlzott arányban. De nem akarom, hogy kínos legyen, amikor befejezzük, mert érzem, hogy túlságosan is felfokozottan voltak az érzelmeink szex közben, de akkor sem hagy alább, amikor abbahagyjuk. Talán csak még többet akarok belőle, de tudom, hogy nem lenne helyes. Mégis egy kicsit feszíti a húrt és én belemegyek a játékba, magamhoz húzom, amikor hátat fordít nekem és a kezem majd nem azonnal a melleire siklik, nem zavartatva magam, hogy ez mennyire nem segít azon, hogy minél hamarabb ekészüljünk a városnézésre vagy bármire is menjünk. Az biztos, hogy semmi máson nem fog járni az agyam, csak azon ami történt és rajta, nehéz menet lesz ez most.
Nem titkolom előle egy percig sem, hogy még ezután a menet után sem fogok bírni magammal, ha így néz ki és ilyeneket tesz és ő még mosolyog is rajta.
- Ohh, kérlek tegyünk, és küldjük el azt a sok hülyét kint, akik képesek voltak végighallgatni minket. - mondom neki szinte könyörögve, majd fel nevetve mert tudom, hogy szinte felesleges is ilyet kérnem, mert nem mennénk el, és mi sem azért jöttünk ennyit a repülővel, hogy bezárkózva szexeljük végig az utat. Hogy én mennyire utálom, hogy nem az én vagy az ő lakásán dekkolunk mást, pucéran és mit sem törődve azzal, hogy mi jön most, mert maximum egymás társaságára vagyunk kíváncsiak és nem egy egész országra.
- Hát más egészen biztos nem lenne képes ezt kiváltani belőlem. - félelem neki gondolkodás nélkül, mert ez tény, hogy ha valami változott most rajtam ezután az neki köszönhető. Nagy kő szakadt le a szívemről, hogy tudom már hozzáérhetek mindenféle bűntudat nélkül, már azóta tudtam, hogy ennyire vágyok rá amióta visszautasította a medencés szórakozást az első újra találkozásunkkor. Sosem gondoltam volna régebben, hogy pont ő lesz az aki ennyit jelenthet majd egyszer nekem, mindig meglep, hogy milyen mókás az élet és mennyire jót is tesz néha velem.
- Azt hiszem nagyon de nagyon nehéz hetem lesz, hogy mindig vissza kell fognom magam, hogy ne álljon fel állandóan a kurva dögös barátnőmre. - furcsa kimondani ezt a szót, de jól furcsa és szerintem akárhányszor kimondom csak egyre jobban fog tetszeni és az, hogy emögött a szó mögött ő van csak jobbá teszi. - Akkor valahogy ezt meg kell majd bosszúlnom. - mondom neki kisgyerekes játékos hangon, miközben összehúzom a szemem, durcásan, de biztos vagyok benne, hogy a bosszúm csak is neki kedvezne, na meg persze nekem. Vannak ötleteim mit tudnék kezdeni vele makár most is, annyi mindent akarok vele csinálni, igen szexuális értelemben és mindenhogy, hirtelen nagyon jó ötlet ez az egész szigetes cucc, ahol el tudok vonulni mindenki elől és mégis megtapasztaljukmilyen Görögország azon része és nem csak elbújunk a négy fal közé, sőt.
- Hát csak nem akar majd ezek után is rám mászni. - vonom fel a szemöldököm, bár kételkedek benne, de kikiabálok, hogy meggyőződjek róla, hogy talán még itt vannak és hogy mennyire akarnak még mindig elmenni, de a válasz inkább nevetek, mint megnyugtatta, mert jobb lett volna semmi választ nem kapni, tudva, hogy elmentek, de nem tettek ilyet így csak magamhoz húzom, hogy még csak egy kicsit ne kelljen elszakadnom ettől az érzéstől, ami most körülvesz minket.
- Sosem felejtelek el, ezt nem lehet, túlságosan is tökéletes. - mondom neki egyáltalán nem az arcát bámulva, majd mire kizargat szófogadóan indul el kifelé a szobába, hogy magamra vegyek valami kényelmes szettet, eléggé sok szart hoztam magammal, de mindig így utazok pedig nem vagyok valami nagy öltözködős, de minden eshetőségre fel kell készülni.
Nem készülök sokat, viszont hagyom, hogy ő elkészüljön addig kimegyek a többiekhez, bár annyira nincsen kedvem az egészhez, most de mégis elég vigyorgósra sikeredik a kilépésem a szoba ajtón.
- Baszki Max! Ezzel nem tudtátok volna megvárni az estét? - kérdezi Kevin teljesen kiakadva, de azért odajön hozzám és megveregeti a vállam.- Most már jól leszel haver? - kérdezi szinte izgulva, hogy mit válaszolok, de látja a vigyorom, így nem tudom mit vár igazából. A többiek is megjöttek közben és mind csak kérdőn néznek ránk, én meg csak elnevetem magam és leülök a kanapéra.-
- Azt hiszem ennél jobban még sosem voltam. - felelem ezzelegyütt Kevinnek, mire Gigitől csak egy szemforgatást kapok, és talán egy elfogadást is, hogy már nem jöhet ő képbe, nagyon nem.
Bia is előlibben, ami jelzést ad a többieknek és megindulnak az ajtó felé, én meg magamhoz húzva Biát megyek utánuk. - Vannak manapság már ilyen vékony garbók is. Lehet be kellene szereznünk párat legalább az útra, hogy a várost is lássam. - nyelek egy nagyot és adok egy puszit az arcára, próbálva nyugtatni az agyam a látványára, ami rohadt nehéz lesz, mert tuti, hogy direkt csinálta, és ez tetszik.
Alex mászik odamellénk és mint aki kurávra nem ezen a bolygón lenne néz ránk ijedt szemekkel.- Ahha, szóval ezért kellett volna az a három óra. - állapítja meg. - Ja kajáljunk valahol a városban, a szállodai lét olyan nyomasztó most. - tuti nem a tengerbe végezte a cucc, hanem Alex szervezetében, de annyira nem vészes mint én voltam, mert benne minden annyi felesleges alkohol.
- Mit szólnátok ha taxit hívnék a csodás kisbuszunk helyett? - veszem elő a telefonom és másik kezemmel Bia vállát átkarolom és úgy húzom magamhoz. Azt akarom, hogy mindenki lássa, hogy hozzám tartozik, büszkén megyek mellette és nem csak a mások felé akarom mutatni, hanem neki is, hogy ez nekem milyen sokat jelent, és mennyire akarom.
- Gyros?- kérdezem a telefonom mögül fel sem nézve. A portára érve, mivel a telefonom semmilyen segítségre nem volt odasétálok és kérek tőlük taxit, majd a hallba leülünk, amíg várunk.
- Csak ne nagyon fáraszd le magad hercegnő, mert terveim vannak veled. - súgom a fülébe és megcsókolom a nyakát. Már nem érdekel ha bárki látja ennyire odavagyok ezért a lányért.

Jelenleg én is pont ezt szeretném. Elküldeni mindenkit valahová máshová, hogy hagyják meg szépen kettőnknek a teret és az időt is, legyenek felnőttek és találjanak ki maguknak valami szabad foglalkozást. Persze tudom, ezt nem tehetjük meg. Végtére is az én remek ötletem volt, hogy hívjuk meg őket és nem Maxié. Most pedig ő is kénytelen jó képet vágni mindenhez, ami közös program. - Ha ezt előre tudom, nem hívunk senkit. - ismerem el hősiesen, hogy bizony én tehetek most erről. De olyan hirtelen jött az az ötlet és igazából csak nem akartam velük a bejelentés után két nappal közölni, hogy bocs, törölve, mert intenzív és randizós nyaralást akarok mégis, de légyszi ne szóljatok már Maxinak, mert ő még nem tudja...Igazából ezt kellett volna csinálnom, de vagyok olyan hülye, hogy nem szeretek csalódást okozni a haveroknak. - Oké...még átgondolva is az én hibám, hogy most ez van. - nézek rá bocsánatkérőn. Már úgysem tudok változtatni semmin sem, ők is itt vannak, szóval a minimum, hogy király nyaralást kanyarintunk. Na meg ott lesz az a szigetes menekülőutunk. Akkor ígérem, hogy kárpótolom.
- Az örömöt? - jelenik meg némi kíváncsiság is a kérdésben, mert rendben, látom, hogy sokkal kisimultabb és letörölhetetlen mosoly bujkál a szája sarkában, de ebben azért meglehet az élvezet könnyedsége is. Annak mondjuk valóban örülnék, ha valóban miattam lenne. Nem is tudom, olyan ügyesen belém fészkelte magát a lénye, hogy egyszerűen annak is örülök, ha ő boldog. Ilyen egyszerű a képlet úgy tűnik, ráadásul már nincs semmi feszengés. Talán mégsem rossz dolog, hogy idegen országban vagyunk és nem otthon.
- Mmmm.. - lassan mosolyodom el, imádom benne, hogy egy kéjenc. Legalább nem fogok parlagon heverni, mert kétlem, hogy egy jointot választana az élvezkedés helyett, vagy éppen a ps-t. - És ha ez a te dögös barátnőd azt mondaná, hogy a legnagyobb örömmel könnyít majd feszítő terheiden, amikor csak akarod? - óigen, ez egy ajánlat. Én is érdemlek némi jutalmat azért, mert képes voltam szisztematikusan nemet mondani, valahányszor a közelembe került, vagy szóba jött a szex. Ráadásképp igaza volt a múltkor, semmit sem számít most ez az egy alkalom. Ettől nem lett könnyebb és nem múlt el semmilyen vágyam irányába. - Áh igazán? Na és hogyan? - a hangom is kihívó, meséljen csak, kíváncsi lennék rá, miféle bosszút forral a helyes fejében.
Viszont sajnos tényleg haladnunk illenék, így is többet hallottak belőlünk, mint amennyit kellett volna. Ez az én hibám újfent, mert határozottabbnak kellett volna lennem, már ha...érdekelt volna a közönség. De nem tette, csak Maxi érdekelt és igazából nem szégyellem a dolgot. Tudták hová jönnek. Tudták, hogy megzavartak.
- Talán nem most rögtön, de...vannak kétségeim. Egy kétségbeesett nő elég elvetemült tud lenni. - elmosolyodom, mert talán idáig nem süllyedne, hogy könyörögjön neki vagy nem is tudom. Az azért előttem is gáz lenne, a többiek előtt főleg. Tényleg ott van Kevin, sőt, Alex is, ha már itt tartunk. A válaszból ítélve mondjuk Gigi most éppen nem boldog, de nos, akár ki is mehetett volna a szoba ajtaján, ha annyira zavarta volna a dolog.
Lesimogatok a bordáin, imádom a jelenlétét, de mennie kell innen, vagy sosem fogunk felöltözni és ugyan vannak kiaknázható helyek egy fürdőszobában is, azért...ennyire nem lehetünk mocsok házigazdák. - Boolond! - felnevetek mosolyogva, ezek a bókok...mindig megdobogtatja velük a szívemet és talán ez valami tényleg jónak az előjele. Mindenesetre hagyom kimenni, hogy összekaphassam magamat. A hajszárító szerencsére elnyomja a kinti beszélgetést, így legalább tényleg tempózni is tudok. Hiába, nekem nem annyi, mint egyeseknek.
Mikor kilépek, a többiek már szedelőzködnek is és azért vetek egy bocsánatkérő pillantást Kevinre, őt igazán nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy hallania kell minket. Gondolom ezt a libát nem tudta meggyőzni, hogy lépjenek le innen. - Két árnyalat a célom bébi, nehogy már garbóra kárhoztass. - átölelem egy mosollyal, az ütőerére nyomok lágy csókot. Menjünk akkor, vár a város...vagy valami olyasmi. Kint már Sage is csatlakozik, bár enyhén nyúzott. Részéről ő sziesztázni tervezett és fogalma sem volt, hogy Gigiék nálunk landoltak. - Nyomasztó? - felnevetek - Alex, te nem is ezen a bolygón vagy most.. - tehát Maxi cuccát mégis kioperálta a gépből. Na ő biztosan élvezni fogja a sétát. Átölelem Maxi derekát, hogy sétálni is tudjunk. - Akarod mondani két taxit, mert egybe nem férünk be. - hacsak a hotel persze nem tud valami nagyobbat biztosítani. Igazából annyira nem térképészkedtem szét a várost, csak programokat keresgéltem, jobban lekötött a hajó gondolata és a tengeré, mint mondjuk az éttermeké. - Aaah én souvlakit akarok enni fűszeres fetával. Szóval legyen sima étterem inkább.. - ahol van minden és amíg ő taxit intéz én bocsánatkérőn nézek Kevinre. - Ne haragudj, tapintatlanok voltunk, de... - elmosolyodom, ő meg legyint rám, hogy inkább ne menjünk bele. Látszólag mondjuk nincs berágva, ami jó. Gigi meg majd kifüstölgi magát, tőle biztosan nem kérek elnézést. Picsa.
Leülünk a hallban, úgy látszik itt a várakozás az egyik velejárója a nyaralásnak. Helyet adok Maxinak és a szavaira, az ajkai érintésére elmosolyodom. Nem fair disznóságokat súgni nyilvános helyen, ahol nem verhetem le rajta a bosszúmat. Válaszként a füléhez hajolok én is. - Áh, te is el akarsz sétálni a régi templom romjaihoz? - felnevetek, nyilván húzom és nem erre gondolok én sem. Sőt, most egyetlen látványosság sincs a fejemben, pedig készültem! - Veled akarok lenni. - súgom és ez aljas, mert most nem lehet, de hát ez ilyen. 1 oda, 1 vissza. Ártatlan arccal nézek végül a többiek felé. - De lemehetnénk a partra is, végtére is nekem az volt a célállomásom. - fektetem a combjára a kezem, mert már szabad és ez jó, sőt, baromi jó! Kevin bedobja az ouzo ötletét, ha már itt vagyunk. Elhúzom a számat. - Fúj, nem bírom az ánizst. Semmilyen formában. Inkább akkor már bor...vagy egyéb. - óh igen, maradok én is közösségi ember és a part olyan tág fogalom ugyebár. Gigi persze táncolni akar menni, fülledt klubra vágyik. Vállat vonok. - Partközelben. - ne a városban, ne ne ne. Szól is a recepciós és megpaskolom a combját, felállok. - Szerinted hajlandóak velünk utazni egyáltalán? - vigyorogva nyújtom a kezem - Alex, gyere velünk. Oda úgysem fértek be annyian. - és ő pont nem ezen a bolygón él éppen. Beszállunk, próbálom nem a bugyimat mutogatni a sofőrnek, úgyhogy keresztbe rakom a lábam hátul. - Mondja csak, nem ismer egy igazán varázslatos kis éttermet, ami nincs ilyenkor tele? - kérdezem kedvesen és bólint, tehát indulhatunk. - Éhes vagy? - nézek felé egy mosollyal.