Bia & Max

- Én azt érzem, hogy pontosan jó, hogy nem tudtuk előre, mert akkor most nem lenne ilyen amiyen. - a többieket valóban nem kellett volna hívni, de olyan lelkes volt, hogy nem akartam azt mondani neki, hogy kettesben menjünk, mert hogy nézett volna ki, lehet az akkor még pasija elég rossz szemmel nézte volna. Aztán az is lehet, hogy akkor sem lett volna a pasija ha ketten jövünk már, de ezt sosem tudjuk meg, mert jelen állás szerint én vagyok az akit a barátjának nevez és én tuti nem örülnék neki ha egy csávóval menne el, főleg ha az a csávó olyan mértékben kanos és őrült mint én. De meglep az érzés, hogy a nem engedném el még eszembe sem jut, valahogy nem örülnék neki ha elmenne mással nyaralni amikor velem van, de egyáltalán nem akadályoznám meg. A kezdeti bizalom, amit jobb ha asos játszik el az ember, azt hiszem.
- Az öröm még csak csak megy másnak is, de inkább azt mondanám, hogy most nagyon boldognak érzem magam. - vallom be neki kendőzetlenül mindenféle körítés nélkül, mert mindenki látni fogja rajtam, és egy percig sem fogom szégyellni. Ahogy azt sem, hogy ennyire nyíltan meg tudom neki mondani mennyire vonzódom hozzá, de ez persze korántsem ennyire egyszerű, mert most a szex utáni pillanatokban is képes lennék újra felállni, hogy akcióba lendüljünk ha ránézek és ez elég kemény lesz a hétre nézve.
- Baszki Bia, komolyan kicsinálod az agyam, de azt hiszem egy ilyen ajánlatnak nem fogok tudni ellenállni. - nem is akarok, minden kettesben töltött percet ki fogunk használni és azt hiszem ebből nagyon kevés lesz most nekünk, így a szigeten töltött időben azért jó lenne sokszor bekuckózni abba a buborék házikóba, de tudom, hogy valamerre csak kellene menni ha már miénk az egész. De ez mondjuk azzal jár, hogy nincs igazán szükségünk házra, meg ágyra, csak a szigetre. Na jó ezt jobb ha egy darabig kiverem a fejemből, mert bajok lesznek, nagyon nagy bajok és mennünk kellene kifele, mert várnak kint. Na igen ettől már kezdek kicsit megnyugodni, ha belegondolok, hogy egy percünk sincsen nagyon már együtt.
- Ha elmondom, akkor nem fog váratlanul érni hercegnő. - és valóban még én sem tudom milyen bosszút fogok kitalálni, amiért minden percben csak egyre jobban vonz magához pedig nekem most kifelé kellene mennem. Bár tudom ki vár kint, Gigi szemrehányó tekintet már a szemeim előtt van, de csak nevetek Bia szavain, azt hiszem ez még egy kemény meccs lesz vele a héten, mert tudja milyen voltam régen, és szinte senki nem fogja elhinni ha azt mondom feláldozom a szabadságom egy istennőért, aki olyan tökéletes, és mégis úgy tesz, mintha bolondoznék, amikor bókolok neki.
- Ez nem bolondság, csak az igazság. - kacsintok és kimegyek, hogy felkapjam a ruhám, majd egy rövid társalgás erejéig megpihenjek a kanapén, bár nem érzem magam fáradtnak, sőt, eléggé felélénkültem a szex után.
Elég nagyokat kell nyelnem, amikor megjelenik és nem tudom megjegyzés nélkül hagyni, hogy meghalok, amint ránézek, de persze nem akarom csadorba csomagolni, de ez továbbra sem ígérkezik egyszerű menetnek, hiába kaphatom már meg egyre jobban vágyok rá, pedig már nem tiltott a dolog és mégis olyan mértékben mozgatja az agyam, hogy le kell hűtenem magam valahogy.
Gyorsan meggyőz vagy nem is tudom mit csinál Alex és elhagyjuk majd a hotelt és Biának bólintva két taxit kérek magunknak, hogy mindenki kényelmesen elférjen, mert a nagy taxi nem játszik, csak a kisbusz a portás szerint és most annyira nem szeretnék azzal döcögni, remélve, hogy megérkezünk az úticélhoz.
- Csak tudják a taxisok errefelé, hogy hova érdemes menni enni. Ma mindenki a vendégem, mindenre, de használjátok ki és köszönjétek meg a hercegnőnek.- kacsintok rá nevetve, remélve, hogy mindenki érti a célzást, de főleg Gigi, aki csak tapsikol egyet, de nem jön közelünkbe. Alex meg elég viccesen mutat, nem hinném, hogy túl gyakran nyúl szerehez, mert eléggé beütött nála, de valami egészen vicces módon, de a lényeg, hogy jól érzi magát én meg tudok rá figyelni ha gáz lenne, mert pontosan tudom milyen hatása lesz ha elkezd kimenni belőle.
Leülünk és ahogy beszéltünk csak állandóan rá siklik a tekintetem  és nem tudom megint csak úgy hagyni szó nélkül,így közel hajolok hozzá, hogy a terveimet igen nyíltan kiteregessem. A válaszára csak elhajolok tőle és egy kicsit durcásan nézek vissza rá, de végül elmosolyodok amikor végre kimondja, amit én is érzek.
Egy kis időt töltünk még a hallan és addig mindenről szó esik, a piáról, amiből nekem igazából minden jöhet, de megjegyeztem, hogy az ouzo nem a hercegnő kedvence, jobb ha fejben tartom.
Amint megjön a taxi már fel is pattan mindenki Bia kérdésére meg csak megvonom a vállam, de elég hamar orovoslja a kérdésée dolgot és rakja mellénk Alexet, akit be is ültetünk a hátsó ülésre, és a többiekkel egyeztetünk,hogy hol találkozunk, de elvileg majd egyik taxi követi a minket így nem tévesztjük el egymást.
Én beülök előre, hogy Alex és Bia kényelmesen ellegyenek hátul, pedig legszívesebben Alexet nyomnám be az anyósra, de félő, hogy rosszul lesz a sok képtől a fejében.
Bia kezébe veszi a dolgokat és a sofőrt egy elég lelkes bólintással válaszol, mert valószínűleg ért minket de nem biztos, hogy tud is válaszolni.
- Éhen halok, de azt hiszem nem lesz elég egy laza vacsora már.- fordulok hátra hozzá húzogatva a szemöldököm, mire Alex a képembe hajol.
- Ti tuti szexeltetek, van egy fura kisugárzásod, amióta kijöttetek a szobából, meg neked is Bia, nagyon furák vagytok nekem.- ezzel vissza is dől az ülésbe és én is előreforulok, a szám mosolyog, mert tetszik, hogy ennyire fel tűnik nekik hogy mennyivel jobban érzem magam, mert így is van.
A zsebembe lepittyen a telefonom, anyám hív, de nem nagyon akarom felvenni, csak lefordítom és nem figyelek rá, de egy újabb csörgésnél muszáj vagyok.
- Éppen Görögországban vagyok Anya és nagyon nem alkalmas. - tudja nagyon jól, de csak nem hagy még ilyenkor sem békén.
- Azt mondtad kapok képeket az ultrahang felvételekről, beszéltem a nőgyógyásszal és azt mondta felrakta nektek valahova. Fiam mi lenne, ha nem kellene kikönyörögnöm az unokám képét a saját fiamtól. - hallom a hangjában a kétségbeesést, mintha valami nagyon nagy dolog történt volna. A kezemet a telefon fülhallgatójához kapom ,hogy még véletlen se hallja senki a  beszélgetést.
- Küldeni fogom ne aggódj! De most lerakhatlak?- nagyon nincsen ehhez kedvem, olyan mértékben húz most le ez a téma, amit nem is gondoltam volna.
- Lumie is veled van? A doki mondott valami terhes vitamint ugye azt szedi? - az ablakhoz húzódva próbálom már tompítani az így is nagyon hangos anyámat, és csak azért nem nyomom rá, mert nélküle nem tudom végig csinálni és igazából nagyon hálás vagyok neki most, amit értünk tesz.
- Nincs és majd beszélünk erről ha otthon leszek. Szia! - a mély sóhaj után leteszem a telefont és a zsebem mélyére dugom és a fejem az ülés támlájának döntöm. Amikor végre minden annyira klappol jön a pofon, hogy engem otthon nem egy sima bemutatkozás vár Biával,  egy vallomás is felé, ami félő örökre elűzi mellőlem, de ezzel még várni akarok, de nem tudom meddig kellene.

Nem is tudom mennyire ment fel ezzel, mert most a mindenért is én vagyok a hibás igazság szerint. De talán nem is akkora probléma végeredményben, hogy itt vannak és kirángatnak minket a szobából. Kétlem, hogy ha csak ketten lennénk, akkor elmennénk mondjuk várost nézni meg ilyesmik..abbbbszurd. Attól persze csak mosolygok, mint valami bolond, hogy azt mondja miattam boldog, vagy hát miattunk jobban mondva, mert ezt nem csak én hozom össze. Akkor is, ha még én magam sem tudom igazából, hogy most mi történik és merre tart ez az egész. Ráadásul minden olyan könnyedén jön, mintha a gépen, a kisbuszban és utána nem viselkedtem volna úgy, mint egy buta bakfis, akit először hívnak randevúra. Jó ürügy volt a drog, mert nem mertem volna megcsókolni ott és akkor. A medencében meglepett, ha nem tette volna, én nem mertem volna meglépni és talán még mindig ott állnánk.
Most mégis itt állunk egymás előtt az első alkalmunk után és még mindig flörtölök vele. Ez egyszerűen engem is boldoggá tesz, tehát azt hiszem nem állunk rosszul. Kimennie pedig azért kell, mert tényleg nem jutunk el innen sehová, ha tovább marad és beszélünk bármiről, ha látom. - Akkor most mindig legyek készenlétben mikor jön a bosszúd? - felnevetek, de ezt kifejezetten bírom benne. Mindig tartogat meglepetéseket és sose tudom, mi lesz a következő lépés. - De, bolondság. - ingatom a fejem. Valahogy én nem ilyennek látom magamat és nála is azért munkálkodik az erős túlzás szerintem, de a megkerülhetetlen tényünk az, hogy vonzódunk egymáshoz és ez jó, élvezem is az érzést. A közelségét, hogy ő is őrült egy kicsit és emiatt nem tud unalmas sem lenni.
Kicsit hálás vagyok, hogy kiment a chit-chat csapdájából, mert valahol egyébként elég gáz, hogy nem szégyellem, hogy végighallgatott minket mindkét vendégünk. Nem is értem mi ütött belém igazából. Azon azért jót mosolygok, hogy garbót szán rám. Ugyanmár, ugyanmár. Éppen nyaralunk, ne most bújjon elő belőle, hogy rejtőzzünk el egy szoba mélyére. Bár valahol imádom, hogy ilyet kiváltok belőle...
Alexen mondjuk kicsit meglepődöm, ő valami olyan helyre távozott, amit én jelenleg nem is érthetek és azt hiszem más sem. Mindenesetre kimosolygom és ráhagyjuk Maxira a taxit, hogy leülhessünk. Gyanítom ez sem fél perces művelet lesz. - Hoppá, de nagylelkű valaki! - hangzik Sage-től és én vállat vonok, na eezt nem tudom miért nekem köszönhetik igazából. Maxi is beleszaladhat a felvont szemöldökömbe. Teljesen oké időt futunk és valóban húz valami kecsegetőt az, amire éppen célozgatni kíván. Ne fárasszam le magam, mi? Haha, nem ismer még úgy látszik. Igen, előkerül a part kérdésköre is és Gigi nyilván bulizna. Gondolom vagy minket akar majd leitatni, vagy engem elásni valahol a parton és utána felszedni valami random ittenit, netán turistát. Csak a szokásos. Utoljára 4 éve nyaraltunk együtt és akkor eléggé más felállásokkal jöttünk.
A taxi szerencsére gyorsan megoldódik és Alexnek úgyis mindegy hová ültetjük, úgyhogy helyet foglal mellettem. Bár a bekukacol talán helytállóbb kifejezés. A sofőr pedig talán még elejt valamit görögül, de úgysem értjük. Rögtön hallja egyébként is, hogy amerikaiak vagyunk, tehát nem kell erőltetni a nagy ismerkedést vele. Csak juttasson el egy jó étterembe. Vigyorogva tátogom el Maxinak, hogy egy diisznó, de Alex behajol elém. - Ugyanmár Alex, miket gondolsz... - vágom vállba - nekem tiltja a vallásom az ilyesmit, Maxi meg tulajdonképpen házas. - szegény, de rohadék vagyok, hogy elkezdem forgatni. Valamelyik vallás biztos tiltja a házasság előtti szexet, szóval hagyom is rajta gondolkodni.
Őt hívják és mintha nem lenne túl boldog attól, hogy az anyja keresi. Fura, pedig azt hittem jó kapcsolatuk van egyébként. Vagy vajon mi lehet ilyen fontos, hogy most rögtön el kell neki küldeni és nem várhat, amíg hazaérünk innen? - Ejnye Maxi, hát mit nem küldesz el szegény anyukádnak, amit ennyire akar? - lehet, hogy a cégükhöz van köze? De mintha az anyukája azzal nem is foglalatoskodna. Na mindegy, lehet, hogy semmi közöm hozzá. Végtére is még...annyira új most minden, hogy nem esett szó a családjáról és egyéb részletekről.
Mikor végre megállunk és rendezzük a díjat, elmosolyodom az éttermen. Imádós, igen és lelátni a teraszáról a tengerre. Eléggé idilli mit ne mondjak. Mivel erős mániáim a minél jobb helyek én megyek előre és kérek asztalt ennyi főre. Szerencsére nem kapok értetlen fejeket a pultban, nehéz lenne fordítóval körbenyögnöm, hogy mit is szeretnénk. Mosolyogva sietek ki. - Irány a terasz! Csinálnak nekünk egy hosszú asztalt! - ráadásul a mosdózást ma egyedül kell kiviteleznem, mert én sem állok készen Sage kérdéseire és Gigi károgására sem arról, hogy mintha nem ismerném Maxit és nem utáltam volna éveken keresztül. Nos...ez valóban így van igazság szerint. De hát az akkor volt, most meg most van. - Oh és van tequilájuk. - elmosolyodom, azt hiszem ez egy kiegyezhető pia és nem fog minden bűzleni az ánizsos vacaktól. Leülök, bár tudom, hogy mit fogok rendelni. - Na Gig, milyen bulit leltél a neten? - nézek rá egy mosollyal, gyanítom egész úton azt csinálta. Lazán keresztbe rakom a lábaimat és várom a pincért, akinek leadom a souvlakis vágyálmom fűszeres fetával, egy sört és mindenkinek egy tequilát. Pedig általában sosem iszom kaja mellé, de most..nyaralunk, vagy mi. - Minden oké? - nézek kérdőn Maxira. Mióta az anyja hívta olyan..nem is tudom. Ideges? - Héé, nyaralunk, Max. - bökdösöm meg a combját - Most minden melót, egyebet hagyjál New Yorkban, oké? Semmi negatív, unalmas, mókuskerekes valami. - várom, hogy ígérje meg szépen, hogy ő is megpróbál lazítani, kipihenni magát meg minden.

Bia & Max

Na most elég szépen feladta magamnak a leckét, hogy azért akarom megbosszulni, mert ennyire kicsinálja az agyam, a bosszúmmal azt hiszem csak mégtöbb idegörlő percet fogok magamnak okozni, de azért a játékba benne van ennek is a jó oldala.
- Azt hiszem igen legyél csak készenlétben, de mondjuk annyit azért elárulok, hogy csakis akkor fog érni váratlanul bármi ha kettesben vagyunk. - mások előtt nem tudok semmilyen jó dolgot kitalálni, és innen már azt hiszem tudja is milyen féle bosszú jár a fejemben.
Tetszik, hoyg ennyire kis aranyosan veszi a bókjaimat, majd egyszer el fogja fogadni, hogy nekem igenis olyan amilyennek nek mondom, nem fogok túlozni, mert a nem én lennék és nem mondok olyat, amit nem gondolok komolyan, szóval csak mosolygok a szavain sé kisétálok, hogy hagyjam elkészülni, mégsem egy fürdőben akarom letölteni az egy hetes nyaralást. Bár ha ő is itt van…
Engem annyira nem izgat, hogy mit hallottak és mint nem, nem ez lenne az első eset, hogy valaki mellett szexeltem, bár lehet em nekik kellene ezzel dicsekednem, így teljesen természetesen sétálok ki és fogadom a hülye szövegeket, amin csak nevetni tudok. Addig van nagy mosoly az arcomon, amíg meg nem jelenik és nem tudom, hogy mindennel bajom lesz egészen estig, ameddig megint meg nem kapom ezt a lányt.
A taxit már rutinosan intézem el, mert amennyi nyaralást én lefolytattam az életem során ez már olyan, mint másnak a levegővétel, nem is kell sokat agyalni, hogy hány taxit szeretnénk és a portás már intézi is, így én csatlakozom a többiekhez és még most is azon jár az agyam, hogy mennyi mindent tudnánk most kezdeni ha csak ketten lennénk, és pontosan ezért is vagyok hálás nekik, hogy ez nem így van, mert tudom, hogy Bia bánná ha nem néznénk körbe. A partra menjünk ötlete egész jó, mert az este nagyon szép tud lenni a pert, főleg ha találunk valami kicsit hangulatosabb részt.
Jó kedvem van, és igen ez Bia érdeme és akarom, hogy mindenki tudja mennyire jó kedvem van, talán csak ezért vagy mert tényleg jól akarom magam érezni azért intézem ma én az egész estét, amin meglepődik a banda egyik tagja, de sak megvonom a  vállam és amint megjön a taxi elindulok én is felé. látom, hogy mennyire be van sózva mindenki, bár mindenki más miatt, de ez azt hiszem teljesen mindegy, mert az este végén összehozzuk a bandát egy szinte, és mindenki ugyanolyan jól fog szórakozni.
Alex igen értetlen feje és Bia beszólása megnevettet, br a jó kedvem egészen anyám nevéig tart, és amin felveszem érzem, hogy a boldogság, amit eddig olyan szépen gyűjtögettem csökken le majdnem a nullára.
Nagy nehezen le tudom rázni, bár hallom, hogy nem tetszik neki, de most olyanról faggat, amiről nem szívesen beszélek Bia előtt főleg nem, mert nem akarom, hogy tudja még, hogy mi a franc folyik New York-ban az ő háta mögött. Ezért rohadtul érzem magam nagyon, és tudom, hogynem jó amit teszek azzal, hoy ezt eltitkolom előle, de egyszerűen nem tudom mást tenni, túlságosan önző vagyok és amíg vele vagyok nem kell arra gondolnom, hogy az egész életem a gyerek körül fog forogni aláig 8 hónap múlva. Bia hangja zökkent ki megint az önsajnálatból, amit csak magamnak köszönhetek és megpróbálok valami mosoly felét vissza erőltetni az arcomra, hogy válaszoljak.
- Igazából szerintem csak azt akarta tudni, hogy jól vagyok e. - felelem röviden, és ebben valójában nincsen semmi hazugság, mert anyám ha felhív hogy tudjam van velem általában valami habi indokkal teszi, mert már egyszer elmondtam neki, hogy lassan 24 leszek és tudok magamra vigyázni, de azt hiszem neki örökre a kicsi fia maradok, akiről tudni akar mindent.
Hamar érünk az étteremhez, kifizetem a taxit és kiszállok én is bár a hangulatomra eléggé rányomta a bélyegét anyám hívása, és még Bia sem tud eléggé felpörgetni mot, bár igyekszem nem is mindig a látószögébe lenni, olyan lelkesen megy és intézkedik és élvezi az utat, hogy egyenesen szemétnek tartom magam, hogy le fogom rombolni az álmait, amit kettőnkből építettünk fel, és ami annyira jó, hogy szinte fáj, ha nincs.
Beülök mellé, amint kiérünk a teraszra, a tequilára csak fintorgok egyet felé, mert talán a mai repülőút után nem biztos, hogy nekem bármit is innom kellene, de mivel midnekinek ér egy pohárral, így kénytelen leszek meginni. Kérek magamnak egy óriási gyros tálat, ha már görögország, akkor azt együnk, hiszen itt csinálják a világon a legjobban nyilvánvalóan. És ha tequila is csúszik, akkor kérek mellé valami erősebb koktélt is, hogy ne csak attól álljak fejre ma már másodjára.
Gigi lelkeden vázolja, hogy igazság szerint talált már egy bulit, amit a parton tartanak, így kettő legyet üthetünk egy csapásra, és talán erre is van szükségünk.
Bia kérdésére felé fordítom a fejem és egy mosolyt nyomok felé, majd adok egy puszit az arcára. - Minden oké, csak anyám sokszor be tudja keverni a fejem. - köztudott minden barátom számára, hogy rohadt nagy elvárások vannak felém azért cserébe, hogy olyan életet élhetek, amilyet, és anyám mindig el is mondja, hogy számítanak rám, de most nem ez az oka annak, amiért így érzek, de ezt nem kell senkinek sem tudni, még, egyszer úgyis minden ki fog derülni és azt hiszem ott lesz teljesen végem.
Megérkeznek az italok és én azzal a lendülettel, hogy segítsen kizárni minden negatív dolgot, rendelek még vagy három kört ebből is a tequilából ha lúd legyen kövér és toljuk magunkba az egészségtelen dolgokat, csakis alkoholt. Alex elől elkapom az italt és elő nyomok egy tonikot, meg sem tudja különböztetni még a méret különbség ellenére sem és amikor emelem a poharam, hogy koccintsunk, ő simán felemeli az üdítőt.
- Igyunk arra, hogy egy kurva jó nyaralásunk lesz amit ennek a csoda nőnek köszönhetünk. - kacsintok Biára. - A csajomra és arra, hogy ma nem megyünk vissza józanul. - fogom meg a combját a szabad kezemmel és mintha mentőövként kapaszkodnék bele hagyom ott és minden kísérő nélkül húzom le a tequilát, mert most azt akarom, hogy marjon és a só meg a citrom ma nem játszik szerepet nálam.
- Na mesélj Gigi mi ez a nagy buli amire menni akarsz? - törlöm meg a szám, miközben még egy kicsit összehúzódik a szám az erős italtól.
- Valami tűzrakó vagy tűztánc vagy mi az isten. Nézzétek milyen jó pasik vannak ott. - mutatja felénk a telefont, min random táncosok vannak de kétlem, hogy ezek mind ott lesznek, de nem kizárt, hogy találni fog majd valakit, akit magával rángathat ha már én nem jöttem össze neki.
- Megfelel ez neked hercegnő? - mézek Biára, mert tudom, hogy a partra vágyott de nem tudom bulizni is akar e egyszerre. - Mert ha nem akkor bárhova elmehetünk, ahova akarsz. - na jó inkább a szobánkba mehetnénk, de etz ennyire nyíltan nem fogom mondani neki úgyis tudja, mire vágyok.

Elgondolkodva nézek rá a taxiban. Azt akarja tudni jól van-e? És mit küldjön át neki sos-ben, az egészségügyi kiskönyvét? Nyilván a jelek szerint nem akar róla beszélni. Biztos családi ügy, vagy az apja, netán a nagyapja akar valamit most rögtön és azonnal, amin mondjuk nem annyira lepődnék meg. Nem akarom egyébként forszírozni, még nem vagyunk arrafelé, hogy igazság szerint nagyon bele kellene folynom a családi dolgaiba, sőt, hogy egyáltalán bele kellene-e folynom azokba. Elgondolkodva bámulok ki az ablakon, míg Alex még mindig azon gondolkodik félhangosan, hogy nekem milyen vallásom van és Maxi mikor nősült meg. Néha van kifejezetten szórakoztató is abban, ha a melletted ülő valaki éppen a Vénuszon jár.
Az étteremben már mondhatni minden gördülékeny és hajlandóak segíteni az ámmerikkái turistáknak, kapunk teraszos asztalt, sőt össze is tolnak nekünk kettőt, hogy biztosan elférjünk. Innentől pedig gellert kap bennem az ötlet, hogy akár alapozhatnánk is az este hangulatát, a tequila pedig kiváló barát szokott lenni a bajban. Márpedig egy kicsit én úgy érzem mindenkivel baj van, a gőzt ki kell ereszteni, megnyugodni, megállni erre a pár napra. Legszívesebben mindenkitől elvenném a kikúrt telefonját is, ha nem tudnám, hogy a mai világban ezer olyan dolog történhet, aminél jó, ha nálad van a kütyüd. Tehát ilyennel most nem élek. Ezért várom hirtelenjében Gigi beszámolóját, hogy akkor mit is talált. Remélem nem valami bacchanáliát nézett ki, tőle kitelne és a válaszunkat is ismerné hozzá.
Maxit figyelve viszont, mintha az anyja olyat mondott volna neki, amit nem kellett volna. Megjelent egy felleg felette és mintha lenyomná a hangulatát, vagy nem is tudom. Próbálom vele megígértetni, hogy most kizár mindent, ami otthonról jön. Sőt, legszívesebben azt mondanám, fel se vegye a telefonját, ha hívják...de ilyet több okból sem kérhetek tőle. - Pedig a szabadság egy szent dolog. - nem mintha én mondjuk dolgoznék, de nem ártana lassan döntenem, belevágnom, VALAMI...de most nem akarok ilyeneken gondolkodni. Francba is, hát azért akartam nyaralni jönni, hogy itt majd végre lebeghessek az édes nihilben, meghagyjam egy vakfoltnak az egész "Életem" című mappát. Buh..
Kihozzák az első kört és mértéktelen bolondom rögtön rárendel hármat. Sage hüledezik, Gigi a kihívás édes fuvallatával küszköd én meg...nyilván nem fogok kimaradni egyetlen pillanatból sem. Nem én. - Óh, jesszusom.. - felnevetek, mi az, hogy csodanő? Nem is csináltam semmit sem...De megfogom a citrom-só duót és rákészülök a rituáléra. - Oké, a bulira ihatunk.. - nevetek és felhajtom. Szerencsére a tequila kifejezetten a preferált piáim közé tartozik, ráadásképp én a repülőn sem ütöttem ki magamat, úgyhogy...gond egy szál sem. Egy mosollyal üdvözlöm Maxi tenyerét a combomon, igen még az érzés új, de én mondtam neki, hogy hozzám érhet, már nem tiltott dolog neki. Közben előre is hajolok, hogy lássam Gigi telefonját. Tűztánc, jó ég...jó, hogy már nem kecskéket áldozni megyünk. - És én még azt hittem, hogy találtál valami klubbulit, vagy egyebet... - sóhajtok, ezzel szerintem egyikünk sem igazán tud mit kezdeni. - Hát.. - nézek Maxira elgondolkodva - Nem pont erre gondoltam buli címszó alatt igazság szerint. Fülledtség, hangos zene, túlárazott italok.. - nézek körbe, de a többség akaratának én is meghajolok. - De megnézhetjük, csak az ópium pipámat sajna pont otthon hagytam, így nincs sámán tánc. - felnevetek, de nekem sajnos ez jut róla eszembe még akkor is, ha egyébként nem az. - Szóval, ha a buli szar, máshová megyünk. Okéé? - megkapom a bólogatásokat és átmenetileg mindenki belemélyed a vacsorájába. Megkocogtatom Maxi combját és utána hajolok a füléhez. - Esőtánc és állatáldozat helyett elmehetnénk sétálni a parton, vagy éjjeli úszásra. Hmmm? - és nyilván a ruháimat nem áll szándékomban összevizezni, tehát...gondolkodjon csak el az ajánlaton. Persze, sunyiban visszamehetnénk a szállodába is, de...oda is vissza fogunk, az tény. - A sámánokra és a crack pipákra! - emelem a poharam a második körre, lenyalom a sót a kezemről és az ital után megvigasztalom a számat némi citrommal és utána mélyedek én is egy kicsit az evésbe. - Amúgy milyen messze van az esemény? - mert bulinak még mindig nem tudom titulálni.

Bia & Max

Anyám mindig képes beelkavarni a legjobb dolgokba is, nem direkt csinálja, mert amióta Lumie terhes mintha sdokksal jobban vsiszonyulna hozzám is. Bár azóta talán kicsit jobban állok hozzá mindenhez, és a cégben is kiveszem a részem, és lehet ez lök felé jobban, de mindegy is az oka, mert most eléggé megkavarta a szart a fejemben és erre most nem volt szükségem. Nem akartam egy hétig arra gondolni, hogy mi vár rám otthon, pontosan tudom mennyi felelősségem lesz amint hazaértünk és valamikor Biának is el kell mondanom a tényt, hogy apa leszek. Azt hiszem tudom, hogy fogja fogadni és tudom, hogy minél tovább húzom annál nehezebb lesz elmondani és annál rosszabbul fogja fogadni. De olyan szép, olyan jó ez az egész köztünk, hogy nem lennék képes belerondítani még egy darabig, és ez tudom, hogy önző dolog, de szükségem van Biára, jobban mint hittem.
Az étteremben próbálok visszatalálni önmagamhoz, aki eddig voltam  nyaralás során, de azt hiszem aza tequila fog igazán visszabilenteni, ami tudom, hogy nem a legjobb módszer, de nem fogom tudni máshogy kiverni a fejemből anyám szavait és a tényt, hogy otthon vár egy lány, aki az én gyerekemet várja. Megrázom a fejem és amikor megjön az ital csak egy rövid tósztot mondok, amire sokan csak odakapja fejüket, de nem a tósztra inkább arra, hogy Biának nem a barát szót használtam, hanem, elég nyilvánvalóvá tettem mindenki számára, hogy nár azért sokkal több ennél. Talán erre iszok én, hogy rátaláltam, és hogy ennyi mindent ki tud hozni belőlem és arra is, hogy tud majd egyszer szeretni úgy, hogy az a kurva nagy akadály ne legyen akadály számunkra, de tudom még ezek óriási gondolatok az egész elején.
- Akkor a bulira. - odahajolok hozzá és a fülébe súgom. - De én azért iszok rád is. - kacsintok rá és lehúzom az italt, ami még nem hat úgy mint akarom, de ehhez idő kell és több pia, amit nem félek kikérni szinte azonnal, mert bár Alexét is magam elé teszem, attól függetlenül nem érzem, hogy ez a sokszorosított pia elég lesz anyám hívása után.
Gigi felvázolja az igazán vicces tervét, de talán ki tudunk egyezni valamiben, hogy ne kelljen szétszakítani a bandát, bár eléggé szerteszét van mindenki feje, mégiscsak együtt jöttünk el és együtt is kéne haladnunk, hogy a nyaralás arról szóljon, amiről kellene neki. Persze azt a két napot kivéve, amit majd Biával elvonulunk, de erről még nem nagyon szóltam senkinek.
Bia azt hiszem nem lesz a legjobb barátja Giginek és egy kicsit szórakoztat is a műsor amit leművel, mert amúgy igaza van, a tábortűz vagy mi nem annyira hangzik biztatóan, de ki tudja mit lehet belőle kihozni ha mi is ott leszünk, na meg nem muszáj ott maradnunk, de így talán mindeki igényeit ki tudjuk elégíten. A srácok nem annyira nem szólnak ebbe bele, nekem is teljesen mindegy merre megyünk, csak kell valami ami elvonja a figyelmem és visszaterel Görögországba New Yorkból.
Már válaszonék neki, hogy igazából miénk az egész este elég sok minden belefér, amikor odahajol és olyat súg nekem, amitől csak majdnem tátott szájjal enyhe vigyorral az arcomon meredek rá.
- Te a gondolataimban olvasol hercegnő? - az egyik kezemmel megfogom az álla alatt és egy csókot adok neki, mert jobb ha a többi disznóságot inkább magamban tartom. - Azt hiszem most meg kell játszanom, hogy nem érzem jól magam, hogy le tudjuk rázni őket, akkor, már ha csak velem akarsz menni. - kacsintok rá, de igazából tudom, hogy ez nem egy csapatos program és az agyamnak tökéletesen megfelelő programra invitált a csajom.
- Azért örülnék ha nem vonulnak el állandóan szexelni, annyira unalmas, együtt jöttünk, együtt is kellene mozognunk a városban, és nem mindig magunkra hagyni, hogy csináljunk amit akarunk. - teszi le elég hangosan a telefon Gigi és kezd el nyafogni, mire megiszom a harmadik pohárral is a tequilát ezúttal már a sóval és citrommal és csak rá szegezem a tekintetem, mint aki totál megérti a bánatát.
- Ha nem lenne Bia akkor most te akarnád, hogy egész nap a szobában dugjalak, szóval azt hiszem csak a féltékenység beszél belőled Drága. Nem fogunk elszakadni senkitől, mi találtuk ki az utat és terveink közt van, hogy nem válunk szét minden egyes percben. Le fogunk menni a partra és ha olyan műsort akartok, mint az előbb a lakosztályban, akkor nincs ellenemre, hogy együtt fürdőzzünk a tengerben nudi módban. De szerintem amikor már mindenki kidől nem lesz ellenetekre ha nem fekszünk mellétek be az ágyba, hogy még ott is fogjam a  kezed Gigi. - na igen éhgyomorra és majdnem másnaposan eléggé beütött az a tequila és már annyira nem is tudom megválogatni a szavakat. Gigi arca egyszerre értetlen és mérges.
- Jó talán egy kicsit tényleg zavar, hogy nem velem vonulsz el.- teszi keresztbe a kezét maga előtt duzzogva, de nem tart sokáig a harag kettőnk között, mert felállok és odasétálok hozzá, hogy kapjon egy baráti, és semmi más, ölelést. Amint visszaérek a helyemre, mintha kicsit lazább lenne a hangulat, a pia, és a szónoklatom, mindig is büszke voltam arra, hogy ennyire nagy szám tud lenni, de ha iszok, akkor senki nem tud visszafogni.
- Tudtam, hogy szexeltek. - jön a mondat a semmiből Alex szájából, mire mindenki egyszerre kezd nevetni.
- Szerintem lebuktunk és vagy hónapokig mi leszünk a téma hercegnő. - nem mintha annyira zavarna.

Tudom, hogy Sage-nek lesznek kérdései, ahogy Giginek meg ledöfni vágyó szavai, hogy hát igazán szólhattam volna Maximról és rólam, de nem volt mit mondani. Legalábbis semmi olyat, ami a fejemben lévő káoszban az ő közük lett volna. Egyébként is én is tisztában vagyok vele, hogy most paradoxon a helyzet, mert mindig is utáltam, sőt kerültem a társaságát is. Aztán tessék, most meg itt ülünk egymás mellett és minden olyan magától értetődően van jól, hogy kedvem lenne kikiabálni a világnak, hogy mekkora szerencsém is van. Még akkor is, ha a bókjai sokszor túlzóak és zavarba is tudok jönni tőlük, na meg még pohárköszöntőzik is. Hihetetlen...komolyan.
- Elég is, ha csak te teszed. - mosolygom vissza a szavakat. Gigi amúgy is inkább belefojtana a tequilába, nem az én kedvemre iszogatná. Bár most örülhet, Maxi gálánsan állja mindegyikük estéjét és "sajnos" Gigi részéről a hálaszopás is ki fog maradni. Aztán meg jön ez a sámánosdi, amit komolyan nem értek. Azt hittem klubbuli lesz, vagy rendes buli a parton, nem valami baromság. Ennyi erővel photoshopolok neki pár képet ahol a hadseregben kigyúrt pasik buliznak és bevonul katonának? Attyaég, ne már...Egyszerűen el se tudom képzelni mindezt némi szintetika nélkül, az meg gondolom Alex véráramlatában lapul. Gigi persze fintorog a szavaimra, de Sage próbál nem hangosan felröhögni. Tehát nem csak szerintem hülyeség, jól van. Én is így gondoltam igazából. De, ha már part és éjszaka, akkor annak teszek ajánlatot, akinek szeretnék és látva az arckifejezését...nem is olyan rossz ötlet. - Az meglehet.. - vigyorgok, bár lehet jobb, hogy nem látok bele a gondolataiba, ki tudja milyen disznóságokat rejteget köztük. Megbököm a combommal a lábát, annyira hülye. Megjátszani, hogy rosszul van. Istenem, képzelem és nem állnám meg én sem röhögés nélkül. - Valahogy még nem gondoltam rá, hogy nudista bulira invitáljam az egész társaságot.. - elnevetem magamat, mire Gigi megszólal és ez bizony ha valamiféle lebaszás kíván lenni, hát rólam igazság szerint lepereg. Lévén amint felszed valakit, el fog tűnni. Mire megszólalnék, Maxi megelőz és némi döbbent csend ereszkedik mindannyiunkra. Rám több okból is igazából. Az meg, hogy Gigi kiböki az igazságot, hát...most nekem kéne szarul éreznem magam, vagy mit szeretne? - Jaj, Gig..ne már.. - én ennyivel tudom lekommentálni, azt hiszem kezd a csaj komolyan felhúzni, hát mikor kattant ő rá ennyire Maxira? Mert az lehetetlen, hogy évek óta dédelgeti ezt magában és így kimondja. El ne felejtsem megkérdezni, hogy nem-e kavarodtak össze az érettségi óta valahogyan. De míg én paprikásodom, Maxiból kijön a barátságos és odavonul megölelni a sértettet. SÉRTETTET, értjük, amikor semmi köze hozzá. Csak a fejemet tudom a kérdéskörön csóválni. Erre jön Alex és még én is felnevetek. - Nem, Alex. Eszünk. - had gondolkodjon a dolgon egy kicsit. - Azt kétlem. - kapok be egy kis sajtot, nem kell ezen még két napig sem témázni, maximum a helyzet furcsaságán, hogy pont mi ketten. - Holnap lehetne egy csajos délutánunk. - nézek Sage-re és nyilván arra a hisztis picsára is. Holnap szépen megbeszélgetjük ezt a kérdéskört. Mely szerint leszarom, ha zavarja a gondolatunk vagy a látványunk, de ne adjon neki hangot. Sage rögtön bólint, Gigi meg ha velünk nem akar jönni, akkor be kell magát könyörögnie a fiúkhoz, vagy marad magának. Részemről már sok ez a hiszti, komolyan. Én is felhajtok még egy italt, lenyalom a számról a sót is és befejezem a vacsorámat. Elégedetten dőlök hátra. - Ahj, azért valamit nassolhatnánk is. - felnevetek, Maxi is tudja rólam, hogy eléggé pókhasú vagyok ha nyalánkságokról van szó. Úgyhogy feltápászkodom és besétálok a pulthoz némi fagyi reményében, amiből mondjuk jégkrém lesz. És mivel egyesekkel ellentétben én nem hisztis picsa vagyok, mindenkinek viszek. - Vegyék, vigyék! - ülök vissza a helyemre és jókedvűen cuppanok rá a sajátomra. Hiába na, egy kis cukortól mindig boldogabb az ember. Na meg nem árt elgondolkodni a továbbiakon sem. - A parton nincs pult gondolom én, tehát vennünk kell valahol valamit. - ha már Gigi csak a tűzig és a félmeztelen pasikig jutott el gondolatban. Bár megérdemelné, hogy ráhagyassam az egésznek az elintézését, lévén ő az ötletgazda. De akkor újabb hiszti jönne, hogy nem talál el egyedül egy boltig és jaj, meg úristen. - Szóval, amíg mindenki összekapja magát én kimegyek egy cigire. - lévén már ittam és ilyenkor előszeretettel gyújtok rá és őket hagyom is addig is. Plusz, ha nem látom Gigi képét, akkor hamarabb visszazökkenhetek az édes nihilbe. Nehogy már Ő csessze el az ÉN tökéletes nyaralásomat a féltékenységi baszakodásával. Fúúú...Rágyújtok és azért egy félmosollyal a tengert nézem. Végtére is csak lejutunk a partra ma este.

Bia & Max

Talán a pia nem megoldás mindenre, de a figyelemelterelés az ami kell nekem és muszáj, most jelenleg az egyetlen jódolgra koncentrálnom az életemben és az Bia. Szeretném ha a hetem csak róla forogna és nem arról milyen szarok várnak otthon, na meg a sok hisztis barátból, akik annyira készen akarnak lenni, hogy már annak ellenére, hogy nem barátai a drogoknak azért beszednek párat. Mondjuk Alex szórakoztató és ha nem iszik semmit sem, akkor nem lesz annyira ki, nincsen másnap és most legalább nagyon szép helyeken jár fejben. Irigylem, mert ebben a percben én is szívesebben kapcsolnám ki az agyam, de feltűnt, hogy Bia nagyon nincs oda ezekért a szerekést, így lehet mostanában nem fogok magamba tömni egyet sem, ami kár, mert néha nagyon jól tud jönni, a sok szarban otthon.
Ahogyan kiejti a szavakat a száján, már előttem van ő, a meztelen teste és a tenger, és én na meg mindenféle huncut dolog, amit tenni tudunk egymással a parton. Kit érdekel hányan vannak ott, pont azért a kezdeti örömömet  nevetés váltja fel. Nyilván kettesben akar menni, de azért meg kellett kérdeznem, mielőtt tényleg kezdek majd kicsit sok lenni az állandó kanoságommal. Giginek olyan füle van, mint valami elefántnak, mert egyáltalán nem neki mondtuk az előbbieket, de meghallotta és olyan szinte akart letiltani minket a saját kis programjainkról, hogy az már nevetséges.
Talán kicsit erőssek a szavaim, de úgy néz ki megérti és bár egy kicsit megsértődik, hogy nem én vagyok az aki este elviszi alukálni. De egy hülye gimis alku miatt akartuk és csak akkor ha szinglik vagyunk, de nekem ez most nem áll fenn, nagyon nem, még a barátnőm is jelen van a nyaraláson, ami még gázabbá teszi ezt az egészet. Megölelem Gigit, mert nincs hangulatom a felesleges feszültségre, kelt bennem eleget Bia, bár teljesen más értelemben. Alex szavain már csak nevetni tudok, a hercegnő meg jól megkeveri őt, de legalább ellesz az agyalással egy darabig, és addig is csendben van, mert sok okos dolog nem jön ki a száján.
A csajos program gondolatára egy kicsit azért elkerekedik a szemem, mert az imént beszéltünk meg, hogy nem válunk szét, de Gigi úgy tűnik ennek bezzeg mintha örülne, így csak a srácokra nézek és egy széles vigyor jelenik meg az arcomon. - Ami azt jelenti, hogy nekünk is lesz egy szabad esténk. - csak féloldalasan nézek Biára, talán kicsit pimasz mosollyal, mert a szabad este régen teljesen mást jelentett. - Akkor srácok holnap nálam lesz buli, mi, a medence és egy pár üveg jó bor. - ja mind a nyugdíjasok,de most erre van szükségem és nem arra, hogy csajokat szedjünk fel egy bárban, amit otthon is tudnánk csinálni, na meg persze nekem nincsen ilyenre szükségem, és nem is hiányzik.
Nem csodálkozok Bia nassolásos megszólalásán, bár nem értem, hogy néz ki ennyire jól ha ilyen sok csokit és édességet töm magába, de valamiért ez is olyan különleges és jó benne, hogy nem salátán él mások előtt sőt, vagányan tolja mindenkinek a témát. De minden kívánságát teljesítjük de mielőtt felállnék már tűz is a pulthoz és nem telik bele sok időbe,hogy megjelenjen egy csomó jégkrémmel. Elveszek egyet és enni kezdem, de amikor ránézek Biára majdnem félrenylek, túlságosan is aktív a fantáziám amikor ő van előttem, na meg a fagyi, ők együtt, na jó talán tényleg kezdek kikészülni odalent, hogy ennyit kell megint várnom rá. Ez vajon mindig így lesz, vagy egyszer képes leszek lehiggadni a közelében?
- Szerintem lesz valami kis minibárjuk,hátha áldoznak azt csak nem teszik már józanul. - de azért bőszen kezdem el bújni a telefonom, hogy keressek egy boltot odafele. Csak arra pillantok fel,hogy kivonul mellőlem, én meg csak megleve nézek utána, a telefonom odanyomom Gigi kezébe, hogy ha már volt olyan kedves hogy kitalát egy progit, akkor vigye is végig és válasszon egyet a boltok közül.
- Alig 10 perc gyalog a partszakasz, amit ez a nőszemély kinézett, most éppen a telefonom próbálja kitalálni, hogy honnan szerezzünk piát. - a háta mögé osonok, bár nem halkan, és nem is akarom meglepni, de a hasa előtt összefonom a kezem és a nyakába csókolok. - Ugye tudod, hogy inkább veled lennék most is, mint elűzném a gonoszt a közelből? - de nem lehet,hogy állandóan külön válunk. - Mit mondasz jól alalkul a nyaralás, olyan mint szeretted volna?- tudom, hogy az elején vagyunk, de a lelkesedés az arcán amikor szó volt róla, azt hiszem előrevetítette mennyire várja. - Ugye tudod, hogy csak egy szavadba kerül és elviszlek a világ bármely pontjára és olyan nyaralást szervezek neked, amiről még álmodni sem tudtál sosem? - nem akármikor, mert engem is kötni fog lassan a cég időbeosztása is, de ha szükségünk lenne egy kis magányra, akkor minden adva van.

Nem tehetek róla, hogy már attól megrándul az állkapcsom, hogy jóformán még nekünk kell Gigitől elnézést kérni azért, mert összejöttünk. Mintha nem is tudom, valamiféle versenyben lettünk volna, amiben veszített és most Maxinak ilyen apa módiban meg kellene szegény kislányt vigasztalni, hogy hát semmi gond, a részvétel a fontos és majd legközelebb nyer valami másban. Piicsa, meg azért ne már! Bele se gondoltam a létébe, amíg meg nem láttam azt a reptéri jelenetet, jobban mondva meg nem hallottam.
Alexen persze jót mosolygok, szegényem, nehéz a Vénuszról erre kommunikálni az biztos és szinte látom, ahogy a rendszere dolgozik a látványon, hogy valóban éppen eszünk és senki nem szexel senkivel az asztalnál.
- Akartad mondani délutánotok. - támasztom az állam a vállára és elmosolyodom - Dee, ha kéritek az estét is, azt hiszem megoldjuk a csajokkal. - óh hát én kompatibilis vagyok mindenféle forgatókönyvvel, de délután elcipelem magunkat vásárolni és legalább ennek a hisztérikának is helyre rakok a fejében pár dolgot. Már amennyiben nem jön valami undorítóan béna kifogással, hogy mondjuk bibis lett a lába és Maxi lássa már el. Ezek után simán kinézek belőle akármit, csakhogy engem eltávolítson a közelből. Tényleg nem tudom mi a fenét hisz egyébként. Hogy hagynám? Jesszus, ennél mondjuk azért jobban is ismerhetne már.
A jégkrémek a jó szándékom jelei, na meg Maxi pillantásai minden pénzt megérnek. Szinte érzem, hogy dolgozik a fantáziája és ez mondjuk kifejezetten jó. Érti az üzenetemet, úgyhogy a kedvéért lassabb tempóra váltok, de csak a végénél nézek rá derűs tekintettel. Áthajolok hozzá, hideg ajkakkal duruzsolok csókot a nyakára. Azt hiszem, ehhez nem kellenek különösebben szavak, sem ígéretek. Hamarosan kapunk időt együtt is. - Aham, minibárjuk. - még mindig mosolygok, ügyes terelés és én is tehetek úgy, mintha a telefonját nézném, bár Gigi hülye ötlete miatt is mi gondolkodunk megoldásban. Jellemző. - Én azért inkább felkészülnék mindenféle eshetőségre. - mondjuk arra is, hogy a sámánkodás gáz lesz és akkor megint bonthatjuk a sátrakat másfelé. De mielőtt jönne az új hisztije azért, mert a boltot mondjuk neki kellene bőszen keresgélnie, én kilépek egy kicsit rágyújtani meg lehiggadni, hogy mondjuk ne üssem szét a fején az egyik tányért. Picsa!! Szóval csak figyelem az utcán jövő-menő embereket és nekem is jár az agyam Gigi ellenkezőjén, vagyis, hogy hogyan lehetnénk úgy együtt, hogy ilyen műsort ne kelljen mindig végighallgatni. Maxit meghallva bólintok. - Azt hiszem az a minimum, hogy tesz valami erőfeszítést. - hunyom le a szemeimet és neki dőlök. - Tudom, ahogyan én is. - cirógatom az engem ölelő kezeit, de nem lehetünk mi a rohadékok minden nap. - Csak ezt a hülye hisztit nem értem. Mintha 12 évesek lennénk és azért nem nyerte volna meg a futóversenyt, mert fellöktem a cél előtt.. - füstölgök magamban, hát nem én kezelem ezt óvodásan - Holnap azt hiszem, elbeszélgetek vele erről egy kicsit. - mert ezért kell elvinnem, ráadásul szerintem Sage egyet fog velem érteni, úgyhogy 2v1-ben elrendezzük a dolgot. - Ráadásul oké, valahol értem. Az a fürdőszobás jelenet kicsit sok volt neki. Értem, tényleg. - nyomom el a cigim a kirakott hamuzóba és megfordulok, hogy átkarolhassam a nyakát. - Jó leszek, ha jó leszel. - csókolom meg és jóleső nyögéssel fogadom az epres ízét. A jégkrém ugyebár. És annyira nem akaródzik ezt abbahagyni, hogy szinte felsír a testem, amiért muszáj. Mielőtt a jelenleginél is több dolog jut eszembe. - Finom vagy. - epresen is. Elmosolyodom és kicsit azért hátrébb hajolok. - Az ötletet is imádom, de most ezt a nyaralást kell kihasználnunk. Egyébként meg hoogy? Neked dolgoznod is kell főnök úr. - mosolygok, azért az ötlet jónak hangzik, akárhonnan is nézzük. Megjelenik mellettünk Kevin is. - Gálánsan rendeztük a számlát. - vigyorog, nem mintha innen bárkinek is megerőltető lenne kifizetni bármit, úgyhogy mosolyogva bólintok. - És az a helyzet, hogy 4 bolt van a környéken, szóval csináljunk egy versenyt időre. - közben kiérnek a többiek is - Szóval, aki 30 percen belül a legkirályabb piával, poharakkal meg a többi szarral ér le a partra és tálalja a nép elé, az a győztes és kérhet valamit a csapattól. - na, ezen az én szemem is felcsillan. Kevin a megmentő grállovag, újfent. - És mehettek együtt. - meghajol felénk, milyen gáláns. Lehet, hogy beszéltek, míg mi kijöttünk? Biztosan. Kézen fogom Maxit, összekulcsolom az ujjainkat is és mindenki elindul kettesével a szélrózsa valamelyik irányába. Mielőtt megszólalnék lehúzom egy rövid csókra. - Na, két vállra fektetjük őket Mr. Wood...vagy? - végtére is 30 perc sok idő és az egyik felem akar nagyon nyerni, elvből, a másik...az ajkamba harapva mérem végig.

Bia & Max

- Ja ha nektek elég egy délután, amúgy sem terveünk nagy bulit, max egy kis szivar kell még és teljes lesz a nyugdíjas klub. - nevetem el magam az elképzelésen, ami talán annyira nem is kivitelezhetetlen, bár nem tudom, hogy jakuzzi van e a közelben,de az már talán túlságosan is uras lenne és nem a mi korosztályunkhoz méltó. Ennyire még mi sem vagyunk nyugodt lelkek. - Nekem megfelel ha csak délután kell mellőzni titeket, és akkor az estére legalább kitalálunk valami felejthetetlent együtt, a srácokkal, mondjuk, hogy meglepünk titeket valamivel. - húzom fel a szemöldököm a tök jó ötletemre, de nem várok választ, mert ezt szinte már el is döntöttem. A sámán tánc úgy néz ki meglesz ma, vagy valakinek biztos én majd leülök és kívülről szemlélek és iszok.
Szomorú, hogy nem tudunk valami sokkal egyszerűbb megoldást a továbbiakra, nem akarom, hogy bárki is sértve legyen, így lemegyünk a partra keresünk valami piát előtte és akkor mindenki boldog lesz, nekem meg igazából teljesen mindegy, de ha a hercegnő megunja nem fogom erőltetni, hogy jól érezzem magam csak azért mert mindenki más ezt akarja. Van választási lehetőségünk, de azért mindenki bőszen nekiesik keresni egy helyet, ahol be tudjuk szerezni a piát, mert Bia ésa többiek szerint sem lesz ott minibár, vagy valami pult ahol italhoz juthatunk. Lehet mondjuk ott nem is a folyékony boldogság lesz előnybe helyezve, de ezt nem ítélhetem meg látatlanban. Bár az nincs különösebben ellenemre, de nem tudom mennyire lenne mindenki benne egy elég durva füves partiba, így a nem tudom mennyi tequilára.
A telefonomat lepasszolva indulok ki Bia után, nem is foglalkozva a többiekkel, amint kiérek magamhoz húzom és megcsókolom a nyakát. Érzem,hogy jót tesz a fejemnek a friss levegő,ami bár meleg,mégis rendesen kitisztítja az agyam, na meg persze Bia jelenléte is igencsak közrejátszik.
- Hát az az igazság, hogy én és Gigi tettünk valami hülye fogadást, hogy ha felnőttként találkozunk elmegyünk kettesben valahova ha mindketten szinglik leszünk 21 éves korunkig, na meg akkor is amikor találkozunk.Szerintem mindig is belém volt zúgva vagy csak rajongott, mert ő szerintem sosem volt szerelmes meg ilyenek, csak van egy srác akit kinéz megtenne bármit, hogy megszerezze. Mi jóban voltunk nagyon anno, barátként, de azt hiszem most éli ki azt, amit akkor nem tett meg. - talán ez az oka, talán nem, annyira nem ismerem a mai Gigit, hogy ezt megítéljem. Persze ez a fogadás tök jónak tűnt akkor amikor annyi idősek voltunk, hogy nem is láttuk előre mi vár majd ránk, de már tudom, hogy ki várt rám és én kire vártam, de az nem Gigi és sosem volt az. - Csak engedd el a füled mellett, csak megfelelően kell kezelni,és akkor nem lesz vele gond.- na persze a beszólásai igen bicskanyitogatóak, de ő ilyen, szerintem ezzel nem fogunk tudni mit kezdeni.
Igaza van, kemény lehetett végighallgatni hogy az első szexuális élményünket éljük ki és azt hiszem még vissza is fogtuk magunkat, de az miattuk volt, az a mi lakosztályunkés számíthattak rá a repülőn látottak után, hogy nem teázni fogunk egész héten.
- Én mikor nem vagyok jó hercegnő? - kérdezem szinte hitetlenkedve, majd amikor megcsókol beleolvadok a csókjába, és viszonzom azt. - Hát már én is nagyon kíváncsi vagyok rád.- kacsintok rá, majd mint akir rosszat mondott húzom el a szám és elnevetem magam. Megint egy kicsit piszkos a fantáziám, spt mindig, és ezt sosem fogok félni kimondani főleg nem neki.
- Na látod, pont ez az ha én leszek a főnök, majd kitalálom, hogy mikor akarok a barátnőmmel elmenni és mindenki már tökre mellékes lesz. - olyan határozottan mondom ki ezeket a szavakat, pedig talán ez nem lesz ennyire egyszerű,de mindent meg fogok tenni,hogy minden vágyát kielégítsem és nem csak aza ágyban hanem mindenhol. - Azt akarom,hogy boldog legyél mellettem. - pont nyálasba váltottam volna mire ránk tör Alex.
- Mi van azzal, hogy mindent én állok srácok? - tárom szét a karom kicsit megsértve, de hosszú még a hét, hogy pótoljuk ezt.
A nagy vonalakban felvázolt tervükre csak bólogatok, de azt hiszem Bia kérdése minden tervemet átszövi. Olyan hirtelen mozgatja meg az agyam a szavaival, hogy még ha eleinte nyerni is akartam volna hamar vetem el a versenyt, és valami egészen más jut eszembe.
Amint elmegy Alex a csajom felé fordulok azzala nagyon jellgzetes mosolyommal az aarcomon, ami után tudja, hogy valami egészen mocskos dologjára fejemben.
- Nem biztos,hogy őket fektetném meg,és tudjukmár, hogy mennyi mindenre elég aza fél óra. Gyere! - húzom magam után vissza az étterembe és a pulthoz sétálok. Minőségi pia kell, hát miért nem jutott valamelyik okosnak az eszébe, hogy egy ilyen helyen mennyi pia van a raktárban.
- Valami egészen fura kérésünk lenne, szükségem van minden jó minőségű piára a raktárból, legalább mindenből egy üveggel, jöhet minden és mindegy mennyi csak kérjük.- lelkesen vigyorogva fordulok Bia felé, talán nyerünk is és lesz másra is időnk. A pultos egy kicsit furán néz rám, de eltűnik a raktárban és valami kurva nagy szatorral jön ki onnan. - Műanyag poharat is dobsz bele kérlek, jó sokat. - kérem, majd amikor nagy nehezen fel imádkozza a szatyrot pultra, csak kifizetem a tömérdek piát és leveszem a pultról.
- Pia megvan, szóval mit is fektetünk hova? - kérdezem és a szabad kezemmel magamhoz húzom és megcsókolom. - Szerintem meg tudjuk előzni őket és leérünk a partra, hogy legyen egy kis időnk kettesben.  Azt láttam, hogy valahol a környéken van valami nagyon különleges vattacukros, ilyen szép virágokat csinálnak a cukorból. Választhatunk, hogy a cukor kell vagy az?- mutatok végig magamon vigyorogva.

Azért az a nyugdíjas klub dolog megnevettet, egyébként kicsit tényleg olyanra veszik a figurát. Itt nyaralnak, ebben a szép országban és ők a szállodai medence mellett isznak, ahelyett, hogy lógnának valamerre, felfedeznék a várost...hah, néha kifejezetten nehéz megértenem a férfi logikát, ha már itt tartunk.
- Megleptek? Nocsak. - oké, bírom a meglepetéseket, mások egyenesen irtóznak tőlük, de én szeretek rajta izgulni, na meg kifejezetten szeretek nyomozgatni utána. Bár Maxi esetében nem tudom van-e ilyennek értelme, ahogy eddig láttam, általában a legtöbb dolgot hirtelen felindulásból csinálja. Tehát valószínűleg ez is ilyen lesz majd, pont ezért nem lehet még csak gondolkodni sem rajta, hogy mi jár majd akkor a fejében.
Kár, hogy Gigi felbassza az agyamat, de már tényleg komolyan idegesít vele, hogy ennyire nyomul, na meg rendre megalázza magát mindenki előtt. Biztosan nincs beleesve Maxiba, mert tudtommal nem lógnak együtt és nem is tették a gimi óta. De egyre csak gondolkodom rajta, hogy vajon mi a fene volt köztük, hogy ennyire megmaradt benne és ennyire leszarja az én létezésemet ebben a képletben. Mármint, ha abban a hitben van, hogy a kedvéért akkor hagyom, hogy Maxi közelébe jöjjön, akkor baromi nagy tévedésben van. Ezen a földrészen az én zászlóm lobog és rohadjak meg, ha ezt lepasszolom neki.
Kicsit segít a cigi, de valójában az segítene, ha végre leüvölthetném a csaj fejét. Csak nem akarok paraszt lenni, végtére is én küldtem ki az üzenetet, tehát én hívtam meg. Maxi csak jóváhagyta. Gyanítom az ő fejében nem annyira az élt, hogy ideérve Gigit gerincre vágja. És mintha valahogy ráérezne, hogy gondolok rá, meg is jelenik. Beleborzongok az ajkai érintésébe, pedig sok minden olyan magától értetődően hat természetesnek kettőnk között, mintha legalábbis már hónapok óta együtt lennénk. Elgondolkodva cirógatom az alkarját, amikor mesél. Igen, ezt a fogadás dolgot a reptéren is hallottam.
- Ki hisz olyan fogadásokban, amiket 18 évesen köt? Jézusom.. - csóválom a fejem és neki is dőlök - Szóval azt mondod, hogy anno semmi sem történt közöttetek? Furcsa, pedig eléggé úgy viselkedik, mintha sajnálná, hogy már nem kapja meg, ami már volt az övé. Mindenesetre idegesít és muszáj vele elrendeznem a kérdést. - ciccentek egyet, a megszokás és elengedés dolgot még elfogadtam a reptéren, de azok után, amit hallott...komolyan nem tudom felfogni, hogy mit nem tud azon beleverni a fejében, hogy Maxi nem az övé. - Nem fogom ölelgetni és egyáltalán nem sajnálom. - célzok arra, hogy ő megölelte, mert sajnálta. Én nem fogom, nehogy már...Bár rendben, azt aláírom, hogy egyáltalán nem kellett volna hallania minket. Akkor maximum csak a tudatában lenne jelen, de így a fülében is visszhangozhat a dolog. Elnyomom a cigit és felé fordulok, hogy akkor most megegyezhetünk meg minden, hogy viselkedni fogunk és nem csinálunk kellemetlen és pikáns helyzeteket a többiek szeme vagy éppen füle hallatára. - Aham, azért néztél rám úgy jégkrém evés közben, mert mindig olyan jó vagy. - könnyedén csókolom meg, felsimulok rá és imádom, hogy még érzem rajta az eper ízét is. Felszisszenek, hát miket nem mond, pont mielőtt programra megyünk.. - Mocsok vagy. - vigyorgok, olyan lökött. Nyilván ehhez azért nyugodtabb tér kellene, de most meg ez fog járni a fejemben, jaj a fenébe...Maxi még egy angyalt is megpróbálna bűnbe vinni.
- A nagyapád meg majd megátkoz azért, mert elvonom a figyelmed a céges dolgokról. Kell az neked? - ingatom a fejem mosolyogva, de azért észben tartom a dolgot. Végtére is nem kell mindig hetekre eltűnni. De most még azt sem tudom, hogy mi lesz és hogyan lesz New Yorkban. Olyan távoli, hogy nem akarok vele foglalkozni. - Ahhoz te is elég vagy. - mosolygok vissza bár okéé, melyik lány nem szereti, ha a pasija figyelmes vele? Na ugye. De ettől még nem várom el, hogy virágot, ékszert meg mit tudom én mit hozzon nekem hetente.
- Még mindig ott ülnénk és várnánk, hogy visszagyertek. - legyinti le Kevin az egészet és a nagy terve után szétszélednek, csak mi ácsorgunk még mindig a fal tövében. Nekem persze pár dolog közben eszembe jut, de majd elkárhozom miatta. Ahogy meglátom a mosolyát, tudom, hogy célba ér a célzásom. Bizonyos dolgokban, sőt, egészen sok dologban nagyon is egyformán gondolkodunk a jelek szerint. - Segítség, elrabolnak! - mondom nevetve és követem az étterembe, ami egyébként még nekem sem jutott hirtelen eszembe, pedig mennyire kézenfekvő már! Némileg meg is lepjük a pultost és azt a szatyrot látva még én is pislogni kezdek. Nem aprózott a srác az biztos. - Legalább kínálatilag biztos, hogy rendben leszünk. Ú, citromot meg sót esetleg még kérhetünk pluszban? - mosolygok angyalian, tequila biztos van benne, hisz azt ittunk, míg itt voltunk bent. - Olyan egy disznó vagy. - mosolyogva olvadok a csókba. Szóval part, hmhmhmhmm. De a vattacukros dolgon azért muszáj elnevetnem magamat. - Még mindig eper ízű vagy, szóval nem kell plusz édesség. Menjünk! - indulok meg, már csak az a kérdés, hogy a szatyor kibírja-e azt a súlyt, míg legyaloglunk a partig. Idilli képet festhetünk ő meg én kézen fogva egy szatyor piával, ahogy sétálunk lefelé a partra. - Leborulok az ötleted előtt, annyira kézenfekvő lett volna az étterem és mégis mindenki elrohant valami boltot keresni. - és elindultam volna én is, ha nem rukkol elő a lehető leggyorsabb ötlettel. Azért innen fentről meg kell állapítanom, hogy a sötétbe vesző tenger...biztos tök szép látvány. De láttam még naplementében, úgyhogy semmi okom a panaszra. Ahogy leérünk és már süppedünk a homokban, körülnézek. Az emberek és némi fény látszódik is kicsit arrébb. - Szerintem ott lesz Gigi sámánbulija. - mutatok a fények irányába és elindulok az ellenkező irányba, hogy ne legyünk olyan baromi közel. A többiek meg úgyis hívni fognak. Végtére is nálunk minden adott. Műanyagpohár és pia is van. - És ezt hogy tálaljuk fel ízlésesre? - szemlélem a homokot előttünk. - Legalább lenne nálunk egy törölköző.. - csóválom a fejem - így kénytelen leszek az öledben ülni este, vagy minden részem tiszta homok lesz. - oh, hát még bűnbánó arcot is sikerül vágnom, de nem mintha bánnám a kérdéskört. Sőt.

Bia & Max

Annyira jó vagyok ameglepetéswekben, bár néha félresiklik, de ameddig a csapatból néhány embernek szórakoztató lesz addig nicnsen nagy gond, a mardéknak meg majd kitalálok valmi gyorsan. Szeretek improvizálni, bár mondjuk be van tervezve így is pár program, azért még lenne ötletem mivel üthenénk el az időt. A búvárkodás mindig is nagy kedvencem volt, de este nem valószínű, hogy nagyon jó lenne. Viszont mindenképpen valami vízi dologra gondoltam, mondjuk egy magán hajón valami privát buli, azt hiszem ezt fel fogom vetni, mert egész jónak érzem, csak jobban ki kell bontania témát a srácokkal.
- Csakis olyan, ami mindenkinek meg fog felelni, tudom már mindenki igényeit, és igyekszünk majd teljes mértékben kielégíteni azokat, ha nem sikerül, akkor valamivel megbosszúlhatjátok, de szerintem nem fogunk mellélőni. - nézek a fiúkra bizakodóan, bár már a terv nagyjából elő is állt a fejemben de nem egyedül akarom véghezvinni.
Nem is lehetne jobb Bia időzítése a távozással a kinti részlegbe, mert a folyxamatos szervezés ami itt megy kezd kicsit sok lenni és lepasszolom a feladatot annka, aki az értelmi szerzője volt az éjszakánknak.
Érzem Bián, hogy nem tetszik neki Gigi viselkedése, hát nekem sem, de én már tudom ezeket kezelni, és pontosan tudom, hogy egyetlen egy lányra van szükségem és az nem a benti lány, így nem érzem, hogy képes lenne felhúzni engem a kis kirohanásaival ikább csak megnevettet.
- Hát azt hiszem, hogy nem volt, bár hallottam olyat, hogy egy elég durva estén együtt aludtunk, de fogalmam sincs mi volt azon az éjjelen, mert elég sok minden dolgozott bennem. - nem egy estém volt, amikor elfelejtettem dolgokat, de mostanában azért jobban kordában tartom aza gyam, de akkoriban nem volt itka a fű és a pia találkozás, és nem kis számban, ami eléggé megborított. akkor éltem ki magam, utána már csak élveztem az életet, sokkal lazábban. - Ha volt is nem hagyott mély emléket és amúgy is évek óta nem találkoztunk szóval talán teljesen tárgytalanná is vált már a téma, legalábbis részemről teljesen. - mondom ha ez nem lenne teljesen nyilvánvaló a számára is.
- Én közvetlen ember vagyok, túlságosan is, de szerintem még így sem ez volt a megfelelő kezelése a lánynak, de majd kiderül mi az ami hat rá, lesz egy egész hetünk vele, valahogy ki kell bírnunk egymást és amúgy is te hívtad el. - vonom meg a vállam és felnevetek, mintha rá fognám az egészet, ja igen ezt is teszem.
- Na jó az a jégkrém evés elég meredek volt, főleg, hogy tudod mennyire be vagyok indulva rád. - kicsit durcásan mondom, attól függetlenül, hogy eléggé bejött az előadás, sőt. - Tudom. - csak lazán állok hozzá ehhez a dologhoz, mert jó ha megszokja, hogy nekem elég mocskos a fantáziám olykor, főleg ha ő is itt van velem. Amikor megcsókol is azt érzem megint az első csókunknál vagyunk, minden ugyanolyan jó ugyanolyan intenzív csak most már egy kicsit ittas állapotban talán még aktívabbnak élem meg. A derekánál karolom át és tartom magam előtt velem szemben, mert így valahogy sokkal jobban esik vele beszélgetni, hogy tudom nem kell elengednem ha jön bárki és nem kell figyelnem arra mit teszek és mit nem, mert már szabadon csinálhatjuk ezt az egészet, bűntudat nélkül.
- A nagyapám egészen addig kedvelni fog ameddig anyám is, szóval totálisan nyert ügyed van a családdal. - már éppen átváltatnánk nyálad romantikába, ami abszolút nincs ellenemre, mert tetszik, amit mond és olyan mooly ül ki atz arcomra, ami előtte még sosem. Szóval én is boldoggá teszem. Alex persze megzavar, pont amikor már éppen kellően egymásba gabalyodtunk volna megint, és kizökkent minket a szép kis pillanatunkból.
A verseny tetszik, de ami Bia száján jön ki sokkal jobban, mármint amit mögé értek inkább.
Megfogom a  kezét és elindulok a pult felé, ez egy jó étterem, ahol elég jó a kínálat és minden megtalálható, amit a többiek is keresnek. Nem is értem miért nem gondolt erre senki, mondjuk én sem ameddig nem lett belőle verseny. Mire képes egy kis nyerni akarás.
Amint megkapjuk amiért mentünk elindulunk a part felé és talán megkönnyebbülve hallom, hogy nem akar vattacukrot, de nem akartam az étvágya és közé állni, főleg ha édességről avn szó, szóval felhoztam, hogy jófej legyek, de csakis a másik verzió járt a fejemben közben.
- Majd egyszer meglátod, hogy a link személyiség mögött amúgy elég nagy ész lapul. - és ez igaz is, elég nagy az IQ-m és szeretem is használni, de most nincs rá szükségem és a jó ötletek elég hirtelen pattannak ki az agyamból így szinte sosem tudom előrevetíteni azokat.
Leérünk a keresett részhez s csak fintorogva mérem végig az embereket. Mind olyan firák, nem annyira sámános a dolog, inkább bikiniben és aldóban vannak jelen az emberek, pohárral a kezükben. A fű szag még a szél ellenére is megcsapja az orrom, amire felcsillan a szemem, de nem élek ma ilyen szerekkel, főleg nem ennyi pia mellett.
- Megfogjuk a zacskót és berakjuk középre, szépe körbeüljük és mindenki kiveszi ahogy akarja. - nem olyan nagyon nagy a kreativitásom ilyen téren és nem is értem minek tálalgatni ha egyszer úgy mindenki csontrészeg lesz nézegetni.
- Oh egész nyugodtan az ölembe ülhetsz, már csak egy kérdésem van, nem várjuk meg míg besötétedik, elég sokan látnának itt minket. - húzom fel pimaszul a szemöldököm, majd ledobom magam a földre és magammal húzom őt is. - Vagy csak így gondoltad? - ülök le törökülésbe és magamra emelem őt, hogy még véletlen se menjen messzebb tőlem. - Mondjuk  a parton való szexelés tuti, hogy okoz némi homokot itt ott a testeden. - teszem az állam a vállára miután adok rá egy csókot.
- Baszki, a telefonom Giginél maradt. Hívd már fel valamelyik okosat, hogy hozzanak valami plédet is amúgy. - jut eszembe és próbálok higgadt maradni és reménykedem, hogy sem anyám, sem Lumie nem fog közben semmi olyat írni ami lebuktat mindenki előtt.

Igazából nem akadnék ki meg ilyesmi, ha kiderülne, hogy volt köztük valami. A gimiben Maxi gyakorlatilag minden csajt megdugott, akit kinézett, szóval az ilyesmin én nem állnék neki sosem hisztériázni. A múlt a múltban van és jobb is, ha ott marad. Az basz fel, hogy a csaj egyszerűen semmiből nem ért és tényleg meg van sértődve rajta, hogy nem keféli most is a szállodai szobában. Emiatt érzem totál gáznak a dolgot. - Hmmm.. - nagy komment, tudom, de hát ha ő nem tudja, hogy volt-e valami én akkor pláne nem tudhatom, hogy volt-e. Meg igazából ez sem annyira lényeges, csak kicsit érthetőbbé tenné a dolgot számomra, mert más logikus magyarázatot nem találok rá. - Nem is az a kérdés, hogy téged érdekel-e ő, hanem, hogy ő miért nem képes felfogni, hogy foglalt vagy és nem valami bérfarok. - füstölgök még mindig, a válaszát hallva meg elfintorodom. - Touché, tényleg én hívtam meg, de hát honnan a fenéből kellett volna tudnom, hogy valami álomszerető vagy a számára, akit meg akar kapni? - fordulok felé és ha nem kötne le annyira a pillanat, hogy átöleljem, akkor most bizonyára a szemeim forgatnám. De ilyen közelről látva őt, most ez a dolog egyszerűen elillan. - Pont azért volt tökéletes. - mosolygok, nem véletlenül nem fagyit kértem. Kifejezetten szeretem élvezni a figyelmét, ez tagadhatatlan. De nem csak a figyelmét, hanem a csókját is és hiába én kezdeményezek, jóleső sóhajjal adom meg magamat neki. El is felejtem, hogy a többiek velünk vannak, azt is, hogy egyébként az utcán ácsorgunk. Mindent. Persze a világ pont olyan, hogy ezt nem hagyja. - Anyukád nem úgy kedvel, mint a barátnődet. Ez azért neki is új lesz. - főleg, mert nincs hozzászokva túlzottan, hogy a fia barátnővel jelenik meg. Mármint olyannal, akivel máshol is találkozik mint egy dugási helyszín.
Mire megszerezzük a piát és miénk lesz a gondolata annak, hogy most mindenki valami boltért kóricál az utcákon, már célirányosan tudunk elindulni a partra. - Hohh, fő a szerénység. - felnevetek, persze tisztában vagyok vele, hogy nem ostoba. Sőt, így, ahogyan kezdem őt megismerni, gyakorlatilag egyáltalán nem az. Csak én gondoltam egy üresfejű suttyónak, de szeretek tévedni és pozitívan csalódni az emberekben.
A homokban sétálva és a hullámok morajlását hallgatva azért sokkal jobban érzem magam. Szállodai szoba a világon mindenhol van, de ez azért nem. És igazából erre vágytam. Grátisza, hogy pont vele sétálok itt kézen fogva. - Nekem úgyis jó, ma nem a nyerésre játszom. - vonok vállat, nekem tökéletesen megfelel a műanyagpohár meg a szatyorból ivás is. Pár éve koptatom már az NYU-t és igyekeztem kipipálni elég sok mindent arról a listáról, amit mindenkinek meg kell tennie, amíg egyetemre jár. De a befejezését nem akarom elodázni. Kicsit mondjuk ebben a percben sajnálom, hogy nem fürdőruhában jöttem, de hát a kettő együtt most nem működött volna. - Azért eennyire nem tárnám mások elé a foglalatoskodásainkat. - felnevetek és amikor lehúz magához, próbálok nem ráesni, ráadásképp úgy leülni, hogy lehetőleg ne a nagyközönség nézze a fenekem, hanem maximum ő lássa a bugyimat. Úgyhogy mindkét lábam a dereka két oldalán nyer magának helyet. Így semmi olyat nem lát senki, amit nem kellene. - Aham. - helyezkedem rajta - Így gondoltam. - bár így nem fog túl sok mindent látni rajtam kívül, de momentán ez nem bűn. Elég, ha engem néz. - Akkor nem, ha okosan csináljuk. - na meg legfeljebb itt a tenger és a szobánkban is kiváló zuhanyzó van. Nem mintha itt és most egyébként tehetnénk bármit. Feltűnőek lennénk és ez másik ország, valószínűleg viszont a közszeméremsértés itt is ugyanaz a fogalom, mint nálunk. - Ahh te.. - nyúlok a telefonomért és felhívom Kevint, hogy szerezzenek plédet, törölközőt, asztalterítőt, amit akarnak, csak legyen elég nagy és ne kelljen visszaadni. - Háát nem mondom, hogy örült, de azt mondta szereznek. A telefonod miatt meg nyugi, nélküled úgysem tudja felnyitni, tehát nem vájkálhat a dolgaid között és nem hagyhat magáról valami mellmutogatós selfie-t sem. - hogy kinézem-e a csajból? Teljesen simán. - Pont az ilyenek miatt nem tárolhat rólam sem senki ilyen képeket. - mielőtt még utolérné a kérdéskör a fejét. A hajába simogatok, szeretem a haját. Erre már a múltkor is rájöttem. - Furcsa lesz a következő "überfontos" rendezvényen együtt megjelenni. Nem gondolod? - azt hiszem Gigiék mellé be fog csatlakozni a sorba majd pár értetlen szempár. Hátrébb dőlök, hogy meg tudjak támaszkodni a kezeimen és jobban láthassam az arcát. - Készen állsz te arra? - mert lehet, hogy nem. A fene se tudja.

Bia & Max

Az egészen biztos, hogy túl sok szó esik Gigiról, pedig nem kellene vele ennyit foglalkozni, sokkal szívesebben képzelem magam eléa, hoygan azt a jégkrémet eszi, de nem túl sokáig, mert akkor bajok lesznek a nadrágomban és most túl sokan vannak ahhoz, hogy midnenki megcsodálja mennyire felizgulok a barátnőmre.
- Tökéletesen szexi, de ilyet legközelebb lécci ne a jégkrémmel csinálj. - az agyam ezen a ponton egy kicsit lefagy mert más kép sem pörög odabent, mint az a mozdulatsor, amit csinált. Kicsit megrázom a fejem nevetve, mikor anyám kerül szóba és azonnal elillan a szexi képe.
- Szerintem te pont egy olyan lány vagy a szemébe, akit a barátnőmnek akarna,. pont ahogyan én is. - bár azt még majd tisztáznom kell vele, hogy miért mutattam be mást, és nem szóltam, hogy szakítottunk majd jöttem össze ilyen gyorsan Biával, de még fogalmam sincs, hogy fogom beadni neki anélkül, hogy lebukjak, hogy mekkorát kamuztam. De lehet mindent kárpótolni fog Bia lénye, mert anyám tudja, hogy jó családból származik és olyan körökben mozog, mint mi, amit én mondjuk kifejezetten utálok, de ez lett az életem, így beletörődve eljárok mindenféle szórakozásra, amit anyám annak gondol.
Nem kis agyalás kell majd ahhoz sem, hogy mit fogunk tudni otthon kezdeni magunkkal, hogyan fogunk találkozni és a legfőbb kérdés, hogy hol, de mondom neki is, hogy elég nagy eszem van, amit csak simán allazáz, de a valóságban minden szerénység nélkül így van.
A part felé vezető út kellemes, bár a szatyor igencsak vágja az ujjam, de nem foglalkozok velem mert más valaki sokkal jobban leköti a figyelmem.
- Én azt hiszem ma totálisan sokat nyertem. - jegyzem meg megint egy kist nyálasan, de kifejezetten zsigerből vágom rá, mert komolyan így is gondolom. Nagy mázlim van, hogy a mai műsor után még szóba áll velem, vagy a tegnapi, ez az időeltolódás totál megkavar.
Amint leérünk le is helyezem magunkat a földre és őt is magammal húzom.
- Tudod én elég ügyesen meg tudnálak így is dugni. - nevetem el magam, mert nagyjából senki nem venné észre olyan pózban ült le, hogy elég lenne odább húzni mindent még nagyon előjáték sem kell, mert folyton mozgatja az agyam.
Hirtelen olvad le a mosolyom, amikor eszembe jut, hogy a telefonom annál a nőszemélynél van, aki éppenséggel az előbb akart rám mászni. Csak remélni merem, hogy semmi olyat nem fog látni benne, amivel meg tud fogni.
- Istennő vagy, köszi, bár én elvagyok a segged alatt. - nyúlok oda, hogy az egyik kezemet csak pihentessem rajta. - De lehet a többiek rinyásabbak lesznek. - nem mindenki annyira laza, mint mi.
- Akkor ne is számítsak arra, hogy magányos éjszakákon majd meglepsz valami pikáns kis képek? - nézek rá kiskutya szemekkel, bár remélem kevés magányos éjszakám lesz nélküle. MIért van az, hogy amint ráhangolódok rögtön jön valahogy az elmémbe anyám. Mert a hivatalos megjelenéssel kapcsolatban is a szülei arca ugrik be, hogy mit fognak reagálni.
Kicsit messzebb hajol tőlem és egy percig elgondolkozok, hogy milyen lesz majd egymás mellett megjelenni valaki szaros partin, amit anyám annyira imádnak és már nekem is kötelezővé vált az évek során.
- Hogy őszinte legyek, sosem álltam kész az iilyen partikra, és ezután sem fogok, még akkor sem ha mellettem leszek, utálom őket és nem akarok állandóan jó arcot vágni ahhoz, hogy másról sincsen szó, mint hogy kinek mennyi pénze van és hogyan csinál többet. - forgatom meg a szemem, mert akinek van az minek villog vele, apám az a egyedüli a családban, aki nincs ilyen téren elszállva, de helyette a nagyapám tolja rendesen az ipart ha ő is  jelen van.
- Azt hiszem ezt nyertem lúzerek. - szalad mellénk a már látszólag sem józan Gigi, sokkal vidámabban mint eddig. Kezében egy nagy üveg ital, amire valami görögül van írva, így nem tudom kivenni a fajtáját. Jó sok hiányzik belőle és Kevinnel karöltve éppen, hogy odatámolyognak mellénk és rakják le magukat.
- Hogy voltatok ilyen gyorsak? - bámul az óriási szatyorra Kevin és értetlenül mered ránk.
- Srácok, egy étteremben voltunk, ahol szolgálta ki piát, elég volt mélyen a zsebembe nyúlni és adták a legjobbjaikat. - mondom neki nevetve.

Muszáj felnevetnem, ne a jégkrémmel csináljam, mi? Hiába hát, Maxit még félreérteni sem lehet egyáltalán. Mindenesetre csak egy sejtelmes mosolyt kap válaszul, bizonyos legközelebbekre nekem is vannak terveim, de úgy tűnik, hogy jelenleg nem ilyenekre van időnk. Persze, egy szopás kevésbé körülményes, mint a szex, ehhez nem kell professzornak lenni.
- Mert jó a pedigrém? - újra nevetek, hát köreinkben valóban nem kell más igazából egy áldáshoz. Legyen megfelelő a családi háttér, a többi már a gyerek dolga, hogy vajon tényleg akar-e az illetőtől valamit, vagy sem. Még azt sem tudom én mennyire fogok feszengeni az anyja előtt. Merőben más úgy köszönni neki, hogy ott lapul a "lefekszem a fiával Mrs. Wood" érzés. Kicsit groteszk így, hogy jóformán gyerekkorom óta ismer. Nem meglepő, ugyanazokba az intézményekbe jártunk gyakorlatilag Maxival, ahogy jóformán minden haverunk is. Ez mindenkinél így működik felénk.
Ettől még most jelenleg mindent kicsit komplikáltnak és hirtelennek érzek, ami New Yorkkal kapcsolatos és kettőnkkel abban a városban. Lehet, csak a piától agyalok ennyit, egyébként meg...majd halad minden a maga medrében, végtére is nem összeházasodtunk Vegasban, szóval senki nem szólhat egy szót sem.
- Azt hiszem, én is. - mosolyodom el mellette. Igazából azt gondoltam, hogy valami történni fog, miután bejelentem a szingliségem tényét, de ez az egész szinte elsodort igazság szerint és egyáltalán nem voltam rá felkészülve. Mark mellett megszoktam a punnyadást, hogy igazából csak vagyunk és pont a dolog kiszámítható valója hozta azt, hogy többet játszottam ps-en, mint rajta. Na meg több füvet is szívtam, de ez már tökre mellékes. Az ölében ülve a meleg homokon pedig pláne az. - Azt nem kétlem, de frusztrálna, ha félbe kellene hagyni, mert egyesek ideérnek. - nyomok egy puszit a homlokára. És persze valahogy figyelmen kívül hagyta a telefonját. Nem mintha Gigi annyira igyekezett volna a kezébe nyomni, amikor elindultak. A végén tényleg landol benne valami pikáns kis szelfi és kénytelen leszek ledugni a torkán a saját telefonját, úgy legalább lesz valami értékes a bensőjében. Szó szerint is. - Igen, szerintem Alex biztos meglepődne, ha az ölébe ülnék. - felnevetek. Menő jelenet lenne az kétségtelen. - Biztosan ne, hát széthagyod a telefonod mindenféle picsáknál... - gonosz mosollyal ingatom a fejem. - Na meg miért akarnál képet, ha láthatod élőben? - valljuk be, hogy a kérdés logikus. Én se tárolgattam semmilyen srácról meztelen képet.
Megtámaszkodom a kezemen és hallgatom a puffogását, ami igazából édes, de ilyet nem mondunk egy srácnak, mert rögtön kiszalad a világból is. Pedig felruházható sok pozitív többletjelentéssel..de persze, mindig a nők a komplikáltak, ugye? - Igazából én sem annyira díjazom őket, de vannak dolgok, amiket muszáj megtenni néha. - elmosolyodom - És mindig van édesség. - angyali arc, a süteményekkel mindig meg tudtak venni az ilyenek alkalmával a testvéreim. Mi amúgy is "fura családnak" számítunk, mert nem próbáltak keresni nekem egy távoli nagybácsit, unokanővért, valakit...hanem átvették a gyámságot és így idejekorán kellett szülőként is viselkedniük. Azt hiszem, marhára hálás lehetek mindkettőjükért.
- Mármint mit? - emelem a pillantásom a nyilvánvalóan részeg Gigire. - Mi előbb értünk ide, mint ti. - kétségtelen, ráadásul csak egy üveget lóbál, nálunk meg van egy egész készletnyi cucc. Kevinnek mondhatnánk, hogy szupererővel, de Maxi közli az igazságot és Kev már a homlokára is csap, ami az ő nyelvén felér egy basszameggel. - Jaa nekem sem jutott eszembe, de neki igen. Hoztatok valami plédet? - mert nyilván én nem tottyannék bele a homokba - jelen pillanatban -, de szerintem Gigi sem. Nem csak én vettem túl rövid szoknyát. Legközelebb shortban jövök. Most viszont magunk mellé húzom a szatyrot és kiveszem a tequilát. Isten áldja a pultost! - Egyébként mi az istent isztok? - kérdezem és remélem nem az ánizst kell belőlük szagolnom, mert sírni fogok menten. - Most ne nézzetek ide... - próbálok méltósággal felállni és anélkül, hogy az egész part a fenekemet bámulhatná, de ki kell szedegetni poharakat meg minden vackot. Kevin végre kapcsol és kiterít egy jó nagy asztalterítőt. - Bocs, csak ezt tudtunk szerezni az egyik étteremből. - felnevetek és bólogatok, hogy részemről tökéletes. Így azért már mindjárt másabb lesz leülni és szegény Maxiból sem csinálok bioplédet. Fene kényelmesen ülök le és már kapkodom is ki a poharakat. - Nos, kétségtelen, hogy eddig mi nyertük a kört, de talán Sage és Alex meglepnek. - már ha Alex még ezen a bolygón jár és nem egy oszlopot ölelget éppen valahol. - Tequilát? - mert én kérek, az ziher.

Bia & Max

Ami biztos, hogy mindegy milyen aza lány, aki majd egyszer mellettem marad, ha a mi köreinkból akkor anyámnak tetszeni fog és akkor a nagyapám sem fog hápogni miatta. Persze nekik sokat számít, hogy jól mutassunk együtt is, mert szép unokákat akarnak, mert mindig nagyon előrelátóak, pedig én még ilyen témát nem nagyon feszegetnék velük, de olykor elcsípek egy ilyen beszélgetés, és ott hagyom őket nyugodtan megtervezni életem nőjét, szerintük.
- Nekem aztán származhatsz bárhonnan, ha ennyire te maradsz. - mert édes mindegy milyen osztályba tartozik, talán könnyebb lenne mindkettőnknek,ha a munkásosztály rétegét erősítené legalább az egyikünk, de hát ez nem kívánságműsor és a vér kötelez, így mindent megteszünk, amit a család kér tőlünk.
Minden körítés nélkül mondom neki, hogy milyen könnyen tudnám most itt magamévá tenni, és élvezni minden percét annak, hogy kettesben vagyunk de egy lemondó mosollyal nyugtázom, hogy az valóban nem lenne jó, ha enetközben valaki ideérne, és vészesen közeleg annak a félórának a vége, így lassan befutnak a többiek is.
Annyira nem tetszik, hogy a telefonom nincsen  zsebembe minden titkommal együtt, de amikor közli, hogy róla senki nem tárolhat olyan képeket, azért egy kicsit eljátszom a csalódottat. Melyik pasi nem örülne egy képnek a barátnőjéről, amikor magányosan fekszik otthon és csak a keze van játéknak. Mondjuk én még nem voltam hasonló magányos helyzetben, de azt hiszem most leszek majd a jövőben, mert tudom, hogy akármennyire is akarom majd, nem lesz mindig lehetőségem vele lenni a munka, neki meg a suli miatt.
- Ott a pont, de akkor tudod mit jelent ez? - kérdezem pimasz mosollyal. - Kelleni fog egy lakás ahol senki nem fog megzavarni minket, azt hiszem hozzád is költözök. - nevetek fel, mert lehet, hogy az én lakásom sokkal nagyobb, de ott vannak a barátaim, akikkel élek, így nem nagyon tudnánk kettesben lenni. Bár mondjuk már nagyon érne lassan nekik is egy külön laskás, hogy ne legyen ennyire zsúfolt az amúgy igen nagy lakás. Na de ezen nem most fogok gondolkozni, amikor egész héten csak mellette fogok elaludni, miután jól kiélveztem a benne töltött időt.
- Meg pia. - villan fel a szemem, amikor a partik pozitív oldalát próbáljuk közös erővel megtalálni. - Mert eddig a csodás pezsgő nélkül aligha bírtam ki, de az édességig sosem jutottam el, szóval majd legközelebb megkóstolhatom veled legalább mindet. - a végén majd egész jól fogom magam érezni, és nem szenvedem végig ezeket  a kötelező programokat.
Gigi hangja robban be közénk és rontja el megint a hangulatot, de már szinte megszoktam, hogy erre képes csak. Gyorsan esik le részeg agyának, hogy nagyon nem ők állnak nyerésre, amire Kevin és ő is teljesen elképed. Hát ha egy kicsit gondolkodtak volna.
Végignézem, ahogy Bia felkel, és az ittas fejem azt súgja, hogy vissza kellene vonszolnom magamhoz és nem engedni, hogy mellém üljön, de hagyom neki de nem veszem le róla a tekintetem, direkt, mert kérte, hogy ne nézzük és meg is pillantom mi az oka, de azt hiszem nekem szabad is.
Az ugyan nem derül ki mit isznak,de a szagából ítélve itt van a Bia által nagyon nem kedvelt görög ital. Hát végül is a helyhez illik és mondjuk minőséginek is látszik, már ha itt ez annak számít.
Büszkén húzom ki magam, amikor megállapítja, hogy eddig mi visszük a pálmát, bár mondjuk annyira nem vettük versenynek, mert végig csak az volt a célunk, hogy kettesben legyünk és valamennyire végülis össze is jött.
- Nem, nem, azt hiszem elég volt a tequilából ha jól láttam lapul odabent jóféle whisky. - pillantok be a zacskóba és előkapom egy pohárral a kezemben és töltök magamnak, talán többet, mint négy cent.
- Gigi nézz oda milyen szépen nem történik semmi ott a tűznél, még csak egy jó hangos zene sem szól, DJ sincs és semmi értelme ennek az egésznek. Mindenki be van állva és nem tudnak arról sem merre vannak előre. Szóval ha Alexék megjönnek én szavazásra bocsátom,hogy tovább álljunk, már persze ha mindenki lehúzta a maga kis alkohol adagját, mert ezt tuti nem cipelem tovább. - mutatok a zacskóra. - Amúgy kérem vissza a telefonom. - nyújtom a kezem a mellém letelepedő Gigi felé. Egy ördögi mosollyal néz rám és nyújtja vissza nekem. Átfut a hideg az egész testemen ettől a pillantástól, de kikapom a kezéből és elrakom a zsebembe, és nem agyalom túl a témát.

Azért ezt némi kétkedéssel fogadom. Ha nem onnan származnék, ahonnan, akkor egyrészt nem ismerne, kettő...egy csomó furcsa dologgal találnánk magunkat szemközt, ami nem csak abban merülne ki, hogy nem tudom ki kicsoda és miért olyan fontos. Ezernyi más lenne, ahogy nekem is megvolt Markkal. Na meg a családja akaratán kívül is kívülállóként kezelne, ami nem tenne túl jót. Tehát akármit is mond most, ez azért nem lenne olyan tündérmesés történet. - Ha Brooklynból, Bronxból, vagy valami kisvárosból jönnék, nem tudnék soha a világodba illeszkedni, te lökött. - ettől még persze borzasztóan jó érzés amit mond, hogy tán nem érdekelné, ha a teljes ruhatáramra neki kellene a büdzsét biztosítani, hogy legalább egyszer meg tudjunk jelenni együtt. A többiről nem is beszélve. Édesbogár.
Sajnálatos módon az, amit szerenténk..jelenleg nem történhet meg, mert semmilyen körülmény nem adott, akármennyire is bizonyítaná, hogy ügyesen össze tudná hozni..de azért na. Ennyire nem vagyunk kétségbeesve. A másik csalódott arcán meg majdnem nevetnem kell. - Amúgy meg van rólam képed. Elküldtem e-mailben azt, amit választottál. - mert ugye annyira ragaszkodott hozzá, hogy az asztalán landoljon és ami ellen én annyira ágáltam, de végül is modellt állt, tehát a minimum volt, hogy kap egy képet és még viszonylag vállalhatót is választott, ami meglepő módon nem fürdőruhás változat volt. Részéről mondjuk érthető módon.
- Azért annyira ne szaladj előre. - elmosolyodom, a házam a váram és még nem annyira ismerjük egymást, hogy ez olyan gyorsan működőképessé is váljon. - Lehet, hogy az agyadra mennék két nap után. De lehet, hogy nem. Ki tudhatja.. - ingatom a fejem, hát még azt is nehezen látom jelenleg, hogy a saját városunkban közös programokat csinálunk, hogy az ágyamban ott lesz az illata, lesz nálam ilyen-olyan cucca. Részévé válik az életemnek. Mark sose szeretett átjárkálni hozzám, többnyire én lógtam nála. Azt mondta fura neki az a rendezettség, ami nálam uralkodik. Ühüm. Vagy inkább nem kedvelte a környéket.
- Abban történetesen tutira biztos lehetsz. - vigyorgok, az édesség és én kifejezetten jó barátok tudunk lenni - Aham, a múltkor is mi lett a pezsgődből? Koktélok tömkelege. - felnevetek - És egy pofátlan medencés ajánlat. Ugyebár. - talán azzal a játékkal indult el az egész, vagy, hogy odaült mellém és annyira próbált meggyőzni arról, hogy megváltozott. Már magam sem tudom.
Mindenesetre Gigiék megérkeznek és látszólag rá is pusszantak arra az üveg undormányra, amit csak akkor érzek meg, amikor felállok. Hah, de utálom még a szagát is, jó isten! Pedig mindenki annyira győzködött, hogy mennyire finom. Nagyon nem az. Ráadásul fel kell homályosítanom, hogy nem nyer ő itt meg semmit se. Oké, talán még mindig zabos vagyok rá.
- Én nem ihatok olyat, elég..nyers leszek tőle. - értse, bunkó. És az most nem hiányzik. A tequilától legalább maradhatok társasági ember és még jó dolgok is kikerekedhetnek az egészből. Maxi mondjuk rögtön leforrázza Gigit, hogy a sámánbulija elég szánalmas és valóban az. Csak csendesen bólogatni tudok rá és némi nézelődés után Kevin is. Maxihoz meg legalább visszakerül a telefonja, de Gigi arckifejezését én is látom. Nem, nem érdekel, hogy mit talált benne, kivel sexchatel meg miféle cuccok lehetnek azon a készüléken. Helyette inkább kibányászom a sót - de cuki, hogy ideadta a tartót - meg a kis dobozt a citromokkal. Persze öntögethetnék össze valami koktélfélét, de..az én telefonom viszont pittyegni kezd. - Óh, hát nem bocsátasz szavazásra semmit. Nézzétek! - mutatom a videót, ami Sage-től jött. Egy klub bejárata elől integetnek Alexszel, ahol emberek is vannak és dübörög kifelé a zene. Visszapötyögöm, hogy kérnék egy helyjelölést a térképen ehhez. - A kis mocskok. - elmosolyodom, nem mintha fél grammnyi együttérzés is lakozna bennem Gigit illetően, de ott legalább mehet a tánctérre vonaglani és hátha végre valaki megkeféli valamelyik padnál. Komolyan, felszedek neki én valakit, ha azon múlik a jólét és a boldogság sanzonja. Megjön a térkép és igazából aaannyira nincsenek messze. Sőt.. - Szerintem ezek csak rossz felől akartak lejönni a partra. - nézem a képet és nem a tüzes bénák felé, hanem ellenkező irányban feljebb. - Jellemző, hogy a földönkívüli meg Sage találnak egy klubot. Jelllemző.. - nevetek és Alex is becsatlakozik hozzám. - Oké, ezt vagy eldugjuk, vagy könnyes búcsút veszünk tőle pár kör után. Hmhm? Mert úgysem vihetjük oda. - milyen lenne már, na meg a fene akar görög kidobókkal hadakozni. Ledöntöm a felesemet, kipislogom az erejét. Oké, valami nyüzsi nekem is fog kelleni. - Szóval forró testek, izzadás és hangos zene. Eez eldőlt. - Mi 1, Gigi 0. Szép az este. Kikotrom a cigim és rágyújtok. Ha iszom, ha ideges vagyok, mindig ehhez nyúlok. Kevin persze megrökönyödik. - Ne már, Bia... - mintha nem is tudom heroint lőnék, mindig annyira túloz. - Nyugi apa, csak ritka alkalmakkor.. - még a szívemre is teszem a kezem és öntök magamnak még egy felest. Érzem az étterem óta, hogy azért kezd a fejembe szállni, de hát pont ez a lényeg, nem? Nyaralunk, buli van. És a programunk kábé félóránkénti változásban van. Győzzem követni..bár minek. Nem vagyok egyedül és nem is leszek. Feltérdelek és az állam Maxi vállára koppintom. - Na és maga Mr. Wood, akar bulizni ma éjjel? - kihívóan mosolygok rá és hálás vagyok, hogy nem áll mögöttem senki. - Na jó, még két kör és száguldjunk. - de őket annyira nem érinti, mindenki tudja szépen üvegből inni, amije van..nekem kell körülményeskednem örökké. Választhattam volna rumot..bármit. - Akkor nem igyekeznél? - Kev meghúzza az ánizsos mérget, szóval de, de sietek én még eggyel. De ahogy látom Gigi annyira közölni akar valamit Maxival, hogy majd szétveti a tettvágy, szóval kelletlen sóhajjal döntöm le az italomat és kezet nyújtok Kevinnek, hogy szedjen fel innen. - Akkor majd gyertek utánunk. - doh, akkor mondja az a picsa, legalább nem kapok agyvérzést út közben. Megkapaszkodom Kev karjában, úgy könnyebb a homokban imbolyogni. - Ne húzd fel magad Bia, fölösleges. - a grállovag megnyugtató szavai. A víznek is mondhatná, hogy ne vessen hullámokat. - Én nem..eskü rendes leszek. Felszedek neki valakit. - felnevetek és folytatom vele az utat tovább. Rendes barátnőként csak egyszer fordulok vissza, hogy elindulnak-e azok ketten valaha is.

Bia & Max

- Igen talán nem tudnál beilleszkedni,de az annyira rossz lenne? -kérdezem egy kicsit elgondolkozva az én szavaimon is. Talán nem lenne annyira rossz ha nem tudna beilleszkedni, mert ez a világ nem olyan, ahova nagyon vágyik az ember, mármint hosszútávon. Persze a pénz, a luxus, a hatalom az adott üzleti ágban az kecsegtető, de ha sokáig van benne az ember, akkor bele tud őrülni. Talán ha beleszületünk, mint mi akkor csak olyan megszokottá válik.
- Van de az nem a telefonomban van, hanem az irodám asztalán. - mondom ki alig hallhatóan az utolsó szót, mert elméletileg csak a szobám volt a helye, de annyira bejött, hogy az irodába raktam be. Mostanában úgyis többet vagyok ott, mint otthon szóval szívesebben nézek rá, a nyaralás után meg főleg.
- Azért az agyamra nem mennél, de most azért meglátjuk mennyire tudunk egymás mellett élni egy hétig, vagy ha nagyon nincs kedvünk hazamenni haza küldünk mindenkit és maradunk még egy hetet csak ketten. - jó ajánlat,ami talán túlzás is, mert egy hetet nem tudok itt maradni, mert egy fontos tárgylás lesz a tervezett hazaérkezésünk után 3 nappal, de azért álmodozni csak szabad. - De nyugi nem akarok hozzád költözni, még hagyok egy kis levegővételnyi időt, hogy megszokjuk ezt az egészet, mert lehet mondtam már, hogy te vagy az első olyan lány, aki mellett nem tudok másra nézni. - nem szerelmi vallomás ez, csak tény és akarom, hogy tudja, és sokszor fogom neki mondani még, hogy mennyire különleges számomra és persze mennyire gyönyörű. Apám régebben elég sokat mondta anyámnak, nem is nagy romantika nevében csak mert tudta, hogy jól esik neki és mindig láttam anyám arcán, hogy jól esik neki, még ha nem is adott neki sosem hangot.
- Csak mondom, hogy az életem ajánlata volt eddig, de örülök, hogy visszautasítottad, na meg, hogy nyertél. - mert ha nem így történt volna ma talán nem lennénk itt.
Hirtelen minden felgyorsul körülöttünk, Gigi szinte magát avatja nyertesnek, holott sehol semmi nincs náluk, Bia meg olyan gyorsan talál másik programot a feltűnően unalmas tábortűz helyett, hogy csak kapkodom a fejem, bár be vagyok lassulva egy kicsit a piától már, így lehet minden tök normális tempóban zajlik.
- Az izzadt testekkel meggyőztél. - mondom beleszólva a beszélgetés velejébe, mert lehet kicsit megdobotta  hirtelen ledöntött pia, amikor azt mondta, hogy még pár kör és búcsúzunk az italoktól, az az a itthagyjuk az ünneplő tömegnek. Na ez a kidobott pénz, bár még van ott ahonnan az jött, dögivel, így nem azért nyakalom be az üvegből a whiskyt mert sajnálom, hanem mert szükségét érzem,hogy egy kicsit kinyomjam az agyam és csak a szórakozásra figyeljek, na meg a csajomra.
- Most komolyan Kevin, úgy csinálsz, mintha te sosem szívtál volna. - nézek rá egy kicsit furán, hogy miért szól be Biának, vagyis miért nyilvánítja ki ennyire a nemtetszését. Engem is  meglep Bia szokása, de nem szólok rá, mert nekem pont nincs jogom hozzá, sokkal keményebb szerekkel éltem olykor és volt, amikor a cigibe is elég kemény füvet kevertünk, így csak végignézem a mozdulatait és közben folytatom az ivást,
- Igazából már azóta arra vágyok, amióta felszálltunk a gépre. - de nem akartam ennyire világjáró álomtörő lenni, vagy mi, aki még egy ilyen szép országban is a klubokat keresve jár össze vissza, hogy egy zárt helyiségben szórakozzon. Pedig ha egyszerre annyira fel tud dobni, és örülök neki, hogy Bia is ilyen felfogású.
Nagy nehezen állok fel két lábra, igen instabilan, és már érzem, hogy Gigi a nyakamon van, megforgatom a szemem és felé fordulok, mire Bia hangosan közli igazából azt, hogy beszéljük már meg baszki és haladjunk, ja pont így. Amint hallótávolságon kívülre esnek, Gigi elindul előre és lassan, és kevésbé biztosan vánszorgok utána, belém karol én meg rohadt kíváncsi vagyok már, hogy mit látott, így inkább hagyom neki.
- Csúnya titkaid vannak Maxim Wood. - néz rám féloldalas mosollyal az arcán, amitől rosszul leszek menten. Előre nézek pont amikor Bia hátranéz én csak intek neki, hogy minden okés haladunk, de az arcán látom, a nemtetszést, én is pontosan így érzek.
- Nyögd már ki Gigi mit akarsz? - már enm finomkodok, mert túls ok az ital bennem és szinte Gigi karjai tartanak egyensen, szóval talán hálás vagyok neki, hogy ennyire nyomul most az egyszer.
- Biával jársz és közben egy másik csaj irogat neked,ezt tudja az újdonsült barátnőd? Hogy közben másik kapura is rúgsz? - elmosolyodok, mert innen már tudom, hogy nem láthatott semmi olyat, ami annyira gáz lenne, hogy ne tudhatna róla Bia. Előveszem a telefonom és lehúzom, amit feloldás nélkül is meg lehet jeleníteni rajta. Persze, hogy egy csaj írt, aki az én lakásomban lakik,egyéb okok miatt, amit senkinek nem kell tudnia, és csupán csak azért érdeklődött, hogy hogyan tudja bekapcsolni a fűtést, mert ha nem tudja megoldani az én ágyamba alszik, mert ott elég bekapcsolni a sok gépet és meleg lesz.
- Azt hiszem nagyon benéztél valamit, de azért megbocsátom,hogy a privát dolgaimban turkálsz. Tudod több csajjal élek együtt, mint azt hinnéd.Tuti ismered a dögös barnát az instagramomról, na ő az egyik legjobb barátom és vele szoktam csajozni, mert egész véletlen tökre a mellekre bukik. - mondom neki olyan önelégült fejjel, majd adok egy puszit az arcára, kicsit sem stabil kiállásban. - Engedd el ezt az egészet és legyél normális, ezt nem is veszem figyelembe nem történt meg. Gyere bulizzunk. - megyek előre Biához és hátulról támadom le a kezemet  derekára csúsztava lépek mellé. - Azt hiszem sokat ittam, de Alexet még észreveszem - integetek ezerrel a srácnak, aki a falat támasztva teszi ugyanezt.
- Bemegyünk, vagy még nézzük egymást bambán? - látom a sort, hogy nem kicsi, de már túlságosan bátor vagyok és szeretem költeni a pénzt, így pofátlanul megyek oda a biztonságiakhoz és beszélem le velük, hogy ne kelljen már itt állnunk, és egy korrekt kézfogás után nyitják előttünk a kordont, görögül köszönöm meg nekik, vagy azt hiszem görögül, majd Bia oldalán lépek be a helyre, ahol már üvölt a zene.
- Na gyere hercegnő toljuk el az első táncot. - mondom a füléhez hajolva, majd adok egy csókot mögé. -Én mondtam, hogy mindent megkapsz amit akarsz.

- Ismerve ezt a társaságot...kifejezetten szörnyű lenne. Egy ideig persze próbálkoznék, talán te is tennéd, de lásd be, aki ide születik, az nem fog másmilyen életet élni. - mert tegyük hozzá, egyikünk sem menekült ki belőle és dolgozik mondjuk már az egyetem kezdete óta olyan helyen, aminek nincs a világon semmi köze a családjához. - Szóval valami ilyenről álmodtál? Hogy a bizonyos valakid kívülálló lesz? - tök normális a kérdés, semmi felháborodós, megsértődős él nincs benne, mert nem lehet. Na meg, nyilván nem ott tartunk, hogy holnap rohanunk az első hivatalba házasságot kötni meg ilyesmik, szóval miért ne beszélgethetnénk arról, hogy mire vágyott, mit képzelt el úgy egyébként.
- Te beraktad a bolond jelmezes képünket az irodádba? Ah, jézusom.. - kínomban muszáj vagyok felnevetni. Azt mondta, hogy más nem fogja látni, erre közszemlére teszi. Csináltathatnánk posztert az ajtajára is, ha netán valaki nem látott volna még minket. - Azt mondtad, senki nem fogja látni. - ha el lehet vörösödni, akkor nekem most sikerül. Oké, tök normális arcot vágunk mindketten a képen, de akkor is..JELMEZBEN. - És senki nem kérdezte meg, hogy ki a csaj veled? - jut eszembe a dolog, bár ki tudja mennyire merev odabent a helyzet náluk, hogy egyáltalán mernek-e ilyesmit kérdezni a főnök fiától ugyebár. De még mindig nem hiszem el, hogy bevitte az irodába. Istenkém..
- Mondtam már, hogy elvi szinten is elkényeztetsz? - elmosolyodom, milyen tök jól hangzik, de nekem ott a suli, amit be kellene fejeznem és neki ott a cég, ami elől nem menekülhet két egész hétig. - De tudom, hogy haza kell mennünk. - sajnos, mert az álomnyaralások nem tarthatnak örökké, na meg, ha elcseszem a félévem, ő fog szenvedni, amikor kínlódok a vizsgáimmal meg a többivel. - Én jótékonyan is költői túlzásként értelmeztem ezt. - de a jelek szerint tényleg így van. Tényleg így van? Jahj, szívből mosolygok rá. - Azért nem mondtam, hogy sose legyél ott. - mert ó, jöjjön, persze. Csak még szokom kettőnk gondolatát. Na meg, hogy ő merőben más, mint Mark volt. Másképp is áll hozzá, még most is. Kicsit olyan, mintha tényleg valami...nem is tudom, ajándékként élne meg és ez iszonyatosan jó érzés. - Neem, életed ajánlata az a kurta-furcsa randi meghívás volt a medencében. - még mindig mosolygok, valahogy annyira nagyon jó volt hallani. Hogy nem azzal kezdett, hogy akkor irány az ágyba, hanem, hogy randizom-e vele. És az annyira őszintére, hihetetlenül édesen őszintére sikerült, hogy én akartam inkább az ágyba vinni. Hát igen, az élet néha produkál furcsa dolgokat.
Viszont a programunk gyökeres átalakulásban van, hála Alexnek meg Sage-nek és Gigi is kap pár tőrt a kis lelkébe minden bizonnyal, de legalább ezért nem engem kell hibáztatnia. Vagyis, felőlem maradjon és ugráljon annál a tűznél, én részemről beszavazom a klubot. Aztán majd holnap ráérünk aludni, várost nézni, meg minden ilyesmit csinálni. - Az izzadt testekre! - döntöm le a felesemet és rágyújtok, mire jön Kevin apa megrovása. Már megszoktam, mindig ezt csinálja, pedig talán 3 hétig ha együtt jártunk még kilencedikben. Azóta valahogy megmaradt benne ez a védelmezős dolog. - Mert cigit nem is. - szól magát megvédős attitűdben. - Miért, a jointban talán nincs dohány? - vigyorgok fel rá két feles között. - Az totál más. Ettől csak bűzlesz, de nincs élvezeti értéke. - felsóhajtok, hajh hát miért ilyen szigorú velem mindig. - Nem is bűzlöm! - kinyújtom rá a nyelvem és Maxihoz fordulok. - Doh, hát mondhattad volna hamarabb is. - gonoszul mosolygok. Szegéény, távol kellett őt tartani a bulitól..bár a hotelben annyira nem ellenkezett a maga kis 3 órás időkérésével.
Csak utána hagyjuk őket ott Gigivel, aki majd megőrül, hogy közölje vele, amit akar. Remélem ez is valami "hiperfontos", mint általában a baromságai, amiket eddig hallhattunk tőle. Úgyhogy kényelmesen karolok bele Kevinbe és várom, hogy feltűnjenek a klub fényei. - Hah, kiöltözhettem volna jobban is. - de csak valami sétálgatásról meg vacsoráról volt szó. Azt hittem, még visszamegyünk. Tessék, újabb furcsa fordulat a napban. Már aggódom, hogy mi fog még történni éjfél előtt, mert eddig is eseménydús volt. Mikor Maxi átölel, kicsit megdőlünk, de Kevin szálfaként van a másik oldalamon és ráadásul jó kislány vagyok, nem kérdezem meg, mit akart az a liba. Majd később. Most én is integetni kezdek Alexnek. - Sage is ott áll mellette. - nevetek fel és odasétálunk hozzájuk. - Gyeerekek, tökre megleptetek ezzel a hellyel...és meg is mentettetek! - mosolygok és bólintok Maxinak. - Meenjünk, menjünk! - meg persze kapunk pár rosszalló tekintetet a sorból, de ez igazából mindenhol így szokott lenni. Bent letarol a hangos zene és az a fullasztó meleg, kicsit fülelnem kell, hogy halljam is Maxit. - Na és te vajon megkapsz mindent? - a kérdésen merenghet, de már húzom is magam után a parkettre, be a tömegbe és háttal hozzá simulok, a kezeit pedig a csípőmre vezetem. Talán kiesünk a dal ritmusából, de igazság szerint nem érdekes, mert van sajátunk. Közben megérkeznek a többiek is, de olyan ingerlően jó közelségben vagyunk, hogy ezt nem kívánom megszakítani. Egyébként is...táncolunk és nem 1920-ban vagyunk. Alex megjelenik egy üveg pezsgővel, a poharakat meg Gigire bízta, ookos srác ő. Mind kapunk egyet és koccinthatunk is. A buborékok szinte rögtön az agyamig ugranak fel és mosolyogva nézek körbe. Most tök normális társaságnak tűnünk. Szembe fordulok Maxival, hogy hátha hall. - Azon gondolkodtam, hogy felszedek valakit Giginek. Mit szóóólsz? - kiabálok a fülébe, most fölösleges lenne suttogósra fogni. Úgysem hallana. Egy vigyorral csókolom meg, de most már hallgatom is.

Bia & Max

Arra nem tudok válaszolni egyértelműen, hogy milyen csajról álmodtam, mert josszútávon sosem tudtam volna magam mellett senkit sem elképzelni, opnt ezért is olyan hihetetlen, hogy ő most ilyen hatást vált ki belőlem.
- Nem tudom, sosem gondoltam, hogy egyszer lesz valaki, aki mellettem marad, vagy inkább úgy mondom, hogy mellettem akarom, hogy maradjon. - aki ismer az tudja, hogy nem vagyok egy nagy romantikus lélek, bár most elég sok olyan megszólalásom van,a mi ezt erősen ingatja meg. Még az is ezt jelzi, hogy igen képes voltam berakni a képünket az irodámba, mivel mostanában elég kevés időt töltök otthon a gépem mellett, így több időt látom bent, mint otthon. - Be én, amikor meg valaki hülyén nézett rám miatta, ami esküszöm neked, hogy csak párszor volt, simán rávágtam, hogy a csajom. - vonom meg a vállam lazán, mintha már akkor is pontosan tudtam volna, hogy ez lesz. - Mindenki tudja, hogy nem vagyok annyira merev, mint olykor az apám, szóval mindig csak elismerő tekinteteket kaptam. - ja mindegy miben van ez a nő, akkor is kurva dögös.
Igazából nagyon szívesen maradnék még ameddig csak lehet, semmi nem akadályozná meg ha otthon nem várna mindkettőnket valami, munka suli és társai, az élet. - Elvi szinten? akkor bele kell húznom, hogy ne csak ott tegyem meg. - lehet, ami nekem alap az másoknak már túlzás, neki elkényeztetés, ezt mindenképpen jónak veszem. - De ha már most nem maradunk, akkor lehet majd többet kell látnod a dolgos hétköznapok estéjén a képem, mint szeretnéd. - nem vagyok nagyon otthonülős típus, de persze néha jól esik, bár inkább majd elő fogok olyanokkal hozakodni, hogy járkáljunk el jobbra balra, mintsem a négy fal között szórakozzunk, mondjuk a szórakozás után menjünk le, az talán jobb sorrend, mint e helyette.
Amint megjönnek Kevinék söpröm félre a remek ötletet, amit Gig még az étteremben hozott fel, mert élhetetlen a helyzet itt, és ezt szerintem még a sértődött képe sem tudja tagadni. Akkor irány egy jobb buli, ami előbb jön szembe velünk, mint hittük, vagyis Lexékkal szembe.
Néha úgy érzem külső szemlélője vagyok, mert csak bámulom őket, ahogy civakodnak, vagy tényleg, mint valami apa jelölt lép fel Kevin, és ezért az ő korában kicsit nevetséges, baszki. Azért azon még én is felnevetek, amikor közli Biával, hogy egy bűzlik, ami igazából így is van, de ha mást el tud szívni akkor ez igencsak szagtalan termés tud lenni. A fűnek mindig van egy jellegzetes szaga, amit most talán érezhet is, ehhez képest a bagó annyira nem is érződik rossznak.
Mire elindulunk olyan mennyiségű alkohol van a szervezetemben, hogy azt érzem mindenki egyszerre szeretek és akarok aludni is. Na igen, túl gyorsan csúszott le a whisky ebben a nagy melegben, ami nem volt jó ötlet, de nincs gond, kivéve Gigi sértő szavait. Most komolyan azt hitte, hogy ha ennyire aljas, hogy általa Bia megutál majd pont hozzá megyek vigasztalódni? legalább talált volna valami értelmes indokot, de egy lány üzenete, aki a lakásomban lakik édeskevés, mert szerintem még bia is tudja, hogy a legjobb barátnőm leszbikus, bár ebben nem egészen vagyok biztos.
Mindenki boldog, örülünk egymásnak, de a sorban állást nem értem, New Yorkban sem Nálunk sosem egy klub előtt, mert a pénz beszél és itt mindenkinek van elég azt hiszem. Elég hamar jutunk be és viszem is magammal a csajom egy táncra, mert másra sem vágyom, minthogy a teste az enyémnek nyomuljon és mindenki előtt élvezzem a közelségét. Igen, megint van bennem egy kis túlzott kanosság, de ahogy hozzám simul azt hiszem ez teljesen érthető. A korábbi kérdésre csak mosolygok, mert azt hiszem pontosan tudja, hogy amire most vágytam az csakis ő.
Amint megjön a pezsgő, magamba öntök egy pohárral, nem olyan szépen kortyolgatva nem otthon vagyunk és nem akarom a kezemet a pohár tartására pazarolni, amint megiszom csak olyan igazán kedvesen adom vissza az üres poharat Giginek, aki tök értetlenül mered rám, de én től sokan nem időzök el a véleményével. Rögtön visszatalálok Bia testére és nem is akarom elengedni, a fejem túlságosan is tele van itallal, a whisky most meg ez a pezsgő, azt hiszem eléggé ki fogom ütni magam, pont ahogy a többiek.
Meglepetten hallgatom Bia szavait, miután felém fordult, először jöhetett volna a csók és aztán a sokk, mert így csak elvesztem a csókjában de az agyam a szavain kattogott.
- Felejtsd el! - vágom rá zsigerből. - Ha valaki pasit szerez neki az én leszek, még a végén azt hiszik neked kell valaki és utálok verekedni. - nem értem miért akar neki beszerezni valakit, hogy az a plusz egy srác is a nyakunkon lógjon a nyaralás alatt? Bár logikus lenne, hogy akkor nem lenne annyira rám cuppanva a csaj és nem kellene mindig attól félnem, hogy egyszer kajak bemászik mellém az ágyba, amikor Bia a fürdőben van.
- 1 órát kapsz, hogy kinéz neki valakit, de csak messziről, közösen megszerezzük neki, de te egyedül tuti nem. Néztél már tükörbe, hogy ha te odamész és őt ajánlod fel melyikőtök kellene a srácnak egyből? - mérem végig tök büszke tekintettel és magamhoz húzom óvatosan bár a mozdulataim korántsem koordináltak. - Annyira dögös vagy hercegnő. - búgom a fülébe és megcsókolom, miközben próbálom felvenni a ritmust a zenével.

Ja, persze, hogy azt mondta, hogy a csaja van a képen. Minden egyéb, bénának hangzott volna valószínűleg. Na de akkor is az iroda?! Nem nagyon értem, de már azt is kicsit furcsálltam, hogy már eleve otthon ki akarja rakni...de most így nézve, nem kellett volna. Noha végig türelmes volt és egyébként egy szót sem beszéltünk kapcsolatról előtte. Sőt, igazából semmiről se beszéltünk, csak körbelengett minket a szex súlyos felhője.
- A főnök nőjére ki merne mégis lealázó megjegyzéseket tenni? - felnevetek, milyen naiv gondolatkör is ez. A főnökével egyszerűen senki nem lehet őszinte szerintem, mert tőle van a fizetése és ő az a valaki, aki ezt elveheti. Ráadásképp a főnök jelmezes képére, ki merne nyíltan kritikát adni? Jahj..mintha nem látná át ezt a rendszert.
Azt viszont nagyon is remekül érzi, hogy mikor mit kell mondania. Meseien hangzik két egész hét ezen a gyönyörű helyen, de a valóság a sarkunkban liheg és tisztában vagyok vele, hogy haza kell mennünk hétvégén. Aztán fel kell fedeznünk magunknak New Yorkot együtt. - Pedig nem szükséges, aztán meg megszokom. - mosolygok, nem mintha a testvéreim nem kényeztettek volna el, de valahogy belőle egész más dolgokat nézek ki. A végén még tényleg...nem is tudom, csinál egy Jurassic Parkot is. - Én örömmel nézem a képed esténként, te dolgozók gyöngye! - nevetek, mert oké nem kell beleugrálni ebbe az összeköltözés dologba, azért az hirtelen lenne 120 lépés előre.
Most viszont szedhetnénk a lábunkat a klubig és tesszük, még akkor is, ha Gigi feltartja Maxit, meg ha én le vagyok cseszve a bagóért. Néha Kevin is megtanulhatna lazítani egy kicsit. Úgy értem nem kell mindig mindenkire vigyázni, néha csak..hagyni kell, hogy megtörténjenek a dolgok. Mint odabent a parketten, ahol csak rá tudok koncentrálni, a zenére és a kettőnk ritmusára, ami sajátos dalt követ. A pezsgőnél azért megállunk és Gigi arcát látva bizony elgondolkodom újfent azon a srác dolgon. Ha kapna végre figyelmet egy hímtől, vagy végre valaki megdugná. De Maxi úgy felháborodik, hogy azon kis híján felnevetek. - De bolond vagy! Ha nyílegyenesen rámutatok, félreérthetetlen a dolog, ugyanmár! - verekedni...ahh, nincs miért verekedni, na meg nincs is kivel, de szinte látom, hogy forognak a kerekek az ittas kis fejében, hogy hogyan kellene csinálni. Lévén ezzel elismeri, hogy az ötletem kábé zseniális. - Csak közlöm ám, hogy nem mindenki akar megdugni, aki hozzám szól. - nevetek, megint a túlzások. - Legyél fair naa! - ha már az én ötletem, de oké...őt nem akarom hülye helyzetbe hozni, szóval... - Oké, gyere! Járjunk körbe akkor keetten. Aztán rád hagyom a terepet... - kelletlen a sóhaj, a fene érti a pasik logikáját. De közben próbálom nézni a felhozatalt. - Oké, ő? - mutatok egy magas, napbarnított srácra - Dumálj vele, majd hallgatózom. Fontos, hogy mindene megfelelő legyen. És meglegyenek a fogai. - húzom el a számat, muszáj, hogy jó szintet hozzunk és legyen nagyon random a dolog. - Hajrá! - csapok a seggére, hogy induljon meg akkor, de előbb visszarántom egy csók miatt. A bókjáért, meg, hogy ennyire védelmező lett. - Dobd be magad!

Bia & Max

- Hát azért elég laza vagyok még főnüknek, így szerintem egyik másik fiatalabb alkalmazottunk, akinek nagy a szája, nekem még simán be merne szólni, de van amire nem tudnak. - vonom meg a vállam elvégre melyik pasi ne mondaná azt Biá-ra, hogy “azt a kurva”. Mondjuk magára az egész képre már valóban beszólhattak volna, de nem tették, igazság szerint az én tekintetem sosem az összképen volt, így nem is néztem úgy sosem azt a képet, de szerintem egyik férfi alkalmazottunk sem, a nők meg egyszerűen nem olyan lekezelőek, hogy csak úgy minden ok nélkül beleszóljanak. Vagy jót vagy semmit ugyebár.
Na meg azért elég sokat kell majd ezeknek az embereknek a képemet nézniük,mindegy, hogy milyen pozícióban nem lenne kellemes ha már az elején így indítottak volna. Már most rossz belegondolni, hogy 23 évesen a munkának szentelem az életem, vagyis szentelhetem majd, amint hazaérünk, ezért sem tudunk maradni az annyira vágyott plusz napokon, és kell majd otthon is sok időt együtt töltenünk, legalább Biánál vagy nálam, de akkor tényleg mindenkit ki kell lakoltatni, na nem mintha a többség ne tudna magának lakást venni is akár, de így azért sokkal megszokottabb a légkör nálunk.
- Csak akkor vágj pofon, ha olyan fura leszek, mint apám, ne engedd, hogy túl kedves legyek és túlságosan munkamániás, az valahogy annyira kiábrándító tud lenni. - unott fejjel képzelem el a szituációt, hogy egy hosszú nap után én mondom Biának, hogy fáj a fejem, még bele is borzongok a képbe, ami előttem jelenik meg. Borzalmas lenne, és totálisan elképzelhetetlennek is véltem eddig, de azt hiszem ezen majd dolgoznom kell, hogy megmaradjak fiatal, mindezek ellenére.
Úgy tűnik egy kisebb szenvedés után de csak eljutunk egy áhított helyre, ami szemmel láthatóan mindenkinek megfelel, akinek nem az meg majd iszik annyit, hogy a végén neki is jó legyen. Amint beérünk, nem vágyok másra, mint a dögös barátnőmre, és a parkettre, amit meg is kapok tőle egy igazán idióta ötlet mellett.
- Majd én mutogatok Gigi-re! - jelezem is, hogy milyen jó vagyok ebben, mert miközben mondom magamra mutogatok. - Jó nyilván nem akar de lehet a fejében megteszi, hidd el én férfi aggyal gondolkodok tudom. - egy sejtelmes pillantás küldök felé, de igen én már mióta eljöttünk a hotelből vagy hatszor képzeltem el, hogyan tenném magamévá, de hát na pasiból vagyok és ittas és rohadt kanos, pont úgy, ahogy itt a hetero pasik 90%-a.
Engedelmesen, közben határozott mozdulatokkal lépkedek utána, miután rábólintottam, hogy játszom a kerítőt ennek a nőszemélynek, aki engem akar megkeríteni. Hát tuti,hogy nem vagyunk normálisak, de megteszem, mert inkább én, mint barátnőmnek kelljen.
- Jó lesz neki, úgyis annyi van már benne, hogy igazából bárki megfelelne neki. - mondom neki lazán, majd elindulok a srác felé, de még kapok egy csókot és egy igazán huncut pacsit a hátsómra.
Amint a sráchoz értem pacsiztam le vele, és nagyjából 2 percen belül társalogtunk úgy, mintha ezer éve barátok lennénk. Felvázoltam neki a szituációt, közben hol Biára, hogy Gigire mutogattam és magyaráztam neki, szerencsére megakadt a szeme az egyik csajon, és azt hiszem a jón, mert amikor ő mutogatott már nem teljesen láttam tisztán. Nagyjából 10 perc bájcsevej után tértem vissza Biához.
- Nem akarjuk Billy-vel,hogy nagyon feltűnő legyen a kerítés, egyetértett velem, hogy majd random megy oda hozzá. Azt hiszem bejön neki, nagyon mosolygott, amikor mutattam neki, még téged is mutgattalak, hogy az én csajom vagy.- húzogatom a szemöldököm, már kicsit usza beszéd közben, de a lényeg lejött belőle. - A pultnál szedi fel, ott lesz a legkönnyebb, szóval irány a pult. - fogom meg Bia kezét és a srácokhoz közeledve hívom őket is.
- Ki mit iszik? - kérdezem őket a pulthoz érve, majd aki amit kér kikérem és már nincs más dolgunk, mint várni, mert közben észre is veszem Billy közeledését, széles, totál részeg vigyorral az arcán.
- Annyira jó vagyok. - nézek a hercegnőre, totál büszke ábrázattal, bár még nem teljesen sikerült a terv, de azt hiszem jó úton haladunk felé.

Szerintem akkor sem szólnának be neki, hiába fiatal meg jó fej. Egyszerűen nem ez a módi egy cégnél. Akár a főnök, akár a főnök fia, azzal nincs mit csinálni. Vannak dolgok, amiket nem szabad megtenni és a beszólogatás történetesen pont ilyen. De nem akarom ebből én kiszedni, előbb-utóbb úgyis rá fog jönni, hogy ő nem lehet a haverjuk, mert tőle függnek és ez valami baszott nagy felelősség. A nővérem sokat mesélt erről, sőt napokig kattogott, amikor valakit ki kellett rúgnia. És ugye első számú szabály, hogy tegye meg ő maga. Ez az, amit meg kell tanulni elsődlegesen. Mint ahogy egy orvosnak is, hogy hogyan közöljön borzasztó híreket a hozzátartozókkal.
- Mármint vágjalak képen, ha túl kedves leszel? Akkor beszerzek egy pofozógépet. - vigyorgok, mert mindig kedves. Még sosem volt velem bunkó, nem vitatkoztunk egyébként, talán..oké a fényképezős délután vége elég gázra sikerült, de arról nem ő tehetett, hanem én. - És hogy szóljak én bele a cégetek ügyeibe? Ugyan, te nem az apád vagy és meg fogod találni az egyensúlyt. - mondom bátorítólag, ne ilyenen kezdjen el most aggódni, mert fölösleges. - Hidd el, hogy nem fogok hisztizni rajta. - két dolgozó testvérem van, mindkettőnek saját a cége, hozzászoktam, hogy vannak prioritások.
Most, esetemben az a prioritás, hogy Gigit levakarjam Maxiról. És mivel valahonnan nézve haverok vagyunk - még ha ez most egyáltalán nem is tűnik úgy -, muszáj megoldanom a problematikát. És egy vészfaroknál mégis mi lehetne kézenfekvőbb? Végtére is egy klubban vagyunk, nyaralunk és Gigi nem rossz csaj, sőt! Már csak le kell vadászni az alkalmas hímet. - Szerintem felfújod a dolgot. - jegyzem meg egy fintor kíséretében. Beeezzeg ha ő menne valami csaj reményében mondjuk Alexhez, szavam sem lehetne. Ebben lényegében teljesen biztos vagyok. - A fejében nem igazán számít.. - nézek rá kérdőn, ez valami kódolt dolog amúgy is. Felmérjük a másik nem képviselőit és aki ezt nem vallja be, az kamuzik. De legyintek, hát legyen így, ha ettől nyugodtabbnak érzi magát. Úgyhogy megindulunk a terepszemlére és érdekes is, hogy úgy kell valami pasit kiválasztanom, hogy nem magamnak, de azért mégis olyannak kell lennie, akire én is azt mondom, hogy oké lenne. Találunk is és Maxi el is indul. Nyilván elég furcsa, hogy itt állok a parkett szélén egyedül és várom, hogy meggyőzze a srácot, hogy vállalja be a kedvünkért a barátnőnket. Persze, simán tűnhetünk úgy is, mint akik harmadik felet keresnek, de kétlem, hogy félreértené bárki. Egy idő múlva azért már baromira unom az ácsorgást és visszamegyek a többiekhez táncolni, hát gondolom a drága pasim csak megtalál minket. Giginek persze rögtön feltűnik a hiánya, de lelegyintem. - Majd jön, ne aggódj, nem fogják elrabolni. - szemforgatok és nagyon remélem, hogy a srác kurvára alkalmas lesz, mert eez már megint csak a pumpát nyomkodja az agyamban. Ő az én pasim, tehát max nekem van jogom aggodalmaskodni, hogy vaajon hol lehet. Nem neki.
És kisvártatva meg is jön. Hegyeznem is kell a fülem, kezdi magát kiütni hohohó. - Biztos nagyon fontos komponense volt a történetnek, hogy ki vagyok én. - felnevetek, de azért elég imádnivaló, hogy megmutogat egy tök idegen srácnak. - Ooké, bár szerintem tök mindegy. - indulok meg utána a pulthoz és komolyan merengek, hogy mi a fenét kellene kérni, úgyhogy én a pezsgőnél maradok. Legalább tovább tart, mint egy feles. - Jahj, szerinted egyáltalán fel fog neki állni? A mosolya már nem valami őszinte. - próbálok nem nevetni - De ne nézd már ilyen feltűnően, a végén Giginek leesik, hogy kerítősködtél. - ráfogok az állára és elfordítom arról a fejét, hogy inkább a pultot nézze. Sage meg pont olyan arccal néz rám, mint aki tudja, mi történik, úgyhogy ártatlan arccal vonok vállat. Elnyúlok én is a pezsgőmért és utána már a vállát ütögetem. - Háát...ez nem húzza az időt. - pislogok előre, mert egymás szájában vannak gyakorlatilag és Gigi lábai már körülötte. - Mondd, hogy nem vagyok egy zseni amiért kitaláltam. - győztesek mosolyával nézek fel rá és lelkesen mutogatok Sage-nek, hogy na vééééééééééééééégre! - De ha többet iszom, úgy kell visszavonszolnotok a hotelbe. - mert érzem a ködöt, hogy többet vigyorgok, mint szoktam és talán nem kéne a teljes KO.

Bia & Max

Egy kicsit fintorogva meredek rá, amikor máris kedvesnek titulál, pedig nem mindig érzem magam annak, jó lehet vele az vagyok, de ő totális kivétel mindenkivel ellentéte és vele annak is kell lennem, mert nem tudnék máshogy viselkedni vele. Annyira vágytam már erre az érzésre, de még magam se, tudtam, hogy így érzek de azért na.
- Szóval azt mondod legyek egy kicsit bunkóbb? - húzom fel a szemöldököm kérdőn bámulva rá. - Bármit elviselek, de a hisztit még nem tudom biztosan kezelni, de azért örülök neki, hogy nem leszel olyan, akit zavar ha pár napig csak akkor lát, amikor hullafáradtan befekszik mellé az ágyba. Na persze nagyrészt nem csak feküdni lesz kedvem, de ezt úgyis tudja. Nem voltam még szerintem olyan fáradt, hogy ne tudtam volna teljesen jól kezelni a farkam, szóval….
Miután a nagyon furcsa tervének megfelelően kinéztük a srácot célzom meg, olyan nyugodt és olyan nagy csevegésbe kezdünk, mintha tényleg már mindent tudnánk egynásról. ehet a pia megindítja az amúgy is nagy szánkat, és csak remélem, hogy ebből a csodás leendő barátságból semmi nem jut el a többiekig, mert akkor átlátszó lesz, hogy én szerveztem be Giginek a randit, vagy akármi is legyen majd neki ez az egész.
Amikor visszatérek, a pulthoz invitálok mindenkit, és szinte csillog a mosolyom a büszkeségtől, na meg a töménytelen mennyiségű italtól is, amit nem tudom, hogy bírtam letolni, de azt végképp nem, hogy miért iszok még mindig.
Amint megérkezik a műsor a pult másik részébe, nem tudom nem őket nézni és csak Bia vonja el a figyelmem, nem akarom látni annyira, ahogyan egymás szájába másznak, de azért akarom tudni, hogy jó munkát végeztem, innen Gigi dolga lesz, hogy tovább folytassa, de őt ismerve ez nem lesz gond. - Tudod jó érzés volt arról beszélni, hogy te vagy  a csajom, azt mondta dögös vagy. - állapítom meg igazából ezt én is minden egyes alkalommal és csak egy kis szerény visszaszólást kapok tőle, mintha nem tudná pontosan magáról mennyire kurva jó nő.
- Nyugi fel fog állni neki. - kacsintok rá, majd amint  megkapom az italom húzom le szinte azonnal, mintha az életem múlna rajta és intek a pultosnak, hogy hozzon még egyet. Hátra kapom a fejem hercegnő jelzésére és a egy laza elismerést azért adok magamnak fejben és persze Biának is, hogy ennyire jól kitalálta ezt az egészet.  - Remélem legalább a nyaralásig vele marad a srác és nem kell mindig új barátokat szereznem. -szinte gondterhelten fújom ki a levegőt, de közben egyáltalán nem zavart, hogy kerítőt kellett játszanom, de sokkal inkább töltöttem volna az időt a többiekkel, bár nem tudom meddig voltam távol igazából.
- Azt mondod, hogy akkor itt az idő, hogy végre elvonuljunk? - nézek rá kikerekedett, reménykedő szemekkel. - Kettesben? Úgy, hogy senki nem tör ránk, - nézek egy kicsit sem jelző értékkel a mellettünk állókra, majd Biára. - Nem tudom mire várunk, buli lesz még de hogy őszinte legyek kicsit fáradt vagyok. - fogom magamhoz a hercegnőt a derekánál fogva, majd a füléhez hajlok, bár a hangos zenétől lehet, hogy más amúgy sem hallana, ha nem üvöltenék. - Tudod, hogy nem vagyok fáradt, csak részeg és kanos. - hát mit ne mondjak ennél romantikusabb is lehettem volna, de ennyi jött ki értelmesen a számból.

Ha legalább Gigi kiadná magából a feszültséget, mind sóhajthatnánk egy nagyot, hogy ez az és végre rendben vagyunk, nem csinál több tök felesleges hisztit. Persze, mondjuk ez maga lenne a csoda egyébként, de reménykedem benne, hogy akit kinéztem az nem valami szerencsétlen idióta, hanem igenis van benne annyi tök, hogy elrabolja ezt a nőszemélyt egy időre és bevesse a legősibb lenyugtató módszert, ami létezik.
A jelenetet látva pedig még én is elismerem, hogy talán tényleg isteni szerencsénk van vele. Meg azzal is, hogy nem görög és megértette, hogy Maxi mit hadovál neki össze valami csajról, jobban mondva csajokról. - Mondjuk legalább nem rendezte le egy "aha" kíséretében. - elmosolyodom, hát az ízlések ugye távolról sem egyformák. Na meg most erre nem is lehet értelmes reakciót sem adni, max annyit, hogy ..."aha". Eligazodom nagyjából azokban a gondolatokban, amikkel eddig megszólítottak és hát a nagy részükkel nem tudtam mit kezdeni eddig sem. Amelyik olyan volt, azzal meg nagyon is.
- Azt ajánlom is, mert egy csalódott ÉS kielégítetlen Gini már sok lenne a görög népnek. Meg nekem is. - főleg, ha valaha rájönne, hogy ebben a mi kezünk is benne van. Akkor lenne csak a szánakozunk rajta, milyen gecik vagyunk és a többi töltelékduma, amire pláne nincs szükségem. Jobban mondva egyikünknek sem. - Felőlem lehet neki minden nap más, ha azt akarja. - gonoszul mosolygok, mert hát...ő nem akarta hagyni az előbb sem, hogy segítsek. Pedig kitűnő ötlet volt, oké így is összejött az ő segítségével.
Én már új kört nem is kérek, egyszerűen érzem, hogy sokat ittam, és ha még többet fogok, akkor vissza kell vigyenek a szállodába, mert a saját lábamon nem fogok tudni menni. A tequila egy aljas, gonosz ital és ez tény és való. Mégis, ettől legalább nincs az ember rosszul. Bár oké, a pezsgővel mind rákevertünk és azért Maxi még bepuszil még egyet, de nyilván, hát nyaralunk. Had igyon, ha ahhoz van kedve. Nem fogom érte baszogatni. - Ezt mondtam? - nevetek, bár éppen ezt is mondhattam volna, hogy talán maradjon belőlünk valami esetleg, mire visszaérünk. - Azt azért holtbiztosra ne vedd... - bár, ha Gigit lefoglalja a srác, akkor talán-talán esetleg... - Hosszú volt az út, tuudom én.. - bólogatok elnyomott mosolygással, tök nagy egyetértésben - A részeget határozottan látom és hallom, a másikban nem tudom mennyire lehetek biztos. - van benne némi kihívó él ugyan, de ismételten nem lehetünk szarfejek, hogy csak úgy eltűzünk és mindenkit itt hagyunk a vakvágányon. - Kérdezzük meg, hogy visszajön-e velünk valaki? - mondom én is a fülébe, hogy tutira halljuk egymást - Lelépni elég rohadt dolog lenne. - ezt gondolom ő is tudja. A jóformán tele pezsgőspoharam a pultra csúsztatom, már tényleg nem kell. - Vagy mégsem?

Bia & Max

- Mert engem úgy ismersz hercegnő, mint akinek bárki annyi válasszal csak, hogy ahha? - nézek rá kicsit önelégült arccal, mert én nem vagyok olyan, akit könnyű lekoptatni, sőt, nagyon nehéz és mindig elérem amit akarok, így csajoztam én elég sokat és így szedtem fel szinte minden olyan csajt, aki a szemem elé került és bejött.
Azért az ifjú párt nézve nem lenne sok kétségem, hogy nem fog ez legalább egy hétig tartani, de remélem, hogy igazam lesz és tényleg fog alkotni az ágyban is, és akkor levakarhatatlan lesz róla, így tudjuk mi levakarni Gigit.
- Amúgy kajak jó ötlet volt, de ha pasit kell szerezni neki, akkor inkább bevesszük harmadiknak. - nevetem el az amúgy nagyon szar viccemen, de már annyira be vagyok rúgva, hogy egészen jónak hat, de inkább nem nézek rá Biára, mert tudom, hogy milyen tekintetet várhatok erre, na meg ha őszinte akarok lenni nem akarok senkit sem kettőnk közé, mert még azt sem tudom igazából milyen vele, ki akarom őt ismerni és nyilván nem egy másik fél társaságban.
- Határozottan ezt mondtad! Ugye? - kérdezem megbökve Alexet, tudva, hogy ő lesz az egyetlen, aki helyeselni fog, mert már múlik a szer hatása, még mindig nem teljesen van képbe.
- Igen ezt! - kiszakad belőlem valami igen rémisztő hang, nevetés címszó alatt és ránézek Biára, olyan ugye, hogy igazam volt nézéssel.
A kételkedő szavaira felhúzom a szemöldököm, és még közelebb húzom magamhoz, hogy érezze még a puszta közelsége is elég, hogy bár nem feltűnően de fel tudja izgatni odalent a kedélyeket. - Még mindig kételkedsz? - nézek rá kérdőn, szinte kikérve magamnak a dolgokat, mert látta mit tudott tenni velem csak egy bikini láttán, ami rajta volt, már tudom milyen anélkül és minél többet gondolok rá, úgy, hogy szinte rés sincs köztünk, egyre jobban érzem, hogy a maradék eszem is megy el, ami nem jó, mert sokan vannak és nem részegen nehezebben uralkodok a farkamon.
Csalódottan fordulok a többiek felé, és nézek rájuk várva fel nem tett kérdésre a választ. - Szóval valaki vissza akar jönni? - mindenki bőszen bólogat, látszik rajtuk, hogy mindenki hulla fáradt, kivéve Gigit, aki azóta sem szakadt ki a srác szájából.
- Figyi ha már ilyen rendesek vagyunk, akkor menj már oda szerelmesekhez és kérdezd meg, hogy jönnek e velünk. - nagyon jó arc vagyok, de csak Bia miatt, amúgy már régen léptem volna vele, mert rajta kívül sok mindenki nem nagyon izgat, ő viszont annál jobban.
- Tudod most teljesen jó ember kezdek lenni melletted, szóval ideje lenne megrontadnod engem. - kacsintok rá, mielőtt elküldeném, hogy szétrebbentse a gerlepárt, akiket nem is olyan nehezen hoztunk össze.
Kifizetem a számlánkat, mert itt egyik sem avatkozik bele, majd a pultnál leülve, hogy egy kicsit tompítsam a szédülést várom a csajomat, mellettem leteleszik Alex is, és Sage, Kevin még mosdóba szalad. Azt hiszem mindenkit kicsinált az utaszás éa a soknak egyáltalán nem nevezhető partizás.