Bia & Max

Egyre jobban hiszem azt, hogy valami bajom van amiért ennyire jól  bírom.Enyhe farok  állásokkal és gyors lohasztásokkal, hála a kedves apácánknak, bár a sztori tök homály fedi, a nő megjelenése segít abban, hogy ne álljon állandóana zászló. Még akkor is figyelnem kell  rá, amikor a kezeim közé kapom, hogy megszerezzem a perecet. Annyira tetszik ez a még soha nem játszott játék, a nevetések, az, hogy nem kell neki sem megfelelni, senki előtt jónak lenni, vagy olyannak, hogy ne akarjon többet a másik. A legtöbbször olyan álca van rajtam,ami azoknak szól,  akik a szexért vannak velem, ezt az arcomat, amit most Bia lát, még soha senki nem ismerte, és én sem tudtam, hogy van, de mégis itt van és köszönni akar nekem és talán örökre itt maradni, Bia mellett, de mondjuk más mellett kétlem, hogy valaha előjönne ez az énem.
Nem kicsit lepődök meg, amikor hirtelen utasít és taszít el, kezdem érezni milyen azoknak a csajoknak, akiknek nemet mondok, nem kellemes érzés. Mondhatnám, hogy még nem mentünk bele semmibe, de igazából az első csóknál benne voltunk mindenben, akármennyire is meghúztuk a határon belüli határokat  is, azért már jócskán mindent sikerült túllépni.
- Nem tudom mondtam e már, de nagyon utálom a bölcs döntéseket. - mondom még mindig szinte vérig sértve,  de mivel eléggé szaru ljátszom ezt a szerepet szerintem elég  hamar lejön neki, hogy egy szemernyi komolyság sincs ebben a cirkuszban. Cseppet sem kényelmesen ülök és bámulom a filmet, azt a rémisztő nőt, aki az előbb jól kizökkentett a  legmegfelelőbb időben, lehet hálásnak kellene lennem a filmnek, de egyelőre nem nagyon vagyok az, mert emiatt  kellett szétrebbenünk.
Nem agyalok sokat a ma nem erről szól és állok fel, hogy mögé feküdjek be. Ebben tényleg nincs semmi rossz, csak megvéd a nyilvánvaló veszély forrástól , ez tök normális, hétközapi dolog. Keze a karjaimra simul és azt hiszem ez a helyzet lesz az.ahogy szívesen megnézem a filmet.
- Igen oda doblak, te is oda akartál, így már ketten megyünk velük,  azért az annyira mégsem lesz rossz.- elemzem neki a helyzetünket, hogy ne tűnjek annyira szemétnek ha már tök átlátszó vagyok. - Ja nem, a szabályokat is utálom, és bevallok én bármit csak kérned kell és ha úgy érzem úgyis ráblintok. - válasz éppen nem volt, ahogy kérte, de igen ez volta célom, hogy közel legyen hozzám, az sem érdekel ha mást sem csinálunk este csak ezt, mert kanapé két végén való ücsörgés szinte már rosszullétet okozott nekem. Megint nem a tévét figyelem, hanem a keze mozgását az enyémen, amitől érzem, hogy egy kicsit libabőrös leszek. - Új legjobb barátot szerzek be, a kikötés, hogy csak ilyen ijesztő arca lehet. - felelek neki és elkezdem nézni a filmet, aminek az elejét már kétszer láttam, de egyszer sem figyeltem, mert mindenhol járt az agyam, csak filmen nem.
- Jó illatta van, de nyugi, megoldom. - mély levegőt veszek, beszívva az illatát mélyen, nem zavar el, ami fél siker, miért is mire vártam én vele kapcsolatban ennyit. Merül fel gyakran bennem a kérdés, amikor vagyok ma vele .De tudom,  pasija, az ellenállás, amit nem fogok tudni felülírni és nem is akarok, mert nem tud zskolom magam sehova.
- Most, hogy a lelkem  is a helyére került és már nem szenved igazán mesélhetnél, hogy hányszor láttad ezt a filmet, mert a szemed sem rebben én majd kiugrok a hátad mögül. - a lába a bokámat simogatják, igen ténlyeg eléggé összesimulunk, de ő csak rátesz egy lapáttal. Amikor beszélünk nem fordul felém, ami okos döntés, mert ha felém fordulna nem állnék le, az biztos. Igyekszem nyugtatni magam odalent, de ahogy mellettem fekszik nehéz.
- Nem azért mondom, hogy elküldj, mert nem fogok elmenni. - szögezem le nevetve. - De azért jó ötlet volt ez a film, olyan szinten lehangolja a kis fickót. - megint húzogatom a vonalat amit nem léphetünk át, egyre beljebb és beljebb téve azt. - Szóval ez is bűn lenne? - kérdezem a tévé felé bámulva, de arra gondolva, hogy a karjaimban fekszik és az ég egy adta világon semmi rosszat nem teszünk, de mégis mindent minden vágyam most kezdene beteljesedni ezzel.

Hiába, most muszáj olyan döntésekkel operálni, ami talán neki nem tetszik. De vannak dolgok, amiknek nem szabadna bekövetkeznie. Ráadásul megbeszéltük, hogy filmet nézünk és a jelek szerint az nem megy úgy, ha egymás mellett ülünk, vagy megint az ölébe ültet. Nem és nem. Jobb lesz így és ezt majd ő is be fogja látni. Így is több határt léptünk át, mint kellett volna. De ott és akkor, nem tudtam nem megcsókolni. Egyszerűen...akartam. És ha nem lennék foglalt, semmi gond nem lenne vele, de az vagyok. A fenébe vele is, velem is.
- Azért bölcs döntések, hogy utáld őket. - azért elmosolyodom és nyújtózok egyet fekve. Különös, hogy mennyire feldobta ezt az elcseszett napomat a jelenlétével. A humorával és úgy általában a lényével. Nyilván nincs komolyan megsértve és nem is igazán lehetne, végtére is nem azt magyaráztam neki éppen, hogy nem akarom őt és az egész csak egy kis...szórakozás miatt volt. Deee erről jobb lesz nem beszélni. Mármint, hogy mit akarnék tőle. Sőt, egyáltalán ne is gondolkozzon ezen, nem kell. Engedjük el szépen.
De azzal, hogy mögém mászik és helyet csinál magának...hát próbálom elfojtani a nevetésemet. Hihetetlen egy srác! Persze, rá is fogja a filmre és csak hümmöghetek, hogy hoogyne, persze, a gonosz banya mindjárt megeszi élve, ha nem bújik mögém. Biztosan így lesz. Mire elhelyezkedünk és találok a kezeimnek is kényelmes elfoglaltságot az alkarján, már epikus háborús terveit is hallhatom. - Nem tudom, nincs ördögűző képesítésem. Addig szerzek egyet. - megrázkódom a nevetéstől. - Több esélyünk lenne zombi apokalipszisben, mint démoni apácák ellen. - állapítom meg a szomorú tényt. - Inkább ne vallj be semmit. Azt hiszem, addig jó nekem. - mert a végén még kifejteni is leáll, amire azt hiszem a fülem még nem áll készen. Vagyis most biztosan nem. Tovább birizgálom az alkarját, miközben már megint a nyitójeleneteket nézzük, de talán a végére is fogunk érni egyszer, legalább az első résznek. - Azért, hogy kísértsen álmaidban? - nevetek fel, nem is értem a párhuzamot a legjobb barát ijesztőségével. Tényleg nem, de lehet, hogy az ő fejében van logikája. - Akkor jó. - mosolygok a képernyő felé, mert felé biztosan nem fogok. Kizárt. Túl közel van, akkor meg a szája is veszélyesen közel lenne. Szóval jó ez így teljesen. Figyelem a fiatal kis apácatanoncot, akit felkeresnek, hogy magukkal hívják abba a pokol barlangjába. - De vele szívesebben barátkoznál, nem? - végtére is szép és szűzies is. - Öhm, egyszer láttam. De nekem máshol húzódnak ezek szerint az ijedési határaim. - vállat vonok fektemben - Már rég nem tudnak megijeszteni ezek, mert valamivel miindig elrontják őket. - válaszolok, vagy lehet már nekem nem stílusom..báár, a Démonok közöttben kifejezetten láttam legalább az igyekezetet, hogy mutassanak vele valamit. De ebben, hah. Hátha a 2. rész meglep. Lehet, hogy ehhez a gondolatsorhoz pont nem illik, hogy a bokáját birizgálom a lábujjaimmal, de most jó érzés. Megint elmosolyodom.
- Ennek ellenére befeküdtél mögém. - kis önkínzó, mert attól, hogy nem mondom, még észrevettem eddig is és bőven elég, hogy a gondolataimban megjelent. Mint ahogy az is, mennyire ideálisan fekszünk bármihez, de magamnak is elismétlem, hogy a filmre figyeljek. - Mármint az, hogy így fekszünk? Magam sem tudom. - sóhajtok egyet, mert átölel és az is jó érzés. Egyszerűen olyan...biztonságos és kényelmes, szimplán jó. - Mivel semmi olyan nincs benne, ami bármelyikünk figyelmét elvonná a filmről, azt hiszem maradhatsz. - engedékenyen bújok közelebb hozzá. Talán ennyit tényleg megengedhetünk magunknak a jelen és az egyébként is fennálló helyzetünkben. Talán. Addig meg majd elnyomom magamban, hogy szeretném, ha megérintene. Ahjjj, ide nekem is egy ördögűzőt!

Bia & Max

Az a legnagyobb baj ezzel az egésszel, hogy nekem is észnél kéne lennem, mert mi ketten egyedül biztos nem tudnánk olyan döntést hozni, ami a harmadik félnek ne fájna, ketten már talán összehozunk egy értelmes, és jó döntést, amihez tartjuk magunkat, de amint megint egymáshoz érünk megborul minden és a másik felünk tör ki,  aki meg annyit visít a fülemben, hogy akarom őt, és van egy olyan érzésem, hogy benne is hasonló érzések dúlnak. Nem véletlenül vonul el a lehető legmesszebb tőlem, hogy csak filmezzünk. Megfordul bennem, hogy játék volt az egész, egy visszavágás, a korábbi rossz tetteimért, de éreztem, hogy akarja, a testében megvolt a vágy, amikor megcsókolt, nem hiszem, hogy ez csak egy játék lenne.
Minden határozottságommal állok fel és mászok be mögé, nem érdekelve, hogy mit fog szólni hozzá, mert egy érzés azt súgja, hogy valami hasonlóra vágyik, mert ebben nincs semmi és mégis mindenünk benne van.
- Az interneten manapság már mindent meg lehet venni vagy le lehet tölteni, nézek én neked megfelelő könyvet, hogy elűzd a gonoszt, de akkor milyen indokkal tudok majd ennyire a közeledbe férkőzni? - már nevetek megint, saját magam hülységén, hogy ennyire nyíltan közlöm vele, hogy lesz legközelebb és akkor is ugyanezt fogom akarni tőle, vagyis csak őt, és ezzel majd egyszer kezednünk kell valamit, mert a holnap is  a nyakukon van, amikor megint egy hasonló esti programunk lesz. Lehet valakit otthon kellene tartanom,hogy gyertyatartó legyen és a védőkorlát, de most úgy érzem tudom tartani magam, ha a kisfickó nem is én igen. - Ha csak ez kell a boldogságodhoz. - vonom meg a vállam, vagy vonni, de ebben az állapotban nem megy és nem is nagyon akarom mozgatni magam, mert tetszik, ahogy hozzámér, hogy játszik a testemmel még ha az csak a kezem is.
- Ha van velem egy ördögűző esténként akkor simán lehet ilyen barátom, szóval ez csak tőled függ hercegnő.- magas labda, de van egy érzésem, hogy nem fogja lecsapni csak elsiklik felette majd, mert megint lépegetek tovább olyan irányba, ahonnan az előbb vett vissza. A film igazán érdekes, vagyis azt hiszem,mert nézem figyelek is rá, de annyira leköt az illata, és az érintései, hogy az agyam teljesen másfelé járkál, mint a szemem.
- Most komolyan azt kérdezed, hogy bejön e a fiatal apáca csaj?- gondolkozok egy kicsit, és megnézem kiről is van szó, de határozottan nem nekem valóak a szűzies, szende lányok, így csak fintorgok egyet, amit ő nem lát, mivel háttal van nekem. - Ha nem ebben a szerelésben lenne, akkor lehet még látnék is fantáziát benne. - de az a fekete ruha mindent tönkretesz. Talán jobb is, mert így tudom kontrollálni a farkam, most hogy ennyire közel van és egész nap szinte készenlétben volt, amióta találkoztam Biával.
- Nem csak az.- kezdek bele, de abba is hagyom, mert tudom, hogy nem itt kellene tovább fejtegetnem, túl józan vagyok és nagyon is át tudom gondolni egy egy mondatom súlyát és most pont nem kellene elkomolyodnia a témának, de egy valamire szüksége van, egy válaszra, ami után talán jobban fogom tudni hova tenni ezt az egészet magamban is. - De igen ez annyira nem vonja el a figyelmünket a filmről. - nyelek egy nagyot, és inkább nem folytatom a korábban elkezdett mondatot, mert nem biztos, hogy akarom tudni a választ, még mindig jobb ennyire megkapni őt, mint semennyire, és ez hülye felfogás, mert sosem voltam ilyen, de most mégis ezt érzem jónak. Érzem, hogy még jobban hozzám bújik és egy kicsit felis bátorodok, már fordítanám magamhoz, hogy végülis pontot tegyek az egészre, és megkapjam a választ, amire nem is annyira vagyok, de nem mozdulok.
- Mi van akkor ha így alszunk el? - engem nem zavarna. - Csak mondjuk nem a kanapén, hanem az ágyon, mert te mondtad, hogy végülis ebben nincsen semmi. - nyilván keresek valami épeszű magyarázatot, hogyan tudom továbbvinni a vágyaimat, amiből ma szinte elég sok minden teljesül vele, és közben, mintha semmi nem teljesülne.
Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telik el, de majdnem értem is  a film lényegét, mert néha még tudtam is figyelni rá, de általában nem, mert az agyam végig kattogott. Már egy ideje éreztem, hogy nagyon ki kell mennem a mosdóba, de nem vitt rá a lélek, hogy elinduljak, tudva, hogy utána megint a kanapé másik oldalára leszek száműzve.
- Azt hiszem meg kell fosszalak egy kicsit a tökéletes védelmeződtől. Merre van a mosdó? - mászok ki mögüle és ha mutatja el is indulok.
A tükörrel szemben állva kezdek agyalni erősen, mintha eddig nem is tettem volna, komolyan el kell döntenem hogyan tovább. Nekem gyerekem lesz egy másik lánytól és nem kellene őt ebbe belekevernem, de közben mégis olyan érzelmeket hozott ki belőlem, amit még soha senki és csak kínzás lenne nekem, ha elengedném, de ezt már nem is tudnám megtenni. Szinte látom az arcomon a tükörben, hogy tanácstalan vagyok, hogy boldognak érzem magam vele, közben teljesen kétségbeesett vagyok. Azt hiszem addig nem fogok tudni kimenni, amíg nem döntöttem, ami kurva szar helyzet, szóval csak gratulálni tudok magamnak utalni a sorsot, hogy nem jött előbb az életemben, amikor még minden egyszerűbb volt.

Felnevetek, király lenne igazából ördögűzőnek lenni, de valljuk be, vicces lenne beírni önéletrajzba az egyetem mellé. Persze a kérdése megint ad egy másik élt a dolognak, tuudtam én, hogy ez is csak valami kamu és így leegyszerűsítette a helyzetet nem csak magának, hanem nekem is.
- Kénytelen leszel valami más ürügyet kitalálni. - mosolygok, amit nem lát és nem is baj, de nem zárok rá ezekre. Nyilvánvalóan megbolondultam, erre más értelmes magyarázat nem létezik, különben ezt befejeznénk egy "ördögűző tanfolyammal".
Mindenesetre holnap ez már nem ismétlődhet meg, mert basszus nekem sincs vasakaratom és valahogy módszeresen bontja le a védőfalaimat. Gyakorlatilag elv lebeg közöttünk. Valaki elve, akit ő nem ismer és még sosem látott. Pont ezért nem akarom meghallgatni, hogy mi van a fejében, mert igenis szavakkal is lehet hatást kiváltani, nem csak tettekkel. Azt hiszem, mi ma már eleget beszéltünk és eleget tettünk, hogy elég legyen és ne tovább, mert át fogunk lépni egy olyan vonalat, amit már nem tudunk meg nem történtté tenni. Nem mintha a csókokat lehetne, de azért azok még nem súlyos vétségek tán..vagyis nézőpont kérdése. Ah..
- Aha, eszerint, ha elvégzem a tanfolyamot, akkor minden este őrizzelek az új barátnődtől? - nevetek, micsoda fifikás logika kérem szépen! - Mondd, van olyan kimenetel is, ahol nem a hátam mögött kell kikötnöd? - nevetek, a kérdés pedig kíváncsi. Nem is tudom erre mit fog felelni, azt sem, miért megyek bele egy ilyen beszélgetésbe, amikor nem vezethet jóra. És már én is egyre kevésbé hiszek abban, hogy némi hentergéssel megoldanánk a problémakört. Valahogy mégis a végére kellene járni, hogy mit jelent ez közöttünk, vagy jelent-e bármit. - Aham, azt. - mi van abban, egy képernyőt nézünk és a gondolatokkal el lehet játszadozni. - Kár, hogy ennyire vallásos. A srác helyében én rápróbálnék, hátha nem teszi le a fogadalmát. - felnevetek, nem lennék jó apáca, hiába. - Szóval, azt mondod, hogy így érdektelen vagy irányában? Na széép.. - somolygok, akkor a sok pornó sem valami elrejtett crusht jelez? - Pedig azt hittem a tiltott gyümölcs miatt érdekesek nektek. Jóó persze, ez nem pornófilm. - mindjárt még el is szégyellem magamat, hogy ilyenek jutnak eszembe.
Az viszont tény, hogy most semmi nem vonhatja el a figyelmünket, mert semmi olyat nem csinálunk. Biztosan lenne némi kísértés és össze is hozhatnánk, de ugye ennek pont az ellenkezője a cél. Pont az, hogy egyáltalán ne legyen kísértés és semmi sem. Csak a filmre fókuszáljunk mindketten és kész. Játékosan ráütök az alkarjára. - Héé, a kisujjam nyújtom és máris az egész karom kell? - nevetek - Ez egy kanapé, az ágyam sokkal nagyobb, ott nem kell ám ilyen pozíciót felvenni. Sőt.. - lehetne igazából az ágy teljesen másik végén és közöttünk ott lehetne vagy hat párna, hogy még véletlen se keressük egymás közelségét. - Ennyire szeretnéd látni az ágyam, vagy ennyire velem akarsz aludni? - teszem fel a kérdést, mert ugye nem ártana tudnom és nem is mindegy. Haaajh pedig tudom, hogy nem jó ötlet és talán nem is annyira lényeges...de mégis. Szeretném tudni.
Kizökkenek a temetős jelenetekből. Ó, igen, a biológiai folyamatok...Felülök. - Arra, a folyosó végén, jobb oldali ajtó. - és addig megállítom a filmet, meg nyújtózom egy nagyot. Különös, milyen hűvösnek érzem az időt idebent hirtelen. Amikor azért már furcsán sok idő telik el, hátranézek az ajtó felé. Oké, nem firatom inkább, hogy mi tart ennyi ideig. Mindenesetre elmegyek és bemegyek a hálóba, hogy megnézzem hogyan állunk párna és egyéb fronton. Kicsit elgémberedett a nyakam már az iméntiekben. Elgondolkodva nézem az ágyamat. Jó, végül is elférne itt rajta kívül még vagy három ember biztos. De ez a csend már tényleg kezd furcsa lenni. Kisétálok a folyosóra. - Maxi minden oké? Jól vagy? - ha kikiabál, hogy naná, akkor minden rendben. Ha meg csak megzavartam...nos, azt úgyis megmondja. De lassan..ideje az alvás dolgot is eldöntenünk. - Majd gyere a szobámba! - ahová én is visszasétálok és míg be nem ér és felveszem azt, amiben aludni szoktam, csak most hozzáveszem a shortját is, a kelleténél jobban már nem akarom húzni az idegeit. Jobban mondva igyekszem. Felsóhajtok, hát hol ez a srác? Tán megszökött?

Bia & Max

-Meglepődnél mennyire kreatív tudok lenni. - és ez tényleg így is van, bár nem nagyon szoktam ezt nőkre használni, de ennek egyetlen egy oka van, hogy eddig egy nő sem volt, akiért elég kreatív lehettem volna. Persze ő teljesen más, de még nem értem az okát, nem találom a miértet, egyszerűen csak megmozgat és nem csak odalent, hanem midnehol, az agyam, a testem és nyilván a farkam is, de most talán ez számít a legkevésbé.
A védelmező üzemmód, amit kérek tőle egészen jónak tűnik, bár teljesen irreális felállásban, de azért az elképzelés nem rossz, lehetne minden este az ágyam része, az életem része, de azért ennyire nem kellene mégis előre szaladnom az agyam mégis sebesen futna már tovább, amit ő nem enged és ezt nekem kell figyelembe venni és azt mondani, hogy nem lehet ennél többet kifacsarni ebből. De vajon tényleg nem?
- Igen, simán ha ennyire akarod és ezt te mondtad ki szóval nem is foghatod nagyon rám. - nevetem el magam a csodás mentésemen, miszerint én akarnám, hogy velem töltse az éjszakákat, pedig de én akarom, de ő mondta ki végülis. A következő kérdésén meghökkenek egy kicsit, mert sok nagyon nem ideillő kép villan be, mit tudnék vele kezdeni úgy, hogy nem a háta mögött vagyok, aztán ezekkel mit sem törődve, hogy helyes vagy nem, abbahagyva a megfontolását, hogy valóban jó ötlet e mondom ki. Nagyrészt úgy sem vesszük egymást véresen komolyan, amikor tudjuk, hogy a másik, azért mégis valamennyire komolyan gondolta. - Hogyne volna, ha nagyon szeretnéd megmutatom milyen ötleteim lennének.- fogom inkább mégis rövidre, de ebben is benne van minden ami hirtelen megfordult a fejemben és mivel már valamennyire belelát az agyamba szerintem pontosan tudja azt is, mit érzek emögött magyarázkodás nélkül.
Talán túl sokat agyalunk egymáson ez az oka, hogy még észre sem veszem a filmben lévő csajt, aki amúgy tényleg nem rossz nő, de valahogy nem veszi el a figyelmem az előttem fekvőről, ami már elég nagy baj mert rólam van szó, mindenki tudja milyen vagyok és ez határozottan nem olyan most.
- Nem ilyet nem mondtam, hogy érdektelen vagyok, pontosan tudom ha látok egy jó nőt mit kezdenék vele, de inkább gyónnék neki, vagy virágot szednék vele a kertben így első ránézésre, mert hogy többet nem engedne az is tuti. - azt már nem teszem hozzá, hogy én ennyire nem kaparok egy nőért sem, mert Bia az élő példa, hogy mégis. Lehet az apácánál előbb talánék be mondjuk, legnagyobb bánatomra, mint Biánál, de az nem azt jelenti, hogy feladom, hiszen most kezdtem el.
Játékosan, vagy kicsit komolyan, de szóba hozom, hogy kár ezt a pozíciót folytathatjuk az ágyban is, de annyira ellene van, hogy már szinte meg is bánom, hogy felhoztam. Viszont, amikor visszakérdez tudom, hogy azért mégsem annyira érdektelen neki a dolog, bár nem látja az arckifejezésem, mégis egy önelégült mosoly engedek meg magamnak.
- Áhh, egyáltalán nem érdekel az ágy, az IKEA-ban tuti láttam már eleget. - nyitva hagyom a választ, de ez mégis elárulom magam, direkt teszem, hogy tudja mi a célom, nem mintha eddig nem lett volna tök egyértelmű, bár nem a megfektetése az, kivételesen nem.
Kimászok mögüle, hogy elvégezzem a dolgom, de amint a mosdóba érek, elfog egy rossz érzés, hogy nem szabadna itt lennem, nem tehetném ezt vele, hiszen nem is tudja rólam az igazságot,hogy pár hónapon belül apa leszek egy másik nőtől, akivel még együtt sem vagyok. Nem tudom mit gondoltam, miért nem hagytam azon a grillpartin a farkam akaratát, mert miután már az agyam és a szívem is egyszerre kezdett mozogni, akkor már tudta, hogy buktam mindent. A hangja zökkent ki, nem tudom mennyit lehettem bent, ha így kérdezte meg. Gyorsan megmosom az arcom és próbáltam levakarni magamról az aggodalmat, amit rám pakolt az a pár másodperces egyedüllét. Elindulok a szobája felé, vagyis megkeresem, mert fogalmam sincs merre lehet, de az egyetlen fényáradat a lakásban mindent elárul. Az ajtóban megtorpanok, komolyan ki fog csinálni engem.
- Azt hiszem nekem mégis jobb lesz az a kanapé, mert ha ebben fekszel mellettem tuti nem fog menni, hogy jófiú maradjak. - az előbb a fehér szerelése, most meg ez, szinte le sem veszem róla a szemem és nem az arcát vizsgálom, sokkal inkább őt magát. Közelebb megyek hozzá, az álla alá nyúlok, és megint érzem, hogy legszívesebben megcsókolnám, talán sokkal vadabbul, mint az előbb, sokkal több minden lenne benne, de megint csak én vagyok az aki ezt nem teheti meg, mert csak ő kerül ki szarul ebből ha meglépem és ennek az ő döntésének kell lennie. - Ennyi volt a film? - nyögöm ki végül, és lehuppanok az ágyra hanyatt dobva magam rajta, hogy a plafont bámuljam és ne őt, mert úgy érzem még sosem voltam ennyire nehéz helyzetben,mint vele. - Ha nem lenne senkid, is ennyire ellenállnál ennek? - kérdezem miközben még mindig a plafont bámulom, és őszinte választ akarok tőle, de tudom, hogy meg fogom kapni, és talán ezért is vártam vele eddig.

- Én is attól félek.. - megmosolygom, mert végiggondolni az ő kreativitását, most ismét nem olyan ajánlott. Talán azon a partin még teljesen más vágányokban gondolkodott volna az én agyam is, de hát..azóta elég nagyot fordult velünk a világ és az ő hibájából már teljesen másképp látom a felszínes együttjárásomat, mint korábban. Azzal tisztában voltam, hogy nem Mark lesz a férjem meg ilyesmik, de tetszett kifejezetten, hogy kicsit más, mint azok, akiket azelőtt ismertem, vagy akiket az exeimnek mondhatok.
- Méég, hogy én mondtam ki! Hát te mondtad én meg csak lefordítottam érthető nyelvre!! - nyilván reagálok rá, hát elég aljas egy elszólás és nekünk a LEGKEVÉSBÉ SEM ajánlott viselkedési norma, hogy találkozzunk minden nap. Valószínűleg egyre nehezebben menne és ez egy idő után frusztrálttá tenne mindkettőnket a másikkal szemben, azt pedig nem szeretném. Tehát tudom, tisztában vagyok vele, hogy a holnapot le kellene mondanom.
- Goondolom, hogy milyenek. - nevetek, ez már majdnem lehetne egy nyílt ajánlatos magas labda, de nem csaphatom le neki, hiába szeretném. Biztosan jó éjszaka kerekedne belőle, sőt, úgyhogy próbálom magam én is inkább rábeszélni gondolatban az egyházi témakörre a filmben. Viselkedhetnék úgy, mint egy apáca. Bár nekik is biztosan vannak olyan gondolataik...Biztosan.
- A virágszedés nem is rossz ötlet. - felnevetek, mert a lelki szemeim előtt megjelenik a jelenet - De apácáknak nem gyónunk, Maxi! Úgyhogy én mennék gyónni a pappal addig. - mutatok a képernyőn a fickóra. - Vagy nem is tudom, beszélgetnék vele a nagy bölcsességekről, amiket tud. Addig szedhetsz virágot az apácáddal. - most jó, hogy nem lát, mert surmó kis mosollyal meredek a képernyőre. Végtére is a papok meg cölibátusban élnek és a filmben vannak Rómában, ott meg a katolikusok vannak. Nincs kibúvója az atyának.
- Ne csüggessz, te az IKEÁba jársz vásárolni? - hát a hangomon talán kiütközik némi őszinte döbbenet, oké, sajnálom, lehet, hogy sznobnak neveltek és egyszerűen hozzá vagyok szokva. - Az ágyam csináltatott kérlek alássan. Ilyen nincs másnak. - hah húzom fel az orrom a tömeg ágy feltételezésein. Persze, értem, mit akar vele mondani, magyarán nem az ágyam érdekli. Ezt mondjuk sejtettem is, hiszen nem valami bútor perverz.
Mivel elmegy, megállítom a filmet. Bár nem tudom mennyi maradt meg a figyelmében. Lehet, hogy inkább moziba kellett volna mennünk. Bár ott nehezen ettem volna pizzát és édességet együtt. De mivel egy ideje már bent van, hát átöltözöm és neki is szólok, hogy a szobámban megtalál, ha akar. Addig átöltözöm és megvárom. Mikor belép, nos...nagyjából ilyen pillantást képzeltem el hozzá, bár nem volt szándékos a ruhaválasztás. Tényleg ebben alszom. - Dehogynem, láttál már ennél kevesebb ruhában is. - sóhajtva nézek fel rá és tudom, hogy most megint egy különös pillanatnál vagyunk, de...valahol biztos hálás vagyok, amiért csak ezt a kérdést teszi fel. - Behozhatjuk a laptopot. Mint látod bőven elfér közöttünk.. - az ajkamba harapok, talán ez nem fair dolog ismét, de gyakorlatilag így megkapja az ágyat. - Persze, maradhatsz a kanapén. Ez nem kötelező. - lépek el és figyelem, ahogy leül. Én is leülök az ágy szélére és nem tudom mi ez megint, mintha nem is tudom, két szűz lennénk a középkorban, akik a nászéjszakát kénytelenek elhálni. A kérdése komolyan meglep, mármint az inkább, hogy rákérdez. - Nem..nem tudom, nem hiszem. - jövök zavarba, hát erre nem lehet értelmesen válaszolni igazából. Biztos egészen más lenne mindennek a kimenetele. - Mintha nem tudnád nyilvánvalóan, hogy vonzódom hozzád. - állok fel és magára hagyom a szavakkal, amíg kimegyek a laptopomért és kihúzom vele együtt a kábeleket is, hogy visszamehessek. Mármint, ha nem mondta tényleg komolyan azt a kanapén alvást, amiért nem hibáztatnám igazából. - Nos? Mi a döntésed? - ez sokértelmű kérdés és értheti ezerféleképp, de hát valahogy meg kell kérdeznem a továbbiakról.

Bia & Max

Egyszerű lenne bevallani, hogy igen nem esne rosszul, ha minden este mellettem lenne, helyette elviccelem és rá hárítom, hogy ő akarta, elvégre, ő az aki kimondja, mindegy milyen köntösbe tálaljuk és nem nézzük a többi részét a mondanivalójának.
- Na szép, hogy a pap bácsival már mennél is gyónni, pedig itt van neked egy sokkal jobb pasi aztán elülteted a kanapé másik végébe is. Ch… - nevetek fel, kamu sértődésemen tökéletes megjátszását követően és inkább nem térek ki mit tudnék kezdeni az apácával ha egy kicsit is úgy nézne ki mint ő, de most ő teljesen lényegtelen ilyen szempontból, mert lehet az a szerkó kicsit rémisztő látva, hogy ki a film főszereplője, és hogyan néz ki ugyanilyen szerelésben. Még a hideg is kiráz egy pillanatra.
Kevésbé szent témánál vagyunk, mert pofátlanul kérem magam be az ágyába. De mintha felhívás lenne keringőre, hogy menjek, amikor részletezi egy kicsit milyen is a hely, ahol aludni szokott. - Ohh valóban? Akkor azt hiszem mindenképpen meg kell néznem, mert nem az IKEA katalógus eleméről an szó. - mondom neki teljes komolysággal, majd megtörve ezt a remek hangulatot megyek ki a mosdóba, hogy egy kicsit leeresszem magam, bár nem direkt, de a valóság arcon csap ha akarom ha nem. Amikor meghallom a hangját szinte rögtön észbe kapok, hogy nem szalaszthatok el semmilyen lehetőséget, ami vele kínálkozik így hamar a szobája ajtajában kötök ki, nagyokat nyelve, szinte érezve, hogy megint megy ki az agyamból a vér. Megtenném, aminek most jönnie kellene, az első lépést meg is teszem, de csak egy hülye kérdés jön ki a számon és hanyagul vetem magam az ágyára, amire a látványt követően nagyon nem kellene.
Határozottnak hat a kérdésem, de belül egyáltalán nem érzem magam annak, és rajta is megérzem, hogy ezzel kapcsolatban nem tud teljesen biztos lenni. Őszintén mondom, hogy tetszik, amit hallok, de csak egy apró mosoly jelenik meg az arcomon, és a plafont  bámulom, mert ha nem ezt tenném megőrülnék. Nem tudom mennyire gyakori, hogy ennyire szeretnék valakit és ennyire nem kaphatom meg mindazok ellenére, hogy ő is igencsak akarja a dolgokat, a hülye elvek, a becsületesség, meg a hűség, ami itt nekünk egy óriási gátat képez, és nem hiszem, hogy olyan könnyű lesz elbontani, vagyis csak neki kellene, és nem tudom értem megtenné e.
- Az a baj,hogy pontosan tudom. - felelem neki, de már nem tudom,hogy hallja e, mert magamra hagy, és én felpattanok ülő helyzetbe és az ajtót figyelem. Szinte megnyugszik a lelkem, amikor visszajön, már azt hittem egy hülye kérdéssel is el tudtam űzni, de még mindig játszik velem, hol lazábban, hol komolyabban, de neki mind csak játék. Kicsit úgy érzem magam, mint a csajok, akikkel nekem dolgom volt.
- Maradok, ne csak nekem legyen szar. - kacsintok rá és ledobom magamról pólót és a nadrágot, mondtam , hogy alsóban alszok,és nem fogok se magamnak könnyebb utat adni sem neki. Azt hiszem megküzdünk ma az alvással, meg a filmmel, amire talán annyira nem is emlékszek. Befekszek az egyik oldalra, és várom, hogy csatlakozzon, persze egy óriási térrel közöttünk, amit most nem én fogok bezárni, kíváncsi vagyok tényleg ennyire távol akar e maradni tőlem azok után, amit kint tapasztaltunk a kanapén, mert az nem egy csók volt, hanem annál sokkal többet és tudom, hogy tudja, de makacs.
- Amúgy azon agyaltam, hogy lehet, holnap nem ezt kellene folytatni, valahogy nem tudja eléggé lekötni a figyelmem, szóval valami extra ijesztő kell, hogy ne mindig a fenekedre gondoljak. - utalok a korábbi incidensre, amikor elég jól fel tudtam mérni őt hátulról a kábelgdugdosás közben. - Sajnos nekem ekkora kanapém nincs, mint neked, de lehet beszerzek egyet holnapi, hogy tuti biztosan jó távol legyek tőled. - már vigyorogva nézek rá, és úgy mondom ki a szavakat, direkt húzom az agyát, mert kell a játék, hogy ne őrüljek bele, hogy ennyire nem enged közel magához.

Talán az a rész is, hogy filmezzünk az ágyamban egy oltári baromság és nem több. Mert ő eltűnik a mosdóban, én átöltözöm és úgy nézünk egymásra utána, mint...hát mint fél órával ezelőtt lényegében. Talán azt gondolja, hogy nekem ez csak valamiféle perverz előjáték vagy játék, pedig az a helyzet, hogy annyira nem tudom mit csináljak, hogy megadtam magam a csókjának és az ölelésének, de a józanabbik felem azt mondta, hogy nem szabad tovább menni egyszerűen. Most is ezt harsogja, amikor felemeli az állam és rá kell néznem. Egy csókból több lesz, aztán meg már csak történne minden szépen sorban. Borzasztó nehéz. Legalább nem nevetem el magam a filmet érintő kérdésen, pedig mindenki tudja, hogy nem azt akarta kérdezni. Sőt, lehet, hogy semmit sem akart kérdezni valójában.
Nem kell titkot csinálnom belőle, hogy vonzódom hozzá, mert ez eléggé nyilvánvaló, és ha folytatni akarjuk a filmet, akkor viszont le kell innen lépnem egy kicsit. Mielőtt eszébe jutnának még újabb kérdések, amikre csupa olyan választ kellene mondanom, amelyek nem lennének cseppet sem segítőkészek ebben a helyzetben. Ahh miért ragaszkodott ahhoz annyira, hogy hazajöjjön velem?
- Ezt meg hogy érted? - de a semmibe veszik a kérdés, amíg állok a laptoppal, mert ő levetkőzik és pofátlanságom visszaköszön tőle, mert ahogy korábban is megmondta, neki póló sem kell az alváshoz. Most én mondhatnám, hogy talán jobb lenne, ha kimenne a kanapéra mégis. De inkább nem mondok semmit, hanem lerakom a gépet az ágyra és betolom a közepéig, hogy én feltérdelhessek a másik oldalon. - Extra ijesztőt akarsz, vagy extra olyat, amin ki lehet borulni? Amúgy meg ne nézd a fenekem és akkor nem gondolsz rá. - elmosolyodom, akkora disznó tud lenni egyébként, hogy hihetetlen. De nem tudok rá haragudni érte. Valóban furcsa helyzeteink kavarodtak ki eddig. - Inkább hívj meg még valakit, vagy valakiket. Szerintem az az egészségesebb. - vagy az lenne, ha egyáltalán el sem mennék. A nyaralást - már ha még áll - le tudjuk beszélni telefonon is, kevesebb ilyen malőrrel. Mert még egy ilyen eset, és...abból gondok lesznek. Talán közöttünk, talán köztem és a lelkiismeretem között...passz. Behasalok, hogy el tudjam indítani a filmet, amit ha nem láttam volna már, most egyébként fel sem tudnék idézni. Elhelyezkedem és a fejem alá tornyozok két párnát, hogy kényelmes is legyen és lássak, na meg hogy kinyújtott kézzel elérjem a haját. Mindig babrálok valamit elalvás előtt. Mindig. - Talán jobb lenne, ha törölnénk a holnapot. Kicsit le kellene higgadnunk. - nekem mindenképpen és talán neki sem ártana. Na meg remélem, hogy ezen nem rág be különösebben. Sóhajjal ejtem vissza az arcom a párnára és...ha mond valamit, ha nem...békés álomba merülök, ahol a haját babrálgatom.